Pest Megyi Hírlap, 1970. május (14. évfolyam, 101-126. szám)
1970-05-22 / 118. szám
^fUrlav 19T0. MÄJTTS 22., PÉNTEK Mai Nyilas Misik? 99 Elsütiztük../’ „Gyéres tanár úr most kijött a tanáriból, szivar volt az ujja, közt, s megállóit előtte, egészen vidáman, és csaknem feléje hajolt: — ... Mondjad csak, elvállalnád te egy gyereknek a tanítását? Nem felelt rá, megfordult vele a világ, s azt hitte, most rögtön felrepül. Mint a köd foszlott le róla minden aggodalom, s egyenesen, mereven állott s hallgatott. Intett aztán, hogy elvállalná. — Minden szerdán és szombaton délután kellene latint és számtant tanulni azzal a haszontalan kis Doroghy gyerekkel. — Igenis. — Nálam volt a nénje szegénynek, igen jó család, nagy família, és ez a kis béka el- szórakozza az időt, nem képes figyelni... — Igenis. A tanár megállóit, s az igazgatói iroda ajtajára nézett, ott valaki kijött. — Hát akkor jól van, beszéld meg vele és eredj el hozzájuk ma délután. — Igenis. — Igen... Két forintot fognak fizetni egy hónapra. Ezzel hátat fordított, visszament a tanáriba. A kis diák pedig futva ment el a vizsgálat helyéről, a félelmes helyről, remegő lábain.” (Részlet: Móricz Zsig- mond Légy jó mindhalálig c. regényéből.) Korrepetitorok. Nyilas Misi, Honvári Ferenc, Pontyos Ildikó és Fehér István. Misi a régmúlt — ők a ma. Miben különböznek Nyilas Misitől? anyagot... A Színművészeti Főiskolára jelentkezem. © Pontyos Ildikó, Szentendre, Móricz Zsigmond gimnázium, III. osztályos, tanulmányi eredménye 4.2. — Szeretem az osztálytársaimat, ezért korrepetálok. Történelmet és matekot. Pénzért? Szó sincs róla, ez még eszembe sem jutott. Nem is tudnám elképzelni magam Nyilas Misiként. Az osztályunkban, aki bukásra áll, azzal tanítás előtt vagy után összeülök. Elmagyarázom azt a részt, amit nem ért, utána visszakérdezem. Ha kell, háromszor, négyszer, ötször is. Ez nálunk osztályérdek, eny- nyi az egész... Pedagógus szeretnék lenni. © Fehér István, Cegléd, Mezőgazdasági Szakközépiskola, II. osztályos, tanulmányi eredménye 4.7. — Az egyik barátom édesanyja megkért, segítsek, tanuljak együtt a fiával. A fiú több tárgyból bukásra állt. Minden délután suli után együtt mentünk haza. Azonnal elővettük a könyveket, szorított az idő, közeledett a tanév vége. Magyarból és történelemből nem volt sok problémánk. Látszott, hogy egész évben kezébe sem vette a könyveket. Itt könnyebben boldogultunk, hiszen visszamenőleg megtanult mindent. Érezte, hogy baj van. De a matematikával nehezebben ment a dolog. Szabályok, képletek, levezetések ... Kicsit megizzadtam, amíg elmagyaráztam sorra a lépéseket. A végén együtt örültünk. Nem bukott meg. Boldognak éreztem magam. A szülei megköszönték. Nem, pénzt nem ajánlottak fel. El sem fogadtam volna. Többé nem néztem volna nyugodt lelkiismerettel a barátom szemébe ... Falus Gábor Pótvizsga helyett pótló foglalkozás ? DIÁKOK A MÉRLEGEN Honvári Ferenc Vác, Sztáron Sándor gimnázium, IV. osztályos, tanulmányi eredménye 4.8. — Hogy Nyilas Misi és én? Phű, ezt még elképzelni is nehéz. Ö rá volt szorulva arra, hogy korrepetáljon. Én nem pénzért csinálom. Baráti alapon. Tavaly év végén két jó haveromat, a Greff Tomit és a Gogola Jancsit meghúzták matekból. Na, mondom, srácok, ennek a fele se tréfa, minden délután összeülünk és tanulunk. Semmi komolytalankodás, ha valaki valamit nem ért, azonnal szól. A pótvizsgáig naponta 3—4 órát tanultunk. Trehányságból buktak meg. Gyúrtuk a példákat, figyeltek, mindent megértettek. A korrepetálás után pedig sétáltunk egyet vagy moziba mentünk. A pótvizsga sikerült. És akkor az egyik fiú nagymamája pénzt akart adni nekem. Nem akartam elfogadni. Rámtukmálta. Lementünk a srácokkal a sarki cukrászdába és elsütiztük ... Most? A szóbeli érettségi előtt újra összeülünk és átvesszük az Előkelő helyen áll hazánk a nemzetközi iskoláztatási ranglistán: Magyarországon a fiatalok 91,1 százaléka végzi el az általános iskola VIII. osztályát, a tanköteles kor — a 16. életév — végéig. A Művelődésügyi Minisztériumban most elkészült felmérés azt bizonyítja, hogy különösen az utóbbi években volt számottevő a fejlődés. Az 1952—53-as oktatási évben például azoknak az aránya, akik évfolyama veszteség nélkül, azaz 14 éves korig fejezték be általános iskolai tanulmányaikat, még csak 52,9 százalék, 1960—61-ben, az oktatási reform kezdetekor 70,8 százalék volt. Dr. Kálmán György, a közoktatási főosztály általános iskolai osztályának vezetője elmondotta, hogy a 91,1 százalékos arány további javítása érdekében keresik a szervezeti megoldásokban rejlő lehetőségeket is. Ilyen például az úgynevezett pótló foglalkozás. Jelenleg az a tanuló, aki megbukik vagy osztályozatlan marad, augusztusban tesz javító-, illetve pótvizsgát. Aki erre szorgalmasan készül, a nyári szünidőben nemigen tud pihenni, szórakozni; aki viszont nem készül fel kellően, annál gyakran csak formális a javítóvizsga. Ennek a helyzetnek megszüntetésére már több iskolában folynak kísérletek. Az oktatási év befejezését követő két héten át a tanító, illetőleg szaktanár korrepetálja a tanulókat azokból a tantárgyakból, amelyekből bukásra állnak, s csak ezután minősítik (osztályozzák) őket. A tapasztalatok azt mutatják, hogy ez a módszer eredményes: a gyerekek több mint 50 százaléka képes e viszonylag rövid idő alatt pótolni elmaradását. A kísérletben részt vevő pedagógusok már a tanév második felében gondosan figyelik, hogy milyen anyagrészekben mutatkoznak a „bajok”, hiányok. így az év végére differenciált képet tudnak alkotni a tanulók nehézségeiről, s a kéthetes pótló foglalkozás elsősorban a tananyag kritikus részeire irányul. Az a diák, aki nem tudja mégsem pótolni a hiányt, augusztus végén javítóvizsgát tesz. A tervek Szerint a minisztérium az ősszel kezdődő harmadik kísérleti év tapasztalatai birtokában dönt majd véglegesen arról, hogy bevezetik-e országosan a júniusi pótló foglalkozások rendszerét, ami a diákoknak és pedagógusoknak egyaránt előnyös, mivel biztosítja a nyári szünidő zavartalanságát. Francia „csere" Nagy múltú francia színházi együttes mutatkozik be a napokban a fővárosban, az Irodalmi Színpadon: a Georges Charaire alapította Theatre Du Tertre vendégegyüttes május 22-én és 23-án Paul Claudel „A csere" című lírai drámáját adja elő. A művet Jean-Lau- rent Cochet és Georges Cha- raire rendezte, s a budapesti közönség a darab szerepeiben Danielle Ajoret, Véronique Charaire, Francois Timmerman és Francois Perrot ismert francia művészeket hatja majd. Gugyerák a kőműzeumban látNádasdy-tárlat a Savoyai-kastélyban Az ország egyik legszebb barokk műemlékéről, a ráckevei Savoyai -kastély helyreállításáról, hasznosításáról kötetnyi cikk, írás jelent meg az elmúlt években. Az épület helyreállítása 1965-ben félbemaradt, s a munkálatok befejezése csak a lakók új házakba költözése után várható. A már helyreállított kupolaterem most is múzeumi célokat szolgál, képzőművészeti kiállításoknak ad helyet. Most a Szigetszentmiklóson élő Nádasdy János festőművész kiállítását láthatjuk a kupolateremben. (A kiállítás június 11-ig minden kedden, szerdán, csütörtökön és vasárnap tekinthető meg, fél 9-től fél 2 óráig.) A Savoyai-kastélyban május 30-án tárlatvezetéssel egybekötött kamarahangversenyt rendeznek, majd a járási képzőművészek gyűjteményes anyagából nyitnak tárlatot Bemutatják a felszabadulási képzőművészeti pályázat anyagát, valamint Bazsonyi Arany, Vecsési Sándor és Pa- tay László műveit. Cserkeszőlői kemping Gyógyhatású, kiíencvenkét fokos meleg vízzel táplált cserkeszőlői gyógyfürdő mellett kempinget építtet a Szolnok megyei Idegenforgalmi Hivatal. A másfél hold kiterjedésű, fákkal övezett szép fekvésű területen tiz komfortos faházikót állítanak fel, amelyekben egyszerre ötven vendéget helyez- • hetnek el. Pilisszentkereszten nem hagyják veszendőbe menni a múlt emlékeit. Összegyűjtötték az ősi cisztercita apátság boltívmaradványait, oszlopfőit, s az újonnan épült kultúrház mögött modem hajlékot teremtettek nekik. Fölírásokkal is ellátták, hogy mindenki tudja, mit lát. Jól áttekinthető együttest alkotnak a kövek, némán is mesélnek rég letűnt korokról. De hogy a modem idők is hallassák szavukat, a történelmet idéző kövek között a látogatók egy-két igazán illusztrisnak nem mondható feliratot helyeztek el. Két boltív között például vörös krétával tudatja valaki, hogy „Zorro él”. A szemközti falon egy ki tudja, hova vezető ajtóra feKer krétával azt írták „Gugyerák-x”, majd alatta „9 L”. Mindez egy „becsejszko pivo” feliratú sörösüveg maradványai felett ötlik az ember szemébe. Vannak tehát föliratok. Üjak és régiek. Azaz: a viszonylag régiek, a kőmaradványok rendeltetését föltüntetők, már csak alig: a fémbetűket, ki tudja, milyen célra, magukkal vitték a látogatók. Ha körüljárjuk az épületet, s a környezetre is kíváncsiak vagyunk, újabb nagyszerű látványban lehet részünk: a kőmúzeumnak otthont adó modem épület falához támogatva kimustrált rozsdás kályhák és füstcsövek állnak, kicsit távolabb pedig egy, az ősi kövekkel legalább egyidős vizeslajt terpeszti szét kerekeit. Tóth József Nemzetközi csokor a Nagyerdőn Debrecenben augusztus 20-án rendezik az ötödik országos virágkarnevált, amelyen a tervek szerint 35 virágkocsi vonul fel. A hagyományoknak megfelelően a menet végighalad a városon, majd a zsűri a nagyerdei stadionban értékeli és díjazza a virágkészítők mestermunkáit. Az idei virágkaneválnak külföldi vendégei is lesznek. Hat virágkocsit a külföldiek vonultatnak fel: Debrecen bulgáriai testvérvárosa, Sumen és lengyel testvérvárosa, Lublin kompozícióján kívül osztrák, jugoszláv, román és bolgár részvevője lesz a karneválnak. Az idén első alkalommal a külföldi virágkompozíciókkal együtt értékelik a hazaiakat. m VIY azonnal felvesz budapesti munkahelyeire villanyszerelőket, ezek mellé betanított munkásokat és segédmunkásokat Négyéves szakmai gyakorlat után a szakmunkásképesités megszerezhető. Jelentkezés: Vi! ia ny szerelői pari Vállalat 1. sz. Szerelőipari Üzem Budapest VI., Mozsár utca 16. dl) Ami mármost a városka fekvését, alakját illeti, felülről olyan képet mutat, mint egy sündisznó oldalnézetben. Amikor nincs összegömbölyödve. A sün orra az a széles csapás, amely a folyóhoz, a rozzant gőzbárka rozzant kikötőjéhez vezet. Törzse az a tojásdad alakú tisztás, amelyet Főtérnek hívnak, ami némiképp túlzásnak tűnik, részint mert semmilyen más tér nincs Ciduróban, másrészt pedig mert a tisztáson elszórtan mindössze fél tucat épület található. A már említett Floresta Szállodán, a szatócsbolton, a különleges megbízott hazán kívül egy apró imaház az egyik oldalon, átellenben rozoga raktárhelyiség és az öreg Doido vityillója. A sündisznó hátából kiálló hosz- szabb-rövidebb tüskék viszont keskeny erdei ösvények, az aranybányászok, a mineirók parcelláihoz és az azokon épült kalyibákhoz, a caseb- rékhez vezetnek. A sündLznó hasi részén nincsenek ösvények, végtelen bozótos, sziklás terület húzódik itten, ahol még egy gramm aranyat sem találtak soha. Amikor a Cartagena utasai bevánszorogtak a Főtérre, elsőnek Madame Duval pillantotta meg őket szállodája pálmalevelekkel fedett tornácáról, ahol üzleti könyvei átvizsgálásával foglalkozott. Erősen középkorú, terebélyes, elomló testű hölgy, akkora keblekkel, amelyek szinte az egész tisztást betöltötték. Meglepő fürgén emelkedett fel nyugágyából, a jövevények elé hömpölygött, nyomorúságos állapotuk láttán szörnyűlköd- ve csapta össze a kezét. — Mon Dieu! — kiáltotta és már gyengéden terelgette is be a társaságot műintézete földszinti nagytermébe. Csak a Mama és a három ökölvívó tartotta magát úgy-ahogy, a többiek ott rogytak össze, ahol megálltak. Talán nem is any- nyira a testi fáradtság, mint a lelki, idegi kimerültség következtében. A Madame tapsolt, mire a karzati folyosó szobácskáiból álmosan, kócosán előkerült két lánya, Claudette és Ninette. Csak a rend kedvéért: a kisasszonyokat semminemű rokoni kötelék nem fűzte a Floresta tulajdonosnőjéhez, francia nemzetiségűek sem voltak, Belő Horizontéból kerültek ide. Ciduróban azonban mindenki a „Madame lányainak” hívta őket. A Madame lányai általában kétévenként cserélődtek, a régiek meglehetősen csinos értékű aranyporral és őszinte köny- nyekkel a szemükben távoztak, az újonnan érkező senho- riták pedig automatikusan felvették a Claudette és a Ninette nevet és a mesterséget ott folytatták, ahol elődeik abbahagyták. A Madame derék asszony volt és kitűnő emberismerő, az ő házába kivétel nélkül jószívű, kedves, megértő teremtések kerültek, a szerelem buzgó és kicsit egvügyű papnői, akik nélkül Ciduróban — a férfiák városában — még pokolibb lett volna az élet, mint amilyen így is volt. Claudette és Ninette a durván faragott padokhoz támogatták a jövevényeket, gyorsan ételt, italt tettek eléjük, a légikisasszonyt és Juanitát bekísérték saját, szerényen berendezett helyiségeikbe, megmosdatták, lefektették őket, egy fonott kosárban a pincsinek is fekhelyet készítettek. Közben a Madame kicserélte a kötést Barilla kapitány vállán, neki, Krecsmár Jenőnek és Campomanes úrnak, akiket a legjobban megviseltek az utóbbi órák fáradalmai, a saját „lakosztályában” vetett ágyat. Talán furcsának látszik, hogy egy szállodában nincsenek vendégszobák, de hát a Floresta ilyen különös szálloda. Végül csak a Mama, Bobo, Jucare, Pincho, Himenez másodpilóta és Ewans professzor maradt a döngölt padlójú nagyteremben, az asztal mellett. És Honda László, aki csak ült, mert leültették, evett, mert ételt tettek eléje, colát ivott és kitűnően érezte magát. Tetszett neki a Madame, tetszettek a lányok, a hűs helyiség, minden. Bambulási periódusa nemrég múlt el, így hát fogalma sem volt, hogy hogyan került ide, az előzményekre sem emlékezett, árva mukkot sem értett a körülötte folyó spanyol, portugál nyelvű társalgásból, minthogy józan állapotban csak magyarul tudott. Pedig a társalgás felettébb izgalmas kérdésekről folyt. Madame Duval és lányai alig várták, hogy végezzenek a legszükségesebb teendőkkel, aztán kíváncsiságtól csillogó szemmel máris ott könyököltek a vendégek asztala körül, valósággal elárasztották őket a kérdéseikkel. Kicsodák? Honnan, hogyan kerültek ide? ... Szűz anyám, repülőszerencsétlenség?!... Mi nem láttuk, akkor már biztosan nagyon alacsonyan szállt, a selva fái eltakarták... De a hangját?!... Ja, a parancsnok leállította a motort?... Tessék, fogyasszanak!... Az a jóképű a parancsnok, aki megsérült a vállán?... Jé, ön amerikai?... Bele a folyóba?! Rettenetes!... Az a kutyás kisasszony — táncosnő? És akinek a bokája fáj?... Olala, légikisasszony?... Bomba volt a gépen?... Hála a Megváltónak, hogy komolyabb baj egyiküket sem érte... Ki szerelt bombát a gépre? Micsoda elvetemültség! A gazember! Azt pusztítsa el, akinek ellensége, rendben van, de ne ártatlan embereket... És aztán mi történt?... Én elájultam volna!... Ez a kis kopasz úr napernyővel kergetett el egy fekete jaguárt?! Ki sem nézné belőle az ember! Hihetetlen !... (Folytatjuk.)
