Pest Megyi Hírlap, 1970. április (14. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-01 / 76. szám

1970. április i.. szerda rest HEGVEI \-KirMp Hazaérkezett llku Pál llku Pál, az MSZMP Politi­kai Bizottságának póttagja, művelődésügyi miniszter, hét­főn a késő esti ólrákban haza­érkezett Moszkvából, ahol a magyar kulturális napok meg­nyitásán vett részt. A Keleti pályaudvaron Lugossy Jenő és dr. Polinszky Károly művelő­désügyi miniszterhelyettesek fogadták. Kollektív m a jövő érdekében A ceglédi Kossuth Tsz-ből három fiatal jött el a megbe­szélt találkozóhelyre, a Cit- romházba. Érdekes volt szá­momra ez a beszélgetés, mi­vel legutóbb a Ceglédi Mező- gazdasági technikum növen­dékeinek problémáit, terveit hallgattam, és most talán ők is választ kapnak kérdéseikre. Hová kerül Attila és Csaba? r r KÉT KISGYEREKET VARNAK FOTROL Fényképek, néhány levél, hivatalos iratok — papírok, egy részük gépírással, bélyeg­zővel, mások szánalmas he­lyesírással körmölve: két kis­gyerek sorsa. Emberségeseb­ben alakul-e eljövendő életük e papírözön segítségével, vagy ennek ellenére? Még nem dőlt el. A történet alapjában véve mindennapian indul. Pitti Attila 1961-ben nősült. A fiatalok Pitti Antalnénál laktak,- Attila édesanyjánál, Sződligeten, a Klapka utca 9- ben. Az emeletes állami ház­ban levő bérlakás nem volt nagy, de megférhettek volna bennet Nem így lett, mint egy kiragadott levélrészlet is bi­zonyítja. Az akkor húszéves fiatalasszony írta férjének, hatvannyolc éves anyósáról: ...„Édes kisapucikám, anyád­dal apszorut nem tárgyalok, mert amikor ugat nekem, ... majd ha te hazajössz, majd el­intézed, mert én tóiem nem fél...” Ilyen atmoszférában szüle­tett a két gyerek: Attila 1962. okt. 29-én, Csaba 1963-ban, ugyancsak októberben.... A sában \ eltjarii$v kajiyelug .pe- g'pszelték. Ä háztartás és a két gyerekkel járó minden munka a fiatalasszonyra ma­radt — volna. De ezt nem vállalta. Másnap elköltözött, ki is jelentkezett. — Ott maradtam törött kézzel a kot kicsivel — pa­naszkodik az idős, de élénk, intelligens, még ma is dolgo­zó asszony. Attila másfél éves, Csaba még szopós csecsemő volt, a fiam kivett egy hét fi­zetés nélküli szabadságot, de utána nem tehettem mást: kértem a váci gyámhatóság­tól, helyezzék el a kicsiket. Előbb a zsámbéki bölcsődébe kerültek, 1965 szeptember el­sején pedig mindkettőjüket áttették a fóti gyermek- városiba. Minden látoga­táskor, de ezen kívül is látogattam a kicsiket — tes­sék megnézni, milyen értel­mes, egészséges, szép kisfiúk! A menyem először 1969 május első vasárnapján ment el hoz­zájuk. — És a'fia? Jobb, mint az asszony? Csönd. A néni lehajtja a fe­jét. Elsírja magát, pedig nem sírós fajta. — Nem jő az a fiú sem. De az új asszony nagyon rendes, szorgalmas, tizenhét éve dol­gozik egy munkahelyen... én pedig azóta építettem egy kis házat, hogy a gyerekeket ma­gamhoz vehessem... Tessék nekünk segíteni!... ★ A házasság felbomlása óta mindkét szülő új házasságra lépett. A fiatalasszony mosta­ni férje Szántai Ferenc ko­csis, párhónapos kislányuk van. Pitti Attila új élettársa magával hozta kilencéves kis­lányát. A kis Attiláért és Csa­báért pedig folyik a harc — ahogy szokásos. Egy kis kü­lönbséggel: hogy a nagymama is harcol a gyerekekért. Meg­vette a lakásukkal szomszé­dos kb. 200 négyszögöles tel­ket, és megtakarított pénzéből egyszoba-összkomfortos, ve­randas házat épített — hogy legyen otthona a kicsiknek. Vagyis happy end? Nem egészen. Fótról a nagymama ez év nyarán két napra hazavitte a © gyerekeket. Amint vissza vitte őket, a fiatalasszonyban vá­ratlanul fölébredt az anyai szív. Most ő vitte el a gyere­keket, a nagyobbikat szep­temberben be is Íratta a fel­sőgödi iskolába. (Férjével Fel­sősödön lakik.) Az ezutáni ese­mények dokumentumai kissé ellentmondók. 1. A Váci Járási Tanács VB igazgatási osztálya mint I. fokú gyámhatóság megkereste a já­rási rendőrkapitányságot, hogy „a kivizsgálás szerint az anya eddigi magatartása és életkö­rülményei miatt nem tudja megfelelően felnevelni gyer­mekeit, fentiek miatt kérem, hogy a kiskorúakat a Pest me­gyei Gyermek- és Ifjúságvé­delmi Intézetbe visszaszállíta­ni szíveskedjenek”. Dátum: Vác, 1969. október 22. (Megtör­tént) 2. Krima Jánosné felsógödi vb-titkár megállapítja, hogy az 1969. szeptember 30-án Szántaiaknál végzett kömye- zattanulmány szerint neve­zetteknek albérlője nincs, a lakás szobakonyhás, de kibő­vítését terveink. A gyermekek ellátása, élelmezése kielégítő. 3. Gottgeisel Lászlóné vál­lalkozói igazolja,.:.hogy. Szántai Ferenc nála dolgozik,, havi 2000 ■ forintot keres,' plusz kb. havi 1000 forintot. Viszont 4. A SZOT igazolása értel­mében Szántai csupán 1385 fo­rintot keres havonta. Az utóbbi Igazolások a gye­rekek ellátásának anyagi fede­zetét szándékoznak bizonyíta­ni. Emellé természetesen gye­rektartási díj és családi pótlék járulna ... Végül 5. A Váci járási Tanács, mint elsőfokú gyámhatóság 1970. I. 23-i határozatában a gyerekek állami gondozását 1970. II. 28-i hatállyal meg­szünteti. Indoklás: ... „A kis­korú állami gondozásának megszüntetését a szülök kér­ték. A gyámhatóság megálla­pította, hogy megszűntek azok az okok, amelyek... Szán­taiék szobája 4-szer 4.5-es, konyhájuk 4-szer 3.5-es, de ez egészségügyi veszélyt nem je­lent. Az apa azzal a feltétellel járult hozzá az állami gondo­zás megszüntetéséhez, ha az egyik gyermeket megkaphat­ja ... Az anya nem egyezett bele ... A gyermekek ... az anya lakásáról, illetve a kö­zös lakásból kerültek állami gondozásiba, így a gyámható­ság csakis az anyának adhatja ki a gyermekeket ...az isko­lába, óvodába járás ... kb. 2 km-es távolsága miatt 1970. II. 28-ig a gyermekek állami gon­dozásban maradnának...” A nagymama megfellebbezte a váci elsőfokú gyámhatóság határozatát, ö magához venné a kicsiket. A nagymama háza komfortos, kényelmes méretű, egészséges, kertes. Ami pedig centire nem mérhető ugyan, de fontosabb a méricskélhetőnél: szereti a gyerekeket, ragaszkodik ‘ hoz­zájuk, egészséges — és maga­tartása alapján is nála lenné­nek legjobb helyen a gyere­kek. Szántai Ferenc apró szo­bakonyhája öt-hat személy­nek, köztük a két fiúnak: alig­ha elfogadható. Több értelem­ben is. Pitti Attila és élettársa a nagymamával szomszédos házban laknak, az egyik gye­rek gondozását elvállalják. Ta­lán ez lenne az egészséges, emberséges megoldás. Péreli Gabriella — A tsz-fiatalok? — kezdi Horváth József, a prés- és ko­vácsolóüzem vezetője. — Négy éve végeztem a fel­sőfokú technikumot, elmond­hatom, hogy értek a nyelvü­kön, ismerem problémáikat, gondolkodásmódjukat. A helyi KISZ-alapszervezet propagan­distája vagyok. A fiatalok ará­nya a tsz-tagok között kb. 22— 23 százalék. Sok idősebb, nyug­díjkorhatárt elért vagy túlha­ladt ember dolgozik. Hiányzik a középkorosztály. — Ennek is megvan a ma­gyarázata — kapcsolódik a be­szélgetésbe Bakosi Ferenc, aki 1966-ban végzett a ceglédi technikumban. — A tíz évvel ezelőtti átszervezés idején so­kan otthagyták a mezőgazda­ságot. Gönczy Károly szaktechni­kusi diplomával a zsebében jött a „Kossuth”-ba tavaly, csúcstitkár: — Ránk hárul a feladat: bizonyítani kell a fiatalok előtt, hogy van lehe­tőség a szövetkezetben is a jó keresetre, a szakmai fejlődés­Azt hiszem, a témánál va­gyunk". Folytassuk hát a be­szélgetést azzal: mit tesz a KISZ-szervezet a tsz-fiata- lokért? Horváth József: — A közösben a KISZ-ve- zetőnek és a propagandistá­nak kétszeresen nehéz a mun­kája. Nehéz, de szép. A mun­ka elvégzése után, fáradtan, sokszor késő délután, este jut csak idő beszélgetésre. A fia­talok elszórtan dolgoznak, munkaidejük 1 nem1 -összehan­golt: Sajátos tsz-próblémá ez. — Az érdekvédelem nálunk is érvényesül. Iszákos család­apát, garázda fiatalt „térítet­tünk” már meg. A mi feladatunk nemcsak a tsz-fiatal nevelése: a szövet­kezetbe is hívni kell a kör­nyéken élő, de távol dolgo­zókat — Nehéz ez, hiszen a jó ké­pességű fiatalok inkább az iparban helyezkednek el — vetem közbe. Bakosi Ferenc: — Mi, ide­jöttünk. Közülünk jó néhá- nyan gyermekkortól a föld il­latát szívták, a paraszti életet élték, és felismerték: anyagi­lag és erkölcsileg is érdemes ma már tsz-tagnak lenni. — Tizenhat éves kortól ön­álló tag lehet a fiatal. Havi keresetük átlag 1500 forint és az 1 kh. háztáji hasznát be­számítva — ami 5—6 ezer fo­rint évente — nem hiszem, hogy ez az összeg riasztóan kevés lenne. Gönczy Károly: — Az isko­la elvégzése után „világmeg­váltás” jellemző a fiatal szak­emberekre. A kezdeti kudar­cok azonban csak azokat nem törik le, akik tudják, hogy a gyakorlat más. — A megoldáshoz, a hala­dáshoz pedig türelem és jó munka szükséges. Beszéltünk arról, hogy a mozgalmi veze­tők nehéz körüimények kö­zött szervezik a fiatalokat. De az energiabefektetés meg­hozza az eredményt: mozgal­munk jelentős segítséget adott a tsz-vezetőknek ahhoz, hogy legyenek Nanyista Máriák, Oláh Gyulák és Darányi Györgyök' a szövetkezeti ta­gok között. E kiváló dolgozók mellett még sok nevet tud­nék említeni. Nagy részük KISZ-akti vista. Ügyességgel, találékonysággal, szorgalom­mal elérték a kollektíva elis­merését, tekintélyt szereztek munkatársaik előtt. Van kö­zöttük traktoros és mezőgaz­dász, kombájnos és rakodó. — A tsz vezetősége méltá­nyolja munkánkat Nemcsak névadók, házasságkötések ese­tén részesülnek anyagi támo­gatásban a fiatalok. Iskolákra küldik a tehetséges fiúkat és lányokat, szombatpnliéat w,fe­hérasztalos” összejöveteleket rendeznek, üdülőkben tölthe­tik el szabadságukat a fiata­lok, de ami a legfőbb: a mun­kabér évről évre növekszik, a becsülettel végzett munka ér­telmét igazolva. S mindez együttesen azzal biztat, hogy lassan, de folyamatosan növe­kedni fog szövetkezetünkben a fiatalok száma. Beszc Imre Megdöbbenéssel fogadtuk a hírt, amely fájdalmat okozott mindazoknak, akik ismerték, becsülték, szerették: Beck Mi­hály, a nagyszerű harcostárs, és a kiváló kommunista nincs többé. Nehéz időkben kezdte meg a harcot, vállalt részt a munkásmozgalom csatáiban. Kora ifjúságától küzdött, amelyet a fegyvergyárban kezdett ifjú lakatosként, 1932- ben. A jobb, igazabb rendért való küzdelem 1939-ben már a párt soraiba állította. A nép igazáért folytatott szün­telen küzdelemben mindig a legnehezebb posztokat keres­te. Erre késztette kommu­nista hitvallása, az eszmé­hez és a néphez való hűsége. A felszabadulást Bugyi községben érte meg, ahol 1945-ben párttitkárrá válasz­tották. A megújhodás öröm­teli, de hallatlanul nehéz évei­ben — a felszabadulást köve­tően — előbb a Püspökladá­nyi Gépállomáson, majd Kun- szentmiklóson s később a Pá- tyi Gépállomás igazgatója­ként munkálkodott a szocia­lista mezőgazdaság fejleszté­sén. Utolsó őrhelyét 1961- ben foglalta el, ahol a Zsám- béki Műanyagipari Vállalat igazgatója lett s innen vonult nyugdíjba. Az emberi őrlő, ne­héz évek nem múltak el nyomtalanul felette, egészsé­ge megromlott, ezért kérte nyugdíjaztatását. Beck Mihály elvtárs élet­pályája gazdag volt Társa­dalmi és közéleti tevékeny­sége tükrözte az ügyért har­coló kommunista szerénysé­gét és alázatát. A járási ta­nácsnak megalakulása óta, a munkásőrségnek 1957 óta volt tagja. Megkapta *a Munka Ér­demrend ezüst fokozatát, a Szocialista Hazáért Érdem­rendet.. Kiemelkedő tevé­kenységéért két alkalommal jutalmazták a Könnyűipar kiváló dolgozója kitüntetés­sel, de birtokosa volt a „10 éves szolgálatért” munkásőr kitüntetésnek is. Mély fájdalommal búcsú­zunk a kitűnő harcostárstól, a nagyszerű kommunistától, a párthoz hű katonától, akit sa­ját halottunknak tekintünk. Az MSZMP Budai Járási Bizottsága A KISZ és a Magyar Par dián Szövetség megállapodása Kedden együttműködési megállapodást írt alá Méhes Bajos, a KISZ Központi Bi­zottságának első titkára és Úszta Gyula, a Magvar Parti­zán Szövetség főtitkára.' A’ megállapodás az ifjúság haza­fias és internacionalista neve­lésével foglalkozó két szerv kapcsolatainak továbbfejlesz­tését célozza: a KISZ KB, a Magyar Partizán Szövetség és a Magyar Úttörők Szövetsége ezentúl évente akcióprogram­ban rögzíti közös teendőit. A Magyar Partizán Szövetség aktívabban vesz részt azoknak az ifjúsági programoknak a kidolgozásában, amelyek a szabadságharcos, internacio­nalista és antifasiszta hagyó-- Hiányok ápolását szolgálják. 10 nap Előregyártott elemekből tíz nap alatt szerelték össze Bu­dapest legújabb szállója, az Üllői úti Aero-Hotel falait A Pannónia Vállalat júniusban nyitja meg a fővárosnak a Fe­rihegyi repülőtérhez legköze­lebb fekvő szállodáját. Hősök és méregkeverők Két per a századfordulón.­... KI boldogabb, mini a szamóvetö. Nem vágyik nagyra, megelégedett. Valódi boldogsághoz kell é más, Mint nyugodt s tiszta lelkiismeret. (Versrészlet polgári leányis­kolák számára készült olvasó­könyvből.) így él a földműves a XIX. sz. utolsó évtizedében Ma­gyarországon — az iskolai ol­vasókönyvek szerint. És a föld- telen paraszt? Erről is szól ol­vasmány, címe: „A székely lány” — aki szolgálónak sze­gődve „háromszor-négyszer annyit arat naponta, mint a vármegyei munkás. Éppen azért nem is dolgoznak ők napszámban, hanem kereszten­ként szegődnek... Az aztán a víg élet, az aratás, amíg tart. Harsog a sarló mindenfelé ... s folyvást zeng a dal... s nem­csak reggeltől estig, fűznem még éjjel is aratnak .. Ilyennek látták, pontosabban j ilyennek szerették volna látni a parasztokat, földmunkásokat a század végén a hivatalos kö­rök, de elsősorban a földbirto­kosok. t És a valóság? Hetvenöt év­vel ezelőtt, 1895 márciusában bírósági tárgyalást tartottak Hódmezővásárhelyen. Szántó Kovács János és társai álltak a bíróság előtt. Ezek a föld­munkások nem illettek be a róluk alkotott képbe. A nép tűrhetetlen nyomoráról beszél­tek, és olyan eszméket hirdet­tek, amelyeket az egyetemet végzett elnök — nem értett. Már azt sem értette, hogyan képzeli Szántó Kovács János a nyolcórai munkaidőt, de azt még kevésbé, mikor a vádlott arról beszélt, hogy a nyolcórás munkaidőt csak az akkori tár­sadalomtól követelik, mert a másik, a szocialista társada­lomban a vagyon közös lesz. Az ügyész azt kérdezte: — Miért nincs megelégedve a vi­szonyokkal? És miért ellensége a birtokos osztálynak, hiszen az ad maguknak munkát és kenyeret... Szántó Kovács el­nézően magyarázta (persze, hiába), hogy nem a birtokosok adnak a munkásnak kenyeret, hanem fordítva, hiszen mit c’i- málnának a sok ezer hold föld­jükkel a munkások nélkül. Valóságos politikai iskola volt ez a tárgyalás, ahol a há­rom elemit végzett Szántó Ko- vács János fejtegette a diplo­másoknak — mi a szocializ­mus, miért kell győznie. Engels a Magyarországi Szo­ciáldemokrata Párt III. kong­resszusához intézett levelében úgy értékelte az eseményeket, mint a kapitalizálódás követ­kezményét. Ezt írta: „Kimond­hatatlan szenvedést jelent a nép nagy zömére, de egyedül ez alkot olyan állapotokat is, melyek lehetővé tesznek egy új társadalmi rendszert. Megte­remti azokat a férfiakat és asszonyokat, akiknek lesz ere­jük és akaratuk ezen újabb, jobb társadalmi rendet meg­valósítani.” Szántó Kovács/ János és tár­sai ilyen emberek voltak.... Híres szép hasonlata az öreg­emberről, aki a szőlőbe menve diót talál, felveszi és elülteti — jól tudva, hogy annak gyümöl­csét csak a jövő nemzedéke élvezi majd — róla is szól. Szántó Kovács Jánost ötévi börtönre ítélték, 26 társát ösz- szesen 36 évi elzárással sújtot­ták. Ezzel — úgy gondolták bir­tokos ura írnék — mindent megtettek a fenyegető veszély elhárítására, a lázadó, reni­tens parasztok megfélemlíté­sére. Illetve: még tettek vala­mit. Országos gyűjtést indítot­tak a hódmezővásárhelyi Ínsé­gesek számára, és az így ösz- szegyűlt 22 000 forintból — in- ségkonyhát állítottak fel. Komor évek voltak ezek. A nagybirtok fojtogató szorításá­hoz még rossz időjárás is já­rult. Nemcsak a nincsteleneket riasztotta az ínség, a küsparasz- toík, iparosok is féltek a hol­naptól. Voltak és sokan voltak, akik Szántó Kovács János út­ját választották, voltak, akik tengerre szálltak, és „kitánto­rogtak Amerikába”, de olyanok is voltak, akik a hódmezővá­sárhelyi bábához. Jáger Mari­hoz fordultak segítségért. És ő segített. Fehér porokat adott, ezeket kellett a pontos utasítás szerint szilvásderelyébe vagy más ételbe keverni. A fehér por, az arzén, lassan, de bizto­san hatott, meg lehetett sza­badulni a feleslegessé vált csa­ládtagoktól, ismerősöktől, rá­adásul r— és ez volt a legfon­tosabb — pár száz forintot fi­zettek az akkoriban alakuló te­metkezési egyletek a beíratott tagok halála esetén. Hogy pontosan hány ember került a temetőbe Jáger Mari segítségével, soha nem derült ki pontosan. Mikor letartóztat­ták, hatszáz feljelentés érke­zett ellene — névtelenül. Negyven halottat exhumáltak; de ezeknél nem minden eset­ben volt bizonyítható a gyil­kosság. Másfél évig tartó vizsgálat után 1897-ben került sor a tár­gyalásra. Megint hódmezővá­sárhelyi szenzáció foglalkoztat­ta az újságolvasókat. Ezek a parasztok, akik a bíróság előd álltak, megint merőben mások voltak, mint az olvasókönyvek, népszínművek, ümögös-gatyás vagy pruszlikos jámbor és naiv figurái, de Göre Gábor bíró úr, bután-okos álparasztjára sem hasonlítottak. Ügy voltak gonoszok, hogy bem érezték annak magukat. Vallásosaik voltak, istenre gyakran hivat­koztak, és talán tényleg hittek is benne, hogy amit tettek — megbocsátható. Jáger Mari mindenkinek adott a szerből, aki kért tőle 80—100 forintért. Es sokan, nagyon sokan kértek tőle. Az egyik fővádlóit, Hor­váth János, így vallott: „Ártat­lan vagyok, mert az én szi­vemben ott lakik az isten, s ab­ban bűnös gondolat nem fo- gamzott.” Az országos műve­gyész vizsgálata szerint (ma törvényszéki szakértőnek mondanák) az anyja hullájában nagy mennyiségű arzén talál­tatott, annak halála után 1400 forint biztosítást vett fel... Több gyilkossággal is gyanúsí­tották, de csak ez volt bizo­nyítható. Ilyenek a többiek is. Nem született szörnyetegek, a társadalom teszi őket azzá. Az a társadalom, amely csendőrszuronyokkal és ínség- konyhákkal szeretné megolda­ni a megoldhatatlan ellent­mondásokat. A kivezető út Szántó Kovács János és társainak útja. Jáger Marié és cinkosaié — szörnyű zsákutca... Hofman Éva k I I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom