Pest Megyi Hírlap, 1970. március (14. évfolyam, 51-75. szám)
1970-03-04 / 53. szám
2 »'‘"ifLfäyiap 1970. MÁRCIUS 4., SZERDA á fi I ..I. I II Los Angeles-i Megkerült a holdpor ÄÄTS: tak. Névtelen telefonáló bejelentette a rendőrségnek, hogy a holdpor egy levélszekrényben megtalálható. Képünkön egy Los Angeles-i detektív, kezében a megkerült fiolákkal. Csehszlovák tudósok állásfoglalása MOSZKVA Folytatódott a Gromiko-Bahr eszmecsere Andrej Gromiko sziovjet külügyminiszter és Egon Bahr, a bonni kancellári hivatal államtitkára kedden háromórás megbeszélést tartott a szovjet külügyminisztériumban. Ezzel a két fél folytatta a februárban megkezdett eszmecserét az erőszakról való kölcsönös lemondás kérdésében. Moszkvai nyugatnémet források szerint a megbeszélés az immár hagyományos munkalégkörben folyt. Újabb találkozóra vagy a hét végén, vagy a jövő hét elején kerül sor. SAHM LONDONBA REPÜLT... „...rangot (Folytatás az 1. oldalról.) hiába fizetnek valahol jpl, ha nem törődnek a dolgozókkal. ha közömbös a vezetőknek a törzsgárda sorsa. Ha valahol érzik a dolgozók gondoskodást, a szeretetet, a törzsgárda ragaszkodik régi munkahelyéhez, akkor is, ha esetleg kevesebbet keres. Elmondták: milyen rossz hatása volt annak az egyik gyárban, hogy a törzsgárda-jelvényeket nem ünnepélyes keretek között osztották ki, semmiféle jutalmat, pénzt nem adtak a jelvényhez — hanem munkaidő alatt egyenként vitték a dolgozókhoz és minden formalitás nélkül átadták azt a. szimbólumot, ami tulajdonképpen évtizedes küzdelmeket, hűséget takart. A textilüzemek törzsgárda- tagjai sorra kifejezték, milyen jelentősége van annak, ha valaki akár negyedszázadig, sokszor még tovább, egyetlen gyárban tölti munkáséveit. Számos javaslatot tettek, hogy ne csökkenjen, hanem állandóan emelkedhessen a törzs- gárdaitagok száma, örültek, hogy az idei nyereségrészesedés kifizetésekor már figyelembe veszik az egy munkahelyen eltöltött évek számát. Javasolták: esetleg vezessék be a korpótlékot — az is alkalmas az anyagi elismerésre. A nyugdíjat ne korhatár szerint állapítsák meg, hanem a törzsgárdatagokat huszonötharminc éves egyhelyben szolgálat után nyugdíjazzák. Számoljanak azzal is a gyárak vezetői, hogy éppen a nyugdíjba vonulás előtt csökken a dolgozók teljesítőképessége, s ez az átlagbért is csökkenti. Ügy, ahogy már több gyárban kárpótolják valamilyen formában az ilyen hűségben megörege- detteket, valamennyi üzemben keressék meg a módját, hogy ne károsodjanak az idősebbek. Milyen volt Lenin? Milyen a szónoki emelvényen, elvtársai között és családi körben, amikor nevetett, vagy haragos volt, szomorú, vagy elgondolkodó? A kérdésekre az SZKP Központi Bizottsága mellett működő Marxizmus—leninizmus Intézet két vaskos albummal felel. A 343 fényképet tartalmazó első kötetet már letette az olvasók asztalára, a legkifejezőbb filmkockákat felölelő második könyv hamarosan kézbe vehető. A proletariátus vezéréről eddig kiadott legteljesebb fényképgyűjtemény elvezet a népbiztosok tanácsának üléseire, Lenin dolgozószobájába — a fotók dokumentumhűséggel idézik meg a forradalom feledhetetlen első éveinek hangulatát. Mindegyik fénykép felbecsülhetetlen értékű kincse a Marxizmus—leninizmus Intézet központi archívumának. A szorgalmas gyűjtőmunka még 1924-ben kezdődött. Az SZKP XIII. kongresszusa a hazai pártszervezeteken kívül a testvérpártokat is felhívta: tegyék lehetővé, hogy Lenin eredeti fényképei és más dokumentumok a moszkvai Lenin Intézetben kapjanak helyet. A 396 fényképből álló gyűjtemény sajátos fotókrónikája 49 esztendőnek, Lenin életéből. Az első fénykép kelte 1874, az utolsóé 1923. A fotókat kiegészíti egy 876 méteres filmszalag, amely az 1918-tól 1922-ig terjedő időszakot örökít! meg. A gyűjtőmunka nem ért véget. Az utóbbi 12 esztendőben a tudományos kutatók 14 ismeretlen Lenin-fényképre bukkantak. A fellelt eredeti dokumentumok kezelése különleges gondoskodást igényel Az erőfeszítések ellenére több képet nem sikerült megóvni az elhomályosulástól. Ez magyajelentsen..." | A tanácskozás megállapítot- I ta, hogy a törzsigárda szerepe az üzemekben felbecsülhetetlen értékű. Mind a munkafegyelem javításában, a brigádmozgalomban, a munkaversenyben, a társadalmi munkában — elsősorban rájuk lehet számítani. Nélkülük a felnövekvő gárda sem sajátíthatná el a szakmát. Nélkülük nem járna sikerrel a harc, amit ma folytatnak a textilüzemek: minél több kiváló terméket adjanak, amit a kereskedelem rendel, hogy a fogyasztó azt találja a piacon, amit keres. S akiken ilyen nagy felelősség nyugszik, joggal elvárják, hogy jelentőségükhöz mérten becsüljék meg őket (Folytatás az 1. oldalról.) NÉGYEN MAR PÁHOLYBAN? Március 10-ig kell az országos versenyértékelésre benevezhető tsz-ek névsorát felterjeszteni. Kiss Lajos a Pest megyei Pártbizottságra megbeszélésre hívta meg a tsz területi szövetség illetékeseit, amelyen a felterjesztéssel kapcsolatos kérdéseket vitatták meg. A Pest környéki területi szövetség tüzetesen felülvizsgálta az irányítása alá tartozó tsz-ek 1969. évi eredményeit és kiderült: az érdi Benita völgye mégsem kerülhet a legjobbak közé. A végleges névsor: az „A” kategóriából a dabasi Fehér akác, a „B” kategóriából a zsámbéki Üj Élet, a „C” kategóriában a hernádi Március 15 és a döm- södi Dózsa kerül az országos döntőbe. Az Észak-Pest megyei szö- . vétségnél egyelőre kalapba i került az „A” kategóriában a rázza, hogy a számontartott 396 fotóból 343-at közöl most a megjelentetett album. A Stoph—Brandt találkozó előkészítéséről folyó berlini tárgyalásokat kedzsámboki Üj Élet, a „B” kategóriában a püspökhatvani Űj Barázda, az ikladi Előre és a „C” kategóriában a kistar- csai Üj Barázda tsz. Az értékelések még tartanak, s lehetséges, hogy ha több pontszámú tsz akad, akkor változik a sorrend. Minden szövetség nyolc-nyolc tsz-t terjeszthet fel a TOT- hoz. A Dél-Pest megyei szövetség még neveket sem tudott adni, egyelőre bizonytalan, hogy kik a legjobbak. Talán a jövő heti turmix-ban már erről is hírt tudok adni. sz—d— NEW YORK Pompidou hazoindult Georges Pompidou francia köztársasági elnök és felesége, miután befejezték az Egyesült Államokban tett kilenc- napos hivatalos látogatásukat, kedden, magyar idő szerint 17.48 órakor hazaindultak a John Kennedy nemzetközi repülőtérről. VI. PÁL pápa hétfőn a Vatikánban magánkihall galas on fogadta Márton Áron gyulafehérvári püspököt. den megszakították és csütörtökön folytatják — közölték Bonnban. Sahm, a bonni kancellári hivatal igazgatója, aki nyugatnémet részről a tárgyalásokat vezeti, azt mondotta, hogy Londonba utazik, ahol személyesen kíván jelentést tenni Brandt kancellárnak. Bonni megfigyelők arra következtetnek, hogy az előkészítő tárgyalásokon olyan kérdések vetődtek fel, amelyek tisztázásához szükséges Brandt állásfoglalása. Arról azonban, hogy melyek ezek a kérdések, semmit sem közöltek, mert mindkét részről titoktartást fogadtak. ★ Ulrich Sahm, a bonni kancellári hivatal igazgatója, aki az NDK miniszterelnökének és az NSZK kancellárjának találkozóját előkészítő tárgyalásokon a nyugatnémet küldöttséget vezeti, kedden Nyugat-Berlinböl repülőgéppel Londonba utazott, hogy jelentést tegyen Willy Brandt kancellárnak az előkészítő tárgyalások jelenlegi állásáról. GAMAL ABDEL NASSZER, az Egyesült Arab Köztársaság elnöke, a Mena közel-keleti hírügynökség jelentése szerint kedden fogadta az egyiptomi látogatáson, tartózkodó Vlagyimir Vinogradov szovjet külügyminiszter-helyettest és Szergej Vinogradov kairói szovjet nagyköveteit. A prágai Ritáé Právo keddi száméban nyolc csehszlovák tudós — a társadalomtudományok neves művelői — hitet tesz a leninizmus általános érvényessége mellett, s támogatásáról biztosítja a CSKP KB januári ülésén elhangzott felhívást a marxizmus—leniniz- mus tekintélyének felújítására. „Az utóbbi években terjesztett legkárosabb illúziók közé tartozik az a tétel, hogy a társadalomtudományok nélkülözik az osztálytársadalmat és szükség van ideológiamentességükre. Drágán megfizettünk azért, hogy az ideológiai leszerelés tíz esztendeje alatt nem küzdöttünk kérlelhetetlenül és elvi alapról eszmei ellenfeleinkkel” — mutatnak Tá az írás szerzői. „A marxizmus—leninizmus tekintélyének felújítása annak a feladatnak a megvalósítását jelenti, hogy a marxista—leninista elméletei megtisztítsuk a már jóval 1968. januárja előtt keletkezett félremagyarázásoktól és hordaléktól. Kritikusan és önkritikusan kell megválnunk attól az illúziótól, hogy elértük társadalmunk osztályegységének fokát, s mindenekelőtt azokkal kell tisztáznunk elveinket, akik nem tanultak a tapasztalatokból, s tudományos tevékenységük alapjának az osztályszemlélet elvetését tekintik.” „A mi feladatunk abban rejlik — hangsúlyozza befejezésül állásfoglalásában L. Hrzal, J. Muzik, R. Richta, K. Rych- tarik, V. Rumi, A. Siracky, L. Szántó és L. StoTl —, hogy a társadalomtudományokból a párttal és a párt vezetésével haladó erőt alakítsunk ki.” RÓMA Moro? Giuseppe Saragat, olasz köztársasági elnök, a kereszténydemokrata Aldo Morót, a lemondott kormány külügyminiszterét bízta meg a kormányválság megoldásával. Megbízatása kettős: 1. puhatolózó tárgyalásokat kezd és 2. ha azok biztatóak, akkor hozzálát a tulajdonképpeni kormányalakítási tárgyalásokhoz. Aldo Moro, aki 1963-tól 1968-ig az első középbal kormány miniszterelnöke volt, elfogadta a köztársasági elnök megbízását. Mozog a szája, nem hallom tovább. Fülrepesztő a dübörgés. A Boforsok most a Cseresznyést lövik, meg a Vaspálya telepet, aknavető, tábori ágyú. nehéz géppuska, páncéltörő, minden német—magyar fegyver oda szórja a tüzet, ahonnan a mieink épp kihúzták a lábukat. A menekülők nyomába eredt oroszokat veretik, de nem is őket, a házakat. Csupa kis, kertes ház van a két városrészben, ropognak a tetők, félőrült asszonyok futkosnak a leomló falak között, kigyullad az újvárosi templom, mintha papírmasé lenne, egykettő körülnyalja a láng, a vasutasok sapka nélkül szaladnak ki az állomásépületből, esetlenül ugrálnak a töltés mögé, a Bezerédy utca sarkán szétrebben egy gyér halottas menet, a lovak megvadulnak, ide- oda cikázva rángatják a kocsit az úttesten, ugrál a koporsó az üveges kalitkában, mintha élő ember dobálná. Magyar katonákat is látok a tűzben, nem bírtak kivergődni a városból. onnan kapják a golyókat, ahonnan segítséget várnának, tehetetlenül rogynak le, vagy fővesztve loholnak egyik háztól a másikig. Átkozott tüzérek, nyissátok ki a szemeteket. És mire jó ez az egész, a város már elesett, hát mire jó. A Gudim homloka mögül zuhog a lövedék. Harminc percig. Aztán csend. Az Újváros egész nyugati fertályát por, füst tak_.rja. A hirtelen kettészakadt, va^ robaj után lassan kúszik fel hozzánk a távoli tüzek halk ropogása, a szétszórt, vékony. mégis kórusba álló jajgatás. Hol állhatnak az oroszok? Az Áj fái elfedik előlem Surándyék házát. Most aztán kell a koporsó vagonszámra, uram, kívánsága szerint. Szétdobott szekrényt látok hirtelen, az udvarunkon, a lugas drótrácsán anyám új kosztümje lóg. Gelethayné benyit a boltba, kabátja elegánsan lebben utána, de nincs bolt, csak üszkös semmi az ajtó mögött. Gelethayné sincs, felszívja a füst, helyette a polgármester ereszkedik le valahonnan a magasból, meredt szeméből könny folyik, öregem, én nem mondhattam, tudod a függelem, de mindnyájunk nevében köszönöm, a hazáról van szó. Géza csimpaszkodik a nyakamba, a szilfától húzkál vissza, még nem lehet, hadarja izgatottan, én is szeretnék, belebolondul az ember a bizonytalanságba, mi történt odalent, mindenki rohanna, de még nem lehet, öreg fiú, Deső is azt mondja, várnunk kell. Értelmetlenül bámulok az arcába. Mi az, szaladtam volna? Nem is akartam. Biztosan tudom, hogy nem akartam. De hát mi történt velem? Várjunk csak, amikor a csend beállt... Nem, már előbb, a halottas kocsi, a lerogyó katonák ... De miért? Figyeltem, nagyon jól emlékszem rá, a szemem pontosan leltárba vett mindent, a becsapódásokat is követni tudtam, hát az az aggodalmas, c’ i kihagyás nélküli figyelem mitől szakadhatott el, mint a gorombán megrántott fonál. — Csúnyán elintézték — mondja Sorki tárgyilagosan, süppedt szeme mint a kárbecslőé, módszeresen tapogatja végig az Újvárost. — Akár a jégverés. Majd ha a te faludat lövik széjjel, nyomorult, nem leszel ilyen tárgyilagos, üvölteni fogsz a hajad téped, körömmel vájod elő gyerekeid hulláját az omladék alól. De ahelyett, hogy ráordítanék, sírni kezdek. Mintha megvertek volna, mindenem sajog, és csak hüppögök, hiába nem akarom. Nyelem a nyálam dühösen, az orromat is ki kellene fújni, ahhoz Sincs erőm, rázkódom mint a hideglelős. — Nem baj — mondja Fésűs Járó —, ne szégyellő. Látja, hogy erőlködöm, szikkadt arca vigasztalóvá lágyul, de a szeme árulkodó módon kíváncsi, nem bírja tagadni, meglepte őt, hogy sírva fakadtam, ilyesmire talán nem is tartott képesnek. Mégis jólesik, amit mondott. Nem olyan teleobjektív szemű fickó ez a Fésűs Járó, mint hittem, hogy csak a világ baját nyögné, de aki az orra előtt kínlódik, azt átlépi prófétásan. Hanem a sírást abba kell hagyni. Most rögtön. Nem jó ez, idegeim ilyen köny- nyen odadobják a kontroll gyeplőjét önáUótlan. túlzó érzékeimnek, ezután jobban kell vigyáznom, bármi történjék velem és körülöttem, végesvégig figyelek is gondolkodom. Ez a fontos, mindig gondolkodni, logikára szorítani agyam, a legképtelenebb helyzetben is. Most is. Gyorsan. De miről? A kukacok ne rágják egymást. Kukacok, kukacok, ostobaság, a kukac mászik. De azért, a kipenderítést. nem felejtem el De- sőnek Nem szabad. Életem végéig piszkál, tudom, hogy megszégyenített, és én nem adtam vissza a kölcsönt. Második elemibe jártam, esős idő volt, a tócsákat kerülgettük a járdán, mégis beleléptem, lefröcsköltem Bagár Ferit, a telepi hentes fiát, fehér harisnyája csupa rozsdaszínű folt lett, hirtelen pofonvert mérgében, olyan váratlanul jött, csak álltam hülyén, a gyerekek röhögtek, ennek tizennyolc éve, de ahányszor látom Bagárt, szégyen és düh gyötör, bal arcomat kigyulladni érzem, nem tudok olyan elfogulatlanul beszélni vele mint más emberekkel. Biztosan rég elfelejtette. Aki adja a pofont, hamar elfelejti. Ha emlékeztetném rá, elképedve rázná a fejét, cégvezető úr, kérlek tisztelettel, én nekem, ez lehetetlen. De hogyan is juttathatnám eszébe? Minek? Tizennyolc év után semmi értelme. Hamar kell, még aznap. Lesni fogom Desőt, kizárt dolog, hogy ezekben a kergült órákban el ne vétse a lépést, átkozottul működő önfegyelme ki ne hagyjon, és akkor lecsapok rá, mocskosán lehordom legalább, különben életem végéig.... Ez már volt. Igen, de a vég... Lehet, nincs is messze, ócska kicsinyesség bosszúállassal vesződni, mégis ezekbe a semmiségekbe kell belekapaszkodni, a nagy dolgok nem tőlem függnek, az életem sem. Megint nem jut eszembe semmi, képek kezdenek rajzani előttem. De igen! A ruhák! Mégis kellene, az egyetlen értelmes dolog, amit e pillanatban meg kellene tenni. Deső persze, kérdeznem se kell, rohadt önzésnek tartja az egészet, odalent a fél város agonizál, én meg átöltöznék. Hülyeség, hagyjuk a pokolba a fennkölt minősítéseket, ott is, a füsttől bűzlő katlanban, törött lábbal és kifordult belekkel is mindenki az életbe akar visszamászni, ébbe a nyavalyás, mindenfelől fenyegetett, nem sokat érő, de egyszeri életbe. Különben is, puszta együttérzésemmel a lentiek nem mennek semmire, én ellenben, még segíthetnék magamon. Ha másképp nem megy, magam vágok neki, az Áj mögött, a gyümölcsös kerteken át talán becsúszom valahogy. (Folytatjuk) Milyen volt Lenin? — sági— Jubileumi versenyturmix
