Pest Megyi Hírlap, 1970. február (14. évfolyam, 27-50. szám)
1970-02-04 / 29. szám
1*70. FEBRUÁR 4., SZERDA rtar MEcrei 3 Huszonöt éve szabad A monori járás torolták. Érthető, ha a földosztás meghirdetése osztatlan örömet keltett az egykori uradalmi cselédekben. 1945 tavaszán több mint harmincezer holdat osztottak szét öt- ezerháromszáztíz család között. Ez volt itt az új élet hajnala. S a folytatás? A felszabadulás előtt a járás tizennyolc községe közül tizenegybe nem ért el a villany. Az alakuló új rend vezetői ezért már a kezdet kezdetén feladatul tűzték 3d a petróleumfány száműzését. Már az első hároméves terv időszaka alatt hét községben — Nyáregyháza, Tápiósáp, Mende. Péteri, Gomba. Űri és Vasad — gyulladt ki a fény és tíz esztendővel ezelőtt az utolsó, villany nélküli községben. Káván, is a padlásra kerültek a feladatukat betöltött petróleumlámpák. A földhözjuttatott uradalmi cselédek, egykori napszámosemberek megfelelő munkaeszközök nélkül nagyon nehezen boldogultak még a néhány hóidon is. Ez volt az oka. hogy fezen a vidéken hamar megbarátkoztak az emberek a közös gazdálkodás gondolatával. A járásban már 1948-ban két termelőszövetkezet alakult. Az egyik Gyomron, a másik Pilisen. És a következő esztendőben már Vecsésen, Üllőn. Gombán. Péteriben és Maglódon is követőre találtak. S hogy mennyire helyes volt a huszonkét esztendővel ezelőtt elkezdett — akkor még megle- hletősen rögös és járatlan — út, bizonyság rá ma a járás szilárd, jól gazdálkodó termelőszövetkezeteinek egész sora. Emelkedő terméshozamok, gyarapodó állatállomány, biztos jövedelem — ez ma a monori járás termelőszövetkezeteinek legfőbb jellemzője. Ez azért biztató, mivel a járás lakóinak jelentős része még ma is a mezőgazdaságból él. Mindebből következik, hogy a járás még ma sem tartozik a fejlett ipari vidékek sorába. Ennek ellenére a járás ipari fejlődése mégis számottevő. Korszerűsítik a monori Kefegyárat és új üzemmel bővítik. Üj gépek egész sorát kapja a szintén monori Magtermesztő Vállalat. Gyomron Vas- és Fémipari Szövetkezet, Építőipari Szövetkezet, Vegyesipari Ksz, Sütőipari Vállalat és rörr-bfetv néhány hónapig a községben lakott és a község iskolájába járt, tizenöt esztendővel (ezelőtt kezdte meg működését. Gyakorlati oktatása ma már országos hírű. És hét esztendővel ezelőtt Vecsésen is megkezdte munkáját a gimnázium. Vasadon pedig mezőgazdasági szakiskola létesült. A pilisi Beleznay-kastélyban leánynevelő intézet működik, Gyömrőn pedig bentlakásos gyógypedagógiai intézet. A változás természetesen nemcsak az oktatás fejlődésén mérhető. Megnyugtatóan javult a járás egészségügyi helyzete. Ezt nemcsak a járás területén dolgozó orvosok jelentősen megnövekedett száma bizonyítja, hanem az a tény is, hogy a községek többsége, jobbára saját erőből épített orvosi rendelőt, sőt nieim egy esetben orvosi lakást is. Az elmúlt negyedszázad megtett útját bizonyítandó, érdemes a számok tükrében felidézni, mekkorát változott ez idő alatt a járás legkisebb községe: Káva. A januári nép- számlálás szerint ma hatszázhetvenöt lakója van ennek a dombok közé ékelt falucskának. A felszabadulás óta bevezették a villanyt, felépült egy modem, négytantermes iskola nevelői lakással, orvosi rendelőt kapott teljes felszereléssel, óvodát, postát és MÁV-várótermet, kikövezték a gyakran áradó patakot és betonjárdát építettek. S hogy miként élnek ma az itt lakó emberek? Feleletül azt hiszem elégséges annyi: több mint száz új ház épült a faluban az elmúlt negyedszázad alatt És Káva példája nyomán, sorolhatnánk még hosszan a huszonöt év változásának kézzelfogható jeleit — új üzleteket, művelődési házakat, könyvtárakat, iskolákat, óvodákat — a járás minden területén. Nem egy oldal, egy egész újság is kevés lenne mindannak felsorolására, ami másképpen van ma ezlen a tájon is, mint volt a fel- szabadulás előtt. Csak az elmúlt tizenkét esztendő alatt tizennyolcezerrel nőtt o járás lakóinak száma s a lefrissebb jelentések szerint már meghaladja a százezret. A mélypontról indult él a monori járás népe is a nagy történelmi sorsforduló hajnalán. összefogással, becsületes helytállással, szorgalmas munkával hozták helyre a megyének ezen a szép táján is a háború ütötte sebeket, s kezdték meg az új élet, az új rend alapjainak lerakását. S hogy a huszonöt év munkáját siker koronázta, bárki láthatja, aki végigsétál a megújult és megszépült falvak utcáin. S nem véletlen, hogy majd minden faluban ma is találkozhat Steinmetz kapitány nevével. Emlék és memento egyszerre: volt egyszer egy háború..: Szöveg: Prukner Pál Foto: Urbán Tamás Szubjektív vallomás, de azt hiszem nagyon igaz: ,.A monori járás negyedszázada született szabadsága egy derűs arcú fiatalember halálával kezdődött...” A ma is Gyömrőn élő Pál Mihály szobrászművész fogalmazta így a felszabadulás tényét egy korábbi beszélgetésünk alkalmával. „Ez a szőkésvörös hajú, energikus arcú fiatalember egyszerre volt gondterhelt és vidám, töprengő és gyermekien derűs. Kellemes ember volt, hosz- szan elbeszélgettünk. Elmondotta, hogy neA PILISI RUHÁZATI ki Lev Tolsztolj és Gorkij a kedvenc írója. Aztán nevetve mesélte, hogy most már neki is némi köze van az irodalomhoz, mivel ő szerzett papírt a Gyömrői Néphírlap első példányához. Hogy így összemelegedtünk, megkértem, ülne modellt nekem, szeretnék néhány vázlatot készíteni róla. Nem volt kifogása ellene, csak éppen halasztást kért, fontos megbeszélése volt, másnap pedig a Nemzeti Bizottság gyűlésére hívták. De megígérte, amint az ideje engedi, szívesen eleget tesz kérésemnek. Már nem kerülhetett rá sor. 1944. december 29-én, harmincegy éves korában hősi halált halt Steinmetz kapitány”... A kapitány emléke ma is élő a járás mindazon községeiben, ahol néhány hetes tartózkodása során megfordult. Ma is élnek férfiak, asszonyok, akik látták, beszéltek vele, mára felnőtt gyerekek, akik kenyeret vagy legalább egy barátságos, bíztató símogatást kaptak tőle. És azokban a napokban még az emberséges, jó szónak is remény tkeltő, varázsos ereje volt. Vecsésen például a felszabadulás napjaiban alig élt néhány száz ember az akkor pedig már húszezer lakost számláló községben. A németek mindenkit ki akartak telepíteni, a község déli részét felégették, a katolikus és az evangélikus templomot, a víztornyot és a vasúti vágányokat felrobbantották. Mindenütt rom, pusztulás, nyomor. És ez nemcsak Vecsésen volt így negyedszázaddal ezelőtt. A járás tizennyolc községe közül a legtöbb igen érzékenyen megsínylette az éveken át tartó esztelen háborút. Ha a házak nem is pusztultak el, odavesztek a frontokon az emberek: fiúk, férjek és apák. Az új élet építése mégis hihetetlen lendülettel és akarással kezdődött meg. A fel- szabadulás előtt a járás földterületének több mint egyharmadát a földbirtokosok biMONOR KTSZ VARRODÁJA Szabóipari Ktsz alakul. Maglódon államosítják, korszerűsítik a magánkézben levő vas- és gépüzemet, s ma már Maglódi Gépgyár néven ismerik megyeszerte. Pilisen található a megye egyik legjelentősebb sertéshizlaldája. És sorolhatnánk még hosszan a járás különböző ktsz-eit, amelyek elsősorban háziiparukról és ruházati iparukról híresek. A »felszabadulás előtt öreg, roskadozó iskolaépületek jellemezték leginkább a járás községeit. A Horthy-rendszer huszonöt esztendeje alatt alig épült néhány elfogadható iskolaépület. Ezek is csak egy-két tantermes iskolák voltak, amelyek a valóságos igényt még megközelítően sem elégítették ki. Gyakori volt, hogy egy-egy tanteremben hetven-nyolcvan, sőt esetenként száznál is több gyereket zsúfoltak össze egy tanító vezetése alatt. Egy-egy községben, ahol ma húsz-huszonöt tanár, tanító és óvónő végzi a gyerekek oktatását és nevelését, a felszabadulás előtt csupán négy-öt tanító dolgozott. Ilyen szomorú örökséget vettek át a járás vezetői a felszabadulás után. Üj iskolák, tantermek építése vált szükségessé és új nevelők egész sorának a munkába állítása. Egyik sem történhetett azonban egyik esztendőről a másikra. A tényleges eredmények csak az ötvenes évek közepén értek be. Ekkor avatták fel az új, kéttantérmés maglódi, a négytantermes, tornatermes nevelői lakással ellátott pilisi, a gomba-felsőfarkasdi kültelki, a négytantermes kávai és az új Péteri iskolát. A felszabadulás előtt gimnáziuma nem volt a monori járásnak. Aki mégis szerette volna elvégezni a középiskolát, annak a fővárosba kellett naponta utaznia. Ma viszont már két gimnáziuma is van a járásnak* A monori gimnázium, amely a nagy magyar munkásköltő, József Attila nevét vette fel annak tiszteletére, hogy a költő i
