Pest Megyi Hírlap, 1970. május (14. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-21 / 117. szám

197». MAJTJS Zl., CSÜTÖRTÖK cm meg vei 3 LÉGY HÍRES! Nevek. Politikusok, sporto­lók, táncdalénekesek, szín­művészek ... Hírességek — jelöli a köznyelv. A társadal­mi élet, a művészet kiválósá­gai — mondja a protokoll. Légy híres — a kor divatja. Inger: a publicitás. Szere­pelni. Fütyülve mindenre, föltűnni. Ott lenni a képer­nyőn — akár a Kék fényben is? —, szólni a rádióban — akár a magyarázhatatlant magyarázva is? —, belekerül­ni a lapok valamelyik ol­dalára ... Vetélkedni — de miben? —, győzni, élvezni a sikert, a hírességet. Ami nem egyenlő a népszerűséggel. Ami nem azonos a tényleges, társadalmilag hasznos tevé­kenységgel. I. . A kubikos kikászálódik az árokból, leül a hűvös földre, : letörli homlokáról a veríté­ket, s csak azután felel: — Sok a híres ember. Ugye a Nixon, azután a szovjetek­nél a Brezsnyev, nálunk Ká­dár elvtárs... ha meg mások­ra gondol, hát Veres Péter, mert az ő könyveit szerettem, azután a Sinkovits, láttam abban a tizedes filmben, meg a tv-ben is ... Negyvenkét éves. Halmos Sámuelnek hívják, Vácott telefonvezetékek árkát mé­lyíti, szálláson lakik, kéthe­tente jár haza a családjá­hoz, Pusztaottlaka a falu ne­ve, háromszor is elmondja, mire megértem. (Túl van Orosházán — mondja, hogy valami támpontot adjon.) Há­rom gyerek apja, a kereseté­vel elégedett, munkáját ne­héznek tartja, de megszokta. — Maga nem szeretne híres ember lenni? — Nem. Soha nem szeret­tem volna. Nagyon szem elölt van az ember. Az nem jó. Be- lékötnek, ha pici rosszat tesz. — Mitől lehet híres valaki maga szerint? — Ha van valamire tehet­sége. Ügy értem, olyan kü­lönleges tehetsége. Szépen énekel, vagy megírja azt, amit mások csak éreznek, de elmondani sem tudják... Hat osztályt végzett, olvas­ni ritkán szokott, Veres Pé­ter mellett csak Szabó Pál nevét említi. Fáradt ahhoz, hogy esténként olvasson vagy rendszeresen tv-t néz­zen, amikor meg ideje len­ne... hát... vagy hazaviszi a vonat a családhoz, vagy mos, megvarrja, ami éppen elsza­kadt, kártyáznak néha, egy­két korsó sört mégisznak a Az Útépítőgép Javító j és Gyártó Vállalat FELVÉTELRE KERES esztergályos, lakatos, hegesztő és villany- szerelő szakmunkásokat, valamint gyors- é* gépírókat, fürdőkezelőket. Jelentkezni lehet: CEGLÉD, XIV., Külső Kátai u. 35,d. FELVESZÜNK esztergályos és lakatos szakmunkásokai két, illetve egy műszakos munkaidőre. 4 Váci Autójavító és Fémipari Vállalat Vác, Dózsa György út 53. kocsmában, s már kezdődik is az új hét. — A munkával nem lehet híres valaki? — Lehet éppen ... csakhát az nem különleges. Dolgozni mindenkinek kell... II. Hosszúra nyúlt keze-lába ellenére is csinos kamaszlány. Középiskolás Nagykátán, itt született, a négy elemi — ő mondja így! — után most már a középiskolán is túljut las­san, a harmadikat végzi el két héten belül. Szüleivel él, ketten vannak testvérek, ő — Judit — és az öccse. Édes­anyja tsz-tag, édesapja be­járó munkás, a Kerepesi úton, a Ruggyantában dol­gozik. — Az klassz dolog, híres­nek lenni. Nézik az embert, irigylik, meg minden ... Meg a pénze is sok. — A híresség a fontos vagy a pénz? — A kettő együtt van, nem? — Mi kell a hírességhez? — Mázli. Szerencse. Ügy is mondhatom: véletlen. — Véletlen? Naná. Ott volt a ki mit tud. Hát a Koncz meg mások nem ott tűntek föl? A Fenyőék? (A Hungária együttes.) Most nincs ilyen vetélkedő, föltűnni sem lehet. — Ha lenne, neveznél? — Fenét. Botfülem van. — Másként nem lehetne hí­resnek lenni? — Ha valami nagyot tenne az ember. — Mit? — Nem tudom. Valámit. Ki­jönne a tv, megírnák az újsá­gok: ez meg ez történt, s ez az ember csinálta ... — Gondolod, hogy te valaha híres lehetsz? — Bírnám, de hát... Elme­gyek majd valahova dolgozni, és kész... III. Vállas, izmos fiatalember, Szabó Ákosnak hívják, a Cse­pel Autógyárban betanított munkás, egy éve jött vissza, amikor leszolgálta a katona­idejét. Nőtlen, Dunaharaszti- ban a szüleivel lakik, kétezer körül keres, de „a belem kite­szem érte”, mondja nem a nyilvánosságnak szánt közvet­lenséggel. A fülét húzogatja, miközben a válaszon töpreng: — A munkával híresnek? Ha föltaláló valaki, mondjuk, mint akik a Nehéz emberek­ben voltak. Vagy régebben a sztahanovisták. De hát azt mondják, abban volt egy kis suskus is... — Jó dolog híresnek lenni? — Nem tudom. Biztos jó. Irigylik az embert. — Az jó, ha irigylik? — Hát nem? Nekem is jól­esett, amikor a .katonaságnál napiparancsban megdicsértek. Pedig az nem volt híresség ... — Van példaképe, akit kö­vet? Vagy aki imponál magá­nak? — Nincsen. — Mit gondol: az átlagostól eltérő elég a hírességhez? A különösség egyenlő a híresség­gel? — Nem egészen értem. — Mondjuk, valaki szépen énekel. — Aha. Hát tehetség az kell. Meg hogy éppen jó passzba’ legyen. — Ezt meg én nem értem. — Jó szélben bontson vitor­lát. Azt csinálja, ami mások­nak is kell. Amire odafigyel­nek. — Maga tudna valami ilyes­mit csinálni? — Ugyan. — Nem is szeretne? — A fene tudja. Nem lenne rossz. Mondjuk, bejönni, a gyárban azt hallani: láttunk tegnap a tv-ben... vagy hogy benne vagy az újságban .. j — Most benne lesz. — Ez más. Maga kérdezett, én feléltem. Ilyen alapon az egész ország benne lehet az újságban. IV. Légy híres — légy. I'. Mi le­gyél? Önjelölt a táncdaléneke­sek önjelöltjeinek al- és fő­fesztiváljain? Szólógitáros a két hete verbuvált, de már szé­les nyilvánosság előtt szereplő zenekarban? Szereplő a film­ben, egy a sok tucat statiszta között? Focista? Galeri vezér a Kék fényben? Légy híres? Helyesírási hi­báktól hemzsegő tákolmányok a szerkesztőségi asztalokon — az irodalmi híresség megszer­zésének vélt útlevelei? Feszülő blúzok és pulóvernek is rövid szoknyák a filmgyári statiszta­fölvételen, mint a művészi hí­resség i képzelt menetjegyei? Törtetés és fölkínálkozás, vi­lágfájdalom és semmi alappal nem rendelkező düh? S ha nem megy, akkor a pótlék? A botrány, a hímzett szűr, a ke­ménykalap, a társadalomnak fügét mutató impertinencia? .Jó lenne híresnek lenni — sokakban él. Többségük oko­san számot vet azzal, hogy ke­vés erre a reménye. A kiseb- ség hangos és törtet. A kisebb­ség példává magasodik, mert a társadalom nem ügyel arra, milyen teljesítmények kerül­nek rivaldafénybe. Az értékek hamis rendje: az igazi értékek elvesztegetése. Mészáros Ottó Gödöllői Teli Vilmos Sokáig gondot okozott a vadásza­ti világkiállítás fővárosi és vidéki bemutatóira szánt élőállatok befogá­sa. A bénító pus­ka darabja 300 dollárba kerül. A karámszerű csap­dák építése is rendkívül költsé­ges lenne. Dr. Fábián Gyu­la, a gödöllői Ag­rártudományi Egyetem tanszék- vezető tanára, szenvedélyes va­dász és sportíjász társaival, köztük dr. Patócs András állatorvossal meg­oldotta ezt az ér­dekes feladatot. Külföldi tapaszta­latok alapján Teli Vilmos fegyveré­vel, vagyis szám­szeríjjal kábítva el a vadakat. A számszeríjké­szítés a középkor­ban külön mester­ség volt, és még inkább az ma. Fá­bián professzor sokat vesződött, mire a legmegfe­lelőbb szerszámot elkészítette, s a bénító alumínium fecskendőt kilőhe­tő nyíllá alakítot­ta. A különleges nyílvesszőbe béní­tó anyagot tesz­nek, s azt egy spe­ciális gázdugattyú a találat pillana­tában injekciósze- rűen bejuttatja az állat testébe. Dör­renés nincs, így a vad nem menekül. A találat biztos, néhány percen be­lül a szer hatni kezd. Az izombé­nult állat fél órán át mozgásképte­len. Könnyűszer­rel megfogható és szállításra ládába rakható. Csend­ben, óvatosan kell azonban „becso- magolni”, hisz az állat magánál van. Nemcsak lát és hall, hanem felfo­góképességének is teljes birtokában van. Egyszer nagy volt a nyözsgés körülötte, sokkot kapott a vad és megdöglött. Egyébként jellem­ző a bénítás ártal­matlanságára, hogy az egyik szarvasbika egy héttel a befogása után átugrott egy csaknem 3 méte­res kerítést. 1969 nyarán csaknem minden este kísérleteztek Fábián professzor és társai. Hat kü­lönböző kor- és súlycsoportú szarvas befogási módszerét, dózis­adagját dolgozták ki. A világkiállí­tásra 30 nagyva­dat ejtenek fog­ságba ilyen mó­don. Az új módszer­nek később is nagy hasznát ve­hetik majd. Ezzel a technológiával távolról gyógysze­reket vagy oltó­anyagot juttathat­nak a vad testébe. Ritka, kihalóban levő nagyvadat más helyre tele­píthetnek. Ne ke­rüljön hasonló helyzetre sor, azonban milyen jó lett volna a nagy gemenci árvíz ide­jén legalább a legszebb egyede- ket átmenetileg bénítva hirtelen védett helyre szál­lítani. Kemencejavítás 1300 fokon CTjÄrü megállapodás szüle­tett az osztrák Plibrico cég és a Gyárkémény- és Kemence­építő Vállalat között. Sokéves együttműködés után most szerződésbe foglal­ták a két vállalat közös mun­kájának eredményeit és ter­veit. A Plibrico cég világszer­te elismert tűzálló alapanya­gait a hazai kemencékbe és kazánokba az osztrákok gépei­vel építik be. A különleges minőségű alapanyag nagy elő­nye, hogy nem szükséges a kazánok teljes lehűtése, már 1300 fokon is megkezdhetik a javításokat. A korábbi mód­szerekkel szemben nem kell több hétre leállni az üzem­nek. Az osztrákok viszont ezentúl nemcsak a magyar kemenceépítéseknél veszik igénybe a gyár kiváló szak­embergárdáját, hanem külföl­di építkezésekhez is kérik a közreműködésüket. Egyik leg­első, közös munka a Törökbá­linti Téglagyár két új égető- alagútjának építése. A szentendrei Mathiász János Tsz kertészetében három holdon fejeskáposzta-, két holdon kelkáposztapalántát ültetnek ki a szabadba. Foto: Gábor MINDEN HÓNAPBAN ORSZÁGOS VASÁR Magas állat- és autóárak - Kinek* kell ostornyél, istráng? Hosszú esztendők óta nem voltam vásárban. Bevallom, most is kíváncsiság és nem vé­teli szándék vitt el a dabasi sokadalomba, hadd lám, mi­lyen az országos állat- és kira­kodóvásár 1970-ben? Parkolóhely a vásárfér Meglepett, hogy csak egyet­len harsány árust találtam. Krumplipucolót kínált tíz fo­rintért. Mögötte zöldre lakko­zott autóban fiatal nő, nyilván a felesége merül el valami ol­vasmányba. A sátrak között a sok autó valóságos parkolóhellyé vál­toztatja a vásárteret. Hol van­nak már a szekéren érkező vásározók? — A benizinköltség se jön be — kesereg egy kecskeméti sza­bó, mialatt áruját, szivaccsal béléit ballonfcabátot simogat. Méghogy azért nem fogy, mert ki vesz ilyesmit húszfokos má­jusi melegben? — (Jön egy vevő, alku nélkül elvisz egyet 700 forintért.) — Vesznek, ve- szegetnek azért. Csak az a baj, hogy kevesen. Mind panaszkodik a sok árus. Leginkább az annyiszor ostorozott tehenei között bőgő szarvasbikát, meg ladikban evező kisasszonykákat ábrázo­ló giccs falvédőket kínáló né­ni. Tőle meg is kérdem, ugyan minek fárad el a vásárba, ha pang az üzlet? — Hát élni csak kell valami­ből! — válaszolja. Hopp! Itt van csak sok gép­kocsi. Táblára írva a magya­rázat: „Autó- és motorvásár”. Hát ilyet még nem láttam, el is bámészkodom a Moszkvi­csok, Wartburgok, Skodák ut­cáit járva. Emitt egy csinos, gondozott külsejű Skoda Octavia Comby lakókocsival összekapcsolva, de külön is eladó. Együtt százezer, egyedül az autó 36 ezer megtett kilométerrel 63 ezer forintért. A szomszédság­ban mindössze hétezer kilomé­tert járt ugyanilyen kocsitól 88 ezer forintért hajlandó meg­válni gazdája. Újat 12 ezer fo­rinttal olcsóbban lehet kapni, igaz, arra esetleg két évet is várhat a vevő. kémek 1300-at, meg kétezret is. Kötélverők, ostorosok Emitt gúlákba tett ostor­nyelek. Kovács Gyula buda­pesti ostornyélkészítő el­mondja, hogy már mind­össze két család tagjai űzik ezt az ipart, sokra azonban nem mennek vele. Inkább csak a gyereknek valót ke­resik, ami négy, meg a kis karikást, ami 16 forint. „Tes­sék már mondani, mit lehet ezen keresni?” Egyébként áruját csak el­kísérte, az eladó Halasi Ist­ván kecskeméti ember és az ország egyetlen hivatásos os- tornyél-kiskereskedője. Ré­gebben csak nyáron árulta, télen a vásárokban déligyü­mölcsöt kínált, de két ipar- engedély nem jár egy ember­nek, hát az ostornál maradt, 'azt választotta. Szűcs Zoltán bácsi Bugyi­ról 79 esztendejét és saját készítményű lószerszámait hozta. Egy lóravalót 3000— 3500 forintért adna, ha kér­nék. Azt mondja, reggel óta egyetlen zablát adott el, 20 forintért. — Hat forint a helypénz, száz a fuvar. A költség sem jön be — sóhajtja. Meghallgatom még két da­basi kötélverő, Mayer Gyu- láné és Magyarházi István sirámát. Hogy ugyan ki vesz ma már kötőféket, marhakö­telet, borjúkötelet, rudazót, meg istrángot ? — Én tsz-tag vagyok, az uram pedig dolgozni jár a tsz-be, a mesterségből már meg nem élnénk — így be­szél Mayerné. A törökmézárus viszont nem panaszkodik. Tíz óra tájt már alig van portékája. Ám a cukorkások eladnivalója is szépen fogy, gyűlnek a forin­tok. Mézeskalácsot is árul­nak, szintén kelendő. (Hu­szár bábot, tükrös szívet egyet se láttam, úgy látszik, ki-' ment már a divatból.) t A sátrak utcájában talál­kozom Valaszkay Károly, tanácselnök-helyettessel. Tőle hallom, ez már idén az ötö­dik dabasi országos vásár.' Azelőtt évente csak kétszer volt, de január óta minden hónap második hétfőjén tar­tanak egyet. t — Helypénzből eddig min-, den vásáron 10—12 ezer fo­rint volt a község bevétele. * Nagy felhajtás — kicsiny kereslet A cédulaház előtt hosszú* sorban kínálnak sertést és' malacot. A sertés 2400—2500,* a süldő, nagysága szerint 900—1000, a választási ma­lac párja 1400 forint. Min­denki drágállja, még az el­adók is. j Odabent a cédulaházban közlik, hogy háromezer da­rab különböző korú sertést hoztak fel a vásárra, 400pasz- szusát írták át más nevére.' Százötven szarvasmarhát haj­tottak fel, 43 cserélt gazdát,' 72 lóból pedig mindössze há­rom. Többet is vettek volna,1 ha az eladók nem tartják az árat. Eredménytelennek mégis egyedül az autóvásár bizo­nyult. Egyetlen egy sem kelt el. Déli harangszó előtt, ami­kor a vásározók már meg­kezdték szedni sátorfájukat,' el is döcögött az autóhad leg­nagyobb része. Ötvenöt sze­mélykocsi és négy motorke­rékpár volt a kínálat, keres­let semmi, inkább csak ér­deklődés, vételígéret a legkö­zelebbi alkalomra. Egyébként mégis sok autó elkelt. A bazárosoknál, a gye­rekeknek. Sz. E. Négylábúak A sátrak túlsó szélén a klasszikus járművek hajtóere­jét árusítják. Egy társzekér oldalához kötve kettő álldogál. Gazdájuk közli, hogy már megvették őket, a hatéveset 14 ezer, a nyolcéveset 13 ezer forintért. Az idősebbnek nem a kora miatt, hanem mivel hogy „kissé rugós”, azért volt kevesebb az ára. Láttam egy lovat, nem éppen táltost, még­is 15 ezer forintért kínálták. A tehenek ára sem kevesebb, hathetes borjúért szintén el­Biztosítás májustól májusig A tanulók balesetbiztosításai­kat ezekben a napokban újít­ják meg az iskolákban; nem véletlenül ilyenkor májusban, a szünidő közeledtével, ami­kor a legtöbb a gyermekbal­eset. A tanuló balesetbiztosí­tás májustól májusig, egész évben, tehát a szünidőben is érvényes. A múlt évben több mint másfél millió tanulóbiztosítást kötöttek. Ugyanakkor mintegy 61 000 gyermeket ért kisebb- nagyobb baleset. Az Állami Biztosító statisztikájából ki­derül, hogy háromszor több baleset éri a fiúkat, mint a lányokat. Az iskolában válto­zatlanul a tornaóra, a sport­oktatás közben adódik a leg­több baj. Megnyugtató viszont, hogy a politechnikai oktatás­ban — amitől pedig a leg­jobban félnek a szülők — a fokozódó gépesítés ellenére alig néhány sérülés fordult elő. DREZDAI SIEGLINDE Szerdán Budapestre érkezett Gisela Schröter, a drezdai operaház magánénekesnője, aki május 21-én, csütörtökön a Walkürben Sieglinde szere­pét énekli. i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom