Pest Megyi Hírlap, 1970. június (14. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-25 / 147. szám

2 1970. JÜNIUS 25., CSÜTÖRTÖK Kádár János látogatása Csöng rád megyében (Folytatás az 1. oldalról.) olyan létesítményt is, amely a fejlődést bizonyítja. Ennek alapján csak azt mondhatom: jók a benyomásaim. Itt szer­zett tapasztalataim azt mu­tatják, hogy a pártszerveze­tek, a tanácsok tevékenysége a társadalmi, a gazdasági munka minden területén nagymértékben fejlődött. Né­hány évvel ezelőtt a helybeli elvtársakkal az iparfejlesztés­sel kapcsolatban jó néhány vonatkozásban csak elgondo­lásokról, tervekről beszéltünk. Most nagy örömmel, jóleső ér­zéssel láttam, hogy megvaló­sultak azok az ipartelepek, sőt, lakónegyedek, amelyeket akkor még kívánságként, óhajként emlegettünk. — Amennyire időm engedi, tájékozódtam a megye mező­gazdaságának fejlődéséről, kulturális előrehaladásáról is. Láttam, tapasztaltam, hogy gyors ütemben fejlődik a me­gye, s azon belül Szeged és Makó is. A mezőgazdaságot illetően szintén igen jó ered­ményékről adtak számot a helyi vezetők. Elmondták pél­dául, hogy az 5—6 évvel ez­előtt élenjáró közös gazdasá­gok termelési színvonala ma az átlagnak felel meg, s köz­ben az egykori élenjárók még előbbre léptek. A közoktatás­ban és más területen — mert ezek is szóba kerültek —, szin­tén hasonló, örvendetes fejlő­dés tapasztalható. A látotta­kat összegezve tehát csak a legjobbakat mondhatom. A továbbiakban a párt első titkára arról beszélt, hogy az árvíz nagyon súlyosan érinti Csongrád megyét, s a Tisza és mellékfolyóinak magas vízál­lása még most is nagy gondot okoz. Reméljük — tette hoz­zá —, hogy a védekezés utolsó szakaszához érünk. De éppen most azt kell kérnem, semmi szín alatt ne lankadjon az éberség, a készenlét, mert aho­gyan a vízügyi szakemberek már többször is kifejtették, a gátak ellenálló-képessége fo­kozatosan csökken. Jelenleg ugyan a folyó lassan apad, de továbbra is az eddigihez ha­sonló elővigyázatosságra van szükség. A védekezést néhány fontosabb ponton a helyszínen is megnéztem. Sok olyan em­berrel találkoztam, beszéltem — párt- és tanácsi funkcioná­riussal, tömegszervezeti akti­vistákkal, a polgári hatóságok által mozgósított közerő tag­jaival, a segítségnyújtásban részt vevő más emberrel —, aki kezdettől fogva példás ma­gatartást tanúsított, s ma, is helytáll az árvízvédelemben. — Elismerésre méltó a ve­szélyeztetett vidékek lakossá­gának példamutató, fegyelme­zett magatartása — folytatta Kádár János —■, az, ahogyan az emberek igyekeznek bajba jutott társaikon segíteni. Szép tanúsága ez népünk öntudatá­nak, emberiességének, szolida­ritásának, közösségi érzésének, ami itt, Csongrád megyében a megpróbáltatás napjaiban megkapó erővel mutatkozott meg. Kitért Kádár elvtárs arra, hogy immár mintegy másfél hónapja, az egész ország köz­véleményét foglalkoztatja az árvíz, mint mondta, a súlyos természeti csapás nagy próba­tétel számúnkra. A Tisza és mellékfolyóinak példátlan áradásszintje meghaladja • a mintegy száz esztendő óta följegyzett legmagasabb vízál­lást, s a veszély elhárítása sú­lyos terheket ró a vezető, irá­nyító szervekre és a lakos­ságra egyaránt. Mindvégig egység, összhang, szervezett­ség és céltudatosság jellemez­te az árvíz elleni védekezés­ben résztvevő valamennyi ve­zető szerv, szervezet, valamint a lakosság munkáját. A párt Központi Bizottsága, a kor­mány, a központi szervek ál­landóan figyelemmel kísérték az árvízzel kapcsolatos fejle­ményeket, s megtették a szük­séges központi intézkedéseket. — Csak a legnagyobb elis­merés hangján szólhatok az Országos Vízügyi Hivatal szer­veinek tevékenységéről, a pol­gári hatóságok dolgozóinak, valamint a honvédség, a kár­hatalom, a munkásőrség és más szervek segítőkész közre­működéséről, helytállásáról. A dicséret hangján emlékezett meg a párt első titkára a szál­lítást biztosító szervek mun­kájáról, amely szintén jelentős volt az árvíz elleni védekezés­ben. — Külön szeretnék szólni a segítségről, amelyet az ideig- lenesen hazánkban állomásozó szovjet csapatok nyújtottak. A kritikus napokban a felső-ti­szai gátszakadás színhelyén, továbbá Makónál a legsúlyo­sabb helyzetben adták újabb tanúbizonyságát a népeinket összekötő testvéri barátságnak. Remélhetőleg a közvetlen védelmi munka vége felé já­runk, s ha különlegesen rossz időjárás nem következik be, egy hét múlva túl lehetünk a nehezén — legalábbis ami a közvetlen védekezést illeti. Mert ezután az árvíz elleni harc hosszabb szakasza, a helyreállítás következik, ami­kor a károkat, a rombolás nyo­mait kell eltüntetnünk, s az országnak segítséget kell nyújtania az árvíz során kárt szenvedett családoknak, sze­mélyeknek. E kötelezettségnek maradéktalanul eleget kell tenni, a végrehajtása azonban, természetesen, hosszabb időt igényel. — Az árvíz okozta bajok le­küzdésének van még egy sza­kasza, amit talán a pótlás munkájának nevezhetnénk. Az ár ugyanis az ország igen je­lentős területén nagymérték­ben zavarta a munka normá­lis menetét, s az az erőfeszítés és munka, amit a veszély el­hárítására kellett fordítani, ki­esett az ipari, mezőgazdasági termelésből. Ezt valahogyan pótolnunk kell. Ezzel kapcsolatban megem­lítette Kádár János, sokakban felmerül a kérdés, hogyan fo­gunk megbirkózni az árvíz okozta nehézségekkel, miként tudjuk pótolni a bekövetkezett károkat, s hogy mindez nem veszélyezteti-e a további mun­kát, népünk életkörülményeit — Meggyőződésem — foly­tatta —, hogy ha változatla­nul megőrizzük azt az egysé­get, ősszeíorrottságot, ami az utóbbi időszakban a vezető szervek és a tömegek maga­tartását egyaránt jellemezte, s ha ez az összefogás megnyil­vánul majd a helyreállításban és az árvíz okozta veszteségek pótlása során is, akkor min­den bizonnyal leküzdjük a nem várt nehézségeket, s tö­retlenül megvalósíthatjuk ki­dolgozott közép- és hosszú­távú terveinket Jelenleg a számítások, az elemzés, a ter­vezés fázisában tartunk, ko- fnolyabb akciók vannak ki­bontakozóban, sőt a helyre- áLlitási munka is megkezdő­dött Megmozdult az ország lakossága, széles körben bon­takozott ki az adakozás, a segítségnyújtás. Figyelemre méltó formája a segíteni aka­rásnak, hogy kisebb-nagyobb közösségek, ipari vállalatok, termelőszövetkezetek ajánlják fel támogatásukat, anyagi eszközeiket, — kifejezetten az­zal a céllaü, hogy segítsék pótolni az ár okozta kiesést, az árvíz sújtotta területek ipari, mezőgazdasági üzemei­nek, termelőszövetkezeteinek, segítsék, hogy ezek termelése mielőbb elérje a régi színvo­nalat. Ha egyáltalán rangsorolni lehet, ezen akciók közül a leg­fontosabb, s mindenképpen a legnagyobb jelentőségű az az egyre szélesedő mozgalom, amely a nemzeti jövedelem termelésének egyszázalékos növelését kívánja elősegíteni az egész népgazdaságban. Olyan erőforrás ez, amelynek birtokában jobban, hatéko­nyabban tudja a kormányzat, az ország vezetése az árvíz okozta nehézségeket leküzde­ni. A párt első titkára a Csong­rád megyei tapasztalatok alapján megállapította: az árvízzel és a helyreállítással kapcsolatos gondok a megyé­ben sem vonják el a lakosság és a vezetők figyelmét a to­vábbi teendőkről, a fejlesztés feladatairól. Hangoztatta, hogy a párt Központi Bizottsága, a kormányzat, maga is beható­an foglalkozik a jövő tenni­valóival. Rövidesen végleges formát ölt új ötéves tervünk; a párt X. kongresszusára ké­szülődik Ez a kongresszus mintegy foglalata, kerete an­nak a nagy munkának, •amelyben nemcsak a kommu­nisták, hanem egész népünk érdekelt: mérlegre tesszük az utóbbi évek munkáját, meg­vizsgáljuk helyzetünket, meg­keressük azokat a lehetősége­ket, amelyek társadalmunk szocialista fejlődéséhez, né­pünk életének további javítá­sához megfelelő alapot biz­tosítanak. Szilárd meggyőző­désem, hogy messze előrete- kiritő terveinket értelmesen, célszerűen ki tudjuk dolgozni, s valóra is váltjuk, mégha olyan nehézség merül is fel a munka során, mint a mostani árvíz. A párt és a nép egye­sített ereje legyőzi a nehézsé­geket. (Folytatás az 1. oldalról.) Köztársaság külügyminiszte­re, megválasztásának aránya senkinek sem lehet közömbös, aki figyelemmel kíséri Bonn külpolitikai tevékenységét. Azoknak viszont, akik ed­dig az új brit kormány tevé­kenységét kísérték figyelem­mel, furcsa gondolataik tá­madhatnak. Napokról, sőt in­kább csak órákról van szó, de a Heath-kabinet e rövid idő alatt is tett már valamit: első intézkedésként felol­dotta a Dtll-Afrikába irá­nyuló fegyverszállítások tilalmát. A tory-vonal jó ismerőit nem lepte meg maga az intézke­dés, de annak időpontja igen. Szinte hihetetlen, hogy az új kormány ezt tartotta legsür­gősebb lépésének a nemzetkö­zi porondon. Ügy tűnik, iga­zuk volt azoknak, akik azt jósolták, hogy Enoch Powellt, a fajüldöző demagógot hama­Velencében történt, hogy a Tate-gyilkosságban érdekelt Manson „család” egyik tagja, aki nemrégiben más férfiak­kal és lányokkal élt „anyagi közösségben”, főbelőtte magát, mert vesztett az orosz rulet­ten. Velencét olasz eredeti mintájára építették és kultúr- üdülőközpontnak szánták a Csendes-óceán partján. A ten­gerparton, az oszlopsorok kö­zött csavargók, kábítószer­ügynökök tanyáznak. Csavar­gó párocskák üldögélnek a pa­dokon, a fiú szakállas, és ron­gyokat visel, a lány maxiru­hás és gyermeket dajkál. Ete­ti, remélhetőleg tejjel. Vállig érő hajú, félmeztelen fiúk áll­nak meg egy pillanatra az ember mellett: „Nem akar egy jó nőt?” Négerek, mexi­kóiak, zsidó nyugdíjasok ül­dögélnek a napon. Minden napra esik egy rablás és egy vagy két megerőszakolás. Minden hétre egy gyilkosság. A Broadway-n van egy sáv, „kerékpárosoknak”. Itt csak a rendőrök autói közlekedhet­nek, így aztán a többi sávra fehér festékkel felmázolták: „A disznók útja”. A rendőr­autók csendben cirkálnak, te­tejükön piros fény villog, a hátsó ülést az elsőtől vastag fém-rács választja el. Velen­ce sétánya hajnalig forgal­mas. A mentőautók szirénáz­nak, a rendőrség helikopterei a nap 24 órájában őrjáratot tartanak, reflektorokkal ku­tatva az utcák sötétjét CSAK RÖVIDEN LUDVIK SVOBODA, a Csehszlovák Szocialista Köz­társaság elnöke felmentette Alexander Dubceket Csehszlo­vákia törökországi nagyköve­tének tisztségéből, más mun­kakörbe jörténő kinevezésével kapcsolatban. GERARD SMITH, az Ame­rikai Leszerelési és Fegyver­zetellenőrzési Hivatal vezető­je, a bécsi SALT-tárgyal ásó­kon részt vevő amerikai kül­döttség vezetője szerdán dél­előtt Nixon elnököt tájékoz­tatta a tárgyalások alakulásá­ról. . A GUAYANAI nemzetgyű­lés jóváhagyta azt a Vene­zuelával aláírt jegyzőkönyvet, amely 12 évre felfüggeszti a két ország területi vitáját. Ve­nezuela 80 000 négyzetkilomé­ternyi guayanai területre tart igényt. KEZDŐDIK á turistaszezon, ennél fogva nincs semmi cso­dálni való azon, hogy ismét felbukkant a lochnessi szörny. Ezúttal egy 27 éves lány pil­lantotta meg „Nessie”-t a tó felszínén, s a helyi lakosok igazolva látják azt az állítá­sukat, hogy a szörny mégsem múlt ki. . rosan megjutalmazzák a to- ryknak szerzett szavazatai­ért... GABON minisztertanácsa el­határozta, hogy visszarendeli jeruzsálemi nagykövetét, mi­után Golda Meir izraeli mi­niszterelnök nem volt hajlan­dó fogadni a gaboni elnök fe­leségét, Josephine Bongót, akit ő hívott meg izraeli látoga­tásaira. SZERDÁN a Kremlben folytatódtak a tárgyalások, egyrészt Nyikolaj Pcfd górni j szovjet államfő és Alekszej Koszigin szovjet miniszterel­nök, másrészt pedig Jahja Khan pakisztáni elnök között. A SZOVJETUNIÓBAN jú­nius 23-án Föld körüli pályára juttattak egy „Meteor” típusú időjáráskutató szputnyikot, hogy segítségével adatokat szerezzenek az operatív idő­járásjelzéshez. Tom Wolfe könyvét a hip­pik kézikönyvként használják. Nem kétséges, hogy Manson olvasta ezt a könyvet. Bizo­nyos jelek szerint kifacsart gondolkodásmódja alapján azt hitte, hasonlít Timothy Leary szenvedélyes személyéhez. Leary, aki a Harvard egyete­men _ tanított, mielőtt „sajná­latos* módon” eltávolították, az ifjúság főpapja lett. A hindú vallás követője számos eset­ben ütközött össze a hatósá­gokkal, amely a különböző esetek kapcsán összesen 30 évi börtönre és 30 ezer dol­lár pénzbüntetésre ítélte. Leary a Playboynak adott nyilatkozatot. „Hegyi köz­pont” elnevezésű tanyája Los Angeles mellett zarándokhely lett. Több tucat „család” él­degélt itt indián sátrakban egészen tavaly nyárig, amikor egy 17 éves meztelenül fürdő- ző lány megfulladt. A lány éppen „LSD-úton” volt, és noha Leary tagadta, hogy is­merte volna, bűnrészességgel vádolják. Bir Surran, amely a San Franciscótól délre fekvő ten­gerpart egy másik hippik ál­tal lakott területén fekszik, él Allen Ginsberg költő-próféta, aki önmagát „korosodó sex- mániákus, anarchista, álomlá­tó, közösségi emberként" jel­lemzi. Azt állítja, hogy a hip­piket csak az újságírók talál­ták ki, de mégis körül van tőlük véve. Leary szereti idéz­ni Ginsberg szavait, melyek NSNCS BÉKE Húsz esztendővel ezelőtt, 1950. június 25-ének hajnalán a 38. szélességi fok teljes hosz- szában megdörciültek az ágyúk: rohamra indultak Del- Korea felől az agressziós csa­patok a Koreai Népi Demok­ratikus Köztársaság meghódí­tására. Megkezdődött a má­sodik világháború utáni idő­szak egyik legvéresebb hábo­rúja, a viiágimperializmus nagy kísérlete a történelem visszaforgatására. Az első hul­lámban Washington sugalma- zására — csak a dél-koreai csapatok indítottak támadást. Mint egy jeladásra azonnal működésbe lendült az impe­rializmus teljes agressziós gé­pezete: az ENSZ nevében tör­vénytelen módöu szentesített határozattal 16 kapitalista or­szág küldte el katonáit a né­pi Korea leigázására. A ko­reaiakra a háború mérhetet­len szenvedést zúdított: száz­éi százezrek pusztultak el, városok dőltek romba, milliók váltak hajléktalanokká. A Ko­reai Népi Demokratikus Köz­társaság területén hatszáz­ezer lakóházat, ötezer Iskolát, ezer kórházat, 8700 ipari léte­sítményt romboltak le a tá­madók. A hivatalos washing­toni indok Így hangzott: „Meg kell -állítani a kommu­nizmus előretörését”. A való­ságos cél pedig az volt, hogy a népellenes és elnyomó Li Szín Man-rendszert és ami ve­le egyet jelentett: az Egyesült Államok katonai hatalmát előbbre vigyék a 38. szélességi foktői a népi Koreát Kínától elválasztó Jalu folyóig, vagy ha lehet, azon is túl. A háború azonban, amelyet húsz esztendeje robbantottak ki a KNDK ellen, nem hozott győzelmet az agresszomak: a támadók céljaikból semmit sem tudtak megvalósítani. Minden erőfeszítésük megtört Eszak-Korea népének hősies­ségén, s a szocializmus erői­nek nemzetközi szolidaritásán, összefogásán. Egyetlen négy­zetméternyi területet sem nyerhettek. S Truman elnök, akinek nevéhez ezek a ször­nyűséges események fűződ­tek, megbukott az amerikai elnökválasztáson. S az az el­nökjelölt, — Eisenhower tá­bornok — vonulhatott be a Fehér Házba, áki békét Ígért Koreában. A realitások kény­szerítették ki a fegyverszünet megkötését 1953. július 27-én, ott, a híressé vált panmind- zsoni sátorban. Nemsokára már annak is tizenhét esztendeje lesz, hogy a fegyverszünetet aláírták, de ennek .ellenére ma sem honol béke Koreában. A demarká­ciós vonal által kettévágott panmindzsonl tárgyalóasztal­nál állandóan szó esik a dél­koreai provokációkról, fegy­veres kihívásokról. Hivatalos adatok szerint a fegyverszünet megkötésének napjától csu­pán 1968. júniusáig az ame­rikai és a dél-koreai katonák 5» 10« esetben szegték meg a fegyverszüneti egyezményt. Az amerikaiak 1955 óta mintegy háronunilliárd dollár értékű szerint életében először egy LSD-találkozón volt dolga nő­ved. A fiatalok között terjed a veszélyes kábítószer élvezet. Az LSD mellett egy sor olyan készítménnyel találkozhatunk, amelyekre azért volt szükség, hogy betöltsék vele a nagy ká­bítószercsempészés elleni ak­ció nyomán keletkezett űrt. Az említett akció a mexikói kábítószer-szállítmányok leál­lítására irányult. A Manson „családnak” azok a tagjai, akiket gyilkosággal vádol­nak, kábítószer rabjai voltak, a csoport csatlakozott ahhoz az okkultista őrülethez, amely Kaliforniából kiindulva vé- gigsöpör az Egyesült Államo­kon. A „Bolondos Állam” a ma­ga gyökértelen lakosságával (négy kaliforniai közül három máshonnan jött), jó táptalajt kínál mindenféle hit számára. Tízezren élnek a csillagjóslás­ból, kétszázezren egészítik ki jövedelmüket ezzel. Az okkul­tizmus jó üzlet. Széles körben tanfolyamokon tanítják a kár­tyavetést, a „csináld magad” háziboszorkánykodást. „Sza­badegyetemeket” szerveznek a többiek részére és csillagá­szati órákat adnak. A csilla­gász-műhely segítségével va­lamiféle vallás-pótló rítust ál­lítanak elő, amely nem áll elő semmiféle erkölcsi követel­ménnyel. Marshall McLuhan, aki nem egyéb, mint médium­guru, 10 ezer fontot kap egy előadásért. Kaliforniában manapság több vallás létezik, mint bár­KOREÁBAN katonai fejlesztési kölcsönt adtak a szöuli rezsimnek, s így a dél-koreai rezsim csa­patait több mint hatszázezer főre duzzasztották fel, s vi­szonylag korszerűen felfegy- verzeit hadsereggé tették. A népellenes rendszer csapatai­nak zömét: 20 hadosztályt, to­vábbá tábori tüzércsapatainak 90 százalékát és harckocsizó­csapatainak 80 százalékát már évek óta a demarkációs vonal mentén állomásoztatja. Ilyen méretű és évek óta meglevő agresszív csapatösszevonás egy szuverén állam határai men­tén — a Főid egyetlen térsé­gében sincs. A dél-koreai rezsim szé­gyenletes szerepet játszik az Egyesült Államok vietnami ag­ressziójában is. Két dél-koreai gyalogos hadosztály és egy tengerészgyalogos dandár har­col ott jő zsoldért: a dél-ko­reai kormány eddig kereken 330 millió dollárt kapott „el­adott hadosztályaiért”, melyek, különösen kegyetlen módon végrehajtott tisztogató hadmű­veleteikkel szereztek maguk­nak kétes hírnevet. Az állandó fenyegetettség légköre természetszerűleg läs­sig» a KNDK fejlődését. En­nek ellenére bámulatos ered­ményeket. értek el. Az ország a Távol-Keleten Japán után a második helyre küzdötte fel magát az egy főre eső ipari termelés és az életszínvonal tekintetében. A KNDK népe szilárdan tartja magát állás­pontjához, hogy amíg ketté­szakított hazáját nem egyesíti, nem hajtotta végre a nemzeti felszabadítás forradalmi fel­adatát. A KNDK az elmúlt esztendőkben azzal is nagy tiszteletet vívott ki, hogy so­rozatos kezdeményezéseket és javaslatokat tett Szöulnak, a két Korea békés egyesítésének előmozdítására. E javaslatok szilárd alapja az a követelés, hogy az amerikai hadsereg vonuljon ki Dél-Koreából. Mi­ként a KNDK vezetői rámu­tatnak: ennek ugyanúgy elen­gedhetetlenül meg kell tör­ténnie, mint ahogy a háború után a kínai népi önkéntesek elhagyták Eszak-Koreát. A koreai nép — s ez nyilván­való — csakis akkor fejezhe­ti ki akaratát, ha az ameri­kai megszállók eltávoznak Dél- Koreából. A szöuli rezsim is tudatában van azonban annak, hogy az amerikai csapatok tá­vozása után megtartott válasz­táson Dél lakossága a diadal­masan fejlődő Északra sza­vazna. Ezért mond újra és újra nemet minden északi kezdeményezésre, s folyamo­dik a provokációkhoz, hogy ejmérgesítse a helyzetet, s így „Indokolhassa” az ameri­kai csapatok jelenlétét. Húsz esztendővel a háború ki rob­bantása után azonban ez az évforduló is arra figyelmezte­ti az imperialistákat és véden­ceiket: a történelmi fejlődést megakadályozni nem lehet, s a realitások előbb-utöbb utat törnek mindenütt, Koreában Is. hol a világon, az emberiség történetében. A divatos keleti vallások között a hinduizmus „fut” leginkább — Tim Leary mellett még olyan egymástól különböző egyéniségekkel ren­delkezik, mint Allen Ginsberg és Cristopher Isherwood. Ginsberg azt állítja, hogy minden istenséget imád, de mindenek felett Sivát, akit a hinduk a teremtés, a rombo­lás és a kábítószerek istene­ként tisztelnek. A hinduizmus beivódoti a fiatalokba. Ve­gyük csak például a koldu­lást, ifjú „hívők” szerint á koldulás olyan cselekedet, amely „misztikus módon meg­tisztítja a lelket”. Manson börtönben felvett „hite”, a „tudományosság” ál­lítólag ötmillió tagot számlál az Egyesült Államokban. Egyedül Los Angelesben hét központja van, és még ennél is több San Franciscóban, ahol Manson is csatlakozott. A „papi dézsmát” a szekta alapítója, Ronald Hubbard író zsebeli be, akinek elképzelései nyomtatásban először az „El­képesztő tudományos-fantasz­tikus regény”-ben láttak nap­világot. A szektának saját „flottája” van, hat jacht, amelyeknek bázisa egy diva­tos kikötőhely, legénysége pe­dig talpig fehérbe öltözött „etikai tanácsadókból” áll. Mindegyikük hazugságvizs­gálóval van felszerelve, ame­lyeket akkor használnak, amikor az új jelentkezőket múltjuk felől faggatják. A je­lentkezőket „lépésenként” — ezek ára egyes esetekben el­éri a kétezer fontot — veze­tik át a „tisztaság állapotá­ba”. A felsőbb fokot eddig egy 230 fős elit végezte el. Sokan kiestek, de előbb több ezer dollárt költöttek „tandíjra”. H. S. (Folytatjuk.) Bonn és London Árkus István Rituális gyilkosságok avagy az utat tévesztett „hippizmus" Főpapok és próféták (3)

Next

/
Oldalképek
Tartalom