Pest Megyi Hírlap, 1970. június (14. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-06 / 131. szám

MST MEGYEI i&Cirlap 1970. JÚNIUS 6., SZOMBAT Wéj fJß< Rózsabál Nagykátán as au Tanyanap Sőregpusztán OillBaT Kiállítás Cegléden, Ráckevén és Dabason Sajnos, az idő elromlott, ízért a hét végére nem is ja­vaslok kiránduló programo­kat, helyette sok más nívós szórakozási lehetőség között lehet válogatni. Kiállítások: Cegléden a Kossuth Múzeumban vasár­nap nyílik meg Platthy György festőművész-tanár kiállítása. Nádasdy János festőművész kiállítását Ráckevén az érdek­lődők június 11-ig tekinthetik meg. Dabason a Nagy István képzőművészeti csoport alko­tásaiból rendezett kiállítás várja az érdeklődőket Múzeumok: A megyei mú­zeumok tárlatain kívül felhí­vom a kedves olvasók figyel­mét a fővárosi múzeumok­ban, a hét végén megtekint­hető érdekesebb, új kiállítá­sokra. Tűzoltómúzeum (X., Martinovics tér 12.), a tűzvé­delem fejlődése, emlékezetes tűzesetek, a tűzjelzés fejlődé­se, talán ezek a címek is bi­zonyítják, hogy akik ebbe a múzeumba ellátogatnak, bizo­nyára jól fogják érezni ma­gukat, hiszen sok érdekes lát­nivalót találnak ott. Vármú­zeum — Budapesti Történeti Múzeum (I., Szent György tér 2.). A kiállítások címeiből: Középkori királyi palota a budai várban; Fővárosunk ezer éve; Régészeti ásatások Budapesten; Az élet megindu­lása a felszabadult Budapes­ten. „A hagyományos és beat tánczene jövője” címmel Orosz István megyei TIT-tag tart előadást vasárnap dél­előtt 10 órakor Nagykátán az ifjúsági klub rendezésében, a Damjanich Művelődési Ház­ban. Ugyancsak itt 19 órakor kezdődik a rózsabál, az Uni­ŐSZINTE DEKOLTÁZSOK VÉNUSZ-TÖRTÉNELEM Felértékelés —■ extravaganciával A régebbi időkben Vénusz­áéi kétségtelenül a termé­szetes testesség dominált. Más­ként állt a helyzet az úgyne­vezett sötét középkorban. Az egyház azt követelte, hogy a női test a felismerhetetlensé- gig be legyen burkolva. A i meztelen test erkölcstelenség volt. így született meg a gó­tikus Vénusz: aszketikusnak ható, kis mellű, sovány jelen­ség, magasan zárt ruhákban, amelyek szorosra fűzték a kebleket és megnyújtották az alakot. A gótikus Vénusznak nem­sokára teltté, felül lepel nél­külivé kellett válnia. Felta­lálták a dekoltázst. A rene­szánsz korban hirtelen felfe­dezték az antik világot. Most tehát Vénusz kiszabadult szűk fűzőjéből és immár pom­pás ruhák alatt, hullámzó for­mákat kellett mutatnia. A MEMENTO! HITLER BIZALMASA VOLTAM A Zrínyi Kiadó gondozásá­ban most jelent meg Hermann Rauschning „Hitler bizalmasa voltam” című könyve. írója — aki Danzig szabad város sze­nátusának elnöke volt — egy időn át Hitler baráti köréhez tartozott, de később, felismer­ve a fasizmus népellienes, em­bertelen voltát, szakított vele. A több mint 200 oldalas könyv — amelyet csaknem minden nyelvre lefordítottak — 25 esztendővel a háború befejezé­se és a fasizmus szétzúzása Után is döbbenetes memento. FOGAK Egy csodálója így szól Fer- nandelhez: — Tudja, hogy csodálatos fogsora van? És milyen sza­bályos. — Igen — válaszol a híres francia komikus, nagyon rend­szerető ember vagyok. BELGRAD Churchill - filmen Orson Welles amerikai szí­nész fogja valószínűleg játsza­ni Winston Churchill, volt brit miniszterelnököt egy új jugo­szláv háborús filmben, amely a jugoszláv partizánok és a németek egyik világháborús csatájáról szól. Az amerikai színész nem főszerepet alakít, de epizódszerepe jelentős, mi­vel a volt brit vezető jelentős szerepet játszott a jugoszláv partizánok támogatásában. festők dőzsöltek a színekben és buja formákban. A barokk korban uralkodó spanyol divat ismét az asz- szonyi test erkölcsös leplezé­sét követelte. Vénusz testfor­máit teljesen el kellett rejte­ni. Feltűnt az abroncsos szok­nya, amely alatt szegény Vé­nusz be volt fűzve és ki volt tömve. Akkortájt sokat szenvedett... A rokokóban is a Spanyol- országból származó krinolin győzedelmeskedett. Vénusz magasra tornyozott hajvisele­tet hordott. A dekoltázsok őszinték vol­tak, egyébként viszont a test­ből nagyon keveset lehetett látni. Az empire stílus nem sokáig tűrte az újra természetessé vált testformát és a keble­ket hirtelen magasra fűzte. Ennek a „felértékelésnek” a során a fűző is megint diva­tos lett. A divat azonban mindin­kább higiénikusabbá vált és tudatosabbá tette a természe­tes testformát. Bár Vénusz nem mondott le az extrava­ganciákról, testét többé már nem formálja másmilyennek — kivéve a kivételeket. press együttes közreműködé­sével. Tanyanapot rendez vasár­nap a tápió&zentmártoni mű­velődési központ Sőregpusz- tán. Az érdeklődőiket színvo­nalas, egésznapos program várja a pusztán. A műsorban bábosok, népi táncosok lép­nek fel, valamint az Irodalmi Színpad is nívós műsorral szó­rakoztatja majd a közönséget. A minden bizonnyal érdekes nap fénypontja este a birka- sütés lesz. Mozi. Monor: ítélet. Pilis: Nem félünk a farkastól. Ve- csés: Sirokkó. Nagykőrös: Hor­gász a pácban. Zene: A vácrátóti botanikus kertben szombat este a deb­receni MÁV szimfonikus ze­nekar hangversenyezik Ko­vács Dénes hegedűművész köz­reműködésével. Ugyancsak szombat este fél nyolckor Budapesten a Zene- akadémián a dzsessz-ta nszók hangversenyére kerül sor, amelyen fellép ifjú Kövi Lász­ló váci dzsessz-tiúója. (k. m.) Kupás dal „Tessék választani” címmel újszerű táncdalvetélkedőt ren­dez a Magyar Rádió szórakoz­tató zenei osztálya. A szeptem­ber 12-én sorra kerülő bemu­tatón színvonalas, új számok­kal akarják megörvendeztetni a közönséget és fellépéssel le­hetőséget biztosítani a fiatal énekeseknek. Díjakat nem ad­nak ki, de a Rádió és Tele­vízió Újság vándorkupát aján­lott fel az előadóknak. r r EGY ZONGORAKISERO NAPLÓJA „Egy zongorakísérő emlékei­ből" címmel új zenei soroza­tot indít a rádió. A hat elő­adásból álló műsorban dr. Herz Ottó, az elmúlt évtizedek egyik legkitűnőbb zongorakí­sérője eleveníti fel pályájának jelentős állomásait és világhí­rű előadóművészekhez, zene­szerzőkhöz fűződő élményeit. Meixner Mihállyal folytatott beszélgetései során emlékezik a többi között Dohnányi Er­nőre, Széli Györgyre, Jan Kiepurára, Zathureczky Edé­re és Basilides Máriára. El­mondja Kodály- és Bartók- ősbemutatók történetét. uhász Gyula írta: „Az f M Ismeretlen Néptanító- ( J— nak is szobrot kellene SV állítani. A nemzetek harcában ő nyeri meg a műveltség csatáját”. A szob­rot, amelyet a költő követelt, nem állították fel az iskola- mestereknek, de mégsem túl­zás: a társadalom megbecsülé­se nem csupán szimbolikusan, hanem valóságosan veszi körül napjaink néptanítóit, a peda­gógusokat. A műveltségért fo­lyó küzdelemnek ők ma is központi alakjai, döntő szemé­lyiségei s számuk szerint is társadalmunk legnépesebb ér­telmiségi csoportját alkotják. Csak óvónő több mint 10 ezer van hazánkban, s az általános iskolák oktatói létszáma meg­haladja a 60 ezret, a gimnáziu­mi, technikumi, főiskolai és egyetemi tanárokkal együtt pedig csaknem 100 ezren ta­nítják, nevelik az ifjúságot, a tudásra vágyó felnőtteket. Ez a százezres sereg mindent tud, ami a szocializmust építő társadalom életében döntő. Véget nem érően lehet sorolni konkrét szakismereteiket, szniktudományágaikat. A leg­fontosabb mégis: legtöbbjük az élethez nélkülözhetetlenül fontos alapismereteket oltja az új nemzedékbe. S aki csak va­lamennyire is érzékelni képes, hogy korunkban milyen meny- nyiségűvé növekedtek, s mi­lyen ütemben gyarapodtak az AZ ISKOLÁK MESTEREI alapismeretek, az fogalmat al­kothat arról is, milyen roppant nagy és nehéz munkát végez­nek pedagógusaink, miközben önmagukat is szakadatlanul továbbképzik. Munkájuk pedagógiai, okta­tási nehézségeit a társadalmi fejlődés, a technikai és tudo­mányos haladás fantasztikus gyorsasága fokozza. Ennek a haladásnak azonban épp az az értelme, a lényege, hogy mi­nél könnyebb, szebb, tartal­masabb, teljesebb legyen az emberi élet. Maga a haladás ad tehát állandóan új és új leckéket az oktatásnak, a ne­velésnek, személy szerint minden egyes pedagógusnak. Ezért ahol lehet, a társadal­mi teherbírás növekedne ará­nyában kell változtatni a jut­tatásokat a pedagógusok javá­ra: ez a jobb munkafeltételek megteremtése az iskolákban; s az is, hogy jusson minél több pedagógusnak hivatásához méltó lakás. És növelhető len­ne munkájuk népszerűsége úgy is, ha például a társadal­mi szerveik még komolyabban értékelnék az oktatói-nevelői hivatást, s a társadalmat is jobban ösztönöznék arra, hogy ezt a munkát valódi értékén mérje és becsülje. S végül: nem titok, lehetnének a pedagógu­sok jobban fizetettek, hiszen mindenki tudja, s elismeri; a hivatás iránti követelmények­től, s a hivatás társadalmi hasznosságától bizony eléggé elmarad annak anyagi megbe­csülése. összetett, bonyolult társa­dalmi, oktatási, pedagógiai, mai és távlati iskolapolitikai és országos gazdasági problé­mák sűrűsödnek itt, feltétele­zik és kiegészítik egymást. A realitásoktól mentes türelmet­lenség — mert ez sem ritka — nem oldhat meg közülük egyet sem. Két esztendeje az iskolai év kezdetére megjelent egy anto­lógia a pedagógushivatás szép­ségéről, nehézségeiről. Tanár úr, készült? — kérdézte címé­ben az antológia, s a szerzők — írók, költők, pedagógusok — egybehangzó vallomástétele az írásokban: igen, a tanárok készültek. S bár hivatásuk pil­lanatnyilag nem terem annyi babért, mint sok más köny- nyebb, népszerűbb, esetenként súlytalanabb életpálya —* szépsége, s főként eredménye azonban semmi máshoz nem hasonlítható örömöt ad. Sz. S. föh'Ufinptrás': (24) A bejárattal szembeni túlsó oldalon hat lépcső vezet fel a karzatra. Ez könyöklővel hatá­rolt keskeny folyosó, az ivó szélességében, a Madame iro­dája, „lakosztálya” és a lányok szobácskái nyílnak innen. ★ E napon, a nyolcadikon a Cartagena pusztulása óta, kora délután beborult az ég, meg­eredt az eső. És ömlött, ömlött végeszakadatlan. Nagy szemű lomha cseppek áztatták a fák leveleit, kopogtak a cabanak tetőin, mielőtt leszállt volna az alkony, sártengerré változ­tatták a Főteret. Esta chuvendo... Esik az eső.,. Ha megállna az a csapadék­mennyiség, ami e tájon csak egyetlen év alatt lehullik az égből, ha a talaj nem szívná be, ha a nap nem párologtat­ná el, ha a felduzzadt pata­kok, folyók nem vinnék ma­gukkal, ha ez a sok képtelen „ha” nem volna, két-három méter magasan borítana min­dent a víz. A Floresta nagyterme még üres volt, egy vendég ült csak a bejárattól jobbra lévő kis asztal mellett és rumot ivott, leplezetlen undorral. Honda László, természetesen. Ivott s közben elméjében először katonásan, időrendben felsorakoztak azok a tények, is­meretek, közvetlen és közve­tett információk, amelyeket egy hét alatt sikerült Ciduro- ban összegyűjtenie. Az első adatait, amelyek a németek fazendáján rövid fogsága alatt jutottak tudomására, aztán az itt-ott elcsípett beszédfoszlá­nyok, indulatos, vagy suttogva kiejtett szavak, egy sokatmon­dó fintor, egy lehorgasztott fej, kis történetek, amelyeket akkor hallott, amikor senhor Plombáit kisérte el felcser-út­jaira ... Később a kronológiai rend átcsoportosult, most már logikai mező alakult ki, meg­világosodtak az események kölcsönhatásai, az összefüggé­sek. Itt-ott hézagosán, de lé­nyegileg áttekinthetően össze­állt az egész tabló. Lássuk csak... Tehát ezek a Müllerék eredetileg sem azért jöttek ide esztendővel ez­előtt, hogy a két kezük mun­kájával kaparjanak össze némi aranyport. Pontosan tudták, hogy a kincsszerzés, a meg­gazdagodás kulcsa nem egy­két parcella az Aranypatak partján, hanem az Ilha gőzös, ez a rozzant láda. Müller már az első héten megvette az öreg Dóidétól, a korábbi tulajdo­nostól. Jóformán bagóért. Az egész telepet meglepte a vásár, azóta is hívják Doidonak, bo­londnak az öreget. Az még a papnak sem árulta el, hogy miért ment bele ebbe a rossz üzletbe, utólag sem panaszko­dott. Hozatott magának a leg­közelebbi hajójárattal egy ösz­vért, összetákolta a lajtosko­csiját, vizet szállított, estén­ként kezielte az áramfejlesztőt, őrizte a Floresta tornácán a fegyvereket, meghúzta magát és — hallgatott. Amíg övé volt az Ilha, olyan fuvardíja­kat kért, hogy ő és a fűtője tisztességesen kereshettek. Nem élt vissza azzal, hogy ez az egyetlen személy- és teher­szállító eszköz Ciduro és Ma­naus között. Hans Müller és Eberhardt viszont azonnal fel­ismerte, hogy akié az Ilha, azé itt a hatalom! Fokozatosan srófolták felfelé a fuvardíja­kat, most ott tartanak, hogy egy óceánjáró luxushajón sem magasabbak az árak, mint ezen a kivénhedt teknőn. En­nek következtében kér senhor Dias is horribilis árakat sza­tócsboltja cikkeiért, ezért lett a Florestában is méregdrága minden. A mineirók viszont változatlanul oly kevés ara­nyat mostak, mint korábban, az arany értéke sem emelke­dett, enniük-inniuk továbbra is ugyanúgy kellett, sóra, liszt­re, gyógyszerre, új szerszá­mokra, a Claudettek és Ninet- tek társaságára éppúgy szük­ségük volt, mint annak előtte, így aztán a többségnek nem­csak a megkuporgatott arany­pora pergett át Müllerék zse­bébe, hanem jócskán el is adósodtak. Mindezzel azonban Müllerék távlati tervének csak a kiin­dulópontja valósult meg. Má­sodik lépésként felajánlották ezeknek a szerencsétleneknek, hogy törlik tartozásaikat, meg­maradhatnak a parcelláikon, ha ezentúl az ő bérmunkásaik­ként mossák az aranyat. Sen­ki sem állt kötélnek az első szóra, de aztán az elmúlt hó­nap leforgása alatt két külö­nös haláleset történt Hogy, hogy nem, az a két mineiro pusztult el, akik a legerélye­sebben utasították vissza az Ilha új birtokosainak ajánla­tát. A különleges megbízott mindkét esetben öngyilkossá­got állapítod meg. A gazda nélkül maradt bányatelkek! Müllerék tulajdonába szálltak át azoknak az adósleveleknek az alapján, amelyeket ők a Madame-tól és Diastól vettek át nagylelkűen, a szatócs és a szállodatulajdonosnő tartozásai részleges törlesztése fejében.; J És a gőzbárka legközelebbi já­ratával két mexikói jött Ma- nausból és ezek már mint á német trió alkalmazottal vet­ték fel a munkát a két bánya­telken ... És utána három helybeli süllyedt hasonló nap­számos sorba ... ördögi köri (Folytatjuk.) A

Next

/
Oldalképek
Tartalom