Pest Megyi Hírlap, 1970. április (14. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-25 / 96. szám

2 :y6r/flp 1970. ÁPRILIS 25., SZOMBAT Gambia Az országban lezajlott népszava­zás eredményeképpen Gambia csütörtök éjféltől kezdve köztár­sasággá vált, az új államfő — Nagy-Britannia királynője he­lyett — Jawara volt miniszterelnök lett. Képünk Gambia tér­képét ábrázolja. „Menetrend" szerint rajtol az ApsSEo 14? Thomas Paine, az Amerikai Országos Űrhajózási Hivatal igazgatója pénteken a szená­tus űrhajózási bizottságában kijelentette, hogy véleménye szerint az Apollo 14 ez. év ok­tóberére tervezett Holdra szál­lását nem kell elhalasztani. Mint mondotta, a hibát, amely az Apollo 13 űrhajót kényszerleszállásra késztette, könnyen meg lehet állapítani, s „így halasztás nélkül sor kerülhet a legközelebbi hold­repülésre’’. Hozzátéve még, hogy a kiszolgálóegység oxi­géntartályának felrobbanása, amely a jelek szerint az Apollo 13 kudarcát gkozta, „viszony­lag egyszerű szerkezeti hiba’’ s könnyen korrigálható. SIKERTELEN merényletet kíséreltek meg New Yorkban Csang Csing-kuo tajvani mi­niszterelnökhelyettes, Csang- Kaj-sek diktátor fia ellen. VI. PÁL PÁPA pénteken Szardínia szigetére érkezett. Több mint 1700 éve most lá­togat el első ízben római pápa erre a szegény, elmaradott szigetre. IPARITANULÓNAK FELVESZÜNK általános iskolát végzett fiatalokat a következő szakmákba: Akiknek vidéken állandó lakásuk van, azoknak tanulóotthoni elhelyezést nyújtunk. Jelentkezés személyesen vagy írásban a PEST MEGYEI ÁLLAMI építőipari vállalatival Budapest XXI., (Csepel), Kiss János altábornagy u. 19-21. épületlakatos, ács-állványozó, épületasztalos, fapadlózó- és műanyag­burkoló, központifűtés-szerelő, építőipari gépszerelő, épületburkoló (hideg); műkőkészítő, vasbetonszerelő (2 éves), vízszigetelő, bádogos, hőszigetelő, kőműves, üvegező. Pest megyei Ingatlanközvetítő Vállalat Központ: Budapest V., Kálmán I. u. 13. Telefon: 112—842 FÉLFOGADÁS: MINDENNAP KIRENDELTSÉGEK: FÉLFOGADÁS: CEGLÉD mindennap VÁC mindennap NAGYKATA mindennap ÉRD mindennap DUNAHARASZTI szerda, szombat GÖDÖLLŐ kedd, csütörtök GYAL mindennap SZENTENDRE szerda, szombat DÍJMENTESEN hirdetjük eladó ingatlanát DÍJMENTESEN adunk eladó ingatlancímeket. Fock Jenő Csongrádhan (Folytatás az 1. oldalról.) színre hozására törekszenek, ügyelve arra, hogy a föld mé­lyén rejlő kincsekből az op­timális mennyiséget ki lehes­sen bányászni. Ehhez megfe­lelő korszerű technológiai el­járásokat alkalmaznak. Fock Jenő a beszélgetés so­rán hangsúlyozta; nagy öröm számunkra e gazdag szén­hidrogén-mező feltárása. A korszerű energiahordozók al­kalmazására való áttérés mi­att azonban mind nagyobbak az igények. Ezért a következő években a baráti országokból elsősorban a Szovjetunióból továbbra is növekvő mérték­ben kell importálni olajat és földgázt. A miniszterelnök ezután körutazást tett az olajmezőn. Üj kutak fúrásának munká­latait, működő kutakat és egyéb olajipari berendezése­ket tekintett meg, találkozott és beszélgetett az ott dolgo­zókkal. A 115-ös toronynál bemutattak egy mentési gya­korlatot: a fúrótorony tetejé­ről mentőkosárban pillanatok alatt ereszkedett le az egyik bányász. Fock Jenő a megtekintett tankállomásokon több helyen jókívánságait kifejező soro­kat int be a brigádnaplóba. Szegedre visszatérve a vá­ros határában épülő 6000 la­kásosra tervezett új tarjánte- lepi lakónegyedet tekintette meg a miniszterelnök. Fock Jenő délután a me­gye és a város vezetőivel együtt ellátogatott a szegedi egyetemek Dugonics téri köz- ponti épületébe, amelynek be­járatánál a felsőoktatási in- I KITÜNTETETT tézmények párt- és állami vezetői fogadták. A épület aulájában tartott eszmecserén Fock Jenő mi­niszterelnök kérdéseire vála­szolva többen bekapcsolód­tak a beszélgetésbe. A tudo­mánypolitikai irányelvek gya­korlati megvalósítására, a tankönyvek további korsze­rűsítésére, a kiscsoportos szemináriumi foglalkozások­nak az oktatásban való el­terjesztésére hangzottak el többek között javaslatok. Szó esett a diákönkormányzat sze­repéről, a középiskolások egyetemre való előkészíté­sének egyes problémáiról, a fizikai dolgozók gyermekei­nek fokozott segítéséről. Az eszmecsere befejezése­ként a miniszterelnöknek be­mutatták a két egyetem ter­vezett új épületeinek és az MTA Szegeden készülő bio­lógiai kutatótelepének ma­kettjeit és fényképeit. Ezután a Bolyai Intézet Aradi vér­tanúk téri épületéhez sétál­tak a vendégek, ahol dr. Kal­már László akadémikus mu­tatta be a kibernetikai labo­ratóriumot, az ott működő Minszk—22-es számológépet, amelyet az oktatáson és a kutatáson kívül ipari gyakor­lati célokra is felhasználnak. Az intézetből eltávozva a miniszterelnök megtekintette a szabadtéri játékok színhe­lyét, a Dóm teret, majd hosszabb sétát tett a város­ban. Fock Jenő az esti órákban Makóra utazott, ahol megte­kintette az urbanizálódás út­jára lépett város belső re­konstrukciós munkálatait. VÁLLALATOK (Folytatás az 1. oldalról.) és gázégőkből tavaly még 52 milliós értéket adtak át a ke- reskedelemnék, az idén a dupláját. Kitűnően szerepel­nék vákuumtechnikai beren­dezéseikkel: új felhasználási területek az élelmiszergazda­ságban a takarmánytartósítás. Képzeljünk el egy óriás mé­retű, műanyagfóliából készí­tett zsákot, amelybe behord­ják, beszórják a zöldtakar­mányt, aztán üzembe lép a vákuumot előállító berende­zés, kiszívja a levegőt a zsák­ból és a növényszálak közül, s kis helyre zsugorítja a friss állati eleséget. Igen hosszú ideig eláll úgy, megtartva ma­gas tápértékét, lehetetlenné téve a kívülről eredő romlást, fertőzést... Több mint 11 szá­zalékkal többet termeltek, il­letve értékesítettek, anyag- készletük mindössze 5,5 szá­zalékkal nőtt. További hasz­nos újdonságuk a huzalzo­máncozó. Az ilyen szigetelő- réteggel bevont drótokat — köztudomású — tekercsek ké­szítésére használják a villa­mosiparban, híradástechniká­ban. A magyar—szovjet mű­szaki együttműködés kereté­ben fejlesztették ki a beren­dezést, s több mint 10 milliós exportjával számolnak az el­következő tervprogramban. Tegnap vették át a Kiváló vállalat kitüntetést. A NEGYEDSZÁZADOS ENSZ Az évforduló nem látványos, de mégis jelentős. 1945. ápri­lis 25-én tartották ineg az Egyesült Nemzetek Szerve­zetének első tanácskozását. Külpolitikái kom meri,tá torok, különböző szakembereik és lai­kusok az eltelt negyedszázad kapcsán változatos 'Eszmefut­tatásokkal kísérték a világ- szervezet tevékenységét. Akadt olyan álláspont, hogy az ENSZ nem segítette elő döntően ko­runk nagy problémrünak meg­oldását. Mások kizárólag eb­ben a testületben^ látták az egyedüli reményt, ügy véljük, az igazság valaiiol középúton van. Igen jelen,tős tényező, hogy létezik sA a szervezet, amelyen belül 'a nagyhatalmak és kis országok egyaránt véle­ménycserét folytathatnak mindazokról j a kérdésekről, amelyek alapvetően érintik a emberiség 'sorsát. Az Eíjsz-közgyülés 24. ülésszaka ugyancsak igazol­ta, hogy a világszervezet prob­lémái miennyire árnyaltak, összetetté^. Akadt olyan gú­nyos megjegyzés is, hogy ez az ülésszak csali azzal a pozi­tívummá?. rendelkezett, hogy előkészítette a jubileumi 25. ülésszakot. (Nem véletlen, hogy ez a megállapítás az amerikfii ENSZ-megbízottól, Charles Yosttól eredt.) A hely­zet azonban korántsem ilyen egyértelmű. így például, ha az ENS5L' múlt évi munkáját te­kintjük, akkor figyelembe kell vennünk nemcsak a tárgy- sorozatban szereplő témákat, tie az általános nemzetközi légkört is. Reális elgondolások következtében a leszerelés kérdése állt a politikai főbi­zottság tárgyalásainak közép­pontjában. Sok küldöttség konstruktív és lényeges javas­latot vétetett jegyzőkönyvbe. Az egyik legjelentősebb kez­deményezés, hogy a Szovjet­unió előterjesztésére napi­rendre került a nemzetközi biztonság megszilárdítására vonatkozó javaslat. Az ENSZ nehézségei, ha úgy tetszik, sikertelenségei, nem a világszervezet alkati hibái­ból, hanem magából a világ­helyzetből adódnak. Nem ál­lítjuk ugyan, hogy az ENSZ létének kihatásaként jöttek létre a sorozatos nagy jelentő­ségű tárgyalások, de bizonyos, hogy az ENSZ hozzájárult ezekhez. így az immár máso­dik fordulóban levő SAJLT- m elbeszélések sem szakítha- tók el attól a ténytől, hogy lé­tezik a világszervezet. A stra­tégiai fegyverek korlátozására vonatkozó megbeszélések el­ső fordulója Helsinkiben volt. Helsinki eredményeit a nem­zetközi sajtó jó része úgy jel­lemezte. hogy legfőbb ered­mény éppen a tárgyalások folytatásának közös elhatáro­zásában vöt. Ez a sommás meghatározás pedig teljes mér­tékben egyezik az ENSZ alap­okmányának szellemével. A szovjet elképzelések a SAJLT- tárgyalások céljául olyan erőegyensúly megszilárdítá­sát tűzik ki, amely a felek ré­szére feltétlen biztonságot je­lent és rendkívüli szellemi po­tenciált, óriási anyagi eszkö­zöket szabadít fel a békés al­kotómunka céljaira. Annak­idején, a fasizmus mérhetet­len pusztításai után az Egye­sült Nemzetek Szervezete lét­rehozását ugyanez a gondolat vezérelte. Kétségtelen, hogy ezek a nemes eszmék nem mindig törtek maguknak utat az elmúlt negyedszázadban. Az emberiség éppen azt várja az ENSZ-től, hogy ,az elkövetkező időkben elősegítse e célok megvalósítását. Sümegi Ibidre Ülést tartott az Elnöki Tanács (Folytatás az 1. oldalról.) eredmények elismerése lesz, szervezett képzés nélkül is, a tényleges tudományos munka alapján. A tudományos minősítés központi irányító szerve a tu­dományos minősítő bizottság marad, szakbizottságainak ha­tásköre bővüL A minősítési eljárás egyszerűsödik. Az Elnöki Tanács végül egyéb ügyeket tárgyalt, köz­tük egyéni kegyelmi kérések­ben döntött. A Gazdasági Bizottság döntése (Folytatás az 1. oldalról.) igény, mint a harmadik öt­éves terv időszakában. Az igények teljesítése érde­kében az ÉVM a közműépítési kapacitás gyors ütemű fejlesz­tésére és újabb közműépítő vállalatok alapítására tett ja­vaslatot. A Gazdasági Bizottság elfo­gadta az előterjesztést, és uta­sította az érdekelt szerveket, hogy a közműépítési kapacitás növelését a közgazdasági sza­bályozók differenciált alkal­mazásával, hosszú lejáratú hi­tellel és költségvetési juttatás­sal segítsék elő. A Gazdasági Bizottság tudo­másul vette, hogy az építés­ügyi és városfejlesztési minisz­ter az idén Győrött és Nyír­egyházán s jövőre Szegeden és Gödöllőn évi 500—500 millió forintos termelési kapacitás­sal, az Országos Vízügyi Hiva­tal elnöke pedig az idén 300— 300 millió forintos kapacitás­sal két új közműépítő vállala­tot alapít. A hat új vállalat 1973 végére éri el teljes kapa­citását. Találkozás az Elbán Evekkel ezelőtt nálunk is játszották a filmet: „Találko­zás az Elbán”. Aki látta, még emlékezhet rá, hogy a hitleri Németország ellen vívott há­ború végnapjaiban milyen felszabadult örömmel köszön­tötték egymást a folyóhoz ke­letről és nyugatról előrenyo­mult szovjet és amerikai ka­tonák. Diadalmas, szép pilla­nat volt: érdemes felidézni, hogyan látta az eseményt egyik résztvevője, Goloborod- ko, szovjet tartalékos főhad­nagy. „1945 április 25-én hajnal­ban — írta Goloborodko em­lékezésében — századunk el­érte az Elbát. A folyó túlpart­ján, ahová most nem vezetett híd, mert a hitleristák vissza­vonulóban mind a hármat fel­robbantották, tőlünk nyugat­ra, ott feküdt a ködös, szinte néptelen Torgau városa. Meg­figyelőink később közölték, hogy a várost minden bizony­nyal elfoglalták az amerikai katonák. Tehát a német fron­tot keletről és nyugatról át­vágtuk, és nem volt előttünk többé ellenség! Ekkor a mi ol­dalunkon vezényszóra felre­pült a megállapodás szerinti vörös rakéta. Válaszul az El­ba túlsó partján zöld rakéta röppent fel. Torgau utcáira ki- özönlöttek fedezékeikből az amerikaiak, és futni kezdtek a part felé. Világosan hallottuk az üdvözlő kiáltásokat: „Oroszország, Amerika!” A nyugati partról hamarosan ladik indult el. A csónakon amerikai csoport érkezett hoz­zánk. Parancsnokával ke­ményen kezet szorítottunk...” Huszonöt év telt el azóta. S e negyedszázad elteltével már tudjuk, hogy ott, akkor az Elbán az a bizonyos április 25-e nemcsak találkozás volt, hanem — elválás is. Néhány hét múlva a náci Németország kapitulált, s mire a lombok lehullottak, felbomlott a Hitler elleni háborús szövetség, a Szovjetunió és az Egyesült Államok között. Roosevelt el­nök meghalt, és utódja, Tru­man, azon erők eszközének bi­zonyult, amelyek már a hábo­rú napjaiban is a későbbi hi­degháborút készítették elő. Még fél esztendő sem telt el az elbai találkozót követően, amikor az amerikaiak 1945 augusztusában. Hirosimára és Nagaszakira ledobták az atom­bombát. Ma már tudjuk, hogy nem azért, mert így akarták megrövidíteni a háborút, ha­nem, mert így tudták a legvi­lágosabban kirobbantani azt, amit néhány esztendeig „atom­zsarolás” néven ismert a törté­nelem. Ha ott, az Elbánál az a kézszorítás egyszersmind búcsú is volt, — az amerikai vezetés hibájából történt. Mint ahogyan visszapillantva azt is világosan látjuk, hogy a Truman elvtől a hideghábo­rú megannyi doktrínáján át, kinek a bűne a világ katonai tömbökre szakadása, a fékte­len fegyverkezési hajsza, a hideg- és melegháborűs hely­zetek szinte folyamatosan ismétlődő váltakozása. Az elbai találkozó napja azonban nemcsak a vissza­pillantásé, hanem az előrete­kintésé is. Mert a búcsú előtt ott volt a találkozás is: és ennek a találkozásnak — úgy érezzük — napjainkban is eleven a tanulsága. A Szovjetuniónak és az Egye­sült Államoknak akkor is különböző volt a társadalmi berendezkedése, amikor a Hitler elleni koalícióban szö­vetkezett egymással az embe­riség közös ellenségének visz- szaverésére. Ez a háborús együttműködés és szövetsé- gesi viszony nem „törölte el” a szocializmus és a kapita­lizmus közötti különbséget, mégis lehetséges volt, mert a fasizmus világuralmi ter­vei potenciálisan az Egye­sült Államokat is fenyeget­ték. Ma a világon olyan helyzet van, amely — bár más mi­nőségű, — nem kevésbé vész­terhes fenyegetést jelent az emberiségre, minden állam­ra, köztük a Szovjetunióra, és az Egyesült Államokra nézve is. Földünk az ameri­kai „rajtú” fegyverkezési verseny következtében elju­tott az „overkill” állapotába. Más szóval: a nagyhatalmak­nak többszörösen elegendő tömegpusztító fegyverük van ahhoz, hogy mind egymást, mind az egész földgolyót a levegőbe röpitsék. Ez a hely­zet parancsolóan szükségessé teszi, hogy az elbai kézfo­gás két résztvevője, a Szov­jetunió és az Egyesült Ál­lamok megtalálja — a békés egymás mellett élés biztosí­tásának útjait-módjait. A Szovjetuniónak — Lenin óta — külpolitikai alapelve a békés egymás mellett élés. Rendkívüli jelentőségű, hogy az az állam, amely egykor tizennégy ország intervenció­jával vette fel a küzdelmet, időközben olyan világhata­lommá nőtt, amely a test­vér szocialista országokkal szövetségben, az összes anti- imperialista országokkal szö­vetségben, az összes antiimpe- rialista erőkre támaszkodva, rí. tudja kényszeríteni a bé­kés egymás mellett élés elfo­gadását a tőkés világra. A Szovjetunió immár évti­zedek óta harcol a leszere­lésért, s következetesen küzd a kollektív biztonsági rend­szer megteremtéséért: mind Európában, mind Ázsiában. Nem „ultimátumokkal”, ha­nem új meg új javaslatokkal, amelyek mindig a lehetséges megegyezés, a reális tárgya­lások útját egyengetik. A véletlen úgy hozta, hogy az elbai találkozó évfordu­lója egybeesik a bécsi szov­jet-amerikai tárgyalásokkal a rakétafegyverkezési verseny korlátozásáról. A Szovjetunió — mondhatni — az elbai ta­lálkozó szellemében ült le a tárgyalóasztalhoz. Kérdés, hogy az Egyesült Államok az utóbbi negyedszázad oly sok vargabetűje után képes lesz-e ilyen „szellemidézésre”. S. P.

Next

/
Oldalképek
Tartalom