Pest Megyi Hírlap, 1970. április (14. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-17 / 89. szám

iw«. Április it., péntek rest «Eítíl hírlap 4 Vihar Galgahévizen És mi lesz holnap? don termesztett uborkát. A tagság 0.9 munkaegységet ka­pott ezért a munkáért. Vagyis száz forintnyi uborka árbevé­tel után — nyolcvan .forintos munkaegységgel számolva — hetvenkét forintot A fennma­radó huszonnyolc forintból kellett fedeznie a gazdaságnak a terület szántását, vetését, vetőmagszükségletét és a te­rületre jutó rezsiköltséget. Egy holdra átszámítva: 28 645 forint árbevételből 19 000 fo­rintot fizettek ki élő munkára. (Csak zárójelben kívánom megjegyezni, hogy az Agrár­gazdasági Kutató Intézet ada­tai szerint az állami gazdasá­gok egy hold uborka termesz­tésére 6686 forint élő munka- díjat számoltak el.) A zöldbor­sónál száz forint árbevételre hatvannégy forintot, a cukor­répánál ötven. forint árbevé­telre harminckét forintot fi­zettek ki élő munkára A következmény: a tagság egyre jobban élt, egyre naggobj jövedelemre tett szert, ugyanakkor tí gaz­daság szinte semmit sem fej­lődött az elmúlt esztendők­ben. Az istállók elavultak, se fürdő, se öltöző. Hiányoznak a korszerű gazdasági épületek, a szociális létesítmények, ugyan­akkor a falu közepén három termelőszövetkezet irányítá­sához elegendő, emeletes iro­daház épül már esztendők óta. Egy példa: az elmúlt esz­tendőben tizennyolc és fél millió forint volt a felosztható összeg Ebből munkadíjakra köz.-i tizenötmillió forintot fi­zettek ki, a fejlesztési alapra viszont még hárommillió fo­rint sem jutott. (A munkabér és a fejlesztés aránya 84:16.) Már említettem, hogy 1967- ben nyolcvanöt forintot ért ebben a gazdaságban egy munkaegység 1968-ban azon­ban a nyolcvan forintos mun­kaegység értékét már csak úgy tudták kifizetni, hogy a jőve­MsanreJí Az elmúlt esztendőben a tagság átlagjövedelme megha­ladta az évi huszonötezer fo­rintot. ötvennyolcán 30 000— 40 000, szintén ötvennyolcán 40 000—50 000 forint között kerestek, míg huszonnyolc ember évi jövedelme megha­ladta az ötvenezer forintot A hónapokig tartó vita kö­vetkezménye: az elnök és vele együtt a vezetőség lemondott. A falu két táborra szakadt Március elején került sor első ízben az új elnök megvá­lasztására. Két jelölt volt: a járási tanács egyik vezetője, tehát külső jelölt, valamint Mészáros János, a termelőszö­vetkezet addigi főraktárosa. Az első alkalommal azonban1 egyik jelölt sem szerezte meg a kétharmados többséget. Ak­kor a külső jelölt visszalépett s így egy hét múlva a tagság — ha nem is abszolút többség­gel — elnökké választotta Mé­száros Jánost. A kedélyek azonban azóta sem csillapultak le teljes egészében, a bérrendezés el­lenére sem. A végrehajtott bérrendezés ugyanis — fur­csa módon — megint csak a tagság egyéni érdekét, nem pedig az egész közösség érdekét szol­gálta. Az uborka részesedését ugyan leszállították 0,9 mun­kaegységről 0,8 munkaegy­ségre, ezzel szemben a gaz­daság átvállalta a uborka vegyszerezését, amit eddig a tagság végzett — száhúsz- ezer forintos többletkiadás — és a korábban használt hatszáz forintos vetőmag he­lyett ezerháromszázötven fo­rintos vetőmagot biztosítanak — ez háromszázhúszezer fo­rint többletkiadás. Vagyis: a mérleg egyik serpenyőjé­be kétszáznyolcvanezer fo­rintos bércsökkentés került, a másikba viszont négyszáz­negyvenezer forintos több­letkiadás. S ha ehhez hozzá­vesszük, hogy végül is meg­szavazták, hogy az eddigi 0,4. munkaegység helyett 0,6 munkaegységet fizetnek a burgonyatermesztőknek — ez újabb háromszázhúszezer fo­rint többletkiadást jelent a közös gazdaságnak. Tovább élezi a helyzetet a lemondott elnök magatar­tása. Az új vezetőség major­gazdának nevezte ki a min­denkori elnöki fizetés het­venöt százalékának megfe­lelő munkabérért — a tava­lyi nyolcvanforintos munka­egységet alapul véve ez havi ötezerötszáz forintos jövede­lem! — a volt elnök azonban eddig szerzett érdemeire hi­vatkozva megalázónak te­kinti a maga számára ezt a munkakört. Bár késik az idei tavasz és a kedélyek sem csillapultak még le teljesen, a galgahé- vízi emberek mégis biza­kodók. Három nap alatt szin­te teljes egészében befeje­ződtek a területvállalások s mindenki a közeli munka lázában ég. De vajon gon- dolnak-e arra, a galgahévízi emberek: hogyan lesz hol­nap, holnapután, ha továbbra is minden hasznot maguk­nak követelnek, ahelyett, hogy a közös gazdaság eddiginél gyorsabb ütemű és nagyobb mértékű fejlesztését követel­nék az új vezetőségtől? Gal- gahévíz mezőgazdaságának legfőbb bázisa még ma is a kétkézi munka. De vajon le­het-e nagyüzemi gazdaság­ról beszélni gépek, korsze­rű gazdasági épületek és fej­lett technológia nélkül? Prukner, Pál AKÖV-nyitány Lacházán Tegnap délután avatták az 1-es AKÜV új telepét Kiskun- lacházán. Három és félmillió forintos költséggel épült, 50 tehergépkocsi ' tárolására és javítására alkalmas. A korsze­rű létesítmény most már le­hetővé teszi,. hogy az egész ráckevei járás szállítási igé­nyeit kielégítsék. Az 1-es Autóközlekedési Vállalat nagyszabású beruhá­zási programja keretében ad­ják át június elején a nagy­kőrösi telepet. Húsz millióért kap telephelyet Vác. A ceg­lédi és gödöllői kirendeltséget bővítik. Monoron pedig új te­lep épül. Pest megyeiek Palócföldön Parádfürdőn május 24-én rendezik meg a Palócföld rep­rezentatív népi ünnepségét: a pailócnapot. Az egész napos, színes, gazdag program ese­ményeire Heves, Nógrád, Bor­sod, Pest és Szolnok megyéből, mintegy 25 000 részvevőre szá­mítanak. A Mátra vidéki falvakból mintegy félezren vonulnak fel hagyományos, ősi palóc öltö­zékben. Az üdülők kiállítótermeiben a Mátra vidék új ipari üzemei, termelőszövetkezetei mutatják be világhírű termékeiket. A parádfürdői kastélyteremben vadászati kiállítást rendeznek. A hagyományos népi ünnep kiemelkedő eseménye lesz az ezertagú palóc kórus fellépése. Vállalati önismeret és önbecsül Az egyik precíziós gépeket gyártó vállalatnál vita kereke­dett a meós és az üzemvezető között a késztermék minőse­géről, használhatóságáról. Gyakoriak az ilyen nézetelté­rések, esetünk csupán azért említésre méltó, mert a gé­pet szerelő munkás szokatlan módon a meós pártjára állt. „Ne küldjük el a gépet a kül­földi vevőnek — mondotta. — Hasonló hibával sokat bajlód­tam, pironkodtam magam is a múltkor, amikor az egyik gé­pet a helyszínen nekem kel­lett átadnom.” Nem ismeretlen ez a magas fokú munkásfelelősségérzet — mondhatja az olvasó. Mégis érdemes szemügyre venni, mi a kiváltója. Nem valamiféle vele született érzék, hanem a tájékozottság, a vállalati mun­ka összefüggéseinek ismere­te. Következésképpen a fele­lősségérzet hiánya is gyakran a tájékozatlanságból, a tapasz­talatlanságból táplálkozik. Ez utóbbi, a tájékozatlanság saj­nos. ma még meglehetősen gyakori. Magasfokú munkamegosz­tás jellemzi korunkat, a tu­dományos és technikai forra­dalom időszakát. Ügy tudunk egyre nagyobb eredményeket produkálni a tudományban, a technikában, a termelésben, hogy a vállalatok és az inté­zetek, a Szakemberek és a munkások mind elhaíároltabb feladatok, részkérdések meg­oldására specializálódnak. Ép­pen ezért nélkülözhetetlen az összefüggések értése, a rész­A megállt idő nyomában Tények (4.) A tanyai pedagógusok hely­zete, lehetősége országrészen­ként változó: más a tanyai ta­nító helyzete Szabolcs-Szat- márban, Hajdú-Biharban vagy Békés megyében, és megint más a Duna—Tisza közén. Me­gint más a helyzete a tanyán élő gyerekeknek, habár az ő esetükben az nem olyan szem­betűnő. Tanya — az tanya. Le­gyen az ország bármely ré­szén. Tudom, ez így vulgáris fogalmazásnak tűnhet, de néha a leegyszerűsített ítélet hozza felszínre legláthatóbban a va­lóságot. Tehát mint mondottam, sok minden befolyásolja a peda­gógus és a gyerek helyzetét. Befolyásolja a közlekedési há­lózat korszerűsége vagy el­maradottsága, az elektrifikálás fejlettsége vagy fejletlensége és nem utolsósorban az adott terület gazdasági helyzete, te­hát az ott működő tsz-ek- jö­vedelmezősége. Nos, mindeze­ket figyelve, a körösi tanyavi­lág pedagógusai „kiváltságos helyzetben vannak: minden külterületi iskola könnyen és gyorsan megközelíthető a vá­rosból, jó útviszonyok vannak, tűrhető közlekedéssel, De ez csak az iskola és a város föld­rajzi fekvésénél igaz. A tanyai tanuló és az iskola között már nem ilyen rózsás a helyzet. A pedagógusok egy része a városban lakik, onnan jár ki az iskólába, más részük kint él ugyan, de mégsem távol a várostól, hiszen a maximális 6—7 kilométeres távolság ma már nem legyőzhetetlen aka­dály. Itt kell megemlítenem, hogy a körösi tanyavilágban működő tíz iskola közül hetet már bekapcsoltak a villanyhá­lózatba is. A tanulók létszámához vi­szonyítva a pedagógusok lét­száma, ha nem is mondható ideálisnak, de sok tiszántúli, tanyavilággal rendelkező me­gye megirigyelhetné. íme: 1 Helység Tanulók száma Pedagógusok száma Gógány 43 2 Lencsés 27 1 Bánom 32 l Homolytája 42 2 Fekete 15 1 Csongrádi úti isk. 110 6 Hangács 18 1 Árboz 26 1 Alsó járás 16 1 Alsónyársapát 14 1 összesen: 10 343 ' 17 Tehát egy pedagógusra át­raktár, istálló és ki tudná mind lagosan húsz gyerek jutna, felsorolni a rendeltetését. Egy ami valóban optimális és ideá­biztos, csak gazdasági funk­lis szám lenne, ha... csakhogy ciója van. Az egy szobában nekem erről külön vélemé­öten élnek, a két szülő, két gye­nyem van. De ezt majd ké­'rek és az anya egyik nőtest­sőbb. vére. Villany nincs, ezért rá­Az egyik tanyai tanuló ered­diójuk, tv-jük sincs. Újság ménye nem a legjobb, maga­nem jár, mert nem hozza ki a tartása sem kielégítő. Otthoni postás. A három felnőtt a tsz­körülményeiről csupa jótmon­ben dolgozik, a két gyerek — dott: rendes lakásban laknak, fiú, lány — iskolába jár. A szülei jól keresnek, van ideje fiú most harmadikos. Amit Iá­tanulni, ehhez a körülmények tok, éles ellentétben van az­is adottak. Hát akkor miért zal, amit mesélt. rossz az eredmény? A gyerek — Iskola... tanulás... — okos és értelmes válaszokat ad mondja az apa —, nem nekünk mindenre, tehát nem buta. Hát való az, tanyasiaknak. Itt, ké­akkor? rém, szükség van minden kéz­A tanya olyan, mint a többi: re. A gyerekek kezére is. De apró ablakú, földbe süppedt, hát mit akar, törvény, hogy is­múltat idéző anakronizmus. Egy. szoba, konyha, előtér és egy ragasztott tákolmány, ami kólába kell járatni őket, jár nak is. Akkor mit akar? Ne­hogy azt higgye, könnyű itt az élet. Hő, sár, por meg a mun­ka: látástól-vakulásig. Itt élünk, és kész. Mit leltét ezen változtatni? Töten» tanulhat­nak. a gyerekek, w az itthoni munkájukat elvégezték. Tanul­hatnak, amennyit csak akar­nak. De elébb a munka, mert, ugye, mégiscsak meg kell él­ni. Nem? Az anyjuk beteges, kell a segítség. Ki szaladjon boltba, ki hozzon a kútról vi­zet? Azért van a gyerek. Nem? Úgyis teletömik mindenféle marhasággal a fejüket, aztán itthon nem lehet bírni velük. Állandóan tv-t akarnak nézni az iskolában, mert hogy ott van aztán mozi meg ilyesmi. Itt­hon meg egyen meg a fene mindent. Munkára kellene ne­velni a gyerekeket, kérem, munkára. Mi is dolgoztunk lá- tástól-vakulásig. Mindig is dolgoztam, amióta az eszemet bírom, négy elemit is elvégez­tem, és itt vagyok. Na, hát ak­kor mit akar? Más a városi gyerek és más a parasztgye­rek. Ez így van, kérem, ezen nem lehet változtatni... Emberként maradt ki a kor­ból. Mint családapa, mint ma­gánember, mint érző lény, mint intellektus és mint tár­saslény. Kimaradását, lemara­dását közvetlen környezetének hasonló viselkedése támogat­ja. Ö pedig — lévén ugyancsak normaszabó környezete részé­re — visszahat a többire, a gyerekeire. Nagyon rossz érzésektől gyö- törten ódalogtam el a tanyá­ról. Nem a szülőkkel volt a vi­tám — értelmetlen is lenne —, hanem a kisfiút sajnáltam na­gyon, aki nem merte őszintén elmondani otthoni sanyarú kö­rülményeit. A látottak után gyenge tanulmányi eredménye is hősies erőfeszítésébe kerül­het. Ilyen körülmények között nem lehet tanulni! Ilyen körül­mények között élő gyerekek esetében a pedagógus is csak édeskeveset tehet! Köztudott, hogy minél több tagú a család, minél többen élnek egy szobában, annál rosszabb a tanuló tanulmányi átlaga. Egy pedagógus-munka­csoport legutóbbi felmérése szerint ez így néz ki: * — az egy-két gyerekes csa­ládban általában 3,58, — a négygyerekes családok­nál 2,7 a tanulmányi átlag. Karácsonyi István (Folytatjuk) letekből összeadódó egész Is­merete. Kellő ' tájékozottság nélkül elképzelhetetlen a fele­lősségteljes, színvonalas és ér­telmes alkotómunka. A leg­jobb specialista, a részletek hozzáértő ismerője is mechani­kussá válik a napi munkában, ha nem látja és érti tevékeny­ségének nagy összefüggéseit, a rész és az egész kapcsolódását. Az egyén csak akkor végez­heti tuüatosan saját részfel­adatait, ha az egész kollektíva irányítása tervszerű, reális helyzetismeretre épül. A vál­lalatok vezetése tehát — a nagy sebességű, korszerű jár­művekhez hasonlóan — kiváló navigációs berendezést igé­nyel. A vállalat vezetőinek — akárcsak a hajó, a repülő, a rakéta parancsnokának — tudnia kell honnan, hová tar­tanak és hol tartózkodnak az adott pillanatban. Az önálló és tervszerű vállalati gazdál­kodás kulcskérdése a megbíz­ható, müszaki-közgazdasági navigáció, a pontos tájékozó­dás. A vezetők sok csalódástól, félreértéstől, kártól kímélhe­tik meg kollektívájukat, ha képesek a vállalatot jól betá­jolni, meghatározni helyét a szakágazatban, a népgazdaság­ban, a világban. A jó betájo­lást segítik a központi infor­mációk, az irányító hatóságok tervei, elképzelései, s a piac­kutatás, amely a vevők ma­gatartásán túl igyekszik meg­ismerni az együttműködő és a konkurrens cégek terveit, szándékait, fejlődésük menet­irányát. Ha a vállalat straté­giája, hosszútávú üzleti kon­cepciója ilyen sokoldalú és dinamikus helyzetelemzésre épül, hatékony és gyors, feles­leges kerülőktől és véletlen karamboloktól mentes lesz a fejlődés. Kívánatos, hogy ne csak a vezetők, hanem a beosztottak is ismerjék a vállalat helyét, szerepét, terveit, lehetőségeit A kollektíva önismerete és kellő önbecsülése általánossá teheti a bevezetőben említett példát, vagyis, hogy az adott terméket előállító dolgozó a felhasználó, a fogyasztó fejé­vel is gondolkodjék. A fel­adatok végrehajtására másutt is csak a helyzet pontos isme­retében mozgósíthatják igazán a dolgozókat. Tehát nemcsak a célt kell ismerni és látni, ha­nem a startvonalat is és a startolókat is. A jó időbeosz­tás és ütemérzék, a helyes taktika megválasztása elkép­zelhetetlen nélküle. Minderről azért érdemes részletesen szólni, mert a vál­lalatok az idén először készí­tenek szervezetten ötéves ter­veket. A szükséges népgazda­sági információkat, a közpon­ti elképzeléseket már meg­kapták hozzá az Országos Tervhivataltól. A további köz- gazdasági környezettanulmá­nyozás már vállalati feladat. Hasonlóképpen helyi tennivaló az összegyűjtött információk, majd pedig az elkészült ötéves terv ismertetése a dolgozók­kal. Nem szabad, hogy e nagy­hatású munka csak a vezér­karra szorítkozzék. Ismerje­nek, értsenek meg belőle mi­nél többet a beosztottak, a munkások, hogy megterméke­nyítse a részletekhez tapadó napi végrehajtó munkát. A távlatok, az összefüggések megértése értelmesebbé, öröm­telibbé, hasznosabbá teszi a munkát, növeli a kollektíva felelősségérzetét, közösségi tu­datát, szeretetét és ragaszko­dását a munkahelyéhez. K. .1. Tv-műsor Ceglédről Jazzpódium 70 Szombaton délután 16.35-kor jelentkezik ismét a televízió népszerű Jazzpódiuma. Ez al­kalommal a Róna Vendéglátó Vállalat Cegléden rendezett dzsesszműsorának egy részét közvetítik képfelvételről. Köz­reműködik Balogh Gyula, Pe- ge Aladár, valamint Benkó Sándor dixieland-együttese. Énékel Kosa Zsuzsa. Műsor­vezető: Nagy Judit. Nem titok: Galgahéviz Pest megye leggazdagabb községei­nek egyike, de az is könnyen elképzelhető, hogy a leggazda­gabb. Csak végig kell menni főutcáján, a Vörös Hadsereg úton és a látvány magáért beszél. Manzard-tetős, három- négy-ötszobás házak sorakoz­nak egymás mellett az út mindkét oldalán. Félmilliótól egymillió forintig terjedő ér­tékben. Nem egyre közülük már nem is pontos fogalma­zás a ház meghatározás: vil­lák a javából. Az alig háromezer lakosú község hétszáznyolcvan házá­nak fele az elmúlt években épült vagy építették át tága­sabbra, modernebbre. A tava­lyi év végén kilencvennégy magántulajdonban levő sze­mélygépkocsit tartottak szá­mon, de azóta, óvatos becslé­sek szerint is, számuk elérte a százat Volgák, Opel Rekor­dok, Fiatok, Moszkvicsok, Wartburgok. Csak az idegen­nek nyújtanak meghökkentő látványt a szántóföldek szélén álló személygépkocsik, a falu­beliek már megszokták, hogy a tehetősebbek a saját autó­jukon járnak a határba dol­gozni, vagy szállítják a háztá­ji termését a fővárosi piacok­ra. Van, áld már a második Volgát nyűvi vagy a Renault után Opel Rekordot vett és így tovább. Mi a galgahévizi gazdagság titka? Néhány hónappal ezelőtt talán sokkal nehezebb lett volna egyértelmű választ ad­ni rá. Legfeljebb azt mond­hattam volna: az országos hí­rű Rákóczi Termelőszövetkezet békességben végzett, az átla­gosnál szorgalmasabb munkája a magyarázat rá. S bizonyí­tásként hozzátehettem volna, hogy 1967-ben nyolcvanöt fo­rintot ért itt egv munkaegy­ség, azóta pedig évente nyolc­van forintot. Néhány 1&nssjfciw%z&6W azonban a falu látszólagos nyugalma szertefoszlott, akár egy buborék. Vak szenvedé­lyek csaptak össze és szakí­tották két táborra a község la- ' kosságát. Vak szenvedélyek — szán­dékosan fogalmaztam így. Jó­zan ésszel, megfontoltan ugyanis aligha hangzottak vol­na el olyan vélemények, hogy például „az egyik táborba tartoznak a parasztok, a má­sikba a proletárok”, „a prole­tárok vezetője Gádor Mihály elnök”, „a parton belüli belső árulók fordították meg a hely­zetet" vagy „az új vezetőség fele és a szakvezetés sógor- komaságban áll egymással” és így tovább. Hogy mi robbantotta ki az emberekből a vak szenvedé­lyeket? S hogyan függ ez össze a falu gazdagságával? Egy látszólag jelentéktelen gazdasági jellegű vitával kezdődött a dolog. Továbbra is 0,4 mun­kaegységet fizessenek-e a burgonyatermelőknek vagy pedig a tagság kívánsága sze­rint emeljék fel azt 0,6 mun­kaegységre? Vagyis a nyolc­vanforintos munkaegység ér­tékét alapul véve a burgonya eladásából eredő száz forint értéket árbevétel után har­minckét vagy pedig negyven- nyolc forintot fizessenek ki az élő munkáért? Gödör Mihály elnök a 0,6 munkaegységet támogatta, a főmezőgazdász és a főkönyvelő viszont a 0,4-et. Nincs szándékomban részlete­sen elemezni a hónapokon át tartó vitát, a számok mögött ugyanis sokkal nagyobb, és sokkal régebbi indulatok, fe­szültek. Nemcsak az elnök em­beri magatartását illetően, hanem gazdálkodási elveivel kapcsolatban is. Elsősorban ez utóbbiak érdemelnek nagy nyilvánosságot, mert össze­függnek a falu átlagon felüli gazdagságával. Gödör Mihály vezette be a termelőszövetkezetben az eredményességi javadalmazást. Hogy ez mit jelent? Érdemes néhány példából megismer­kedni vele. A termelőszövet­kezet száznyolcvannyolc hol-

Next

/
Oldalképek
Tartalom