Pest Megyi Hírlap, 1970. április (14. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-30 / 100. szám

19*0. ÁPRILIS 30., CSÜTÖRTÖK

PEST

MEGYEI

\fCírlap

A RÁDIÓ ÜNNEPE

Házi ünnepséget rendeztek szerda délelőtt a Rádió szákházában: 25 évvel ezelőtt, az első szabad május 1-én újra kezdődött rádiózás évfordulóját ünnepelték.

Az ünnepségen megjelent Pullai Árpád, az MSZMP KB titkára, Horn Dezső, a közlekedés- és postaügyi miniszter első helyettese, a posta vezér- igazgatója.

Szepesi György köszöntötte a rádió legrégibb munkásainak kollektíváját, s dr. Hárs István, a Magyar Rádió és Televízió első elnökhelyettese idézte á szabaddá lett ország új, demokratikus szellemű rádiózásának megindulását.

Az 1945-ös május 1-én hét Utcai hangszóró segítségével — szabadság-hegyi adónál, 500 watt energiával — a déli ha- .rangkondulás jelezte: megszólalt a Magyar Rádió. Négy nappal később leheteti hallani a háború utáni első rádió- 6zínház-műs0rt. Az 1946-os

évben már 471 új és régi színésszel dolgozott a drámai osztály, a színésznők 515, a férfi színészek 1063 esetben szerepeltek. 1949-ben vette fel a Budapest I. a Kossuth-, a Budapest II. a Petőfi rádió nevet.

Konténeres szálanyag

Az Egyesült Izzó váci gyárában kidolgozták a konténeres szálanyag szállítási módját. Ha beválik, számot' tevő mennyiségű csomagolóanyag takarítható meg és az anyagmozgatáshoz kevesebb dolgozóra lesz szükség,

MIÉRT SZÜRKE BETON?

Új hajók a Dunán

URH a pénztárban

Május elsejétől már a nyári menetrend szerint közlekednek az átkelőhajók a Duna két partja között. A Pest megyei Kishajózási Vállalat a tél folyamán másfél millió forintos költséggel korszerűsítette hajóparkját és modernizálta parti létesítményeit. Emellett idén két hajóval is bővül az

Hogy a lélek ki ne aludjon

I A harmincas évek regényolvasói talán még emlékeznek ; Ziiahy Irajosnak a kivándorlás és az azt követő, „új hazára” találás nagy témájáról írt regényére: „A lélek kialszik”. Valóban. voltak évtizedek, amelyek úgy fogyasztották a hazai föld népét, a dolgozó embert, a kilátástalanság elől menekülő százezreket, mint valami járvány.

Szólt a hajósíp. indultak. .

Aztán más történelmi viharok fújták el őket: Horthy Miklós Magyarországáról a haladó, demokratikusan gondolkodó emberek üldözése; 1944-ben a háború végének sorsfordulója, amely katonát, kis leventét is sodort nyugatra, megzavarodott kisembert is, nemcsak a vitéz Zakó-típusú, tudatosan a forradalom elől menekülő úri rétegeket. És 1956 tízezrei között is a tudatos rombolóké, a gyilkos ösztönök dúvadjaié volt — a kisebbség; a nagy, túlnyomó többség a megriadt, csalódott, félrevezetett vagy a kapitalista világtól csodákat váró határátlépőké volt. Rétegek egymás után, rétegek egymás mögött: új és nj magyar rajok a világ országútjain, tengerein, Helyes-e egy kalap alá vonni őket? Vagy akárcsak igazságos-e a gúnyolódás, amellyel humorunk gyakran köszörüli oroszlánkörmeit — a .külföldre szakadt hazánkfia” fogalmán? Hiszen az első külföldre szakadtak még „Ferenc Jóska” elől, „Tisza Pista” elől disszidáltak — tehát az ellenkezőjét akarták az úri világnak; az 1930 táji kivándorlók Horthy Magyarországát hagyták itt, azt a tegnapot, amelyet mi elvetettünk. Ezeknek fiai és unokái, a második és harmadik nemzedék: csak földrajzilag lehet távol tőlünk, de Magyarországhoz tartozásukat mi nem gyengíteni, hanem erősíteni szeretnénk.

Nemcsak az övéket! Azokét is, akik a későbbi történelmi hullámverés tajtékával sodródtak túl a határokon. Az 1944-es és 56-os évjáratok közül is közünk van és lesz azokhoz, akik a „revans” vérgőzös álmait kisöpörték fejükből, és a nemzethez tartozás, a nemzeti kultúrkörhöz, az anyanyelvhez tartozás tiszta érzőiéit melengetik. Ezért örülni tudunk hazatértüknek, ha látogatóba jönnek — mert tudjuk, néhány vagy néhány tucat fenegyerek és forintégető „krakéler” nem homályosíthatja cl a tíz- és tízezer tisztességes, hazája iránt jó és igaz érzelmeket tápláló tegnapi magyar állampolgár kapcsolatait, tevékenységét.

Ennek a kapcsolatnak olyan szervei, fórumai vannak, mint a Magyarok Világszövetsége, olyan írásos eszközei, mint a nagyon kedvelt Magyar Hírek, olyan rádióhullámai, mint amelyeken a Szülőföldünk ad műsort, minden égtáj irányába.

Miért akarjuk, hogy jöjjenek — rég kivándoroltak harmadik nemzedékéből és tegnapi, megriadt menekülök közül egyaránt? Mert szeretnénk megmutatni neleik változó, örömöket és gondokat egyaránt magába foglaló életünket. Hogy kommunistává varázsolnánk vagy agitálnánk őket? Nem ez a feladatunk. Tények, változások, eredmények megmutatása a dolgunk. Hogy megtalálják az új érintkezési pontokat az óhazával: egy szép táj, egy szép könyv, egy múzeumi látogatás, egy színházi este, egy pinceszer, egy Duna-parti séta, egy orgonahangverseny mágneses vonzásában. A világszövetség nemrégiben ötven, általa ismert című, távol élő magyar származású művésznek küldött értesítést, meghívást egy kiállításra. Mind feleltek ,..

Természetesen ez a javuló kapcsolat nem valahonnan az égből pottyant, hanem egész belső fejlődésünk évek óta tartó higgadt, józan szakaszának, a párt- és kormánypolitika nagyvonalúságának függvénye. Az, hogy a korábban gyanakvó szemmel nézett kis haza szalonképes lett a világ közvéleménye előtt. Anélkül, hogy elvi engedményeket tett volna. Anélkül, hogy kevésbé lenne szocialista. De most ez a kis haza a magyar nyelv megőrzésére, folytat akciókat külföldön élő fiai között, műemlékeit, öreg várait, kedves helyeit szépen és szívvel gondozza, és — például ez idén a nagy király, az államalapító István születésének évfordulójára készül. Egy évezred távolából int felénk a nomádság, a szétszórt törzsi állapot és a feudális európai állam határmezsgyéjén dönteni tudó Vajk, Gejza fia. Arra tanít: tudni és merni kell előrelépni. Ki hallgatott jobban erre a szóra, mint a mi társadalmi rendünk?

S a szép és méltó ünnepség — és találkozássorozatok mellett a magyar irodalomhoz, zenéhez, művelődéshez kapcsolódás tudatát ápolni, közben felmérni, mekkora Is a valóságban a kint élő magyarság: ez hosszú, több éves, évtizedes feladat. De vállalnunk kell, hogy a lélek — a hazához tartozás lelke „ne aludjon ki”.

Szeretnénk, hogy a földrajzi távolságokat legyőzze it nemzethez tartozás vonzása. A másfél-két milliónak akarunk kedves emlékezéseket, eltéphetetlen hazai szálakat. Hogy a hozzánk tartozás melléktermékeként kissé az óhaza „kövesei” is maradnak odakint, hogy ők is szépítik hírünket a világban? Ez csak jó, ez csak nemzeti cél — tisztességes céL Haladó cél is: hiszen ha a mai Magyarországot jó, tisztességes és őszinte szóval említik környezetükben — legyen az Párizs környéki városka, ilUonisi farm, kaliforniai művésznegyed — már tettek valamit minden ember, minden nép egymáshoz közelhozá- sáért is.

Baktai Ferenc

állomány. Az „Előd”, mely már elkészült, a zebegényi forgalmat bonyolítja majd, s a másikat is rövidesen vízre bocsátják. Mindkét hajó áramvonalas, „kiles' kiképzésű”, fürge jármű: hatvan személy szállítására alkalmas.

öt új várócsarnok is felépül még a nyári idény előtt. Sajnos, csak szürke betonból — mert az ízléses üveg és fém kombinációjú helyiségeket rövid idő alatt tönkreteszik a várakozók.

A Kishajózási Vállalat Vácott a két pénztár között UHR- kapcsolatot létesít, hogy utastorlódás esetén azonnal mentesítő hajókat küldhessen a helyszínre. Ugyancsak a forgalom gyorsítására kompokat irányítanak a zsúfolt helyekre, így például a tavalyi tapasztalatok alapján, Felsőgöd- ről, a vonatok érkezése után minden szombaton és vasárnap 600 személyes komp szállítja az utasokat a surányi üdülőtelepre.

Üdülőházak

berendezései

Az Iparművészeti Tanács Bacsó Béla utcai bemutató- termében árusítással egybekötött bemutatót rendezett a BÚTORÉRT Vállalat. Az üdülőházak és társas üdülőlakások új tulajdonosainak kívánnak ezzel segítséget nyújtani, öt teljes garnitúrát mutatnak be. Ezek egyike a szovjet nyaralóház-berendezés, olyan szekrénysorral, amelynek elemei egymásba fordíthatók és összezárhatók, s a heverő szétszedhető két-három személy számára. Kiállították az Otelló garnitúrát, többféle hintaszéket, emeletes ágyat, kerti garnitúrákat is. A május 10-ig nyitvatartó kiállítás valamennyi bemutatott darabja azonnal megvásárolható.

Az iparművészek bevonásával rendezett kiállítást több olyan vállalat, intézmény, kérésére tervezték,” amelyeknek dolgozói társasüdülőket építettek.

A lakberendezési tárgyak bemutatójával egyidőben tájékoztatást adnak az üdülőház-építőknek és a helyszínen Is beszerezhető a Típustervező intézet hétvégi terve.

Felnőttek a feladatokhoz

Új követelmények a pártmunkában Nagyobb tervszerűség, jobb elvi-politikai irányítás

MÉRLEGEN A TSZ-PÁRTTITKÁROK MUNKÁJA

FELVESZÜNK

esztergályos és lakatos szakmunkásokat

kél, illetve egy műszakos munkaidőre.

Váci Autójavító és Fémipari Vállalat

Vác, Dózsa György út 53.

Több mint két esztendő telt el azóta, hogy a gazdaságirányítás reformja, a vállalati gazdálkodás megteremtésének igénye azt követelte a termelőszövetkezeti kommunistáktól, hogy gyökeresen változtassák meg a pártmunka stílusát: a gyakran részletekbe menő operativitás, a kampányfeladatokra való mozgósítás helyett kapjon nagyobb teret a tervszerűség, az elei-politikai irányítás, a gazdálkodás és a gazdaságosság kérdéseivel kapcsolatos elemző munka. Meg tudtak-e felelni e követelményeknek a tsz-párltitkárok, -pártszervezetek — erre kértünk választ Tuza Sándornétól, a Budai Járási Pártbizottság titkárától és Széli Károlytól, a pártbizottság osztályvezetőjétől.

— A megváltozott követelményekre való felkészüléskor abból indultunk ki — kezdte a beszélgetést Tuza Sándorné —, hogy az új mechanizmus társadalmi hatása szükségszerűen megnöveli a tömegek és az érdekeiket képviselő szervezetek szerepét. A nagyobb önállóság, a célok kitűzésének és azok megvalósításának szabadsága megköveteli a közös akarat kialakításának helyes módszerét. Tsz-pártszerveze- iteinktől nem csupán azt igénylik ma már, hogy politikai agitációs munkájukkal segítsék elő a soron következő gazdasági feladatokra való felkészülést, hanem elsősorban azt, hogy irányító-ellenőrző tevékenységük tervszerűen fogja át a gazdálkodás jelenlegi és távlati fejlesztésének minden kérdését. Ez viszont alapos politikai-szakmai félkészültséget igényel a kommunistáktól, elsősorban a párttitkároktól.

— Első kérdésünk ezzel függ össze: milyen a járás tsz-párt- titkárainak politikai-szakmai felkészültsége, Iskolai végzettsége?

— Sokkal jobb, mint néhány évvel ezelőtt, ám elégedettek még mindig nem lehetünk — mondotta Széli Károly, majd így folytatta: — Tizenhárom alapszervezeti és egy csúcsvezetőségi titkárunk között egy sincs, aki ne végezte volna el az általános iskola nyolc osztályát; öten érettségiztek és ugyanennyien végeztek egyetemet, főiskolát vagy felsőfokú technikumot A pártiskolai végzettség statisztikája így alakult: középfokút

1 éves pártiskolát vagy marxista—leninista esti egyetemet ketten, alsófokút — 5 hónapos pártiskolát vagy marxista—leninista esti középiskolát — tizen végeztek; mindössze két titkárunk van, aki nem végzett politikai iskolát A titkárok szakmai felkészültségéről a tsz-ben betöltött munkakörük ad képet: egyetlen függetlenített titkárunk van, a töki Egyetértés Tsz- ben, a két alapsizervezet munkáját irányító csúcsvezetőség titkára. Hat párttitkárunk elnökhelyettes, és egyben valamilyen gazdálkodási ágazat vezetője, négyen brigád vezetők, egy titkárunk főagronó- mus, egy munkavédelmi előadó, egy beosztott könyvelő, egy pedig olyan brigádvezeitő, aki maga is fizikai munkát végez.

— Ezzel választ kaptam a következőnek szánt kérdésre is: van-e olyan pártütkár, aki „mondva csinált” munkakört tölt be?

— Ilyen a budai járás közös gazdaságaiban nincs — szögezte le Tuza Sándorné és hozzátette: — Egyelőre további függetlenítést sem tervezünk.

— Egy régebbi titkári jelentésben ezt olvastam: „A termelőszövetkezeit gazdasági és pártvezetőségének kapcsolata olyan szempontból jónak értékelhető, hogy komoly ellentét, személyeskedés a két szerv vezetői között nem volt...” A nem túl szerencsés fogalmazás diktálta a következő kérdéseket: Es más szempontból milyen a kapcsolat? Az, hogy nincs „komoly ellentét” nem jelent esetleg kritikátlanságot, elvtelenséget,

esetleg a pártvezetőség „lojális ellenzékiségét?”

Tuza elvtársnő tiltakozik:

— A kritikátlan hajbókolás ismeretlen a járás termelő- szövetkezeteiben. Egyetlen párttitkárunk sincs, ” aki kenyérféltésből, opportunizmusból „helyezkedne” vagy szemet hunyna. Bár még csak a kezdetén járunk annak az útnak, amely a gazdasági és pártvezetőség közötti pártszerű munkakapcsolatokhoz vezet, olyan együttműködéshez,

amely kritikus is, és szervezőmozgósító hatású is, az elvtelenséget már mindenütt száműzték a pártvezetőség munkájából. Azért vannak még hibák, gyermekbetegségek: pártszervezeteinknek meg kell szokniuk a nagyobb önállóságot, felelősséget, s ehhez több politikai tapasztalat,

mozgalmi iskolázottság — és idő szükséges. Korábban ahhoz szoktak, hogy ha hibát észleltek a gazdasági vezetésben, jelezték a járási pártbizottságnak, s mi bíráltunk, intézkedtünk, ahogy kellett. Most arra ösztönözzük a

pártszervezeteket, hogy maguk gyakoroljanak kritikát, tárják fel a hibákat és törekedjenek a felszámolásukra. Ha ehhez kevés az erejük vagy akadályba ütköznek,

csak akkor segítünk.

Széli Károly így folytatta:

— Jelentős javulás ' van a kritika hangnemében, megalapozottságában is. Annak ellenére, hogy a megbírált emberek érzékenysége ma sem kisebb, mint azelőtt, mégis, egyre ritkábban fordul .elő, hogy személyeskedésnek, ellenük indított hajszának vegyék a pártszervezet bírálatát. Tartalmasabbak, színvonalasabbak lettek a taggyűlések is. Ezt nemcsak az bizonyítja, hogy egyre inkább fontos, átfogó gazdálkodási kérdéseket tűznek napirendre, hogy a határozatok többsége konkrét, célratörő és számonkérhető, hanem a párttagok felszólalása is: szubjektív problémákkal, egyéni sérelmekkel már nem a taggyűlésen hozakodnak elő.

— Azért beszéljünk a kapcsolat negatív vonásairól is — veszi át a szót Tuza Sándorné. — Tsz-elnökeink egy része nem tekinti egyenrangú félnek, partnernak a párttitkárt. Hol azért, mert nála képzetlenebb, hol kisebb emberi hibái miatt, de mindenképpen megfeledkezve arról, hogy a párttitkár az egész pártvezetőséget, az egész pártszervezetet képviseli. Az ilyen jelenségeket nem tűrhetjük. Az is előfordul, hogy a gazdasági vezetés nem fogadja el a jogos, elvieken alapuló kritikát, vagy hogy a pártvezetőség saját, ésszerű határozataira sem határidőt nem tűz ki, sem a végrehajtásukat nem ellenőrzi.

— A kommunistái: a közfigyelem reflektorfényében élnek. Tőlünk a legkisebb erkölcsi botlást is joggal kérik számon, joggal követelik meg a közéleti és magánéleti tisztaságot. Hogy állnak a tsz-párt- litkárok a példamutatással, a kommunista erkölccsel?

— Járásunkban erkölcsi okok miatt évek óta nem kellett felelősségre vonnunk egyetlen tsz-párttitkárt sem. A legutóbbi alapszervezeti választások óta volt ugyan három személyi változás, de egyet átszervezés indokolt, két titkár pedig a munkában nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket.

— Milyen a pártszervezetek gazdaságszervező tevékenysége?

— A legnagyobb fejlődést a pártmunkának ezen a területén érték el pártszervezeteink az utóbbi'két esztendőben — válaszol Tuza elvtársnő. — Nemcsak olyan értelemben, hogy a pártszervezetek egyre gyakrabban lépnek fel kezdeményezőként a profilkialakítás, a távlati fejlesztés, a kiegészítő tevékenység, a gépesítés és a gépparkfelúj^ás kérdésében, hanem úgy is, hogy igényeket támasztanak a gazdasági vezetéssel szemben. Termelőszövetkezeteink gazdasági és politikai erejét éveken át lekötötte a nagyüzemi szőlő-gyümölcstelepítési program, amiben járásunk élenjárt. Elmaradtunk viszont a nagyüzemi állattenyésztésben, s ezt most kell pótolnunk. Meg kell mondanom, mind a tsz-tagság, mind pedig a szakemberek körében van bizonyos ellenállás a szakosított állattenyésztő tele- I pekkel szemben, s ezt a párt- szervezetek kommunistáinál kell legyőzniük, türelmesen, i további fejlődés, a jövő megalapozása érdekében.

— Milyen a pártépítő műnk« a tsz-pártszervezetekben?

— Rapszödikus. tervszerűtlen — mondja Széli Károly. — Van olyan tsz — a pilisvörös- vári —, ahol 1966—69 között egyetlen párttagot sem vettek fel! Pátyon két éven áit tartott a tagfelvételi „zárlat”; Zsám- békon 1968-ban egyet, 69-ben egyetlen tagot sem vettek fel; Piliscsabán tavalyelőtt senkit, tavaly egy^ párttagot fogadott el a taggyűlés. Jellemző példa a rapszodikusságra a bioitorbá- gyi tsz, ahol a két évvel ezelőtti hat tagfelvételt tavaly egyetlen egy sem követte, és Solymár, ahol 1968-ban teljesen megfeledkeztek a pártépítésről, tavaly viszont négy fővel gyarapodott az alapiszervezet. Tervszerűségről csupán a töki Egyetértés Tsz pártszervezetében beszélhetünk, ahol az utóbbi két évben négy, illetve három kommunistával erősödtek. A pártépítés gyengeségeinek vannak objektív okai is: a tsz-tagság zömét idős emberek teszik ki, akik már nem nyerhetők meg a marxista eszméknek; sok a nő is, akiknek vallásos világnézetét kommunistáink nem tudták megfelelő politikai nevelő munkával megváltoztatni. Gyakori hiba. hogy a pártszervezetek túlzott követelményeket támasztanak a nőkkel szemben a társadalmi munkában. Magyarán: nem veszik eléggé tekintetbe családi gondjaikat, s a háztartás terhét, ami falun ma is szinte kizárólag az asszonyok vállára nehezül. A nemzetiségi községekben kölcsönös elzárkózást tapasztalunk: a nemzetiségi dolgozók visszahúzódá- sána a pártszervezet hasonlóan reagál. „Mi menjünk hozzá, miért nem jön magától?!” — ilyen vélemény sem ritkaság ezekben a pártszervezetekben.

— A Politikai Bizottság I9C7. május 9-i határozata — majd ezt követően a kormányrendelet —, a káder- és személyzeti munkáról ezekben a hónapokban kerül gyakorlaU megvalósításra. Milyen tapasztalataik vannak ezzel kapcsolatban?

— Pártszervezeteink elkészítették a véleményezési listát azokról a fontosabb munkakörökről, amelyeknek betöltéséhez a gazdasági vezetők akkor is kötelesek kikérni a párt- szervezet véleményét, ha nem is mindig veszik azt figyelembe. Azt tapasztaljuk, hogy sokhelyütt a tsz-vezetőség nem kéri ki a kommunisták véleményét. Pedig nem egy esetben éppen a pártszervezet kezdeményezésére bocsátottak el nem megfelelő szakmai vezetőket, s ezzel nagyobb hajóiknak vették elejét. A párt- szervezetek ébersége, megfontoltabb kádermunkája máris meghozta gyümölcsét: megszűnt az a nagyarányú fluktuáció — 1967-ben és 1968 első felében a főkönyvelők között 60, a főagronómusok sorában 50 százalékos volt a csere —, ami részint a körültekintés hiányából adódott, részint abból, hogy a pártveze- tőségek kezdetben nem tudtak megfelelően élni a járástól kapott hatáskörrel. A további feladat az lesz, hogy a jövőben az eddiginél gondosabban, türelmesebben foglalkozzanak a fiatal szakemberekkel, és segítsenek leküzdeni azt az averziót, ami még ma is tapasztalható egyik-másik tsz vezetőségében általában a szakemberekkel szemben. — mondotta befejezésül a járási pártbizottság titkára.

Nyíri Éva

a