Pest Megyi Hírlap, 1970. május (14. évfolyam, 101-126. szám)
1970-05-22 / 118. szám
1970. MÁJUS 22., PÉNTEK MSI MEG VEI K^űrlap Elbeszélgetett milliárdok A pénznek nincs szaga — i hangzik az ismert szólás. Es becsülete az van? Már hogyne lenne — feleli habozás nélkül az olvasó. Hiszen hónapról hónapra pontos beosztással aprózza fel fizetését, hogy minden szükségesre jusson. A nagy kiadások fedezetét csak takarékossággal teremtheti meg. Megnézi a forint helyét, sokszor a fillérét is. S mindezek után ne lenne becsülete a pénznek? Pedig nincsen. Csak éppen az a pénz valahogy a mások pénzének tűnik. Holott nem az. Mindannyiunké. Talán éppen ezért nem érezzük a sajátunknak? Hazánkban a szocialista szektor összes beruházásai- mak értéke havonta átlagosan •aégymilliárd forint fölött van. (Lássuk csak 1970 első három hónapját: január 4616 millió, február 3428, március 4286 millió.) Óvatos becslések szerint is a különböző — kiküszöbölhető — veszteségek legalább egy hónappal érnek fel; négymil- liárdot hagyunk veszni azzal, hogy... Nem is olyan egyszerű kideríteni, hogy mivel? Az anyagi javak termelésének vannak elkerülhetetlen veszteségei. A Váci Kötöttáru- gyárban például programot dolgoztak ki a szabászat munkájának optimalizálására, de ez nem egyenlő azzal, hogy a szabászati hulladék a nullára csökken. A Csepel Autógyár új dugattyú-megmunkáló sora jóval kisebb veszteségekei dolgozik, mint a korábbi, elavult, berendezések, de megmunkálási hulladék itt is van. Hasonló a helyzet a mezőgazdaságban, a kereskedelemben, ám ma már eléggé pontos számítások vannak arra, hogy medig terjed a veszteségek reális határa, s hol kezdődik a felelőtlenség, a pocsékolás. A gyorsan növekvő selejt mindén gyárban — no, hogy' pontosak legyünk! a gyárak többségében — vizsgálatok sorával igyekeznek megállítani, intézkedések születnek, felelősségre vonások következnek s így tovább. A pocsékba ment termésért a termelőszövetkezetben is felelnie kell valakinek — vagy legalábbis: illene, hogy feleljenek érte —, a megengedettnél nagyobb — kállón felüli — károkat a kereskedelemben is büntetik. Ám mi van azokkal a veszteségekkel, melyek nem mutathatók ki pontosan a termelési, technológiai, ügyviteli összesítésekben, de amelyek léteznek?! Azokért ki felel? Senki. Mert nem tekintik veszteségnek. em veszteség például, hogy húsz embert ösz- szecsődítenek értekezletre, s ott három órán át fecsegnek olyan dolgokról, melyeket néhány határozott mondattal el- d önthetnének. Nem veszteség, hogy másfél órára nyúlik a műhelycsarnokot javító kőművesek ebédszünete, mert arról beszélgetnek — vitatkoznak — a szakszervezeti bérfelelőssel, hogy sérelmesen kimaradtak a legutóbbi órabéremelésből... Nem veszteség, hogy tiszteletre méltó társadalmi testületek tagjai vitatkoznak a munkaidő jobb kihasználásáról, természetesen — munkaidőben ... Nem veszteség? Ezek azok a veszteségek, melyek milliárdok- ra rúgnak. Mert időt vesznek — vesznek? rabolnak! — el; időt, mely egyébként érték létrehozására szolgálna. Akinek túl sok az ideje, annak túl kevés a munkája — így fogalmazhatjuk meg a legfőbb tapasztalatot. S hozzátehetjük: a kelleténél jóval többen vannak, akiket idejük, s nem teljesítményük után fizetnek meg, éppen ezért számukra közömbös, hogy mivel telik el az az Mő. Csak teljen. Az óra meg ne álljon — ahogy ezt mondani szokták. Erős hajlam tapasztalható arra, hogy az időt — és a teljesítményt — elsősorban, sőt, nem ritkán kizárólag a fizikai munkástól kérjék számon, míg más területeken ügyet se vessenek rá. Ki tagadná : egy tervezőmérnök számára nem lehet meghatározni, hogy hány óra alatt konstruáljon egy alkatrészt, gépet, de — félve írom le — meghatározható, hogy mi után kapja a javadalmazását! (Néhány, bátortalan példa akad erre, voltak próbálkozások például a Csepel Autógyárban, de a járatlan úttól való félelem végül is csak szabályt erősítő kivétellé tette ezeket a próbálkozásokat.) A nemzetközi munka- és üzemszervezési tapasztalatok bőségesen szolgálnak arra is példával, hogy miként lehet az ügyvitelt — azaz az ún. tisztviselői munkát összeegyeztetni a teljesítménnyel. A sorolás tetszés szerint folytatható, hiszen bárhol néznek körül — akár gyárban, akár szövetkezetben, akár más helyen —, nem nehéz megállapítani: kik azok, akiknek nagyon sok az ideje. Akiknek tehát a munkája kevés! Volt időszak, amikor an' nak alapján értékeltek valakit, hogy hány órát tölt a munkahelyén, s ha a hivatalos órán túl is maradt, akkor „nagyon rendesen dolgozó” vált belőle. Senkinek nem jutott eszébe azt nézni: mivel telik el az ideje? Ahogy napjainkban is ezt kérik számon a legkevésbé. Ezért nem tűnnek fel veszteségként az elbeszélgetett milliárdok. Holott mindannyiunk vesztesége ez. Mert a veszni hagyott milliárdokból nemcsak beruházni, fejleszteni, bővíteni lehetne. Osztani is. M. O. Apad a Maros is (Folytatás az 1. oldalról.) csütörtök délig megtartott röpgyűléseken elhatározták: szabad szombaton is dolgoznak. A gyár egyes üzemeinek dolgozói egy-három napi keresetüket küldik el a károsultaidnak, a fiatalok pedig felkutatják az elfekvő, náluk hasznavehetetlen anyagokat, s elviszik a szamosszögi újjáépítéséhez. A Magyar Gördülőcsapágy Művek diósdi gyárának esztergaüzemében a túlmunkából származó pénzt fizetik be a szerszámüzem Felszabadulás brigádja pedig egynapi keresetét ajánlotta fel. Egynapi keresetüket fizetik be: a nagykőrösi AKÖV, a Dunakeszi Építőipari Ktsz, a Budapesti és Pest megyei Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat I. számú üzemének dolgozói. , A DCM-ben éí á váci Vízműveknél „segítség műszakot” szerveznek, a monori járás üzemeiben és közös gazdaságaiban vasárnap is dolgozni fognak, a monori Vasipari Ktsz munkásai a hét minden napján túlóráznak. A pilisi Hunyadi Tsz tegnap két pótkocsis teherautót indított Nyíregyházára, 50—50 mázsa sárgarépával, zöldséggel és burgonyával. A monori Kossuth Tsz tagjai havi keresetük két százalékát fizetik be. Vácról a Gábor József általános iskola ruhaneműt, mosószert stb. küld Darnó községnek, az úttörők pedig a hulladékgyűjtés bevételét fizetik be. Fehérgyarmatról 12 gyereket és egy pedagógust hívnak meg. Gyűjtés kezdődött a hévízgyörki Petőfi iskolában is, hogy az árvíz sújtotta falvak pajtásait segítsék. - ...... TUDÓSÍTÓNK JELENTÉSE Egy éjszaka a Szamosközben VÁCI KATONÁKKAL AZ ÁRVÍZ FRONTON Mátészalka, este 10 óra. A katonai árvízvédelmi parancsnokság elől Szosznyák Sándor alezredessel indulunk terepszemléd. A legfrissebb jelentések kedvezőek: a víz mindenütt apad, hét végére, várhatóan, a 45 vízzel borított faluból levonul az ár. Jármű— Három napja megállás nélkül dolgozunk — 20 éves fiú, Szemenyei Lajos mondja ezt, miközben ránk csatolja az úszóövet. — Az első éjszakán két órát, a másodikon egy órát aludtunk. Azóta egy percet sem... A kétéltű végig csörömpöl vünk lánctalpas úszógépkocsi. Fedélzete katonákkal zsúfolt. Vácról jöttek. , , ‘ Ülést tartott a Minisztertanács (Folytatás az 1. oldalról.) Tervhivatal elnökének a népgazdaság első negyedévi fejlődéséről és a munkaügyi miniszternek az első negyedévi munkaügyi helyzetről szóló beszámolóját. Az Országos Tervhivatal elnöke ezután a népgazdaság tizenöt éves, hosszútávú tervezésének eddigi munkálatairól tett jelenést. A Minisztertanács a jelentést tudomásul vette és megszabta a távlati tervek kidolgozásával kapcsolatos további munka irányelveit. A Minisztertanács titkárságának vezetője előterjesztést tett a Magyar Szociálisa Munkáspárt Központi Bizottságának ifjúságpolitikai kérdésekben kialakított állásfoglalása alapján szükséges kormányzati intézkedésekre. A kormány az 1965-ben létrehozott Országos Oktatási Tanácsot, Országos Ifjúságpolitikai és Oktatási Tanáccsá alakította át, amely ifjúságpolitikai ügyekben a kormány tanácsadó, koordináló, kezdeményező és ellenőrző testületé, oktatási kérdésekben pedig továbbra is a művelődésügyi miniszter tanácsadó szerveként működik. A Minisztertanács megbízta az igazságügy-minisztert, hogy terjesszen elő javaslatot az ifjúságról szóló törvény megalkotására. A negyedik ötéves terv időszakában jelentős ösz- szegeket kell előirányozni az ifjúságpolitikai célkitűzések megvalósítására; a kormány ezen túlmenően felkérte a vállalatokat és szövetkezeteket, hogy saját erőforrásaikat is vegyék igénybe e célok való- raváltása érdekében. A Minisztertanács — az egészségügyi miniszter javaslatára — felkérte a Szakszervezetek Országos Tanácsát, hogy az előterjesztő miniszterrel egyetértésben 1970. június 30-ig tegye meg a szükséges intézkedéseket arra, hogy az öregségi és rokkantsági teljes vagy résznyugdíjas orvosok nyugellátásukat korlátozás nélkül megkaphassák abban az esetben is, ha magángyakorlatot folytatnak. A kormány ezután megtárgyalta és elfogadta a Szakszervezetek Országos Tanácsának a munkaviszony öt évnél hosz- szabb megszakításához fűződő nyugdíjjogi hátrányok enyhítéséről szóló előterjesztését. A Minisztertanács új rendelete értelmében annak a dolgozónak, akinek szolgálati ideje egyhuzamban öt évet meghaladó időre megszakadt, nyugdíjjáruléka megállapításánál — a korábbi rendelkezéstől eltérően —, a megszakítást megelőző szolgálati időt is számításba lehet venni, ha a megszakítást követően legalább öt évet ismét munkaviszonyban töltött. Ehhez hasonlóan lehetővé tette a kormány a több mint ötéves megszakítás miatt elvesztett idő beszámítását a mezőgazdasági termelőszövetkezeti tagok, valamint a kisiparosok és kiskereskedők nyugdíjjárulékának megállapításánál is. Az új rendelkezéseket az öregségi és rokkantsági nyugdíjaik megállapításánál az 1970. június 30-át követően bejelentett igényekre, a hozzátartozói nyugdíjak megállapításánál pedig az említett határidő után bekövetkezett elhalálozás esetén lehet alkalmazni. A korábban megállapított nyugdíjat tehát az új rendelkezés alapján módosítani nem lehet. A Minisztertanács — az Országos Anyag- és Árhivatal elnökének előterjesztésére — rendeletet hozott az állami szövetkezeti és társadalmi szervek raktáraival való gazdálkodásról. Az új intézkedés egyrészt megszünteti a túlzottan központosított ügyintézést és nagyobb teret enged a hatósági beavatkozás nélküli vállalati tevékenységnek, másrészt az országos jelentőségű készlet-elhelyezési problémák megoldásában biztosítja a nép- gazdasági érdek érvényesülését. A kormány ezután — az igazságügy-miniszter előterjesztésére — újból szabályozta a raktári dolgozók leltárfelelősségét. Az új jogszabály hatékonyabban védi a társadalmi tulajdonit, számol a vállalatok megnövekedett önállóságával és a részletekbe menő adminisztratív előírások mellőzésével a dolgozók anyagi érdekeltségére támaszkodik. A dolgozók jogos érdekeinek védelme szempontjából legszükségesebb rendelkezéseket tartalmazza és a Kollektív Szerződésre, illetőleg a vállalatnak a raktárakkal kötött munka- szerződésére bízza a részlet- kérdések szabályozását A Minisztertanács végül egyéb ügyeket tárgyalt Az Útépítőgép Javító és Gyártó Vállalat FELVÉTELRE KERES esztergályos, lakatos, hegesztő és villanyszerelő szakmunkásokat, valamint gyors- és gépírókat, fürdőkezelőket. Jelentkezni lehet: CEGLÉD, XIV., Külső Kátai u. 35/a. az országúton. Kocsord után már nem világítanak a. vil- lawlárnpák,*c! Az a. aszfalt kavargó,, sötét„-.f olywmha süpped ..; — Ezen, a Szamos, Kraszna és Túr szabdalta területen szinte egybeömlöttek a folyók tat seregnyi kismalacot. Katonák hozták ki őket. A környék állatállományának 30 százaléka azonban elpusztult. Győrtelek. Kihalt táj. Az országúti folyó mentén dőlt kerítések. A vízáramlás házak falán törik meg. Épületroncsok. Beomlott falak, vizen lebegő háztetők. Romokat pásztázó reflektorfényben szekrény, tűzhely. A falu házainak fele: rom. Váci katonák is mentettek itt: háztetőkről vették le az embereket. Azok a családok mast távoli községek kultúrházai- ban, iskoláiban kaptak szállást. Éjfél. Dübörgő lánctalpasunk kétméteres vízbe csúszik, hátul pörögni kezd a propelJ ler. A szél vizet szór arcunkba. Szeretnék kérdezősködni a katonáktól, de nem teszem. A vaspadlón alszanak. Az egyik kiskatona párnája: üzemanyagtartály. Rázkódik a hordó, a fiú fel sem ébred. Moha István úrvezető a harckocsi kormányával birkózik. A parancsnok a gép orrában áll; cigarettázik. Harmadnapja nem hunyta le szemét... Gáttörésen Tunyogmatolcs. A falu közepe már járható, s aki tehette, visszajött lakásába. A tanácsházán idős házaspár. Házuk elpusztultadé visszatértek, hogy legalább otthonuk romjai közelében lehessenek. Éjféli 1 óra. Lánctalpas úszógépkocsikkal találkozunk. Váci katonák vezetik. Negyvennyolc órája vannak talpon. Anyagokat szállítottak a gátra, állatokat mentettek. Vállig érő vízben lovakat, szarvasmarhákat hoztak ki az épületekből. Ezen az éjszakárt száz sertést mentettek ki az árból. A gépparancsnok, Gáspár főhadnagy, a harckocsiban percnyi pihenőre küldi — mondja a parancsnok. — Már az első órában 12 község került víz alá, aztán még több mint harminc. Helikopterekkel 6626 embert szállítottak el a falvakból, tízezreket pedig teherautón és kétéltű járműveken. Életükön kívül mást menteni nem volt idő, minden értékük, vagyonuk otthon maradt. Vízbefúlt falvak Hömpölygő árba gázol lánctalp. Az út irányát sora jelzi. Vasúti töltésen üres tehergépkocsik. Amikor betört a víz, itt próbálták kimenteni a járműveket. Már nem volt rá idő. A falu szélén rövid, száraz út. Csendélet az árokparton: anyakoca szopa fák embereit és maga ül a kormányhoz. 2 óra. A holdfényben, ameddig a szem ellát, hullámzó víztükör. A szamosi gáttöréshez érünk. A szakadt töltésen óriás facölöpöket vernek a mélybe gumicsizmás munkások. Harckocsink kiemelkedik a vízből, s csikorgó talpaival a gátra kapaszkodik. A katonák lecsatolják úszómellényeiket, ásókat ragadnak kezükbe. Megjött a váltás. A folyam megzabolását most váci honvédek folytatják... Hajnalodik. Néhány faluban, a polgári védelem alakulataival együtt megjelennek az első hazatérők. Fotózom az embereket, a gépeket, a házakat. A Szamosközben újra kezdődik az élet... (Kép, szöveg: Szitnyai) *
