Pest Megyi Hírlap, 1970. március (14. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-15 / 63. szám

4 1970. MÁRCIUS 15., VASÁRNAP Rügyvallató Heves meg^e egyes vidékein virágba borultak a cseresznye­ágak — ezúttal ugyan még nem, a kertekben, hanem a jalusi házak ablakaiban. Szo­kás errefelé, hogy a február­ban levágott gyümölcsfa- ágakat,, szőlővesszöket, vízzel töltött edénybe helyezik, s az így előhajtatott ágak viselke­déséből következtetnek a ter­méskilátásokra. A mátraaljai szőlősgazdák arra figyeltek fel. hogy a bontakozó venyi­géken a termőrügyek száma kevesebb a szokásosnál, amit az elkövetkező hetekben cél­szerű figyelembe venni a sző­lőtőkék metszésénél. Nyolc bordás bársonyok A Pamuttextil Művek szé­kesfehérvári gyárában százfé­le színű bársonyt készítenek. A szivárvány minden színé­ben, köztük a legdivatosabb halvány színárnyalatokban dolgozzák ki a bársony-alap­anyagokat. A bársonyokat nyolc változatban bordázzák. MUNKÁJA A GÉP - HOBBYJA A LÓ xezopoxt Közvélemény-kutatás Március 25-én jár le a visz- szaküldési határidő, de egész héten már áradtak a kitöltött közvélemény-kutató lapok: volt olyan nap, hogy egyszerre több ezer érkezett. Bizonyára közrejátszik ebben az is, hogy a kérdőívek kitöltői között ér­tékes jutalmakat sorsolnak ki, de úgy hisszük: nem csupán ez adja kézbe a tollat. így gon­doljuk, mert a beérkezett kér­dőívek nagy többségéről ezer­féle észrevétel, kívánság, óhaj, kérés szól hozzánk, s mi ezt olvasóink bizalmaként, szerete- teként fogjuk fel. A fölfedezés izgalma hatja áf mindazokat, akik a közvé- lémény-kutató lapok szakszerű földolgozóin túl — ezt a mun­kát a Hírlapkiadó Vállalat közvélemény-kutató csoportjá­nak tudományos képzettségű munkatársai végzik — kézbe veszik az olvasó üzenetét. Mert üzenet ez a négyoldalas közvé­lemény-kutató lap: elégedett­ségről és elégedetlenségről, örömről, gondról, kívánságok­ról, igényekről. Rögtön megál­lapíthatjuk: olvasóink nagy többsége nemcsak a három le­hetséges felelet mellé húzta be a megfelelő kockába az x-et, hanem tömör mondatokban bő­vebben is kifejtette, miért elé­gedett vagy elégedetlen a lap különböző rovataival, miről szeretne olvasni, milyen íráso­kat keres elsősorban az újság­ban. A húsz-harminc év közötti nő — a lapokon a nevet nem kell feltüntetni — például la­punk sokféle tevékenységével elégedett, de kifogásolja, hogy a kelleténél kevesebbet írunk a nagykátai járás kulturális életéről, oktatási gondjairól. Általában többet szeretne tud­ni arról, mi történik a járásban, s a magunk részéről hozzáfűz­hetjük: a kérdőívek ezrein ta­lálunk hasonlóan megfogalma­zott igényt. Többet tudni, is­merni a lakóhely, a lakóhelyet más községekkel összefogó já­rás életéről, gondokról, tervek­ről — létező, tehát tökélete­sebb kielégítésre váró olvasói igény. A háziasszony azt közli ve­lünk, hogy még sportrovatun­kat is szívesen olvassa — „örü­lök, ha a megyei csapatok győznek”, írja —, de kevésbé elégedett azzal, amit divatta­nácsként, kertápolási teendők­ként közlünk. Szívesen olvasna sokat szereplő politikusok éle­téről, arról, miként jutottak el mai beosztásukig —, s ezzel az igénnyel megint nem áll egye- düljcedves olvasónk, mert hoz­zá hasonlóan sokak kérik ugyanezt: az ismert emberek valóban ismertté tevését. A harminc-negyven év kö­zötti értelmiségi tudtunkra ad­ja — lapunkon kívül még majd’ tucatnyi más lapnak is olvasója —, hogy szívesen lát­na több, a szocialista társada­lom fejlődésének árnyékában megbúvó jelenségeket leleple­ző cikket a Pest megyei Hírlap hasábjain, s hogy örömmel fo­gadná az értelmiség sajátos gondjairól, feladatairól, mun­kakörülményeiről szóló íráso­kat. Egy másik — váci — ol­vasónk azt kéri: írjunk többet az üzemek belső életéről, az emberek gyáron belüli kapcso­latáról, mert a munkahely má­sodik otthon, de ezzel még na­gyon kevesen törődnek. Van, aki rendszeresen folytatásos regényt kór — ,fahogy egyik­nek vége lesz, kezdjék rögtön a másikat” —, akad, aki szí­nésznők, énekesek életét sze­retné közelebbről ismerni, so­kan még több sportot kíván­nak — az igények ezerfélék, mert olvasóink tábora is ezer­féle ember egyesítője. Jogos a kérdés: miért kérjük az olvasó véleményét, hiszen magunktól is keli — vagy leg­alábbis kellene — tudnunk, hogy mit kíván az olvasó. Igaz, tudjuk, hogy az olvasó színes, sokoldalú lapot igényei. Tud­juk, hogy elsősorban a megyei eseményeket kívánja lapunk­ból megismerni, s így tovább. Mégis: a közvélemény-kutatás, az olvasói igények megismeré­se jó útmutatás a szerkesztő­ségi munkához. Jó néhány öt­letet adott a korábbi közvéle­mény-kutatás új rovatok léte­sítéséhez — az orvosi taná­csoktól kezdve a tudni illik, hogy mi illik-ig — riportok megírásához, témák kiválasz­tásához. Olvasói igény volt például annak idején, hogy foglalkozzunk több cikkben a kisebb keresetű családok éle­tével, a kis fizetésű munkakö­rökkel; még napjainkban is találkozhat ilyen írásokkal az olvasó — mint legutóbb „Üres állások” közös cím alatt — la­punk hasábjain, meggyőződhet tehát arról, hogy nem hiába írta meg Véleményét, nem hiá­ba vetette papírra kéréseit. A most beérkező közvéle­mény-kutató lapokon is ren­geteg hasznos ötlet, javaslat ta­lálható, s amint olvasóink ta­pasztalhatják, egyet-egyet azonnal megvalósítunk, reagá­lunk rá, a lap hasábjain vála­szolunk. Élő és szoros kapcso­latnak tekintjük az olvasó és a lap kapcsolatát, számunkra fontos minden vélemény, észrevétel, tanács, kritika. Fon­tos, mert — s ne vegyék álsze­rénységnek — tanulunk, oku­lunk belőle, pontosabban meg­fogalmazhatjuk teendőinket, biztatást kapunk terveinkhez, megszilárdulhat meggyőződé­sünk arról, hogy mit vár a laptól az olvasó. A közvélemény-kutató lap, az olvasó üzenete tükör, de nemcsak a lapról, hanem — az olvasóról is. Igényességének növekedéséről, tájékozottságá­nak emelkedéséről, ismeretei­nek bővüléséről ad képet ez a tükör. Úgy hisszük, az olvasó ilyen értelmű gyarapodását va­lamelyest mi is elősegítettük, s most azért kérjük véleményü­ket, hogy a jövőben még in­kább ezt tehessük. Győriy Hunor, a dánszent- miklósi Micsurin Tsz gépcso­port-vezetője szenvedélyesen szeret lovagolni. A lovak sze­re te te apáról fiúra szállt; már a nagyapja is csikós volt. Hu­nor minden szabad idejét hobbyjának szenteli. Kutatja a régi lovaglásd, befogási és haj­tási módokat és felújítja azo­kat. Leginkább az egykori hortobágyi lovaglás körülmé­nyeit tanulmányozza. Eddiig elkészítette a hortobágyi csi­kósok teljes öltözékének és a lovak szerszámának élethű mását. Legközelebbi tervei szerinlt elkészíti Ocskay briga- dérosnak és lovának „öltözé­kéit”. Számtalan lovasversenyen vett részt, legközelebb a nyá­ron megrendezésre kerülő or­szágos lóversenyen a nyeregből hajtott ötösfogattal indul majd. Legnagyobb csodátója és hódolója kislánya, Erika. Negyedszázad, hétköznapokban Ajándék arany — A húszas stúdió Pest megyében címmel sugároz műsort hétfőn délután 17 óra 50 perces kezdettel a Kossuth rádió. — A múlt évinek több mint kétszerese lesz az idén a traktorimport. A legfőbb beszerzési forrás a Szovjet­unió. Pest-Pilis-Solt-Kiskun vár­megye, mely valamikor a sza­bad gondolat zászlóvivője is volt, a Honthy-rendszer biztos bástyájának számított; az volt a műveltség forrásainak elre- kesztésében is. A mai Pest me­gyének megfelelő területen mindössze tíz-tizenöt népház működött. Pest megyében ma 209 művelődési otthon várja a látogatóikat. Kétmillió látogató A két adat összevetése ön­magában is sokat mond. Még többet, ha kiegészítjük: a mű­velődési otthonoknak évente átlagosan kétmillió látogatója van. Kétmillió azok száma, akik tudásért, szórakozásért, önművelésért s mások műve­léséért beülnek a nagyterem széksoraiba, a klubszoba aszta­lai mellé, a szakköri foglalko­zásokra. Kétmillió ember: a megye teljes lakosságának több mint a kétszerese. Mintha mindenki, csecsemő és aggas­tyán, férfi és nő, évente leg­alább kétszer elmenne ... Ab­ban a megyében, ahol huszon­öt-harminc esztendeje... de hagyjuk. A szabadság vörös napkeltéje a szellem napvilá­gát is följuttatta hazánk egé­re. Föl, s az mind teljesebben, fényesebben világíthatott. Teljesebben, fényesebben, s — egyre több embernek, öt és fél ezer előadás, 300 ezer hall­gató előtt — ez a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat egyetlen esztendei tevékenysé­gének egyik, jellemző adata. Az éhség csillapíthatatlan: négy év alatt a munkásakadé­mia száma 32-ről 67-re, a me­zőgazdasági akadémiáké 38-ról 91-re emelkedett. Emberek, akik magúik, vagy szüleik út­ján megélték a szellemi kisem- mázettséget, ma a talajkémia, a precíziós öntés részletedről vitatkoznak az akadémiák elő­adásain, megismerik a nemzet­közi események mélyebb ösz- szefüggéseit, társakká válnak nemcsak munkájuk, de érdek­lődésük, szellemi éhségük ál­tal is. A műveltség, a szellemi gaz­dagodás a szó szaros, s átvitt értelmében is aranyat ér. Ka­matozik a termelőmunkában éppúgy, mint a társadalmi magatartásban, a közösségi élet gazdagításában, s biztos alapokat teremt a további fej­lődéshez. Ajándék arany ez: a szabadsággal, a nemzeti füg­getlenséggel, a néphatalom megteremtésével járt együtt. Mert nem véletlen, hanem tör­vényszerű, hogy hazánk törté­netében először csak 1945 után jöttek létre a népművelés szer­vezeti keretei, s hogy például a könyvtárhálózat kiépítésé­nek megkezdése egybeesett a tanácsok megalakulásával. Könyvek, közadakozásból A háború még a keveset is elpusztította: 54 népkönyvtár működött a megyében, de a kötetek amúgy sem gazdag ál­lományát a háború megritkí­totta. Jelkép is lehetne: romok, nélkülözés, hatalmi harcok kö­zepette, 1946 elején a megye kommunista alispánja fölhí­vást intézett a politikai pár­tokhoz, az ipari üzemekhez, hogy pénzzel vagy könyvek adományozásával segítsék elő vándorkönyvtárak létrehozá­sát. Tizennyolc vándorkönyv­tár indulhatott útnak a köz­adakozásból származó kötetek­kel: a betűk megkezdték máig tartó hódításukat. Hódítás volt ez, minden te­kintetben. Hódítás, mert ezrek és ezrek életükben először vet­tek kezükbe könyvet, s hódí­tás, mert 1953-ban — amikor megalakult a könyvtárak munkáját azóta is összefogó Pest megyei Könyvtár —, már 191 népkönyvtár, két városi és négy járási könyvtár műkö­dött a megyében. 1968-ban 485 tanácsi és szak- szervezeti könyvtár kínálta a meigye lakosságának az olvas­nivalóit. Meghaladta a 140 ez­ret a könyvtárakba beiratko­zott — tehát rendszeres — ol­vasók száma, a kikölcsönzött köteteké pedig 3 575 000-et tett ki. Már-miár nem összehason­lítható adatok a negyedszázad­dal ezelőttieikhez mérten. A robbanás ereje feszül bennük, a fölszabadult szellem aktivi­tása, a szellem napvilágának országot, embert gyarapító me­lege. Merít a betű mellé ezer­nyi más sorakozott. A film, a rádió, a televízió, a színház... az öntevékeny művészeti cso­portokban végzett munka, a zeneiskolák, a múzeumok lét­rehozása ... Minden forrás megnyílt a nemzet minden pol­gára előtt: kedvéhez, érdeklő­dési köréhez mérten merít azokból, s annyit, amennyit jónak lét. Már_már a bőség okoz gondot. Televízió vagy mozi ? Olvasás vagy szakköri foglalkozás a művelődési ház­ban? A megyében ma 209 mo­zi működik az állami vállalat vagy társadalmi szervezetek kezelésében. 1948-ban 81 mozi volt összesen, s a felszabadulás előtt sok családban kenyérre is alig jutott, nemhogy mozijegy­re ... A televízió előfizetőinek száma meghaladja a 130 ezret, a rádióelőfizetőké a kétszázez­ret. rendszeresen ellátogat a megye sok településére a Dé­ryné Színház, növekszik az el­adott újságok, folyóiratok mennyisége... Valóban új utat jár a ma embere. Gyara­podni akar, nemcsak anyagiak­ban, hanem szellemiekben is, mert megérezte a tudás ízét, mert belekóstolt a műveltség kellemes italába. Gyarapodó kincsek A műveltség lehetőségének ajándék aranya a kezdet volt, s azóta szüntelenül gyarapszik e kincstár. Magunk gyarapít­juk, s gyermekeink már kez­dettől fogva természetesnek ér­zik, hogy azt emelnek ki e kincstárból, ami nekik tetszik. Például? A muzsikáló gyere­kek. Nyolc zeneiskola és har­minchét zenetanfolyam műkö­dött 1968-ban. a megyében. A hallgatók munkás- és paraszt­gyerekek, értelmiségiek cse­metéi, akik a legtermészete­sebb közösségben muzsikál­nak, mert nem apjuk foglal­kozása, hanem a zene köti ösz- sze őket. S vajon, mond-e az ifjú muzsikusoknak valamit, hagy negyedszázaddal ezelőtt a megyében ismeretlen volt a zenetanulás, s hogy az első ze­neiskola 1951-ben alakult meg Cegléden? Régen volt — felel­hetik; s mi másít mondhat­nánk: régen. Gyarapodik a kincstár más­ként is, a szónak szorosan vótt értelmében. A múlt kin­cseit, becses emlékeit ma 16 megyei múzeum fogadja falai közé, 1945 előtt mindössze két, nagyon szerény körülmények között működő gyűjtemény képviselte a múzeumi „háló­zatot” a megyében... Bárhová tekint a szem, mindenütt föl- sorolhatatlanul sok jele annak, hogy a szellem napvilága már nem költői kívánság, hanem egyszerű, hétköznapi tény, sta­tisztikákba foglalható termé­szetes jellemzője a negyedszá­zada szabad haza életének. S természetes csak az ehet, ami — mindenkié. M. O. Emlékek az első szabad március 15-ről KEYEKÖTÉS —---------:------- tanácsház er­| A nagykőrösi | kéiye...------------------- vasgirlan­dok ... felettem zöldre festett bádogtető. Itt mondta zengze- tes hangon Kossuth apánk: ... „ha még a magyar nép lelkében az élet ösztönének egy szikrája van, meg fogja kísérteni e szikrából oly Ve- zúvot teremteni, melynek lángrohama e hazának minden orgyilkos ördögét semmivé hamvassza.. K o ssuth Lajos izent: Nagy­kőrösről 1500 ember jelentke­zett a honvéd seregbe. Mit mondott csaknem 100 esztendő múlva, 1945. március 15-én Faragó László gimnáziu­mi igazgató, a Nemzeti Bi­zottság ielnöke? ...„A már­ciusi ifjak félbemaradt re­formterveit, az egyenlőséget, a testvériséget, a szabadságot most kell megvalósítani... Petőfi lelke rázza föl a ma­gyar népet! Itt az idő, hogy utolsó nyomát is eltüntessük, elsöpörjük a csaknem 500 éves német átoknak. Teremt­sük meg a boldog, független Magyarországot!”... Sétálok a hűvös, szeles té­ren, ahol a fák még nem nyi- togatják rügyeiket. Vajon szemben az az árkádos épület milyen színű volt 25 évvel ez­előtt? Sár, vér fröccsent-e rá? Sebesülteket vittek-e föl emeletére? Szovjet kiskato- nák siettek az utcákon, öröm­arccal, mert itt már vége volt a háborúnak, szomorúan, mert távol még dörögtek a fegyve­rek. Énekeltek itt március 15-én, vagy szavaltak? Volt-e egyáltalán nemzetiszínű zászló és hol lengett? Mit ettek, vagy Ittak az emberek, s egyáltalán hogy érezték magukat? Osz­tottak már földet a határban? Hó volt, eső esett, talán sü­tött a nap? Kik kötöttek itt, e szétroncsolt hazában kévét először? A Nagykőrösi Híradó szer­kesztőségében cédulát talá­lok: ...„Akik 1945. márc. 15-én itthon voltak: Bátyi Zoltán (Szegeden van) Bartha Antal (Szobon tartózkodik) ő volt a kommunista párt tit­kára. Faragó László, a Nem­zeti Bizottság elnöke és Frei- tág Alajos, a polgári őrség parancsnoka meghalt. Gönczöl Gyula szavalt állítólag, de ezek is ellenőrizhetetlen ada­tok.” ... Nehezen emelt kőre, kivá­gott fára, művelt földre mond­ja szép, illő szóval a magyar ember: „Ez már az enyém!” Nos, ez a téma még a múlté... sziklák fekszenek rajta. Harsányi András, a városi ta­nács művelődési osztályveze­tője töpreng: „Talán Szűcs Dezső, a „Kossuth” általános iskola igazgatója emlékszik a 25 évvel ezelőtti napokra.”.., zsibon­Az iskolaudvaron | ganak a gyere­kek. „Klárikám, csukd be az ajtót!” .. Szűcs Dezső fél­szeg mosolya: .. 1944. no­vember 2-án szabadult fel a város ... Én harmadikos li- ceumista voltam ... Március 15-én még meg sem kezdődött a tanítás... Polgári sebesül­teket és katonákat ápoltunk... Nem emlékszem, hogy nyílt téren lett volna ünnepség”... — Ez Kossuth, Petőfi, Arany városa... A szellem ... Szend- rei Júlia ide hozta a kis Pe­tőfit tanulni az Aranyról el­nevezett gimnáziumba... A mi iskolánk Kossuth nevét vette fel... önálló műsort adunk 15-én ... feldíszítjük a tantermeket. (Zászlókat mutat. Később a fél várost felhívja utánam, megkeres, neveket említ, hol keressem az első szabad március nyomát.) Boldizsár Endre tanár aranyesőágat nyes az udva­ron. Kicsi, sárga virágok. A kerti föld már tavaszszagot lehel. — Nem volt kérem ünnep­ség! Én akkor református lel­kész voltam. Elment innen a front miatt, a katolikus és a református pap is. Nyáregy­házára jöttek értem. „Sok a temetetlen halottunk”,.. Át­költöztem. 1945. március 15- én a beszéd előtt a templom­ban azt mondtam a hívek­nek: Ma március 15 van! — Csend volt, mindenki rám né­zett. Asszonyok, férfiak, gye­rekek. Nagy békesség áradt a szemükből.,. Harc a város­ban ugyan nem volt, de Al- szegen és a barátszilasi ré­szen a sok lőszer, akna, pán­célököl ... Az alszegi szénás­kertek őrének két fia kézi­gránátot akart semlegesíteni. Mindkettőt szétvágta. Egyik nap robbanásra riadok... ro­han felém Teknyős Pap Lász­ló honvéd főhadnagy felesé­ge. Megcsuklik a lába, térdre esik előttem, szája kék... Tiszteletes úr!... A férjem!_ „Ne gondoljon rosszra!” — ennyit mondtam. Aztán be­hozták a férfi holttestét... Ez az ember kérem önként vállalkozott az alakulatával, hogy hatástalanítja a lövedé­keket. Nagykőrös, Biczó Béla út 9. Freitag Béla lakása. — Ez a város mindig ellen­zéki volt... Az Arany János gimnáziumban pályadíjakat tűztek ki. A téma: Kossuth eszméi. A reakciósok Hor- thyék alatt fuldoklottak a dühtől... Hóman Bálint kul­tuszminiszter nagy történel­mi munkájában mindössze néhány oldalon foglalkozott a 48-as szabadságharccal. Hát itt csak azért is ápolták az emlékeket. (Az idős férfi hun­cutul kacsint, s erekkel át­szőtt kezét az asztalon levő

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom