Pest Megyi Hírlap, 1970. június (14. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-04 / 129. szám

PEST »/ EClHTI k/ííHtíp 1970. JÚNIUS 4., CSÜTÖRT 31 Múzeum es botanikus kert Heves és Pest megye művel- lődésügyi állandó bizottságai­nak tagjai találkoztak me­gyénkben. A kétnapos prog­ram keretében meglátogatták a szentendrei Ferenczi Múzeu­mot, és ugyancsak Szentend­rén nézték meg a görögkeleti egyházi múzeum kincseit is. Még ezen a napon utazott a két bizottság Leányfalura, ahol Móricz Zsigmónd egykori la­kóházát tekintették meg. A másnapi program: a visegrádi ásatások s a zebegényi Szőnyi Múzeum. A megye művelődési életét reprezentálták a szent­endrei Matthias Tsz kulturális életének bemutatásával is. A kétnapos program a vácrátóti botanikus kert megtekintésé­vel ért véget. Nők a mezőgazdaságban A MEDOSZ felmérte a me­zőgazdaság állami szektorai­ban dolgozó mintegy 62 ezer nő társadalmi, gazdasági és szociális helyzetét. A felmérés szeriint a mezőgazdaságban foglalkoztatott asszonyok és lányok szakmai képzettsége alacsonyabb a férfiakénál. A statisztikai képet az is rontja, hogy a gazdaságok mintegy 20 ezer olyan időszakos nődolgo­zót alkalmaznak, akiknek fel- készültsége messze elmarad az állandóan ott dolgozóikétól is. A felmérés szerint nem mindenütt alkalmaznak szíve­sen női munkaerőt, bár sok­felé munkaerőhiány van és az asszonyok, lányok szívesen he­lyezkednének el a gazdaságok­ban. A gyermeknevelés, a csa­Kőműves szakmunkásokat és segédmunkásokat (16. évet betöltött fiúkat is) ács, asztalos, könnyűgépkezelő szakmunkásokat, kubikosokat, villany- szerelő, tetőfedő, festő, épület- és díszműbádogos, víz-fűtésszerelő, parkettás, lakatos szak- és betanított munkásokat, rakodókat, gépkocsi- és dömpervezetőket, autószerelőket, éjjeliőröket és minden szakmába nyugdíjas szakmunkásokat AZONNALI BELÉPÉSSEL FELVESZÜNK. Jelentkezni lehet a „ Prosperitás Munkaügyi osztályán Budapest IX., Viola u. 45. sz. alatt. Iád és a háztartás ellátása miatt a mezőgazdaságban dolgozó nők is egyre in­kább sürgetik a szabad szombatok bevezetését. Az időszaki dolgozók már többnyire heti 5 munkanapra szerződnek. A fizikai állo­mányban levő asszonyok és lányok 70—75 százaléka egész éven át, 15—20 százaléka 6—9 hónapig, 5—10 százaléka pe­dig 3—6 hónapig vállal mun­kát. A nők általában a kevesebb erőkifejtést igénylő munkát választják, a kertészeti, tejhá- zi, magtári munkára vagy nö­vénytermesztésre vállalkoz­nak legszívesebben. Ezekben a munkakörökben általában nincs különbség a férfi és a nődolgozók bére között. A nö­vénytermesztők 1500—1600, az állattenyésztők 1800—2000 fo­rintot keresnek havonta. A vezető beosztások 10 szá­zalékát töltik be a nők. A ma­gasabb vezetői posztokon ará­nyuk még ennél is rosszabb. A diplomás nők képzettségük­nek megfelelő munkát végez­nek, de — amint a vizsgálat rámutat ■— az agráregyetemet végzett nőknek mindössze 50 szá­zaléka dolgozik a mező- gazdasági termelésben. A MEDOSZ elemzése sze­rint javul a helyzet a nagy- családosok megsegítésénél és ez a termelésben dolgozó anyák helyzetét is megköny- nyíti. A Szombathelyi Állami Gazdaságban például 35 nagy- családos dolgozó kapott 800 forint értékű vásárlási utal­ványt a szakszervezeti tanács határozatára. A családos üdül­tetésnél is sikerült előbbre lépni. Tavaly 14 ezer — az előző évinél lényegesen több Szép élmény egy napközi esti vagy hétvégi kirándulás a festői szépségű liÖMSÖill DIINA-PABTRA (K1S-MNA-ÁG) Budapesttől 50 km-re, megközelíthető: gépkocsival, hajóval, autóbusszal, vonattal, HÉV-vel (Ráckevéig és onnan hajóval vagy busszal) A faluközponttól 5 perc a Duna-part, ahol a KÉKDUNA VENDÉGLŐ VÁRJA „,„„S,SSS,SSfSSMSSS*SSSSSSSSSSSSSSSfSSffSfS*SmSSS*SSSSSSSSSSSWfSfSSS,SSSffSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS"MSSSSS"SM A KEDVES VENDÉGEKET ,,m,SSSSSSSSSSSSSSSfSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSfSSSSSSS/rSSSS"SSSSSSSSSMSS/-mSSSSSSS • ETEL • ITAL • ZENE ÉS • ESTÉNKÉNT TÁNC A faluközpontban van a készítményeiről híres DÉLIBÁB cukrászda, a családias FÉSZEK vendéglő, önkiszolgáló tejivó, lángossütő és ABC-áruház • PIHENÉS • SZÓRAKOZÁS • TELJES ELLÁTÁS • KIÉPÍTETT STRAND DÖMSÖDI ALTALANOS FOGYASZTÁSI ÉS ÉRTÉKESÍTŐ SZÖVETKEZET, DÖMSÖD — nődolgozó üdült szakszer­vezeti hozzájárulással. A szakszervezet felmérése felhívja a figyelmet, hogy to­vább kell fejleszteni a falusi bolthálózatot, az áruválaszték ugyanis nem megfelelő és ezért a dolgozó asszonyoknak sok­szor gondot okoz a'bevásárlás. NAGYKANIZSA SÍRKŐTÁR A nagykanizsai városi köz­temetőben nagyon sok régi síremlék és kripta, vagy azok maradványa látható. A városi tanács építési csoportjának kezdeményezésére az értékes síremlékekből kőtárat létesí­tenek, amelyet ősztől kezdve látogathat a közönség. BÁNYA A CSATAMEZŐN Ahol 1241-ben megütközött a magyar és a tatár sereg, ahonnan Batu kán figyelte a csata kimenetelét — a Sajó menti mohi pusztán, a mai Muhi község határában kavicsbányát nyi­tott a tsz. A környező megyék, főleg a Tiszántúl részére szállít­ják innen az építkezésekhez oly fontos alapanyagot. gy kezdődött, mint a többi. Ahogy az év háromszázhatvanöt napja te­lik el, az is úgy indult. Mert csak kétféle nap van. Vagy szolgálat­ban vagyok, vagy a szabad napot élvezem. Vasárnap, ünnep, karácsony, újév? Nekünk mindegy. A szolgálat meg a szabad nap számunkra, a naptáron a piros és fe­kete. A hétköznap meg a pihenő. Ügy kez­dődött, mint a többi. Szolgálatban voltam. Este vettem át Hódi főhadnagytól. A szolgá­lati eseménynaplóban két kiszállás monda­tai. Hódi érdekes, szálkás betűkkel írt, mint­ha német iskolába járt volna valamikor, ahol a gát betűket tanították. „Kiszállás a t.-i rendőrőrs értesítése alapján. Járőr há­rom fő, plusz gépkocsivezető. Vé'csey-gránát egy új lakóház alapozása közben. Helyszín­ről elszállítva, hatástalanító gyűjtőhelyen leadva. Hódi fhdgy., járőr-pk.” Rutin eset. Akár a másik. „Kiszállás az r.-i üzemrendé- szet értesítése alapján. Német aknevetőgrá- nát az ócskavastelepen. Helyszínről elszál­lítva, hatástalanító gyűjtőhelyen leadva. Hó­di fhdgy., járőr-pk.” Rutin esetek, dehát mi nem számít itt már rutin esetnek? Hu­szonöt évvel a háború után már minden rutin. „Űtitársunk a halál” — így hangzik a cinikus, de igaz mondás. Amit persze csak maguk között emlegetnek, önként választot­ták. Átvette Hóditól a szolgálatot, elszívtak együtt egy cigarettát, nézték a csillagokat az égen, nem szóltak semmit Azután Hódi elköszönt, s indult a lakótelepre, az asz- szonyhoz meg a két gyerekhez. „A csontváz kényelmetlen szerető” — így a másik, az elsőnél nem kevésbé cinikus, de ugyancsak igaz mondás. Vele csak egyszer lehet ölel­kezni ... Hát nem furcsa? Ilyesmit csak pihenőben emlegetnek, járőrözés közben so­ha. S nem is jut eszükbe. Olyankor sem­mi nem jut eszükbe. Csak az, hogy amit tesznek, azt jól kell tenniük. Itt tévedni egész egyszerűen nem lehet. Ám a tévedés­ről általában csak utólag derül ki, hogy té­vedés ... Mióta lett ilyen filozofikus alkat? Mintha már azon a napon más lett volna, mint előtte. Fölkelt, tornázott, megmosdott, a konyháról elhozatta a reggelijét, s míg et­te, újságot olvasott. Már nem emlékszik, pontosan, mi volt, de valami szövetkezeti disznóság, amit böngészett éppen, amikor Fister törzsőrmester bejött. „Százados elv­társ, jelentem...” — kezdte, de ő leintette. „Hagyjad Pista, mi van?” A törzs — régi öreg harcos, sok kenyeret megettek már együtt, néhány meleg pillanatot is átéltek — kifelé fordította a tenyerét, ami azt je­lentette: kifogtuk. „Egy ötös szivar” — mondta. A rosseb! Egy ötös szivar. Ötszáz kilós repülőgépbomba. A legpiszkosabb munkák egyike. Volt jó párral dolguk. So­ha nem tudni, milyen gyújtófejet szereltek bele. Az amerikai gyárakban — mert ek­kora dögöket csak a Liberátorok hajigáltak annak idején — úgynevezett hálórendszer szerint váltogatták a gyújtófejeket, s mivel több millió ilyen bomba készült, szinte le­hetetlennek tűnt, hogy ugyanazt a gyújtó­fej típust még egyszer viszontlássák. Na, mindegy. Fölhajtotta a bögre alján levő ká­vét, s miközben a derékszíját csatolta föl, megkérdezte: hol? A törzs: „Még az a sze­rencse, hogy csak K.-ban.” Tizenöt kilomé­ter. Kocsival húsz perc sincsen. A többi. A többi csak ott, a helyszínen dől el. A járőr már a kocsiban ült, amikor oda­ért. Hiába, Fister érti a dolgát, mielőtt érte indult, már szólt a fiúknak. Tudja, hogy nem szereti a tetvészkedést. Ha menni kell, akkor menjenek. Indultak. A sofőr új gye­rek volt, néhány hete osztották be ide, nyil­ván, a pénz miatt vállalta, a veszélyességi pótlék jól jön a sorkatona zsoldja mellé. Meg hát, amikor már a kocsin van a vala­mi... akkor már nem ügy. Elfekszik a vas­tag, puha homokban, csak a hirtelen féke­zésre kell vigyázni, másra nem. „Űtitársunk a halál?” Ugyan. Rágyújtott. A többiek hall­gattak. Akkor talán föl sem tűnt, csak most jut eszébe. Mindig hallgattak, amikor járőr­be indultak. Évek óta. Miért nem tűnt fel? Ahogy a fordítottja sem. Mert hazafelé an­nál inkább ment a szöveg. Nagyokat nevet­tek. Így oldódott fel az idegesség nyelvbé­nító görcse? A remegő levegő hamut sodort a zubbonyára, ahogy leverte, elkenődött _ a vásznon, apró, fehér foltokat hagyott. Miért emlékszik ilyen pontosan a semmiségekre is? Igaz lenne, hogy az ember agya meg­Azon a napon jegyez mindent, csak éppen túl mélyen tá­rolja, s ezért nagyobb hatások képesek csu­pán kiváltani az emlékezéshez szükséges ingereket? A kocsi lassított, látták, a falu határában kerékpáros rendőr áll, nyilván őket yárja. Jóképű, bajuszos tizedes volt. Szabályszerűen lejelentkezett, közölte, hogy a helyszínt biztosították, s majd mutatja az utat. Átmentek a falun, a túlsó végére, öreg malomhoz értek. A rendőr kifulladt kicsit, mert gyorsan karikázott, ne kelljen a kocsi­val lépésiben cammogniuk. A malmot bont­hatták, ez látszott a friss nyomokon. Két munkásőr állt az épülettől tisztes távolban. Öle is tisztelegtek, s látszott rajtuk, örülnek, hogy megszabadulhatnak a kényelmetlen szolgálattól, itt hagyhatják a malmot a bom­bával, minden fenével, ami miatt ugrasz­tották őket. Hol van — kérdezte tekintetével a tizedest, aki rögtön értette, mert azt fe­lelte: „a felső garatok betonjánál akadt el, ott van a padlástérben”. Még ez is. Egy kis légtorna. Fister már indult a kocsiról le­szállt két másikkal. Űj legények voltak, akár a sofőr, néhány hete jöttek, szótlan, nyugodt fiúknak látszottak, ilyenek kellenek ide. Vitték a lámpákat, köteleket, hiába a törzs rutinja megfizethetetlen. Mellette negyed annyit nem bosszankodik, kiabál, káromko­dik az ember, mint mások mellett. Elszívott egy cigarettát még. Közben intett a munkás- őröknek, hogy menjenek távolabb. A tize­desnek azt mondta, menjen ő is, s bárki jár­na erre, küldjék el. Azok elmentek. Végig­szívta a cigarettát, eltaposta a csikket, s Fisterók után ment. Porszag, pókháló, a korhadó fa semmi mással össze nem téveszthető illata. Mennyi lisztet őrölhettek itt? Kinek? Milyen lehe­tett a molnár? Valóban ezt gondolta, vagy csak most jut az eszébe? Arra pontosan em­lékszik, milyen lassú, kimért léptekkel ment föl a padlás- é!s garattérbe vezető lépcsőn. Fisterék már lyukat nyitottak az amúgy is hézagos tetőn, a cserepek zöld mohája is élesen az emlékezetébe vésődött. Rögtön lát­ta a szivart. Igaz, volt, hogy kettőt-hármat összeláncoltak, de az már más lapra tarto­zik. Ez volt a legnagyobb. Manapság pukka­nó semmiségnek számítana az A- meg H- bornbák megatonnái mellett. Kezdték. Rutin. A robbanótest kiszabadí­tása, hogy a gyújtófejhez férjenek. Jól hang­zik a tankönyvekben. Oktatáskor a táblára fölrajzolni is könnyű a sematikus ábrát. Ott kréta van, itt meg ötszáz kiló trotil. Ott óra után egy pohár hideg sör a kantinban, itt meg... Először csak legyenek már „után”. Végre. A gyújtófej nikkelje csak megmattuit, rozsda nem volt rajta. Rugó, gyuj tószeg-csap, indító töltet. A gyilkoláshoz nem kellenek bonyolult szerkezetek. Vagy csak múlt időben? Nem kellettek? Ma már ez sincs így? Akkor is gondolt erre, vagy csak most hiszi, hogy er­re gondolt? A két fiút leparancsolta a pad­lásról. Zöldek még, rájuk fér egy kis pihenő. Fisterrel maradtak. „Kezdjük, Pista?” A törzs hunyorított. Kezdhetjük, ezt jelentette. Rohadt kényelmetlen helye volt, de a szi­vart már nem mozdíthatták tovább. Fister adogatta a kulcsokat. A nagy nyitó. Furcsa alakú alkalmatosság. Öreg szerszámos se’ tudná megmondani, mire használják. Moz­dult a fej! Ez az! Ha most nem megy el az ötszáz... Egy pillanat volt? Vagy már per­cek teltek el? A szivar megmozdult, ha el­rántja a karját, akkor lezuhan, ha nem.. I Villanásnyi idő. Gondolkozott? Lehet. Talán igen, talán nem. Fister fehér arcát látta. S azt, hogy a szivar és a gerenda közé szorult kezéből ömlik a vér, s éles fájdalom hul­lámzik végig a testén. Ennyi volt. A többi? Rutin. Fister, a két legény, a tartalék riasz­tása a laktanyában. A mentőautó. A kórház. A műtő. S az ébredés a narkózis kábulatá­ból. A fájdalom az égető, az iszonyú, a ron­csolt csontból és húsból kicsapó fájdalom. A bal karjában. A volt bal karjában. Ami­nek helyén most csonk van csupán. Hogyan fogja meg ő ezután a nagy nyitót...? Mészáros Ottó

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom