Pest Megyi Hírlap, 1970. június (14. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-02 / 127. szám

19-JO. JÚNIUS 2., KEDD "'"kJCMop 3 Emeletes társasházak \ épülnek a községekben Tsz-öröklakások — saját kivitelezésben Uj lakótelep a Steinmetz-szobornál GYERMEKNAP Roncsból (anyahajé - Lampionos menet a Dunán - Virágkocsik a stadionban „Számszerű korlátozás nél­kül kell továbbra Is lehetővé tenni a lakosság saját lakás­építésének különböző formált. Ezen belül lényegesen növel­ni kell a szervezett (vállalati, OTP), valamint a személyi kezdeményezésű társasházépi- tcs arányát”. (Az MSZMP KB ás a kor­mány határozata a Lakásépítés fejlesztéséről.) Ma még ritkaságnak számí­tanak a községekben emelt, kis kerttel körülvett, többszin­tes lakóházak. Pedig ez az építkezési mód a civilizált ember igényeit jobban kielé­gíti, mint a régi, nagy telke­ken levő családi ház. De az emeletes társasházak építését feltételezik a községek fejlesz­tési tervei is: a közművesített, esetleg csatornával ellátott, városiasabb jellegű centrumok nem alakíthatók ki csak ki­sebb, zártabb lakóterületeken. Nem elhanyagolható szempont az sem: így, egy-egy lakás költségei, a telekárat és a közműveket; a villanyt, a víz­vezetéket stb. figyelembe vé­ve, jelentősen kisebbek. Az OTP Pest megyei Igaz­gatóságán tájékoztatást kér­tünk Pogány Miklós igazgató­tól és helyettesétől, Zsigmon­di Istvántól: mi a helyzet Pest megyében, várható-e, hogy a társasházépítkezések a váro­sokon kívül, a községekben is elkezdődnek? A kapott válaszokból ked­vező képet látunk. A takarékpénztár és több termelőszövetkezet, valamint az illetékes helyi tanácsok kezdeményezése és együttmű­ködése nyomán már idén egész sor községben elkezdőd­nek a táirsash ázép ítkezés ek. Elsőként — a legnagyobb igénnyel — a budai járásból, a toki Egyetértés Termelőszö­vetkezet elnöke, Rakusz Jó­zsef jelentkezett. Az elgondo­lások szerint a szövetkezet, központja mellett, új, modem, emeletes társasházakból álló lakótelep, 80—100 kétszobás, összkomfortos lakás építéséhez biztosít területet. A közös gazdaságnak sok fiatal tagja van, elsősorban ők rokonszen­veznek a falun új, a hagyomá­nyoktól eltérő életformával. Az egyik legnagyobb gond, a kivitelezés is könnyen meg­oldható Tökön. A termelőszö­vetkezet saját építőrészlege köt majd szerződést a parcel­lázás után az OTP-vel a mint­egy 25 társasház megépítésé­re. Hasonló igényeikkel jelent­kezett a közelmúltban Aszó­don az Aranykalász Tsz is, amely a község belterületén, tagjai számára 16—20 lakás építését szervezi, egyenként 400 öles telkeken, a gödöllői járás termelőszövetkezetei közös építő vállalatának kivitelezésében. Az első épület munkálatai már az idén. megkezdődnek. Emeletes társasházakat kí­ván építem 10—12 lakással Pécelen a Zöldmező, Kartalon az Új Élet Termelőszövetke­zet, a dabasi járásban, Ör­kényben a Béke és a Haladás Termelőszövetkezet, tagjai számára. Öcsán, Felsőpakany- ban és Gyálon is megkezdőd­tek az előkészületek több társasház építésére. Az alföldi területről egyelő­re az első kezdeményező a ceglédi Vörös Csillag Tsz, amely ugyancsak bejelentette igényét: modem központi épü­letei és művelődési háza mel­lett, társasházakat kíván épí­teni. Ezekben kaphatnak ott­hont a szövetkezetnek azok a tagjai, akik eddig távolabbról jártak munkahelyükre. A tapasztalatok szerint el­sősorban fiatal házasok je­lentkeznek a mezőagzdasági dolgozók köréből. Ott, ahol az igények nagyobbaknak mu­tatkoznak a lehetőségeknél, a termelőszövetkezetek vezető­sége dönti majd el, kik köl­tözhetnek be a társasházakban épülő új otthonokba. Az építkezésnek ez a módja kedvező feltételek mellett va­lósítható meg. Az OTP egy-egy lakáshoz 100—120000 forint hosszúlejáratú hitelt biztosít, a termelőszövetkeze­tek pedig, a telkek biztosítá­sán kívül, olcsóbb építőanyag­gal és fuvarral csökkentik a költségeket, és sokhelyütt sa­ját építóbrigádjailk építik fel a házakat is. Évek óta húzódott a főváros közvetlen határánál, Vecsé- sen, egy új lakótelep létreho­zása. Elsősorban a közműve­sítés, a csatornázás hiánya miatt. Most, hogy a községben már folynak a csatornázási munkálatok, ez a terv is való­ra válhat: az 1966-ban kijelölt területen, — a Ferihegyi re­pülőtér mellett —, a Stein- metz-szobortól a község szé­léig húzódó területen, folya­matosan elkezdik egy összesen 400 lakásból álló lakótelep építését. A nagy gondot je­lentó közművesítést végülis a nagyközség a Pest megyei Ta­nács segítségével, közműépíté­si hitelből tudta megoldani. Az OTP is jelentősein hozzá­járul a közművesítéshez: laká­sonként 3000 forintot biztosít erre a célra. Már a beépítési tervek is el­készültek. A kivitelező: a Mo- nori Járási Építőipari Ktsz. Többféle típusterv alapján háromszintes, kétemeletes társasházakat építenek, 2, 2 és fél, 3 szobás lakásokkal. A A mezsgye, amelyen túl ko­runkba illőbb életformába ér­nek, három lépéssel vehető át: az új lakásviszonyok kö­zé, a munkaviszonyba való kerüléssel, és a beiskolázással. A legdöntőbb: a beköltözés Monori Járási Építőipari Ktsz az új lakótelepet a hagyomá­nyos téglafalaknál többszörö­sen gyorsabb és nem drágább módszerrel, öntött betonos technológiával építi fel. Az OTP-vel kötött szerződés ér­telmében már az idén nyáron elkezdik az első ütemben épülő 100 lakás munkálatait. II. F. P. Hazaérkezett Vályi Péter Vályi Péter pénzügyminisz­ter vasárnap délután hazaér­kezett háromhetes dél-ameri­kai útjáról. Járt Bolíviában, Peruban, Venezuelában, majd hazafelé jövet nem hivatalo­san rövid időt Angliában töl­tött. Szurdi István Bulgáriába utazott Szurdi István belkereskedel­mi miniszter két helyettesével — Keserű Jánosnéval és dr. Juhár Zoltánnal — vasárnap délután Bulgáriába utazott. Búcsúztatásukra a Ferihegyi repülőtéren megjelent dr. Sá- ghy Vilmos, a belkereskedelmi miniszter első helyettese, és Vaszil Bogdanov, Bulgária bu­dapesti nagykövete. A minisz­teri küldöttség június 2—6 között Várnában részt vesz a KGST belkereskedelmi mi­niszteri tanácskozó testületé­nek második ülésén. a mai kultúr értelemben vett összkomfortba. Nézzük, a nagykátai járásban például sokan települtek be a falvak­ba, új házakba, vagy keve­sen? Mint mondtuk, három­száznegyvenhárom cigánycsa­A nemzetközi gyermeknap váci eseményei már szomba­ton délután megkezdődtek. A gazdag, sokszínű program el­ső aktusa a roncsból újjá va­rázsolt tanyahajó — a Glo­bus — átadása volt. A váci vízi úttörők ezentúl itt ren­dezhetik meg őrsi összejö­veteleiket, klubfoglalkozásai­kat. Az ünnepségen nemcsak a váci pajtások vettek részt, a szentendreiek, kiskunlac- háziak és szobiak is együtt örülhettek a váciakkal, s rögtön birtokukba is vették a hajót. Az esti program a Váci Hajógyár kajak-kenu szakosztályának lampio­nos felvonulásával kez­dődött. A Duna-parti Ady Endre sé­tány előtt a virágokkal feldí­szített vízi színpadon az Ope­raház művészei léptek fel — nagy sikerrel. Hosszú fény­csóva, ezernyi apró, csillogó pontocska futott végig az égen. A váci gyermeknap szombati műsora tűzijáték­kal ért véget. Vasárnap délelőtt ismét a vízi úttörők játszották a fő­szerepet. A Pest megyei vízi találkozó úttörőinek játékos vetélkedőjére került sor. Dél­után felsorakoztak a stadion­ban az úttörők és kisdobo­sok az avatóünnepségre, az eső is elállt. Mintegy 15 ezer ember figyelte, amint a vá­rosi pártbizottság titkára, Bú­zás Istvánné átnyújtotta a pártbizott­ság vörös selyem ván­dorzászlaját az Árpád úti általános iskola Földvári Károly úttörőcsapatának. Az újdonsült úttörőket és kis­dobosokat neves fővárosi mű­ládból az elmúlt tíz év alatt nyolcvanhatan. Ha a kívánsá­gokhoz mérjük, kevés — ha azt nézzük, mi történt, azaz mi nem, az elmúlt évtizedek alatt, akkor nem is annyira az. A közvélemény úgy értesült, hogy az ilyen építkezéseket az állam ingyen telekkel, kedvez­ményes kölcsönnel támogatja. Ebből a gyakorlatban csak a telekjuttatás általános, a ked­vezményes kölcsön megszer­zése ugyanis rendkívül bürok­ratikus, s a kölcsön összege nem arányos a jelenlegi épí­tőanyag-árakkal, úgyhogy a vizsgált járásban is az említett nyolcvanhat családból tíz év alatt mindössze hatan (!) vet­tek igénybe kedvezményes OTP-hitelt. Szép társadalmi segítségre akadt viszont egyéb példa néhány helyen. Van, ahol bontott anyaggal segítet­ték az építkezéseket. Máshol a munkáltató vállalat előlege­zi a kölcsönigényléshez szük­séges összeget. Segíteni, segí­teni kell. Még ha nem is azt nézzük, milyen nehéz lehet az egyik életformából átlépni a másik kultúrkörbe — gondol­juk meg, három-ötgyermekes családoknál nem egészen ter­mészetes az államnak, vagy hogy ne legyünk ilyen sze­mélytelenek, egyszerűen a többieknek támogatása? Segí­teni kell: Nagykátán például a cigányság nyolcvan százalé­ka, Tápiószecsőn nyolcvanki­lenc százalékuk, Tápiógyör- gyén hetvenhat százalékuk él még az ősi negyedekben. (Igaz, Tápióságon, Tápiósze- lén, Tóalmáson csak húsz-har­minc százalékuk.) Érdemes segíteni: azok, akik építkez­tek, az esetek döntő többségé­ben elszakadtak a régebbi életformától. Kell, a legfőbb érték az ember elve szerint, és kell, mert a segítség mint gazdasági beruházás is meg­térül. Azután itt van a beiskolá­zás. A nagykátai járásban is a cigánytanulók zöme, hetven­nyolc százaléka csak az alsó tagozat néhány osztályát vég­zi el — igaz, az arány évről évre kedvezőbb. De 1965—70 között még mindig csupán vészek szórakoztatták. A szín­pompás, virágokkal feldíszí­tett kocsik felvonulása nem mindennapi látványt nyúj­tott. Vasárnap este az úttörők átadták a terepet a KISZ- eseknek. A Március 15. teret — a Madách Imre Művelődési Központ táncegyüttesének pa­lotás nyitótánca után — fia­talok lepték el. A zenét a Hír­adástechnikai Gyár zenekara szolgáltatta. Háromezer tán­coló pár éjszaka kettőig volt együtt a színes forgatagban. A nagykőrösi Arany János iskola udvarán katonás rend­ben álltak a gyerekek. Tud­ták, hogy most mindenki őket ünnepli. Az avatásra a A Konzervipari Tröszt és a mezőgazdasági nagyüzemek közötti idei szerződéseket meg­kötötték. Az ellátás szempont­jából kedvező helyzet alakult ki, mert például zöldség- és gyümölcsfélékből az előirány­zottnál nagyobb mennyiség áll majd az ipar rendelkezésére. A konzervgyárak megrendelésé­re több mint 100 ezer holdon termesztenek majd zöldségfé­léket, fűszerpaprikát, gyümöl­csökből 135 000 tonna helyett 157 000 tonnára szól a szerző­dés. A tröszt anyagilag is támo­gatja termelőpartnereit. A le­szerződött mezőgazdasági kul­túrák növényvédelmét holdan­ként 400 forintos hozzájárulás­sal segítik elő. A sok kézi mun­kaerőt igénylő növényfajták termesztéstechnológiájának negyvenen szereztek közülük nyolcadik osztályos bizonyít­ványt, ebből is csak három ta­nult tovább középiskolában, kilenc pedig szakmunkásképző intézetben. Ki tudná össze­számlálni az elsikkadt tehetsé­geket? Sokat javíthatna a helyze­ten a kiemelt törődés. S ha egy-két helyen épp az érintet­tek ellenállásán meg is bu­kott a részükre szervezett osz­tályok terve — igaz, ugyan­akkor Pándon, Tóalmáson a külön korrepetálást, tanuló­szobát, azután a járás öt köz­ségében az általános iskolára előkészítő tanfolyamokat si­kerrel csinálják — úgy hi­szem, erről az eszméről nem szabad lemondani. Más kér­dés, hogy a pedagógusoktól anyagi dotálás nélkül, hosszú éveken át nem követelhető ilyen pluszmunka. Végül, mint a társadalomba való beépülés harmadik té­nyezője, itt a munkavállalás. Mint mondtuk, a vizsgált já­rásban a munkaképes cigány­lakosság nyolcvan százaléka dolgozik állandó vagy ideigle­nes munkán. Segédmunkán, döntő többségben. De hogy a segédmunka ne legyen élettől, társadalomtól kiszabott ré­szük, sorsuk generációkon át, az már megint a beiskolázá­son, a külön iskolai törődésen, s lakáskörülményeik javulásá­ban dől el. S a legtehetsége­sebbeknél a jobb iskolai ki­választásban, hacsak nem vi­gasztaljuk magunkat azzal, hogy a most már elért alapok­ról a zseni mindenképp fel­szárnyal. Inkább ne vigasztal­juk. A talentummal való kü­lön foglalkozás témája azon­ban a cigánykérdéstől elvezet­ne az egész iskolapolitika kri­tikájához, jövőbeli feladatai­hoz. Végül még egy gondolatidé kívánkozik. Az új életformába lépés nagyon nehéz lehet, de előbb-utóbb sok örömmel is jár. Az elszakadás viszont az ősök életétől, hagyományaitól, sajátos közösségeitől, legyőzni közösségek és lelkek vonza- tait, ellenállását, biztosan sok fájdalommal is. megyei és az országos úttörő- elnökségből is eljöttek, hogy az új kisdobosok és úttörők nyakába kössék a kék és vö­rös nyakkendőt. A KISZ Központi Bizott­sága megérdemelt jutal­mát hozta el a megyei út­törőtitkár, Haness László. Vörös selyem­zászlót kapott az iskola két csapata. Ezt a nagy1 kitünte­tést jó tanulással és az út­törőpróbák kiváló teljesíté­sével érdemelték ki a gyere­kek. Nagy volt az öröm a nagykőrösi pajtások körében, hiszen az egész országban csak húsz iskola kapott ha­sonló kitüntetést. korszerűsítésére gépeket bo­csátanak a termelők rendelke­zésére. A Nagykőrösi Kon­zervgyár például öt nagy tel­jesítményű babbetakarító gé­pet vásárolt a termés begyűj­téséhez. A Paksi Konzervgyár egy uborkabetakarító szerke­zetet állít munkába a környék nagyüzemeiben. A Konzerv­ipari Tröszt patronálásával a mezőgazdasági gépkísérleti in­tézet három tsz-ben a hagy­matermesztés gépesítésére olyan próbasorozatot indított, amely a gazdaság számára is anyagi előnyökkel jár. A szerződéskötések érdekes­sége, hogy idén már — külö­nösen a zöldségféléknél — az „alapanyagok” túlnyomó ré­szét közvetlenül a tsz-ek és az állami gazdaságok adják. A társadalom segít. Pénzzel, rendeletekkel, intézmények­kel, szervezett mozgalmakkal, ha kell; több-kevesebb erély- lyel. Pénz, rendelet, szervezés és erély azonban nem pótol­hatja a megértést, tiszteletet, szeretetet. Az utóbbiak —bel­ső kultúra, kollektív érzelmi állapot kérdése. (Hogy a vizs­gált járásban is az egyik ter­melőszövetkezet szezonról sze­zonra foglalkoztatja a kör­nyékbeli cigányság egy részét, a másik pedig, meglehet, pil­lanatnyilag érvényes tapaszta­latokkal, de érvénytelen álta­lánosítással, elzárkózik előlük — bizonyára nem véletlen egyik helyen sem. De nyilván a befogadó közösségről is sok minden kiderül abban, hogyan tud nevelni, ha úgy tetszik, asszimilálni, mennyire kívána­tos légköre és a beilleszkedés az újonnan érkezettnek.) Mert nagy dolog az összkom­fort, a fürdőszoba, a szakmun­kás-bizonyítvány, a diploma, jelentős találmány a gépkocsi, a televízió, de a legnagyobb mégis embernek lenni. Tudta ezt a tizennyolcadik század, Rousseau és Montesquieu ko­ra, mely már a technika, kul­túra és civilizáció nagy magas­latairól fedezte fel a kezdetle­ges kultúrákat, s bennük if­jabb testvéreinket, a teljes ér­tékű embert. Hogy azután a tizenkilencedik század nem­csak gazdasági, de lelki, szel­lemi gyarmatosításával, impe­rializmusával, technikai fölé­nyének tudatában oly kímélet­lenül nyúljon mindenhez, ami „primitív”, kezdetleges. Száza­dunkban azonban néprajzosok és festők, zeneszerzők és köl­tők, pszichológusok és antro­pológusok újraébredt érzé­kenységgel, hiányérzettel, ér­deklődéssel és lelki megértés­sel fordultak ismét, s nem vé­letlenül éppen a kezdetlege­sebb kultúrák felé, s találták meg bennük mindannyiunk egyetemes és nélkülözhetetlen tulajdonságait. De hagyjuk a kultúrtörténe­ti fejtegetéseket. Tisztelni és szeretni kell az embert (padányfl Berkovits György, Fóti Péter, Padányi Anna c és Suha Andor riportsorozata Meditáció egy felmérésről (2.) A hozzájárulás: holdanként 400 forint A Nagykőrösi Konzervgyár öl, nagy teljesítményű babbetakarító gépet vásárolt

Next

/
Oldalképek
Tartalom