Pest Megyi Hírlap, 1970. május (14. évfolyam, 101-126. szám)
1970-05-21 / 117. szám
«ST m ec vei &Círlap 1970. MÁJUS 21., CSÜTÖRTÖK Zenehullám a Balatonon A Balaton-vidék 42 partmenti településén a nyári szezonban esténként csaknem száz tánc- és népi zenekar gondoskodik majd a jó hangulatról. A nagyobb idegenforgalmi központokban külföldi zenekarokat is szerződtetnek o nyári főidényre. Kőröshegyi betlehemes Farkas Ferenc Kossuth-díjas zeneszerzőnek, a Zeneművészeti Főiskola tanárának legújabb műve, a Kőröshegyi bethlehemes című kantáta. A zenemű első bemutatója július 10-én lesz Budapesten, a Madrigál-kórus előadásában, Mar- gittay Sándor orgonakíséretével. Ezt követően augusztus 14-én Kőröshegyen a már hagyományos templomi hangversenyen tűzik műsorra. Itt az orgonaszólóit az NSZK-beli Hermann Harrasowitz játssza. Magyar film N. N. a halál angyala Kifejezőbb címet találtam: „A talányos professzor kalandjai”. A Bíró Zsuzsa és Herskó János írta filmben, főhősünk, a pszichológus professzor ugyanis hírneves tudós, ugyanakkor mindenki által ismert tv-sztár, aztán társadalmi érzékenységű vitatkozó, időnként szenvedélyesen és szabálytalanul előző úrvezető, később leleményes magánnyomozó, majd bután a zsarolók hálójába került, kiszolgáltatott, több hölgy bálványa és szeretője, szenvedélyes tudományos ellentétek kiinduló- és végpontja, mások családi életét rendbehozni szerető pszichológus, de a sajátját elrontó családapa, aki egyszer tetszhalott és végül — no, de ezt már nem mondjuk el. Elég talányos? Ügy kezdődik, mint egy közéleti ihletésű vitadarab, aztán átcsap bohózatba, majd átalakul krimivé, később e háromfajta légkör összemoA „Pest megyei ruhafacsaró lány a Városligetben A városligeti szoborbemutató park új színfolt fővárosunkban. A felavatással egyidejűleg bemutatott 17 szobor rövidesen elindul a szélrózsa minden irányába, hogy átadja 'helyét most formálódó, alakot öltő újabb alkotásoknak. Szép gondolat: megmutatni a szépség új termését az ország ötödét kitevő pestieknek, a vidékről és külföldről idelátogató vendégeknek, mielőtt a szo- bc.' elfoglalná végleges helyét egy távoli városka főterén, egy intézmény előcsarnokában. A zuglói tanács gondjaira hízott szoborpark első lakói közül három marad Budapesten: Lesenyei Mártának a II. kerületben felállítandó Szilágyi Erzsébet emlékkúthoz formált és Mátyás anyját ábrázoló szép szobra, valamint Toar Istvánnak a Kacsóh Pongrácz úti lakótelepre kerülő lovasszobra. Ez utóbbit a park látogatói közül a szolidabb ízlésűek megjegyzésekkel illetik, mert művészi felfogásában alaposan elüt klasszikus elődeitől. Sok nézőt vonz és köt le Mikus Sándor ruhafacsaró lányalakja, amely a Pest megyei Pártbizottság épületét díszíti majd. Mihályi Árpádnak a szegedi Ogyessza lakótelepre szánt lovasszobrát teljes higgadtsággal szemléli minden látogató, bár nem részletes és nem törekszik anatómiai hűségre. Felállítási helye miatt kelt mosolyt néhány tárlatlátogatóban a szüret jeleneteit bemutató és a bor dicséretét rímekben zengő domborműves, feliratos oszlop. Rieber Tibor alkotását ugyanis a villányi egészségház előtt állítják majd fel. Lelkes művészpártolónak bizonyultak az egri új lakótelep építtetői: részükre készült Kovács Ferenc két szoborportréja, a harmonikusan ösz- szeillő öregasszonyfej és menyecskefej. Ök rendelték emellett Szabó László kútfi- guráját, a vízbelépni készülő „midiszoknyáját” emelő nőt is. Szabó Gábor Fényi Gyula szoborarcmását faragta kőbe a kalocsai könyvtárnak, And- rássy Kurta János pedig egy pompásan jellemzett Mik- száth- fejet vésett a hatvan éve elhunyt nagy íróról a pásztói gimnáziumnak. Mészáros Dezső Komlós- Kökönyösre kerülő kútfigurá- ja korsós lányt ábrázol, Mesz- lényi János finom lírával formálta meg egy kismama alakját a kiskunfélegyházi kórház részére, Kutas László könyöklő, fekvő női aktja „felvételi nyert” a debreceni Kossuth Lajos Tudomány- egyetemre, Kerényi Jenő kitűnően térbe helyezett négy olvasó nőalakja az oroszlányi általános iskolába „iratkozott”, Németh Mihály térdelő, furulyázó leányfigurája a mosdósi tbc- gyógyintézetbe kerül, Garami László fékező aktja Harkány- fürdőre, Konyorcsik János térdelő aktja pedig a szobosz- lói gyógyfürdőbe készül, pedig — mondhatjuk — mindkettőjük idomai duzzadnak az erőtől, egészségtől. A 31. sz. Állami Építőipari Vállalat AZONNALI FELVÉTELRE KERES: ■ lakatosokat ■ esztergályosokat ■ hegesztőket ■ villanyszerelőket ■ faipari gépmunkásokat ■ nehézgépkezelőket ■ könnyűgépkezelőket, valamint ■ női és férfi segédmunkásokat Vállalatunk a fenti szakmákban nyugdíjast is foglalkoztat. JELENTKEZÉS: Budapest III., (Óbuda) Pomázi út (munkaügyi csoport) Telefon: 886-999 sódik, majd ismét háromfélévé válik. Elég talányos? Miért ne lehetne egy pszichológus — vagy akárki más — ennyire összetett és talányos jellem? Miért ne lehetne egy film egyszerre bohózat, krimi, és a ma olyan divatos tudományos és közéleti vitákat tükröző alkotás? Milyen buta költői kérdések ezek, az íróknak tökéletesen igazuk van, mindezek egyszerre is érvényesek lehetnek. Sőt, kitűnően és újszerűén tükrözhetik mai életünk és gondolkozásunk bonyolultságát, amelyben tragédiák válhatnak egyszeriben komikussá és közéleti tudós előzhet szabálytalanul akár autóján, akár magánéletében, akár tudományos karrierjében. Értem és érzékelem az alkotók szándékát: a talányos professzort, aki az életét a maga teljességében szeretné magáévá tenni, aki semmit sem akar elmulasztani, sem tudományos babért, sem karriert, sem közéleti szereplést, sem szerelmet, sem izgalmat. Értem és érzékelem én ezt az „ellen-kispolgárt”, akinek azért keveredtek össze a „műfajai”, mert rosszul és tapintatlanul csinál mindent. Kitűnő film születésének lehetőségét szalasztották el az alkotók, mert engedtek saját maguk szülte alakjuknak, a professzornak, aki „ellen-kispolgárságában” összezagyvált mindent. A film is összekuszált mindent. A „több millió” ötletből kettőt kellett volna teljesen végigvinni: a professzornak a tv képernyőjén indított vitáját a ma negyvenéveseiről, mint ahogy jelezték, pszichológiailag és szociológiailag; és egy másikat, amikor a profról azt hiszik, hogy meghalt. Akkor tudatosíthattuk volna önmagunkban, hogy mennyire félünk azoktól és utáljuk azokat, akik félretéve beidegzett gátlásokat, álszemérmes tabukat, a közvélemény elé tárnak olyan kérdéseket — családi élet, gyermeknevelés —, amelyektől minduntalan megriadunk. Vagy szembenézhettünk volna azzal, hogy némelyünk számára mennyire kényelmetlen, sőt ijesztő lehet egy aktív, sokat tudó ember, aki nem szégyelli azokat a dolgokat kiteregetni — például a szabálytalanul előz- gető karrieristákról —, amelyeket mi szégyellenénk. De Herskó János rendező „több millió” — néhol valóban nagyvonalú — ötlete mindezt porrá zúzta és elfedte. Végül is nagyon nehezen tudnám elmondani, hogy miről is szólt ez a film. Pedig Zsombolyai János kitűnő kamerája és a remeklő színészek — Gábor Miklós, Törőcsik Mari, Darvas Iván, Mensáros László, Iglódi István — mindent elkövettek, hogy megtudjam. Berkovits György Kavics Szülőházam látszott a tó-tükrében, — és a fák is. Ök álltak őrt mögöttem. Én, bolond kölyök: a víztükröt kaviccsal összetörtem. A víz azóta is, gyűrűzni látszik. A felnőtt tudja már, mit vét a gyermek, mikor kaviccsal játszik. Borbély Tibor Barbakán — Máré vára Évek óta tartó kutatás, helyreállítás eredményeként értékes középkori műemlék birtokba vételére készülnek Baranyában. Egyik legjelentősebb, leglátványosabb régészeti munka a pécsi vár, a Barbakán körüli feltárás, amely a Mecsek aljai város lakóinak szeme előtt és érdeklődésétől kísérve folyik negyedik esztendeje. A nagyszabású program első szakasza még tavasszal befejeződik. Az öreg házak gyűrűjéből „kihámozott” restaurált körbástya környékét, a déli várárok helyén létesített kertet parképítők csinosítják. A XVII—XVIII. századi metszetek alapján helyreállított várrész valóban a középkor hangulatát idézi Pécs kellős közepén. „Kaput nyit” a Keleti-Me- csek festői környezetű műemléke, Máré vára is, ahol tíz évvel ezelőtt kezdődtek az ásatási és helyreállítási munkák. A XIII. századból származó építmény maradványait valósággal ki kellett fejteni a mindent elborító cserjéből és a romokat vastagon fedő földhalombóL Utolsó tanítási nap: június 8 Közeledik június 8., az utolsó tanítási nap. Most még egy végső nekirugaszkodás következik: lehet javítani az osztályzatokon. Molnár Kati, a szentendrei Móricz Zsigmond Gimnázium n. osztályos tanulója is minden pillanatot kihasznál... Foto: Urbán KüvU'ftnttms': (10) Kúsztak, másztak, a ruha cafatokban lógott róluk, bőrüket ág karcolta, tüske tépte, néhányan, Campomanes úr, Juanita és Izabella Espla erőik végéhez értek, mire bejutottak a Cidade de ouro, röviden Ciduro, azaz az Aranyváros központjába. Ha nem a dzsungelén törnek át, hanem a folyó partján mennek felfelé, viszonylag kényelmes, negyedórás séta után, az első kanyarulatot követően szemükbe ötlik a mederbe vert cölöpökből és néhány pallóból álló kikötő, ahonnan már széles csapás vezetett a városba. Városba? Városnak nevezhető egy olyan apró település, ahol alig ötvenen laknak? Az ellenvetés látszólag jogos. De csak akkor, ha a városfogalmat helytől, időtől elvonatkoztatva értelmezzük. Ugyanis bármily kicsi, bármilyen gyéren lakott is Ciduro, azért jó ötszáz kilométeres sugarú körben mégiscsak a legnagyobb állandó jellegű emberi település. Egy törpe agregátor esténként árammal látja el a Floresta Szálloda nevű szellős faépítmény nagytermét, villanykörte ég sen- hor Dias Nagyáruháznak titulált szatócsboltjában, továbbá a különleges megbízott, az> encarregador especial házában is. Ebből a felsorolásból mellékesen az is kiderült, hogy az Aranyváros vendéglátóipari és kereskedelmi üzemegységgel, sőt még közhivatallal, közhivatalnokkal is rendelkezik. Említést érdemel, hogy Ciduro belső közlekedése néhány hete ugrásszerű fejlődésen ment át. Korábban a városka egyetlen járműve az az ormótlan, kétkerekű lajt- kocsi volt, amellyel az öreg Doido és búskomor öszvére, a fiatal Doido vizet hordott a folyóról és egyéb teherfuvarozást is vállalt, ha kedve volt hozzá. Nem az öreg Dóidénak, hanem az öszvérnek. Ez volt a helyzet a legutóbbi időkig. Aztán megérkezett a két vadonatúj kerékpár, amelyet Madame Duval, a Floresta Szálloda tulajdonosnője hozatott unatkozó lányainak s ily módon a korábban egyoldalú, csak teherszállításon alapuló belső forgalom személyszállító járművekkel egészült ki. Mindemellett hangsúlyozottan kell szólnunk Ciduro külkapcsolatairól is. Ezt részben az „Ilha” („Sziget”) nevű gőzbárka biztosította, havonta általában kétszer vergődött oda-vissza az Aranyváros és Amazonas állam fővárosa, Manaus között. Még szorosabb összeköttetést teremtett a nagyvilággal az encarregador especial rövidhullámú rAdióadó-vevője, ha éppen megfelelőek voltak a légköri viszonyok, ha éppen üzemképes állapotban volt a különleges megbízott... Végezetül pedig két döntő érv Cidade de ouro város mellett. Először is az a körülmény, hogy lakosainak túlnyomó többsége iparral foglalkozott, aranyat ásott, aranyat mosott. Napestig tartó, gyötrelmes, idegölő munkával — nagyon kevés aranyat. Másodszor pedig: az itteniek tíz esztendeje, már az alapítástól kezdve Cidurónak nevezik szűkebb hazájukat, nem vennék jónéven, ha ezt bárki is kétségbe vonná. És minthogy errefelé az enyhe rosszallást is többnyire ököllel, késsel, revolverrel juttatják kifejezésre, részünkről is a legokosabb, ha nem bonyolódunk bele ebbe a vitába, hanem tudomásul vesszük a helyzetet. (Folytatjuk.) M
