Pest Megyi Hírlap, 1970. február (14. évfolyam, 27-50. szám)
1970-02-08 / 33. szám
1970. FEBRUÁR 8.. VASÁRNAP rtai MEcrci '<&Círlm» 3 Kijöttünk a Csepel Autógyárba megnézni, hogy smint vannak két hónappal az ünnep előtt. Hogyan élnek, hogya.i dolgoznak. Hiszen innét, a gyár kapuján gördül ki az a sok tízezer autó, amely szorgalmasan, fáradhatatlanul rója, tépi a kilométereket Európa, Ázsia, Afrika országútjain, messzi világtájakon öregbítve a magyar ipar hírnevét, demonstrálva autógyártásunk fejlettségét. A pneumaták minden fordulatában, a motorok minden robbanásában benne van az itt élő munkások, műszakiak esze, keze munkája, szíve dobbanása. Kijöttünk hát megnézni ezeket a kezeket közelebbről, meghallgatni a szívek dobbanását közvetlenül itt a gyárban, a mellkas fölé hajolva sztetoszkópunkkal. Örömmel jelenthetjük a diagnózist: a kezek szorgosan, a szívek ritmikusan végzik a munkájukat, és az itt élők esze is jól olajozottan forog a helyén. Itt vagyunk a pártbizottság irodáján, ahol az észt és az érzelmeket koordinálják, de úgy is írhatnánk, hogy katalizálják. FroschI Gusztáv vezérigazgató Andorka György mérnök Sarkadi Károly technikus Kajdi Ferenc munkás A fő katalizátor Dobrotka Oszkár gépészmérnök, pártbizottsági titkár. Kedvesen fogad, szíves szavakkal tájékoztat bennünket mindenről, ami az újságírókat, illetve feltételezhetően a kedves olvasókat is érdekli. Elmondja, hogy a vállalat központi, három budapesti, valamint egy vidéki telephelyén ma már tízezer ember dolgozik. És természetesen a termelés érdekében, a nagy célokért bedobtak itt mindent az emberi észtől, munkaszeretettől, ügyességtől kezdve a logarlécen és a gépeken keresztül egészen az elektromos számológépig, szóval mindent, ami a termelést, a munkát segíti, előbbre viszi. Jófejű, nagy szakmai tudással rendelkező műszaki és közgazdasági értelmiségiek irányítják ezt a hatalmas hadsereget. A jubileumi évben a gyár fő profilja még mindig a különböző Diesel-motorok, különleges nyergesvontatós gépjárművek és közepes teherautók. A gyártás, a termelés izgalmas része, pikantériája, hogy a gyártmányok 41 százalékát exportálják. 1969-ben a termelési érték a Csepel Autógyárban 3 milliárd forint volt, ez 1970-ben 3,5 milliárdra emelkedett. Es ezután a pártbizottság titkárától és a többi vezetőktől még sok mindent megtudunk. Többek között azt is, hogy ilt a vezérkar a jubileumi év sikeréért megpróbált mindent megtenni, ami megtehető. A hagyományos termékekből, mint már említettük, 3 milliárd helyett 3,5 milliárdos rendelést fogadtak el, bár kapacitás hiányában több mint 200 milliós megrendelést visz- szautasítottak, amiért igencsak fájt a szívük. Ahogyan hallottuk, a hagyományos termékeiket még ma is szívesen veszik, konstrukcióik még ma is cukorként fogynak a piacon, és a piackutatások alapján állítják, hogy még jó 5—6 évig kelendő áruk lesznek a nemzetközi piacon is. Konstrukciós változást csak azutánra terveznek. Tehát 196'9-ben, sőt az azt megelőző években a vezérjtar a jubileumi évet előre tisztába rakta, jól megtervezte és megszervezte. Volt hát mire versenyvállalásokat tenni a műszakiaknak. a munkásoknak, mindenekelőtt a termelékenységre, a minőség megjavítására, a veszteségidők csökkentésére, hiszen mindannyian jó! tudják, hogy a Szovjetunió, Jugoszlávia, Egyiptom, az NDK és Kuwait, de a magyar ipar is tárt karokkal várja munkájuk eredményét, a Csepei \ utógyár termékeit. írhatnánk azt is. hogy nincs baj, már- már országos legenda, sőt valóság, hogy a Csepel Autógyár vezető gárdájának kezdeményezőkészsége letörhetetlen. Furcsa hencegés, ritkán teszik meg a vezetők (és az újságban is ritkán írják le mostanában), hogy nemrég a normák igazításánál az Autógyárban 12 százalékkal mertek „beljebb menni”. De hát ez erkölcsi kötelességük volt a gyár vezetőinek, hiszen a múlt évben íélmilliárd értékű új importgépeket állítottak a termelés szolgálatába, mérhetetlen rekonstrukciókat hajtottak végre, tudományosabbá szervezték a munkát, nagyon komoly béremeléseket haj tottak végre (10,6 százalékosat), bevezették a 44 órás munkahetet. Ez megfelelő erkölcsi és értelmi reális fedezet minden vezető háta mögött, talpa alatt. Mert ennek következtében nagyon sokan a munkások közül már 130 százalékra teljesítették normájukat. Mondanunk sem kell, hogy nem a munka intenzitásából, hanem a gyár által milliárdok- ba kerülő beruházásokból, illetve a munka termelékenységéből. Ilyen dolgot az újságírónak csak azok az emberek mondanak el, akik szentül hisznek tetteik igazságában, és akik azt is hozzá merik tenni, hogy a normaigazítás után a munkások között enyhe depresszióval találták szembe magukat. De már ma is, a bimbózó eredmények azt mutatják, hogy a normakiigazítás nemcsak erkölcsi kötelességük volt, hanem célszerű tett is. A komplex tervek szerint a jubileumi évben a termelés 16 százalékkal emelkedik a tavalyihoz viszonyítva. És ezt mindössze 300 munkás fölvételével kívánják elérni. A tervben becsületesen elismerték, hogy a feladat feszített, éppen annak következtében, mivel nagyobb arányú létszám felvételére két alapvető ok miatt nem kerülhet sor. Először: mert az 1968-as év végétől kialakult krónikus munkaerőhiány miatt (országos), eleve nem lehet nagyobb arányú felvételre számítani. Másodszor: mert az új gazdasági szabályozók nagymértékben drágítják a munkaerőfölvételt, mivel az átlagos létszámnövekedés bérszínvonallal számított bértömege egy- harmadát a részesedési alap terhére nyereségadóként, kell befizetni. És ez minden vállalatot hátrányosan érint. Pozitív, hogy az alkalmazotti létszám jnarad, sőt az új arány a produktív dolgozók esetében 55 százalékról 57 százalékra nő. az alkalmazottaké pedig 25 százalékról 24-re csökken. A célkitűzéseknek csupán egy pontját vizsgálva (de nem akármilyen mutatóját). máris mutatkoznak az eredményeit A veszteségidő csökkentése, tehát az anyagért való fölösleges összevissza szaladgálás. valamint az igazolatlan mulasztás 20 százalékkal csökken. A kilépők száma 30 százalékkal és a selejtre fordított improduktív idő szintén 30 százalékkal csökken. Jó, jó, ma még ezek nem egészen pontosan mérhető adatok, mondhatnánk csupán csak célok, illetve olyan célok, amelyeknek időbeli részarányai már ma is mérhetők és a mérések biztatóak. Persze, elsősorban a láz mérhető, a versenyláz. És az látható, amit elején is mondottunk, hogy a 70-es évet jól megszervezték, a kapacitást időben lekötötték, és azt is örömmel jelenthetjük, hogy a piac mohó, éhes és a Csepel Autógyár termékeire vár. A vezetés jó, a munkások imun- kakedve adott. írhatnánk tehát, hogy a Csepel Autógyár felett süt a nap. De nem írhatjuk, mert különböző vállalatok felől jön a borulás, sötétedik az ég, iparira váltva a terminológiát, baj van a partnervállalatokkal. A Csepel Autógyár fejlesztési főmérnöke hatoldalas feljegyzésben közölte mindenkivel, akit illet azokat a problémákat, amelyek a gyár 1970-es évi tervének teljesítését akadályozzák. Ebből a feljegyzésből egy természetesen eljutott a pártbizottságra is. Ebből a feljegyzésből csupán egy kis szakaszt szeretnénk ízelítőül idézni. 0 1970. évi hengerpersely- szükségletünk 322 600 db. öntödei Vállalat (KÖVAC) csak 109 443 db szállítását vállalja. Ez sem az új motorok ütemes szerelését, sem belföldi és export tartalékalkatrész biztosítást nem teszi lehetővé. Importból elfogadható áron nem biztosítható. Intézkedés szükséges, hogy a KÖVAC a megrendelt mennyiséget öntse le. O Az autóbuszprogramhoz és lengyel exporthoz 1970- ben 10 000 db szervódugattyú- ra van szükségünk. Öntödei Vállalat csak 5318 db gyártását vállalta. Intézkedés szükséges a megrendelt mennyiség szállítására. A fentiek jelzők nélkül is súlyosak, mondhatnánk drámaiak, mindenesetre önmaguk helyett beszélnek. A pártbizottság titkára, Dobrotka Oszkár elvtárs a legutóbbi Pest megyei pártbizottsági ülésen mindezt már elmondotta és az újságíró sem tud mást mondani, mint amit ő mondott ott. A kooperáció, az együttműködés gördülékenységéhez nem ártana egy kis minisztériumi segítség, ne vegyék fontoskodásnak, még kevésbé sértésnek, a minisztérium vezetői, ha az ember ez esetben azt gondolja, mintha-mintha félreértették volna a vállalati önállóság jelszavát, mintha- mintha szívesebben csuknák be a szemüket csak azért, hogy ne lássanak semmit, mert ha látnak, nem tudják megállni és beleszólnak és „megsértik” a vállalatok önállóságát. Bárcsak ezt tennék. Gondoljunk bele, a Csepel Autógyár 50 — a jelentőségét figyelembe véve említésre méltó — 50 bedolgozó vállalattal áll kapcsolatban. És a gyár dolga a többi bedolgozó vállalattal sem sokkal rózsá- sabb, mint az Öntödei Vállalattal. Igaz, van már hazánkban egy közúti járműprogram, amely fölöltit a KISZ vállalt védnökséget. Szép és nemes dolog, nagyszerű politikai tett, méltó a KISZ-hez. Nem cinizmus, de végtére ebből mégsem lesz öntvény, sem kerék, sem autó. Az is igaz, hogy a vasasszakszervezet szocialista szerződést kötött ezekkel a vállalatokkal és megszülettek az együttműködést elősegítő szak- bizottságok. Ezek most sokat segítenek, de ez még mindig elsősorban eszmei és, hogy ne beszéljünk mellé, hogy mindenki értse, ehhez nagyon elkelne a minisztérium segítő jobbja is. A legutóbbi KB-ülés már figyelmeztette a minisztériumokat, hogy jó volna felhagyni ezzel a tapintatos módszerrel, ne féljenek a vállalatok érzékenységétől, mert az önállóság és az anarchia korántsem ugyanaz. Most a KGM-en volna a sor, hogy a Csepel Autógyár esetében segítsen a koordinálásban, hogy óramű pontossággal és precizitással egyeztessék a vállalatok a munkát. Amikor a Csepel Autógyár vezérkarának szája elsősorban a jubileumi év sikeréért, az akadályok leküzdéséért nyílik szóra, agyuk, merész fantáziájuk már a negyedik ötéves terven jár. A tervet már elkészítették hat változatban az általuk piacképesnek hitt gyártmányokból. De hát mindenki tudja, a gyár legfiatalabb munkása is, hogy mindössze egy tervre van szükségük, amely lehet, hogy egyik lesz a hat közül, vagy éppen a hatnak egy ötvözete. De ez majd csak akkor derül ki, ha a tervet megfelelő egyeztetések után jóváhagyták. Izgatottan várják a döntést, mert a tervük több variációban is mindig ugyanaz: piacképes, több célú, több gyártmányú elképzelések, amelyek állandóan és rugalmasan követhetik a hazai és a nemzetközi piac igényeit. A gyár vezetői a terv mind a hat variációját bátor, kockázatvállalóan bátor elképzelésekkel alkották. Tudják: a végeredmény lehet a győzelem, a gyár felemelkedése vagy kudarca. Ilyen itt az igazgató, ilyen a pártbizottság titkára és az egész vezérkar hajlamos erre. emberileg, alkatilag is. Dobrotka Oszkár pártbizottsági titkárnak talán legnagyobb erénye, hogy nem a vezérigazgató ellenfelének képzeli magát, hanem olyan partnernek, aki együtt képes SZÖVEG: SUHA ANDOR FOTO: GÁBOR VIKTOR Dobrotka Oszkár pb-titkár Turjánszki Mihály szb-titkár, országgyűlési képviselő Szabó Nándorné segédmunkás Csurigsa István horizontál -esztergályos szárnyalni a merész elképzelésekkel, sót a saját merész elképzeléseivel magával képes húzni az egész gyárat, fel a magasba, sohasem feledve, hogy tízezer ember kenyeréért szárnyalnak. Némi roalíciával írhatnánk azt is befejezőül, hogy a Csepel Autógyárban semmi más nem történik, mint bármelyik nagyüzemünkben. Örök versenyt futnak az idővel, elsó számú nagy ellenfelükkel és bizony ellenfelük gyakran fekteti őket kétvállra. De itt az időn túl most az ellenfelek táborába lépett még mindaz a probléma, amit csupán csak jelezni voltunk képesek. A problémák megismerése után a gyár eredményei, az emberek kedve, az elért eredmények, a saját értékük hatványán jelentkeznek mindenki eszében, szívében, aki ismeri'a szót: küzdés.
