Pest Megyi Hírlap, 1970. május (14. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-10 / 108. szám

fi 1970. MÁJUS 10., VASÁRNAP rest hegyei '^Mfrksp Modern gólyák Ősi, a Veszprém me­gyei kisközség — egye- — - beit között — arról hí­res, hogy a faluban több gólya fészkel a hagyományostól eltérő módon: kútágason és vasbeton villanyoszlopon telepedtek meg. A „modem gólyáknak” sok látogatójuk akad ilyenkor tavasz- szal. Pest megyéért emlékcrmesek Gazdag örökséget hagyott —— -----; ütik le ujjaim | Nehezen | az írógép bU­------------- lentyűit. A moz­gást béklyózza az emlékezet. Tíz évig ismertem. Tíz hónap­ja mán csak az emlékezetem­ben él. Amikor utoljára talál­koztunk, minisztert kalauzolt iskolájában. Mert a monori József Attila Gimnázium nem egyszerűen csak egy középis­kola. Egy kicsit gyár is, egy kicsit mezőgazdaság is — per­sze, mini-változatban. De fo­galmazhatnám ügy: iskola, amely a szó legteljesebb értel­mében az életre nevel. Tanu­lással és munkával. Ak kor nem beszélt még sen­ki a politechnikáról. Nem írta elő miniszteri rendelet. Máig is őrzöm első beszélge­tésünk emlékét. — Az egyik tantestületi ér­tekezleten terelődött arra a szó, hogy az iskolából kikerül­ve ne csak a továbbtanulás vagy az íróasztal legyen diák­jaink álma-vágya, hanem leg­alább olyan szorgalommal és becsvággyal készüljenek a fi­zikai munkakörök betöltésére is. Nem szégyen bevallani; nem ismertünk sem külföldi, sem hazai kísérletet a munká­ra neveléssel kapcsolatban. Csak arra gondoltunk; lehető­Az idén is meg keli menteni 634 millió forintot A munkáról, a feladatokról, a tervekről nyilatkoznak a Pest megyei növényvédő állomás vezetői Éves átlagban Pest megyé­ben nem kevesebb, mint 634 millió forint értéket ment meg a szervezett . növényvédelem. De éves átlagban nem keve­sebb, mint 113 millió forint értékű kárt okoznak még min­dig a növényi betegségek, a gyümölcsöt fertőző férgek;, a haszontalan gyom, a zsenge kultúrákat pusztító bogarak. Az idei hosszú tél, a megké­sett tavasz, a szeszélyes időjá­rás különösen fontos feladattá tette a növényvédelmi mun­kák elvégzését. Hallatlanul nagy összegekről van szó, amelyeknek megtakarítása népgazdasági érdek. Mit lehet, mit tanácsos tenni a mezőgaz­dasági üzemekben? Erről és számos más, fontos kérdésről beszélgetett munkatársunk Ne­mes Bálinttal, a MÉM Nö­vényvédelmi szolgálatának igazgatóhelyettesével, Tóth Andrással a Pest megyei Nö­vényvédőállomás igazgatójá­val, Winkler István főmér­nökkel és Ország András műszaki vezetővel. KÉRDÉS: Pest megyében mekkora területet érint a nö­vényvédelmi munka és meny­nyit fejlődött az utóbbi évek­ben? VÁLASZ: (Tóth András) Pest megyében 607 ezer ka- tasztrális hold a mezőgazdasá­gilag művelt terület. Ezen az óriási területein kell szervezett növényvédelmi munkát foly­tatni. Pontosan 166 tsz, 30 szakszövetkezet 10 állami gaz­daság, 3 tsz-közi vállalkozás és mintegy 100 ezer holdas erdé­szet tartozik hatókörünkbe. Egy jellemző adat: míg 1961- ben 381 gép állt az üzemek szolgálatára, 1969-ben már 749. Az állomás évente mint­egy 4.5 millió forint értékű munkát végez a különböző egységekben. KÉRDÉS: Mi tette idén kü­lönösen fontossá a növényvé­delmi munkák elvégzését? VÄLASZ: (Nemes Bálint). Az okszerű növényvédelem ma már minden fejlett ország­ban elengedhetetlen feltétele a mezőgazdasági termelésnek. Amíg az embergyógyászatban kb. 700 féle alapgyógyszert forgalmaznak, addig a nö­vényvédelem 220 féle növény­védőszert alkalmaz. 1975-ig azonban a növényvédőszerek faitaszáma már eléri az 500-at. VÄLASZ: (Tóth András). Idén az időjárás kedvezőtlen hatásával kell számolnunk. A gabonagyomirtás például az élő munkaerőt pótolja és a hozamokat biztosítja. Az eddi­gi 60—70 százalék helyett azonban idén a munkáknak csak a 12—14 százalékát tud­tuk elvégezni. Elkéstünk a kukorica gyomirtásával is. A permetezés kora tavasszal annyira fontos, hogy az egész évi munkára kihat, befolyásol­ja a terméshozamokat, sőt a termés épségét, a fák egészsé­gét is. Ezt a munkát idén csak 40 százalékban tudtuk elvégez­ni. KÉRDÉS: A növényvédelmi munkák jelenlegi helyzetéről kérnénk olvasóink nevében tájékoztatást. 'VÄLASZ (Winkler István): A gabonafutrinka kártétele a vetésterület mintegy 3 száza­lékán észlelhető. A fertőzött terület 4700 kh. A védekezést 5500 holdon végeztük el. A gabonapoloska megyénk déli területein jelentkezett, s hoz­závetőlegesen 1400 holdon telepedett meg. A gabona- lisztharmat a vetésterület 19 százalékán veszélyeztet. A ka­pásnövényeknél a kukorica­barkó fenyeget, mert a ku­korica többsége még nem kelt ki. Az ipari növényeknél a földi bolhák, a lisztes répa­barkó és a repcefénybogár károsít. Különösen a ceg­lédi körzetben erős a hatása. A takarmánynövényeknél az évelő pillangósok lombkárte­vői mintegy 9000 holdon je­lentkeztek. A gyümölcsösök növényvédelmét az időjárás nehezíti. A lemosó permete­zést, a rügypattanáskori per­metezést sajnos sok helyen nem végezhették el. Nem tud­juk eléggé hangoztatni a me­gyében levő szórvány- és házi kertek növényvédelmi munkáinak fontosságát, mert onnan a kártevők a nagy­üzemi területeket is meg­fertőzhetik. KÉRDÉS: Milyen a nö­vény védőszer-ellátás ? VÄLASZ (Tóth András): A Merkazin-, Petoran-, Afalon- készlet kevés, A—1114-es nem volt. Különösen a finom gyomirtók hiányoznak. A gombaölő szerekből, az új, nagy hatású rovarölőkből elég készlettel rendelkeznek. Saj­nos. a munkavédelmi felsze­relések közül nem kapható a védőruha. Hiányosságként említhetem meg, hogy a nö­vényvédő gépek 50 százaléka amortizálódott, műszaki álla­potuk nem megfelelő. Az ez évi nagyüzemi növényvédő- gép-vásárlást nehezíti, hogy a megyei AGROKER-nél csak RSNV—12-es gép kapható, szántóföldi keret nélkül, s így csak gyümölcsösben al­kalmazható. KÉRDÉS: A korszerű nö­vényvédelemhez jól képzett szakemberek kellenek. Milyen megyénkben a szakemberel­látottság? VÁLASZ (Ország András): A 209 gazdálkodó egységben 50 növényvédelmi szakmér­nök, 12 felsőfokú techni­kummal rendelkező, 11 műkö­dési bizonyítvánnyal rendel­kező, 16 felsőfokú tanfolya­mos és 8 középfokú tanfo­lyamot végzett szakember működik. A növényvédelmi munkát végrehajtó szakem­berek száma — a betanított és szakmunkásokkal együtt — eléri a 800-at. Az utóbbi 3 évben 700 embert képez­tünk ki. KÉRDÉS: Hatékonyan tud­nak-e működni ezek a szak­emberek a megyei mezőgaz­dasági üzemekben? VÁLASZ (Tóth András): Többségükben jól és hasz­nosan működnek, az üzemek betartják az előírásokat, de előfordul nem kevés helyen, hogy lebecsülik a növényvé­delmi munkát. VÁLASZ (Nemes Bálint): A növényvédelem fontosságát nem elég hangoztatni. Ma, amikor számos ország — különösen . a Szovjetunió — olyan magas szinten védeke­zik a kártevőkkel szemben, hogy csak a gyümölcsfák megvizsgálása után hajlandó árut átvenni és a fertőzött gyümölcsök ellen karantén rendelkezésekkel is védekez­nek, csak úgy lehet nagy exportfeladatainkat teljesíte­ni, ha ápolt, tiszta, fertőzet­len, kiváló minőséget kíná­lunk partnereinknek. A köz­ponti intézkedések végrehaj­tásán sokszor milliós üzlet­kötések múlnak és a nö­vényvédelem elhanyagolása nagy nemzeti értékek pusz­tulását vonhatja maga után. Szeretném tehát hangsúlyoz­ni az üzemek vezetői, de a növényvédelmet végző dol­gozók nagy felelősségét is. Ma már olyan vegyszerek is forgalomba kerülnek, amelyek nagy hatású mérgek s hely­telen kezelésük kárt okozhat. Szüts Dénes séget kellene adni fiataljaink­nak, ha kedvük van rá, isko­lai tanulmányaikkal egyidőben valamelyik üzemben vagy ter­melőszövetkezetben szakmát tanulhassanak. Hatvan tanuló jelentkezett önként, szülői be­leegyezéssel ... Harmincnak engedélyeztük, hogy hetenként egyszer négy órát valamelyik üzemben tölthessen. —;----------------- Monoron, | így kezdődött | oulh íst­—°--------------ván ötlete nyomán a politechnikai okta­tás. Illegálisan, mindenféle hi­vatalos engedély nélkül. S folytatódott — ilyen körülmé­nyek között— három tanéven át. Makacs ember volt. Amiről hitte, hogy jó, azért vállalta a kockázatot. Mert végződhetett volna fegyelmivel vagy akár leváltással is ez az illegális kezdeményezés, hiszen meg­szegte a tanterv utasítását, a kötelező óraszámra vonatkozó előírást, megváltoztatta az ál­tala vezetett iskola munka­rendjét, egész életét. Miért tette? Hitt a munkáranevelés emberformáló erejében. Egy bizonyító erejű példa a sok közül. A gyakorlati mun­ka szoros kapcsolatban áll az iskolai tanulmányokkal. A műhelyekben például minden szerszám mellett megtalálha­tó annak orosz, angol, francia, német és olasz neve. Munka és nyelvtanulás így kapcsoló­dik egymást kiegészítő egésszé. Oláh István tizenöt eszten­deig volt igazgatója ennek az iskolának, amely ez idő alatt nemcsak országos hírre tett szert, h^nem jól ismerik a ha­tárokon túl is — elsősorban a munkára nevelésben elért — kimagasló eredményeit. Mindent megszerzett, amire az iskolában szüksége volt. Pénzt az építkezésre, a be­rendezésre, a korszerű tanesz­közökre. Gépeket, földet, ipa­ri és mezőgazdasági szerszá­mokat — megannyi fontos kellékét a munkaoktatásnak. Hozzá kitűnő munkatársakat: hivatásukat szerető pedagógu­sokat és szakoktatókat. És barátokat számolatlanul: jeles írókat, művészeket, tudósokat, akik gyakran meglátogatják az iskolát. is volt Milyen ember | tulajdon­------------------- képpen? tud ni, teljesebb képet kapni róla. Az emlékek idézése azon­ban — érthető módon — na­gyon nehéz. Még túlságosan közeli és fájó a kegyetlen ha­lál emléke, amely korán, öt­venhat évesen ragadta el a szeretett és szerető családtól. — Fehérváron ismerkedtünk meg egy tanfolyamon, huszon­kilenc esztendeje. Két eszten­dő múlva esküdtünk. Akkor kerültem én is a monori-erdei iskolába tanítani. Népfőisko­lát szervezett. Móricz Zsig- mond, Darvas József is meg­fordult nálunk. A felszabadu­lást követően Pest megye sza­badnépművelési felügyelőjévé nevezték ki, onnan került a Népművelési Minisztériumba, ahonnan tizenhat esztendeje, saját kérésére jött Vissza szü­lőfalujába, Monorra. A na­gyobbik lányunk már negye­dik esztendeje itt tanít a mo­nori gimnáziumban. Német— olasz szakos tanár. Zsuzsa, a kisebbik lány az ősz óta fog- orvostanhallgató. Ezt már nem érhette meg... Eddig tart az özvegy ereje. Aztán mégiscsak összeszedi magát: harmincöt esztendeje pedagógus maga is. — Az idén már nyugdíjba mehetnék, de... Oláh István korai halála az iskolának súlyos veszteség. A család vesztesége azonban pó­tolhatatlan.-------------------- a maga | A társadalom | módján------------------- segít és megbec sül. Oláh Istvánt, a je­les pedagógust és népművelőt, a politechnikai oktatás és kép­zés egyik úttörőjét, a megyei tanács Pest megyéért emlék­éremmel tüntette ki. A kitün­tetést már csak az özvegye ve­hette át. — Nagyszerű érzés — mond­ja búcsúzóul —, hogy még a halála után sem feledkeztek meg róla, gondolnak rá... P. P. \ nyugati feminista mozgalmakat megelőzve emelt szót a nők választási és hivatalviselési jogáért 210 évvel ezelőtt, 1760. má­jus 11-én született Komló­don Pálóczi Horváth Ádám költő, hagyománygyűjtő. A debreceni református kollégiumban tanul, majd ügyvéd és mérnöki vizsgát tesz. Rövid földmérő mér­nöki működés után, 1783- tól élete végéig (1820) So­mogy, illetve Zala megyei községekben gazdálkodik. In­tenzív és sokoldalú irodal­mi tevékenységet fejt ki: több kötet versen, két hős­költeményen, egy vígjáté­kon kívül történelmi, nyel­vészeti. filozófiai, természet- tudományi műveket, érteke­zéseket ír, politikai röpira- tokat jelentet meg. 1790 tá­ján már országszerte ismert, népszerű költő. Kazinczyval éveken át levelez, Csoko­nait bizalmas barátjává fo­gadja, elsőként ismeri fel költői nagyságát. Mint „dié­tái követ” 1790-től kezdve csaknem minden országgyű­lésen részt vesz. A vallási vitákban a türelmesség ál­láspontját képviseli, s a nyugati feminista mozgal­mat megelőzve, szót emel a nők választási és hivatal­viselési jogáért. Pálóczi Horváth a nyel­véhez és hagyományokhoz hű, de a felvilágosodás esz­méi iránt fogékony közne­mes tipikus képviselője; a történelmi múltra támasz­kodó, a régiből merítő kul­turális haladás ügyének fá­radhatatlan munkása. Iro­dalmi működése is elsősor­ban ebből a szempontból érdemel figyelmet. Néptanítóként szerzett diplo­mát harminckilenc esztendő­vel ezelőtt. Katedrához azon­ban csak hét esztendővel ké­sőbb juthatott. Perespusztán kezdte, Vasad tanyavilágában folytatta, onnan került Mono- ri-erdőre. Papíron „csak” taní­tónak. A válságban azonban mindent megcsinált, amire a szükség e világtól távol eső te­lepüléseken rákényszerítette. Volt orvos, bíró, ügyvéd és népművelő egy személyben. Sőt egyszer — muszájból — még pap is. Egy késő estébe hajló beszélgetésen mondotta ed: — A vasadi tanyavilágban történt, ahol akikor tanítós- kodtam. Meghalt egy kisfiú. Papot keríteni nem tudtak a szülők. Hozzám jöttek: mon­danám el én a halotti beszé­det a sír fölött. Életem egyik legmegrázóbb élménye volt... Gyakran és mindig órákba nyúlóan beszélgettünk, vala­hányszor Monorra vitt utam. Korábbi életéről — néhány epizódot leszámítva — mégis csak keveset tudok. Most, hogy személyesen már nem kérhetem tőle számon küzdelmes élete eseményeit, munkában törődött, őszülő élete párjától szeretnék többet HETI KOMMENTAR IDÉNY A múlt esztendőben a hazánkat fölkereső külföldiek száma túlhaladta a hárommilliót. Az adat értékét ak­kor foghatjuk fel igazán, ha hozzátesszük: 1965-ben még „csak” 1 319 000 volt a hazánkba látogatók száma. Évről évre emelkedett az idegenforgalmi statisztika végösszege. 1969-ben például, 1968-hoz mérten, 600 ez­ret tett ki a növekedés. A héten lényegében megkezdődött az új idegenfor­galmi idény, az 1970-es, még ha az időjárás nem is sok jelét adta ennek. Az előzetes számítások szerint ebben az esztendőben még több idegent fogadhatunk vendég­ként, s ez — nyugodtan állíthatjuk — természetes. Köz­napi ténnyé vált, hogy idegenek sokasága keresi fel hazánk legszebb helyeit, a Balatont, a Dunakanyart s természetesen a fővárost, de mellettük több tucat más helységet is. Az idegenforgalom ma már iparszerű szervezettséget követel, hiszen a nyári főszezonban, egy-egy hónapban több mint félmillió vendéget kell ellátni a külföldiek közül, s velük együtt természetesen a belföldi üdülőket, turistákat. Az idény kezdete mindig számvetés is: sike­rült-e kellően fölkészülni a vendégek növekvő roha­mára? A felelet általában így hangzik: az adott kere­teken belül igen. Nincs szándékunkban az „adott kere­teket” vitatni, hiszen az idegenforgalom jobb lebonyo­lítása beruházásokat is követel; is, de nem csupán be­ruházásokat, s éppen ez az, amiről szólni kell. Eléggé elterjedt nézet, hogy az idegenforgalom jő vagy rossz színvonala elsősorban a rendelkezésre álló pénztől függ. Attól, mennyit lehet beruházásra fordíta­ni, új létesítményekre, azok berendezésére stb. E nézet következménye azután a kényelmesség, a várakozás: ha lesz pénz, csinálunk valamit, ha nem lesz, akkor mit is tehetnénk? A megye jó néhány községében — az üdü­lőhelyeket értve alatta — is él e felfogás, s olykor a hivatalos álláspont rangjára jut el. Valóban: csakis és kizárólag pénz kellene ahhoz, hogy jobb, tökéletesebb, figyelmesebb legyen a vendéglátás? Sajnos, példák sokasága bizonyítja, hogy a pénz nem minden: a meglevő eszközökkel is lehet rosszul gazdál­kodni, a felépült, berendezett szállodában is lehet káoszt teremteni a szervezetlenséggel, a felületességgel, a működő éttermekben is elriaszthatja a vendéget a piszok, az udvariatlanság. Nagyon sok esetben éppen az bosszantja a vendéget, amihez nem pénz kellene, csak... csak figyelem, alaposság, körültekintés. Magyarán: szív. Becsületes munka. Erről hiába rendeznek ankétokat, értekezleteket, ezt általánosságban nem lehet megoldani, hanem csakis: helyben! Ezért döntő, valóban vezető-e egy-egy idegen- forgalmi létesítmény — akár szálloda, akár kemping, étterem stb. — vezetője, valóban hivatásszerűen törő­dik-e a dolgával, vagy pusztán állást, pénzkeresetet lát benne? Magasabbra kell emelni a mércét, szigorítani az ellenőrzést, elsősorban: a vezetők munkáját mérve! Mert a halról szóló közmondás az idegenforgalom ese­tében is igaz. Krónikás f é I 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom