Pest Megyi Hírlap, 1970. április (14. évfolyam, 76-100. szám)
1970-04-04 / 79. szám
6 nur utevéi 'zJCMap 1970. ÁPRILIS 4., SZOMBAT A két kézzel vetett A bénuló lábú asszony a tűzhely előtt ül. Csendben gubbaszt, mint a tépett tollú madár. Szommer István, a gróf Teleki József pomizi uradalmának volt majoros gazdája, pirospozsgás arcát simogatja. — 1945 márciusában már hem volt hó. Szép tiszták voltak a földek. Csak a nagy sár miatt a táblák szélére húzódtunk. öt vénén-hatvan rn lehettünk. Cseppnyi pára szállt fel az égnek ... Pilisrzer. tke- reszt határában kezdődött az osztás, s a pomázi határ felé közeledtünk. Az elnök lelépte... — Szögmérővel dolgoztak? Szemüvegének fekete keretét nézem. A majorgrzdia mozdulatlanul. mereven ül. — Leléptük. Később a mérnök bemérte, de akkor nem lehetett. Akit szólítottak, kihúzta hónalja alól a töveket és leduigiba. A cövekre ráírták a nevet... Most az öcsémet mondom, alki kocsis volit az uradalomban: Szommer Gyula. 7 hold. Az öcsémnek 7 gyereke volt. Nekem öt, és én 6.5 hold szántót, 449 szögöl kertet, erdő- és legélőr '*szt kaptam. összesen 11 holdra rúgott. öt évig gazdálkodtam benne, aztán tsz-elnök lettem. Sajnos, elromlott a szemem, úgynevezett könnyfolyást kaptam, szemüveggel sem tudtam létezni... — Ki volt a földosztó bizottság elnöke? — Dr. Golup Afonász, aki most az „Árpád” Szakszövetkezet elnöke, ö volt kérem a falu esze. A törvényt is tudta... A családok körülményeit felmérték. Akinek sok gyereke volt, többet kapott. A falusiak is részesül teli, de főleg a cselédek. — Hogyan viselkedtek, amikor megkapták a „jussot”? Megvonja a vállát, nem érti a kérdést. Magyarázom. Kiváncsi volnék a 25 év előtti arcokra. Mire gondoltak? örültek? Nevettek, vagy sírtak? Hogyan adtak érzelmüknek kifejezést? Nem tudja. — ön majoros gazda volt, tehát vezető. Biztosan tudja, mennyit keresett egy cseléd az uradalomban?! Papírt, tollat veszünk elő. Diktál. — Évi 17 mázsa gabonát kaptak. Eladhattuk mázsáját 7,— pengővel, az összesen 119 pengő. Kaptak fejenként egy hold földiét, amiről lejött 6—7 mázsa termény. Értéke 42,— pengő. Kaptak 12 rakás fát. Én is kaptam, felét eladtam. Egy-egy rakásért 14—16 pengőt is megadtak. A cseléd el- fűtötte, de ha eladta volna, akkor 192 pengője jött volna be. Napi 2 liter tej jánt, az évente 72,— pengő. A kész- pénzfizetés 160 pengő volt. Havi jövedelmük ezek szerint 48 pengő 70 fillér volt. Mai vásárlóértékben 800 forint. Attól függ, persze, ki mihez, bakancshoz, szalonnához, cukorhoz számítja-e a pengő, forint viszonyát. — A nagy családosok a gazdaságtól ezeken felül, még napi fél liter tejet és évente 1 mázsa terményt is kaptak. — Szommer István mosolyog, látom, örül, hogy ez még eszébe jutott. — Én sem éltem rosszul — teszi hozzá. — Ha átszámítom, havi 200 pengő jön ki és havi 200 pengő fixszel az ember könnyen viccel. — Mivel vetettek 1945 tavaszán? Elvetettek egyáltalán? És mit vetettek? — Gép nem volt, azaz csak egy rozoga — mondja. — Vitte volna mindenki, de igaerő sem nagyon akadt. A háború „elkötötte” a jószágot, a lovakat, marhákat. Amikor kissé szikkadt a föld, kimentem. A cselédek szegényebbre, mint például az öcsém, meg a Fodor Antal, türelmetlenül várták a jó időt... gyorsan vetni akartak. Soknak adtam magot, segítettem nekik ... magyaráztam, ne kapkodjanak két kézzel a zsákba, hanem eggyel szórják, csendesen nyugodtan, mintha kaszával suhintana az ember. Felkel a konyhában, széttárja a lábait, képzeletben zsákocskát igazít a derekán. — Ennek a mozdulatnak ’endülete van ... m,a úgy mondanák: technikája... benyúl az ember a derekára kötött zsákba, marokra fogja a magot ... jobb kezefejét ökölbe szorítva a baloldalához tartja, közben rövideket láp ... hirtelen kell kinyitni a tenyeret, mintha lovat etetne az ember ... Ki! Szélesre!... s hinteni ... a mag szétfröccsen, akár a jó öntözővíz ... aztán újra benyúlunk a zsákba ... ökölbe a kéz ... nyit a teny ér ... suhintani! Nyel egy nagyot, szemüve- i ge mögött rebeg a pillája. Az j asszony áhítattal néz, ragyog I az arca. Egy pillanatig mind ' a hárman szápülten hallgatunk. — Sokan azt sem tudták, mit kell a földbe tenni, milyen növényt. — Az aratás sikerült? Akadt cséplőgép? — Az akadt, csak kenyér nam volt. Én kukoricalisztet őröltettem. Ű a második feleségem — mondj,a, és az asz- sz-nyra mutat —, negyvenötben még özvegy voltam. A fiammal mentünk ki a határba, halványodott a sá-gaba- raek ... téptünk a fákról, megtörniük a tarisznyánkat, s azzal arattunk. Bár nekem még jutott ennivaló, de nekik... alapítója voltam. Nyugdíjas vagyok. Pihengetek. A fiatalok ide járnak, mondanak ezt is, azt is. Hallgatom őket. A gerendás szobának a berendezését nézegetem, s a kisméretű ablakokat. Cse Sándor elkíséri tekintetemet és azt mondja: — Két szoba konyha van ezen, az udvarban is két szoba, nyári konyha. A gyerekeké. Három fiam, két lányom van . .. Szép ház, de sokat is • költöttem rá, tetőt javítottam, toldoztam, foltoztam. Tavaly nyáron megáll itt egy autó. Nyugat-Németországból jöttek, a régi tu’ajdonos gyerekei ... Jönnek, kezelnek ... „Was ist neues?” ... Nagyon nézték a házat, kívül-belül. összedugták a fejüket, suttogtak, ide-oda sétáltak. Végül odajöttek hozzám és nagyon barátságosan veregették a vál- lamat:... „Hát örülünk, hogy 0 Cse Sándor a Benitzki utcai lakásában pici, ősz bajúszát kecskeméti pirossal színezi. — Cseppnyi mézes is van benne, de inkább kadar. Hetvenkilenc éves vagyok, lekoccintom, jó erőben, egészségben. A földosztást kérdezi?... Én bizottsági tag voltam, úgy bizony. Kitelepítették innen a magukat németeknek valló svábokat, aztán felvidékiek jöttek a helyükbe. Bírókra mehettünk velük a földekért. Régen volt... Akadtak, akik csak a jobbikból szándékoltak maguknak... Én mennyit kaptam? ... Kilenc és fél holdat, meg egy lovat stráfkocsival. Rámkacsint, hunyorog, tenyerét fordítja felém, amint magyaráz. Azoknak a régi időknek részesévé akar fogadni. beavatni a titokba. — Engem mindenhol lehetett használni. Gazdag paraszt- embereknél cselédkedtem, nem csuktak előttem semmit. „Sándor, tebenned megbízunk, nem lopsz, nem eszel, amíg haza nem jövünk. Itt a kulcs!”... Később a malmoshoz kerültem. Reggel háromkor felkeltem s ha kicsit később végeztem, úgy este 10—11 között, nem mentem haza, hanem ott feküdtem le a malmos istállójába. Hát, hát... egy mai fiatalember talán nem is bírná ezt... — Nem féltek elfogadni a földei? — A feleségem óvott, hogy baj lehet belőle, de mindenkit nem akasztanak fel —, így válaszoltam. Házam sem volt, most meg már az is van. Juttatott. Hoz a piros borból, s látom a konyhában többen sürgölődnek. pohárral a kezükben. — Kis pótlás! — huncutul nevet. — öreg vagyok már, kell a kis háztáji haszon, ötszáz nyugdíjam van a tsz-ből. meg a feleségemnek is 550. — A kert 1290 négyszögöl, 600-at eladtam belőle. A bort Kecskemétről hozzák fel, én odavalósi vagyok, aztán itt elmérem. Szerényen, csöndesen. Szőlőm is van, ötszáz négyszögöl. Később a helyi tsz-ről beszél. — A Schiffer Andor, az elnök ügyes ember. Jól keresnek. Amíg tsz-tag voltam. 70— 80 mázsa terményem is volt a padláson. Csak úgy említem: Polonkai István nagyon elesett ember volt 45-ben. Sok gyereke, 6 vagy 8, nem is tudom. Mi adtunk neki 10—12 holdat. Ökröt, tehenet... Találkozom vele, mondom: „Hallod, olyan hasad van, mint régen a főszolgabírónak.” Szóval élhetnek a népek manapság. — Dolgozik még valamit Cse bácsi? Úgy néz rám mintha valami tréfát mondtam volna. — Tizenegy évig koesiskod- tam a tsz-ben, amelynek egyik rendbetartja a házat. Na, minden jót!” — s elmentek. — Nem lett utána savanyúbb a bor? Derűs arccal ejti kezét az asztalra s koccint a pirossal. — Ugyan, már! Csak nevettük őket. Régen megeredt az a fa, amit ide átültettek... Pomázon, ha a Benitzki utcát képzeletben meghosszab- bíbnánk, éppen arra a dombra futna föl, ahol először keltek ki a két kézzel elszórt magok. Szüts Dénes A FŐVÁROS É3 SOK TELEPÜLÉS FONTOSABB ÉPÜLETE, utcája fényárban üszik, a háztartások ÉS LAKÁSOK IS RENGETEG ENERGIÁT FOGYASZTANAK. AZ ELEKTROMOSSÁG JELENTŐS RÉSZE A SZOVJETUNIÓBÓL É3 C3EII3ZLOVAKIÄBÖL ÉRKEZIK, S A GÖDI ALÄLLOMAS FOGADJA, MAJD MEGFELELŐEN ÁTALAKÍTVA TOVÁBBÍTJA AZ ORSZÁGOS HÄLÖZATBA ÉS BUDAPESTRE. Április 5—12: „fényes hét” az utakon Tompított fényre kapcsolnak az LJRH-s kocsik is „Fényes hét” kezdődik holnap az országutakon, községek és városok utcáin. Nem ünnepi díszkivilágítás, hanem egy, remélhetőleg sikeres, baleset- elhárítási akció eredményeként. Több fény — nagyobb biztonság a jelmondata az Autóklub és a közlekedésrendészet kezdeményezésének, melynek célja, hogy az autóvezetők a nem kellően kivilágított lakott területen tompított fényszórót használjanak. A KRESZ egyik paragrafusa ugyan ezt már régóta előírja, a topított fény mégsem vált általánossá. Pedig a baleseti statisztika számadatai bizonyítják, hogy a községiekben és városokban, szürkületkor és esti sötétségben, igen sok baleset történik, amelyek egy része elkerülhető lett volna a szabályos reflektorhasználat- taL A „fényes hét” mozgalom előzményeként a fővárosban és vidéken sokhelyütt díjmentes fényszóró-beállítást tartottak a magánautósok számára. Pest megyében Vácott vehették igénybe a vezetők ezt a szolgáltatást, hogy szabályosan működő reflektorokkal közlekedjenek. Mint a megyei főkapitányság közlekedésrendészetén elmondták, az URH-s gépkocsik is tompított fénnyel vesznek majd részt a forgalomban — jó példával szolgálva a magánautósoknak. A balesetelhárítási akciónak természetesen csak akkor lehet igazán „fényes” eredménye, ha ezt a fontos KRESZ- rendelkezést a vezetők nemcsak április 5. és 12. között, hanem mindig betartják. Sz. Tavaszi szünidő Az általános és középiskolák többségében országszerte pénteken tartották a felszabadulás 25. évfordulója tiszteletére rendezett ünnepségeket. Sok tanintézetben kisdobós- és úttörőavatással kötötték egybe az ünnepi megemlékezést. Szombaton egyébként megkezdődik a tavaszi szünet. A vakáció tíz napig tart, s április 14-én, kedden folytatódik a tanítás. Az általános iskolai napközi otthonok a szünidő alatt is fogadják a tanulókat és ugyanúgy gondoskodnak ellátásukról, mint a tanítás időszakában. Síremlékek Az idei tervben szerepel néhány művészi síremlék elhelyezése. Karinthy Frigyes író síremlékének elkészítésére Borsos Miklós szobrászművész kapott megbízást; Ferenczy Béni szobrászművész síremlékét Gerö László építész alkotja meg. Négy vallomás Visszapillant© riport többek szemével nézve Oly szeszélyesen futnak a község utcái, hogy nincs amelyiket teljes hosszában benyargalhatna a tekintet. Sokak szerint már a török idők előtti századokban alakult ki a helységnek ez a játékos alaprajza. Lehet. Az egyik templomról azt állítják, hogy alapjai már az 1300-as években meg voltak. Talán nem népi mendemonda az sem, hogy a reformáció—ellen- reformáció nagy feleselései idején egy nemesúr egyetlen pár csizmáért engedte át a más hiten levőknek. A mai főutcát egynémely öregember még mindig a régi nevén mint „urak sorát” emlegeti. Hosszab időt töltött ezen a helyen Kossuth. Egyik határrésze fölismerhető Fényes Adolf néhány képén. A falu termelőszövetkezete díjat nyert valamelyik országos mezőgazdasági kiállításon, s tártál ék játékost adott a Ferencváros labdarúgó-csapatának. Helyzete, gazdasági állapota, az élet által föladott kemény leckéi és a gondok fölötti győzelmének sok jegye olyan, hogy hasonmását az ország számtalan községében föllelem. Ez érvényes a történetekre is, melyeket e riport szereplői tollbamondtak nekem. Ezért nem írom le se a helység, se a szereplők nevét Interjú az iskolással A fiún sárga dzseki van, olyan benne. mint egy kezdő űrhajós. Egyelőre azonban nem a Holdba indul, csak vízért az artézi kútra. Tizennégy éves. Közepes tanuló. Apja tsz-jószággondo- zó, anyja adminisztrátor a ktsz-nél. A legény ke úgy adja élete első interjúját, hogy közben kissé halkabbra állítja a nála levő zsebrádiót, melyből a Régi csibészek című nevezetes szám dallama szivárog. — A felszabadulás úgy volt — mondja jó lendülettel —, hogy azon az úton jött sarlós-kalapácsos zászló alatt a szovjet hadsereg. A németek addigra eliszkoltak innen. Gondolom, ünnepség is volt rögtön. Mert azóta is van mindig ünnepség az évfordulón. Szüléink örültek, hogy végre demokrácia van, mert nehéz volt már tűrni a kizsákmányolást. Belekérdezek: — Mekkora földje lehetett egy régi nagybirtokosnak ? — Mekkora? — kis töprengés. — ötven hold is lehetett. — Hogyan és kik művelték meg? — A cselédnek nevezett dolgozók társadalmi munkában. — Mi történt a régi urakkal? Vajon hosy és hol élnek? Zavart hallgatás, majd: — A régi urak ... most nincsenek urak... Én nem is gondoltam még a rési urakra. És megy a vízért, mert első interjúnak ennyi is elég Szabadulás tankcsatával A község tanácselnöke beszél. Negyvenkilenc éves, szőke óriás. Béres volt a nagy változás reggelén. Délben pedig? — Három napi tűzharc után jöttéik be a szovjetek. A katonákon rettenetes fáradalom látszott. Sok halottjuk és sebesültjük volt. Két páncélos jött az előőrsök után. Mi odaszaladtunk és én néhány szlovák szóval üdvözöltem őket. A parancsnok félbeszakított. Intett, hogy szálljak be a kocsiba. Félelem fogott el, hogy most mi lesz. Kiderült, azért hivott, mutassam meg nekik merre jutnak el leghamarabb Pénzes-majorhoz. Ott ment el a betonút, amin a németek még kitörhettek a körülzárt megyeszékhelyről. Toronyiránt rohantunk árkon, vízmosáson, szőlőkön át. Negyedóra múlva már tűzharcban volt a két szovjet páncélos a német tigrisekkel. Rettenetes zaj volt a harckocsiban, az egymás mellett ülő emberek is csak rádió-fejhallgatón érintkeztek. Harcoltak a németek, mint a kelepcébe szorult ördögök. Rettenetes negyedóra volt... Amikor visszahúzódtunk a faluba, a szovjet katonák már temették huszonkilenc halottjukat. Engem a harckocsi min egy taxi házig vitt haza. Ott, a nap világnál néztem meg jobban a parancs nokot. Szőke, szelídarcú, gyerek volt Nem lehetett több tizennyolc évesnél Megmosdott a kútnál. Megfésülködött, leporolta a ruháját. Aztán elmentek. Száz méterre se juthattak tőlünk, amikor egy szalmakazalba megbújt német páncélfauszttal kilőtte a tankot. Az egész személyzet ott égett. Ott, az égő tank mellett vágtatott el homokfutóján a jegyző és futtában odakiáltott nekünk: „Meneküljön, ki merre lát...” Apám, aki kisbíró is volt a keze alatt egy ideig, utána kiáltott: „Ezentúl német jegyző lesz, doktor úr?” Aztán így fordult hozzám: „Nekik lesz-e nehezebb nélkülünk, vagy nekünk nélkülük?” De azért gúnyos jókedvvel nézett utána. A falu meg három helyen is égett. Én a község-: házára futottam, hogy megnézzem nem égnek-e az anyakönyvek... Ott egy
