Pest Megyi Hírlap, 1970. március (14. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-08 / 57. szám

2 "'T^Í/rfíiP 1970. MÁRCIUS 8., VASÁRNAP Nőnapi ünnepség a megyei tanácsnál Dr. Mondok Pál virágcsokrot nyújt át Erdei Lászlónénak (Folytatás az 1. oldalról.) voltaik. Ma a női egyenjogúság xz élet sok területén a legter­mészetesebbnek, magától érnte- ődőnek hat, amelyen 25 évvel ezelőtt teljes, vagy részleges Jogfosztottság uralkodott. Ha­zánkban az elmúlt 25 év alatt -’égbement változások, pártunk és kormányunk következetes intézkedései megteremtették a feltételeit annak, hogy a női egyenjogúság az élet számos területén valósággá váljék és a nők eredményesen tölthessék be hivatásukat a közéletben, a munkahelyen és a családban. Ezt bizonyítja a Központi Bi­zottság néhány nappal ezelőtt tartott ülésén a nők helyzeté­vel kapcsolatos értékelése és határozata. Megyénkben is tükröződnek azok az eredmények, amelyet országunkban a 25 esztendő alatt a nők helyzetében elér­tünk. A közelmúlt gazdasági és szociális intézkedései is sok gondtól mentesítették az anyá­kat, kedvezőbbé tette helyze- ‘üket. Csak a gyermekgondo­zási segélyre utalnék, amelyet 5500 kisgyermekes anya vett eddig igénybe a megyében. Rövid emlékezésem nem ad arra lehetőséget, hogy fölsorol­jam a 25 év elért sikereit és tennivalóit. Ezért azzal fejez­ném be, hogy úgy kell segítem a dolgozó nőket, hogy öröm legyen a munkájuk, az anya­ságuk, mert ők kettős hiva­tást látnak el. Meghívom kedves vendégeinket, hogy kis ünnepségünk keretén belül használjuk föl az alkalmat ar­ra, hogy beszélgessünk ered­ményeinkről és gondjainkról, tennivalóinkról. Köszöntőm még egyszer va­lamennyi kedves vendégünket és fogadják szeretettel kis jel­képünket, a pár szál szegfűt, a nemzetközi nőnap alkalmá­ból” — fejezte be az előadó ünnepi beszédét. A köszöntő után a férfiak virággal kedveskedtek a ven­dégeknek, majd Erdei Lászió­né emléklapot nyújtott át a nőmozsaalom kiemelkedő mun­kásainak. Ezután ő is meleg szavakkal köszöntötte a jelenlevőket. Hi Zong Szun asszony, a koreai nép, a koreai asszonyok üd­vözletét tolmácsolta és a két nép barátságát éltette. A jelenlevők, élve a házigaz­da invitálásával, baráti beszél­getéssel folytatták az ünnepsé­get. 320® millió éves élet Több mint hatvan év óta foglalkoznak a mikropaleonto- lógusok olyan vizsgálatokkal, amelyek az élet legrégibb nyo­mainak felderítésére irányul­nak. Találtak már olyan ősma­radványokat, amelyeknek kora meghaladta a kétezermillió esztendőt. Most legutóbb egy német egyetem kutatói az af­rikai Swazi-földröl származó kőzetüledékek vizsgálatakor még sokkal idősebb ősi mikro­organizmusok maradványait fedezték fel. Ezeknek korát háromezerkétszázmillió évre becsülik! A mikroorganizmusok alakja gömbszerű, szervezeti felépítésük pedig olyan, hogy joggal tételezhető fel: boly­gónk legke'Zdetlegesebb élőlé­nyeiről van szó. Legfiatalabb városunk — Százhalombatta GUSTÁV HUSÁK, a CSKP KB első titkára és Lubomir Strougal csehszlovák minisz­terelnök nem hivatalos láto­gatásra Lipcsébe érkezett. A VDK kormánya a svéd kormány rendelkezésére bo­csátott égy listát, amely 14 amerikai hadifogoly pilóta nevét tartalmazza. (Folytatás az 1. oldalról.) üzemek építésével egyidőben alakult ki a lakótelep 759 la­kással. Elkészültek a szüksé­ges járulékos létesítmények is: egyebek között 15 üzlet, egy ABC áruház, tíz vendéglátó- hely, két óvoda, bölcsőde, 12 tantermes általános iskola, könyvtár és szolgáltatóház. — Százhalombattán így kialakult a városokra jellem­ző, központi jelleg. Vonzási körzetéhez öt környező, község tartozik mintegy 30 000 la­kossal. A következő években mindkét üzem tovább bővül. A hőerőmű teljesítménye 1975-re megháromszorozódik, a Kőolajipari Vállalat terme­lése eddig évente hatmillió tonna nyersolaj feldolgozó ka­pacitással gyarapodik. Mindez szükségessé teszi Százhalom­batta további fejlesztését, a lakótelep bővítését is. Már megkezdődött 1014 lakás épí­tésének előkészítése, ame­lyeknek kulcsait 1974-ig ad­ják át tulajdonosaiknak. A számítások szerint Százha­lombatta népessége ekkorra eléri majd a 12—14 ezret. El­látásukról időben gondosko­dunk. Tervezzük, hogy újabb 12 tantermes általános iskolát, száz gyermek részére óvodát, 60 személyes bölcsődét, szol-, gálta tóházat, művelődési ott-, hont, 17 munkahelyes szak­orvosi rendelőt, tanácsházat, külön irodaházat, piacot és strandot építünk. Bővítjük a víz-, villany- és csatornaháló­zatot is. A nagyarányú épít­kezés előreláthatólag több mint félmilliárd forint beru­házást igényel. — Pest megye hatodik városának első tanácsülé­sét március 28-án tart­juk, s ezen az ünnepi ülésen kapja meg Százhalombatta, vá­rossá nyilvánításának okiratát az „alapítólevelet” — fejezte be nyilatkozatát dr. Mondok Pál. NIXON elnök nyilatkozatot tett közzé, az Egyesült Álla­mok hosszútávú űrkutatási célkitűzéseiről. Amerika csök­kenteni fogja az űrkutatás ütemét. Nixon elhalasztotta a döntést, mikorra tűzzék ki az első ember irányította Mars-űrhajó felbocsátásának időpontját. Az USA még eb­ben az évtizedben automata űrállomásokat bocsát fel a naprendszer minden bolygó­jára. Kevés a napfény ­(Folytatás az 1. oldalról.) ,'onyát, különösen szurkolnak a tavasz mihamarabbi bekö­szöntéséért a Kossuth és a Zöldmező Szakszövetkezet gaz­dái. Már február második fe­lében megkezdték a kiültétég- re váró korai burgonya csíráz- iatását. Szinte alig van olyan ház, ahol Valamelyik'helyiség­ben, kamrában vagy éppen a szobában ne tornyosulnának a csíráztatásra szánt, burgo­nyával teli ládák. Érthető hát, az aggodalom a jó időért, hi­szen a kiültetéstől nagyrészt függ, hogy május végén, jú­nius első napjaiban megkezd­hessék a korai burgonya fel­szedését és értékesítését. Ha késlekedik is a tavasz, próbára teszi a korai zöldség­es burgonyatermesztők türel­mét, Laczi Károly, az új hár­tyám Uj Élet Szakszövetkezet tudós főagronómusa meglehe­tősen derűlátó. Náluk ugyanis, mint a hét végén újságolta, most jobban telel a 106 holdas nagyüzemi szőlő­ültetvény, mint <az elmúlt évben. A rügyek is jobbak, bősége­sebb termést ígérnek. Errefelé is sok volt a csapadék, de a főagronómus megítélése sze­rint jól hasznosult. Igaz Uj- hartyán határa meglehetősen 31. Szürkül, mire kitáimolygunk a présházból. Üres a gyomrunk, csak a bor kotyog benne. A katonák éne­kelnek, háromféle nótát egyszerre, kinek mi jut eszébe. Az altiszt rá­juk kiált, de ezeknek már kiabálhat reggelig. Az ajtót tárva hagyják, Géza hasztalan szeretné bezárni, el­penderítik onnan, nyavalyás bur- zsuj, de nagyon félted a vackodat. Vagy kétszáz lépés után az altiszt megszámlálja csapatát, vissza kell fordulnunk, egy ember hiányzik. Az ászokfa alól cibálják ki, elázott mint a mosogatórongy, vinni kell. Szidják, hogy nehéz akár a só. Szerencsére nem bízzák ránk, magúik nyögnek alatta. A Cseresznyés szélén megint megállunk, a katonák végigtapogat­nak bennünket, nem maradt-e ná­lunk pisztoly vagy gránát. Jókor jut eszükbe. Nem találnak semmit, csak Sarki zsebében egy arasznyi hosszú, keskeny pengéjű szalonnázó bics­kát. Az altiszt zsebrevágja, nem fog­játok hátba szurkálni az orosz ka­tonát. Különben megdicsér, amiért egyéb fegyvert nem dugtunk el. Na igyatok, kínál megint, majd egy kicsit dolgoztok minálunk, jobb a fogság, mint elpatkolni, legalább meglátjátok, hogy Oroszországban nincsenek ilyen kinyalt burzsujok, akik a más verítékén parádéznak, ott mindenki polgártárs, rátok fér egy kis iskola, mire hazajöttök, ren­des ember lehet belőletek. Nem kell a bor. kóvályog a fejünk, erre-arra nyaklik a lábunk, mint a paprika­jancsié. Ilyen marhaság, ott volt a présházban a rengeteg kolbász, sza­lonna, felpakolhattunk volna, nekik is jut, de nem engedtek mozogni, ők meg csak az italt fedezték fel, az ennivalót nem. Igyatok! Az altiszt i orrunk alá dugdossa a demizsont, kezd dühbe gurulni Iszunk, egye meg a fene, de még a java hátra van, a kapatos altisztnek eszébe jut, hogy megdanoltasson minket. — Ne csak ti hallgassátok a mi nótánkat. Mi is hallani akarjuk a tiéteket. Na, rajta! Gallai káromkodik, ez sincs benne a genfi egyezményben, óbégassunk feltartott kézzel, végig a szétlőtt vá­roson. De hiába minden, az altiszt nem tágít, végül is Sorki rázendít, hogy páros csillag az ég alján, re- zegteti szolgálatkészen, nyúlik a nó­ta mint a kovász, nem jó ez, nem lehet lépni rá. Másikba fogunk. Su-' dármagas, sudármagas a nyárfa te­teje. Tetszik az altisztnek, lóbálja a demizsont, mint tamburmajor a bot­ját, minden sor végén nagyot rik­kant oroszul. Az állomás mögött egy leégett ház parázsló maradékával vasutasok vesződnek. Bolényi pálya­mester ránk mered, nem hisz a sze­mének, még kevésbé a fülének. Su­dármagas, sudármagas... Idétlen história ez az egész, az már igaz, cérnaszálon lóg a nyomorult kis vi­lág, még tán elbúcsúzni sem tudunk senkitől, de közben italosán, kor- nyikálva rúgjuk a port az út köze­pén. A telepi iskolánál ijedt csődü­let, asszonyok, gyerekek is, batyuk­kal, mindenféle holmival, bizonyo­san a kibombázottak. Ráordítok Sor- kira, aki még mindig fújja. — Csend az istenedet! Sűrűsödik a sötét. Jobb is, hogy nem látom a várost. V íjon látom-e még? Lehet, hogy már ma éjjel to­vább indítanak. Mintha hideg vízbe mártottam volna, hirtelen lehűl a fejem, tisztul belőle a mámor. He­lyet ád a tehetetlen döbbenetnek. A bonyolult, nehéz helyzetek engem mindig aktív gondolkodásra, gyors és eredményes fejtörésre sarkallnak. De most nem jut eszembe semmi, s nem is érzem képesnek magam arra, hogy elkezdjek gondolkodni. Ez nem bonyolult helyzet. Lehetetlen. Hi­szen nem a fél szakasz katona jelen­léte nyom. A felismerés: itt vannak, elözönlöttek, más rendet szabnak: a nagy szállítószalag — melyről néha népi is jut eszünkbe, hogy szakadat­lanul a vég felé döcög velünk — a kezükbe került. Repülő köröz felet­tünk. Rata. Olyanformán búg, mint a régi szürketaxik, a magomobilok: nekidurálja magát, majd szusza folytán épp, hogy liheg. Desőhöz húzódom. Szökjünk meg, súgom neki, mi­helyt becsuknak valahová, kimá­0 «0 szunk az ablakon, felszedjük a pad­lót, kibontjuk a falat, mit tudom én hogyan, de meg kell szöknünk, ösz- szevissza mászkálunk, egészen az Ájig, aztán vissza a Szelinyi fakeres­kedésig, az oroszok egymásközt ta­nakodnak, végre befordulunk a Li­batérre, a nemrég épített német pa­rancsnoksági bunkerbe terelnek ben­nünket. Innen nem lehet kijutni. Ab­lak nincs, csak valami- láthatatlan szellőzőnyüás, a padozat beton, a fal is mindenütt vasbeton, innen csak kiengedhetnek. Sötét van, sűrű bü­dösség, mocorgás. A bunker dugig tömve. De kiikikel? Ördög tudja. Nagynehezen el vacka!ódunk a nyir­kos betonon. Nem tudok aludni. Mú­lik az idő, oly vontatottan, jelzéste- lenül, felosztás nélkül, mintha bele­zuhantunk volna a végtelen idő sod­rába. Agyamban már feloldódott a bénult döbbenet, gondolkodom, azon kapva magam, hogy valami védőbe­széd-félét tákolok össze iparkodva: ha majd valaki illetékes elé kerülök, készen álljon a mondóikéin, igazság­talanság engem kivinni innen, én voltaképpen szembefordultam, én nem szolgáltam rá, én ... Hülyeség. Ebben a betonkupaik alá szorított hangyabolyban mindenki a maga menekítésén rágódik, és mindenki hiába. Reggel Fésűs Járó lecsapkodja kö­penyéről a rászáradt sarat, igen mozgékonyán tesz-vesz, mint akinek határozott, és természetes napi be­osztása van. — Na — mondja Desőnek —, gye­re csak velem, odamegyünk az ajtó­hoz, intézkedni. Ez azzal kezdődik, hogy Fésűs Já­ró ököllel háromszor megdöngeti a vasajtót, majd kissé félrebdllentett fővel, figyelmesen várja a választ, amely, bizakodó képének tanúsága szerint — nem is kétséges —, nem­csak szóbeli reagálás lesz, hanem ajtónyitás, és séta ki a világba. Jó öblös hangja van az ajtónak, akár egy öntöttvas fazéknak, kong tőle az egész bunker. Kint azonban nem hallják, vagy nem vesznek róla tu­domást. Fésűs Járó nem veszti el a kedvét. Szorgalmasan csépeli a vas­ajtót, mígnem szőrös arcát kiveri a víz. Akkor aztán, mivel odakintről semmi mozgolódás nem hallatszik, lassacskán hervadozni kezd róla a tevékeny magabiztosság. — Nem értem — dörmögi bosszú­san. — Ezt a süketnek is hallania kéne. Azzal belerugdos az ajtóba. Egy idősebb, népfölkelő korú katona oda­szól neki. — Bal lábbal rugdosd, testvér, hátha úgy szerencséd lesz! (Folytatjuk) Késnek a primőrök homokos, beszívja az esőt és a hóiét. Egyébként Laczi Ká­roly még örül is a késői ki­tavaszodásnak. Azt vallja, hogy ha korai a kikelet, nagyobi) kárt okozhatnak a késői, má­jusi fagyok. Két esztendeje például már a rügyeket is ki­csalta az enyheség,. utána jött a fagy, .meg.a hó. Meg is vi­selte áz űltétvényekét. Hadd tombolja hát ki magát alapo­san a tél, jöjjön a tartós, igazi tavasz. s. p. PRÁGÁBAN véget ért a Szovjetunió, Bulgária, Ma­gyarország, az NDK és Cseh­szlovákia azon tudományos intézményeinek négynapos konferenciája, amelyek részt vesznek az Interkozmosz prog­ramban. ÜZEMBE HELYEZTÉK a japán főváros legmagasabb épületét; a „világkereskedelem központját”, A 152 méter ma­gas épületnek 40 föld feletti és három föld alatti emelete van. A látogatók a negyvenedik emelet körerkélyéről gyönyör­ködhetnek Tokió panorámá­jában. Hadgyakorlatok a Szovjetunióban. — Be lorusz SZSZK területén „Dvina” elnevezésű ka­tonai hadgyakorlat kezdődött a hadműveletek komplex irányításának tökéletesítésére. Ké­pünkön: a hadgyakorlatban részt vevő egyik páncéloslegénység egy rövid pihenő perceiben. Segédgépkocsivezetőket budapesti telephelyre, gyakorlat nélkül FELV ESZÜNK Előnyben részesülnek a katonaságtól leszerelt, autójavító szakmabeliek. Ugyanitt gyakorlattal rendelkező gépkocsivezetőket és rakodómunkásokat is felveszünk, Budapest különböző került"-' evő telepeinkre és kirendeltségeinkre. JELENTKEZESS Építőipari Szállítási Vállalat 1. sz. Szállítási üzemegység Budapest III.. Zay u. t —3. Forgalmi Iroda.

Next

/
Oldalképek
Tartalom