Pest Megyi Hírlap, 1970. május (14. évfolyam, 101-126. szám)
1970-05-10 / 108. szám
XIV. ÉVFOLYAM, 108. SZÄM 1870. MÁJUS 10., VASÁRNAP Vác köszönti a zenekari fesztivál részvevőit Vác a Pest megyei művészeti heteken E hónap végén és a jövő hó napban rendezik Budapesten a Pest megyei művészeti heteket. Június 14-én, vasárnap délelőtt tíz órakor Arany István, a városi tanács végrehajtó bizottságának titkára mutatja be a városi a Kossuth Klubban. Május 30-án a Vox Humana és Lehotka Gábor ad hangversenyt a Zeneakadémián. Június 13-án pedig a Pest megyei Tanács díszudvarában lesz hangverseny, amelyen a Vox Humanán kívül a Musi- ca Humana zenekar is közreműködik, Tizenegy helység félezer zenészének versenye Küldöttért íkezlet Városszerte öles plakátok hirdetik, csütörtökön a rádió is bemondta, hogy ma rendezik Vácott a III. zenekari fesztivált, a Pest megyei állami zeneiskolák jubileumi találkozóját. A vendéglátó váci zeneiskolán kívül Balassagyarmat, Cegléd, Dunaújváros, Érd, Esztergom, Fót, Nagybátony, Salgótarján, Szentendre, Tatabánya együttesei és szólistái találkoznak ma városunkban. A fesztivál rendezői között találjuk a Művelődésügyi Minisztériumot, a Pest megyei Tanács VB művelődésügyi osztályát, a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolát, a Váci Állami Zeneiskolát és Lóránt, Kovács Imre, Pröhle Henriit és Balassa György főiskolai tanárok: Kuszing János, Vécsei István, Z. Répási \ Györgyi és dr. Szekeres Kál- ' mán zeneművészeti szakközépiskolai tanárok, valamint Balogh András zeneiskolai felügyelő. Délelőtt tíz órától délután egyig tart a fafúvósok versenye a művelődési központban. Délután kettőtől fél négyig térzene lesz a Duna-parton. I Fél négykor kezdődik a vonós- zenekarok bemutatója a Géza király téri gimnáziumban, majd Arany István tanácstit- j kár záró szavai után kiosztják | a versenydíjakat. Szeretettel köszöntjük a város közönsége nevében a fesztivál félezer részvevőjét. Kí- : vánjuk, hogy érezzék jól magukat városunkban, és sok kedves élménnyel gazdagodva térjenek vissza otthonukba! A DCM szocialista brigádjainak vezetői és újítói csütörtökön és pénteken Tatabányára utaznak. A Cement- és Mészművek vezérigazgatósága szakszervezeti tanácsa itt rendezi a III. cementipari szocialista brigádvezetők és kiváló újítók küldöttértekezletét. Pénteken a tatabányai Cementgyár szocialista brigádjait látogatják meg a sok- fclől összesereglett hrigádve- zetők és kicserélik tapasztalataikat. — papp — ILONA ÁLMAI Vác Város Tanácsának művelődésügyi osztályát. A zsűri tagja lesz Kovács A vattafelhőből, mintha Hamupipőke jönne ' felém, pehelykönnyű léptekkel. KiÚj tanácstag Csütörtökön kézbesítették címére a nagyalakú fehér borítékot. „Harmos Béla tanácstag” — így szólt a címzés. Az április 15-i tanácsülés anyaga volt a küldeményben, — Majd este elolvasom — gondolta. Napközben sok a munka. A gépipari szakközép- iskola IV/C. osztályfőnökeként harmincnégy diákjával még egyszer megbeszélte a hét végi ballagás részleteit. A helyi autóklub titkáraként is akad mindig tennivalója, és a TIT országos választmánya is számít a segítségére. Az áprilisi választás napján 203 szavazó közül 198 rá szavazott ........ Ady Endre sétány, Csokonai utca, Fürdő utca, József Attila sétány, Katona Lajos utca, Rév-köz — ez a körzete. Nem könnyű terület. Sürgetnie kell a Duna-lkorzó végleges képének kialakítását. Hangulatosabbá lehetne tenni a Korsós nő szobor környékét. És miért ismerik olyan kevesen Vácott Katona Lajos nevét? — ezek a kérdések foglalkoztatják. A borítékban egy jelentkezőlap is volt — interpellációra. Lehet, hogy jövő pénteken az új tanácstag megtartja székfoglalóját? (pap) Kulturális hírek néhány mondatban Városunk zenei eseménye ma a megyei zeneiskolák III. zenekari fesztiválja és a körzeti fafúvósok versenye a művelődési központban és a Géza ' gimnáziumban. Délután két órától térzenét hallgathatnak a fúvószene kedvelői; a Pokol csárdái Duna-parton az érdi és a szentendrei, a váci oldalon pedig a fóti és a váci növendékzenekar szórakoztatja a közönséget. ★ Alapos felkészülés után megkezdődtek az általános iskolai honvédelmi versenyek, amelyekkel a városi úttörőelnökség és az MHSZ a május 21-i városi honvédelmi napokat készíti elő. ★ A város pályaválasztási tanácsadó bizottsága — melynek tagjai társadalmi aktívák — öt éven keresztül végezte felelősségteljes munkáját a művelődésügyi osztály irányításával. A hétfői ülésen újraválasztott bizottság tevékenységét a jövőben a munkaügyi osztály irányítja. ★ A mai magyar lírát kedvelők Juhász Ferenc költővel találkozhatnak május 20-án a könyvtárban, hol a költő munkásságát Koczkás Sándor irodalomtörténész ismerteti. Nagy Attila színművész mondja el a költő verseit. Május 18-án a nagy német zeneszerző, Beethoven születésének 200. évfordulójáról emlékeznek meg a zenekedvelők klubja ünnepi hangversenyén. Beethoven néhány kamara jellegű művét mutatják be a zeneiskola tanárai. ★ A váci zenei hetek idei nyári programja a VH. Dunaka- nyar-dalostalálkozó május 16 —17-i kétnapos hangversenyével indul, amelyen tizenkilenc kórus vesz részt, valamint a Musica Humana zenekar önálló hangversenyével. Vendégszerepei városunkban a nyár folyamán a ceglédi Róna Kamarakórus és az orosházi madrigálkórus is, mindkettő a városi KISZ-kórus vendégeként. ★ Az utóbbi időben egyre bővülnek kórusaink nemzetközi kapcsolatai — a Vox Humana eddig olasz, NSZK-, NDK-beli és bolgár közönséggel találkozott, a nyáron pedig Ausztriában vesz részt az Europa Can- tat nagyszabású zenei eseménysorozatán. A KISZ-kórus a nyáron Weimarban vendégszerepei, ezenkívül két kategóriában indul a debreceni nemzetközi kórusfesztiválon, amelyen a Vox Humana bemutatókórusként szerepel. K. F. taposott, fekete, magasszárú cipője vastagharisnyás lábát bújtatja. Sötét, hosszú szoknyája fölé viseltes melegítőfelsőt húzott, mindezt piros köténye takarja. Fejét pirosfehér mintás, nagy flanel! - kendő, kibukkanó szökés haját, szép szempilláit puha vat- tapihék borítják. Tekintetében szorongás, félelem bujkál. Gondosan végigméreget, mint aki első pillantásra meg tudja állapítani, kivel áll szemben, majd bemutatkozik: — Oláh Ilona vagyok — mondja suttogó hangon, s mindjárt hozzáteszi aggódóan. — Valami baj van? Megkönnyebbül a válaszra, szép ívű homlokán a ráncok kisimulnak. Nehezen, akadozva indul a beszélgetés, csak kerülgetjük mindketten a témát. Aztán hirtelen megkérdezem: — Hány gyereke van? Meghökken egy pillanatra a kérdés hallatán, kezét végigsimítja kötényén. Nézi a lehulló pihéket. Aztán felemeli a fejét, szeme lassan kifényesedik. Átlátszó, tiszta a tekintete. Lelkesen kezd hozzá. Mindig lelkesen beszél, ha a gyerekekről van szó. — Egy két és fél éves és egy négyhónapos kisfiam van. Tündériek. Ha látná őket, amikor... — hangja akadozása megszűnik, folyamatossá válik. — Amikor elvégeztem a hetedik általánost, kimaradtam az iskolából. Nem szerettem mást, csak az irodalmat, de hát számtant, fizikát is kellett tanulni. Egy évig otthon voltam Pásztori, sokat dolgoztam a nagy családra, testvéreimre. Ott a cigánysoron mindenütt nagy a család, sok a gyerek. Aztán jött Gyula, megszerettük egymást. Én tizennégy alig múltam, ő pedig éppen hogy tizenhat. A mi törvényeink szerint összeházasodtunk — magyarázza. — Miért nem vette igénybe a gyermekgondozási segélyt? A kisfiúknak is jobb lenne. — Ez az első munkahelyem, a váci Heuréka Gumigyár. Itt is csak néhány hónapja dolgozom. Nincs meg a jogosító évem. Dehát nem panaszkodom. A férjem nagyszüleinél lakunk Vácon, ők vigyáznak a fiaimra is. Jó helyük van. Én tartottam el hónapokig a családot, amikor Gyula kilépett a gumigyárból. Ügy osztottam be a fizetést, hogy az előlegből ruhát vettem a kicsiknek, az elszámolást feléltük. Most már jó lesz. Megígérték, hogy a férjemet visszaveszik ide a hulladékfeldolgozó üzembe. Nem tudja, mit döntöttek a felvételéről? — teszi hozzá váratlanul. Rezignált haragjából a család féltése, az aggódás cseng ki. Mindössze tizennyolc éves. Hamvas arca is elárulja fiatalságát. Utcai ruhában csinos lehet. — Szeret szórakozni? — Szórakozni? — ismétli tétován a kérdést. Zavarban van. *— Voltak már színházban, moziban ? — Még soha. — Nem is tudja, mi a mozi? — Mondják. — Mégsem vágyik oda? — Nem — feleli, s mosolyog hozzá hamiskásan. Aztán felcsillan a szeme. — Televíziót láttam egyszer. A nagybátyáménál voltam, ott nézték. Érdekes. — Mit szeretne elérni az életben? A szeme sarkából figyeli a rázúduló kérdéseket. Azt sem tudja, melyikre válaszoljon. Aztáp megszólal; — Felnevelni a gyerekeket. — Házat, esetleg külön lakást akarnak-e? — Egyelőre nem. Gyula tavaly olyat művelt... — el- csuklik a hangja. — Sokat ivott, az volt a baj — teszi hozzá, és már majdnem sír. Hamar másra fordítom a szót. — Említette, hogy az iskolában az irodalmat szerette. — Még ma is. A múltkor olyan felfordulás volt otthon, amikor munka után hazamentem, hogy el sem tudtam képzelni, mi történt. Kiderült, a gyerekek, a Gyula testvéreinek magyar irodalom könyveit keresik. Nálam voltak, begyűjtöttem őket. Amikor a házimunkát befejezem, és ellátom a gyerekeket is, szívesem, oltásom a tankönyveket. Olyan jó közben álmodozni. Most a János vitézt olvasom. S elképzelem, hogy nem Olálh Ilona vagyok, hanem lluska, a tündérkirálynő — meséli lelkesen. Elbúcsúzunk. Ö megint eltűnik a vattafelhőben, mintha nem is lett volna valóság az iménti beszélgetés. Azon tűnődöm, milyen értelmes fiatal. Az üzemi irodában megmutatják az írását is. Kiírt, szép írása van. Kár ezért az álmodozó tündérkirálynőért, aki a valóságban titkon Hamupipőke. Parti Márta Orvosi ügyelet Holnaptól kezdve a Köztársaság úti (a 302-es telefonon hívható) rendelőintézetben az alábbi orvosok tartanak ügye- letet: Hétfőn: dr. Kreiner Lenke, kedden: dr. Szorg István, szerdán: dr. Pap Miklós, csütörtökön: dr. Gulyás Zoltán, pénteken: dr. Bénik Gyula, szombaton és vasárnap: dr. Áfra Tamás. A beosztásban hét közben változás történhet. Nyelv és nyelvújítás Most tartották a magyar nyelv hetét. Erről az eseményről valaki valahol a következőket mondotta: „... nem szeretnénk szaporítani az ünnepeket. A magyar nyelv hete csak alkalom, kívánság, jámbor szándék, hogyan lehetne átváltoztatni az ünnepet hétköznappá: mindennapi gonddá és örömmé __” Men nyire igaza volt! Mindez megerősödött bennem, amikor a rádióban a Kazinczy szépkiejtési verseny közvetítését hallgattam. Diákok versenyeztek, es szereplésükben egyáltalán nem érződött ünnepi elfogódottság. Arról győztek meg, hogy ők mindennap, a hétköznapokban is ilyen szépen, ilyen áhítattal beszélik nyelvünket. Azt a nyelvet, amelyről Kazinczy ezt mondta: „... a fő törvény, hogy a nyelv az legyen, aminek lennie illik: hív, kész és tetsző magyarázója mindannak, amit a lélek gondol és erez.” Iskolai emlékeinkben él még a nyelvújítás fogalma. Erre a szóra a legtöbb ember valami furcsaságra gondol; torz szavakra vagy kifejezésekre. Esetleg felmerül egy-egy cím, egy név is: Mondolat, Kazinczy, Bugát... majd napirendre tér a dolog fölött. Kevesen sejtik, hogy a szavak vitája mögött eszmék harca rejtőzött, hogy a nevek viselői hősök voltak. A nyelvújítás küzdelmei a XVIII. és a XIX. század fordulóján, a magyarság élethalálharcának részei voltak, amelyekben arról volt szó, akar-e, bír-e a magyar európai lenni, keleti hagyományainkat életben tartjuk-e úgy, hogy nyugati lelket is magunkba olvasztunk. A nyelv élete hűséges tükörképe egy nemzet életének. Ha az megújul, meg kell újulnia ennek is. Egyenletes fejlődés esetén a nyelv együtt fejlődik az élettel. Ahol azonban, mint a mi történelmünkben, a sors megszakítja, gátolja a nyugodt fejlődést, ott a szellem előretör, forgószélként kapja fel a nyelvet, és esetleg mesterségesen teremti meg azt, amit békés úton, zavartalan fejlődés során érhetett volna el. Számtalan esetben — és sajnos, évszázadokon át! — vetett gátat a viszontagságos történelem a magyar nyelv fejlődése elé. A török hódoltság nem is annyira — hiszen szegről-végről rokon nyelv volt —, mint a germanizmus, amely a nyelvet és az országot tűz- zel-vassal németesítette. Külföldi szellemi termés árasztotta el az elmaradt nemzeti életet, a nyelv már szűknek, szegénynek és elégtelennek bizonyult. Ekkor léptek fel Ka- zinczyék — költők, írók, tudósok —, hogy mesterségesen pótolják a nyelv hiányait. Szavakat, kifejezéseket teremtettek, és ezeket kertészként oltották a nyelv ágaira, törzsére. E cselekedet nem új és nem, egyedülálló. Nyelvújítás azóta van, hogy az ember írásban rögzíti lelke tartalmát, lesz is addig, amíg irodalom lesz. A magyar nyelvújítás az egész nemzetre ható mozgalom volt, és sikeres megújulásában van bizonyítéka annak, hogy minden rontást kibírt. Napjaink feladata, hogy védjük, ápoljuk és szeressük anyanyelvűnket. Csankó Lajos BALLAGÁS Aki érettségizett, tudja jól, milyen érzés ballagó diákokat látni. Felelevenednek a középiskolai emlékek, megjelenik a ballagási kép is: igen, annak idején mi is ugyanígy csináltuk — egymás között, hátunkon tarisznyával, énekelve vettünk búcsút a tantermektől, a tanároktól — egymástól. Valahol a fiók mélyén még megvan a tabló, és emlékszem a névsorra is: Antal, Emericzy, Gotthard, Havas, Kálóczy, Krezinger... És emlékszem még erre is, arra is. De már csak emlékszem ... Az utolsó orosz órán így búcsúzott tőlünk Sanyi bácsi: — Az iskola, olyan mint a szálló: jönnek a vendégek — mennek a vendégek. És ha a szálló portása nagyon megszereti a nebulókat — nem mehet velük. Neki maradnia kell, hiszen a szállót ősszel újra nyitják... Az elsősök irigykedve nézik az ünneplőbe öltözött, szomorú arcú ballagókat. Mondják: „de jó \már nekik”. A ballagok pedig irigykedve nézik az elsősöket. Mondják: „de jó még nekik”. A jelöltek — mert így hívják azokat, akik már elballagtak, de még nem érettségiztek — most nagy feladat előtt állnak. Rövidesen megszerzik az érettségi bizonyítványt, aztán — ezt így szokás mondani — „kilépnek az Életbe”. ★ Vácon, pénteken és szombaton ballagtak el a középiskolák végzős diákjai... —ms— ...ÉS NÉZŐK Gyimesi felvételei k
