Pest Megyi Hírlap, 1970. április (14. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-17 / 89. szám

?T^írfeiP 1910. ÁPRILIS 17., PÉNTEK JAPÁN Midway-szk, Ha (USA) * . Az eredetileg tervezett leszállási körzet Egyenlítő ■<9NS alamo n­5a. 'ilSZK.(NBr) Az Apolló 13 várható leszállási körzete Sikerül-e a visszatérés? A kényszerleszállás terve... GUAM/ (USA) Wake-sz (USA) » Honolulu* ... és helye (Folytatás az 1. oldalról.) értőnek menet közben segítsé­get nyújtson a felmerülő prob­lémák azonnali megoldásához. Az amerikai űrhajózási hi­vatal csütörtökön hivatalosan bejelentette, hogy a holdkomp hajtóművének 5.32 órakor tör­tént üzembe helyezése után az Apollo 13 rátért a Földre ve­zető pályára. A legújabb pályamódosítást eredetileg közép-európai idő szerint csütörtökön 5.44 órára tervezték. Az utolsó pillanat­ban azonban a houstoni köz­pont James Lovellra, John Swigertre és Fred Haise-ra bízta, döntsék el ők maguk, hogy mikor helyezik üzembe a holdkomp hajtóművét. Az űr­hajósok közvetlenül ezután ki­jelentették: „Két perc múlva begyújtjuk a rakétát.” Miután a rakéta 7.04 másodpercen át égett, a houstoni földi ellenőr­ző központban megkönnyeb­bülten sóhajtottak fel: „Ügy látszik, sikerült.” Az űrhajós­trió lakonikus válasza viszont így hangzott: „Reméljük a leg­jobbakat.” Houstonban egyébként kö­zölték, hogy az Apollo 13 pén­teken közép-európai idő sze­rint 18.53 órakor hatol a Föld légkörébe, és 19.07 órakor ereszkedik le a Csendes-óceán­ra. A korábbi adatok szerint a leereszkedés 19.13 órakor tör­tént volna. Jim Lovell, az Apollo 13 le­génységének parancsnoka csü­törtökön közép-európai idő szerint 9 óra 30 perckor azt kö­zölte, hogy a riasztóberende­zések a holdkomp egyik akku­mulátorának meghibásodását jelzik. A houstoni ellenőrző központ azonnal kikapcsolta az akkumulátort, és elrendelte a zavar okának kivizsgálását. Megint félrevezették a riasz­tóberendezések az Apollo 13 űrhajósait és a houstoni földi ellenőrző központot. Miután alaposan átvizsgálták a riasz­tóberendezések által hibásnak jelzett akkumulátort, kiderült, hogy az akkumulátornak sem­mi baja, és csupán a jelzőbe­rendezések romlottak el. Houstonban egyébként be­jelentették, hogy a Föld lég­körének elérése előtt ismét módosítani kell az Apollo 13 pályáját. Az újabb manővert pénteken hajtják végre 5 órá­val azelőtt, hogy az űrhajó a Föld légkörébe hatol. A pálya- módosítás után fél órával le­választják az űrhajó műszer­részlegét, majd a légkörbe be­hatolás előtt egy órával a hold­kompot kapcsolják le. Magyar idő szerint Csütörtö­kön 14.13 órakor az Apollo 13 Földünktől 230 977 kilométerre volt, és egyre gyorsulva, órán­ként 5717 kilométeres sebes­séggel száguld a Föld felé. A földi irányítóközpont, amikor a fádió-összeköttetés fennáll az űrhajóval, számada­tokat és a kézi vezérlőberende­zés különböző beállításait dik­tálja le az űrhajósoknak, hogy azok a péntek délutáni földi visszatérés idején a kellő ada­tok birtokában legyenek, amennyiben a rádió-összeköt­tetés a Földdel ismét hosszabb időre megszakadna. Ez a rádip-összeköttetés je­lenleg sem tekinthető folyama­tosnak, mivel csütörtökön ab­ban újabb zavar mutatkozott. Az Apollo 13 űrhajósai jelen­tették, hogy a holdkomp egyik héliumtartályának szelepe ki- hyílott, és a hirtelen kiáramló gáz az űrhajót tengelye körüli forgó mozgásba hozta, az Apollo 13 kétpercenként for­dul meg tengelye körül. En­nek következtében kétpercen­ként rövid időre megszakad a rádió-összeköttetés, mivel az Apollo 13 antennája az űrhajó árnyékába kerül. Mint az asztronauták közölték, a vi­szonylag gyors forgó mozgás nem hat rájuk kellemetlenül. A földi irányítóközpont csü­törtök délben közölte az űr­hajósokkal, hogy Samoa szige­tétől délre a Csendes-óceán térségében a leszállásra kisze­melt tengerrészben a hurrikán- veszély elmúlt, a leszállás idő pontjában eléggé jó idő várha­tó, csupán a felhőzet lesz igen alacsonyan. A leszállás térségébe már megkezdték a mentőflotta összevonását, az Ivó Jima re- pülőgép-anyahajóval az élen. A flotta hajóin kívül a tér­ségben más országok hajói is lesznek, köztük két szov­jet kereskedelmi hajó, ame­lyeket a szovjet kormány utasítására eredeti útvona­lukról eltérítettek és ké­szenlétbe helyezték. Ameri­kai részről hivatalos köszö­netét fejeztek ki a szovjet kormánynak és más államok­nak. Az Apollo 13 egyébként a csütörtöki kritikus pályamó­dosítás-titán --pontosan a kö­zepén helyezkedik el annak a keskeny „légifolyosónak”, amely a hírügynökségek meg­fogalmazása szerint az egyet­len lehetséges alternatíva a katasztrófával szemben. Csü­törtökön, magyar idő szerint 15.15 órakor az űrhajó 230 239 km-nyire volt a Földtől, amely felé 5537 km/óra sebességgel közeledik. Az űrkutatási köz­pontban nem tartják lehe­tetlennek, hogy későbbiek­ben újabb „közbeeső” pá­lyakiigazításra lesz szük­ség, erről azonban még nem döntöttek. Az amerikai űrhajózási hi­vatal legújabb közlése sze­rint az Apollo 13 pályájá­nak utolsó módosítására pén­teken, magyar idő szerint 13.35 órakor kerül sor, ameny- nyiben annak szüksége mutat­kozik. Emlékközpont a Volga partján (Folytatás az 1. oldalról.) zát, ahol Lenin gyermek- és ifjú éveit töltötte. Ezt köve­tően Brezsnyev megkoszorúzta a Lenin-em 1 ékművet, majd el­látogatott abba az iskolába, ahol annakidején Lenin tanult. Csütörtökön Uljanovszkban megnyílt a nemzetközi szak- szervezeti találkozó, amelyet Lenin születésének századik évf ondiulója alkalmából ren­deztek meg. A találkozón részt vesznek a Szakszervezeti Vi­lágszövetség, a Nemzetközi Szakszervezeti Szövetség és számos ország szakszervezetei­nek vezetői. A találkozót Pjotr Pimenov, a Szovjet Szakszer­vezetek Központi Tanácsának titkára nyitotta meg. Ezt kö­vetően „Lenin és a szovjet szakszervezetek” című beszá­molójával felszólalt Alekszandr Selepin, a Szovjet Szakszerve­zetek Központi Tanácsának el­nöke, a szovjet küldöttség ve­zetője. ATHÉN Theodorakisz családja Franciaországba utazik Myrto Theodorakisz és két kisgyermeke (a 10, illetve 12 éves Marguerite és Georges) arra készül, hogy szombaton elhagyja Görögországot — közölték tájékozott források. Csatlakozni kívánnak Fran­ciaországban Mikisz Theodo- rakiszhoz. CSAK RÖVIDÍN... OTTO WINZER, az NDK külügyminisztere csütörtökön hazaérkezett több közel-keleti és afrikai országban — Dél- Jemenben, Szomáliában, Tan­zániában, Szudánban és az Egyesült Arab Köztársaságban tett látogatásáról. CSÜTÖRTÖKÖN Francia- országban hó- és sziklagörge­teg temette maga alá a Saint Gervais-i tüdőszanatóriumot. 16 holttestet ástak ki a görge­teg alól, és 55 fő van az el­tűntek listáján. Biztosra ve­szik, hogy az eltűntek már nem élnek. LENGYELORSZÁGBAN a bialystoki és olsztyni vajda­ságban a szántóföldeknek még mintegy 40 százalékát hó bo­rítja. A tavaszi mezőgazdasági munkák már eddig egy hó­nappal megkéstek. CSÜTÖRTÖKRE virradó éjjel a bécsi Westhahnhof kö­zelében kisiklott a Bécs—Ba­sel közötti gyorsvonat étkező­kocsija. A sízerencsétlenségnek két halálos áldozata van. A 93 ÉVES Pablo Casals egy New York-i gálakoncerten a saját tanítványaiból álló ze­nekart vezényelte. A zenekar Casals-művet, a „Sardana”-t adta elő. Kínai kártyaparti den jel arra vau, pekingben komoiyan szamuanak arra, hogy a Szovjetunió elleni há­ború eseten, amelyet a kínai {óvárosban oly hon várnak és nagyiiangon bejósolnak, a há­ború az Egyesült Államok számlájára loiyna. A szovjet publicista naív Machiavelli-ta­nítványoknak nevezi a maois­tákat ezekert a képzelgésekért, s rámutat, hogy a doiog pon­tosan fordítva lenne. A Szov­jetunió elleni „egyeztetett” ag­resszió esetében az Atlanti­óceánon túli héják a háború fő terhét Kínára szándékozzák hárítani, arra az országra, amely határos a Szovjetunió­val és óriási embertartalékok­kal rendelkezik. Mint a szovjet lap megjegy­zi: az a mondás járja, hogy a maoisták „magával az ördög­gel is” szövetkeznek, ha segíti őket nagyhatalmi terveik meg­valósításában. Az ördög azon­ban — figyelmeztet a szovjet publicista — ravaszabb azok­nál, akik készek eladni neki a lelkűket. Az ördöggel való cimborálást rendszerint na­gyon drágán kell megfizetni. Kína amerikai imperialisták­kal való szovjetellenes össze­esküvése nemcsak a szocializ­mus, a világforradalmi folya­mat példátlan elárulása len­ne, hanem szörnyű csapás magára Kínára nézve is. Ezután Ernszt Genri sorra veszi a kínai machiavellisták „nagy” szqvjetellenes straté­giájának további „lehetősé­geit”. A nyugatnémet milita­risták pontosan ugyanúgy te­kintenek Kínára, mint az ame­rikaiak. Ügy vélik, hogy a Szovjetunió megtámadása ese­tén a fő frontot Ázsiában kel­lene megnyitni. Hitler örökö­sei számára ez rendkívül von­zó lenne. Kína számára vi­szont szakadékba ugrást je­lentene. A „Peking—Tokió”-tein.gely összekovácsolására vonatkozó számításokat a szovjet publi­cista délibábnak minősíti, s rámutat, hogy a valóság: a Tokió—Washington -tengely. Bárhogyan is nézzük: a Kí­nai Népköztársaságot, csak­úgy, mint korábban is, a Csendes-óceán felől fenyegetik az álllg felfegyverzett ameri­kai-japán tömb, a tajvani és dél-koreai csatlósok, dél-kelet felől pedig az olyan vazallu­sok és félvazallusok, mint Dél- Vietnam, Thaiföld, , Laosz és most Kambodzsa is. A gondol­kodó kínaiaknak, köztük a jó­zan eszüket megőrző politiku­soknak, érdemes lenne elmél­kednie efölött — állapítja meg a Lityeratumaja Gazeta cikke. A KABINET Vihart kavaró könyv az angol kormányról Stewart külügyminiszter, a hét elején az alsóház asztalát csapkodva, indulatosan cáfolta és merő koholmánynak nevez­te a Daily Mail múlt heti szenzációs értesülését, amely szerint Wilson és akkori kül­ügyminisztere, George Brown 1967-ben fegyveres beavatko­zást tervezett az arab—izraeli háború napjaiban. Alig ült el a vihar a találgatások és cá­folatok körül, amikor Patrick Gordon Walker volt külügymi­niszter egy ártalmatlannak látszó „tudományos” művében újabb érdekes leleplezéssel el­indította a kormány számára olyannyira kínos spekuláció második hullámát. „A kabinet” című könyvé­ben Gordon Walker szó sze­rint a következőket írja: „Ha­„Óceán"' a Földközi-tengeren Az „Óceán” hadgyakorlatok keretében a Földközi-tengeren, a Japán-tengeren és az Atlan­ti-óceán északi részében a szovjet hadiflotta hadihajói és légi egységei teljesítették azokat a feladatokat, amelyek során bonyolult, viharos időjárási viszonyok között lőgyakorlatokat vé­geztek, és különféle manővereket hajtottak végre. Mint Moszkvában hivatalosan közölték, a hadgyakorlatok folytatódnak. A szovjet fekete- tengeri flotta tagjai a képünkön látható tenger- alattjárő-elhárító hidroplánon gyakorlatoznak róld Wilsont és külügyminisz­terét a kabinet egy ízben, egy nagyon fontos kérdésben le­szavazta.” A 92. oldal alján eldugott másfél sort sokan úgy értelmezik, hogy mégis igaz a közel-keleti beavatkozás ter­vének híre, bár Gordon Wal- ker-nak a kabinet titkait vé­dő törvénynek értelmében nincs joga pontosan megjelöl­ni a szóbanforgó kérdést. Sok megfigyelő szerint az utalás a dél-afrikai fegyver­szállítások problémájára vo­natkozik, ugyanis 1967 kará­csonya előtt a Wilson-kor- mány kishíján megbukotj, mert súlyos harc tört ki a ka­binetben és a munkáspárt­ban, a fajüldöző rendszer ka­tonai támogatása ellen. Ez a találgatás azonban nem állja meg a helyét, ugyanis közis­mert, hogy a vitában Wilson és Brown homlokegyenest el­lentétes nézetet vallott: Wil­son a fegyverszállítások el­len, Brown pedig mellette tört lándzsát, s végül is a mi­niszterelnök álláspontja ke­rekedett felül. Gordon Walker könyve egyéb érdekes. kinyilatkoz­tatásokat is tartalmaz: meg­írja, hogy „egy alkalommal egy fontos belpolitikai kér­dést, egy vagy két szavazat­nyi -többséggel döntöttek el”. Ez a megállapítás azért kelt figyelmet, mert a nyilvános­ság eddig azt hitte, hogy a Wiison-kabinetben sohasem tartanak szavazást, hanem a miniszterelnök — mint leg­több elődje — a tagok meg­hallgatása után összegezi a vitát és maga hozza meg a döntést. A látszólag jelen­téktelen „technikai” problé­ma alaposan kiaknázható po­litikai kérdéssé válhat a vá­lasztások előtti korteshadjá­rat forró légkörében. SUHARTO indonéz államfő Nixon elnök meghívására má­jus 20-án hivatalos látogatás­ra az Egyesült Államokba ér­kezik. Ern&zt Genri, neves szovjet publicista, a moszkvai Litye- raturnaja Gazeta legújabb szá­mában behatóan elemzi a kí­nai külpolitika előtt álló két utat. Az egyik út, a józan ész­nek a viiagszocializmus és a kínai nép alapvető 'érdekeinek megfelelően az lenne, ha Kí­na bekapcsolódna a szocialis­ta közösségbe, szoros együtt­működést valósítana meg a Szovjetunióval és a szocialis­ta országokkal. A második út, a kínai politika dzsingiszkáni útja kockázatos kalandokba bocs átka zás, a reális lehetősé­gek és a létező erőviszonyok semmibe vevése, megmaradás a nyomor és az elmaradott­ság mellett. A szovjet publicista a továb­biakban szemügyre veszi azo­kat a nyugati elképzeléseket, melyek szerint a maoista Kí­nának, tekintet nélkül elmara­dottságára és viszonylagos gyengeségére, vannak reális lehetőségei arra, hogy megva­lósítsa messzemenő nagyhatal­mi terveit. Ai elképzelések szerint Kína összjátékot foly­tatna az imperialista hatal­makkal, szem előtt tartva azt a végcélt, hogy hátba támadja a Szovjetuniót és a szocialista országokat. Ebben a játékban Kína állítólag önmagára nézve azonnali katasztrofális követ­kezmények nélkül sikerre szá­míthatna. A cikk a továbbiakban fel­teszi a kérdést: mit nyerne Kína, ha rálépne az amerikai imperializmussal szőtt összees­küvés útjára. Ebben a kártya­partiban nemcsak a többiek ellen, hanem a saját partner ellen is menne a játék, s a duóban az csalna könnyebben, akinek a kezében a legjobb lapok vannak. Ez pedig az Egyesült Államok lenne, amelynek több anyagi ereje és nagyobb tapasztalata van a nemzetközi játszmában, mint Kínának. Konkréten szólva, Peking alkuja az Egyesült Államok­kal csak a következőképpen festhetne: Kína, amely már mindent megtett Vietnam vé­delmezői imperialistaellenes frontjának megbontására, így vagy úgy, végérvényesen el­árulná ezt az országot. Ez lé­nyegében elárulása lenne az egész nemzeti felszabadító mozgalomnak Ázsiában és \^a- lószfnűleg Latin-Amerikában is. Washington kevesebbel aligha érné be. Ez azonban az amerikai ár­nak csupán egy része lenne. Kínának az Egyesült Államok­kal való Összeesküvése a Szov­jetunió ellen irányulna. Min-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom