Pest Megyi Hírlap, 1970. február (14. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-08 / 33. szám

1970. FEBRUAR 8., VASÁRNAP ™'&tírlap 5 Negyedszázad, hétköznapokban A FÖLD AZÉ... Í945-HE EMLÉKEZVE A járási párttitkár: huszonegy éves joghallgató Akit áss unokaöccse ukasató fával fenyegetett Huszonöt esztendeje: 65 200 volt azok száma, akik kimond­hatták egy darab földre, hogy az enyém; az enyém lett. Eny- nyi volt azok száma, akik föl­det kaptak. Háromszor-ötször annyi azoké, akik — házas társ­ként, gyermekként — a sza­badság mellé megkapták azt, amiről ők és elődeik csak ál­modozhattak. A földet. Negyedszázad. Földigénylő bizottságok, frissen levert mezsgyekarófc, járomba fogott sovány tehenek, ásók, kapák: ami maradt, ami volt, amit a hát, a remény formált elsősor­ban eszközzé a holnapi kenyé­rért vívott verítékes csatában. A földreform 10 317 földbir­tokra, 583 900 katasztrálás hold­ra mondta, ki; azoké lesz ezen­túl, akik megművelték és meg­művelik. Élő hagyományok Pest megye mezőgazdasági terület volt 1945 előtt, s ma­radt még jó ideig a felszaba­dulás után. Mezőgazdasági te­rület, de a földeken megkere­sett kenyér csak keveseknek volt sok, sokaknak viszont ke­vés. Mezőgazdasági munkások, gazdasági cselédek tízezrei él­tek a megye mai területén. Két kezükön kívül nem volt sem­mijük sem. Katasztrális hol­danként 7,8 mázsás átlagter­mést adott a búza, 6,1 mázsát a rozs. A fővárost övező közsé­gekben valamivel könnyebb veit az élet: a zöldség, a gyü­mölcs, a baromfi a pesti pia­cokon vevőre talált A zöldség- és gyümölcstermesztés, néhány körzetben az állattartás évti­zedek alatt hagyománnyá vált. A földosztás, a maga gazdájá­vá lett magyar paraszt a ha­gyományok nemesebb részét nem hagyta veszni: 1949-ben a termelés több ágában, így a búza-, a kukoricatermesztés­ben, baromfinevelésben,, a ker­tészetekben a termékek meny- nyisége meghaladta az 1935. évben elért színvonalat A Magyar Kommunista Párt kezdeményezte földreform vég­rehajtása nemcsak a föld tu­lajdonjogában hozott alapvető változásokat, hanem magát a falu történelmét is új utakon indította el. Erőre kapott a szövetkezés, a közös összefogás gondolata, s 1948-ban létrejöt­tek az első termelőszövetkeze­tek, így a dánszentmiklósi Mi­csurin, az abonyi Kossuth. A földosztás és a nagyüzemi át­szervezés az a két fordulópont, mely valóban a huszadik szá­zadba emelte a falut, s annak népét, mely lehetőséget terem­tett arra, hogy kevesebb verí­tékkel, munkával töltött órá­val többet fizessen a föld. Napjainkból visszatekintve a negyedszázaddal ezelőtti indu­lásra, hihetetlenül nagynak tűnik a megtett út. A sovány földek — a megye földjeinek átlagos aranykorona-értéke alatta van az országos átlag­nak —, az erősen megfogyat­kozott állatállomány, a szegé­nyes földművelési eszközök nem sok jót ígértek az új hon­foglalóknak. Az erőt, a szocia­lizmusba' vetett hitet, a pa­rasztság nagy többségének jó­zanságát igazolta, hogy sem 1953-ban, az úgynevezett Nagy Imre-féle program után, sem az 1956-os ellenforradalom vérzivataros napjait követően nem bomlottak fel a közös gaz­daságok, a falu nem állt azok mellé, akik a háttérből a múlt visszahozásáért mesterkedtek. Volt tehát mire alapozni, ami­kor 1959-ben megkezdődött a mezőgazdaság nagyüzemi át­szervezése; egymás után ala­kultak azok a közös gazdasá­gok, melyek tagjainak többsé­ge akkor kétkedve, szorongás­sal nézett a jövőbe, s amelyek tagsága éppen ezekben a na­pokban készül a múlt évről szóló, nem akármilyen zár­számadásra . Hódít a gép A mezőgazdaság fölszabadu­lás utáni történelmének két fordulópontjáról, a földosztás­ról s a nagyüzemi átszervezés­ről szóltunk. Ezen belül azon­ban látványos és nagyszerű változások serege sűrűsödik, így például a gépek gyors tér­hódítása, a szőlő- és gyümölcs­telepítés, a korszerű agrotech­nikai eljárások elterjedése. 1960-ban 2030 traktor volt ta­lálható a megye mezőgazdasá­gi üzemeiben, s mindössze 342 a termelőszövetkezetekben. 1968-ban a traktorok száma 4180 volt, s közülük 2838 a kö­zös gazdaságokban dolgozott. A kasza helyét átvette a kom­bájn, traktor vontatja a vető­gépet, s már mutatóba is alig találni ökör vagy tehén húzta ekét. A megnövékedett termelési kedvet, a holnapba való biza­kodást sokféleképpen lehet iga­zolni, de legjobban talán azzal, miként gondol holnapjára a termelőszövetkezeti paraszt. Több mint negyvenezer szarvasmarhának épült férő­hely, a sertésólak befogadóké­pessége a nagyüzemi telepeken százezer fölé nőtt. A második ötéves terv idején a nagyüze­mi, gépi művelésre alkalmas szőlő- és gyümölcsültetvények ezer holdjai formálták az új arcú tájat. Öt esztendő alatt 13 807 katasztrális hold gyü­mölcsöst s 13 542 kh szőlőt te­lepítettek a megyében. Meg­négyszereződött az öntözött te­rület, 84 ezer holdon már a vegyszer végzi a gyomtalaní­tást ... Messze tűntek a lázas, vitáktól, indulatoktól fűtött napok, amikor arról volt szó, aláírják-e a belépési nyilatko­zatot azok, akik ma már ter­mészetes hangsúllyal használ­ják a nálunk, a mi szövetkeze­tünkben kifejezéseket. Messze tűntek ezek a napok; csupán tíz esztendeje, hogy mindez le­zajlott Százból tizenöt A számítások szerint néhány esztendőn belül a megyében dolgozóknak mindössze tizenöt százaléka foglalkozik majd mezőgazdasági munkával. 1949-ben arányuk még 53,3 százalék volt... Országom s benne egyes embert formáló változások sora zajlott s zajlik le falun, s napjainkban már senki nem vitatja, vitathatja a nagyüzem fölényét ma már azon van a hangsúly, miként A Magyar Villamosművek Tröszt kezdeményezésére új szolgáltatást vezetnek be az áram szolgáltató vállalatok. Eddig, ha valahol megsza­kadt az áramellátás és emiatt a fogyasztók kihívták az ille­tékes áramszolgáltató vállalat szerelőit, ezek csak a vállalat tulajdonában levő hálózaton — általában a lakáson kívül — bekövetkezett hibákat javí­tották és javíthatták ki. A hi­bák nagy része azonban a la­káson belüli vezetékben, vagy valamelyik villamos berende­zésben következik be. Ezentúl — ha a fogyasztó kéri —, a szerelők elvégzik az úgyneve­zett „gyors hibaleválasztást”, és merre tovább? Az iparsze- rűen szervezett mezőgazdasági termelés, az élelmiszer-gazda­ság vertikális integrációja nem csupán közgazdasági tanulmá­nyok tárgya, hanem egyre gyakrabban szóba kerülő jövő­beni teendő is. Száz keresőből tizenöt lesz az, aki a földet I műveli, de ma már elsősorban nem létszámról, hanem műsza­ki fejlődésről van szó, ezért nem riasztó, hanem természe­tes a távolabbi holnapra szá­mított adat. A koncentráció növelése — egyesülésekkel éppúgy, mint közös vállalko­zások, szocialista részvénytár­saságok létrehozásával — új forrásokat nyit meg a mező- gazdaság munkásai előtt: a versenyképesség rangjára eme­li a magyar mezőgazdasági termelést más országok hason­ló ágazatával. A mezőgazdaság nagyüzemi átszervezése óta eltelt tíz esz­tendő alatt — bruttó termelési érték alapján számítva — a megye mezőgazdaságának pro­duktuma évente átlagosan 3,4 százalékkal emelkedett. Olyan fejlődési vonal ez, amilyet 1945 előtt a nagybirtokok sem vol­tak képeseik elérni, nemhogy a parasztgazdaságok. Reális te­hát az a távlati célkitűzés, hogy a hetvenes években is nagyjából hasonló mértékben bővüljön a mezőgazdasági ter­melés. A negyedszázaddal ezelőtt halk Szóval, szorongó szívvel, kétkedéssel megfogalmazott földigénylések, a földosztás pa­pírjai történelmi forrásmun­kák anyagát alkotják. Tanul­mányok, helytörténeti króni­kák örökítik meg az utókornak azokat a napokat, amikor a magyar paraszt átvette jogos jussát, a földet, amikor a ha­tár azé lett, aki addig is ott görnyedt. S aki ma .széttekint a megye, az ország falvaiban, az első pillantásra láthatja, hogy ami negyedszázada tör­tént, nemcsak újat kezdett, ha­nem azt, ami volt, lezárta vég­legesen. Mindörökre. M. O. vagyis a hibás berendezést szakszerűen kiiktatják a háló­zatból s így a lakásban a töb­bi készülék továbbra is zavar­talanul működhet. Az „elsősegély” díja meg­kezdett félóránként 20 forint, függetlenül attól, hányán dol­goznak a hiba kijavításán, s az összegben benne van a ja­vításhoz felhasznált anyagok ára is. Ha azonban a szerelők hiába dolgoztak, mert a javí­tás meghaladná az „elsőse­gély” keretét, munkájukért semmit sem számítanak fel. Az új szolgáltatást az áram- szolgáltató vállalatok egy ré­sze már bevezette, a többi most készíti elő. Amikor telefonon felhívtam lakásán dr. Sápi Vilmos jog- történészt, az ELTE tudomá­nyos munkatársát, tartózko­dóbb hangra számítottam. De mire odáig került a sor, hogy felkerestem budai lakásában — sokat kellett hívnom, mert elfoglalt ember —, tőle, felesé­gétől, anyósától, gyerekeitől sok mindenről értesültem. Dr. Sápi Vilmos középkorú férfi: huszonegy éves volt, amikor negyvenötben, az alsó- dabasi járásban mint járási párttitkár tevékenykedett, de már a felszabadulás előtt, piarista diákként részt vett egy kommunista csoport tevé­kenységében. — Az apámnak szatócsbolt­ja volt Lajosmizsén. A helyi kommunisták közé egy tizen- küences mozgalmi ember, Dudás János és a fia hívott. A községben, azután baloldali diákcsoportot alakítottunk. Még egy kispap is eljárt kö­zénk. A feladataim?. Nyáron például, diákok, elhelyezked­tünk cséplőgépellenőrnek. La- josmiizsén a gazdáikkal több száz vagon gabonát ásattunk el. Negyvenkettőben ezért le­tartóztattak, szabotázs címén indítottak elleniem eljárást, de nem tudtak bizonyítani sem­mit. Aztán Pestre mentem joghallgatónak. Később behív­ták katonának, de nem men­tem. Akkor már fegyverünk is volt, német teherautóról lop­tunk a barátommal géppiszto­lyokat, miközben a nagyanyám bort mért a katonáknak a pin­céjéből. Közvetlenül a felszabadulás után Debrecenibe küld ték, két­hónapos pártiskoilára. Onnan került az alsódabasi járásba, funkcióba. Járási párttdtkári tisztségét egy csepeli esztergá­lyossal, Potoczky Józseffel osztotta meg. — Ha egy szóval kéne jel­lemeznem a kommunisták te­vékenységét az dső szabad esztendőben, ezt mondanám: kezdeményezés! De mit őrzött meg ezekből a hónapokból a személyes emlékezet? Legin­kább a sár kos, kirívó helyze­teket, eseményeiket. Hogy ren­geteg levelet kaptunk, a sze­gény ember értünk üzent, ha érdekét kellett védeni. Egy­szer például Inárcsról huszon­öt szőlőmunkás írt, hogy nem kapták meg járandóságukat. Mint joghallgató, én tárgyal­tam a szőlőtulajdonossal — Azt, hogy miközben tény­leges osztályharcot vívtunk, saját sarainkban, szervezete­inkben is csak az alapozásnál tartottunk: egy év alatt tizen­nyolc községi párttitkárból ti­zennégyet váltott fel új. — ötszáz pengő volt a fize­tésem: emlékszem, három kiló szilvalekvárt és öt darab ci­garettát vettem rajta egyszer. Lényegében az elvtársaim tar­tottak el rántottlevessel, pu­liszkával, Gy. Tóth János al- sónémedi cipészmester, Vágó Sándor kerékpár javító, és a I többiek. Kerékpárral jártam a | falvakat: autógumiból vágtam i hozzá abroncsot, mert más nem akadt. Később már volt egy motorkerékpárunk, s egy Skoda gépkocsink, mindkettőt még a németektől szereztük a barátommal. De a választások előtt még kerékpárral jártam: emlékszem, egyszer úgy meg­izzadtam, hogy Gyálon ing nélkül mondtam el a beszéde­met Amikor Safrankó Emánuel, a területi — Duna—Tisza közi — pérttitkár végigkérdezte a járási titkárokat, hol, mennyi szavazatra számítanak, voltak, akik 'harminc, harmincöt szá­zalékot mondtak. Sápi Vilmos tíz-tizenkettőt. Az eredmény tizenegy százalék lett a járás­ban, Mezőgazdasági, elmara­dott vidék __ Üjhartyánban so k helyen a cselédek helyett is a gazdák szavaztak. Máshol, a házakon öles feliratok har­sogták a választás reggelén: „Kolhozt akarsz? Csajkarend­szert? Szavazz az MKP-ra!” A választás utáni estén ha­zament a szüleihez, Lajosrni- zsére. Az utcán összetalálko­zott az unokatestvérével, aki csak annyit mondott: „Na, me­lyik fát választod?”... Más­nap, ismét az irodájában, késő este beállított hozzá néhány veterán: tizenkilencesek. Hely- lyel kínálta őket, de nem ültek le. így hát ő maradt állva. — Titkár elvtárs, ünnepé­lyesen tudomásul vettük, hogy női ezt a harcot elvesztettük. Ezért az alsódabasi járásban kikiáltjuk a proletárdiktatú­rát. Fegyverünk van, befalaz­va ... nem lehet várni... még az éjjel értünk jöhetnek... Éjfél lett, mire meggyőzte őket Sápi Vilmos. — Negyvenhatban vissza­mentem joghallgatónak. A Győrffy kollégiumba kerültem — vesz elő egy tablót. Vagy hatvan arc néz rám, fiatal, ér­telmes, nagyotakaró tekinte­tek. Arcokról, nevekről kérdezek. Először egy hiányzó portré tu­lajdonosáról, akinél a fénykép helyét katonai érdemrend tölti ki: a Görgey-zászlóal j egyik tagjáról. Aztán az Akadémia titkárságának jelenlegi vezető­jéről, a Néprajzi Múzeum mos­tani munkatársáról... Feleségével is egy balatoni NÉKOSZ-táborban ismerke­dett meg. Rajta keresztül a Pest megyével való kapcsola­ta is megmaradt, feleség ugyanis előbb P amazon, ké­sőbb Szentendrén volt járási védőnő, most pedig a budai járás vezetővédőnője. ö viszont a diploma elnye­rése után bennmaradt az egye­temen. Később a jogtudomá­nyiról a bölcsészkarra került: jogtörténész, tudományos ku­tató, kandidátus. Kutatási területe: a mezőgazdasági bérmunkás­ság helyzete a középkortól a felszabadulásig. Szenvedélye: bebizonyítani, hogy a közép­kortól létezett egy jobbágyság alatti réteg, nemcsak uraknak, de telkes, vagyonos jobbá­gyoknak is cselédei, napszá­mosai . Az ő életüket, sorsukat kutatja megyei és egyházi, ma­gyar és felvidéki, Icárpdtaljai, délvidéki levéltárakban. Gondolatban összevetem ku­tatásának tárgyát annak a Da- bas környéki vidéknek sze­génységével, amelynek helyze­tével, jövőjével huszonöt—har­minc évvel ezelőtt vállalt szo­lidaritást. „Néhol a gazdák szavaztak a cselédeik he­lyett ..így aztán a gimna­zista ellenálló, a huszonegy éves járási párttitkár a levél­tárakban böngésző középkorú leutaló portréja sem esik mesz- sze egymástól. A kerékpáron különben az­óta sem közlekedett. Autója A képzőművészkörben Pillanatkép az érdi községi művelődési otthon ..Nagy Balogh János” képzőművészeti köré­nek foglalkozásáról. sincsen. Padányi Anna SZÖVETKEZETEKNEK, MEZŐGAZDASÁGI VÁLLALATOKNAK ÉS EGYÉNI TERMELŐKNEK A Tápiószele és Vidéke ÁFÉSZ EARMOSI TELEPE ELADÁSRA FELAJÁNL 31001m. MEIEGÁGYI GYÉKÉNYTAKARÓT Ara: 20 Ft/m. Az ár a farmosi telephelyen értendő. • Mérete: 4 m hosszú és 1,60 m széles. A megrendeléseket Budai Andrásné farmosi ügyintézőnk címére kérjük. Telefon: Farmos 2. „Tromos" elsősegély fc 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom