Pest Megyi Hírlap, 1970. április (14. évfolyam, 76-100. szám)
1970-04-08 / 81. szám
2 ^müiap 19-70. Április 8., szerda Péter János Stockholmban Kedden, 16.35 órakor szállt le Stockholm Arlanda repülőterére az a repülőgép, amely Péter Jánost és kíséretét hozta. Külügyminiszterünket a magyar és svéd zászlókkal feldíszített repülőtéren Torsten Nilsson külügyminiszter, Jö- dahl külügyi államtitkár, Lan- denius, a külügyminisztérium protokollfőnöke, valamint több más vezető tisztviselő fogadta. Jelen volt Nagy Béla, hazánk stockholmi nagykövete és Siggi Lilliehöak, a Svéd Királyság budapesti nagykövete. Ott voltak a magyar nagykövetség és a kereskedelmi ki- rendelíség tagjai. A magyar vendégek a fogadtatás után a Stockholmtól 38 kilométerre levő repülőtérről szálláshelyükre, a XVIII. században épült Haga-kas- télyba hajtattak. Kedden este Torsten Nilsson a külügyminisztérium épületében díszvacsorát adott Péter János és kísérete tiszteletére. A hivatalos tárgyalások szerda délelőtt kezdődnek. CSAK RÖVIDEN... LUDVIK SVOBODA, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság elnöke befejezve mon- góliai és japáni útját, kedden a szovjet fővárosba érkezett. MOSZKVÁBAN kedden megnyílt a KGST Végrehajtó Bizottságának 46. ülésszaka. V. N. NOVIKOV, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökhelyettese kedden Japánba érkezett, hogy az Expo—70 világkiállításon részt vegyen a Szovjetunió nemzeti napján. BRANDT nyugatnémet kancellár Texasból Washingtonba érkezett, majd Washingtonból továbbrepült Camp Dávidba, Nixon amerikai elnök marylamd-i rezidenciájába. NUMEIRI vezérőrnagy szu- dáni miniszterelnök bejelentette, amnesztiában részesítik Aba-sziget lakóit, akik a múlt héten fellázadtak a kormány ellen. A 87 ÉVES Igor Sztravinszkijt tüdőgyulladással egy New York-i klinikára szállították. A világhírű zeneszerző állapota, akinek néhány hónappal ezelőtt szívrohama volt, komoly aggodalomra ad okot. A külügyminiszter elutazása előtt a Ferihegyi repülőtéren. Kommunista vasárnap (Folytatás az 1. oldalról.) akcióban. A kommunista vasárnap szerves része annak a nagyszabású felszabadulási munka versenynek, amely a KISZ KB és a SZOT közös felhívása nyomán, az elmúlt hónapokban országszerte kibonA munka ellenértékének nagy része a KISZ szolidaritási számláját gyarapítja majd, de jut majd pénz a KlSZ-alap- szervezetéknek is: klubépítésre, vonzó programok rendezésére. Magyar—nyugatnémet gazdasági tárgyalások Bonnban A bonni külügyminisztériumban kedden magyar— nyugatnémet gazdasági tárgyalások kezdődték. A magyar küldöttséget Mádai István külkereskedelmi minisztériumi főosztályvezető, a nyugatnémet (delegációt Egon Em- mel nagykövet vezeti. A tárgyalások célja egy hosiszú lejáratú árucsereforgalmi és gazdasági-műszaki kooperációs egyezmény megkötése. Mint a bonni külügyminisztérium közölte, a tárgyalások súlypontja előreláthatólag a kooperációs egyezmény és a Ny uga t - N érne tországba irányuló magyar export liberalizálásának kérdése lesz. tokozott. AMI AZ ESEMÉNYEK MÖGÖTT VAN GUA TE A Magyarországnál valamivel nagyobb területen (109 ezer négyzet- kilométer) fekvő, 4,4 millió lakosú közép-amerikai köztársaságot a nyomor országának ismerik. Nem mindig volt ez így: egy évezrede még a magas kultúrájú maja indiánok birodalmának központja volt. A spanyol hódítás évszázadai után 1839-ben vált függetlenné. 1944 és 1954 között polgári demokratikus forradalom zajlott le az országban Jacobo Ar- benz vezetésével. Az USA segítségével reakciós katonai junta dönti meg a haladó rendszert és ismét korlátlan hatalmat kap a három amerikai monopólium: az United Fruit Co., az International Railways of Central America és az Empresa Elektrica de Guatemala. Ezek kezében vannak az ország kávé- és banánültetvényei, vasúti hálózata, távközlése, kereskedelme, textil- és élelmiszeripari energia- gazdasága. Guatemala elmaradott, monokultúrás mezőgazdasági ország. Főterménye és legfőbb kiviteli cikke a kávé (a világ- termelésben a 7. helyen) és a banán. Ásványkincsei jórészt feltáratlanok. Főbb bányászati terméke az ólomérc, horganyérc, krómérc, antimon, kad- miurn, kén, kősó és csillám. Ipara jelentéktelen. Külkereskedelmi forgalmának mintegy fele az USA felé irányul, de jelentős helyet foglal el az NSZK is. A szocialista országokkal nem kereskedik. 1952-ben földreformtörvényt hoztak az ültetvények szétosztására a szegényparasztság között, a törvényt 1954-ben — a junta hatalomra jutása után — visszavonták, csakúgy, mint a társadalombiztosítási intézkedéseket. A reakciós kormányzat jelentősen csökkentette a munkabéreket is. Széles körben alkalmazzák a gyermekmunkát. A nyomor és a nem kielégítő egészségügyi ellátás következtében magas a csecsemő- halálozás (1000 élveszületett- re 91,3), az átlagos életkor mindössze 45—49 év. | Az üzemekből, vállalatoktól érkező hírek tanúsága szerint a KISZ felhívása széleskörű visszhangot váltott ki. Vállalkozások, felajánlások tucatjait tartják már számon, s bizonyos, hogy ezek még megsokszorozódnak április 12-ig. A Kenderfonó- és Szövőipari Vállalat szegedi gyáregységeiben például ezer fiatal dolgozik majd, a Dunai Kőolajipari Vállalat szocialista brigádjai egy új üzemrész felépítéséből kértek részt. Á Lenin Kohászati Művekben és Diósgyőri Gépgyárban a koksz és vasérc kirakodásánál, egy gyáregység áttelepítésénél segédkeznek, míg a Mohácsi Bútorgyár fiataljai terven felül vállalták 100 darab Mohács garnitúra elkészítését. A székesfehérvári járás ifjú kommunistái mezőgazdasági gépeket javítanak majd, az Egyesült Izzóban 2500 fiatal segíti majd a termelési feladatok végrehajtását, a Csepel Vas- és Fémművek fiataljai pedig hétórás ünnepi műszakot vállaltak. r/ A Cement- és Mészművek Váci Gyára (DCM) FELVESZ TEHERGÉPKOCSIVEZETŐKET, LAKATOSOKAT, VILLANYSZERELŐKET, HEGESZTŐKET, CSŐSZERELŐKET, ESZTERGÁLYOSOKAT, ELEKTRIKUSOKAT, valamint MARKOLOHIDDARUSOKAT, továbbá férfi, női betanított és segédmunkásokat. A segédmunkásokat átképezzük könnyű- és nehézgép-kezelőnek, illetve cementipari szakmunkásnak. leientkezni lehet A GYÁR MUNKAÜGYI CSOPORTJÁNÁL, mindennap 7-től 15 óráig. POZfl XVII. Weivoda dí&zbeszédéből semmi sem lett. Az oroszok egyszerűen félretolták. Simó Eötvösék pincéjének az ajtajához lépett. Kinyitotta az ajtót: — Tovaris... Itt... Nyemci... A németek, a nyilasok riadtan lestek kifelé. Csak Tószeghy ült Krisztina ágyán és fel sem nézett. Az oroszok kihajtották őket a pincéből. Tószeghy utolsónak lépett ki az ajtón. — Nem hiszem, hogy valaha is találkozunk... — szólt Rózsihoz. — Mindent köszönök magának Rózsi- ka... Rózsi szeme könnyes lett. Furcsa látvány: egy síró nő, amint még mindig határozottan markolja a géppisztolyt. — Ez az a lány, akiről meséltem — fordult Simó az egyik katonához. A katona szovjet egyenruhát viselt, de magyarul beszélt: — Derék... Azért most már leteheti azt a fegyvert — mondta mosolyogva. Két fiatal szovjet katona összeszedte a németek fegyvereit és felvitte az udvarra. — Mi most már kimehetünk? — .kérdezte Weivoda. — Nyugodtan — felélt a szovjet egyenruhás magyar. — Kérem szépen — lépett hozzá Weivoda. — Nem kaphatnánk valami írást arról, hogy ez a ház milyen hősiesen viselkedett. Mi német és nyilas foglyokat ejtettünk... A többiek is előbújtak a pincéből. Rozgonyi odalépett a katonához: — Doktor Rozgonyi — nyújtotta a kezét — Bálint János — mondta a szovjet katona. — Hol csatlakozott hozzájuk az elvtárs? — kérdezte Weivoda. — Sztálingrádnál... Mivel én a Szovjetunióban élek 25 éve. — És így tud még magyarul? — álmélkodott Rozgonyi. — Ugye elintézi nekünk azt az írást? — kérdezte Weivoda. — Nem lesz szükségük semmiféle írásra — mosolygott Bálint János. — A maguk számára véget ért a háború. A szovjet katonák nem osztogatnak érdemeket, mint ahogy a vétkeket sem ők fogják számon kérni .. — Gondolja tiszt úr, ne haragudjon, nem ismerem a rangjelzéseiket — mondta Rozgonyi —, lehetőség nyílik ezután a demokratikus pártok megalakítására. — Elkéstek vele — mondta Bálint János. — Debrecenben már megalakultak a pártok és dolgozik az új magyar kormány... — Nemcsak kommunista párt van? — kérdezte Weivoda. — Természetes, hogy nem... — mosolygott Bálint. — Nem is tudom, hány párt működik... Az az érzésem, hogy több is mint amennyi kellene — mosolygott, aztán elindult kifelé. Simó egy kicsit lemaradt a többiektől. Feleségének egy kocka alakú kenyeret adott és megsimogatta: — Most már, remélem nyugodt vagy... — Egyáltalán nem vagyok az! Miért nem maradsz itthon? Mikor lesz már olyan világ, hogy nem kell izgulnom érted? — Nyugodj meg, szivem... Az elvtársak átvisznek majd a pesti oldalra. Ott már megalakult a párt... Megcsókolta a feleségét, majd Rózsihoz fordult: — Maga pedig megvár engem. Célunk van magával... — mondta és a szovjet katonák után rohant... A ház lakói megrohamozták a lépcsőfeljárót. Odakint hajnalodott. Metszőén hideg volt a téli reggel, de senki sem fázott. Kitódultak a kapu elé. A ház előtt hosszú gépkocsioszlop haladt, majd félelmetes robajjal és csikorgással harckocsik rázták meg az úttestet. A menet mellett Időnként kisebb-nagyobb csoportokban, feltartott kezű németeket kísértek. Sokan civil kabátokat viseltek, valamennyien piszkosak, borotválatla- nok és nagyon meggyötörtek voltak. Az emberek csodálkozva nézték a nemrég még oly rettegett, legyőzhe- tetlennek tartott katonákat. Arcukra kiült a félelem és egyikük sem emelte fel tekintetét az úttestről. Eötvösöket nem lehetett megtalálni a bámészkodók között. Eötvösné először is a pincéjükbe rohant. Sírva állapította meg. hogy a németek alapos pusztítást végeztek készleteikben Igaz. hogy leginkább az italokat dézsmálták meg, de több zsákot bajonettel hasítottak fel. a sonkákba belevagdostak, majd a földre dobták, a kiszóródott liszt- és cukorhalmokra. Eötvösné bezárta a pincét, a kulcsot gondosan elrejtette, majd az urával együtt a lakásba siettek. — Először ennek a szemétnék a rongyait hajigálom ki. Ide többé nem teszi be a lábát — kiáltotta, amikor feltépte az ajtót. Rózsi szobájának bejáratánál ijedten torpant meg: —. Hát maga .,, Niesaik! A Köves ur.., Hát itt húzta meg magát... Ennek örülök — kényszerített egy mosolyt az arcára. — Nehéz időket éltünk meg, de hála istennek, túl vagyunk rajta. És boldog vagyok, hogy én segítettem hozzá az élethez — mondta. — Engem a Rózsika hozott fel ide... Ne tessék haragudni ... — Dehogy haragszom. Én tudtam róla ... Csak nem gondolja, hogy a lány meg merte volna tenni, hogy ide bejöjjön? Köves azonnal észrevette, hogy Eötvösné belőle akar érdemeket kovácsolni. De nem szólt egy szót sem. — És a kedves felesége? — kérdezte Eötvös. — Meghalt... Megölték... — Roppant kínos — mondta Eötvösné. — Mondtam neked kisfiam — fordult férjéhez —, hogy bizonyos túlkapások történtek. Ez rendkívül sajnálatos... őszinte részvétem kedves Köves úr... — nyújtotta kezét, de Köves félrelépett és kiment a folyosóra. Felnézett a harmadik emeletre, ahol valaha a lakása volt. Üszkös romok mered eztek az ég felé. Felment, de a lakást nem tudta megközelíteni. A körfolyosót is letépte egy akna. Köves lebotorkált a romokkal teli lépcsőn, kiment a kapun. Az emberek utat nyitottak neki. — Jó reggelt, Köves úr — köszöntötték. de a férfi nem felelt. Elindult a Duna-parton a dübörgő gépkocsioszlopok mellett, a téglagyár felé. Rózsi elindult utána, de a férfi határozott lépteiből látta, hogy úgysem tudná visszatartani. Biztos a felesége sírját akarja megkeresni... A lakók visszavonultak lakásaikba. Takarították a romokat, deszkákkal, papírokkal, megmaradt üvegdarabkákkal szegelték be az ablakokat. Rózsi egy ideig: tanácstalanul állt az udvaron, majd kinyitotta a mosókonyhát és kivezette a lovat. A patacsattogásra Fábryné kinézett az ajtaján: — Rózsikám, ez csodálatos — kiabálta. — Hozott egy élő lovat. Meg vagyunk mentve.,. — Téved a nagyságos asszony. E,z az én lovam — kiáltotta vissza Rózsi. A párbeszéd hallatára többen kirohantak az udvarra. Körbefogták Rózsit. — Hagyják békében azt a lovat! Ezt nem fogják megenni... — De, Rózsika! Ez a ló nem a magáé — mondta Weivoda. — Ez köztulajdon . .. Megértheti, senkinek nincs ennivalója. Az éhhaláltól menti meg a házat... — Eötvösék pincéje teli van élelmiszerrel — mondta Rózsi. — Osz- szák szét azt. Elég lesz az egész háznak ... — Mit vitatkoznak vele! El kell venni tőle — kiabált le az emeletről Tárkányiné. Két orosz katona lépett be az udvarra. Weivoda azonnal hozzájuk lépett és kézzel-lábbal, szlovákul és magyarul kérte őket, hogy lőj j ék le a lovat... — frincs ... Nyema kusaj... Ko- nyi bumm! — mutatta a lövést, majd kezével az evést mímelte. Rózsi magyarul tiltakozott, de az oroszok nyilván azt hihették, hogy ő is a ló lelövését kéri... — Nyem szabad ... Ló kell... Kevés ló... — mondta a katona és a ló mögé állt, kezével egy képzeletbeli ekeszarvé, fogta meg, és mint egy pantomimszínész, szántani kezdett ... Rózsi odalépett hozzá és megveregette a vállát: — Végre egy okos ember. Te is biztos paraszt vagy ... Jól van ... Isten éltessen — mondta. Krisztinát a közeli parkba temették el. Papot nem tudtak szerezni, így egyházi szertartás nélkül zajlott a temetés. A Láz valamennyi lakója kivonult. Eötvösné sűrű fekete fátyol mögé rejtette az arcát, és hisztériásán sikoltozott. A lány testét zsákokba bugyolálták. így engedték le az alig egyméteres gödörbe, melyet Rózsi ásott a fagyos földbe. Weivoda felajánlotta, hogy beszél a sírnál, de Eötvös elutasította Rozgonyi mondott egy hevenyészett ‘kis verses gyászbeszédet Mindenki zokogott. Aztán robbanás rázta meg a levegőt. Egy akna csapódott be egy közeli házba. A németek utolsó üzenete volt, a budai hegyek mögül... (Folytatjuk)
