Pest Megyi Hírlap, 1970. március (14. évfolyam, 51-75. szám)
1970-03-15 / 63. szám
WJO. MÁRCIUS 15.. VASÁRNAP “‘‘szfCírlap 3 Kékesi István, a KISZ vb titkára hölgy azonnal fésüüködm kezd, mosolyog, maga Lollobrigiöa sem tehetné különbül. Beszél, csacsog. Ö a vállalat vezérkaránál KISZ-titkár, és a férje a húsiparnál KISZ-titkár. Boldogan meséli, hogy mozgalmi házasság és boldog házasság az övéké. Hát igien, a KISZ -nek ilyen missziója is van. És befut az irodába Portella H. Péter is, utolsónak, pedig neki azt mondta a KISZ-tit- kár, hogy öregem, futás, két perc ... No, nincs is ez több két percnél, mindössze arról van szó, hogy a lányok voltak frissebbek, ők lettek az angyalok. Lehet, azért, mert olyan szépen, udvariasan invitálta őket Kékesi István, aki egyébként nagyon, jó szervező, intelligenciáját, abszolút disz- tingváló képességét és a két nemmel szembeni megkülönböztetett magatartását és személyi varázsát igénybe vette ennél a munkánál. Mármint a váci izzósok és közöttük is elsőként a fiatalok. Szóval az Egyesült Izzó váci gyárában a fiatalok versenyben állnak, de hát kik versenyezzenek, ha nem a fiatalok? Főleg ilyenkor, március idusán, a forradalmi ifjúsági napok kezdetén. Örömmel jelentjük, hogy a hangulat kitűnő, a hangulat fiatalos, és áld ide belép, a gyár KISZ-irodájába, lettlégyen bármilyen öreg és savanyú ember, a hatás alól senki sem tudja kivonni magát. A fiatalos hév és lendület magával ragadja az embert, felejti korát, és még arra is képes, hogy azt higgye: „Gyermek vagyok, gyermek lettem újra...” Kékesi István, a gyár KISZ vb-titkára, ahogy az újságírók vizitbe érkeztek, azonnal hozzálát a szervező munkához. Felemeli a telefont, tárcsáz: — öregem, futás, két perc, és itt vagy nálam. Ismét telefon: — Rozikám, gyere ide, ha lehet, gyorsan ... Forog a telefontárcsa: — Aranka, légy szíves bejönni ide, hozzám az irodára, csak két percről van szó. Azután ismét: — Imre, te vagy? Kérlek, itt vannak nálam az újságíró elvtársak, légy szi ves, ha van időd, fáradj be. És Máté Imre, a régi KISZ- titkár, most már „felnőtt” fejjel, a párt-vb tagja és egy komoly üzem, az energiaszolgáltatás vezetője érk azik elsőként. Azonnal elszalad Vécéért, mert Veca nincs a helyén, és nem veszi fel a telefont. És megjöttek azok, akiket Kékesi István hívott. Elsőként Zsiga Lászlóné, akinek a neve mellé az újságíró, hogy a fotók alatt az aláírást idebenn, a szerkesztőségben össze ne keverje, ismertetőként azt írta: szép, barna asszony. Ö a Ró- zsika, akinek a KISZ-titkár nem azt mondta, hogy futás, két perc alatt légy itt, hanem csak annyit, hogy Rózsikám, ha tehet ... Rózsika tíz éve KISZ- tag, és most KISZ-titkár. Közük vele, hogy fényképezik, halk kacaj, fésülködés, és már villan a vaku, kattan a gép. És megjött Józsa Aranka, akinek szintén azt mondták, légy szíves. Szőke leány, a KISZ-ben vezetőségi tag és a női kézilabdacsapat vaskezű szervezője, ö már otthonosabban érzi magát, hiszen nem egyedül képviseli a gyöngébb nemet itt, az irodán. Azután a régi KISZ-titkár, Máté elvtárs érkezik meg Adorján Lászlónéval, vagyis Vecával, aki éppen az üzemben járt a fiatalok között. A Portella Péter csoportvezető, alapszervi KISZ-titkár, 22 éves és nőtlen, és külseje egy ismert magyar színészre emlékeztet Ahogy ezek a fiatalok viselkednek, tiszta létekből lelkesednek és jó szívvel szorgoskodnak, egy percig sem csodálom azt amit hallok, jól mennek itt a dolgok, a fiatalság mindenütt ott van, a KISZ él és a szó legegyszerűbb és legnemesebb értelmében dolgozik. Most elmondom a történetét, illetve a dióhéjba sűrített tartalmát annak, hogy az Egyesült Izzó váci gyárában a KISZ-szervezet vezetői hogyan leheltek leliket abba a közel ezer fiatalba, aki itt dolgozik, hogy mozdult meg a KISZ. Mindenekelőtt; rövid két év alatt néhány alapító tagból 300 főre nőtt a szervezet. Ezt és még a munka oroszlánrészét tulajdonképpen mint KISZ- titkár Máté Imre kezdeményezte, és segítőivel ő is végezte el. Most is hazajön a KISZ- irodába, és atyai barátként súg Kékesi Istvánnak, aki tavaly ősszel vette át ezt a szép megbízatást Mátétól. Kékesi István 23 éves technikus, Máté Imre 29 éves és szántén technikus. Kékesi István 1965-ben érettségizett és utána azonnal idejött a gyárba technikusnak. A KISZ-be még 61-ben belépett. Náluk ez természetes, hiszen az édesapja munkás a Fortéban, és már 28 éve kommunista. A gyárban több állomást végigjár, azután megpróbálja a katonaéletet is, és ahogy leszerel, KISZ-titkár tesz és a gyári KISZ VB tagja. 1969-ben a küldöttközgyűlés KISZ VB-titkárrá választja. Szép családi tradíció, az édesapja már 1947 óta tagja a pártnak; most büszke a fiára. Érdekes, mind a ketten, fiatalok, ő is és Máté Imre is. Mégis, bejön a régi KISZ-tit- kár, Máté Imre, és azonnal ő tesz itt, a szobában a kiforrott férfiú, a párt-vb tagja és az üzemvezető bácsi. Sorsuk jóformán azonos. Máté is Vácott végzett, ő is azonnal a gyárba jött, itt kezdte a nagy é betűvel írt életet, a munkát. Végigjárta a gyár majd’ minden állomását és mozgalmi munkát végzett, ismeri hát a gyárat így is, úgy is. Máté 1961-ben a gyár legfiatalabb művezetője volt. Nehéz buktató elé állították, máról-holnapra, 60 nő vezetője'lett. A rutin hiányzott. Mindegy, Máté nekivágott, a rendezetlenből rendet csinálni, a hibákat korrigálni, a beteg sebekre gyógyírt rakni, pedig nem volt könnyű, mert ugyanakkor az édesanyja betegen feküdt, az öccse még iskolába járt, és a nagyszülők is náluk élteik. Szóval, Máté Imrét, a családfenntartót az élet koMáté Imre, a párt vb tagja moly férfivá érlelte húszéves karában. Nehéz iskola, nagy iskola, így lesz bölcs az ember már fiatalon. 65-ben belépett a pártba, 68 óta a pártvégrehaj- tó-bizottság tagja. A fiatal Máté nagyszerű rezsimet teremthetett a fiatalok számára, mert rövid idő alatt a kezdeti nehézségeket léküzdve, először ötven százalékkal nőtt a KISZ- tagok száma, később a 100-ról 300-ra emelkedett. És mert szakmailag is komoly ember volt, és mint a gyár fontos politikai személyisége is, nagy szerepet játszott, beválasztották őt a gyár vezetőségébe. Ez nagyszerű dolog. Ennek a megtisztelő rangnak áldásos következményeit a fiatalok érzik, élvezik a legjobban, mert ennek a rangnak a következményei: az eszmei, az erkölcsi és az anyagi elismerés. Maga a tény, hogy a KISZ-titkár a gyárvezetésben felemelheti a szavát, élhet a jogával, javaslatot tehet, béremelésre, jutalomra, akár a kiváló dolgozó cím odaítéséléséine is. Es Máté rendszeresen és szorgalmasan élt ezzel a jogával, mindig másokért, mindig a fiatalokért. Aztán szomorú szívvel otthagyta a KISZ-t, mert kiöregedett, de nagyszerű örökséget hagyott maga után, egy másik, kedves, szolid fiatalemberre, Kékesi István KlSZ-titkárra. Megértik egymást, Mátét a szíve mindig visszahúzza ide, Tanácsait is kedvesen, finoman adja és tulajdonképpen, ahogy elnézem, hallgatom őket. szentül hiszem, Kékért István is szívesen veszi a tanácsokat. Ott, ahol ilyen szép szervezeti, politikád és eszmei, valamint erkölcsi eredményekkel dicsekedhet a KISZ, az már csak természetes, hogy ezek az eredmények újabb eredményekét szülnek a termelő munkában ás. A fiatalok nagy része, a KISZ-tagság teljes létszámával tagja valamilyen munka- brigádnak. Talán máir írnunk sem kéne, hogy az önképzésben és a termelésben ők az avantgardisták. A KISZ vezetői arra nagyon vigyáznak, hogy a fiatalok ne különüljenek el, ifibrigádókat nem szerveznek. Minden öreg brigádban jól jön egy-két fiatal, lendületnek, színnek, jókedély- Cslholónak. Tehát a fiatalok együtt dolgoznak az idősebb munkásokkal, és nincs szégyenkeznivalójuk. A gyárvezetés sem hálátlan, a szorgalmas munka jutalma, eredménye az az egyszerű tény, hogy csak Adorján Lászlóné, KISZ-titkár súlyos ezrekben lehetne kifejezni a jutalmat, amit a fiatalok kaptak, és hosszan írhatnánk a névsort, amely mellett ott áll: „Kiváló dolgozö". Az csak természetes, hogy a fiatalok minden billikomból kortyintanak, amelynek címkéjére azt írták, hogy az „Étet”. Szeretem, tánc, muzsika, munka, tudás, mindmind meghódítandó, mindenki határidős naplójába bejegyezve, mint kipróbálandó feladat. Nagyszerű eredményeket érnek el a gyár fiataljai a „Ki minek mestere” mozgalomban is. Először házi versenyek, aztán a nagyvállalati vetélkedők és szép díjakkal térnek haza, Vácra a műszerészek, a szerszámkészítők és az esztergályosok. És ki versengjen, ha nem ők, a fiatal szakmunkások? A KISZ-szervezet pedig kötelességének tartja, hogy mindig újabb és újabb vetélkedőket, versenyeket írjon ki és hogy mindig újabb bajnokokat avasson. Nem frázis a szó: a fiatalok telkesek. Tessék idefigyelni, 1967-ben 1000, 68-ban 1600 és 1969-ben 2000 óra társadalmi munkát végeztek a fiatalok. És 70-ben brillíroznak. Szóval ők meglépték a magukét, utánuk a gyárvezetés következett. És a gyárvezető bácsik megint gavallérok voltak, a fiúk és a j4oyptcu3 súlyos ezreseket közös kirándulásokra, murikra költötték. Nem, senki se higy- gye, hogy valamiféle kétlábon járó brosúra-emberek élnek itt a KISZ-ben, vagy bárhol is. Természetes, hogy ha már fiatalok, imádják a sportot is. És a körülményektől függően kulturálódnak is. Az utóbbira csak egy példát: a KISZ-nek irodalmi színpada van, és az együttes nemcsak otthon, a gyárban szerzi a babérokat, sokkal viharosabb tengereken is sikert arattak már. Például olyan szoros mezőnyben is jó helyezést értek el, a felszabadulási kulturális emlékverseny keretében, mint a Vác városi vetélkedő. És sportolnak, kézilabdáznak, részt vesznek minden valamirevaló turisztikai versenyben, hajókiránduláson, a háromnapos „Tungsram-fesz- tivál”-on, a verőcei Express- táborban rendezendő sportvetélkedőn, a kisinóci kétnapos természetjáró versenyen. És ezek a sportmegmozdulások Józsa Aranka. KISZ-alapszervi vezetőségi tag Zsiga Lászlóné KISZ-titkár Portella H. Péter, KISZ-titkár is nagyszerű dolgok, hiszen nemcsak az izmokat fejlesztik, a lélek is gazdagodik itt, sőt a szervezeti élet is erősödik, a fiatalok jobban megismerik és megszeretik egymást. Hétfőn vidámabban mennek a gyárba és ahol mosolyognak, vidámak az emberek, ahol közel ezer fiatal jókedvvel kezdi a munkát, ott jobbak, nagyobbak az eredmények is. És most, e 25. évfordulón — zárva egy negyedszázadot — kezdjék vidáman a következő huszonöt évet, megéri: szebbek, nagyobbak tesznek az eredmények és ők, alig 50 évesek! És húzzanak jó nagyokat abból az aranykupából, amelyben a finom nedű van: az étet. Szöveg: SUHA Foto: GABOR
