Pest Megyi Hírlap, 1970. április (14. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-04 / 79. szám

4 1970. ÁPRILIS 1., SZOMBAT Pest megyéért emlékérem alapítása KORMÁNYKITÜNTETÉSEK ÉS FELSZABADULÁSÉRT JUBILEUMI EMLÉKÉRMEK A LEGJOBBAKNAK A lenini gondolatok nyomában Felnőttek a gyerekek, emberré lettek Az elmúlt napokban — mint jelentettük a Parlamentben, de a megye üzemeiben, városaiban és falvaiban rendezett ünnepsé­geken is számosán vették át azokat a kitün­tetéseket, amelyeket a kormány adományo­zott azoknak, akik az elmúlt esztendőkben kiemelkedő érdemeket szereztek munkájuk­kal, példamutató magatartásukkal. A megyei tanács által alapított Pest me­gyéért emlékérmet most a huszonötödik évforduló alkalmából első ízben osztották ki. Azoknak adományozták, akik a politikai, a társadalmi és a gazdasági élet területén a megye érdekében kiemelkedő tevékenységet fejtettek ki. Ezzel kívánják emlékezetessé tenni azoknak a nevét, akik a megye jövő­jéért, gyorsabb fejlődéséért megkülönbözte­tett munkát végeztek. KÄDÄR JÁNOSNAK, a megye volt első titkárának adományozták az érem első pél­dányát, a nagyrabecsülés és tisztelet jeléül, a megyében végzett fáradhatatlan munká­jára emlékezve. JÁMBOR MIKLÓSNAK, a megyei pártbizott­ság titkárának nyújtották át az érem második példányát, aki húsz esztendeje dolgozik a megye pártapparátusában és különösen ki­emelkedően tevékenykedett a mezőgazdaság fejlesztéséért, korszerűsítéséért. OLÁH ISTVÁN, a monori gimnázium el­hunyt igazgatója, a politechnikai oktatás és képzés egyik úttörője volt. Jeles pedagógus és népművelő, aki 1945-ben a Népművelési Tanács tagja is volt. DR. STARK JANKA országgyűlési képvi­selő, vezető főorvos nagy érdemeket szer­zett a megyében a tbc megelőzésére és gyó­gyítására végzett munkájával. Tudása, poli­tikai munkája, orvosi tevékenysége tisztele­tet érdemel. SZŰCS ZOLTÁN, mint a Nagykőrösi Városi Tanács vb-elnöke, a város szépítése és fejlesztése érdekében végzett munkájával ért el kimagasló eredményeket. Reszeli Soós Ambrus, a Nagy­kőrösi Városi Tanács VB titkára, Simák Sándomé nyugdíjas, Vác, Slezák Andrásné nyugdíjas, Tá­piószőlös, Szabó János nyugdíjas, Leány­falu, Szabó Józsefné, az MSZMP Pest megyei Bizottsága politikai mun­katársa, Szabó Pál nyugdíjas, Budapest, Szakolczai Pál nyugdíjas. Szob, Tauber György, a Városgazdál­kodási Vállalat dolgozója, Cegléd, Tőrük Lászlóné, az MSZMP Pest megyei Bizottság pártiskolájának tanára. Varjú Ákos, a Hazafias Népfront Pest megyei Bizottsága politikai munkatársa, Varga Lajos nyugdíjas, Főt, Válóczi János nyugdíjas, Abony, Váróczi József nyugdíjas, Ceg­léd, Virágos Mihály nyugdíjas, Bu­dapest. A KIVÁLÓ SZOLGALATÉRT Érdemrendet kapta: Bányai Zoltán r. alez., járási rendőrkapitány, Nagy Endre r. alez., a Pest me­gyei BM szervek PB. titkára. Punyeczki Lajos tű. őrgy., Pest megyei Tűzrendészeid Parancsnok­ság, Sztankó György r. alez., Pest megyei Rendőr-főkapitányság, Tordai Antal r. alez.. Pest me­gyei Rendőr-főkapitányság. A Felszabadulásért Jubileumi Emlékérmet dr. Mondok Pál, átnyújtja Kovács Antalnénak. a nőtanács Pest megyei bizott­sága titkárának. a munka Érdemrend ARANY FOKOZATÁT KAPTA: Aradi Lajosné, a Budapesti és Pest megyei Közúti Igazgatóság csoportvezetője, Balázs János, az MSZMP Váci Járási Bizottsága politikai mun­katársa, Bartha Antal, Százhalombatta Városi Tanácsa VB-elnöke, Rencze Endre nyugdíjas, Monor, Béres István, nyugdíjas, Vecsés, Csala István nyugdíjas, Cegléd, Csala László nyugdíjas, a Haza­fias Népfront Pest megyei Bizott­sága elnöke, Grósz Sándor, a Pest megyei Zöldség- és Gyümölcsfeldolgozó Vállalat igazgatója, Cegléd, dr. Hadanich Gyula, a Pest me­gyei Főügyészség íöügyészlielyet- tese, S. Hegedűs László, a Hazafias Népfront Pest megyei Bizottsága Kiss Mihály, a Pest megyei Épí­tőipari Vállalat művezetője, Vác, Ladányi Imre nyugdíjas, Vác, Dr. Magyari András, az Agrár­tudományi Egyetem tanszékveze­tő tanára, Gödöllő, Márczis Antal, a dabasi Fehér Akác Tsz elnöke, Ménesi Árpád, a dánszentmik- lósi Micsurin Tsz párttitkára, Dr. Nagy Zoltán, a dabasi járá­si ügyészség vezetője, Németh Gyula, Dunai Kőolaj­ipari Vállalat, Százhalombatta, Németh István nyugdíjas, Üröm, Oszkó Gyula, az Ipari Műszer- gyár igazgatója, Iklad, Pala Károlyné, a Szentendre Vá­rosi Tanács VB elnökhelyettese. Pásztor István nyugdíjas, Ceg­léd, Pesti László, a Budapesti Mező- gazdasági Gépjavító Vállalat igaz­gatója. Petöházi Gábor, a Kisállatte­nyésztő Kutató Intézet igazgatója. Gödöllő, Sátor János, a Mechanikai Művek igazgatója, Szatmári Lajos, a Pestvidéki Gépgyár pártbizottságának titká­ra. Szelepcsényi Imre nyugdíjas, Cegléd, Török Géza nyugdijáé, Budapest, Udvari László, a nagykátai Kos­suth Tsz elnökhelyettese, Urbán Gyula, a Pest megyei Nyomdaipari Vállalat Igazgatója, Vác, Varga József, a Csepel Autó­gyár dolgozója, Szigethalom, Vándor Béla, a Híradástechnikai Anyagok Gyára Igazgatója. Vác. A VÖRÖS CSILLAG ÉRDEM­RENDET KAPTA: Bokros János r. alez., Pest me­gyei Rendőr-főkapitányság. dr. Szabó Sándor, r. alez.. Pest megyei Rendőr-főkapitányság. a munka Érdemrend ezüst FOKOZATÁT KAPTA: Ágoston Sándor, a Közlekedési Gépjavító Vállalat igazgatója, Ceg­léd. Barna Zsigmondné nyugdíjas, Vác Bella Mihály nyugdíjas, Szent­endre, Benkovics Mihályné, a tápió- szentmártoni Kossuth Tsz párttit­kára, Blázsik József nyugdíjas, Tö­rökbálint, Bolcsó János, a Magyar Állam- vasutak állomásfőnök-helyettese, Cegléd, Bori Rudolf, a Pest megyei Népi Ellenőrzési Bizottság elnöke. Both Ferenc, a MÉK ceglédi ki- rendeltsége vezetőhelyettese, id. Csányi Mihály nyugdíjas, Szentlőrinckáta. dr. Csedő Béla nyugdíjas, Bu­dapest, Darvas! Pálné, az alsógödi Egye­sült Duna menti Tsz tagja, Dregonya Istvánná, a gödöllői Javító Szolgáltató Ktez dolgozója, dr. Fábián Béla. a Pest megyei Bíróság tanácsvezető bírója, Faur Mihály, a maglódi Vas­ipari Vállalat igazgatója. Fodor Géza nyugdíjas Alsógöd, Forgács Ferenc nyugdíjas, Gö­döllő. Hegedűs Károly nyugdíjas, Vác, Hídvégi Zoltán, a Pest megyei Faipari Vállalat igazgatója, Holló András, a galgamácsai Hunyadi Tsz elnöke, Honig György, a Hazafias Nép­front gödöllői Járási Bizottsága titkára, Hörömpő József nyugdíjas. Mo­nor. HÖrömpő Mihály nyugdíjas, Mo­nor, Kaiser László, a Pest megyei Ta- j nács főelőadója, | Karlik András, a Budaörsi Köz­ségi Tanács VB elnöke, j Karkész Sándor, az Egyesült | Izzó Váci Gyára igazgatója, ; Kókai Jánosné, a Pest. megyei | Temetkezési Vállalat igazgatója, i Kukucsika János-né, az MSZMP ! Pest megyei Bizottsága pártisko- ) Iájának tanára, | Kürti István, a Ganz MM Áram- I mérőgyára főosztályvezetője, Gö- J döllő, Littman Sándor, a Gyapjúmosó- és Szövőgyár budakalászi gyár­egységének lakatosa, Magyar László nyugdíjas, Nagy­kőrös, Malek Imre, nyugdíjas, Albert- irsa, Mellényi Ferencné nyugdíjas, Vác, Mészáros József nyugdíjas, Tá- piószele, Mudroch Frigyes, az MGM Díó&* di Gyára üzemszervezője, Nagy István nyugdíjas. Buda­keszi, Nagy László, a Tinnyei Községi Tanács VB elnöke, Nagy László, a Csepel Autó­gyár fényező munkása, Németh Sándor nyugdíjas, Ceg­léd, Poprádi Pál nyugdíjas, Cegléd, Prandler Jánosné nyugdíjas, Dunakeszi, a munka Érdemrend bronz FOKOZATÁT KAPTA: Bense István, a dányi Magve­tő Tsz elnökhelyettese, Bucskó Vilmos nyugdíjas, Gö­döllő, Fazekas János nyugdíjas, Jász­karajé nő, Heim György, a Szentendrei Pa­pírgyár főmolnára. Horváth Levente nyugdíjas, Szentendre. Kispái István nyugdíjas, Alsó né­ni edi, Kohuth Galla Józsefné nyugdí­jas, Gyömrő, Kruppai Sándor, az MSZMP Pest megyei Bizottság pol. munkatársa, Lepuschán Károly, a dunabog- dányi Úttörő Tsz tagja. Markó Sándor nyugdíjas, Szent­endre. id. Mészáros György, a nagykő­rösi Ládagyár rendésze, Németh Veronika, a Vöröske­reszt Pest megyei titkára, ötvös Sándor gyáli ktsz csoport- vezető, Pintér Miklós kisiparos, Cegléd, Polgár Mihályné, a Pest megyei Állami Építőipari Vállalat dolgo­zója, Polinger Ferenc, az MSZMP Mo­nori Járási Bizottsága politikai munkatársa, Potoczky András, a Pest megyei MÉH Vállalat csoportvezetője, Reményi Lászlóné általános is­kolai igazgató, Sződliget, Sáfrányos László, a Dömsödi Községi Tanács VB elnöke, Tatai János nyugdíjas, Gyál, Tihanyi István, a péceli Mező- gazdasági Szakiskola tanára, Themesz Géza nyugdíjas, Rác­keve. 110 évvel ezelőtt, 1860. áp­rilis 5-én született Ist- vánffl Gyula botanikus, aka­démikus, a Szőlészeti Kísér­leti Intézet alapítója. ' Tanulmányait a kolozsvári és a bonni egyetemeken vég­zi, 1881-ben Kolozsvárt böl­csészdoktori, a következő év­ben tanári oklevelet szerez. Évekig a kolozsvári egyetem növénytani tanszékének ta­nársegéde, s már 23 éves ko­rában egyetemi magántanár. Külföldön folytat tanulmá­nyokat, azután egy rövid ideig Budapesten, 1897-től pedig a kolozsvári egyetemen oktat. 1898-tól az általa meg­szervezett' > Szőlészeti Kísér­leti Intézet vezetője; 1915- től 1927-ig a budapesti egye­temen a növénytan nyilvá­benin: Mi nemcsak forradalmak győzelmét láttuk, nemcsak azt láttuk, hogyan erősödött meg forradal­munk hallatlan nehézségek közepette, és hogyan hozta létre a hatalom új formáit, amelyek az egész világ ro- konszenvét felénk fordítják, hanem azt is látjuk, hogy az a mag, melyet az orosz forradalom elvetett, kikéi Európában. |> ét nappal a Magyar Ta­nácsköztársaság győzel­me után mondta el Lenin az idézett szavakat, az Oroszor­szági Kommunista Párt VIII. kongresszusának záróbeszédé­ben, utalva arra az örömteli hírre, amely éppen akkor ér­kezett Magyarországról. A fia­tal szovjet állam első sikerei mellett a magyar kommunis­ták hatalomra jutása adta az indítékot a zárszó befejező mondatához; „... bármilyen súlyosak legyenek is azok a megpróbáltatások, amelyek még ránk zúdulhatnak, bár­milyen nagyok legyenek is azok a bajok, melyeket a nem­zetközi Imperializmus döglődő fenevadja még ránk hozhat — ez a fenevad elpusztul és a szocializmus győzni fog az egész világon.” Ma már történelmi igazság, hogy 1918 novemberében a le­nini eszmék jegyében alakult meg a magyar munkásosztály új forradalmi pártja, s győzött nem sokkal utána a magyar proletariátus forradalmi harca. Mint ahogyan történelmi igaz­ság az is, hogy a leninizmus eszméi által vezetett kommu­nizmus a világ leghatalmasabb politikai mozgalmává lett az elmúlt évtizedekben. E lenini zászló alatt győzött egy sor országban, s lett világrend­szerré napjainkra a szocializ­mus. A történelem ma már nemcsak a magyar példán bi­zonyítja, mire képes az a nép, mely a lenini eszmék által ve­zérelt kommunista párt mögé tömörül. Mégis — számunkra szívet melengetőén boldog tény, hogy annak idején apáink voltak az elsők... IVem a mindent megszépítő idő távlatából csupán, ha­nem a történelem szigorú té­nyei alapján is elmondhatjuk, hogy Lenin a szívébe zárta a magyar népet A rövid életű, de történelmileg felmérhetet­len jelentőségű Tanács-Ma- gyarországot Szovjet-Oroszor- szág édes gyermekének tartot­ta. A két nép sorsazonosságá- ra utalt már 1913-ban, amikor azt írta egyik művében: „Ma­gyarország, mint ismeretes, legközelebb van Oroszország­hoz.” Bizonyára nem földrajzi értelmében hangsúlyozta Le­nin ezt a közelséget, ahogyan azóta is, a magyar nép leg­jobbjai baráti, testvéri sorskö­zösséget, érdekazonosságot, eszmei, politikai egyetértést és együttműködést értenek e kö­zelség alatt. Lenin állandó figyelemmel kísérte, s nagyra értékelte, amikor csak tehette, példaként, megdönthetetlen bizonyíték­ként idézte beszédeiben, cik­keiben az első magyar prole­tárdiktatúrát. Mindig nagy szeretettel beszélt a magyar forradalmárokról: ,.Magyaror­szág példája döntő lesz a pro­nos rendes tanára, 1920-tól akadémikus. Eleinte sejt- és szövettani kérdésekkel, majd a mosza- tok és gombák vizsgálatával, a szőlőbetegségek kutatásá­val foglalkozik. Az elsők kö­zött dolgozza ki a peronosz- póra elleni küzdelem mód­szereit; előrejelző módszere külföldön is közismertté vá­lik. A francia tudományos akadémia kétszer is a Tho- re-díjjal tünteti ki. Élete utolsó éveiben (1930- ban hunyt el Budapesten) a kukoricaszárból és nádból való cellulózgyártással kísér­letezik. Az eljárást külföldön szabadalmaztatja. Sokoldalú irodalmi tevékenységet fejt ki, csaknem 200 dolgozata jelenik meg hazai és kül­földi folyóiratokban. letártömegek számára — mondta —, mert azt bizonyítja, hogy nehéz pillanatokban a szovjethatalmon kívül senki más nem tudja kormányozni az országot, öreg emberek azt szokták mondani: felnőttek a gyerekek, emberré lettek, most már meghalhatunk. Mi nem készülünk meghalni, mi hala­dunk a győzelem felé, de ami­kor olyan gyermeket látunk, mint Magyarország, ahol már szovjethatalom van, akkor azt mondhatjuk, hogy mi már megtettük a magunkét nem­csak orosz, hanem nemzetközi méretekben is és hogy mi ki­bírunk minden szörnyű nehéz­séget, csak győzelmet aras­sunk." A z első és a második ma- gyár proletárdiktatúra közé még egy negyedszázadra történelmi anakronizmusként beékelődhetett a Horthy-fasiz- mus a maga nemzetvesztő, nem­zetáruló politikájával. De ezekben a nehéz időkben is Lenin neve és a lenini eszmék tartották fenn a hitet, a biza­kodást a jövőben. Lenin nem­csak a maga határtalan for­radalmi optimizmusát tudta átültetni a magyar kommu­nistákba. A Magyar Tanács- köztársaság a tapasztalatainak mélyreható marxista elem­zésével, a kapitalizmus korá­nak mérnöki pontosságú fel- térképezésével, a háború utá­ni új reakciós európai ural­kodó osztályok politikai arcu­latának megrajzolásával fel­mérhetetlen — az egész nem­zetközi munkásmozgalom szá­mára hasznos — segítséget nyújtott azoknak, akik a nép hatalmáért új rohamra ké­szültek. Lenin katonái szabadították fel hazánkat a fasiszta rend­szer negyedszázados uralma alól. Nagy történelmi igazság­szolgáltatás volt ez a magyar népnek az 1919-ben idegen fegyverekkel vérbefojtott Ma­gyar Tanácsköztársaságért. Lenin nem érhette meg a Szocialista társadalom felépí­tését, de ennek kezdete arra a rendkívüli megpróbáltatások­kal teli hat esztendőre esik, amikor ő állt a szovjet állam élén. Természetes, hogy előre nem válaszolhatta meg a szo­cializmus építésének mindazon kérdéseit, amelyeket a fejlő­dés szükségletei később felve­tettek. Megoldásukhoz azon­ban nélkülözhetetlen az a hatalmas eszmei hagyaték, amit örökül hagyott ránk. Ma már negyedszázad tapasztala­taival mögöttünk elmondhat­juk, hogy mindaz, amit Lenin­től tanultunk a proletárdikta­túra általános és sajátos voná­sairól, a párt és a nép össze- forrottságáról, a párt egységé­nek, eszmei tisztaságának je­lentőségéről, szinte nélkülöz­hetetlen segítséget nyújtottak forradalmi feladataink megol­dásához. C ikeremk forrása lett az, ^ hogy betartottuk a szo­cializmus építésének Lenin által feltárt általános törvény- szerűségeit, ügyelve az ugyan­csak általa hangoztatott intel­mekre „... felkutatni, tanul­mányozni, megkeresni, kita­lálni, felismerni minden egyes országban a nemzeti sajátos­ságokat, a nemzeti szempont­ból jellegzetes mozzanatot... az egységes nemzetközi fel­adat konkrét megoldására ..." Az elmúlt negyedszázad bot- ladozásai, hibái, átmeneti ku­darcai rendre akkor követ­keztek be, ha ennek a lenini gondolatnak egyik, vagy má­sik oldalát figyelmen kívül hagytuk, megsértettük. Lenin, aki mindig egyszerűen, tömö­ren és közérthetően fejezte ki magát, egyszer azt mondta: „Ahhoz, hogy a lovagláshoz megfelelő lovat válasszunk ki. kevés csak azt tudni, hogy a lovak zabot esznek.” Sok ta­nulópénzt fizettünk, amíg végképp megtanultuk ennek a lenini igazságnak is a tartal­mát, amíg általános munka- módszerünkké vált, hogy a lovagláshoz minden odavonat­kozó körülményt számba ve­gyünk és így kezdjünk vág­tába. Negyedszázad múltán szer­teágazó tapasztalatainkat ösz- szegezzük. Ügy tűnik, ezek so­rában a legfontosabb: a mum- káshatalom megerősödése, szo­rosan kapcsolódik pártunk le­nini politikájához, a tömegek megnyeréséért folytatott harc­hoz. Nem mondjuk, hogy min­dig mindent jól csináltunk — de amikor a lenini úton jár­tunk, soha nem tévedtünk. A történelmi mérföldkő- veknél megállni, visz- szatekinteni elsősorban azért szükséges, hogy erőt merít­sünk a továbbhaladáshoz. Az ünneplés hangulata mindig kellemes, felemelő érzés, de nem feledtetheti velünk azt, ami még előttünk áll. Szá­munkra, történelmi fejlődé­sünk mai szakaszában, úgy tű­nik, azok a lenini tanítások a legidőszerűbbek, amelyek a nyílt politikai (katonai!) har­cok után következő új korszak, a békés építés gazdasági kér­déseivel foglalkoznak. Lenin életének utolsó időszakában írt művei szinte kézikönyvül szolgálhatnának mai felada­taink megoldásához. E cikkei­ben sorra találkozunk olyan fogalmakkal — és azok mar­xista értelmezésével —, ame­lyek ma gazdaságirányítási rendszerünkben fontos szere­pet játszanak: a munkaterme­lékenység jelentősége; a fe­gyelmezett és eredményes munkáért érzett kollektív fe­lelősség; az anyagi érdekelt­ség és az erkölcsi ösztönzők; az árutermelés és a piac tör­vényei; az áru- és pénzgaz­dálkodás; a tömegek ellenőr­zése; a jövedelmezőség és a nyereségre törekvés helyes ér­telmezése. Mi sem lenne okta­lanabb, Lenin szelleméhez méltatlanabb, mint fellapozni cikkeit és kész receptként használni az abban foglalta­kat politikai, gazdasági éle­tünk mai körülményei között. Elsősorban azt kell megtanul­nunk tőle, ahogyan a marxiz­mus alapelveiből kiindulva, széleskörű társadalmi és gaz­dasági ismeretek alapján, mindig támaszkodva a dolgo­zó tömegek tapasztalataira, az új helyzetben új megoldási el­veket keresett; ahogyan eze­ket megválasztotta, szükség esetén meg is változtatta. A kort, amelyben élünk, ** Lenin nevével fogja je­gyezni a történelem. Nem el­választhatatlan a huszadik század nemzetközi forradalmi mozgalmaitól — attól a világ- történelmi eseménysortól, amelyben elkezdődik az embe­riség igazi történelme. Nevé­vel elválaszthatatlanul össze­forrt a szocialista világrend- szer megteremtéséért, megszi­lárdításáért, az imperializmus megsemmisítéséért folyó küz­delem, s összeforr minden újabb győzelem, amelyet né­peink ki fognak vívni. Elvá­laszthatatlan Lenin nevétől az a küzdelem is, amely hazánk­ban negyedszázada folyik, s amely ezekben az években a szocializmus teljes felépítését tűzte célul. Lenin tanításai érvényesülnek minden győze­lemben, amelyet a felnőtté vált magyar nép a szocialista építésben elért és el fog érni. Varga József Ma, április 4-én nyílik az ALBERTIRSAI FOGYASZTÁSI SZÖVETKEZET ÁRUHÁZA A Szőlészeti Kísérleti Intézet alapítója

Next

/
Oldalképek
Tartalom