Pest Megyi Hírlap, 1970. április (14. évfolyam, 76-100. szám)
1970-04-25 / 96. szám
1970. Április 25., szombat MSI MtUt'l 3 Jubileumi munkaverseny — ürügyén Mit tud egy ifjúsági brigád? A 12 lány, 20 éven aluliak. Tinédzserek. Nagy asztalok előtt állnak a Szentendrei Papírgyár egyik csarnokában, s éppen az úgynevezett kék papírt — amivel az iskolások bekötik könyveiket, füzeteiket — válogatják, csomagolják. — Válogatók. Válogató-brigád. Normában dolgoznak egy műszakban, szabad szombattal. A norma a papírtól függ. Most a kék papírnál egy óra alatt 162 kiló a norma. Ez 24 csomagot jelent. Egy csomagban 100 ív található. 100 hibátlan ív. A selejtes papírt nem szabad csomagolni. Tehát a válogatók teljesítményét a papír minősége szabja meg. A munka nem nehéz. Legfeljebb egyhangú. A lányok betanított munkások. A csarnok eléggé csendes és világos. A környezet nem kellemetlen, a munka tiszta. Cziferi József szb-titkár: — A jubileumi munka verseny február 12-én kezdődött. Illetve a gyár vezetősége megszabta a felajánlások irányelveit. A felajánlásokat csak üzemrészekre bontjuk le. De ez még nem történt meg. (Akkor, április 17-én.) Brigádokra nem is bontjuk le a felajánlásokat. A gyár. versenyfelajánlása: 0,5 százalékkal csökkentik a megengedett hulladék százalékát; 1,5 százalékkal túlteljesítik az egy órára jutó előirányzott termelésmennyiséget; a meghatározott állásidőből 48 órát megtakarítanak; 235 tonnával túlteljesítik éves tervüket (a terv 10 044 tonna papír volt); egy százalékkal növelik az egy munkaórára jutó termelési értéket; 1,2 százalékkal csökkenek a fajlagos energia-felhasználást; 350 ezer forint többletnyereséget érnek el új termékek gyártásával; összesen egymillió forint nettó nyereségre számítanak a felajánlások teljesítése után. — Mi lesz a többletnyereséggel? — Kifizetésre kerül — válaszolja Czifert József. A gyárnak 19 szocialista brigádja van. A jubileumi verseny során azt szeretnék, ha újabb öt brigád szerezné meg a szocialista címet. ® A tinédzser válogatók brigádja a Gárdonyi Géza szocialista brigád. A brigádnapló kedves és lelkes hangvételű. Az alakulási dátum: 1987. május 1. A napló megemlékezik Lajos-forrási kirándulásról, vidámparki és állatkerti látogatásról, a kézilabdacsapatról, a Tom Jones című film közös meglátogatásáról, május 1-ről, az üzem párttitkárának balatoni üdvözlőlapjáról, a Marica grófnő megnézéséről, a teljesítményekről — mindenki 100 százalék, kivéve két tagot — a papír minőségéről, egy fiatalkorú bűnözésről szóló előadásról, Anna nevű társuk névnapjáról, az előző brigádvezető esküvőjéről, szabad pártnapról, előadásról, amely az új mechanizmusról szólt, a Diósgyőrben tett tapasztalatcseréről, termelési tanácskozásról, új brigádvezető-választásrói, április 4-ről, az egyik brigádtag eljegyzéséről, másik társuk szülési szabadságáról, Benkesi András íróval történt találkozásukról, betegségekről, hajókirándulásról, brigádgyűlésről, a szentendrei napokra való jegyárusításról, november 7-ről, a kollektív szerződésről, a kommunista vasárnapról, és patrónusukról „Kati néniről”, aki egy másik brigád vezetője és Dirí- csek Ádámnénak hívják — és még rengeteg más és hasonló dologról, eseményről. Szép és megható ez a nap— Mi a jubileumi munkaverseny, minek a tiszteletére írták ki? — ikérdeztem a tinédzser szocialista brigád tagjaitól. A 12 lány közül négyen hallottak róla, és ketten tudták, hogy miért is van ez a munkaverseny. — Ha megkérdeznék, mit ajánlana fel a brigád nevében, mit javasolna, hogyan vegyenek részt a munkaversenyben? A 12 lány közül ketten adtak erre választ, A többiek mosolyogtak. Nem volt elképzelésük. — Hogyan szerezték meg a szocialista címet? Általában azt felelték — aki válaszolt —, hogy teljesítették a 100 százalékot, s ezt ezután is teljesítik, ha jó lesz a papír minősége. — Ki vett részt a kommunista vasárnapon? A 12 lány közül hárman jöttek be. Ök a KISZ-tagok, a többiek nem — bár ketten azt állították, hogy a lakóhelyükön azok. — Mi a kommunista vasárnap? Ezt nem tudták. j — Miért nem KISZ-tag? Erre többnyire azt felelték, hogy „még nem léptem be”, és hogy „nem szólt senki. I hogy legyek az”. Tinédzser szocialista brigád — de az igaz, hogy tagjainak mintegy a fele néhány hónapja lépett csak be — s rögtön szocialista brigádtag lett. © A lányok kedvesek, rendesek, szorgalmasak, patrónu- suk „Kati néni” csak jót tud mondani róluk. Baj nincs velük. Nemrégiben is társadalmi munkában megtisztították üzemcsarnokuk ablakait. Bújna Rozália brigádvezető 19 éves, négy éve dolgozik az üzemben, Schmid Jánosné 20 éves, két éve, Fodor Gizella 18 éves, két éve, Knáb Mária 16 éves, két éve, Rudi Mária 18 éves, két éve, Daróczi Mi- hályné 20 éves, 1 éve, Serfőző Teréz 17 éves, 1 éve dolgozik itt, fél éve Schleier Mária 17 éves, és Bíró Ilona 17 éves, és néhány hónapja lépett be, Oláh Zsófia 17 éves, és Kiss Erzsébet 18 éves. Többségüknek ez az első munkahelye. Néhányan a nyolc általános befejezése után egy ideig otthon vezették a háztartást, vagy unatkoztak. Sokan rokonuk, testvérük, apjuk után jöttek dolgozni a gyárba. Főleg a környékről járnak be, legtöbbjük Dunabpgdányból. Szabad idejükben táncolni és sétálni szeretnek. Munkahelyükkel, keresetükkel elégedettek. Véletlenül bukkantam rájuk. Azt kértem, hogy egy fiatalokból álló brigádról írhassak — a jubileumi munkaverseny ürügyén — és őket ajánlották. Berkovits György — NEM SZÉP DOLOG — kezdte duzzogva a különös idegen —, hogy nem ismer meg, pedig lassacskán huszonegy esztendeje, hogy bemutattak bennünket egymásnak. Nem emlékszik? Nézzen meg profilból is — biztatott, s hegyes szakállát simogatva oldalt fordult. Erőlködve kutattam agyamban valami emlékfogódzó után — hiába. Az a két hegyes szarv, az a tűzvörös nyelv pedig valahonnan ismerős. Krampusz kartárs lenne, a Télapó Szolgálattól? — Ne törje a fejét, inkább elárulom: Beize Bubi vagyok, a szedőgép ördöge. A pokolba is, hogy erre nem jöttem rá! Pedig az ösz- szes al- és fősátánok közül a szedőgép ördögét ismerem legközelebbről. Kapcsolatunk egy könyvrecenzióval kezdődött, amelyet én írtam és Beize Bubi „korrigált”. Közreműködésével lett váci koncentrációs tábor a náci koncentrációs táborból és — akkor ilyen idők járták — a nyomdásznak fegyelmi az ügyből. NÉHÁNY NAPPAL KÉSŐBB azt a megtisztelő feladatot kaptam, hogy készítsek riportot az indián folklór világhírű szakértőjével, a neves gitárművésszel, Atahualpa Yu- panqui-val. A világjáró argentin művész a többi között elmesélte, hogy a kommunista üldözések miatt párttagsági könyvét nyakkendőjébe varr- va csempészte ki hazájából. A cikk alcímében ez így jelent meg; ..Párttagkönyv a makk- erdőben". A nyakkendővel aztán sem volt szerencsém. Jó tíz évvel később, a galgiahévízi óvódások helyzetéről azt írtam, hogy egy öreg parasztház aprócska szobájában zsúfolódMunkaiórsainkat sok család jó ismerősként, tanácsadóként fogadja. Engedje meg, hogy önt is felkeressük és tájékoztassuk, hogy az ÉLETBIZTOSÍTÁS melyik korszerű változata a legjobb önnek és családjának. ÁLLAMI BIZTOSÍTÓ KENT KEREKEK NYÍREGYHÁZA Uj címer... Üj címer alkotásáról döntött- legutóbbi ülésén a Nyíregyházi Városi Tanács végrehajtó bizottsága. Jelenlegi címerét — a pajzs alakú címer felső részének közepén kék mezőben templom, két oldalán nyírfa, az alsó részén tvörös mezőben aranykalászt tartó kéz látható — 1836- ban kapta. Ez már nem fejezi ki Nyíregyháza mostani gazdasági, társadalmi, politikai szerepét, nem jelképezi azt a nagy társadalmi átalakulást, amely az elmúlt 25 év alatt bekövetkezett a város életében. Ezért a végrehajtó bizottság úgy határozott, hogy a képző- és iparművészeti lektorátussal egyetértésben nyilvános pályázatot hirdet a város új címerérének megtervezésére. A végrehajtó bizottság felkéri a képző- és iparművészeti lektorátust a pályázat meghirdetésére. PAMUTKOLOR A Pamuttextil Művek székesfehérvári kikészítőgyára, közismert nevén „Pamutkolor” százhuszonöt éves. Levéltári dokumentumok szerint 1845- ben egy kelmefestő vándorlegény: Felmayer István „letelepedési és üzemviteli engedély- lyel” alapította meg a ma negyven országba exportáló gyár elődjét, a kis festőüzemet. Az egykori festőüzemből nagyüzemmé fejlődött, korszerűen felszerelt gyárban ma ezer ember, többnyire lányok és asszonyok, találnak munkalehetőséget. — A zártkertrendezés és az új zártkertek kijelölése országszerte jó ütemben halad. A zártkerteket és a zártkert jellegű területeket hatósági engedély alapján vizsgálják felül-; Ahol a területi adottságok,' vágy á tulajdon- és használati viszonyok szükségessé teszik, ott új zártkerteket alakítanak ki. A zártkertek tulajdoni- és használati viszonyainak felülvizsgálatával és rendezésével 1973-ig készül el az Országos Földügyi és Térképészeti Hivatal. A zárt- kertrendezést 1644 községben 173 ezer hektáron hajtják végre. nak össze a gyerekek, ugyanabban a helyiségben esznek, alusznak, játszanak egész nap, ahol az esőtől nedves kiska- bátok, nagykendők párolognak. Beize Bubi jóvoltából a nagykendőből nyakkendő lett, no meg egy telefonhívás, amelynek során a községi tanács akkori elnöke felvilágosított, hogy Galgahévizen ugyan egyre többen vetik le a népviseletet, de azért az óvodásök nem hordanak nyakkendőt. A SZEDŐGÉP ÖRDÖGE később sem lett hűtlen hozzám. Egyik cikkemnek címét: „Népszerű az autós csárda’’ — imigyen változtatta meg: „Népszerű az autós csorda’’. A minidivat első hazai bemutatójáról szóló tudósításomban garázsderekúnak titulálta a negyvennyolc kilós mane- kent. Egy rendőrségi hírből arról értesülhetett a nyájas olvasó, hogy elfogták a nagykőrösi áruházi betörés kettesét. Egy fóti riportomban magam is érdeklődve olvastam, hogy „a faluszéli italbolt előtt libasirban állnak a pöfögő traktorok, míg vezetőik odabenn csuporból isszák a teának álcázott napraforgót’’. A rejtvénynek is beillő mondat eredetileg libasorról és papra- morgóról szólt. A törökbálinti téglagyárról szóló tudósításomban egyszer arról adtam hírt, hogy az építőipar kiváló dolgozója kitüntetést kapott X. Y. huzató. A szedőgép ördöge a huzatóból kutatót csinált, belőlem meg köznevetség tárgyát. Azóta sem jártam abban a téglagyárban . .. Egyszerű lenne, ha csak a " borravalóról esnék szó. Nagyobb téma ez, mint a markát nyújtó pincér, borbély, taxisofőr, szerelő. A borravaló ellen különben sem lehet kinyilatkoztatásokkal küzdeni. Sokkal inkább igényességgel, követelmények támasztásával s, persze, ésszerű bérezéssel, a munkahely rangjának megadásával. Ezek azonban ma még — ismerve a különböző szolgáltató szakmák helyzetét, színvonalát — illúziók. Tetszik, nem tetszik, tudomásul kell venni a borravalót. S azt is, ami a következménye. Az igazságtalanságokat — mert a borbély kapja a borravalót, a cipész nem kapja —, a különböző szakmák közötti irreális jövedelemkülönbségeket — mit keres egy szerelő s mit egy mosodai alkalmazott — a pályaválasztásban ennek hatására létrejött torzulásokat. A borravaló mindaddig magánügy, míg két embert érint, saját belátásukra bízza, hogy adják-e, elfogadják-e, míg nem kikövetelik, hanem némi többlettel, nagyon pontos, alapos munkával, figyelmességgel, kedvességgel kiérdemlik. Nem magánügy azonban, ha... S ez a „ha” az, ami megfoghatatlan, mint egy síkos bőrű sikló, de van, létezik. Sokan tudnak róla. Mondják is. Cinkos mosoly- lyal, szemhunyorítva, vállhúzogatva, beletörődve. „Kenni kell a kerekeket’’ — mondják, s azt értik alatta, hogy máskülönben nem megy a dolog, csak borravalóval, dugipénzzel, szabálytalan juttatással. Mi az, ami nem megy? Például az anyagbeszerzés. Ha van bak- sis, akkor van anyag. Olyasmi, ami máskülönben hiánycikk. Mondjuk: elektromos szerelési anyagok. Kapcsolók, nyomógombok, huzalok... Persze, ez csak kitalált példa. Mint a többi is. Csajyjg, újságíró agyában születtek meg, a valóságban dehogy találni ilyeneket... Mert hogyan is történhetnék meg a valóságban, hogy az egyik gyár főosztályvezetője fölvesz kétezer forint soron kívüli prémiumot, borítékba teszi, meglátogatja a másik gyár főosztályvezetőjét, átnyújtja a borítékot, s rögtön megkapja a soron kívüli szállítási jegyzéEgyik cikkemben József Attilát idéztem, Anyám című versének ezt a két sorát: „Kis lábaskában hazahozta j kegyelmeséktől vacsoráját”. Másnap így láttam viszont nyomtatásban: „Kis lábacskáján hazahozta / kegyelmeséktől vacsoráját”. Közvetlen találkozásainkon kívül számtalan emléket őrzök a szedőgép ördögének kollégáim cikkeiben véghezvitt garázdálkodásairól is. Ott volt ■például az a Dunakanyar egyik frekventált szórakozóhelyéről szóló írás, amelyben a csárda főszakácsa a villany- tűzhely legnagyobb átkáról, a gyakori áramszünetről panaszkodott munkatársunknak: „Alig kezdi el panaszát a fő- csakács, hirtelen kialszik a villany, s a konyhára tötétség borul” — olvastam nem kis derültséggel másnap az újságban. ÖREG, FALUSI TEMETŐRŐL írt gyönyörűszép tárcát egyszer egyik kollégám. A ke- gyeletes témához méltatlanul profán sajtóhiba ezúttal így hangzott: „A csendes temetőben megsüppedt kaptafák vigyázzák az ősök örök álmát.” Az ősök székelyek voltak, akik Csíkszeredáról hozták magukkal a Tisza mellé a kopjafafaragás művészetét... Befejezésül hadd idézzem fel egy súlyos, értelemzavaró sajtóhiba helyreigazítását. A hiba egyik neves közéleti személyiségünk cikkében esett, s a helyesbítés így kezdődött: „Tegnapi számunkban ismét megtrafált bennünket a szedőgép ördöge...” Nyíri Éva | két arról az alkatrészről, amit máskülönben csak a második félévben vételezhettek volna be... Vagy: a vállalat „szakértőként” alkalmazza a kooperáló partner termelési főnökét. A szakértő ugyan nem csinál semmit, csak a pénzt veszi föl, de attól kezdve kenett kerekeken gördül minden rendelés teljesítése a partner számára... Reménytelen eset lenne, ha bárki elhatározná: leleplezi az ilyesfajta suskusokat. Mert j nincs tanú, nincs bizonyíték. Csak kent kerekek vannak. II iába szeretné bárhol meg44 ragadni az ember, kicsúszik a kezéből. Van, s mégis megfoghatatlan. Ami még fokozza a mérget: becsületes, munkájukat tiszta szívvel végző emberek is tudomásul veszik, hogy ez van. S kenik a kerekeket, mert máskülönben akadozna a termelés, megkésnének szállításaikkal, kötbéreket fizethetnének, a hangulat megromlana a műhelyekben az állásidők növekedése miatt... Hát inkább fizetik a baksist. Nem saját érdekükben. A közös ügyet, a kollektíva érdekét szolgálva. S ez a megdöbbentő ebben. Az, hogy jó célokat, nemes célokat kényszerülnek rossz eszközökkel szolgálni. S ez lealázó. A gyökereket nagy hiba lenne pusztán abban látni, hogy akadnak jellemgyenge, nyerészkedő, korrupt emberek. A gyökerek ott vannak, hogy ezeknek az embereknek teret nyit az anyagellátás, a termelés bizonytalansága, egyenetlensége, az, hogy sokféle anyagból és termékből hiány van. Nagyon egyszerű példával élve: a kenyérért a bolti eladó nem vár borravalót, de a bútorért például... S ez a helyzet — persze, jóval bonyolultabb — a termelésben, a termelőeszköz-kereskedelem - ben is. Nem véletlen, hogy a kenett kerekeket ott olajoznák újra meg újra, ahol tülekednek a vevők: az építőanyagoknál, az elektromos cikkeknél, az öntvényellátásban, a szerszámgyártásban. Ott, ahol „szűkek a kapacitások”, s ahol ebből emberek megpróbálják — legtöbbször sikerrel — kicsiholni a saját pecsenyéjüket megpirító tüzet. D endcsinálást követelni te11 hát annyi, mint megkeresni az igazi okokat. Nem „kilőni” egy-egy embert, aki a markát nyújtogatja, hanem olyan helyzetet teremteni — gazdaságilag is, erkölcsileg is —, amelyben nem nyújthatja a markát! Nagy a különbség a kettő között! Az első tüneti kezelése a bajnak, az utóbbi végleges hatású gyógyszer. A krónikusnak bizonyuló hiányokat például enyhíteni lehet az ésszerű importtal, a saját gyártás megszervezésével — mint ezt jó néhány alkatrész esetében több megyei üzem bevezette —, külföldi kooperációk keresésével stb. A gazdaság- irányítás mai rendszere rugalmas kereteket nyújt a vállalati önállósághoz ilyen természetű teendők esetén is. Bátrabban használják ki tehát az e keretek adta tért mindenütt, ahol eddig sorscsapásként tudomásul vették a kent kerekeket. Mert hiába kenik azokat, egyre elviselhetetlenebbül, tűrhetetlenebbül nyikorognak ... Mészáros Ottó . Az Útépítőgép Javító és Gyártó Vállalat FELVÉTELRE KERES ESZTERGÁLYOS, LAKATOS, HEGESZTŐ, VILLANYSZERELŐ SZAKMUNKASOKAT, valamint GYORS- ÉS GÉPIRONÖKET, JELENTKEZNI LEHET: Cegléden, a XIV., Külső-Kátai u. 35/a. szám alatt. Régi, kedves ismerős *
