Pest Megyi Hírlap, 1970. április (14. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-04 / 79. szám

1970. április l, szombat A VERSENY NEM ÁLL MEG PEST MEGYEI cSCírlav Szavazás társadalmi munkával Az ország ünnepi lázban ég. A negyedszázaddal ezelőtt tör­téntekre a fasiszta csapatok országunkból való kiűzésére, a szabad és demokratikus új életünk akkor megtett első lépéseire emlékezünk, és ugyancsak örömmel emléke­zünk az azóta elért eredmé­nyekre is. A negyedszázados út hosszú és nehéz volt, de a cél mindig világosan ragyo­gott előttünk: felépíteni ha­zánkban a szocializmust. És ebben a nehéz munkában min­dig fáradhatatlanul, önzetle­nül, a munka sűrűjében har­colt és dolgozott a Hazafias Népfront. Megyénkben is a népfront a gazdája és szervezője, a többi között, a nemes célokért foly­tatott társadalmi munkának. Ha egy-egy társadalmi mun­kanapot egy-egy szavazatnak tekinthetünk, amit a lakosság az ország vezetői által meg­hirdetett politikára adott le, akkor megállapíthatjuk, hogy a Hazafias Népfront Pest megyei Bizottsága jól dol­gozott. Munkája eredményes volt, amit mi sem bizonyít jobban, minit a felszabadulási verseny­ben a lakosság által elvégzett munka, amelynek értéke 55,2 millió forint volt a múlt év­ben. A lakosság áldozatos munkájából fakadó eredményt a Pest megyei Tanács Végre­hajtó Bizottsága is értékelte. Elismerésiképpen a verseny győzteseinek jutalmat ítélt oda. A városok közötti verseny­ben az első helyezésért Nagy­kőröst 200 000; a 8000 lakos feletti községek közül Gyom­rot 150 000; Túrát a második helyért 100 000; a 3—8000 la­kos közötti községek közül Er­dőkertest 100 000; a második helyezésért Tóalmást 75 000; és a 3000 lakos alatti községek közül Nagytarcsát 75 000 és Püspökhatvant 50 000 forint­tal jutalmazták. Ezenkívül a Hazafias Nép­front elnöksége és a megyei tanács végrehajtó bizottsága köszönetét és elismerését fejezi ki a községfejlesz­tési versenyben önzetlenül dolgozó társadalmi mun­kások tízezreinek, a városi, járási és községi ta­nácsoknak, a nápfrontbizott- ságoknak, valamint azoknak a társadalmi és tömegszerveze­teknek, intézményeknek, szö­vetkezeteknek, vállalatoknak, a Vöröskereszt és a KIOSZ megyei szerveinek, termelő- szövetkezeteknek és iskolák­nak, akik a lakóhely fejlesztési és szépítési mozgalmában je­lentős eredményeket értek el. A múlt évek tapasztalatai nyomán a Hazafias Népfront Pest megyei elnöksége és a Pest megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága ez évre is meghirdette a községfejlesztési és -szépí­tés! versenyt. A műit évhez hasonlóan a megyei tanács a versenyben legjobb eredményt elérő vá­rost és községeket ez évben is pénzjutalomban részesíti majd, amelyet 1971. április 4 alkal­mából osztanak ismét szét. A Hazafias Népfront Pest megyei Elnöksége és a Pest megyei Tanács Végrehajtó Bi­zottsága felkéri a megye min­den lakosát, a lakóhelyét sze­rető állampolgárát, a tanácso­kat a társadalmi és mozgalmi szervekét, hogy vegyenek részt a nemes versenyben, támogas­sák a községfejlesztési és -szé- pítési Verseny sikerét. Forgalomban a metró Foto: Gábor Földalattin a Deák tértől a Fehér útig — Az ajtók csukódnak, tes­sék vigyázni! Felzúg a motor. Indulás! Suhan a kék szerelvény. A Deák térről indulunk. A me­netidő a Fehér útig 11 perc. Az állomások közt a fülemmel ér­zékelem a sebesség növekedé­sét. A legnagyobb sebesség 90 kilométer lehetne óránként, de a sűrűn elhelyezett megállók ezt a felgyorsulást sehol sem teszik lehetővé. A most meg­nyíló szakasz 6 és fél kilomé­ter hosszú, és hét állomásos. Része a 10 kilométer hosszú kelet-nyugati földalattivonal­nak, amely a Déli pályaudva­rig vezet majd, és összesen 11 állomása lesz. A második sza­kaszt a Deák tér és a budai végállomás között 1973-ban nyitják meg. Aki járt már a moszkvai Párhuzamrajzok az inassorsról Balogh György általános mű­szerész tanuló: „Szerettem barkácsolni, ezért jelentkeztem a gödöllői szakmunkásképző intézetbe. A Ganz Árammérő- gyár üzemében tanulom a gya­korlati fogásokat. Egyedi mű­helyben egyedi munkákat végzek, például technográfot készítünk, ez a gépek távve­zérlő készüléke.” Gulyás Sándor, a gödöllői szakmunkásképző intézet igaz­gatója: „1930-ban Kispesten, Frits József lakatosmesternél lettem inas. A munkanap 12 órás volt, reggel 7-től este 7-ig tartott. Egy héten kétszer jár­tam inasiskolába, az oktatás munkaidő alatt vagy munka­idő után zajlott. Termelni, ter­melni és termelni — így hang­zott a jelszó, a legidősebb inas dirigál, a gyerek figyelte a se­gédeket, a mestert, hogy el­lesse a munkafogásokat. Te­matikát, tanrendet, tanmene­tet nem ismertünk. Az inas­vizsga után 3 év munkanélkü­liség következett. 1936-ban a Weiss Manfréd gyárba kerül­tem — segédmunkásnak. Kez­dő szakembereket nem szíve­sen alkalmaztak — tapasztalt szakmunkások ezrével álltaka kapuk előtt —, bár az tény, hogy a fiataloknak lényegesen kisebb órabért fizettek.” Lukács Erzsébet nőiszabó- tanuló: „A szabó mesterségben szinte mindennap találok va­lami újat. Ügy érzem, jól vá­lasztottam. Megfelelő meste­rem van, kioktat, hogy mit csi­náljak. Szeretném, ha sok szép ruha kerülne ki a kezem alól, S én is tervezhetnék elegáns toaletteket.” Gulyás Sándor igazgató: „A Gyáriparosok Országos Szövet­ségének művezetői tanfolya­mára jártam — magas tandíj és magas követelmények mel­letti A felszabadulás után a gépipari technikum „erőltetett menete” következett: 1 év alatt 2 év anyagát sajátítottuk el. Még a technikumban tanul­jam, de már óraadó tanár vol­tain a csepeli gyárban. Miért tanult a lakatos? Nehéz ezt fellengzős szavak nélkül el­mondani. Valami hiányzott, többet akart tudni, érezte, hogy háttérbe szorítják, szeretett volna normálisan öltözködni, biztosítani a család nyugodt életét; nem voltak égretörő áb- rándjaim.” Boda József járműszerkezeti lakatos tanuló: „Miért szép a munkám? Tetszik, hogy az úton megy az autó. Ha meg­kérdezik, értesz-e ehhez, azt mondhatom, igen. Hozzá tudok szólni a témához, hiba esetén tanácsot adhatok, és meg is ragadhatom a szerszámot.” Gulyás Sándor igazgató: „Hőskor: ujjonghatott az ifjú­ság, hogy az állam vette át a képzés irányítását. Hibák is voltak, túlzásba vittük a ta­nulók ellátását, egyenruhát, zsebkendőt, mindent adtunk az MTH-soknak, amit nem is be­csültek megfelelően. Segítet­tünk, hogy a fiatalok vidékről a fővárosba jussanak. A csepe­li gyárban egyetlen évben 4209 ifit iskoláztunk be. Nem vol­tak jó szakoktatóink, használ­ható tantermeink, tanköny­vekkel egyáltalán nem rendel­keztünk. Az ötvenes évek ele­jén, 33 évesen, a csepeli 60-as számú iskola igazgatójává ne­veztek ki. A kezem, a lábam remegett a feladattól — 120 ta­nár, több ezer diák vezetője lettem. Nagyon szép időszak volt, ekkor raktuk le az álla­mi szakmunkásképzés alap­jait.” Rákóczi Ilona gépihurkoló­tanuló: „Női szabó akartam lenni, azt sem tudtam, mi az a gépi hurkolás. Ma már igen: női-férfi pulóverek gépen való kötése. De nincs gépünk, amin tanulhatnánk. Hármunknak nem érdemes gépet vásárolni. Hogyan fogunk levizsgázni?” Gulyás Sándor igazgató: „Hőskor: sok szakmai tudásra, még több politikai ismeretre volt szükség. Amit az akkori korosztálytól el lehetett várni, azt nyújtottuk. Érkeztek az első tankönyvek, módszertani anyagok és a műszaki tanár­képzőről a jól válogatott mun­káskáderek és a „társadalmi ismeretek” oktatói. És egy na­gyot ugorva az időben: az el­múlt 4—5 év hozta a legtöbb eredményt. A reform emelte a tanítás szintjét, univerzálisabb szakembereket kell képeznünk az iparnak. Gödöllőn e tanév­ben még 37 féle szakmát ta­nulnak a gyerekek, szeptem­ber elsejétől csak 14—15 szak­mában kezdődik az oktatás. Megszűnnek azok a szakágak, amelyek mestereire nincs szük­ség, vagy amelyekhez az isko­la nem tudja a feltételeket biz­tosítani. Kevesebbet, de job­ban!” Balogh György általános műszerész tanuló: „Harmad­éves vagyok, és a gyárban már órabérben dolgozom. A feb­ruár rövid hónap, ezért „csak” 690 forintot kaptam, március­ban biztos többet írnak a sza­lagra. A fizetésemet a szü­leimnek adtam át, az ünne­pekre ajándékokat veszünk.” Gulyás Sándor igazgató: „A közművelődési tárgyakra vi­szonylag kevés időt fordítunk, s ezen alig lehet változtatni. A társadalmi ismeretek tantárgy hiányzik, az osztályfőnöki órák nem pótolják a politikai oktatást, és többet kellene ad­ni magyarból, történelemből is. De a szakmák tudományos igényessége szinte napról nap­ra nő... Sajnos, nem a legte­hetségesebb gyerekek jönnek hozzánk, a jó tanulókat a kö­zépiskolákba irányítják, pedig az emelt szintű osztályainkból a tanulók — egy szakmával a kezükben — a gimnázium har­madik osztályának padjaiba ülhetnek. Az egyén, a család, a társadalom szempontjából is előnyös, ha kiváló szakembe­rek kerülnek a gyárakba vagy munka-, életismerettel készül a gyerek kvalifikált feladatok­ra. A szakmunkásképzés ma már nem zsákutca.” Fóti Péter földalattin, ismerősinek találja a mienket is. Hasonló megol­dásúak, elrendezésűek az állo­mások, a mozgólépcsők, a ko­csik szovjet gyártmányúak. A vonatvezetők, a mozgólépcső- kezelők egy része a Szovjet­unióban tanult. A SZERELVÉNY minden kocsija motorkocsi. Egyelőre három kocsit kapcsol­nak össze, amely egyenként 170 utas kényelmes befogadá­sára alkalmas. (Nagyobb zsú­foltság nélkül a 240-es utas­szám is megengedett.) Később majd hat kocsi jár együtt. A menetrend szerinti forgalom­ban csúcsidőben két és fél per­cenként, egyébként 4 percen­ként követik egymást a szerel­vények. A vonatok önműködő térközbiztosító berendezést működtetnek, amelyek a pálya mellett elhelyezett jelzők út­ján tájékoztatják a vonatveze­tőt. Ha tilos jelzésnél áthalad­na, automatikus berendezés fékezi le a vonatot. A központi forgalomirányító vonatrádió útján kapcsolatban áll a ve­zetőkkel. A kör alakú, 5 méter átmé­rőjű alagútihan simán gördül­nek a kocsik. A jövő és a me­nő szerelvények a két párhu­zamosan egymás mellé épült beton-, előregyártott öntött­vas vagy vasbeton elemekbői épült „csőben” haladnak. A Pillangó utcánál a fel­színre érkezünk, s már itt a végállomás, a Fehér úti — Kérjük a kocsit elhagyni! Kiszállunk; egyik oldalon az új lakótelep szabályos fehér kocka házai emelkednek. A másik oldal a metró járműte­lepe, karbantartó részlege. A földalatti itt módosítja a fel­színi közlekedést; a HÉV vo­nala megrövidült, nem megy be a Keleti pályaudvarig. Kijárat, bejárat, a sinek fö­lött átvezető lépcső. A másik oldalon indul vissza a vonat. — Tessék beszállni! — sie­tek, mindegyik állomásra kí­váncsi vagyok. A Pillangó úti megálló is a felszínen van. AZ ÁLLOMÁSOK középperonosak. Jobb és bal oldalon jönnek, mennek a vo­natok, tégla alakú oszlopsor választja el a középső hajóitól, az utastértől, amelyből mozgó­lépcsők vezetnek a felszínre. Többnyire a moszkvai metró háromhajós megoldását alkal­mazták, modern belső építésze­ti kialakítással. A három hajót 3 egymás melletti, 8 méter belső átmérőjű kör alakú ala­gútból alakították ki. A szélső alagutakban helyezkedik el a betonba ágyazott vasúti pálya és a 3 méter széles peron. Az állomásokhoz csatlakozva és az állomásközökben szellőző­aknák épültek. A harmadik megálló a Nép­stadion. Itt vasbeton „doboz” szerkezetű az állomás két pe­ronnal, és két-két sínpárral. A Stadionból kiáramló töme­get a tartalékvágányra állí­tott vonatok fogadják. A Baross téri az első, igazán mély állomás. A Keleti- pályudvar előtti aluljáró nyitott terébe érkezünk. A Blaha Lujza téri aluljá­róból üvegajtó nyílik, fölötte az M-felirat. Az aluljáróból az utas zöld mozaikburkolatú előtérbe jut, ahol pénzt vált­hat, s új egyforintos bedobása után a peronzár automata át­engedi az állomás peronjá­hoz. (A Metrón nem érvénye­sek a jelenleg forgalomban levő villamos-, vagy autóbusz- jegyek. A bérlettel utazók kü­lön a peronzár vonalában el­helyezkedő szolgálattevőnek mutatják fel igazolványukat.) A falon a főváros sematikus térképe, amelyen vonalak jel­zik a közlekedési irányokat. Szöveges tábla tájékoztat az utazási feltételeikről. Irány A MOZGÓLÉPCSŐ A 30 fokos ferdeségű lejtak- nába épített mozgólépcső há­rom karja közül egyik le, a másik felfelé működik, a har­madik, a tartalék. — Milyen gyors ez a lép­cső? — Gyorsabb, mint a leg­több külföldi mozgólépcső. 0,92 méter másodpercenként. Egy-egy lépcső óránként 8 ezer utast szállíthat. A fádon az állomást jelző feliratok, az útirányok, a vész­jelző nyomógombok. Befutott a következő vonat. Egyszerre, önműködően nyílik ki minden kocsi négy ajtaja. A szerel­vények belül kellemes, vilá­goszöld színűek, barna üléssel. Utazom tovább az Astoria megállóig. Köralapú oszlopok tartják a mennyezetet. Min­den oszlopra 1000 tonna súly nehezedik. Közelebb merész­kedem a sínhez. Rálépek a 80 centi széles biztonsági gu­misáv burkolatra. Az ipari te­levízió, fönt, a mozgólépcsők fölötti forgalomirányító-fülké­ben jelzi a rendellenességet. Figyelmeztetnek — nem sza­bad ilyen közel menni a sí­nekhez. Gumipadló burkolja a mozgólépcső indulási és érke­zési helyét, a csúszásveszélyes helyeket. — Deák tér! VÉGÁLLOMÁS Végállomás, de csak egyelő­re. A szürke márványlapok, a csiszolt gránitpadló, az ar- tisztikus világítás a legszebb, legízlésesebb állomássá avat­ják a Deák térit, az eddig megnyílt vonalon. Az egyes állomások belső kialakítása, azonos alapelvek szerint ké­szült, de különböző színhatású és kompozíciójú. Hogy az utas már a színekről is megismer­je — a zöld, a szürke, a sár­ga márványburkolat melyik állomást jelzi. A budapesti Metró hálóza­tát az építés alatt álló kelet­nyugati és a tervbe vett észak­déli és dél-budai sugárvona­lak, a régi földalattival al­kotják — 37 kilométer hosz- szúságban. Míg a felszíni villamosvo­nalak irányonként, óránként maximálisan 16 ezer utast tudnak elszállítani, egy-egy metróvonal 50—53 ezer utast is. A Fehér út és a Deák tér között tegnap hajnalban meg­indult a forgalom. A földalatti építői már a Moszkva tér alatt járnak. Kádár Márta Ma ismét elindul a Toldi Miklós Napok óta javítják, takarít­ják a Toldi Miklós önjáró kompot. Az elmúlt nyáron az alacsony vízállás miatt sokáig tétlenségre volt kárhoztatva. Most a magas vízállás lehetővé teszi, hogy ma fellobogózva, ün­nepi külsővel megtegye első idei útját Vác és a Pokolsziget közötti A tengervíz ~ gyógyszer A Fekete-tenger partján egy szanatóriumban már hosszabb ideje gyógyszerként használ­ják a tenger vizét. Az emész­tőszervi betegségekben szen­vedő pácienseknél kitűnő eredményeket értek el az új gyógymóddal. A vizet azon­ban elfogyasztása előtt meg kell tisztítani a baktériumok­tól. Eddig a vizet különleges módszerrel felforralták, de ezzel a víz sótartalma és más hasznos tulajdonságai elvesz­tették hatásukat. A szanatóri­um dolgozói most új módszert dolgoztak ki a víz tisztítására. A tengervizet higany- és kvarclámpával melegítették és így óránként 50—60 liter tiszta vizet nyertek. A víztisz­tító módszer nagyon egyszerű, nem költséges és így a szana­tóriumokban könnyen alkal­mazható. Vadnyulak segítsége az archeológusoknak Amikor a nyulak üreget ka­parnak maguknak, a köveket és minden ,kezük ügyébe” akadó kemény tárgyat gondo­san kihordanak a felszínre és ott kupacokba rakják. Az ilyen halmokban a régészek már nem egyszer igen érdekes le­leteket találtak. Nemrég a vadnyulak ugyanígy „hoztak napvilágra” Bulgária délkeleti részében egy egész római ka­tonai tábort. A régészek ész­revették ugyanis, hogy a nyúltúrások oldalára kihányt kupacokban a kövek között rengeteg színes kerámia cse­rép hever. Ezután kezdődtek el az alaposabb vizsgálatok, s az eredmény nem váratott magára. A vadnyulak ilyen módon egy 1900 évvel ezelőtt a római katonai légiók által épített tábor maradványainak nyomára vezettek. 18 dolláros rabszolgák A brazil rendőrség felgön­gyölített egy „rabszoljgakeres- kedő csoportot’’,, amikor Recí- fétől körülbelül kétszázötven, kilométernyire Séma Talhada városban feltartóztatott egy teherautót, amelyen a rab­szolgakereskedők harminc parasztot szállítottak Minas Gerais államba, hogy ott egyenként 18 dollárért adják el őket

Next

/
Oldalképek
Tartalom