Pest Megyi Hírlap, 1970. március (14. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-26 / 72. szám

MTO. MÁRCIUS 86., CSÜTÖRTÖK "s,^Miriap 3 EMLÉKMŰVÜNK AZ ORSZÁG Ráckevei lokálpatrióták Sok nemes indulattól fűtött lokálpatrióta lakik a ráckevei járásban, akiknek mindig is szívügyük volt lakóhelyük szépsége, kulturális fejlődése, kényelme, s mindaz, ami ezen túl is életüket derűssé vará­zsolhatja. Erről tanácskoztak a Hazafias Népfront ráckevei járási bizottsága ülésén a meghívottak. Mindkét előadó — Baghy hászló, a járási tanács mező­gazdasági- és élelmezésügyi osztályának vezetője, aki a mezőgazdasági üzemek fel­adatát, szierepét vázolta a köz­ségek fejlesztésének elősegí­tésében és Dékány Sándor, a HNF járási titkára, aki vi­szont az ez évi munkaterv­ben elfogadott tennivalókat és az elérendő célokat ismertet­te — egyöntetűen kitért ar­ra, hogy elismerésre méltó a lakóhelyért való áldozatos munka. A tsz-ek általában nem fi­zetnek kommunális adót — mondotta Baghy László —, ám ez nem jelenti azt, hogy ere­jükhöz' mérten ne segítsenek a község fejlesztésében. Vál­lalhatják például az utak kar­bantartását, valamint a lakos­ság jobb zöldség- és gyü­mölcsellátását. A termelőszövetkezetekre a jövőben nagy feladat vár — mondotta az előadó —: a me­zőgazdasági fejlődés útját összeötvözni a táj és a hagyo­mány jelenlevő valóságával. Természetesen a fejlődés nem lehet csak gazdasági irányú, annak hatnia kell ,a szellemi fejlődésre is. Dékány Sándor a munka­terv ismertetése során han­goztatta, hogy nagy gondot fognak fordítani az alkotmá­nyos tevékenység kibővítésé­re, és még több figyelmet for­dítanak a község- és művelő­déspolitikai feladatok elvég­zésére, valamint számos köz­ségben különféle gyűléseken fogják a lakossággal az ered­ményeket, ám a tennivalókat is ismertetni. Az ölésien részt vett nép­frontaktivisták _ lekesedése, bizonyosság arra, hogy az „emlékművük az ország” jel­szó a ráckevei járásban is tartalommal telítődik, s egyre erősebben alakul ki az a tu­dat, hogy a járásért tenni bármit is nem nehéz, hanem mindig öröm. — karácsonyi — Megyei főszerkesztők tanácskozása Szolnokon A MUOSZ oktatási központ­ja és a Szolnok megyei Néplap szerkesztősége rendezésében szerdán megkezdődött Szolno­kon a megyei főszerkesztők módszertani tagozatának ta­nácskozása. Az első napon Ja­kab Sándor, az MSZMP Köz­ponti Bizottsága agitációs és propagandaiosztályának veze­tője tartott előadást Kritika és felelősség címmel. Az előadást vita követte. Délután meghall­gatták Zagyi Jánosnak, az MSZMP Szolnok megyei Bi­zottsága titkárának tájékozta­tóját Szolnok megyéről, majd megtekintették a Tisza II. víz­lépcső építéséről készült fil­met. A tanácskozás második nap­ján Gerencsért Jenő, az MSZMP Központi Bizottsága agit.-prop. osztályának mun­katársa tart tájékoztatót, majd a részvevők Jászberénybe utaznak. Víz — 38 millióért Tegnap délelőtt ünnepélye­sen megkezdték Vácduikán a regionális vízmű építését. A 38 millió forintos fémházassal épülő vízmű — Vacdukán kí­vül — Vácrátót, Váchartyán, Kisnémedi és Püspökszilágy községeket látja majd el víz­zel. A tervek szerint 1971-re elkészül. A kivitelező a Duna- menti Víz- és Csatornamű Vállalat. Abonyi krónika III. Változások mély folyama Forduljumlk isimét a jelen­hez. A múlttól a jelenhez az abonyi munkásmozgalom meg­teremtői, résztvevői taposták ki az utált, és általában a köz­ség népe, szegénysége. Akik­nek kis életéből, munkájából, nagy munkájából szép magas­ra nőttek, szívták fel magukat ezen az egykori Werbőczy-bir­tokon az öreg kastélyok, meg körülöttük a százados, királyi termetű fák. (Ahányban, 1935- ös adatok szerint, 1194 család­nak volt egy holdnál kevesebb, 1184 családnak öt holdnál ke­vesebb földje.) A lebbencsle­vesevők, görheevők, máléevők, rántottlevesevők, cibareleves- evők már a múlt század vé­gén kibontakoztatták a föld- raunikásmozgalmat, s ők is megalakították társulásaikat. Az Abonyi Általános Munkás- képző Egylet a kilencvenes évektől háramszáz-négysziáz taggal fenntartotta magát egész a felszabadulásig, — Harthyék idejében évi ötszáz pengőt költöttek könyvre... A Tanácsköztársaság abonyi di­rektóriumának tagjai közül Bakonyi Ferencet, Sulyok Ist­vánt — valamint sok más for­radalmárt — a fehérterror ide­jén a Héjjos-féle különítmény a V így ázó -kastélyban gyilkolta meg. (Az idén ugyanitt emlék­művet avatnak a tiszteletükre.) De a harmincas években is­mét megalakult a szociálde­mokrata párt abonyi szerveze­te. Legforradalmibb, kommu­nista, s kommunista érzelmű tagjait, Ácsai Imrét, Pólyák Istvánt, Mucza Jánost, dr. Ko­vács Józsefet, Nagy Bélát ké­sőbb le is tartóztatták. Az első szabad lélegzeteikre már emlékezzen faluvégi öreg kis házában Nagy Béla, negy­venöttől negyvenkilencig ftbonv kommunista bírója: — A ki bombázott aikat fel­szólítottam, költözzenek a kas­télyokba, de csak az istállókba merték bemenni. Amikor aztán, tüzelőnek, meg bosszú­ból is, leszakította a nép az aj­tókat, ablakokat, elhordták a bútorokat, mert ezt nem lehe­tett megakadályozni, akkor be­mentek ... Munkásújságot nyomtattunk... összesen öt és fél ezer holdat osztottunk 2d, ezernyolcszáz igénylőnek... Volt, aki maga után húzta a boronát, ekét... Az első években már megalakult ki­lenc vagy tíz kis termelői cso­portosulás .í. Rengeteg árva­gyerek kószált a környéken, ezért gyermekotthont alapítot­tunk, a mai otthon ősét... Aztán én a pár elemimhez, hatvanéves koromra, elvégez­tem még kettőt... Volt, aki maga húzta a bo­ronát, ekét... Azóta Abony- ban egy híján felszámolták az összes volt cselédtelepülést — szám szerint vagy tizenötö t... Tavaly az Újvilág Termelőszö­vetkezetben például egy tag átlag százhét, egy alkalmazott átlag százegy forintot keresett munkanaponként... A felsza­badulás óta a községben ezer- négyszáz-ezerötszáz új ház épült... Jelenleg háromezer a gázfogyasztók száma ... Negy­venötig két orvos dolgozott i>tt állandó jelleggel, most tizen­kettő ... Tizennyolcezer köte­tes könyvtár... A lakosság ta­karékbetét-állománya har­minckilencmillió . forint... Majdnem maradéktalanul fel­számolták a cigánynegyedet... Időzzünk kicsit bővebben egy-egy témánknál, mert olyan eredményekhez értünk, ame­lyekben. a fejlődés az anya­ginál sokkal mélyebb, általá­nosabb. Melyekben nemcsak az életszínvonalnak, szociális, kommunális helyzetnek, ha­nem a telkeknek felemelődé- se is inkább mérhető. A cigánykérdés Ahányban megoldásának, meg­szűnésének küszöbéhez érke­zett — pedig a régebbi cigány- negyedben négyszáz ember élt még vagy tizenöt éve. Az a munka, aminek ez köszönhető, nem volt túl alkalmas látvá­nyos évi jelentései*:, statiszti­kák készítésére. Ez a munka csendes volt, rejtett, szívós és emberséges. Csak éppen meg­adták az engedélyeket hagyo­mányos ■ vándoriparosságaik űzésére., Csak éppen minden parcellázásnál kedvezményes árú telket biztosítottak sza­mukra. Kedvezményes állami hitelt „CS”-lakások építésére, mindössze hat esetben kaptak, a többiek teljesen a saját ere­jükből építkeztek. Csak éppen segítették munkábaállásukat a termelőszövetkezetekben, üze­mekben. Ma már a régebbi ci­gánynegyedből az emberek ki­lencven százaléka a faluba költözött. Az általános iskolá­ban náluk az ötödik osztályig általában nincs lemaradás. Körülbelül a felük elvégzi a nyolc általánost. Sokan men­nek közülük középiskolába, vagy ipari tanulónak. Vagy nézzük a továbbtanu­lást — az egészséges törekvé­seket. (Figyelmen kívül hagyva most, hogy a mezőgazdaságba kevesen jelentkeznek.) Az egyik abonyi általános iskola riyolcadik osztályában har­minckét gyerek közül tizenki­lenc vonzódik az ipari szak­máik felé — kőművesnek, gép­lakatosnak, villanyszerelőnek, parkettázónak, épületgépész­nek is — ezenkívül öten szak­középiskolába kérték felvéte­lüket. Továbbtanulásira mind­össze öten nem jelentkeznek. Őket azonban a helyi tovább­képző iskolában tanítják a ké­sőbbiekben — erre itt egy év óta nagy figyelmet fordítanak. Lássuk a zeneiskolát! Magyarországon az első köz­ségi zeneiskola Ahányban nyílt meg, 1953-ban! Ez első­sorban egy helybeli születésű, a pedagóguspályát a harmin­cas éveikben, egyszerű tanító­ként kezdő tanárembernek, az intézmény mai igazgatójának, Szabó Sándornak köszönhető. Három év múlva már önálló­sulhattak, s nemsokára fiók- intézetek fölött bábáskodtak. Védnökségükből nőtt ki a szentendrei, váci, érdi, manori zeneiskola, s jelenleg is ván vagy hat tagiskolájuk, kör­nyékbeli falvakban. Több mint tíz éve, hogy az egyik községi általános iskolában megszer­vezték a zened tagozatú osztá­lyokat. (Ilyen zenei általános iskola is csak száz van az or­szágban.) Most huszonkét ta­nár tanít zongorát, hegedűt, csellót, fafúvósokat, rézfúvóso- kiat Abonyban. Tanárok, diá­kok koncerteznek gyakorta, népes közönség előtt.' Mit je­lent ez? Munkáscsaládak, pa- rgsztcsaládok házálba vásárok zongorákat. Nem azt, hogy mű­vész lesz a gyerekük, — erre is van példa —, hanem, hogy a zene is segít különb emberré nevelni őket. Itt vannak az abonyi őszi tárlatok. Helyi műkedvelők, és ismert festők munkáit állítják ki évről évre. Szép kezdemé­nyezés. Padányi Anna (Folytatjuk.) Kaput nyitott az egészség palotája Kórházavatás Vácott Az őrző szoba műszereit mutatja be az igazgatófőorvos (balról) Gáspár Sándornak és Cservenka Ferencnének. (Folytatás az V oldalról.) orvosnak, dr. Kollár Lajosnak. Néhány keresetlen szóval fe­jezte ki jókívánságait, majd így folytatta: — Vác történelmi városát ékesíti ez a szép kórház. Vele nemcsak a dunakanyari tele­pülés, hanem az egész ország szebb és gazdagabb lesz. Használják jól, szépen, oko­san. Azt hiszem, hogy nem ünneprontás, ha ehhez azt kí­vánom — a szülészeti osztály Szalagvágás. kivételével —, sohase használ­ják ki teljesen ... Nevetés és kitörő taps fogad­ta szavait, majd Gáspár Sán­dor átnyújtva a jelképes kul­csot, átvágta a feljárat előtt kifeszített nemzetiszínű szala­got A vendégek és vendéglá­tók elindultak. 1—y megnéz­zék, milyen is ez a kívülről imponáló építmény. Sok di­csérő jelző hangzott el, min­denekelőtt a szép kivitelezé­sért. A sok nagyszerű beren­dezést látva, a Fővárosi Ta­nács vb-elnökhelyettese, Han­tos János félig tréfásan, félig komolyan jegyezte meg, hogy Vácra kell jönni, ha ilyen szép készülékeket akar látni valaki, mert a fővárosi kór­házak nincsenek ilyen jól, ilyen korszerűen felszerelve. Az 1 elnökhelyettes egyébként érdeklődött a kórházi adatfel­dolgozó apparátusról. „Saját erőből” állították fel; a lyuk- kártyarendszerű berendezése­ket az ipartól kérték, ahol már nem elég produktív. Az igazgató főorvos rögtönzött válaszának lényege: részben tehermentesíteni akarják az adminisztrációtól az egészség- ügyi dolgozókat, részben elérni, hogy néhány év után minden környékbeli lakos egészség-védelem­mel kapcsolatos adata ren­delkezésre álljon, a vér­csoporttól a már átvészelt betegségig. Miután ez az adatfeldolgozó nagyobb kapacitású annál, semhogy a Váci kórház egyma­ga megfelelően kihasználhat­ná, a megye valamennyi kór­házának, gyógyító intézmé­nyének felajánlják hasznosí­tását. A sok látnivaló közül még egyet említünk meg, amely életbevágóan fontos szerepet tölt be. A sebészeti őrző szo­bában percekig időztek a ven­dégek, s Gáspár Sándor az őt kísérői megyei első titkárral együtt hallgatta meg, hogyan hasznosítható. A négyágyas helyiségbe operáció után, többnyire súlyosabb betegeket helyeznek el, s valamennyiük pillanat­nyi közérérzetét, állapotát jelzi a különleges beren­dezés, amely a szív működését épp­úgy nyilvántartja, mint a lég­zés szaporaiságát, vagy a vér­nyomást Szerencsére hosszú utat, sok szobát járhattak volna be még az ünnepség résztvevői. Azért szerencsére, mert ez mindennél jobban jelzi sokol­dalú használhatóságát, jó fel­szerelését a gyógyítás nagy­szerű lehetőségeit. Mégis mindehhez Gáspár Sándor kórházjárás közben is megis­mételt szavait kell hozzáten­ni: legyen minél kevesebb dolguk, gondjuk, az orvosok­nak & ápolóknak. A meghívottak búcsút mondtak. Távolodva egyikük sem mulasztotta el, hogy visz- sza ne pillantson az építmény­re, amelynek fehér burkolatá­ról vakítva verődött a nap­fény, eleven harmóniában a kísérő élénkzöld borítással. A kettő együtt szinte szimboli­kusan a tisztaság, egészség, a serkenő vagy újra erősödő életet jelképezheti — a tavasz küszöbén. Kaput nyitott az egészség palotája. Szöveg: Tóth György Foto: Urbán Tamás 1824bélyeg és bélyegblokk A posta két érdekes kiállí­tással emlékezik meg hazánk felszabadulasainak 25. évfordu­lójáról. A jubileumi bélyeg- és fotókiállítást a Posta-vezérigaz- gatóságoú szerdián ünnepélye­sen nyitotta meg Pozsonyi Vil­mos, a Posta-vezérigazgatóság pártbizottságának titkára. A bélyegkiállításon 1945. május elsején megjelent „Fel­TAVASZ A TISZÁN A kellemes tavaszi időjárás már kezdi felmelegíteni a fo­lyók vizét, és megindult a ha­laik mozgása. Ezt bizonyítja az is, hogy Török György, a sze­gedi Kossuth Halászati Szövet­kezet tagja 50 kilós harcsát fo­gott varsával a Marosban. Ez az első idei nagy zsákmány. szabadulás” felülnyomással ki­adott bélyegektől az autótörté­neti sorozatig, szám szerint 1824 bélyeg és bélyagblokík lát­ható. A fotókiállítás 200 képben számol be a romos paste újjá­építésétől a különböző szolgál­tatások, a távíró, a távbeszélő a rádió és a televízió fejlődé­séről. Néhány nappal korábban < 25 kilós vízi ragadozót emelt szárazra Török György, ak •fiával együtt járja a moto: ladikján a folyót Az 50 kilós zsákmányt szerdán dolgoztál fel a szövetkezeit szegedi, Ti sza-partd csárdájában. 4

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom