Pest Megyi Hírlap, 1970. május (14. évfolyam, 101-126. szám)
1970-05-10 / 108. szám
2 IStO. MAJTTS 10., VASÄRNAP A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága ás a kormány határozata a lakásépítés feilesztősóre, a lakáselosztás és a lakbérek ú\ rendszerére Mint ismeretes, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és a kormány 1970. április 16-án együttes ülést tartott és úgy döntött, hogy a lakásépítés, elosztás és fenntartás kérdéseit rendező állásfoglalást e hónapiban nyilvánosságra kell hozni és az állami intézkedésekről tájékoztatást kell adni. Az alábbiakban közöljük az együttes ülés határozatát: ★ A Központi Bizottság és a kormány megvizsgálta dolgozó népünk lakáshelyzetét, a jövőbeni fejlődés irányát, feltételeit és anyagi forrásait. A vizsgálatokból és tanácskozásokból arra a végkövetkeztetésre jut, hogy a tervszerű fejlődés érdekében a közeli jövőben újonnan, komplex módon kell szabályozni a lakásépítést, a lakáselosztást és a lakásalappal való gazdálkodást. A Szakszervezetek Országos Tanácsának véleményét, valamint a budapesti és megyei párt- és tanácsi végrehajtó bizottságokkal, a társadalmi és állami szervekkel folytatott széleskörű konzultáció tapasztalatait figyelembe véve, határozza meg a szükséges tennivalókat I. A Központi Bizottság és a kormány megállapítja, hogy a lakáshelyzet hazánkban javuló. Az elmúlt két évtizedben. 1950 és 1970 között egymillió új lakás épült, a családoknak majdnem egy harmada költözött új lakásba, csökkent a lakások zsúfoltsága, kedvezőbb a lakásállomány minőségi ösz- szetétele, felszereltségi szintje. A lakások összmennyisége azonban ma is elmarad a lakásigények mögött. Részint még mindig jelentkezik a hatása azoknak az éveknek, amikor nem folyt érdemleges lakásépítés, a háborús időkben és a helyreállítási időszakban, továbbá a szocialista építés első éveiben, amikor a termelő beruházások elsőbbséget élveztek a lakásépítéssel szemben is. Részint pedig a reáljövedelmek viszonylag gyors növekedésének hatására az adott elosztási rendszerben gyorsan nőnek a pótlólagosan jelentkező új lakásigények. 1957 óta a gazdasági fejlesztésben nagyobb szerepet kap a lakásépítés, növekszik az állami befektetés és bővülnek a források a lakosság anyagi eszközeinek bekapcsolásával. Így jóváhagyásra kerülhetett az 1961—1975. évökre szóló, 15 éves terv, egymillió új lakás felépítésére. Ez a terv megvalósulóban van. 1975-ig megépül a 15 éves lakásépítési programban kitűzött egymillió lakás, ebtől azonban nem várhatjuk az igények teljes kielégítését, mert közben a városiasodás folyamata is felgyorsult és a városokban a lakásépítés nem növekszik a lakásigények teljes kielégítésének mértékéig. Reálisan kell számolni azzal, hogy a lakáskérdés teljes megoldása a számítottnál hosszabb idő alatt — a népgazdaság fejlődésével összhangban —, lehetséges. A mai elemzések és tapasztalatok azt mutatják, hogy a lakásépítés és elosztás adott rendszerét tovább kell fejleszteni, bizonyos részeit pedig gyökeresen meg kell változtatni ahhoz, hogy a maiinál gyorsabban haladhassunk az igények kielégítésének irányába. A lakásépítés és -elosztás mai rendszerének legfőbb problémája az, hogy a jelentős lakásépítés ellenére rendszeresen újratermelődik a lakáshiány, ez fékezi bizonyos rétegek szociális helyzetének javulását, és negatívan hat a népszaporulatra. Az állandósult lakáshiány körülményei között kialakultak az elosztásban, a fenntartásban a „hiány- gazdálkodás” jellegzetességei, a bürokrácia, az állam és a lakosság gazdasági ellenérdekeltsége, s ezek a politikai elégedetlenségnek is táptalajt nyújtanak. A helyzeten úgy kell változtatni, hogy reálisan szembenézünk a tényekkel, és megoldjuk az arra érett problémákat. A fő problémák a gyakorlatban a következőkben jelentkeznek: — a nemzeti jövedelem s azon belül a beruházási eszközök növekedéséhez képest egyenetlenül alakult egyes években elmaradt a lakásépítésre fordított állami eszközök növekedése, s ez különösen a városi lakásépítést fékezi; — a lakosság jövedelmi viszonyai lehetővé teszik a családok nagy részének fokozódó részvételét a lakáskérdés megoldásában, de a lakossági erőforrások bevonása ez ideig csak a magánlakás-építésben megoldott, az állami és szövetkezeti lakásépítésben elmarad a lehetőségektől, s ez is fékezi a építés ütemét; — a lakásépítés és -elosztás, valamint a -fenntartás jelenlegi rendszere a társadalmi egyenlőség és igazságosság szempontjából széles körben vitatott. Aránytalan a lakosság különböző rétegeinek tehervállalása. Egyes családok ingyen jutnak olcsó bérű lakáshoz, míg mások lakásépítéssel, illetve -vásárlással jelentős terheket vállalnak; — a lakásforgalom és a lakáscsere mai rendszere korszerűtlen, nem ösztönöz a lakáscserére, s ezzel hiányteremtő tényezővé válik. Hiányzik a lakásbérlet értékének elismerése. Egyes családok több lakással is rendelkeznek. A bérlők nem érdekeltek a lakásalap megfelelő kihasználásában, a lakástartalékok felszabadításában ; — a lakásellátás támogatási rendszerében nem jutnak kellően érvényre a párt szociálpolitikai elvei. A lakásépítéssel és -vásárlással összefüggő kedvezmények nincsenek helyes elvi alapon rendezve, az elosztásnál nem veszik figyelembe a tényleges rászorultságot. Az állami dotáció az építési formához és a lakás méretéhez kapcsolódik; — nem biztosítottak a lakásalapban megtestesülő nemzeti vagyon állagának fenntartásához szükséges közgazdasági feltételek. A lakbér a legszükségesebb fenntartási munkálatokra sem elegendő, és az egyre fokozódó fenntartású célú dotáció más területekről — így a lakásépítéstől — von el jelentős eszközöket. E főbb problémákat a lakásépítés és elosztás, a támogatás, valamint a fenntartás és a lakbérek rendszerének új elveken alapuló komplex rendezésével kell megoldani. Olyan gazdaságpolitikai feltételek kialakítása szükséges, amelyek a lakáskérdés megoldásában fokozott érdekeltséget teremtenek mind az állam, mind a lakosság oldaláról. A lakáshelyzet jövőbeni javítását, az új módszerek bevezetését a párt életszínvonalpolitikájával összhangban, vagyis az életszínvonal további emelésének közepette kell elvégezni. A munka szerinti elosztás élvével összhangban el kell érni, hogy minden állampolgár lakásigényének anyagi teherbíróképességének megfelelően vállaljon részt a lakásépítés és fenntartás költségeiből. Az állami és magánlakásépi- tés növelésével elő kell segíteni az ellátás és az igények közötti feszültségek csökkentését, a fennálló társadalmi és szociális problémák megoldását. Ennek érdekében növelni kell a központi költségvetés lakásépítésre fordítandó eszközeit, egyidejűleg fokozni kell a tanácsok saját, valamint a vállalatok és a lakosság erőforrásainak bevonását a lakáskérdés megoldásába. Biztosítani kell a meglevő lakásvagyon állagának fenntartását és az ehhez szükséges műszaki-gazdasági háttér megteremtését. A lakásellátásban a terhek arányosabbá tételénél, a kedvezmények tekintetében nagyobb szerepet kell biztosítani a szociálpolitikai szempontoknak. Kifejezésre kell juttatni, hogy a kedvezmény alapja elsősorban a család nagysága: a gyermekek és eltartottak (keresőképtelenek) száma, a csa- ládalapító fiatal házasok, továbbá a nyugdíjasok és a csökkent munkaképességűek támogatása. Egységes elvek alapján rendezni kell a lakbéreket. Elvi alapnak kell tekinteni, hogy a lakbérbevételek fedezzék vagy közelítsék meg a lakóépületek fenntartási költségeit, ezzel megteremtődjön a folyamatos és színvonalas karbantartás anyagi forrása, az állami dotáció pedig szűnjön meg. A lakbérekben sem amortizációt, sem pedig nyereséget nem szabad kalkulálni. A lakások építésében, elosztásában, valamint a lakásalappal való gazdálkodásban a tanácsok kapjanak nagyobb szerepet. n. A lakásépítés fejlesztésével, a lakáselosztás és gazdálkodás új rendszerével kapcsolatban a Központi Bizottság és a kormány szükségesnek tartja, hogy az intézkedések a negyedik ötéves terv' keretében megoldást nyerjenek, úgy, hogy már a tervezésben vagy a végrehajtás kezdeti időszakában érvényesítsék a párt határozatát. A lakásépítés jövőbeni programja: 1 A lakásépítési feladatokat jelenleg öt évre kell megszabni. A kiinduló alap a 15 éves lakásépítési program teljesítése legyen, vagyis az egymillió lakás építésének befejezése a tervezett időre. Ehhez a negyedik ötéves terv időszakában 1975-ig legalább 400 ezer lakás megépítését kell biztosítani, vagyis az utóbbi évek 63 000-es átlagáról évi 80 000-re kell növelni az építést. E feladat megvalósításának döntő feltétele, hogy a lakásépítésre, a közművesítésre és a hozzákapcsolódó ipari és szolgáltató háttér fejlesztésére fordított eszközök hányada és összege a népgazdasági beruházásokból növekedjék. Ez a gazdaságpolitikai követelmény egyik kiinduló pontja legyen a negyedik ötéves tervnek és ugyanerre kell törekedni a kidolgozás alatt álló, 1985-ig terjedő távlati gazdaságfejlesztési koncepció elkészítésekor. O A legégetőbb szociális fel- ^ adat a fővárosban és a vidéki városokban lakó munkáscsaládok és a családalapító fiatalok lakáshelyzetének javítása. A negyedik ötéves tervidőszak lakásépítésének elsősorban e feladat megoldását kell szolgálnia. Az állami lakásépítés jelentős növelésével el kell érni, hogy az összla- kásépítésnek közel a fele állami (központi költségvetési, tanácsi és vállalati) erőforrásokból valósuljon meg. A központi költségvetésből és a tanácsok lakásépítési célú helyi bevételeiből, továbbá a vállalatok, intézmények eszközeiből összesen 180—200 ezer állami (bér_ és szolgálati, valamint értékesítés céljára szövetkezeti) lakást kell megépíteni.' A magánlakásépítés növelése céljából törekedni kell a lakosság erőforrásainak és a vállalatok törvényesen erre fordítható eszközeinek a lakásépítésbe való fokozott bevonására. A lakosság részéről várhatóan jelentkező saját lakásépítési (vásárlási) igények kielégítésére úgy kell felkészülni, hogy a lakossági építésen belül növekedjék a korszerű, többszintes és telepszerű építés aránya. A szükségletekkel összhangban a fővárosban, a vidéki városokban és a kiemelt településeken az összlakásépítésnek mintegy kétharmada épüljön meg az állami lakásépítési és társasházépítés jelentős növelése útján, döntően többszintes lakóházakban. A fővárosban olyan mértékű lakásépítés feltételeit kell megteremteni, hogy a lakáshelyzet az országos átlagot meghaladó mértékben javuljon. 9 A negyedik ötéves tervben a harmadik ötéves tervhez képest lényegesen — mintegy 100 ezerrel — növekvő lakásmennyiség megépítéséhez biztosítani kell az építőipari szervezetek lakásépítési és közmű- vesítési tevékenységének fejlesztését, az építőanyag-termelés fokozását, az épületszerkezetek és -szerelvények megfelelő mennyiségű és választékú kínálatát. A A lakásépítési feladatok gazdaságos megoldása érdekében erőteljesen fokozni kell a tömegszerű, koncentrált lakásépítés arányát. Az összes lakásoknak legalább 55—66 százaléka korszerű építési technológiával épüljön. Megfelelő segítséggel lehetővé kell tenni, hogy az állami építőipar mellett a szövetkezeti építőipar is fokozottabban alkalmazza a korszerű építési módokat. Az építési igényekkel összhangban fenn kell tartani a lakosság és a kisiparosok lakásépítő tevékenységét, és a lakosság építőanyag-keresletének folyamatos kielégítésére kell felkészülni. Ezekkel a célokkal összhangban kell megvalósítani a kapcsolódó Iparágak fejlesztését. C A negyedik ötéves tervben ^ az állami lakások átlagos nagysága két szobát érjen el. A lakások technikai felszereltsége és a házak átlagos emeletmagassága tekintetében pedig tartani kell a kialakult színvonalat. Indokolt, hogy a lakosság differenciáltan jelentkező igényeihez és teherviselő képességéhez igazodó különböző felszereltségű, egyszerűbb kivitelű, olcsóbb lakások is épüljenek. Külön elő kell segíteni azt, hogy a fiatal házasok, nyugdíjasok, egyedülállók növekvő hányada szabadulhasson meg a drága albérletektől, s ehhez hasonló jellegű kulturált és olcsóbb lakószobához jussanak. (j A lakásópítkezési program megvalósításában olyan irányítási és szabályozási módszereket kell alkalmazni, amelyek lehetővé teszik a tanácsi önállóság kiszélesítését, ugyanakkor biztosítják a központi fejlesztési célok megvalósítását A tanácsok önállóságát a lakások építésében elő kell segíteni azzal, hogy az államtól kapott központi pénzeszközök, valamint a lakásépítési célú tanácsi pénzügyi alapok mikénti felhasználásáról a tanácsok maguk döntsenek. Helyes orientálásukat központi irányelvekkel kell elősegíteni. A tanácsok a lakásépítéssel kapcsolatos központi előírásoktól annyiban térhessenek el, amennyiben a saját elhatározásaikon alapuló fejlesztések anyagi fedezetével rendelkeznek. H A lakásépítési program a tanácsok számára megnövekedett feladatot jelent. Szükséges, hogy a tanácsok a területükön élő lakosság lakásproblémáinak megoldásával, az állami, vállalati és magánlakás-építéssel komplexen foglalkozzanak és a feladatokra felkészüljenek. A lakásépítési program megvalósítása érdekében megfelelő és időben történő területelőkészítéssel, előközművesítéssel, aktív területgazdálkodással tegyék megalapozottabbá és szervezettebbé a lakásépítkezést. A tanácsok, a vállalatok és a lakosság lakásépítéssel kapcsolatos szolgáltatási igényeinek kielégítéséhez intézményes segítséget kell biztosítani. E célra szolgáltató jellegű szervezeteket (szövetkezeteket, irodákat, vállalatokat) lehet létrehozni, vagy e feladatokkal meglevő szervezeteket kell megbízni. A lakásépítési formák fejlesztése O A lakásépítés továbbfej- u lesztése keretében ezután is többf éle formát kell alkalmazni, hogy lehetővé tegyük a lakásépítési program biztonságos teljesülését, a központi, a tanácsi, a vállalati és a lakossági erőforrások leghatékonyabb felhasználását, és ezzel a lehető legtöbb építési és vásárlási igény kielégítését. A lakásépítés rendszerének lehetővé kell tennie, hogy a családok a különböző konstrukciókban jövedelmi helyzetüknek és igényeiknek megfelelően elégíthessék ki lakásszükségletüket. Ezért a lakásépítés jövőbeni rendszerében indokolt fenntartani az állami, a szövetkezeti, a vállalati lakásépítési formákat, továbbá a lakossági építkezést, és az értékesítésre történő öröklakás építést. Q A tanácsi lakásépítés kere- tében megvalósuló lakások legalább egyhairmadát — megyei szinten — a tanácsok szövetkezeti lakásként értékesítsék, de legalább 40 százalék a bérlakás legyen. Az értékesítés meghatározott arányának növelésében a tanácsok legyenek érdekeltek azáltal, hogy az egyharmadon felül értékesített lakások utáni készpénzbevétel (előtő.iesztés) a tanácsokat illesse meg és ezekből növeljék a lakásépítkezések pénzügyi alapját. in A mai lakásszövetkeze- tek mellett a szövetkezésben rejlő lehetőségek kihasználása és a lakásépítés szervezettségének növelése céljából új szövetkezeti formát is ki kell alakítani. yKi kell dolgozni a lakásépítő szövetkezeti konstrukció feltételeit és kezdeményezni kell azok fejlődését, viszonylag széles körű elterjedését, hogy a későbbiekben ez a lakásépítési forma mielőbb az igényeknek megfelelő arányt érjen el a lakásépítésben. A lakásépítő szövetkezetek tagjaik számára biztosíthatják a fenntartással és a lakással összefüggő szolgáltatásokat. Azok számára, akik — főleg fiatalok — keresetükből csak hosszabb idő alatt képesek előteremteni a lakásépítkezéshez szükséges hozzájárulást, elő- takarékossági rendszert kell létrehozni. "I 1 Az építési formák kö- zött kapjon nagyobb szerepet a vállalatok, üzemek és intézmények lakásépítése, a jelenlegi keretek és feltételek kiszélesítése. A vállalati dolgozók saját lakásépítésének támogatása mellett célszerű a vállalati és tanácsi erőforrások hatékonyabb együttes felhasználására törekedni. I p Számszerű korlátozás nélkül kell továbbra is lehetővé tenni a lakosság saját lakásépítésének különböző formáit. Ezen belül lényegesen növelni kell a szervezett (vállalati, OTP, valamint a személyi kezdeményezésű társasházépítés arányát. A vidéki lakás- helyzet megoldásában továbbra is fontos szerep jut a családiház-építésnek. A fővárosban és nagyobb városokban a lakossági építkezés fő formája a több szintes társasházépítés legyen. 19 A lakásellátás társa- dalompolitikai jelentősége, a lakásra való előta- karékosság, a lakásépítésre és vásárlásra való felkészülés biztonsága érdekében a lakásépítési költségek (árak) alakulásának tervszerűségét biztosítani kell. A lakások átadási (eladási) árai fejezzék ki a lakások használati értékének — méretének, fel-, szereltségének, területi fekvésének stb. — különbözőségét. A lakásszövetkezetek esetében ne hárítsák át a lakás megvásárlójára a hatósági áremelkedésekből eredő többletköltségeket. Az illetékes állami szervek a lehetőségeinket meghaladó korszerűsítés, építési szintszám- növelés stb. címen jelentkező áremelkedéseknek vessenek gátat. Az állami lakások átadási árainak színvonalában átlagosan legfeljebb évi 1—2 százalékos emelkedés engedhető meg. Az árak stabilitására való törekvés ne korlátozza a kivitelezők anyagi érdekeltségét, ugyanúgy jobban ösztönözzön a költségek csökkentésére. A lakáscserék ösztönzése és a lakásforgalom szabályozása I A Meg kell teremteni a mainál lényegesen nagyobb érdekeltséget az önkéntes lakáscserére, mert ez az országos lakásalap relatív növelésének eszköze lehet, ami jelentősen hozzájárulhat a lakásigények jobb kielégítéséhez. A kellő érdekeltséget mind a lakásátadó, mind a la- kásátvevő részéről meg kell teremteni. Az érdekeltség növekedése feltételezi a lakbérek arányosságát, a tényleges használati értékhez való igazodását, továbbá a lakásbérlet értékének pénzbeli kifejeződését. 1 C Mind a lakáscserére ösz- tönzés, mind pedig az arányosabb tehervállalás érdekében szükséges, hogy a bérlakásellátásiban részesülők se jussanak minden ellenérték nélkül lakáshoz. Ebből a célból indokolt, hogy a lakásbérlet értékének általános elismerése keretében az új bér- és szolgálati lakások juttatása esetén a bérlők fizessenek egyszeri építési hozzájárulást a tanácsnak. A régi, megüresedő bérlakások kiutalásánál pedig az építési hozzájárulással arányos lakás-használatbavételi díjat fizessenek a kiutaló tanácsnak. A lakáscseréknél viszont a lakásbérlet értékének különbözetét térítsék meg a cserélő felek egymásnak. (a tanácsok számára biztosítani kell a jogot, hogy saját mérlegelésük alapján: szociálpolitikai érdéikből) a régi megüresedő komfort nélküli és félkomfortos bérlakások kiutalása esetén a használatbavételi díjtól eltekinthetnek. Iá Az építési hozzájárulás-LV-' és használatbavételi díj mértékét a lakások nagysága, minősége szerint differenciáltan — központi irányelvek figyelembe vételével — 10—40 ezer forint között az illetékes tanácsok határozzák meg. A takácsi minőségi lakáscsere és szanálás esetén a két lakás bérleti értéke közötti feülönbö- zetet indokolt megfizetni. A bérlő a tanács javára lemondhat lakásáról, ez esetben igényt tarthat a lakás bérleti értékére. A lakásbérlet értékét — megfelelő állami szabályok keretei között — a személyi tulajdonú bérlakások körében is érvényesíteni lehet. 17 A lakásalap jobb hasznosítása, a lakástartalékok felszabadítása, a lakásforgalom élénkülése érdekében a lakosság csereigényeinek lebonyolítását elő kell segíteni a szol(Folytatás a 3. oldalon) i
