Pest Megyi Hírlap, 1970. április (14. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-08 / 81. szám

A Szihanuk-titkárság közleménye Szorul a gyűrű Dák Seang körül Változatlanul élénk forgal­mat bonyolít le a Kambodzsá­val kapcsolatos nemzetközi hírbörze. Meg nem erősített, nemegyszer visszavont jelen­tések, merész és óvatos kom­binációk követik egymást a nyugati sajtó hasábjain, az éter hullámain és a televízió- készülékeik képernyőin. Mint a Magyar Távirati Iro­da pekingi tudósítója rámu­tat, az egyik visszatérő híresz­telés Norodom Szihanuk her­ceg állítólagos hanoi látogatá­sa. A helyzet bonyolultságára jellemző a herceg titkár­ságának a kínai főváros­ban akkreditált újságírók­hoz eljuttatott kőkemé­nye, amely a hanoi híreszteléssel kapcsolatos egyetlen hivatalos reagálás. A közlemény fogal­mazása meglehetősen rugal­mas: „Noha Szihanuk herceg­nek, mint bármely más állam- j főnek, teljes mértékben jogá- \ ban áll látogatást tenni olyan j országokban, amelyek meghív­ták, jelenleg még Pekingben tartózkodik”. A mondat utol­só szavai érzékeltetik: nem el­képzelhetetlen, hogy a herceg majd elhagyja Pekinget, de Arishi kaland Ali El Mogi elrablása... Az Al Ahram című kairói lap értesülése szerint az egyiptomi hadsereg egy kém­elhárító osztaga a megszállt Sinai félsziget területén levő Arish városban foglyul ej­tett, majd titokban egyipto­mi területre szállított egy iz­raeli ügynököt. (Az arab származású ügy­nök a megszálló hatóságok­kal működött ■ együtt és a gerilláknak menedéket adó helyi lakosokról, valamint az arab partizáncsoportok tevé­kenységéről szolgáltatott ki adatokat a megbízóinak. Mint az Al Ahram megjegy­zi, Ali El Mogi, akit hamaro­san haditörvényszék elé állí­tanak, egyike volt a meg­szállt területeken működő kollaboránsoknak, akik vala­mennyien számíthatnak arra, hogy az egyiptomi igazság­szolgáltatás lesújt rájuk. ★ Az egyiptomi kémelhárítók a vaksötét éjszaka leple alatt szálltak partra El-Arish szomszédságában, ahol az egyiptomi felderítő szolgálat helyi emberei már várták őket. A várost a csoport vala­mennyi tagja úgy ismerte, mint a tenyerét, így könnyen és zajtalanul közelítették meg El Mogi házát. A kopogásra maga az iz­raeli ügynök nyitott ajtót, s még megszólalni sem volt ideje, mert a felderítők egy pillanat alatt lefogták és megkötözték. A kis különítmény ezután a fogollyal együtt visszalo- pódzott a tengerpartra, de egy izraeli őrjárat feltűnése megakadályozta őket abban, hogy eljussanak a várakozó egyiptomi naszád fedélzetére, s így kénytelenek voltak rej­tekhelyre vonulni. A megszállók hamarosan felfedezték El Mogi eltűnését és hajszát indítottak elrab­lóinak felkutatására. A búvó­hely azonban megbízható me­nedéket nyújtott az akció résztvevőinek, akik tudták, hogy a naszád minden eshe­tőségre számítva még sokáig minden éjjel megközelíti a partot. Végül a negyedik nap éjszakáján sikerült ismét ész­revétlenül a partra jutniuk, s ezúttal zavartalanul kapasz­kodhattak fel a partra hívott naszád fedélzetére. hogy ez milyen irányban és milyen céllal történik, illetve történhet, az nem derül ki. Bizonyos értelemben fele­más a kínai magatartás is. Miközben a hivatalos Peking teljes támogatásáról biztosítja Szihanukot — aki népéhez in­tézett újabb üzenetét a kínai televízióban is felolvashatta —, a Sziltanukkal szembefor­dult pekingi nagykövetség sor­sáról nem történt intézkedés. A herceg környezete han­goztatja, hogy Szihanuknak a nép segítségével kell visszatér­nie majd hazájába és a nép „már meg is kezdte a harcot”. Az AFP francia hírügynökség kambodzsai forrásokra hivat­kozó jelentése megerősíti, hogy Kambodzsában valóban nincs csend: partizán támadás érte Chi Phu térségét, amely­nek nyomán a kormány hely­őrsége három halottat, tizen­nyolc sebesültet és számos fegyvert vesztett. Kambodzsa jövőjéről korai lenne bármilyen prognózis: az ország rendkívül fontos straté­giai helyzetéből következően hosszabb távon a kambodzsai kibontako­zás is alighanem az álta­lános délkelet-ázsiai hely- . zet függvénye. A sadgoni US A-para nősnek- ság „a háború egyik legfonto­sabb csatájának” titulálta a jelenleg Dák Seang bázis körül folyó harcokat. A támaszpont körül egy hete szorul a sza­badságharcosok gyűrűje. Dél- Vietnamban ezekben a napok­ban sok ilyen akció van. Cél­juk félreérthetetlen: megértet­ni Washingtonnal, hogy a harcmezőn a jövőben sem erő­szakolhat ki döntést és a béke útja a párizsi konferenciák termén keresztül vezet. Az időközi választások előtt jelölő gyűlések Pest megyében EYN Az Egészségügyi Világszerve­zel április 7-ét, az idei egész­ségügyi világnapot a rákelle­nes küzdelemnek szentelte. Hazánkban is, mint mindenütt a világon, ezen a napon sok­száz előadáson ismertették a rákellenes küzdelem helyzetét és hívták fel a figyelmet arra, hogy az orvostudomány mat fejlettsége mellett a korán fel­ismert daganatos betegek kö­zül minden másodikat meg tudnak gyógyítani. Ez adja meg a rákszűrés jelentőséget, amelynek tekintetében hazánk nemzetközi viszonylatban is előkelő helyen áU. Az előadásokat Budapesten és vidéken, kórházakban, egészségügyi intézményekben, egészségügyi felvilágosítási és vöröskeresztes összejövetele­ken, KÖJAL-okban tartották. A tanácsi testületek csak úgy dolgozhatnak igazán jól, eredményesen, ha minden posztját betöltik és nem hi­ányzanak azok, akik a Lakos­ság kéréseinek tolmácsolására hivatottak. Két választás kö­zött természetszerűen hozza magával az élet, hogy nem egy tanácstagi poszt megüresedik. Ezek betöltése az április 26-án lebonyolítandó idő­közi választások feladata lesz. Mindezt megelőzik a jelölő gyűlések, amelyeken — a vá­lasztójogi törvény demokratiz­musa lehetővé teszi — akár több jelöltet is állíthatnak, így a járási, városi, községi állampolgárnak lehetősége nyílik arra, hogy a legmegfele­lőbbet tüntesse ki bizalmával. A jelölő gyűléseket április 10-ig bonyolítják le. Járási tanácstagi jelölő gyű­lést tartanak ma délután 18 órakor Törökbálinton, az álta­lános iskolában, 19 órakor Ceglédbercelen a cserői iskolá­ban ; 17.30-kor Tápiósápon, a kultúrházban. Városi tanácstagi jelölő gyűlés lesz Nagykőrösön, a Hunyadi Tsz klubhelyiségében 18 órakor; Vácott, a Diófa ut­cai általános iskolában 19 órakor; Százhalombattán, az új tanácsházán 18 órakor. PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP PEST MEGYÉI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA xiv. Évfolyam, sí. szám ÁRA 8» FILLÉR 1970. ÁPRILIS 8., SZERDA A barátság küldöttei Egykori csaták színhelyén — A Szovjet delegáció Nagykátán — Konzervgyári vizitben a bolgár vendégek KOMMUNISTA VASÁRNAP DKV-s f istslok egy új üzemrésznél A közelgő Lenin-centená- rium újabb kezdeményezésre serkentette a fiatalokat: a hí­res „kommunista szombatok” hagyományait felelevenítve, április 12-én nemzetközi kom­munista vasárnapot rendeznek — tájékoztatta az újságírókat kedden a Hotel Ifjúságban Ri- bánszki Róbert, a KISZ Köz­ponti Bizottságának titkára. Elmondotta egyebek között, hogy az elmúlt esztendőben, a szocialista országok ifjúsá­gi szervezeteinek tanács­kozásán merült fel először a nemzetközi kommunista vasárnap gondolata, s a kezdeményezés mellett fog­lalt állást tavaly decemberi ülésén a KISZ Központi Bi­zottsága is. Az április 12-i kommunista vasárnapon a KlSZ-alapszer- vezetek, ifjúsági kollektívák munkával ünnepük Vlagyimir lljics Lenin születésének 100. évfordulóját — ugyanúgy, ahogy ifjú kommunisták mil­liói a szocialista országok mindegyikében, A KISZ Köz­ponti Bizottságának titkársága az év elején felhívással for­dult valamennyi KlSZ-alap- szervezethez, hogy vegyenek részt az önkéntes társadalmi (Folytatás a 2. oldalon.) A kettős ünnepet rhegelőző és az azt követő napok kedves vendégei voltak a Pest me­gyébe érkezett szovjet, bolgár és NDK-delegáció .tagjai. A vi­szonylag rövid idő alatt s.ok helyen jártak, de a néhány órás látogatások alkalmával is szívélyes, baráti légkör ala­kult ki, s vendégek és vendég­látók egyaránt emlékezetes él­ményekkel gazdagodjak. A megye, járás néhány pillanat­képét tesszük közzé, feleleve­nítve a hangulatos találkozá­sokat. Búcsú a Suhl megyei küldöttségtől német pártmunkásküldöttség, amely hazánk felszabadulásá­nak 25. évfordulója tiszteletére az NDK-ból, Suhl megyéből Hans Albrechtnek, a Német Szocialista Egységpárt Suhl megyei Bizottsága első titkárának vezetésével megyénkbe látogatott. Búcsúztatásukra a Nyugati pályaudvaron megjelentek: Cser- venka Ferencné, az MSZMP KB tagja, a Pest megyei Párt- bizottság első titkára, Barinkat Oszkárné és Lendvai István, a Pest megyei Pártbizottság titkárai. Szovjet barátaink Nagykátán. Nagy kőtára azok a nagyon kedves vendégek érkeztek, akik huszonöt évvel ez- : előtt jártak utoljára Pest megyében a felszabadító szovjet hadsereg első- so­raiban harcolva. A vendégek: Iván Szemjono- vics Lükov vezérőrnagy, Alekszandr Vlagyimirovics Tyurertkov,. a szovjet épiiíő- anyagipari minisztérium fő­mérnöke és, Iván Ivanóvics Sziljovo, az irfcutszki testneve­lési főiskola igazgatója. A Pest megyei Pártbizottság képvise­letében Sófalvi Zoltánná, a megyei marxizmus—lenin iz­mus esti egyetem igazgatója kísérte el útjukra a látogató­kat. A járás vezetői, Antalfia Jenő, a járási pártbizottság el­ső titkára, Keszi József, a nagykátai járás vb-elnöke fo­gadta a sok harcot megvívott, hős katonákat. Orosz nyelven köszöntötték valamennyiüket az úttörő kis­lányok, forró baráti kézszorí- tással a vendéglátók. Ezt kö­vette a jiánási első titkár rövid beszámolója a 25 esztendő alatt megtett útról, fejlődésről, majd előlkerültek a felszabadí­tó harcokat illusztráló térké­pek. Az egykori frontkatonák szinte egymás szavába vágva mutatták, merre is vonult akkoriban alakula­tuk. A főiskolai igazgató — Ivan Ivanóvics Nagykátán is járt. Akkor huszonkét éves volt, ka­pitányi rangot viselt. Most így beszél emlékeiről. — Ezen a környéken — em­lékszem —, minden falu szinte egyforma volt. Egyformák a házak, egyformák az utcák és talán innen ismertem rá a környékre. Bár őszintén szól­va ez nem is volt olyan köny- nyű — és ezt örömmel látam —, minden községben új házak sorakoznak. Az efölött érzett örömöm enyhíti a fájdalmat és a még mindig meg-megrázó emlékeket: sok jó baj társam vesztette itt életét. Egy pillanatnyi csend követi a szavakat. — Ö és ő — mutat most a vezérőrnagy két társára, s én sem gondoltam volna, hogy huszonöt év múltán visszajö­vünk ide. Egyáltalán nem vol­tunk biztosaik abban, hogy túl­éljük a háborút, annál nagy­szerűbb, hogy. így. és itt talál­kozunk, és ennyi baráti kö­szöntő szót-hallunk.- örülünk, hogy ez a nép olyan lelkesedéssel és oda­adással dolgozik hazájáért, mint ahogy mi küzdöttünk annak idején szabadságu­kért. A régi emlékeket felelevení­tő beszélgetés után a vendé­geknek bemutatták a Telefon­gyár nagykátai gyáregységét, majd az Állami Pénzverde tá- piószelei részlegét tekintették meg. A távbeszélők ismerősek voltak, hiszen szovjet rende­lésre sok magyar telefonköz­pontot és távbeszélőkészüléket indítottak útnak, s szereltek fel a különböző településeken. Az egykori felszabadítók szív­ből jövő örömmel fogadtak, s fedeztek fel mindent, ami a két nép közös ügye, munkája, boldogulása. Mindezt egybe­vetve a vérzivataros csaták, hallatlanul nagy erőfeszítések, a felszabadító harcok emléké­vel, érthető módon meghatot­ták vendéget és vendéglátót egyaránt. Nem csoda, ha ne­héz volt a búcsú, s ha nem formális, de gyorsan megva­lósuló kívánság rejlett az elkö- szönésiben is: „Viszontlátásra!* Nagykőrösre a bolgár de­legáció érkezett a napok­ban, Gorjan Kotev, a Szó­fia megyei pártbizottság titkárának vezetésével. Útjukra Lendvai István, a Pest megyei Pártbizottság első titkára kísérte a vendégeket. A település vezetői már várták őket. Természetszerűen itt is először rövid visszatekintés következett, annak gyors fel­vázolása, hogyan változik az élet a sokszázados alföldi vá­rosban. Eleven bizonyítékként a Nagykőrösi Konzervgyárba vitt útjuk. Mindez nem volt a véletlen műve, a bolgár ven­dégek közül többen élénken érdeklődtek a nagyüzem után. S ezt tudhatták meg: „Most 9500 vagonos teljesítménynél tartanak, nemsokára elérik a 11000 vagont. Kilencven gaz­daság szállítja a nyersanya­got.” Gyors dialógus következett, (Folytatás a 3. oldalon.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom