Pest Megyi Hírlap, 1970. június (14. évfolyam, 127-151. szám)
1970-06-25 / 147. szám
1970. JÚNIUS 25., CSÜTÖRTÖK MST HECVei kSűrlap Eredményesen fejlődnek ff magyar-mongol gazdasági kapcsolatok Losonczi Pálnak, az Elnöki , Tanács elnökének rövidesen sorra kerülő mongóliai látogatása alkalmával adják át rendeltetésének a magyar berendezésekkel, magyar szak- emberek közreműködésével Ulánbátorban épült rulhagyá- ,rat. Az üzem 1400 munkást ; foglalkoztat majd, s termelése '— férfiöltönyöket számítva — .megközelíti az évi félmillió 'darabot, de feltehetően berendezkednek más ruházati cik- 'kek gyártására is. Mongóliának nem a ruhagyár az egyetlen olyan üzeme, amelynek létrehozásában magyar szakemberek is közreműködnek. -Magyar tervek alapján létesült az állatgyógyszereket és tápokat előállító biokombinát es most húskombinát építéséhez nyújt segítséget Magyar- ország tervek elkészítésével, berendezésék szállításával és az építést irányító szakértőkkel. A húskombinát, amely a tervek szerint 1973-ban kezdi meg működését, naponta 50 tonna hús feldolgozására lesz alkalmas. A Mongol Népköztársaságban biz. elmúlt években nagy megbecsülésre tettek szert a magyar vízkutatók, geológusok ps állategészségügyi szakemberek is. Mongólia vízszegény területein a magyar szakemberek közreműködésével több mint 300 kutat fúrtak. A magyar állategészségügyi csoport 1966- ban és 1967-ben csaknem másfél millió állatot vizsgált meg. Megkezdték a magyar geológusok Mongólia egy részének komplex földtani térképezését, közös magyar—mongol expedíciót szerveztek az ásványi kincsek, különösen a színes fémek felkutatására. Az utóbbi években Mongóliában feltárt természeti kin- cek egy része, főként a wolí- ram-koncentrátum, 1968 óta szerepel a Mongóliából importált termékek cikklistáján is. Ezenkívül a magyar külkereskedelem főként állati termékeket, gyapjút, bőrt importál és az utóbbi években egyre jelentősebbek a behozatalban a Magyarországon kedvelt bőrruházati cikkek, bőrkabátok is. A Mongóliába irányuló magyar kivitel fő tételei: különféle közszükségleti cikkek, gyógyszerek, gépek. A magyar —mongol gazdasági együttműködés 1957-ben kezdődött. A két ország közötti árucsereforgalom tíz év alatt, 1957 és 1967 között, több mint hatszorosára emelkedett és a forgalom azóta is egyenletes ütemben növekszik. Ingatag ingatlanok (III.) Volt házastársak Justitia előtt Vecsésen, a Mező Imre út 8. szám alatt Nagy Gyula vár bennünket. Előadás I. Nagy Gyula: „Van-e joga a tanácsnak a telekkönyvi tulajdonjog megosztására, amely telket hagyatéki pénzből vásároltam és teljes egészében a tulajdonom? Az 1955-ben vett telekre házat építettem, amely közös néven szerepel. 1964-ben elváltam, 1964 januárjában Petrofiék jogtalanul elfoglalták a ház egy részét, a házrészemet, amely után a mai napig egy fillért sem fizettek. 1967 nyarán Petrófiné kérte a tanácstól a fél kert használatát. A Vecsési Községi Tanács 3939/1967. szám alatt úgy határozott, hogy a szőlőlugastól jobbra eső kertrész Petrófi- néé, a bai oldala az enyém. Az 1959. évi IV. tv. (PTK) 191. § 1. bekezdése alapján osztotta meg a telekkönyvi tulajdont. Petrófiék odáig vetemedtek, hogy az egész udvart tulajdonuknak érzik. Kérem segítségüket.” Eddig tehát úgy fest, mintha tulajdonközösség megszüntetésével állnánk szemben, erről pedig már szóltunk. Ha belépünk a Mező Imre út 8. számú ház másik részébe, Petrófi Józsefné sok BIHARUGRA Ötmillió „halbébi w*ti Sok gondot okozott a szeszélyes tavasz a biharugrai halgazdaság dolgozóinak. A szokásosnál később ívtak a halak, s a parányi „újszülöttek” gondozása igen nagy figyelmet igényelt. A kritikus időjárás ellenére jól sikerült a halkeltetés, várakozáson felül gazdag a szaporulat, az ívató- ban ötmillió „halbébi” él. A meleg idő beálltával szinte szemlátomást nőnek, erősödnek, s hamarosan átköltöztethetik őket a „halbölcsődébe”, a nagyobb életteret biztosító, tágas előnevelő tóba, A bi- harugrai halgazdaság a gazdag szaporulatból társgazda- hágóknak is ad nemesponty- tvadékei. í SEGÍTSÉG MINDENHONNAN Miért hiányzik a vasúti kocsi? ilFokozatos javulóin varhaitü Segítség mindenhonnan, ez a cím jelenik meg több alkalommal lapunk egyik vagy másik oldalán, beszámolva az árvízi helyzetről. A közelmúltban számoltunk be arról is, hogy a Kavicsbánya Vállalat s többek között délegyházi bányája nagy mennyiségű építőanyag-többlettel kíván hozzájárulni nemzeti jövedelmünk növeléséhez, az árvíz okozta kár mérsékléséhez. Csakhogy Budakalászi növényházak A magyar Intercooperation RT munkájának eredményeként Közép-Európa legmodernebb növényháza — a belga Deforche típusú növényház — épül Budakalásznál az Óbuda Termelőszövetkezetbén. A 45 ezer négyzetméter területű horganyzott acélvázú és alumínium héjazatú, korszerű fűtési, szellőzési és öntözési automatizált technológiával, valamint talajfertőtlenítő berendezéssel ellátott „üveghajók” építését Belgiumban sajátították el a tsz építő szakemberei. A növényház elkészülte után főleg exportra termelnek majd ott dísznövényt. Az Intercooperation RT további tárgyalásokat folytat a Deforche céggel hasonló növényházak közös gyártására. nem áll rendelkezésre elegendő vagon a rengeteg anyag elszállításához. Arra kértek, próbáljunk segíteni, A MÁV illetékeseihez fordultunk a kérdéssel, mit lehet tenni és mi a fennakadás oka. A budapesti igazgatóságtól ezt a rövid választ kaptuk. — Az árvízi területeknek szánt küldemények soronkívüliséget élveznek. Lehetőség szerint minden késedelem nélkül célhoz juttatjuk. Sajnos, általános a kocsihiány, így június 23-án 1293 vagont nem tudtunk az igénylők rendelkezésére bocsátani. Jó néhány napig számolni kell ilyen akadállyal. A MÁV Vezérigazgatóságon ezt tudtuk meg: —A rendkívüli állapot, a veszélyeztetett terület védelme rengeteg energiát és eszközt, rakodó- és szállítóberendezést köt le. Ennek következménye, hogy az országban igen sok teherkocsi áll kirakatlanul. Ahogy javul a helyzet, s rendes kerékvágásába tér vissza az élet, úgy mérséklődik a ma nagy gondokat okozó kocsihiány. A vasutasok egyik, anyagiakkal nehezen mérhető hozzájárulása, hogy megfeszített munkával igyekeznek bonyolítani a forgalmat, s munkálkodni azon, hogy minél hamarabb és minél több kocsi szabadulhasson fel, és vehessen részt az árufuvarozásban. Mindehhez azonban nélkülözhetetlen partnereink, a szállíttató felek megértése és segítsége is. t. gy. SZEGED Tigrisfoltos orchideák a dísztavat övező fákon A már több napja tartó kánikula hatására kibontották szirmaikat a tigrisfoltos orchideák a szegedi József Attila Tudományegyetem botanikus kertjében. érdekességet mond el nekünk. Előadás II. Petrófi Józsefné: „Én Nagy Gyula volt felesége .vagyok. 1955-ben vettük , a telket, egyetlen helyiséget építettünk rá, ide költöztünk két gyerekkel és itt született a harmadik. Később egy szoba konyhás, kamrás, előszobás házat építettünk a kis helyiség mellé. 29 700 forint OTP- kölcsönt vettünk fel, amelyből 12 160 forintot közösen fizettünk be. 1963-ban a férjem elment itthonról^ egy éven át magam fizettem a tartozást. 1964 májusában törvényesen elváltunk, 1964 szeptemberében mindketten újra megházasodtunk. 1964-ben a volt férjem visszaköltözött a kis lakásba. Itt született két gyereke. 1965-ben a házassági vagyonközösség megszűnt. Az nem igaz, hogy a telket hagyatékból vette, én megfizettem a részem. Ha kifizetne, elmennék én innen, akármilyen lyukba is, de pénz nélkül mire mehetnék?” Más optikát kapott az ügy, nem tulajdonközösség megszüntetéséről van szó, hanem az egész ingatlan, kertprobléma a házassági vagyonközösség megszüntetéséből nő ki. Általánosságban A házasság megkötésével a házastársak osztatlan közös tulajdonává válik mindaz, amit a házassági életközösség fennállása alatt akár együttesen, akár külön-külön szereztek. Tehát az együttélés éveiben — néhány kivételtől eltekintve — minden érték a házaspárt együttesen gazdagítja: például a fizetés, a, bér közös tulajdonná válik, és ez a „csak” háztartásban tevékenykedőt is megilleti, közös tulajdon lesz a vásárolt ingó és ingatlan dolog, sőt a totó- és lottónyeremény összege is — ném számít az, hogy ki tippelt. A férj és a feleség a házias- sági vagyonközösség tárgyaival egyformán rendelkezik: mindegyik házastárs használhatja, közösen jogosultak kezelni azokat. Együtt döntenek aiz eladásról, á másik házas- társnak hozzá kell járulnia az ügylethez és a felelősség is megoszlik — néhány kivételtől eltekintve. Ha a házassági vagyonközösség megszűnik, a közös vagyont meg kell osztani, az előbb elmondottak miatt általában fele-fele arányban. (Ez az arány megváltozik, ha az életközösség megszűnése után a férj vagy a feleség egyedül fizetett a közös vagyon valamelyik tárgyáért.) A bíróság vagyonmérleget készít, ha a házasfelek a meglevő vagyontárgyakon nem tudnak úgy megosztozni, hogy az lehetőleg két egyenlő értékű legyen, ha nem is azonos összetételű. Az esetlegles értékkülönbözetet pénzben kell kiegyenlítem. Konkrétan A Nagy kontra Petrófiné ügy a Monori Járásbíróságon van, ítélet még nem született. Újra szembetűnik, hogy az embereik belebonyolódnak valamibe anélkül, hogy pontosan értenék, miről van szó. Egyetlen bizonyítékot: Nagy Gyula szerint az 1959. évi IV. tv. (PTK) 191. §. 1. bekezdése szerint osztották meg a telekkönyvi tulajdont. E szakasz pontosan így hangzik: „Akit birtokától megfosztanak. vagy birtoklásában megzavarnak, a községi (városi, városi kerületi) tanács végrehajtó bizottságától kérheti az eredeti birtokállapot helyreállítását vagy a zavarás megszüntetését." — tehát nincs szó megosztásról, sem telekkönyvről, sem tulajdonról- — csupán egy birtok- védelmi lehetőségről. A bíróság majd pontot tesz a kert és egyéb ügy végére, de két dolgot tudomásul kell,, venni: a jog képtelen lelki visz- szásságokon segíteni, legyen ez nemes vagy nemtelen érzés, a meglevő anyagi viszonyokat úgy rendezi, hogy igazságos és méltányos legyen, még akkor is, ha valaki méltánytalannak érzi, másodszor a jog ítéleteit a gyakorlat — különösen ingatlanoknál — keresztülhúzza: például az utcára senkit sem lehet kitenni, ezért az ítéletek gyakran nem oldanak meg semmit. A vecsési ügy ennyi általános és konkrét gondolatot vetett fel. Induljunk Abonyba, ahol két, évek óta pereskedő, civódó szomszéd vár ránk. Fóti Péter Szovjet pártmunkáskiiidöttség érkezett hazánkba A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának meghívására szerdán szovjet pártmunkásküldöttség érkezett hazánkba K. N. Gri- sinnek, az SZKP KB tagjának, a központi ellenőrző bizottság első elnökhelyettesének vezetésével. A delegációt a Ferihegyi repülőtéren Brutyó János, a KEB elnöke fogadta. Jelen volt F. J. Tyitov, a Szovjetunió budapesti nagykövete. POZNAN! MÉRLEG Negyven kiállító ország zászlaját vonták le kedden este Poznanban a 39. poznani vásár kapuinak bezárásakor, s a HUNGEXPO-hoz már megérkezett az összesítő jelentés a magyar vállalatok üzletkötéseiről. Az ifjúságpolitika gazdája Az utóbbi hónapokban közvéleményünk a korábbinál nagyobb figyelemmel követi nyomon az ifjúságpolitika fejleményeit. Téma az ifjúság, nem is kicsi, és különösen így van ez azóta, amióta tudjuk, hogy a párt Központi Bizottságának határozata után e határozat szellemében már készülőben van az ifjúsági törvény. Az országos testületek intenzíven kezdenek foglalkozni az ifjúságpolitika időszerű kérdéseivel. Ennék alapján teljesen jogos az a várakozás, hogy a helyi politika formálói, irányítói hogyan képesek „felvenni a lépést” az országos politikával. Fontos, hogy a felsőbb szervekben kialakított álláspontokhoz és következtetésekhez a helyi szervek is hozzátegyék a maguk konstruktív elképzeléseit annak érdekében, hogy a fiatalok és az egész társadalom javára megvalósuljanak az ifjúságpolitika céljai. Az ifjúságpolitika gazdája mindenütt a pártszervezet. Tegyük mindjárt hozzá: nem könnyű a pártszervezetek feladata, sokszor találják szembe magukat olyan gondokkal, amelyek gátolják a fiatalok nevelésének, érdekvédelmének fejlesztését. Aki a fiatalok érdekében szót emel, annak szembe kell néznie azzal az eléggé sűrűn hangoztatott váddal, hogy az idősebb korosztályok rovására helyezi előnybe azokat, akik már amúgy is éppen eléggé el vannak kényeztetve. Ha így közelítjük meg a dolgot, nehezen juthatunk előre. Akik sérelmesnek tartják, hogy az ifjúsággal megkülönböztetett gonddal foglalkozunk, azok általában tagadják az ifjúság speciális gondjainak létezését. Márpedig azt csak a vak nem látja, hogy bőven találunk ilyen gondokat. Ott van például a lakáskérdés. A fészekrakás tengernyi nehézsége, bonyodalma. Ha a megoldatlan lakásügyek nagy számát látjuk, könnyű belát-, nunk, milyen hatalmas méretű akadálya ez a kiegyensúlyozott családtervezésnek. Gond továbbá, főleg falusi viszonylatban és ezen belül a termelőszövetkezetekben a fiatalok képesítés szerinti foglalkoztatása és javadalmazása. Odáig már elértünk, hogy ezrével képezünk ki tehetséges, a korszerűség iránt fogékony, fiatal mezőgazdasági szakmunkásokat, de legjobb szándékaink is csődöt mondanak egynémely szűk látókörű szövetkezeti vezető akadékoskodásán, aki segédmunkásként foglalkoztat olyan embereket, akiknek szakmai képesítése sok ezer forintjába került az államnak. » Akadnak bérügyi panaszok is. Amikor valakit pusztán életkora miatt szorítanak háttérbe, nem azt nézik, mennyit ér a szaktudása a közösség számára. Végül, de nem utolsósorban elég gyakran találkozunk olyan jelenségekkel, hogy a helyi társadalmi életben nem szerepel súlyának megfelelően a fiatalok érdekképviselete, ami megint csak olyan hiba, amely nagy feszültséget hordozhat magában esetenként. Pártszervezetek ma már többnyire világosan látják küldetésük fontosságát az ifjúságpolitika vonatkozásában. A baj csak ott van, hogy számos helyes kezdeményezésük megbukik a gazdasági vezetés sokszor indokolatlan merevségén, azon, hogy nem képesek egyesek átgondolni, mit jelent a differenciált, a rétegek szerint alkalmazott nevelőmunka, amely túlhaladt azon a régi, maradi állásponton, hogy mindenkit egy kalap alá vonjanak. Mondjuk és valljuk, hogy mindenütt a pártszervezeteknek kell rendelkezniük elsősorban azzal az erkölcsi súly- lyal, tekintéllyel, amely a politika irányításához szükséges. Éppen ezért egyre kevésbé érthető, hogy például egyes mezőgazdasági üzemekben a pártszervezet titkára, vezetősége csak statisztál az elnök vagy a többi vezető ember mellett. Kell-e hangsúlyozni, hogy ez a körülmény az ifjúságpolitikának sem használ?! Pártunk időben és világosan felismerte, hogy az ifjúság normális közérzete nélkül nem képzelhető el a társadalom egyensúlyi állapota. Ezt figyelembe venni azonban nemcsak az országos vezető testületek kötelessége, helyileg is mindenkinek látni kell s főként a vezetőknek. Érdekes dolog, amit bárki megfigyelhet: ahol erős, jól működő pártszervezet munkálkodik, ott erősebb, és jobban dolgozik a KISZ-szervezet is. Ott az ifjúságnak a véleménye is jobban „kihallatszik” akkor is, ha közérdeklődésre számot- tartó, fontos politikai kérdések megvitatása van napirenden. Az ilyen helyeken látni azután, hogy nincs igazuk azoknak, akik a mai fiatalokat közömbösnek, visszahúzódónak tartják: a nagy kérdés mindig az, érdemben szólunk-e örömeikről, gondjaikról, meghallgatjuk-e őket s képesek -vagyunk-e tenni is az érdekükben. Ha ezt látják, készek előttünk a nap minden órájában bebizonyítani, hogy számíthatunk rájuk. Mint ahogy bizonyítják is sok helyen, napjainkban is. Amikor a pártszervezetek vállalják, hogy az ifjúságpolitika gazdái legyenek, akkor egész társadalmunk érdekében cselekszenek. Illő tehát, hogy ennek megfelelően segítsük ilyen irányú fontos munkájukat. Ehhez azonban múlhatatlanul szükséges, hogy megszűnjön a közömbösség az idősebb korosztályok részéről is az ifjúságpolitika sorskérdései iránt, amelyek így vagy úgy, de egytől egyig nemzetünk holnapjának sorskérdései. fi K. I. ii