Pest Megyi Hírlap, 1970. március (14. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-21 / 68. szám

t970. MÁRCIUS 21., SZOMBAT Felújítják a ráckevei gimnáziumot Ráckevén, az Ady Endre Gimnázium az 1970—71-es tanévben ünnepli fennállásá­nak 20. évfordulóját. Ebből az alkalomból valósággal meg­újul az iskola. A készülő tornaterem mel­lett egy előadóterem és két tanterem is épül, amelyet 1971 végén adnak át az épí­tők. Az újonnan felépült rész központi fűtést kap. A gimnáziumban azt szeretnék, ha ez a kazánház a régi épületet is fűtené. A járási tanács 200 ezer forintot bo­csátott a gimnázium rendel­kezésére. A nyári szünetben kezdődik a parkettázás. Kiss Attila tárlata A fiatal művészek klubjá­ban rendezték meg Kiss Attila festőművész első bftda pesti önálló kiállítását, amelyet csü­törtökön nyitott meg Paizs Gábor, az Esti Hírlap szer­kesztője. A fiatal művész — Bernáth Aurél tanítványa — a múlt évben Kazincbarcikán és. Szombathelyen jelentkezett önálló kiállítással. Ezúttal a főváros közönségének mutatja be az utóbbi 2—3 év java ter­mését, összesen mintegy 20 al­kotást^ A kiállított munkák mindegyike olajfestmény, fi­gurális kompozíaió. Már a megnyitón nagy érdeklődést váltott ki a többi között a „Háború és béke”, az „Állam és a Kozmosz” című alkotása. A kiállításit április 4-ig tekint­hetik meg az érdeklődők. Fiatalok a vezetésben II. Szerencse a tanácsnál „Kiket talál a közigazgatás?” — kérdeztük tegnapi cikkünk­ben. Most például a közigazga­tás szeretne találni új váro­sunkba, Százhalombattára fő­titkárt. Azóta bizonyára már találtak, de érdemes felidézni, bogy egyáltalán miért kellett hosszú ideig keresni? A százhalombattai községi apparátusban nem találtak er­re megfelelő embert. Jogászt szándékoztak kinevezni, de amúgysem bővelkednék diplo­másokban, s így rátermett em­bert nem találtak. Hogyan ke­resnek mondjuk az iparba szakembert? ;Például hirdet­nek. Lehetett volna ezt a vb- titkári állást hirdetni? Igen. £>e ettől a megoldástól idegen­kedtek, mert ilyen funkcióra nem „való” hirdetés útján em­bert keresni, társadalmilag nem elismert, visszatetszést szülne. íme, az álszemérem. S mintha ilyenfajta álsze­mérmek miatt is idegenkedné­nek az érettségi és diploma megszerzése után a fiatalok, hogy a közigazgatásba menje­nek dolgozni. Pedig: óriási előrehaladási lehetőségük adódna, akikor is, ha az adatok jelen pillanat­ban mást mutatnak. CSERÉLŐDÉS Pest megye tanácsi szerve­zeteiben 1600-an dolgoznak. Ebből 30 éven aluli 450. A fia­tal nők aránya több mint 50 százalék. Az apparátus ne­gyedrésze a három x-en alul van. A községi vb-vezetőiknek azonban csak a 12 százaléka nem töltötte be a 30 évet Négy községi vb-elnök — az alsónémedi, a mogyoródi, a taksonyi, a vácdukai — fiata­labb, mint 30. A vb-tttkárok közül már sokkal többen, 34- en ilyen korúak. Sőt, 25-ö«n alul — Alsónémedi, Kakucs, Braun Soma emlékünnepség Cegléden A Tanácsköztársaság 51. év­fordulója alkalmából Braun Soma emlékünnepséget tartot­tak tegnap este Cegléden. Tö­rök Júlia újságíró, a Magyar Nemzet munkatársa Braun Soma egykori tanítványa is­mertette a ceglédi pedagógus életét és munkásságát. Braun Somát 1919-ben ne­vezték ki tanárrá a ceglédi Kossuth gimnáziumba, ahol latint és magyart tanított. A Tanácsköztársaság idején — a direktórium ' megbízottjaként — sokat tett a város közokta­tásáért. Az üldözések idején állásából felfüggesztették és 5 évi börtönre ítélték. Braun Soma a szociálde­mokrata párt tagja volt és a párts zemináriumokon színvo­nalas előadássorozatokat tar- iott. Fordítói munkássága is jelentős. Marxista tudós volt, cyki a tudomány népszerűsítését jelölte meg céljául. Nem volt kommunista, de a munkásegy­ség híveként tartották számon. 1942-ben behívták munkaszol­gálatosnak és a Dán-kanyar­nál vesztette életét 1943-ban. Most lenne 80 éyes, ha élne. Mariska Zoltán, nyugalma­zott vállalati igazgató, a Pjr- tizánszövetség tagja, minit egykori ceglédi diák emléke­zett Braun Somáról, aki új szellemet hozott a gimnázium falad közé. Radványi Nagy József, a gimnázium igazgatója, az is­kola tulajdonában levő doku­mentumok alapján tárta fel az egykori ceglédi tanár üldöz­tetésének körülményeit. Szilá­gyi Miklós, múzeumigazgató Braun Soma etnográfiai mun­kásságát méltatta. A helyszínen rögtönzött ki­állításon tekinthették meg az érdeklődők Braun Soma ceg­lédi tevékenységének doku­mentumait, újságcikkeit, meg­jelent könyvéit és a róla ké­szült fényképek reprodukcióit. Azonnali felvételre keresünk építőipari gyakorlattal rendelkező 'SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSArSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSfSSrrSSS^ BÉRSZÁMFEJTŐKET, SZTK-UGYINTÉZÖKET. IKTATÓT és KULDÖNCÖi. sssrwjrsj’AfSJrsJjrsssssArssssssssssrsssssrs/jrssrsssAfssssfrssjysssssssssssssjb' Jelentkezés: 31. sz. Állami Építőipari Vállalat Budapest III., (Óbuda) y Harrer Pál utca 19. Telefon: 686—440. Galgamácsa, Hévízgyörk, Ber- necebaráti, Márianosztra, Té- sa, Csornád, Farmos, Délegy­háza — is betöltenek ilyen funkciót. A járási vezetők közül a leg­fiatalabb is 33 éves, a megyé­nél azonban található egy 28 éves osztályvezető. Előrehaladási lehetőség azonban mégis van, mert nagy a mozgás, a cserélődés. Az utóbbi négy évben a vá­rosi-járási vb-vezetők 50 szá­zaléka, a községi vezetők több mint 40 százaléka kicserélő­dött. A két legfőbb ok: a jö­vedelem kevés — alkalmatlan­ság. A budai járásban a községi vb-vezetők átlagbére 2650 fo­rint, aiz ügyintézőké 1690. A járásnál az osztály- és csoport- vezetők átlagbére 3450 forint, az ügyintézőké 2500. A számok itt már biztatóbbak, de azon­nal nem lesznek azok, ha fi­gyelembe vesszük, hogy a já­rási apparátusnál ma már diplomát követelnek. Az utób­bi két év alatt 15 ügyintéző hagyta ott a járást, főleg az alacsony kereset miatt A köz­ségi ügyintézők közül pedig 24. A vezetők közül sokkal keve­sebben mondtak búcsút bér- problémák következtében. De nem is a vezetőkről van itt szó, hanem az utánpótlásról, akikből majd a vezetők lehet­nének. Nem lesznek, mert el­mennek, nem várják ki — so­kan— „kifutási idejüket”. Dr. Foki László, a Budai Járási Tanács vb-elnöke sze­rint a fiataloknak van előre­haladási lehetőségük, sőt to­vábbképzési lehetőségük is, a tanfolyamok mellett például a tanácsakadémián, amely majd közigazgatási főiskolá­vá alakul át. Nem megvetendőek ezek és a másfajta tanulási lehetősé­gek — ezt egy szép példa alap­ján is bizonyíthatjuk. KARRIER Békési László Cegléden érettségizett 1960-ban. Böl­csészkarra, magyar-német szakra jelentkezett volna, ha édesapja nem hal meg és édesanyja nem beteges. Mun­kát vállalt hát Albertirsán, lakóhelyén, ahol éppen volt egy üres hely a tanácsnál. He­lyettesített. 61-ben kinevez­ték Dánszentmiklósra gaz­dálkodási előadónak, 1240 forintért. 19 éves volt. Le­tette a pénzügyi szakvizsgá­kat, majd beiratkozott a Pénzügyi és Számviteli Fő­iskola levelező tagozatára. 64 januárjában, 22 éves korában kinevezték a Ceglédi Járási Tanácsra költségvetési elő­adónak. 65-ben főelőadó lett. Ekkoriban már elméleti mun­kákkal is foglalkozott. 66-ban megbetegedett a csoportveze­tő és őt bízták meg a 10 tagú csoport vezetésével, ahol az utána következő legfiatalabb is 36 éves volt. 67-ben vö­rös diplomával végzett, egyik tanára, pénzügyminiszter-he­lyettes, a minisztériumba akarta vinni, ö inkább a má­sik lehetőséget ragadta meg és a megyei tanács pénzügyi osztálya főkönyvelőségének vezetője lett. Akkoriban már cikkeket is írt a Pénzügyi Szemlébe, a Műszaki Gaz­dasági Tájékoztatóba. 25 éves volt. Beiratkozott a Közgaz­dasági Egyetemre, most má­sodéves. 69 februárjában az egyik pénzügyi osztályveze­tőhelyettes eltávozott és ak­kor őt nevezték ki. Most feb­ruár 1-én pedig osztályve­zető lett, mivel elődjét vb- elnökhelyettesnek nevezték ki. 28 éves. — Szerencsém volt — mondja. — Csak az? — No persze tanultam és dolgoztam, de elképzelhető, hogy ezt a pályát 20 év alatt futom be és akkor sem szól­hatok egy szót sem. — Van lehetőségük a fiata­loknak? — Igen, mert egy¥e több jól képzett szakember kell. UTÁNPÓTLÁSHIÁNY Hozzá kell tennünk: Békési Lászlóhoz hasonló tehetség bizonyára nem egy került már a tanácsokhoz, de nem futhatták ki magukat. Nem vol „szerencséjük”. Persze, az is igaz: az utóbbi időben több fiatal ugrott ki. A megyei tanácsnál négy osz­tályvezető 40 éven aluli. A járások és a városok vb-ve- zetésében 14-gn még nem lépték át a negyedik x-et. A közigazgatásban ma a szorgalmas, törekvő, képzett fiatalok lehetőségei több, mint nagyok. Utánpótlás­hiány van. „Konjunktúra”. A szakképzettség, a hozzáértés követelése „berobbant” — s ennek elterjedését „szerencsé­vel” is támogatni kell. Berkovits György NÁDPALL|Ó A dunaharaszti nádüzem asszonyai naponta sok százat kötnek csomóba» Foto: Urbán Azon a tavaszon Keresem Üllőn a Vasút ut­cát; de nincs. Érdeklődöm: a fejüket rázzák az emberek. Nem, ilyen nevű utca nincs a faluban. De ha megmondanám, kit kereseti, úgy talán köny- nyebben eligazítanának. — Kovacsik Benőt — mon­dom a nevet s már kapom is a választ: — Állomás utca, szemben az utolsó bakterház- zal, szép, takaros porta/ kömy- nyen rátalálhatok. Az utcában bokáig ér a sár, de a porta valóban takaros. Nemcsak a ház, a kert is. A kaputól az ajtóig széles szőlő­lugason át vezet az út. Az ajtóban a gazda vár: zö­mök, erős, fiatalos mozgású ember, rövidre vágott deres hajjal, kicsi, nyesett bajusszal. Csizmában, napszítta miunkás- őmadrágban, könyéikig feltűrt ikocíkás ingböLöregebb, meg- törtebb embéíTMrtam, amo­lyan sokszor megénekelt, hányt-vetett sór> ' veteránt, aki belerokkant a sok megpró­báltatásba, amelyben része volt. — Szervusz, öcsém — nyújt­ja a kezét. A fogása erős és tartóztató. — Már elnézést, ha ismeretlenül is letegezlek, de én az úristennel is pertuba lennék, ha ugyan létezne, meg a dédunokámmal is tegeződöm, ezért, ha nem sértlek meg, szervusz, még egyszer. És ke­rülj beljebb, erezd otthon ma­gad nálam. Igaz, csak amolyan férfirend van — mondja már odabenn —, kórházba vittem az asszonyt. Makacs az inf­luenza, nem tud kilábalni be­lőle. Mostan én vagyok a sza­kács, a takarító meg a min­denes. Hellyel kínál, hozzá Munkás cigarettával — Én már csak ezt szívom. Hetvenöt évesen nem szívesen változtat módit az ember. És most mondd, öcsém, mi szél hozott félénk? Kérni szeretném: meséljen az életéről, a Tanácsköztár sa­ság dicső napjairól, a harcok­ról és megpróbáltatásokról amelyeknek részese volt, de valahogy túl ünnepélyesnél; érzem a minden formaságot mellőző fogadtatáshoz, a ké­retlen szívélyes kitárulkozás­hoz. Félre hát a hivatalos kérdezősködéssel, az újságíró kíváncsiskodással, beszélges­sünk inkább, amiről éppen sízó kerül — Tavassodhatna mér — jegyzem meg minden szándé­kosság nélkül. — Hát éppen ideje lenne — bólint rá komolyan, a gazda- ember megfontoltságával. — Hosszú és cudar volt az idei tél Várja a kert, a határ a jó időt, no, meg az öreg csontok is — ropogtatja-meg a dere­kát ültében. — Húszévesen persze r.ern gondol vele az em­ber. Fogságba estem, szénbá­nyába vittek, csak rántottam egyet a vállamon. Ha a többi­ek kibírják, engem sem csap a földhöz. Elővájárt kerestek, kiléptem a sorból, örültem, hogy az értelmetlen öldöklés után újra becsületes munkát végezhetek. Én csak dolgozni akartam, termi valami értel­meset, hogy gyorsabban múl­jon az idő. A bányász azon­ban egymaga nem boldogul. Oda kell, hogy figyeljen a töb­biekre is. Én meg olyan em­ber vagyok, Jiogy nemcsak né­zelődni szeretek, hanem látni is. Ott láttam először olyan igazi május elsejét. És ott ta­nultam meg azt is, hogy az egyik ember olyan, mint a má­sik. Nem a rangja, a vagyona dönti el mit ér, hanem a munkája, embersége. És amit egyszer megismer az ember, én legalábbis úgy vagyok ve­le, azt nem tudom többé elfe­lejteni. Amikor 1918-ban ha­zajöttem, nem tudtam újra beleszokni, hogy meggazsulál- jam az urakat. Egyre csak az Lípftopmj hogy vá- tt oTOMy«* ^ngndanofn ezt inas oknál: is. S fiiért na- tázni mindig szerettem, meg­próbáltam rímlbe fogni mind­azt ami kikívánkozott belő­lem. Ez a föld, bár az élet kertje, Nektek csupán tövist, kórót terem. Agyatokat hiába szántja a gond, nem hordhattok rakásra sem kincset, sem vagyont, mert ha eljön a bőséges szüret, mások teszik rá kezüket... Feláll sétál egyet az asztal körül, ahogy tréfásan meg­jegyzi: megmozgatom a be­rozsdásodott csontokat. Köz­ben rágyújt s az új cigaretta mellé új történet következik. — Azon a tavaszon felvir­radt a mi napunk is. Belép­tem a Kommunisták Magyar- országi Pártjába. Vezetőségi tagnak választottak, itt a falu­ban. Tettük a rendet, intéztük az emberek dolgát, ameddig lehetett. Aztán menekülni kel­lett. Naponta zaklatták az asz- szonyt: hol vagyok, merre bújkáilok. Így szülte meg hét hónapra a kislányunkat. Attól kezdve csak a rettegés. Később internáltak, nyolc hónapot töltöttem Zalaegerszegen, nem is tudom, hogyan vettek fel dolgozni mégis a ■vasúthoz. Talán azért sikerült,, mert látták, hogy a munkát azt na­gyon szeretem. Amit rámbíz­tak, azt mindig becsülettel el­végeztem. Amíg lehetett. 1944. november harmadikénak reg­gelén behívatott a főnököm. „Ha most, azonnal elindul, ta­lán még hazajut a falujába." Én meg mentem Rákosrende­zőről villamoson, gyalog, ahogy lehetett. Alig, hogy ha­zaértem, bezörgetett a házunk ajtaján az első szovjet kato­na. Nem tudom, kitől tudhat­ta meg, hogy tagja vagyok az illegális pártnak, nem kutatott és nem faggatott, csak azt kérte, segítsek elnémítani egy német géppuskaállást, amely az országutat lövi. S mert elhallgat, mint aki befejezte történetét, csendesen megkérdezem: elégedett az életével? Gondolkozik egy kicsit, az­tán rábólint. — Ha szükség lenne rá, új­ra elkezdeném. Az egyik em­ber élete olyan egyhangú, mint a forduló nélküli út. A másiké csupa kanyar és buk­tató. Valahogy ilyen az enyém is. Parasztemberként kezdtem, nyolcán ' voltunk testvérek. Háború, hadifogság, bánya. Aztán kereskedő lettem oda- kinn. Idehaza: Tanácsköztár­saság. Bújkálás. Vasút. Negy­vennégy novemberében ter­melési biztos. Néhány hónap­pal később pedig már a pa­pok földjét osztottam a ha­tárban. Négyezer holdat. Az­tán visszamentem a vasúthoz. Hazahívtak, engem választot­tak meg a falu első tanácsel­nökévé. Másfél évig csinál­tam, utána ismét csak a vasút következett.' A főszakmesteri rangig vittem. Közben ellen­forradalom és megint csak bújkálás, az asszonnyal és a lányommal együtt. Felesküd­tem munkásőrnek. Tizenhá­rom esztendeje nyugdíjas va­gyok. Van két unokám és két dédunokám. Ez minden, amit magamról elmondhatok. A szobában, már a közelgő ünnepre kikészítve, a sötét ün­neplőruha. Érmekkel, kitün­tetésekkel. Szocialista ha­záért érdemrend, Munka ér­demrend ezüst fokozata, Ta­nácsköztársasági emlékérem, Magyar partizán emlékérem. Munkásőr emlékérem, Érde­mes vasutas jelvény. — Az asszony készítette ki, mielőtt a kórházba ment — szabadkozik most először, hogy a vendége vagyok. — És borával, amikor lépések kop- pannak odakinn. Leteszi a de- mizsont. — Ez csak az asz- szony lehet — mondja hitet­lenkedve, s már állna fel, de nyílik az ajtó, s valóban a fe­lesége lép be, derűs arccal, jó­kedvűen. — Hazajöttem — mondja olyan természetes egyszerűség­gel, mintha nem is a pesti kórházból, hanem csak a sar­ki boltból jött Volna meg. S mert látja embere meglepeté­sét, csendesen megjegyzi még: — Az öregség ellen még nem találták fel az orvosságot... — Kár, nagy kár — ingatja a fejét az embere. — Most lenne szép, újra húszévesnek lenni. Prnkner Pál „M.. NEM KÉRÜNK sze­net”, ezt az üzenetet hagyta a szenesembernek May Clarke angol háziasszony holmescha- peli otthonának ajtaján, majd elment hazulról. Nem sokkal ezután egy teherautó rosszul vette a kanyart, nekd- vágódcrtt a lakás ajtajának, s a küszöbön hagyta rakomá­nyát: 14 tonna kiváló minősé­gű szenet. A sofőrnek nem történt baja, a hazatérő Clar­ke asszony elleniben idegsok­kot kapott

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom