Pest Megyi Hírlap, 1970. március (14. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-18 / 65. szám

SZERDAI MOZAIK A vecsési és az üllői gépjár­művezetők részére közlekedé­si ankétet tartanak vasárnap délelőtt 9 órai kezdettel, a ve­csési művelődési házban, ~k 11 mázsa gyapjút, 52 hekto­liter juhtejet és 230 darab pe- csenyebárán'yt értékesített ta­valy a mendei Lenin Tsz. Tragikus halál. Devecseri | Ferenc 25 éves üllői fiatalem-, bér a napokban este a munká­ból hazatérőben fölszánt az autóbuszra, rosszul lett, szívé­hez kapott és meghalt. Szív- trombózis ölte meg. Nős em­ber volt, egy másfél éves kis­gyermeket hagyott árván. FELSZABADULÁSUNK ÉVFORDULÓJÁRA 150 kisdobos szemlén Tombolahúzás - ma éjjel . A monori Vigadó Étterem­ben az. utóbbi időben a kávé mellé tombolajegyet is felszol­gáltak. A tombolajegyekkel nyerni lehet. Hogy mit? Az nagy titok! Ma éjjel azonban sok minden kiderül, ugyanis az első húzásra fél 11 órakor ke­rül sor. A nyertes tombolaje­gyeket tulajdonosuk távollété­ben is megőrzik. MOKOMIDÍKC XII. ÉVFOLYAM, 65. SZÄM 1910. MÁRCIUS 18., SZERDA MIKOR FIZETODIK KI? A szarvasmarha- és a sertéstenyésztésről tárgyalt az MSZMP járási végrehajtó bizottsága Az MSZMP járási végre­hajtó bizottsági ülésén leg­utóbb az állattenyésztés hely­Nagy sikert arattak a sülyi kisdobosok a Térdszéli Katica című jelenettel. Péterffy felvételei emelkedett a műsorok színvo­nala, és a szép számú nézőkö­zönség nem csalódott. Az elő­adott versek, jelenetek mon­danivalója az ünnepi évfordu­lókhoz kapcsolódott. Vasárnap elkezdődtek a mo­nori járás úttörőinek és kis­dobosainak kulturális szemléi. Gyomron a vers- és mesemon­dó úttörők, Monoron-pedig a kisdobosok mérték össze tudá­sukat. A 150 kisdobos 14 csapatot képviselt, és 49 műsorszámot mutatott be. Általános véle­mény szerint tavalyhoz képest ' 1 ' *KL ‘ * *■,->. ■ . ‘ *v í 'Mi ÜNNEPELJ VELÜNK Felszabadulási szavalóverseny Vecsésen Ünnepelj velünk — ez a jeligéje annak a nagyszabású fel- szabadulási szavalóversenynek, amelyet a vecsési József Attila Művelődési Ház hirdetett meg á Jókai együttessél karöltve. A verseny célja nemzeti ünnepünk méltó megünneplése mellett a vers és a versmondás széles körben való megismertetése, megszerettetése, a szép magyar beszéd művelése, művészi szín­vonalú versmondók képzése.' A felhívás nagy visszhangra lelt Vecsésen. A versenyre korra és nemre való tekintet nélkül bárki jelentkezhetett. A versenyzőket öt csoportba osztották, az elődöntőkre ezekben a napokban került, illetve kerül sor, a döntő napja pedig április 4-e. Értékes díjakat ajánlottak fel a különböző társadalmi és gazdasági szervek, az eredményhirdetéskor azonban valameny- nyi részvevő megkapja a 25 éve szabadon elnevezésű emlékla­pot. A legjobbak gálaest keretében őitutatköznak be á nagy- közönség előtt április 5-én délután 4 órai kezdettel a művelő­dési házban. (pápay) A péteri Szem ere Katalin ta­valy a seregszemle legjobb mesemondója volt, az idén is­mételt, aranyjelvény tulajdo­nosa lett. NEM LESZ NAGY Mire gondol az üllői tanácselnök? szeretnének ebben a két tsz-ben tenyészteni. Ez évben érdeklődnek tsz-eink a pulylca iránt is. A maglódi, a vasadi és a gyömröi tsz-ben terveznek pulykatenyésztést. Tavaly a monori járásban 79 ezer naposcsibét forgal­maztak, s ez a forgalom csak minimálisnak mondható. Az elmondó tokért kapott' fontos szerepet a párt vb-ülé- sén a járás állattenyésztésének tárgyalása. A szarvasmarha- és sertéstenyésztés és -tartás napjainkban azért is okoz gondot, mert csak negatív, tbc-mentes szarvasmarha-ál­lományt lehet tartani — erre kormányhatározat van. Ehhez azonban fokozatosan ki kell cserélni a régi állományt és ki kell alakítani azokat a kor­szerű higiéniai és tartási fel­tételeket, amelyekhez nagyobb beruházások szükségesek. Tárgyalások folynak a két pilisi tsz között, közösén terveznék egy hizlaldát. Reméljük, tervüké* meg tudják valósítani. A 1-orszerű állattenyésztés­sel kapcsolatos fejlesztési ter­vek elkészültek a tsz-akben. s az idén várhatóan megszűn­nek a legégetőbb gondok. (f. o.) Már lecsurgott a hóié a háztetőkről, cje az úttesten pocsolyákban áll a víz és hiá­ba március közepe, az ég csa­tornáiból havas eső szállingó­zik. Az Üllői Községi Tanács vb-elnöke, Kovács György az íróasztalánál ül és elmélázva néz ki az ablakon. Megkérde­zem: e reúdhagyó tavaszt látván, mire gondol a tanács­elnök? — Arra — válaszolja —, hogy az elődöm tíz évig volt elnök és a tíz év alatt nem volt belvízveszély. Én nyolc éve vagyok elnök és négy bel­vizet értem meg a község­ben. A négy évvel ezelőtti ár­vízre gondolok... — Emlékszem, négy évvel ezelőtt az ügyeletes szolgá­lati átadása után haza akar­tam utazni, amikor utánam szaladtak. Azonnal jöjjek, a Kistemető utcába betört a víz! A szél fújt, az eső esett, ko­romsötét volt. A Kókai-gödör „Az ember csak közösségben lehet boldog“ „Néha úgy érzem, fáradt va­gyok. De ez csak átmeneti. Az emberek nem egyformák és ha csalódunk valakiben, fáradtak vagyunk — de nem sokáig. Hiszen amíg emberek élnek, mindig szükség lesz az alkotó, segítő emberi kezekre, a’kö- zösségért végzett munkára. Sokszor kilincselni kell. Va­lahogy zarkőzottabbak lettek az emberek, kevésbé érdekli őket a közösség ügye. A meg­győző érvekre és a szükségre azonban ma is hallgatnák, ha óvodát akarnak, ma is önzet­lenül felajánlják munkájukat. Nem szeretek a múlttal elő­jönni, „a bezzeg az én időm­ben” nem tartozik a kedvenc mondataim közé. Valahogy mégis úgy érzem, hiányzik egy kis lelkesedés, a többet, jobbat alcárás, a társadalmi 'munka a fiatalokból. Nem sok szabad időm van. j éső estig a gyár, este mar­xista középiskola, szaktanfo- 1 urnák, jövőre marxista egye­tem. Önkéntes rendőr vagyok, a szolgálat is elvesz a szabad időmből. De szívesen csinálom. Mindent szívesen vállalok, ahol harcolni lehet a társada­lom megkárosítói, az emberek bizalmával visszaélő emberek ellen. S mindehhez még a sport. Sokan nem ismerik a kis sportkörök mai vezetőit. , Ma- gáramaradottság, pénzhiány, öltözőhiány, közöny — ezek kísérik évek óta működésün­ket. Ez amolyan sziszifuszi munka, de hiszek benne. Töb­bet akarok Monori erdőn szo­ciális létesítményekben, sport­ban, kultúrában. Ha nem hin­nék abban, hogy érdemes — talán nem is volna értelme az életemnek. Az ember csak kö­zösségben lehet boldog, min­denki értékét az szabja meg, mennyit tud a közösségét? dolgozni. Legalább is én így gondolom.’’ Mészáros János vallomása nem különleges, csak egy a sok ezer hasonló gondolkodá­sú emberek közül. Egy a párt névtelen harcosai között, akik nem tesznek semmi különöset, csupán dolgoznak. Sokat és becsületesen. Sz. A. Ezúton mondunk köszönetét mind­azoknak a rokonoknak, ismerő­söknek, akik szeretett férjem, édesapánk Otrokocsi István te­metésén megjelentek, sírjára ko­szorút, virágot helyeztek, rész­vétükkel bánatunkban osztoztak, özv. Otrokocsi Istvánná és csa­ládja. \ felöl térdig érő víz zuhogott az udvarokba, magával hoz­va, a kísértetiesen susogó kukoricakévéket. Gyors . in­tézkedésre volt Szükség. Fél­reverettem a harangokat, a termelőszövetkezettől pedig traktorokat kértem, homok- szállításra. Felhasználtuk az utcán levő sódert is, nyúl- gátakat építettünk. A mo­nori vízügyelettől homokzsá­kokat kaptunk, a helyszíni munkákat Kiss Gábor elnök- helyettes vezette, s nagyon so­kat segített a titkár, Le- hoczky Károly is. Mind ott voltak az utca lakói, de so­kan jöttek segíteni távolabb­ról is. Néhány embernek még a nevére is emlékszem, így Gregus Miklóséra, Nagy Mi- hályéra, Gőbölös Istvánéra. Ott volt dr. Csizmadia György körzeti orvos is. — A lakosság, a nagy több­ség fegyelmezetten viselke­dett a bajban, néhányan azon­ban mindenekelőtt a saját házukat védték, s ezzel bi­zony gátolták a víz lefolyá­sát. A legnagyobb veszély a Hajcsár út és az Erdősor la­kóit fenyegette, itt öt ház volt veszélyben. Hiába vet­tük körül másfél méteres gá­takkal a házakat, gátszaka­dás fenyegetett, a lakókat ki kellett költöztetni. Emlék­szem, rohantam be az egyik házba, asszonyom, mentsük ami menthető, a háziasszony azonban a legtermészetesebb hangon ezt mondta. „Nem lehet, sütöm a hurkát és a kolbászt az uramnak vacso­rára, nagy baj lesz, ha nem lesz vacsora, az uram mérges *ember.” Még mosolyogni sem tudtam ezen ... Lovas kocsi­kon mentettük, ami ment­hető, a lovak hasáig ért a víz. .— Amint a vízügyi igazga­tóságtól megérkeztek a nagy teljesítményű szivattyúk, egy pillanatra fellélegezhettünk. Aztán jött segíteni a kispesti és a ceglédi tűzoltóság is. A vízügy megfigyelő repülőgé-' pe alaésonyan körözött a köz­ség felett. A statisztika sze­rint — minden igyekezetünk dacára — száz ház dőlt össze a községben és ötszáz meg­rongálódott. Kovács” György elnök ak­kor önfeláldozó munkájáért ugyanolyan kormánykitünte­tést kapott, mint amilyent a Duna melletti árvízvédele­mért adnak. — Véleményem szerint az idén nem lesz komolyabb baj. Nem volt fagyos a föld, a csapadék leszívódik és a ha­talmas áldozatokkal a ko­rábbi években kiépített vé­delmi rendszer a vizet leve­zeti. Most a lakosságon a sor, hogy az árkokat szabaddá te­gye. (em) . MAI MŰSOR MOZIK Maglód: Kétéltű ember. Monoir: Utazás a koponyám körül. Nyár­egyháza: A holtak nem vénül­nek. Tápíósüly: Éjfélkor. Cri: Maga tetszik nekem. Vecsés: Se- rafinó. HA KOCSI NIN - JA VITÁS SINCS? Többen panaszkodnak, ákik nesn Monoron laknak, s községükben nincs tv- rádió szerviz: hiába jönnek a monori szolgáltató Írisz javító részlegébe. Címüket felírják, aztán várnak a sze­relőre — de senki sem jön. Van, aki azt panaszolta, hogy egy .hónapja bejelen­tette tv-készüléke hibáját, azóta többszőr érdeklődőt^, miért nem javítják meg, de a részlegben tehetetlenül tárják szét karjukat: nincs kocsi, nem tudnak kimenni. A monori tv-részlcgben mi is érdeklődtünk. A vá­lasz: minden héten kellene kocsit kapniuk, hogy végig­járják a hozzájuk tartozó községeket, hiszen a nehéz készülékeket ölben nem le­het cipelni — de kocsi nincs, már hetek óta. A szolgáltató ktsz illeté­keseinek válaszára nem­csak az érintettek — mi is kiváncsiak vagyunk. A pilisi világvándor Jjngo-jen, az alagúfépjlő Három földraj zikönyv gya­nánt használható útleírás és számos mezőgazdasági tudo­mányos, értekezés írója, öt év kiváló mérnöki munka hőse, kétévi bolyongás előkelő ide­gemé és újabb öt év szakadat­lan erőmegfeszítés ültetvénye- nyese, a magyar főváros elis­mert mérnöki és öntözési szakembere, Pilis egyik birto­kosa volt Gubányi Károly, méltatlanul elfelejtett, magá­nyos ember, akit ma már alig emlegetnek. Szülei vállalkozó ceglédi polgárok voditak a kiegyezés körüli években, akik a vasút­tal is megpróbálkoztak, így történt, hogy apja, a Nógrád megyei Jobbágyi állomáselöl­járója voüit egy-két évig, s Ká­roly ebben a faluban született 1864. január 13-án. Előtte és utána hét testvére Cegléden látott napvilágot, igazolván, hogy a nagy lehetőségekkel futó gőzvasút az alkalinazoit- tainak nem adta meg az elvárt jövedelmeket. Visszatértek te­hát a földhöz és szerencsés kézzel telepítettek szőlőt a ceglédi Kánaánban. Károly a ceglédi polgári is­kolát jó eredménnyel végezte, latint is tanulván, meg néme­tet, megvetette alapját a gim­náziumban és ^ műegyetemen elsajátított angol nyelvtudásá­nak és a franciának. Az oroszt a helyszínen tanulta meg. Vladivosztokban ismerke­dett meg 1897-ben a mandzsú- riai vasútépítő társasággal, mely a Bajkáltól kiindulva Port Arthur, illetőleg Vladi- voszioknak tervezte a kor leg­gyorsabb tömegszállító jármű­pályáját. A mandzsúriai vasút az orosz—kínai bank vállalkozása volt. GUbányi önálló vállalko­zó volt a Van-lun-hoi. hágó keleti lejtőjén, Mandzsúria legelhagyatottabb cserjés, er­dős, gazdátlan, vadon vidékén. Sűrű mogyoróbokrok, széles levelű mandzsu hársafc és fe­kete nyírcsoportok ültek ott az ember nem lakta tájban. A csendet koreai és kínai mun­kások tömegei verték fel. Sze­gények voltak és vidáman dol­goztak a pályán, biztonságuk­ra kozákok vigyáztak. Az irtá­sokat ellepték tavasszal a kék­fejű Íriszek, ‘dús margaréták és primulák, fölpjroelottak a lóherék, a vizek mentén kinőt­ték a rétinádak, a gyékénybu­zogány, s a± alacsony füzek barkád. Itt-ott egy rétisas tol­lászkodott a boglyákon, s az esti vacsoratüzeknél a magyar mérnöknek fölrémlettak a ha­zai csendes esték, elfogta a honvágy, s kínozta öt évig. Megszerette munkásait, azok is őt. Egy idő után alagutat épített, s mert azt a leghide­gebb januárban kellett fölmér­ni, sokat szenvedett a fagyok­ban és a száguldó jeges, süví­tő szelekben. Átélte a boxer- lázadást. A kínaiak felgyújtot­ták a vasútállomásokat és le­rombolták a hidakat, egy had­seregük felvonult, az Amur partjára és lőtte az orosz vá­rosokat. Gubériyi épített ez­után kőhidakat a Skitó-héce és Hami-héce folyónál, hol a ma­gasban kiáltozó vadludak vo­nultak az apró csörgőkacsás- varjas tájon. A kínaiak Gubányit Jingo- jen-nek hívták, régi emberei kedvéért beszedték a tífusz el­lőni orvosságot és meggyó­gyultak. A járványban a véz­na, félholt, mezítelen baboná­sok és bizalmatlanok viszont elpusztultak. A maga nevelte szakmunká­sokkal ismét alagutat épített, s ekkor jött hozzá műegyetemi tanulótársa, Szentgáli Antal. akivel remekül illesztették össze a kétfelől fúrt hosszú alagút istolyait. Látta_ a nagy kínai falat és túljegyezte a magyar Kőmíves Kelemenné balladájának mását, a befala­zott Van-csei-liang tragédiáját. Úgy látszik, a világ minden várfalát csak a beépített em­beri testek tudják szilárdan tartani. Részt veit szilaj, för- geteges kozákmulatságon és a kolera tassz szellemének el­űzésén. 1 Amikor elkészült a 2500 ki­lométeres új vasút, Gubányi végigutazott rajta, búcsúzván az öf éne ismerős tájaktól. Ma­gas. kissé korpulens, telesza- kállas. erőteljes alakja a vo­natablakban mozdulatlanul állt, s a mandzsu cédrusok mintha akácfákká változtak volna és a gőzös h^zai tájakon suhanna. Elfogta a honvágy és hazajött. Hídvégi Lajos (Folytatjuk) I I zetéről és az ezzel kapcsolatos feladatokról számolt be a já­rási tanács mezőgazdasági és élelmezési osztályának veze­tője. Elmondotta, hogy a járás állattenyésztésének fejlődésié Aem haladt azo­nos szintem a többi ága­zattal. Az utóbbi egy-két évben a szarvasmarha- és sertésállomány csökkenő tendenciát mutat a járás­ban. Tavaly három tsz — a csév- haraszti Egyetértés, a monori Üj Élet és a péteri Rákóczi tsz — számolta fel szarvas­marha-tenyészetét. A sertéstenyésztésnél is ez tapasztalható, mintegy nyolc tsz szüntette meg sertéstenyé­szetét, legutóbb például a tá- piósápi Petőfi. Egyedül a Ser­tésközi Vállalkozás tartja a frontot, melynél a járás anya­koca létszámának háromne­gyedét találjuk meg. Sajnos, a Sertésközi Vállalkozásnak mindössze nyolc tsz csak a tag­ja, a többi tsz-ben — a pilisi Hunyadi kivételével — nem tartanak sertést. Kedvezőbb a helyzet a ba­romfiaknál. Gombán, Maglódon ipari szintű ba­romfitenyésztés folyik, s az idén még több baromfit

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom