Pest Megyi Hírlap, 1970. június (14. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-07 / 132. szám

6 ‘"'Zf&rUm 1970. JÚNIUS 7., VASÄRNAP „Fürdik" a szőlő Hűvös eső „fürdeti” a homo. ki szőlőket a Kiskunság vidé­kén. A tőkéken megnyúltak a vesszők, s már mutatkozik a termés. A fürtképződést a szakemberek jónak ítélik, és úgy vélik, ha az időjárás ked­vező lesz, akkor az idén is megtelnek a hordók. Az esők után 200 új növény­védő gépet szándékoznak munkába állítani. Számadásra készülve Mérleget készíteni felelős­ségteljes munka, mert a mér­leg csak akkor igaz, ha örö­mök és gondok, sikerek és ku­darcok egyaránt helyet kap­nak benne. Ilyen, felelősség- teljes munkának gyiirkőznek most a pártalapszervezetek- ben, a különböző szintű párt­A FŐVÁROS LEVEGŐJÉÉRT Dobogói magortcok Már tíz centiméter magasak Érd határában, a kopár Dobo­gó fennsíkon telepített magon- cok. Budapest új parkrendjé­nek kialakítását márciusban kezdték meg a budai járás KISZ-fiataljai. A tervezett 180 hektáros terület 80 százalé­kát már beültették a Telki Ál­lami Erdőgazdaság szakembe­reinek irányításával. A csemeték szépen fejlőd­nek, de hogy évek múlva dús- lombú erdőség zöldelljen a fennsíkon, törődni kell a kis fák gondozásával is. A nyár­tól kezdve a Törökbálinti Álla­mi Gazdaság irányítja majd a telepítés ápolását, amelynél számítanak a fiatalokra is. Eddig csaknem ötezer munka­órára kötöttek szerződést a társadalmi munkacsapatok. A Dobogó fennsík tízéves telepítési programjának befe­jeztével nyolcmilliós faállo­mányú erdőség javítja majd Budapest levegőjét, és nyújt kellemes pihenést a kirándu­lóknak. VÁLLALATI HOZZÁJÁRULÁS A LAKÁSÉPÍTÉSHEZ Tanácsi utasítás a bérlőkijelölésről A Fővárosi Közlöny leg­újabb számában vb-elnök- helyettesi utasítás jelent meg a bérlőkijelölési jog vállala­tokra való átruházásáról. Az intézkedés előzménye az, hogy a felsőbb szervek rendelete értelmében a vállalatok la­kásépítési alapjukból megha­tározott összeget — ugyan­csak a lakásépítés előmozdí­tására átadhatnak a tanácsok­nak, s ebben az esetben a bér­lőt a vállalatok jelölhetik ki. Fővárosi viszonylatban a ren­delkezésnek főleg a felszaba­duló, megüresedő bérlakások egy részének felhasználásánál lesz majd gyakorlati jelentő­sége. ' A jövőben azoknak a taná­csi végrehajtó bizottságoknak, amelyek ilyen tevékenységük­kel eredményesen segítik a fővárosi lakásépítkezést, az évi kiutaláson felül további lakásokat biztosítanak. A Dunai Kőolajipari Vállalat Százhalombatta (Budapesttől 30 km-re) FELVESZ: technikumi, szakközépiskolai vagy gimnáziumi ÉRETTSÉGIVEL RENDELKEZŐ FIATALEMBEREKET TERMELŐÜZEMI MUNKÁRA, 3 műszakos beosztásba. Felveszünk továbbá bejáró géplakatos szakmunkástanulókat. Szakmunkástanulóinknak az iskolai ösztöndíjon felül havi 250 Ft külön ösztöndíjat adunk. Jelentkezni és érdeklődni lehet a DUNAI KŐOLAJIPARI VALLALAT Személyzeti és Oktatási Ónálló Osztályán Százhalombatta 3. Pf. 1. Telefon: 258-617. m A VÍV AZONNAL FELVESZ budapesti munkahelyeire VILLANYSZERELŐKET, ezek mellé BETANÍTOTT MUNKASOKAT és SEGÉDMUNKÁSOKAT. Négyéves szakmai gyakorlat után a szakmunkásképesítés megszerezhető. JELENTKEZÉS: Villanyszerelőipari Vállalat 1. sz. Szerelőipari Üzem Budapest VI., Mozsár u. 16. bizottságoknál: megkezdődtek a vezetőségválasztás előkészü­letei. A párt alapszervezetek, csúcsvezetőségek két évi te­vékenységéről, a pártbizott­ságok négy esztendő munká­járól készítenek számvetést, s már ez maga sokat mond, hiszen a két, illetve a négy esztendő felöleli a gazdasági reform előkészítését és beve­zetését, majd kibontakoztatá­sát, a pártmunka módszerei­nek eredményes korszerűsíté­sét, a társadalom életében, vég- bement változások sokaságát. Az első sorban Akár két, akár négy eszten­dő szerepeiben a mérleg serpe­nyőjében, megállapíthatjuk: a kommunisták, s az őket ősz- szefogó pártszervezetek min­dig az első sorban álltak, volt bátorságuk a kezdemé­nyezéshez, erkölcsi szilárd­ságúk a tévedések, hibák le­küzdéséhez, s bizakodásuk a holnapi teendők megfogalma­zásához. A párt IX. kongresz- szusának határozatai jó irány­tűnek bizonyultak: helyes úton vezették a párt egészét épp úgy, mint az országot, nagy mértékben elősegítették a mindennapi munka ered­ményeinek sokasodását. A me­gyében szép számmal találni olyan kommunista közössége­ket — így például a Nagykő­rösi Konzervgyárban, a For­te Fotokémiai Iparnál, a ka- kucsi Lenin Termelőszövetke­zetben, a dánszentmiklósi Mi­csurin Termelőszövetkezet­ben, Főt községben —, melyek tagjai tudatosan vállalják a kovász szerepét a munkahely, a település életében. Kezde­ményeznek, s amikor csele­kedni kell, elsőként mozdul­nak, nem riadnak vissza a nyílt beszédtől, következetes képviselői minden tekintet­ben a párt politikájának. Ezeken a helyeken sem csak eredmények szerepelnek majd a számvetésben, mert gond, baj is akad elég, s még inkább így leisz ez azokban a kommunista közösségekben — s megint csak példákra futja a helyből: a Csepel Autógyárban, a Cement- és Mészműveknél, a Május 1. Ruhagyár ceglédi egységében, a szanáláson átesett terme­lőszövetkezetekben —, ahol sűrűn volt felhős az égbolt, a gazdasági nehézségeket min­denki megsínylette. A legfőbb: reális, tényekre alapozó, a tények határait elemző mérlegként készüljön el minden pártszervezet szám­vetése. Nem nagy szavakra van szükség, hanem arra, hogy tiszta és világos képet alkos­sanak a kommunisták, mit végezlek helyben, mire futot­ta erejükből. Szilárd alapokon A pártszervezetek döntő többsége — s a számadásban szereplő időszaknak ez fontos jellemzője volt — szilárd esz­mei alapra támaszkodva foly­tatta munkáját, mert nőtt a párttagság egészén belül a po­litikailag jól képzettek ará­nya, s különösen így volt ez a pártba most fölvetteknél. Bő­vültek az elméleti képzés ke­retei is, a helyi oktatáson túl a péceli pártiskola, illetve a marxista—leninista esti egye­tem kommunisták népes csa­patát látta el a tudás jó fegy­verzetével. Az eredmények természete­sen nem fedhetik eü, hogy a jelentős fejlődés ellenére is a pártszervezetek tevékenységé­nek ma is leggyengébb pontja az ideológiai munka, a szó nemes és mély értelmében vett politizálás, s ennek egyik fon­tos megjelenési formája, az agitáció. Különösen igaz ez a termelőszövetkezeti, s a terü­leti párt-alapszervezetek ese­tében, de jócskán akad teendő az üzemi, hivatali kommunista közösségekben is. Tény, hogy a pártszervezetek nagy több­sége — amint ezt divatos ki­fejezéssel jelölik — felnőtt a feladatokhoz, nehéz időszak­ban állt helyt sikerrel. Tény azonban az is — s ez aligha maradhat majd ki az össze­gező beszámolókból —, hogy a lehetőségek nagyobbak voltak, mint amekkora a gyakorlati haladás. A pártszervezetek ön­állóbbak lehettek volna, mint amennyire voltak, de hatot­tak még a régi beidegzettsé- gek, közrejátszott a bátorta­lanság, s az is, hogy sok olyas­miben vártak felsőbb állásfog­lalásra, amiben maguknak, s gyorsan kellett volna dönte­niük. Középpontban az ember A számadási időszak fontos vonása, hogy a pártmunka minden részterületén előtérbe került a dolgozó, alkotó em­ber, de nem hivatkozási alap­ként, hanem valóságosan. A gazdasági, politikai tevékeny­ség úgynevezett emberi té­nyezőinek vizsgálata — s eb­ben több pártszervezet, párt- bizottság, mint például a Rác­kevei Járási Pártbizottság, a Nagjkátai Járási Pártbizott­ság bátran vállalkozott az út­törő szerepre — ma már egy­re inkább tudományos megala­pozottsággal folyik, s fontos része van a döntések előkészí­tésében. A számadásra készülő párt- szervezetekben két esztendőt, a pártbizottságoknál négy évet fölmérni egy vagy két em­bernek lehetetlenség, s ha meg is próbálkoznának vele, aligha tehetnék sikerrel. Kol­lektív munka, valamennyi érintett kommunista vélemé­nyének összegyűjtése vezethet csak a reális kép megalkotá­sához. Nincs olyan álláspont, melyet ne lenne érdemes meghallgatni, nincs olyan ész­revétel, mely ne szolgálna rá a mérlegelésre. Két hónap múlva, augusz­tusban megkezdődnek a párt- alapszervezetekben a vezető­ségválasztó taggyűlések, majd ezt követően kerül sor a kü­lönböző szintű pártértekezle­tekre. A jó előkészítés: fél siker. A tisztségek betöltőinek s az egyszerű párttagoknak te­hát már most, az előkészítés időszakában a siker érdekében kell munkálkodniuk. Mészáros Ottó HETI KOMMENTÁR Sok bába közt... ... elvész a gyermek. El. Ez derül ki azokból a meg­állapításokból, melyeket a Szakszervezetek Országos Tanácsa elnöksége tett e heti üléséu a lakásépítések vállalati támogatásáról. Az elnökség tényt állapított meg, sajnos, olyan tényt, mely előre látható volt. A vállalatok a múlt esztendőben a jogszabályok által lehetővé tett összegnek csupán húsz százalékát fizettek be a lakásépítési alapra, s ez, bárhogyan néz­zük is, meghökkentően kevés. Lapunkban több ízben foglalkoztunk a múlt év során a vállalati támogatás­sal megvalósult, Illetve tervezett lakásépítések ered­ményeivel és gondjaival, s már akkor elmarasztalólag szóltunk arról a vállalati magatartásról, mely minden mást fontosnak tart, de dolgozói lakásépítésének tá­mogatását nem. Része van e magatartásnak Is a restellni való húsz százalékos befizetésben, de: része más okoknak is. Elsősorban annak, hogy nincsenek megnyugtatóan rendezett keretei a jogszabályokban foglalt lehetősé­gek gyakorlati megvalósításának. Az érem másik ol­dala ugyanis az, hogy több megyei vállalat — ismét csak elismerést érdemelnek erőfeszítéseikért —, a dol­gozók lakásépítésének támogatásával olyan ingovány­ba keveredett, ahonnét bizony csak idegileg megvisel­ve, szitkozódva, rendelkezéseket áthágva sikerült ki­kászálódniuk. Az építési előírások és rendelkezések kuszasága, ellentmondásossága, a sokféle hivatal be­leegyezésének elnyerése, az anyagellátás akadozása, a kivitelezőkkel való — olykor a tisztesség határát is átlépő — alkudozás még azokat is visszarettentette, akik már belekezdtek, s azt hajtogatták: csak egy­szer legyenek túl rajta, soha többet. Hát csoda, ha mások másutt neki sem fogtak? A lakásépítési alapra befizetett lehetségesnél jóval kisebb összegnek is csupán töredékét használták fel eddig — állapította meg a Szakszervezetek Országos Tanácsa elnökségének ülése, s e kettős mulasztás iga­zolja a legjobban, hogy mindezekért nem elég okolni a vállalati szemléletet és magatartást. Menlevelet állítanánk kí a lakásépítés támogatását mellékesnek tartó vállalatok számára? Ahogy a múlt évben több ízben, ismét csak azt állíthatjuk: elsősor­ban a vállalatok érdeke, hogy éljenek e lehetőséggel, s érdekükön túl, erkölcsi kötelességük is. Ám ettől el­választhatatlan, hogy a jelenleginél jóval tisztábbá szükséges formálni, alakítani a szervezeti körülmé­nyeket, elsősorban nem jogszabályokkal és rendelke­zésekkel — bár néhányra még nagy szükség lenne, így például arra, hogy a vállalati támogatással meg­valósult lakásépítés ne válhassék üzérkedés alapjává, mert akad ilyen —, hanem a mindennapi gyakor­latban. Bármilyen furcsán hangzik is, de igaz: túl sok a g" v la a lakásépítésnél, túl sokan szólhatnak, s szól­na^ is bele mindenbe. A sok bába közt elvesző gyer­mekért sovány kárpótlás, ha a bábák egyikét szid­juk ... ■ —W-hjm ,, Krónikás " Pest megyei újjáépít ókkel a Szamoshoz ben (3.) Tanácsadó tisztek — Nézzék meg.íl ez volt a mi falunk... A tanácselnök napszítta ar­cú parasztember. Könnyes szemét zubbonya ujjába törli. Komlódtótfalu. A községet aszfaltút metszi keresztül, két oldalán egykor házsorok áll­tak, kerítésekkel ölelt kertek mélyén. Mindez csak emlék. Házak helyén törmelékhe­gyek, kertek helyén víz itatta föld. Magukba roskadt falak halmazában bútorszilánkok. Kiásott tárgyak házroncso­kon. Egy játékbaba. Egy tv­an tenna. — Nyugodjon meg, Sándor bácsi — a meg-megremegő vállú tanácselnök karját ka­tonatiszt szorítja meg barát­ságosan. Filó József őrnagy, Cegléd város polgári védelmi törzsparancsnoka. — A legnagyobb csapás ezt a vidéket sújtotta. Megérkezé­semkor még ropogtak, omlot­tak a házak. Harmincmillió forint értékű lakás vált a föld­del egyenlővé. De siránkozásra nem volt idő. Gyors és hatá­rozott intézkedésekre volt in­kább szükség, az embereket csak ez nyugtatja meg.' — Feladatom a helyi ta­nácselnök mellé szólított, mint tanácsadót. A falu lakóit más községekbe telepítettük. Az életveszélyes épületeket több mint száz katona bontja szét. A romokat bulldózerekkel ro- hamoztatjuk meg. Eltűnnek a roncsok, jöhetnek az építők, húzhatják az új házak falát. — Hány órás a munkanap? — Tizenhat, tizennyolc? Én csak azt számolom: hány em­bernek tudunk már otthont adni, hány embernek biztosít­son ételt a tsz, hány embernek kell kiosztanunk az 500 forin­tos gyorssegélyt. Ma újabb élelmiszerszállítmányok érkez­tek: 3600 tojás, 6 mázsa sajt, szalonna és konzerv. A falu­ban kinyitottuk az első üzle­tet. Néhány nap múlva iható víz lesz a kutakban. Felállí­tottunk egy fürdősátnat: egy gépkocsi különleges berende­zése adja a meleg vizet a für­déshez. Most 14 barakklakást építünk fel hontalan családok­nak ,.. Kesernyés mosollyal folytat­ja: — Látja, ilyen örömei van­nak most az embernek a Sza­Filó József őrnagy ínosközben .. 1 Munkát csak optimistán lehet végezni. És most már az emberekben is ér­zem az erőt, akarást, amit az első döbbenet, a mindent el­vesztés tudata gyengített eddig. Csengersima. A távolban a visszahúzódó ellenség utolsó állásai: földeket takaró víztü­kör. A falu kultúrházánál asz- szonyok csoportja. Ebédidő van, főznek. Az ázott falú há­zakból, s a tetősátrak alól ide gyülekeznek most a lakók: asszonyok, gyerekek, férfiak. Messzebb gépkocsikaraván áll­dogál hatalmas tartályok mel­lett: itt a tiszta vizet „gyárt­ják” a katonák. — Az én szerény örömöm, hogy 320 embernek, naponta háromszor, egy tál bő ételt tudunk adni a közkonyháról — mondja a tanácsadó tiszt, Kovács Miklós őrnagy, Gödöllő város polgári védelmi törzspa- nancsnoka. — Sok még nálunk az ott­hontalan, a kultúrház színpa­dát is kényszerszállásnak ren­deztük be. Hamarosan azonban Kovács Miklós őrnagy Csengersimán is megjelenhet­nek az építők, biztos tetej alá kerül mindenki, s megkezdőd­het a munka a földeken is. — Mikor találkozunk isméi Gödöllőn? — A polgári védelem addig marad itt, ameddig szükség lesz rá. Aztán elbúcsúzunk a Szamosköztől. Annak tudatá­ban, hogy eredményesen dol­goztunk. És annak reményében, hogy az idesereglő segítőkész emberek soraiban méltóan kép­viseltük Pest megyét. — Szitnyai — Fotó: Urban A

Next

/
Oldalképek
Tartalom