Pest Megyi Hírlap, 1970. április (14. évfolyam, 76-100. szám)
1970-04-01 / 76. szám
PEST HEGYEI hírlap 1970. ÁPRILIS 1.. SZERDA HOBBY: Három szekrény történelem TV-FIGYELO Szilágyi György humorista, a rádió rovatvezető-szerkesztője irat- és okmánygyűjtő, de egy kicsit sajtó- és színháztörténész is. Lakásának minden zuga plakát-, könyv- és újságkötegekkel zsúfolt. A rendszeretetéről, pontosságáról híres ember képtelen már nyilvántartani és tárolni ezt a hatalmas gyűjteményt, amit kicsi gyerekkorától kezdve hangyaszorgalommal összehordott. „János, Isten kegyelméből Magyarország—Dalmácia— Horvátország királya üdvözletünket és kegyelmünket híveinknek, Buda bölcs és megfontolt bíráinak, esküdtjei- nek és a város minden polgárának. Hűséges hívünk, a nagytiszteletű esztergomi érsek súlyos panaszából értesültünk, hogy Ti, a Budafokon levő Sasad nevezetű decimájukat, amely jog szerint és ősidőktől fogva nékik tartozik fizetni, elfoglaltátok és saját használatotokba vettétek ... Rendeljük, ha bármit is onnét begyűjtöttetek volna, adjátok vissza. Minden módon kötelesek vagytok téríteni. Erre köteleztelek "benneteket, nehogy másként cselekedjetek. Kelt Visegrádi udvarunkban, 1537-ben, karácsony idején. Zápolya János Magyar- ország királya.” Mint másokat a krimi, engem úgy szórakoztatnak ezek az eredeti kéziratok. Elmerülni a történelmi korokban rendkívül érdekes dolog. A múlt olyan, mint egy erdő — amint látja, én már nagyon a mélyén járok. „Méltóságos, Nagyságos, Tekintetes, Nemes és Nemzetes Bizodalmas Jóltévő Uraink és Asszonyaink! Ebben az esztendőben is alázatosan megkérjük minden Renden lévő Kegyes Jól- tévőinket, a Debreceni Ref. Collegium építésére a szabad akarat szerént való adakozásra ... hogy az Épületben le- jendő Szobák elkészíttessenek és hasznavehetőkké téPARKETTA CSISZOLÁSA ÉS LAKKOZÁSA Bp. XIII., Radnóti M. u. 40. TeL: 317-388, 117-653. T.: Németh. ' Medicor töltővel Reklámár: 600 Ft Vidékre csomagküldő szolgálat: Bp. V., Kossuth Lajos u. 2. felszabadulás után tudtam élni ennek a mániámnak. Beszéd közben .kinyitogatja a roskadó szekrényeket, újabb kincseket rak elém: olasz tubákos szelencét a XVII. századból, középkori csillagászati térképet, orvosi diplomát 1775-ből, felvételeket a falusi hangulatot árasztó Tabánról, Ferencz József Bach- hoz írott levelét. És nicsak! Egy pest megyei plakát 1932- ből: „Színház Felsőgödön! Július 12-i keddi napon: Im- merglükk Károly úr felléptével, közkívánatra, a Felsőgödi Tűzoltó Testület szertára javára, „A fehér ló” három- felvonásos táncos nagyoperett.” A népszerű humoros versek; a „Fehér Ökör”, az „Egy exportnyúl levele” és a „Szeretlek Pest” költője, hobbyjából, különleges gyűjteményéből 1965-től történelmi rádióműsorokat is szerkesztett: „Szép vagy, gyönyörű vagy Magyar- ország ..„Szabad egy századfordulóra?” és a „Mintha tegnap törtéit volna” című dokumentum-trilógiájáért Szilágyi György nívódíjat kapott. Írói munkásságát két ízben jutalmazták a Szocialista Kultúráért Érdeméremmel. — Vajon a humorista számára is jelenthet nyersanyagot ez a gyűjtemény? — Nem! Nem! A régiségek tanulmányozása is csak arról győz meg engem, hogy a humor mennyire tiszavirág életű. A humorista számára ez a gyűjtemény a világ teljesebb megismerését segíti s meghatározza a társadalmi, politikai nézőpontot is, hiszen a jelen rengeteg problémájára az ember sokszor a múltból kap választ. Ónody Éva Ünnepi műsorkoktél AJU sokat marko-l — keveset fog. Ne markoljunk tehát sokat, keddtől keddig amúgyis hosszú volt a müsorhét, válasszuk ki ezúttal a kétnapos ünnep tévéműsorát, az is elég dícsémi-bírálni valót kínál. Mindenekelőtt a műsorszerkesztést illeti a dicséret: a kétnapos, reggeltől estig tartó program ügyes mixer kezére vallott. Köny- nyü és fajsúlyosabb szórakozást éppúgy vegyített* bele, mint humort vagy népszerű tudományos ismeretterjesztő anyagokat. Legfeljebb az ismétléseket kifogásolhatnánk, ha nem tudnánk, hogy ilyen „marathoni” műsoridőt drága mulatság lenne csupa „primőrrel” kitölteni. A vasárnapi műsorból a Nyitott könyv című sorozatban bemutatott Tűzgömbök-e t emelném ki, Bertha Bulcsúnak, a Szépirodalmi Kiadó felszabadulási regény- pályázatára írott díjnyertes műve dramatizált ízelítőjét. A városról falura került kisfiú és környezete, a gyermeki képzeletvilág és háborús valóság közötti konfliktus nem új témája az irodalomnak. A A téve-adaptációnak mégis sikerült felkeltenie a néző érdeklődését a teljes mű, a díjnyertes regény iránt. Annyi hónapi együttérző izgalom, fokozódó közönségsiker után — elröpült a páva. A győztesek megkapják a megérdemelt jutalmat, a tévé szegényebb lesz egy vasárnapi színfolttal, de — reméljük —, hogy a magyar népdalkutatás jó néhány folklórkinccsel gazdagodott. Talán a közönségről sem peregnek le nyomtalanul az utóbbi évek legsikeresebb nép- da 1 ve télkedő jének rokonszenvesen szerény és rokonszenvesen elfogult műsorvezetője, Vass Lajos intő szavai: becsüljük, szeressük jobban méltatlanul mellőzött zenei értékeinket, mint eddig. Az Othello egy kétszobás lakásban című lengyel rövid játékfilm annyit nyújtott, _ amennyit a Rádió és Televízióújság előzetese ígért: féltékenység! „drámát” — idézőjelben ... A hétfő délelőtti program zenés, vidám állatkerti sétával kezdődött, a legkisebbek osztatlan tetszésére. Az Anyuta útja néhol picit vontatottra, másutt kissé pate- tikusra sikerült. Bármennyire megszerettem is Anyutát, a szájába adott szöveg olykor elfeledtette velem, hogy tulajdonképpen rémült, hontalan kisgyerek, aki az anyukáját keresi. Azért örültem, amikor megtalálta ... A délutáni műsorból két produkciót kell kiemelni. Egyiket sem főműsornak szánták, s mindkettő azzá „nőtte ki” magát. Az egyik Az etruszkok világa című kisfilm volt, amely rendkívül jól szerkesztve, lebilincselően mutatta be ennek a homályos eredetű, máig is megfejtetlen nyelvű, időszámításunk előtti népnek magas színvonalú képzőművészetét. A másik rövidfilm a világhírű, de nálunk eddig eléggé ismeretlen olasz operaénekest, Franco Co- rellit igyekezett belopni az operabarátok szívébe. Azt hiszem — teljes sikerrel. Maigret felügyelő az ünnepre is gondoskodott a betevő kriminkről. Jó lenne a szimpatikus Rupert Daviest egyszer tartalmasabb szerepben is látni. Az operett-gálaest bizonyára most is megtalálta az utat a maga közönségéhez. A konferansz igénytelen szövegével és a szájba- rágó találós kérdésekre is felkészületlen „szerencsés nyertesekkel” azonban még a rutinos Ráto- nyi is nehezen tudott megbirkózni . . . — nyíri — Moziavatás Április 4-én megkezdi működését az új hévízgyörki művelődési házban a több éve szünetelő filmszínház. A művelődési ház és mozi építéséhez a Pest megyei Moziüzem: Vállalat kétszázezer forinttal járult hozzá. A korszerű, új mozi szélesvásznú filmek vetítésére is alkalmas. Madách a Margitszigeten Bronz emlékművet kap Madách Imre is. Tervezői: Vili Tibor szobrász és Hofer Miklós építész. A bronzöntés elkészüli, a szobor a Margitszigetet díszíti majd. Dlvaíszín: a Szahara homokja FODRÁSZVERSENY CEGLÉDEN Vasárnap délután 21 kezdő hajművész állt rajthoz a ceglédi művelődési központ emeleti nagytermében. Feladatuk: egy nappali és egy estélyi frizura készítése. Amíg a fodrászok szorgoskodtak, a vendégek megtekinthették a másod- és harmadéves ipari tanulók kiállítását: 52 szakmát képviseltek a Cegléd környéki tanulók munkái. A szabó, ács, kőműves, bádogos, kádár stb. szakmákat szeretnék megszerettetni a pályát választókkal, erre csábított a cipők, ruhák sokasága, a díszkapu és szalagfűrész is. Szép munkák. Gondban volt a hajzsürl. Végül a harmadéves ipari tanulók közül az első helyezést Varga Ágnes (Cegléd), Szívós Márta (Cegléd) és Majoros Valéria (Tápiószentmárton) szerezte meg. A másodéves fodrászok legjobbjai: Ácsai Katalin (Monor), láger Aranka (Abony), Molnár Mária (Tápiószentmárton). A tűzpiros, tengerkék és szalmazöld haj már a versenyeken sem divat. Az idei divatszín: a Szahara homokjának halvány vörös árnyalata. A rövid, archoz simuló frizurát ajánlják a szakemberek a feketéknek és szőkéknek egyaránt. Színházba is az egyszerű, könnyen kezelhető viseleteket tanácsolják — a haj csodák kora lejárt. (-dl) Ősn%renc: ?.BJOrr mm*ív m n MZ» XIII. Rózsi Krisztina levelét megkapva, azonnal Eötvösék lakásába rohant. A cselédszobában Kövest és Krisztinát elmélyült beszélgetésben találta ... — Ha te tudnád, azt a sok szörnyűséget, amit Köves úr elmesélt — mondta könnyezve Krisztina. — Nekem is elmesélte — mondta Rózsi. — Mi van Kázmérral? — kérdezte a lány. — Elhoztam. — És most hol van? — Téged keres. Mire a leveledet megtaláltam, már eltűnt. — Rózsika, én most elmegyek — szólt közbe Köves. — Nagyon szégyellem, hogy ennyi kavarodást okoztam. — Hogy találtál rá? — kérdezte Rózsi, de Krisztina helyett Köves felelt. — Amikor hallottam, hogy megfordul a kulcs a zárban, először azt hittem, hogy maga jön, Rózsika. De aztán rájöttem, hogy a kulcsa nálam van. Ekkor — mi mást tehettem volna — bebújtam az ágy alá. A kisasszony belépett és leült. Egy kicsit sírdogált, aztán felállt és vetkőzni kezdett. — És ekkor — folytatta Krisztina — Köves úr megszólalt az ágy alól és azt mondta: — Bocsánatot kérek, de ne tessék folytatni, mert mind a ketten nagyon szégyellni fogjuk magunkat. — Mert nem akartam kényelmetlen helyzetbe ’-.ózni... Krisztina félbeszakította: — Mi itt beszélgetünk, közben az a szerencsétlen fiú keres. Utána kell mennem. — Maradj itt, majd én felkutatom. Eoben már van gyakorlatom. — Igen, én is így látom helyesnek — mondta Köves — Maga maradjon itt nyugodtan, én úgyis elmegyek. — Maga n m megy sehova! Ha eddig megúszta, ne az utolsó pillanatban bukjon le. Ezt a néhány napot már kibírhatja. Ezalatt a pince lakai rettegve hallgatták az Eötvösék pincéjéből kihallatszó dáridót. Simó toporzékolt a tehetetlen dühtől. — Fegyver kellene — hajtogatta, mint egy eszelős. Nemsokára kivágódott Eötvösék óvóhelyének nehéz vasajtaja. — Na, mit mondtam? Pont egy óra telt el. Először csak a szeszre, most már a szerelemre is szomjasak — szólalt meg a sarokban Erzsi — Ügy döntögettünk — tántorgott be a pincébe a német őrmester —, hogy a hölgyeket meghívjuk egy kicsi pohárkára. Senki sem mozdult... — Na, mi lesz! Gyorsan... Schnell! — Ott a sarokban az a lány — mutatott Melanie Kocsis Erzsire. — Aztán meg keressék Rózsit. A parancsnokot — mondta gúnyosan. — Nem keresse senki! Aki itt vannak, jön be! Majd mutatok rá és az feláll és jön ... Először Erzsire, aztán Eötvösnére, majd Fábrynéra, Tárkányinéra mutatott géppisztolya csövével. Senki sem vette észre, amikor Erzsi egy kést rejtett a blúzába. Miután a meghívott nők még mindig nem mozdultak, a három német berontott a pincébe és lökdösni kezdte őket az ajtó felé. Ekkor lépett be az ajtón Krisztina. — Mi történik itt? — Á, a kisasszonyka! Ő az én vendégem megvan — mondta az őrmester és magához rántotta a lányt. — Segítség! Segítség! — sikoltozott Krisztina. Rózsi a kapuban hallotta meg a kiáltást. Kettesével rohan, le a lépcsőkön A folyosón álló őr szeme felcsillant: — Rózsika — mondta és meg akarta fogni. Rózsi ... folyosóról belátott a pincébe és egy pillanat alatt megértette a helyzetet. Átkarolta a német nyakát és lerántotta a földre. Belekapaszkodott a hajába és addig verte a fejét a lépcső szögletéhez, amíg a német nem mozdult. Egyedül Simó vette észre a jelenetet, mert a többi n ‘ jet a nőikkel volt elfoglalva. — Férfiak maguk? —“ordított Erzsi a pincében dermedten falihoz lapuló férfiak felé. De senki nem mozdult. Rózsi közben az ájult német nyakából leakasztotta a géppisztolyt. Tanácstalanul nézegette. Simó kirohant a pincéből és kikapta a lány kezéből a fegyvert. Hirtelen a falhoz lapult, mert a lejárati lépcső felől lábdobogást hallott. Tószeghy zászlós jelent meg. Simó ráfogta á fegyvert. — Fel a kezekkel! — Hagyja őt! Velünk van — szólt közbe Rózsi, majd a zászlóshoz fordult: — Na, Puibika, most aztán itt az alkalom, ha nem segít, a németek elviszik Krisztinát. Kázmér kétségbeesetten mérte fel a helyzetet. Fegyverüket nem használhatták, mert a zsúfolt óvóhelyen a lakókban is 'kárt tehettek volna. Eötvösök pincéjének vasajtaját kívülről bezárták, de ezt a bemnlevő részeg németek észre sem vették. — Ki kell őket csalni — mondta Simó és egy sorozatot eresztett a mennyezetbe. A géppisztoly hangjára a németek ijedten engedték el áldozataikat, majd vaktában lövöldözni kezdtek. Kázmér rémülten látta, hogy Krisztina a melléhez kap és elvágódák. A három német ezután be akart rohanni Eötvösék pincéjébe. Sokáig rángatták a vasajtót, Erii lékku tacska Elkészült a Szilágyi Erzsébet emlékkút bronzöntése. A szoborral díszített kutacska tervezője Bessenyei Márta szobrász és-Irányi László építész. Az emlékkutat még az idén Budapesten felállítják a Szilágyi Erzsébet fasorban, a Lupény utcánál levő térségen. «Fi t-RMyyr.-'fe, ' • rrtt" t. .............1..................... IIU ek özben végzett velük Kázmér és Simó. — Van Eötvösék pincéjének másik kijárata? — kérdezte Simó. — Egy szellőző nyílik az udvarra — felelt Rózsi. Simó, nyomában Rózsival felrohant az udvarra. Kázmér Krisztina mellé térdelt. A lány mosolygott. — Megkapta a levelemet? — Igen, de most ne beszéljen — mondta Tószeghy és felemelte a lányt egy ágyra. Szétnyitotta a kabátját és látta, hogy Krisztina blúza, a bal melle alatt lassan átitatódik vérrel. A németek lövöldözése következtében Tarkanyi Péter is megsérült. Az anyja eszelősen ordított: — Orvost! Segítség! Fábryné megnézte a fiút: — Semmiség, csak a karját súrolta... — Magának semmiség, de a fiam elvérzik... Hol van ilyenkor a férje? Itt kellene lennie... — Valahol másutt dekkol — mondta epésen Fábryné, utalva az asszony régebbi kijelentésére. Krisztina többé nem szólalt meg. Néhányat rebbent még a szeme, aztán megnyugodott. Tószeghy felállt a halott lány mellől és a szülőket kereste. Azok még mindig a vizes hjrdók mögé bújva reszkettek. — A lányuk! Nem értik? Meghalt Krisztina! — És nemsokára mi is követjük őt — szólalt meg Erzsi. — A szomszéd házban levő németek biztos meghallották a lövöldözést. — Végünk van! — sikított Melanie. — Maguk a hibásak, mert maguk lőttek rájuk. — Ettől nem kell félni. A németek valamennyien lebújtak a csa' tornákba, így próbálnak elmenekülni a hegyek felé. i . Ezalatt Simó és Rózsi a földszinti lakásokból kihordott bútorokkal eltorlaszolta a pince szellőzőjét. Tószeghy megrúgdosta a pince vasajtaját és németül kiabált be: — A német csapatok elmenekültek. Maguk foglyok, de semmi bán- tódásuk nem lesz, ha a kinyitott ajtó résén kiadogatják fegyvereiket. A felszólítás, úgy látszik, kijózanította a németeket, mert a szűk ajtónyíláson sorra dobálták ki géppisztolyaikat. Utána újra rájuk zárult a nehéz vasajtó, Közben visz- szaérkezett Simó. Tószeghy odalépett hozzá: — Nos, kedves Simó úr, most már dönthet a sorsom felől — lassan megfordult és leült a halott Krisztina mellé. — Álljon fel — kiáltott rá Simá — Azonnal szerezzen egy civil ruhát, mert ha az oroszok ebben a mundérban megtalálják, hiába magyarázom nekik, hogy magának végül is azért megjött az esze.\ A magyarázkodás már csak azért is nehéz lenne, mert bár egy nyelven beszélünk, egy szót sem tudok oro- szuL (Folytatjuk) « l Í tetődhessenek. Méltóztassanak tehát evégre az időhöz képest hathatós Segedelemmel lenni... Akik egyébiránt vagyunk és maradunk alázatos tisztelettel: Debreczenben, 1811. Észt. Április 2 kán alázatos szolgái a Helv. Vallástételt követőknek és Debreczenben levő Collégiumának Professora és mostani Rectora.” — Először csak a saját, ifjúságom dokumentumai érdekeltek, aztán az apám és anyám ifjúságának kora. Amikor ezt is megismertem egyre igényesebb és kíváncsibb lettem. A nagypapa és nagymama után lassan elfogytak a rokonok és maradt a történelem. íme egy útlevél 1816-ból: „Levelünket mutató Szabad Birtokos Lakosunk Oláh András, obsitos katona megyen arrafelé gyalog szolgálatot keresni. Mellynek hitelére és bizonyságára Privilegiált Közsségünknek szokott Pe- cséttyével megerősített szabad menedék Levelünket fennmegnevezett Lakosunknak kiadván, általunk minden Renden lévők illendően kérettet- nek, hogy a meg-irtt Személy — mint igaz járásban lévő, minden Vámokon. Réveken, és Hidakon mindenütt minden fizetés és akadályoztatás nélkül szabadon menni, és vissza-témi engedtessen. Turkevi Privilegiált Bírája és Tanátsa Hites Nótárius.” Már gyerekkoromban mindenféle régi kacatot, ládát felnyitottam, ócska poros könyveket hordtam le a padlásról és azokat nézegettem. Szeréttem a régi képekről rámbámuló komor arcú férfiakat. Persze, igazán csak a
