Pest Megyi Hírlap, 1970. április (14. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-10 / 83. szám

mo. Április io., péntek PEST Meer e» k/Cítíop A gyárak, vállalatok le nem int, de létező pro- tokoll-lis táján az első helyet kétségtelenül az igazgató fog­lalja el. Szándékosan proto­koll, tehát rang, beosztás, cím alapján készült listáról szól­tunk, mert kétségtelenül léte­zik minden ipari munkahe-. lyen egy másfajta ranglista is, mely szaktudást, hozzáértést, szervezéskészséget, emberi alkalmasságot mérlegel. Hiba lenne tagadni, hogy a kétfajta lista rangsorai olykor nem es­nek egybe. Az egyiken nem az áll áz első vagy az ötödik helyen, aki a másikon, s ez nemcsak az értékítéletek kü­lönbözőségére mutat, hanem arra is, hogy maga az ítélke­zés alapja eltérő. Folytassuk a gondolatsort: vajon az első helyen állónak, tehát a gyár, a vállalat igaz­gatójának kell-e szakmai, szervezési, igazgatási értelem­ben a legokosabbnak lennie, vagy az sem baj, ha jónéhány, nála képzettebb, szakmailag fölkészültebb ember dolgozik a beosztottjaként? Él olyan tévhit majd’ minden ipari munkahelyen, hogy a vállalat igazgatójának, mint egyszemé­lyi vezetőnek, szakmai, szer­vezési, igazgatási értelemben egyaránt a legjobbnak kell, vagy legalábbis illik lennie. Elképzelhető-e a mai termelési körülmények, belső szervezeti bonyolultságok közepette, hogy akár egy közepes, tehát másfél-kétezer embert foglal­koztató vállalat igazgatója is — nem beszélve az ennél na­gyobb, több gyáregységre ta­golódó vállalatokról — teljes áttekintéssel rendelkezzék minden kérdésről, a gyárt­mányfejlesztéstől egészen a késztermékek értékesítéséig? Ha így tesszük fel a kérdést, csakis az lehet a válasz, hogy •nem támasztható ilyen köve­telmény. Furcsa módon, bár ezt elismerik az emberek, az eiső helyen álló vezetővel szemben mégis ilyen, irreális követelményeket támaszta­nak. A mérvében ' jS,? néhány olyan vállalat vStn, amelynek vezetője, első helyen álló irá­nyítója régóta tölti be poszt­ját. Lassan két évtizede lesz, hogy azonos ember irányítja a Nagykőrösi Konzervgyár munkáját, tizenhárom eszten­deje ugyanaz az igazgatója a Forte Fotokémiai Iparnak, jó néhány éve nem változott az igazgató szentélye az Ipari Szerelvény- és Gépgyárnál, az ikladi Ipari Műszergyárnál, a Mechanikai Műveknél, s foly­tathatnánk a sort hosszasan tovább. Ugyanakkor kirajzol­hatjuk az ellenpontot is: rö­vid idő alatt több igazgató váltotta egymást a Dunai Ce­ment- és Mészműveknél, a Pest megyei Faipari Vállalat­nál, a Pest megyei Ruhatisz­tító és Szolgáltató Vállalat­nál, s ha nem is rendszeres, ie egy-két vezetési válságot ítéltek a megye sok üzemé­ben. Vajon a vezetőcseréket ítélt gyárakban, vállalatoknál íz voLt-e a baj, hogy az igaz­gató nem bizonyult a kol’ek- áva legokosabb, legtapasztal- .abb, legsokoldalúbb embere­lők, vagy inkább arról volt izó, hogy nem tudta maradék- alanul teljesíteni azokat a tövet élményeket. amelyeket íz első helyen álló vezetővel izemben jogosan támaszta­lak? M bst elsősorban arra kell felelnünk, hogy melyek a követelmények? A gaz- irányítás mai rendsze- e óhatatlanul előtérbe tolja z úgynevezett maneger típu- ú vezetőket, azokat, akik nem iemelkedő művelői egy-egy zakterületnek, sőt, akadnak erületek, amelyhez nem is ér­ének, de kiemelkedő képessé- ük van a különböző tevé- enységi körök összehangoló­ira, az ott foglalkoztatott em­erek munkájának egyezteté­sre, a termelés vagy bármi- ;le más munka egész folya­miénak áttekintésére, bele- rtve a piackutatást, a termék- jjlesztést, az anyagellátásit, a észletek optimizálását, a jártás automatizálását, stb. z a maneger típusú vezető em egészen bizonyos, hogy a igokosabb, de: a legtájékozot- ibb! Nem ő határozza meg, ogy mi történjék és hogyan írténj ék például a kutatási, Az első helyen kísérleti részlegnél, de képes annak meghatározására, hogy minek kell történnie ott ahhoz, hogy az a gyár, a vállalat szá­mára hasznos legyen. Nem ké­pes állást foglalni valamennyi részletkérdésben, de nem is ez a feladata. Az a dolga, hogy kiváló szakemberekkel vegye körül magát, olyanokkal, akik előterjesztéseire, javaslataira, terveire szilárdan támaszkod­hat. s meglegyen az a sajátos tulajdonsága, hogy a sokféle szálból mindig a legfontosab­bat, a holnapba mutatót tud­ja kiragadni. A vezetőképzés előtérbe ke­rülése tehát — a közelmúlt­ban a kormány ülése is foglal­kozott vele — gazdasági szük­ségszerűség. Nincs arról szó, hogy valamiféle technokrácia létrehozására, sajátos műsza­ki szuperelit kitermelésére történnének erőfeszítések, mert a burzsoá ideológia e közkedvelt meghatározásait a szocialista gazdaságtantól és a szocialista gazdaságtól is idegennek tekintjük. Csupán arról van szó, hogy a gazdaság egész szerkezetének és a gaz­daság részleteinek korszerűsí­tésével, tökéletesítésével pár­huzamban növelni kell a veze­tés színvonalát, sokoldalúságát, információfeldolgozó képessé­gét. A vezetőképzés tehát nem a „legolsosabbak” táptalajául kínálkozik, hanem egyszerű és hasznos formája a vezetők új típusú formálásának, hozzáté­ve, hogy az új típus nem je­lent okvetlen személyében is új embereket. A korábban em­lített példák, azok a gyárigaz- gatók, akik hosszú évek óta sikerrel végzik munkájukat, azt bizonyítják — s természe­tesen még jó néhány más bi­zonyíték is szól emellett —, hogy a hazai iparban ráter­mett vezetők serege nőtt fel az ipar államosítása óta eltelt több, mint két évtized alatt, s e vezetők túlnyomó többsége gyorsan képes lépést váltani, fölvenni az új követelmények diktálta munka tempóját. 4 zért érdemes minderről a n nagy nyilvánosság előtt szólni, mart a gyárakban, a vállalatoknál alig beszélnek a vezetőképzésről, alig beszél­nek arról, hogy melyek a jo­gos, s melyek az irreális kö­vetelmények a vezetőkkel szemben. A tájékozatlanság tévhiteket szül, a tévhitek torz, rossz ítélkezéshez vezetnek, s ezek következménye az, hogy a beosztottak jó része az első helyen álló vezetőtől elvárja, hogy mindenben első legyen. Megértetni és elfogadtatni azt, hogy akinek az a dolga, hogy az első helyen állva irányítson, annak feladata nem más, mint a második meg huszadik, meg hatszázadik helyen állók mun­kájának ésszerű összehangolá­sa, egyben annak megértetése is, hogy valaki bárhol is sze­repeljen ezen a listán, a maga dolgát kell tennie. Mészáros Ottó TOT Csütörtök reggel a Gellért Szállóban megkezdődött á Ter­melőszövetkezetek Országos Tanácsának kétnapos ülése. A mevnyitón ott volt Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, Nyers Rezső, az MSZMP Poli­tikai Bizottságának tagja, a KB titkára, Kazareczki Kál­mán mezőgazdasági és élelme­zésügyi miniszterhelyettes, dr. Páles Gyula, a Magyar Nem­zeti Bank elnökhelyettese és dr. Romany Pál, a Központi Bizottság osztályvezető-helyet­tese. A tanácsülésen Szabó István, a TOT elnöke a tsz-ek gazdálkodásának elmúlt évi eredményeiről számolt be. MSZBT - SZMBT Hazaérkeztek — elutaztak Csütörtökön hazaérkezett az MSZBT hattagú küldöttsége, amely Nemes Dezsőnek, a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottsága tagjának vezetésével tíz napot töltött a Szovjetunióban, és részt vett hazánk felszabadulásának 25. éves évfordulója alkalmából rendezett ünnepségeken. A küldöttséget a Ferihegyi repülőtéren Mihályfi Ernő, az MSZBT elnöke, Nagy Mária főtitkár és Mátyás László, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára fogadta. Ott volt F. J. Tyitov szovjet nagykövet is. Tíznapos magyarországi tar­tózkodás után csütörtökön el­utazott a Szovjet—Magyar Ba­ráti Társaság küldöttsége, amely Nyina Popovának, a Szovjet Baráti Társaságok Szö­vetsége elnökének vezetésével részt vett felszabadulásunk ju- biláris ünnepségén. A küldöttséget a Ferihegyi repülőtéren Mihályfi Ernő, az MSZBT elnöke, Nagy Mária főtitkár és Mátyás László, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára búcsúztat­ta. Ott volt F. J. Tyitov buda­pesti szovjet nagykövet. Akadozva halad a kinti munka Egyhónapos késlekedést okozott eddig a mostoha időjárás Panaszos jelentés a földekről Vásár Kairóban A Hungexpo rendezésében< 33 gyár 280 termékkel szere- | pel a Közel-Kelet egyik legje­lentősebb vásárán, a kairóin. A 9 vagonnyi magyar árut a „Hazám" tengerjáróhajó Rije­ka ban védte fedélzetére, majd Alexandria kikötőjében tette portra. -ww A magyar vállalatok egye­bek között texti lies! ekféléket és segédanyagokat mutatnak be a kairói vásáron. Kiállíta­nak textilipari gépeket is, köz- tük gyűrűsfonó berendezést. A Ganz Műszer Műveik elekt­romos mérőberendezéseket, a MOM geodéziai műszereket kü|dött a*. Ikarus az Egyiptomban már népszerű autóbuszokból két újabb tí­pust állít kd. Máskor ilyenkor már vi­rágdíszben illatoznak a gyü­mölcsösök, palántázták a A szerződést mindkét félnek be kell tartania! A munkaverseny „szépséghibái" az üllői tsz-ben — A jubileumi mumikaver- seny?... — Barta Péter, az üllői Kossuth Tsz párttitkára kicsit tétován ismétli a kér­dést. Gyanút fogok: csalt van talán mondanivalója?! Vagy annyira megváltoztak volna az üllőiek? Hiszen évekkel ezelőtt — amikor még or­szágszerte gyerekcipőben járt a mezőgazdasági mumkaver- seny — ők már példát mu­tattak a környékbelieknek. Négy brigádjuk nyerte el az­óta a szocialista címet Mi történhetett egyszeriben ? Elfáradtak ? Va­lami hiba csúszott a verseny szervezésébe? Netán az érté­kelésnél nincs minden rend­ben? Ha kitalálás játékban tet­tem volna fel e kérdéseket, bizonyára ezt a választ ka­pom: „Langyos — meleg — tűz!” Itt azonban nem játék­ról van szó, hanem egy nagy­község termelőszövetkezeti tagságának jubileumi mum- kiaversenyéről. Barta Péter papírlapot mu­tat: a versenyszerződést. Azt olvasom rajta, hogy a szövet­kezet két üzemegysége között évek óta folyó versengésbe — a jubileum tiszteletére — az állattenyésztőkön, a gépja­vító műhely dolgozóin és a traktorosokon kívül idén a négy növénytermesztési mun­kacsapat tagjai is beneveztek. Sajnos, a növénytermesztők felajánlásait hiába keresem a szerződésiben. Az állattenyész­tőkről is annyi áll itt, szűk­szavúan, hogy „beindítjuk a jubileumi tejtermelési ver­senyt.” Még szerencse, hogy előkerül a szarvastmarha- telep vezetője, Hámory Csaba szaktechnikus, így legalább bővebb felvilágosítással szol­gál: — Tavaly a fejési átlag 3426 liter tej volt nálunk; idén te­henenként 3500 litert akarunk elérni: ennyi a „plafon” a ntagyartarka fajtánál. — Két esztendeje, hogy az I. üzemegység tehenészeté­ben megkezdtük a negativizá- lást. Jelenleg összesen 214 darab gümőkórmentes szarv as- és hízórrtarhánk, növendék üszőnk van. A II. üzemegység lefejő tehenészetében vontuk össze a pozitív állományt, 45 darab tehenet és 80 üszőt. A teljes negatív állomány kiala­kítását — részint levágásra történő eladással, részint ne­gatív tenyésztésből származó magas-vemhes üszők vásárlá­sával — két év múlva tudjuk elérni. Nézzük tovább a versenyszerződést. A tízta­gú, szarvasmarhatenyésztési brigád 200 óra társadalmi munkával vállalja „az építke­zés területén maradt felvonu­lási épületek lebontását és az anyagok elszállítását; további 400 óra társadalmi munkával elvégzi a tereprendezést és a parkosítást.” — Milyen építkezésről van szó és hol tartanak a társadal­mi munkában? — Szövetkezetünkben há­romszázas tehenészet épül; két, egyenként 108 férőhelyes és egy 98 férőhelyes téhénis- tálló, egy 25-ös ellető, a tej- ház, a tafcarmányoá épület és a szociális helyiségek már el­készültek. Egy régi, nádtetős tehénistállát részint itatásos rendszerű borjúnevelőnek alakítottuk át. Ennek a telep­nek a rendbehozására, parko­sítására vállalkoztak a brigád tagjai. A bontást és az anya­gok elszállítását elvégezték, a planírozás-parkosatás a hosz- szú tél miatt kicsit megké­sett. „A javítóműhely dolgozói vállalják, hogy 500 óra társa­dalmi munkával szétszerelik és elszállítják a géproncso­kat” — olvasom tovább az 1969. június 26-án kelt ver­seny-szerződ ősben. Aztán: „A versenyt szeptembertől kez­dődően havonta értékeljük, a rész-győzelemért havonként pénzjutalmat adunk.” — Mostanáig egyetlen alkalommal értékeljük a versenyt, a zár- számadási közgyűlésre. Akkor a gépjavító vitte el a pálmát, és vele a 12 ezer forintos pénzjutalmat. Sajnos, időköz­ben a verseny-bizottság elnöke elment a szövetkezetből, s a figyelmet belső bajok, vezeté­si problémák kötötték le — magyarázza Barta Péter. — Szóval: a dolgozók telje­sítették, amit vállaltak — csak éppen nem volt, aki értékelje? A párttitkár leverten bó­lint: valahogy így. Hiába áll a papír alján az elnök, a párt- titkár és a versenybizottsági elnök aláírása, itt bizony „szerződésszegés” történt. Ezt pedig jóvátenni — a vezetők dolga lesz. Hiszen a verseny április 4-ével nem ért véget, s az elmaradt pénzjutalmakat év végéig lesz alkalom kiosz­tani ... Nyíri Éva szabadföldi primőröket — most sajnoß csak esős, hűvös, szelek nyargal ásznak az alig ébredező határban. Kerek egy hónapot rabolt már eleddig a földművelőktől a télies idő­járás. Még szerencse, hogy a homokosabb vidékeken, úgy ahogy, pótolni tudtak vala­mennyit a mezőgazdasági üze­mek a kinti munkák torlódó elmaradásából. Ezeken a he­lyeken ugyanis jobban bírja a talaj a gépeket, hamarabb szikkad a föld. Egyébként or­szágszerte hasonló a helyzet: a borsónak csak 25—30 száza­lékát a tavaszi árpának is csupán a negyedét tették föld­be, a cukorrépa és a lucerna vetését meg éppen hogy el­kezdték. Pest megyében is csak szór­ványosan, akadozva, botla­dozva tudnak dolgozni. Most már ugyan enyhült a hőmér­séklet, de napok óta esik az eső. Még ennél is több gon­dot okoz a kertészeknek a krónikus napfényhiány. Emiatt az üvegházakban sem fejlőd­nek a primőmövények. Felvételünk Főt határában készült, a Vörösmarty Terme­lőszövetkezetben kaptuk len­csevégre a burgonyaültető­ket. Náluk is, másutt is úgy kell ellopni a munkára alkal­mas órákat, félnapokat a há­látlan áprilistól. Mit tanácsol ilyen körülmények között a szakember? Kusza Béla, a me­gyei tanács mezőgazdasági- és élelmezésügyi osztályveze­tője is csak azt tudja ajánlani, hogy a fótiakhoz hasonlóan igyekezzenek a gazdaságok minden alkalmas percet ki­használni. Panaszos jelentésünket vé­gül egy viszonylag jobb hír­rel fejezhetjük be: megyénk­ben az utóbbi napokban to­vább csökkent belvízzel el­öntött terület. A legutóbbi összesítés szerint 9600 holdra tehető a vizes táblák nagysá­ga, aminek legnagyobb ré­sze rét- és legelőkből áll. Kö- rübelül 2—3 ezer holdnyi a szántó, míg a vetéseken levő belvízfoltok mintegy 1500— 1700 holdra becsülhetők. — sp — DEBRECEN KOCSIMOSÓ A debreceni kisállomás előt­ti téren csütörtökön megkezd­te működését az olasz gyárt­mányú gyors kocsimosó. Ez az első ilyen berendezés az egész Tiszántúlon, öt perc alatt tisz­tára mossa és meg is szárítja a személygépkocsikat. Az állo­mást a XIII. számú Autójaví­tó Vállalat üzemelteti. ROZSA, SZEGFŰ, HORTENZIA Ahol már anyák napjára készülődnek Mintha a hűvös, szeszélyes tavasz­ból a nyárba lép­nénk — valahogy ez az érzésünk az alsógödi Egyesült Dunamenti Tsz kertészetének üvegházában. A legkülönfélébb színekben pom­pázó cserepes és vágott virágokat nagy szakértelem­mel gondozzák a kertészet dolgozói. A húsvéti ünne­pek után újabb erőpróba vár rá­juk: közeledik anyák napja. Uvegházukban főleg szegfűt ne­velnek — összesen 18 ezer tövön. Ja­nuártól áprilisig 32 ezer szálat szállítottak ki üz­leteikbe, Vácra és Budapestre, bevé­telük 225 ezer fo­rint volt. Megkezdték a rózsahajtatást is — háromezer tö­vön. Nyolcezer szál szegfű s hat­ezer rózsa kerül Alsógödről a bol­tokba erre az ün­nepre. Cserepes virágokat is piac­ra visznek: hor­tenziából és a menyasszonyvi­rágból, a káliból egyaránt másfél­másfél ezret. Az édesanyák bizonyára öröm­mel fogadják majd.

Next

/
Oldalképek
Tartalom