Pest Megyi Hírlap, 1970. április (14. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-11 / 84. szám

1970. ÁPRILIS II.; SZOMBAT «EST ki Ecvet Új tavasz reménye Az idén Sándor, József, Be nedek valahol útközben elv& szítette közmondásbeli zsák­ját. Karcos szelet hoztak a nagyon várt meleg helyett. És tavaszi hózáport még ápri­lisban is. Hat esztendővel ezelőtt is hasonlóan szokatlan, idők jártak a dabasi Szikra Ter­melőszövetkezet portáján. Az egyik tsz-tag például a kar­jára vette gyermekét, bevit­te a járási pártbizottság tit­kárához és közölte: ott hagy­ja a gyereket, mert nincs tovább kitartása. Szokatlan cselekedet volt, de nem meg­lepő: kétmilliós mérleghiány­nyal zárta az esztendőt a gazdaság. Elnök, főagronómus, fő­könyvelő nehéz napokat, he­teket élt át akkor. Vállalták — önszántukból jelentkez­tek a gazdaságba akkortájt. A bizalmat kellett először megszervezniük. Az volt a leg­fontosabb. Minden este ki­járni a földekre és fizetni a végzett munka után. Hogy lássák az emberek: érdemes újra kezdeni. Mert a közös önmagában jó dolog, erősebb és szilárdabb, mint volt akár a legkülönb egyéni gazdaság. Akkor győztek. Egy eszten­dő alatt megszüntették a mér­leghiányt. És fizettek is be­csülettel a tagságnak. Hétfo­rintos órabért. Illetve csak hatot. A hetedik forintot hű­ségjutalomnak nevezték el és csak akkor fizették ki, ha valaki egész esztendőben be­csületesen dolgozott. Mert a kétmilliós mérleghiány oka nemcsak a gyenge veze­tés volt, hanem a tagság nem­törődömsége és fegyelmezet­lensége is. Papíron ugyan százötvenkét tagja volt ak­kor az ezernyolcszáz holdas gazdaságnak, rendszeres dol­gozója azonban legfeljebb, ha negyven. f­Győztek. A hat esztendővel ezelőtt mérleghiányos gazdaságnak 1967 végére már hétmillió fo­rint tiszta vagyona volt. Az elmúlt esztendőt pedig ti­zenhétmillió forint tiszta va­gyonnal zárták. Tízórás mun­kanapra száztizenkilenc fo­rintot fizettek a szövetkezet tagjainak, az alkalmazottak­nak pedig kerek száz forin­tot. S ami szintén a pozití­vumok közé tartozik, az a négymillió forintos jövedelem­biztonsági alap. Amikor a napokban felke­restem dr. Rieger Lászlót, a gazdaság főagronórnusát, azt gondoltam, hogy nyugodt, megelégedett emberrel talál­kozom. Nem így történt. Ide­ges volt és fáradt, mint hat esztendővel ezelőtt. — Valami baj van? — kér­deztem a régi ismerős bizal­masságával. Robusztus alakja kiegyene­sedett egy pillanatra, gond­terhelt arcára mosoly raj­zolódott. — Ugyan. Már túljutottunk a nehezén. Valahogy úgy, mint akkor, hat esztendővel ezelőtt. Talán emlékszik még rá, akkor találkoztunk elő­ször. — Persze, hogy emlékszem — bólogattam szaporán. — Csakhogy azóta már azt is tudom, hogy rendbejött, meg­erősödött a gazdaság. — No, igen — hagyta hely­ben komolyan. — Talán ezért is esett ránk a választás. Ránk, a legkisebbre — fűzte Az Qtépitőgép Javító és Gyártó Vállalat FELVÉTELRE KERES ESZTERGÁLYOS, LAKATOS, HEGESZTŐ, VILLANYSZERELŐ SZAKMUNKASOKAT. Jelentkezni lehet Cegléden, a XIV., Külső Katói út 35/a. szám alatt. — Vagy az íróasztalukat féltették... — Ezt nem én mondtam — tért ki a válasz elől. — Egyébként úgy szólt a meg­állapodás, hogy a két feles­legessé. vált elnök, bármelyik legyen is az, elnökhelyettese lesz az egyesült gazdaságának. Aztán, amikor az egyesítést kimondó közgyűlésen a tag­ság kilencven százaléka a Szikra vezetése mellett adta le a voksát, mindketten visz- szaléptek. — És most? — Dolgozunk. Azt hiszem, ez a legfontosabb. Az idő sürget, a határ mun­kára vár. Most mindenki bi­zonyítani akar. Nemcsak a volt Szikra Tsz tagsága, hogy méltó a többiek bizalmára. A másik két gazdaság dolgo­zói is: az eredményesebb életre adták le voksukat. S mert közben ránkestele­dett, megkérdeztem: — Nem siet haza? — A család Pesten , él. Ma is hetenként kétszer járok ha­za, mint hat esztendővel ez­előtt. — A felesége? — Ö is dolgozik. Megért — A gyerekek? — Kati egy éve építész- mérnök, akárcsak a nagyapja. Minden időt kihasználnak a tavaszi munkára. megértik a jót, ha valaki el­magyarázza nekik. — Mindeki? — A három gazdaság dol­gozóinak többsége igen. Megismételtem a kérdést: — Könnyű volt? — Akik az íróasztalok mö­gött ültek, már nehezebben értették: mi szükség van az egyesülésre. Mari férjhez ment, most dip­lomázik, statikus mérnök lesz. Laci, a legkisebb, a ker­tészeti technikum harmadéves hallgatója. — Vagyis az apja nyomdo­kába lép? — Bízom benne ... Prukner Pál Kísérlet — nagykonténerekkel Ä szolidaritás számlájára Kommunista szombat Május folyamán a Szabad- kikötőben megkezdődik a kí­sérlet az első magyar „konté­ner terminállal”, azaz a ra­kodótérrel, melyen a nagy — 6,5 méteres, megrakottan 20 tonnás — konténereket rende­zik, illetve rakják át hajóról teherautóra vagy vasúti kocsi­ra, illetve fordítva. A konté­ner terminál építése befejező­dött, most már csak a felsze­relésén dolgoznak. Az itt szer- aendő tapasztalatokat fel akar­ják használni a következő ter­minálok berendezésénél. Nagyon jelentő? lépés ez a magyar konténerizáció törté­netében. Tavaly 300 000 fuvart | bonyolítottak le a másfél ton­na bruttó súlyú konténerek­kel. Ezzel szemben a 20 ton­nás n agy kontón er ak bő 1 eddig nálunk mindössze 80 teljesít szolgálatot. A nagykonténerek száma az idén eléri a 150-et, de alkalmazásuk még mindig csak kísérleti jellegű lesz. A konténer terminálok be­rendezéseinek nagy része csak külföldről szerezhető be. De a Magyar Hajó- és Darugyár készíti már a különböző típusú onténereket és most készül fel a nagyobb kontón ermozga- tó daruk gyártására. Bizonyára az olvasók között is nagy szám­mal akadnak, akik jól ismerik Zsukov szovjet festőművész e híres képét: „Lenin kommunis­ta szombaton”. A képet nézve, az az érzés támad az emberben, hogy Leninnek, aiki nem szokott hozzá a fizikai munkához, nehéz a gerenda. Akaratlanul is segíteni szeretnénk. Minél nehezebb időszakokat élt át a szov­jet állam, annál több áldozatot hozott, annál több nehézséget vállalt a szovjet nép vezére iránti szerétéiből. Mia, április 11-én, akárcsak ötven évvél ezelőtt, a szovjet államipolgárok milliói kommunista munkanapot tartanak az egyébként szabad szombaton. Ez az önkéntes munkanap az emberek kommunista öntuda­tát, a társadalom iránt érzett felelősségét illusztrálja. Az emberek ezen a napon meg- kettőzött erővel dolgoznak majd a gyárakban, az üzemeikben, a mezőkön. A kommunista szombatra a Denin-oentená- rium közvetlen küszöbén kerül sor. Az össz­népi munkanap tehát főképp azt fejezi lei, hogy a becsületes emberek elégedettek a le­nini Utat követő kommunista párt politiká­jával, amelynek célja: emelni az egész nép óletszínvonalát, kultúráját. Emlékszünk rá, hogy a tavalyi április 12-i kommunista szombatnak milyen nagyszerű volt a lógíköre. Az egész nép szánté egy em­berként nyilvánította ki határtalan hűségét a kommunizmus eszméi iránt. Jelentős gyümöl­csöket is eredményezett ez az ingyenes mun­ka. Az ebből származó pénzt hatalmas on­kológiai intézet felépítésére fordították. Ugyancsak ebből a pénzből létesül Szibériá­ban és a Távol-Keleten egy mezőgazdaság­fejlesztési kutatóintézet. Mindenütt aktívan készültek a kommunista szombatra. Ez a nap a takarékosság, a szak­szerű munka, az ésszerű gazdálkodás kinyil­vánításának, demonstrálásának napja lesz. És, akik nem szerszám, gép mellett dolgoz­nak? A tisztviselők? A tanulók? Ok mit tesz­nek? Részt vesznek a városok rendezéséiben, segítenek az építkezéseken, a sportpályákat, csinosítják, rendezik. A nyugdíjasok és a há- 2 áasszomyck randbehozzák a parkokat, a ját­szótereket. ll A Magyar Kommunista If­júsági Szövetség is szervezte április 12-ne, holnapra, a nem­zetközi kommunista vasárnap ,magyar szakaszát”. A fizetség nélkül, illetőleg a közösség javára végzett mun­ka nem ismeretlen a magyar ifjúsági mozgalom történeté­ben sem. Jól emlékszünk még, milyen nagy tömegek vettek részt tavaly és tavalyelőtt a vietnami műszak okban, há­nyán vállalták lelkesen, hogy vasárnapi pihenőnapjukat fel­áldozva segítik a maguk mód­ján a vietnami nép harcát. Másutt városuk, községiük ja­vára dolgoztak ingyen a fiata-. lók. Huszonöt esztendeje, a felszabadulás utáni időszak oly sok nehéz feladattal terhes idején pedig mindenütt ismer­ték a MADISZ rohambrigádó­kat. Mégis azt kell monda­nunk, hogy ez a mostani, va­sárnapi akció minden eddigi­nél nagyobb jelentőségűnek és méretűnek ígérkezik. A nemzetközi kommunista vasárnapon nemcsak Magyar­i­Megoldódott az oszkói domb dilemmája A szombathely—nagykani­zsai vasútvonalon — Vasvár és Pácsony között *— csak négy gőzmozdony képes fel­húzni, illetve feltolni a me­redek pályán egy-egy jól megrakott vasúti szerelvényt. A nemzetközi tranzitforga­lomban és a belföldi vas­úti közlekedésben egyaránt fontos szerepet játszó pálya e hibájának kiküszöbölésére a szakemberek alagutat tervez­tek. Az ország leghosszabb — hétkilométeres — alagú íjá­nak kellett volna megépül­nie a vasútvonalat keresz­tező oszkói domb gyomrá­ban. A közelmúltban végre­hajtott gazdaságossági szá­mítások azonban bebizonyí­tották, hogy a nagy beruhá­zást igénylő munka költsé­gei csak körülbelül 50 év múlva térülnének meg, ezért az alagút tervét véglegesen elvetették. Az új elhatározáshoz hozzá­járult az is, hogy a 2000 ló­erős Diesel-mozdonyok a gőz­mozdonyoknál lényegesen könnyebben, s körülbelül egy- harmad költséggel „másszák” meg az oszkói dombot. Az alagút helyett — a legkri­tikusabb 10 kilométeres sza­kaszon — átépítik a vas­utat. Az új pálya nagyjából a mostani nyomtávon ha­lad majd, de jóval teherbí­róbb lesz. Az átépítés során le is gyalulnak az oszkói dcmbból. A nagy teljesítmé­nyű földgyaluk olyan vastag réteget távolítanak el, hogy a kétezer lóerős Diesel-moz­donyok nehézség nélkül, meg­felelő sebességgel közleked­hessenek majd. országon, hamam a testvéror- szágoklbaín is ünnepi műsza­kokra indulnak a fiatalok. Ré­sze etz annak a nagyszabású ünnepségsorozatnak, amelyet Vlagyimir Iljics Lenin születé­sének 100. évfordulója alkal­mából rendeznek a szocialista országokban működő ifjúsági szövetségek. Ezzel is jelképe­zik, hogy a Lenin-centenárium mindenütt újabb tettekre ser­kenti a fiatalságot. S mivel az ő számukra az új társadalom építősén való munkálkodás adatott meg, az alapszeeveze­tek és az ifjúsági kollektívák munkájával kívánják megün­nepelni a nagy és nevezetes jubileumot. Fél évszázaddal ezelőtt a kommunista szombatok jelen­tették a kezdetét annak a szo­cialista versenymozgiaiomnak, amely mind szélesebb körben terjedt a Szovjetunióban és a szocialista országokban, s amelyben ma az öntudatos munkások tíz- és százmilliói tevékenykednek. A magyar fiatalság a jubileumi munka- verseny során is megmutatta, hogy tud és szeret dolgozná. A most vasárnapi rohammunka újabb cáfolatát adja azoknak, akik folytan azt emlegetik, hogy a mai ifjúság nem szere­ti a munka nehezebbik végét megfogni. Nos, a fiatalság vál­lalta, hogy ezt a napot mun­kában tölti, s nem egy helyen magával ragadta az idősebbe­ket is, akik szintén korán kel­nek, s munkával ünnepelnek. Egyelőre még nem lehet megáliapi tani, hogy mennyi lesz az önkéntes munkások száma. Annyi rr 'r bizonyos, hogy több tízezer. Hiszen szer­te |¥ ö^^éf 'érfcéanek a je­lentések az előkészületekről. Szegedről azt jelentik, hogy a Kenderfonó és Szövőipari Vál­lalat három gyáregységében ezren dolgoznak majd. A Du­nai Kőolajipari Vállalatnál — új városunkban, Százhalom­battán — 1200—K3-00 résztve­vőre számítanak, akik a lakó­telep szépítésén, egy induló üzemnél és egy épülő üzem­résznél kapnak majd munkát. A Lenin Kohászati Műveik és a Diósgyőri Gépgyár fiataljai a Lenin-parkban és az Úttörő - stadionban építkeznek, a gyár­ban koszk- és vasérckirako- dásbam vesznek részt. A Bor­sodi Vegyikombinátban ser. üzem területét hozzák rendbe, s a műszak után rendezik meg a KTSZ-érdemérem átadási ünnepségét. Nem ritka az olyan jelentés sem, amilyen a MÉLYÉPTERV-től étkezett: az üzem dolgozói teljes lét­számmal vesznek részt kom­munista vasárnapon. Valaha az önkéntes munká­sok teljesen ingyen dolgoztak. Azóta természetesen sokat változott a világ. Most a ro­hammunka részvevőinek bé­rét számfejtik, az összegeket azonban közös célokra fordít­ják. A vietnami szolidaritási számlára, a KISZ -szervezet e-k munkafeltételeinek javítása ra szánják az ily módon megszol­gált pénzt a kommunista va-. sárnap részvevői. Nemes cél érdekében áldozzák hát fel vasárnapi pihenőjüket a fiata­lok, s a velük együtt ezen a napon dolgozó idősebbek. Jó munkát kívánunk nekik, s az­tán, a níunka végeztével jó pi­henést, szórakozást. Pintér István SZÖVETKEZETÜNK ORSZÁGOS SZINTEN (mint erre kijelölt szövetkezet) i bolgár és magyar gyártmányú, DEMÁG-rendszerű VILLAMOS FUTÓMACSKÁK (emelőgépek) RENDSZERES KARBANTARTASAT, JAVÍTÁSÁT, FELÚJÍTÁSÁT VÉGZI. Amennyiben szolgáltatásainkra igényt tartanak, megrendeléseikkel szíveskedjenek megkeresni szövetkezetü nket: Óbudai Gépipari Szövetkezet III., Bogdáni út 3. Telefon: 688-652. Ügyintéző: Háber János még hozzá rövid tűnődés után. — A legkisebbre? — Igen. Mert amikor utol­jára találkoztunk, van annak már három esztendeje is, még csak ezernyolcszáz holdon gazdálkodtunk. Ma pedig már hétezeregyszáz hold hallgat a Szikra névre itt, Dabason. — Egyesültek? — Foglaljon helyet — mu­tatott az asztala előtt álló székre, jelezve, ha meg aka­rom hallgatni a történetét, jobb, ha előbb kényelmesen elhelyezkedem. Megvárta, ma­ga is leült, csak akkor kez­dett hozzá. — Az elmúlt esztendőben még három gaz­daság működött a községben. A háromezerháromszáz hol­das Egyetértés Termelőszö­vetkezet, a kétezer holdas Törekvés Szakszövetkezet és a mi Szikránk. Olyan dolog ez, mintha három focicsapata lenne egyetlen falunak. Szét­forgácsolja a határt és az erőket is. Ezért született meg az az elgondolás, hogy a há­rom gazdaságot egy nagy ter­melőszövetkezetben egyesít­sék. amennyiben hozzájá­rulnak az emberek. — Könnyű volt? Kis kerülőt tett válaszában. — Az emberek általában

Next

/
Oldalképek
Tartalom