Pest Megyi Hírlap, 1970. február (14. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-01 / 27. szám

4 "skMíHap 1970. FEBRUAR 1.. VASÁRNAP Még mindig labdáznak Pistike életével A törvényesség őreinek közbelépése segithetne! Nem Pistike disszidált, csak .édesanyja; mégis a kisfiú hon- ! talon. A hatéves gyereket anyja másfél év előtti nyugat­ra távozása óta Bürokráciába száműzték, ennek a rideg bi­rodalomnak a határai pedig a végtelenbe vesznek. ★ Múlt év szeptember 7-i és október 2-i számunkban ír­tunk már e furcsa esetről. Bo­dai Pistike szülei gyerekfejjel házasodtak össze: Bodai Ist­ván maglodi villanyszerelő ti­zenkilenc éves volt, Barna Fa- time tizenhat. A lány éretlen, komolytalan, lakáshelyzetük megoldatlan, — de Fatime ne­gyedik hónapos terhes; 1963. július 27-én összeesküdtek. Bodai azt sem szépíti, hogy az esküvőre a lány anyjának ha­tározott követelésére került sor. Hat hónap múlva, 1964. ja­nuár 22-én megszületett Pis­tike: de a fiatalasszonyt nem változtaKa meg az anyaság; még a kicsi pelenkáit is az ap­ja mosta. A házasság véglege­sen megromlott, és 1965 októ­berében a bíróság kimondta a válást. A végzés szerint... „az anya nem dolgozott, ennek el­lenére a gyerek gondozását, a háztartás vezetését elhanya­golta, ezvrt a gyereket felpe­res, (Bodai István) rokona- gondozta.” A bíróság a másfél éves gyereket mégis az anyá­nak ítélte. Az anya pedig ugyanoda adta vissza a kisfiút, ahol eddig volt: apja nagynén­iéhez, Maglódra. Amikor Bodai életkörülmé­nyei rendeződtek, 1966-ban is­mét kérte a bíróságot, hogy gyerekét nála helyezzék el. A bíróság ismét az asszonynak ítélte a kicsit — az asszony is­mét Bodai nagynénjére bízta. A gyerektantásdíjat Bodaitól levonták, volt felesége címére kézbesítették, — a gyereket gondozó nagynéni csak peres úton jutott a pénzhez. 1968 szeptemberében Fatime a gye­reket apja tudta nélkül Cell- dömölkre vitte, ezután disszi­dált új férjével, Tormási Atti­la műkedvelő marathoni futó­val. Pistike itt maradt új nagyanyjánál: özv. Tormási csak azért, mert disszidens el- i vált felesége így rendezte Pis- tike életét, azaz új anyósa havi 300 forintnyi gyerektar­tását? Az öt és fél éves gye­reket apja meg akarta kímélni az újabb megrázkódtatások­tól. Egy napon azonban a gyárból hazaérve sírva várták otthon: Pistike eltűnt! A szomszédok mondták el, hogy a bekerítetten kert végében egy autó állt meg, Pistikét be­tuszkolták és elhurcolták. ★ Azóta — múlt év szeptem­bere óta — Pistike ismét CeLl- dömölkön van, a disszidens új anyósánál. Az apja kérte a Vas megyei Tanács igazgatási osztályától: legalább kará­csonyra hadd jöjjön haza, le­gyen együtt a két testvér. Vá­lasz: ... „Űj kérelem elbírálá­sa az I. fokú, vagyis a celldö- mölki gyámhatóság hatáskö­rébe tartozik. Az eljárás le­folytatásához az ellenérdekű fél jogorvoslati jogát is figye­lembe véve dec. 21-ig kevés idő áll rendelkezésre, így nem valószínű, hogy Ön a karácso­nyi ünnepekig jogerős és vég­rehajtható láthatási határozat birtokában vihetne el a kis­korút. „E válasz dátuma: de­cember 5. Három hét volt még karácsonyig, „kiskorú” mégis idegenben töltötte az ünnepe­ket ... Bodai volt felesége disszidá­lása után, 1968. október 3-án benyi/j tott keresetének tár­gyalása most már semmiféle akadályba nem ütközhet. Bar­na Fatimét (azaz most már Tormási Attilánét) hazatérés megtagadása miatt bűnösnek mondták ki, és távollétében megbüntették. Helyette azon­ban kisfia bűnhődik. Mindmá­ig ott van, ahová ő szánta. A tárgyaláson ugyanis özvegy Tormásiné nem jelent meg. Ehelyett írásban, kérte, hogy helyezzék át a tárgyalás szín­helyét Celldömölkre, mivel ö ott lakik, és nagyobb számú tanú kihallgatását kéri. Vajon mit bizonyíthat a nagyobb számú tanú? Akármilyen tisz­tességes körülmények között tartja a kisfiút az idegen nagymama — a helye nem itt van. Igaz: nyugatról fenyege­tő leveleket küldött közben Tormási Attila; több váratlan ötlet közül felmerül ezekben az is, hogy Bodai Pistike nem is Bodai István gyereke — hanem az övé! Kissé megkés­ve jutott eszébe... Pistike január 22-én töl­tötte be hatodik évét. Szep­tembertől iskolába kell jár­nia. Mégpedig föltétlenül ott, ahol az otthona: apja, testvé­re, mostohám,amája környeze­tében. A 6/1969. (VIII. 30.) MM sz. rendelet 33. paragrafusának 3. bekezdése szerint az anya kül­földre távoztával a kiskorú feletti szülői felügyeleti joga szünetel, az apáé viszont fel­éled. Ezt a gyámhatóság ha­tározatban állapíthatja meg. Állapítsa meg hát a gyámha­tóság! Mégpedig a rendkívüli esethez illő kivételes gyorsa­sággal Pereli Gabriella 9 Vörösmarty-présházban Újabb idegenforgalmi neve­zetességgel gazdagodik a nyá­ron a Velencei-tó partja. Jú­liusban átadják a Vörösmarty Mihály egykori présházában berendezett vendéglőt. A ve­lencei dombok közötti roman­tikus tájon megbúvó, tizen­nyolcadik századbeli létesít­ményt a Velencei-tavi Intéző Bizottság rekonstruálta, s felszerelte a modern vendég­látáshoz szükséges eszközök­kel. SZOLNOK Nagykunság-Jászság— Tiszazug néprajzi atlasza A szolnoki Damjanich János Múzeum néprajzkutatói hat évig tartó munkával befejez­ték a megyei néprajzi atlasz anyagának gyűjtését. A nép­rajzi „expedíció” felkereste a megye hárem jellegzetes táj­egységének — a Nagykunság, a Jászság és a Tiszazug — te­lepüléseit, amelyek bővelked­nek értékes néprajzi kincsek­ben, néphagyományokban, népszokásokban. Farsangi háború Bácskában, ahol még élnek a far­sangi népszoká­sok, az idén a már hagyományos ba­jai bunyevác bá­lon kívül megren­dezik a hajósi sváb bált is. A több nemzeti­ségű községben február 8-ra hir­dették meg a mu­latságot. A mű­sorban felelevení­tik majd a régi fonóesték látvá­nyos játékait. A legnagyobb „att­rakció” ilyenkor mindig a farsangi háború volt: két fonóbeli társaság hadakozott egy­mással. Fegyverül a hamuval téli hurkatöltők szol­gálták, az, ágyúkat pedig ekecsorosz- lyák helyettesítet­ték. A harcból vé­gül mindenki kor­mosán került ki. A játékokban babonás hiedel­mek is szerepet kaptak. Farsang­kor járták el a boszorkányűző seprűtáncot, meg a kendertáncot. A hiedelem szerint minél magasabbra kapkodták lábu­kat a táncosok, annál nagyobbra nőtt a kender, amely a község fő növénye volt egy­kor. A bál érdekes­sége lesz az is, hogy a talpaláva- lót régi hangszerek szolgáltatják, erre az alkalomra kü­lön gombos har­monikazenekart szerveztek. A kéf- nyelvű meghívót valamennyi nem­zetiségi faluban kézbesíti a postás. A farsangi bálon a népviselet köte­lező lesz. VA S PA LYA N Vasutasok. Krampácsolók és váltókezelők. Sorompóörök és kalauzok. Mozdonyvezetők és pályafenntartók. Vonatkísérők és távirászok. Málházók és pénztárosok. Térfőnökök és állo­másfőnökök. Közlekedési igazgatók és miniszterek, és a pira­mis csúcsán — a miniszter. Sok tízezer ember, alacsony és ma­gas beosztásban, sok-sok ezer kilométer hosszú vaspálya, meg­számlálhatatlan biztosító berendezés. Hatalmas szervezet —■ értem. Vagy ha úgy tetszik: értünk — az utazókért. Kisriport-sorozatunkban, amellyel ezentúl minden héten jelentkezünk majd, bemutatunk névtelen és ismert embereket, akiknek szolgálata reggeltől reggelig tart... (K. I.) Program 1970-re: Az eredmények megszilárdítása és tóvá bbfej I esztése Beszélgetés Lendvai István elvtárssal, a Pest megyei Pártbizottság titkárával A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT MEGYEI BIZOTTSÁGA — AMINT ARRÓL LAPUNKBAN RÖVIDEN BESZÁMOLTUNK — JANUÁR 27-ÉN ÜLÉST TARTOTT. MEGVITATTÁK PEST MEGYE 1970. ÉVI FELADATAIT. LAPUNK MUNKATÁRSA, MÉSZÁROS OTTO FELKERESTE LENDVAI ISTVÁN ELVTÁRSAT, A MEGYEI PÁRTBIZOTT­SÁG TITKÁRÁT, HOGY AZ ÜLÉSEN ELHANGZOTTAK ALAPJÁN KÉRDÉSEINKRE VÁLASZOLVA, ADJON TÁJÉ­KOZTATÁST 1970 PROGRAMJÁRÓL A MEGYE LAKOSSÁ­GÁNAK. Emilnénél. . Éretlen szülők, mostoha la­káshelyzet, vészes gyorsaság­gal szétzöllött házasság, a bí­róság sajátságos ítéletei — mindez nem elég. Pistike kis élettörténete újabb furcsasá­gokkal gazdagodik: újabb „al­bérletbe” adta anyja. Megte­hette; a bíróság ismételten ne­ki ítélte a gyerekkel való ma­nőverezés jogát. Ez az, amiből kiindulva mindmáig a disszi­dens anya belföldi végakarata érvényesülhet. ★ Az apa volt felesége disszi­dálásának pillanatától kezdve eljár — Celldömölikön, Rácke­vén, Maglódon, gyámügynél, bíróságnál, tanácsnál. Az anya „külföldre szakadt”, az apa fűhöz-fához szaladgál — a gyerek marad! Marad, hivata­los segédlettel az idegen asz- szonyraál, apjától vagy kétszáz kilométernyire. Hihetetlen, embertelen ügy. Klasszikusan bürokratikus. A bíróság köteles az elhe­lyezési eljárással egy évig várni. Hátha visszatér a fia­talasszony, és — bár eddig so­sem tartotta magánál a gye­reket — most új életet kezd. Áthidaló megoldásként azon­ban a gyámhatóság is adhat úgynevezett rendkívüli látha­tási engedélyt. A nyáron ezen az alapon Pistikét a gyámha­tóság néhány hétre kiadta apjának. Meglátogattam őket. Bodai élete rendbejött. Ismét megnősült, házukhoz új szo­bát építettele, a hatszáz négy­szögöles, füves, fás kertben Pistike és kistestv re boldogan játszadozott, a nagymama fel­ügyelete mellett. Bodai a „rendkívüli látha­tás” lejárta után sem vitte vissza Pistit Celldömölkre. Ez szabálysértő, de az apa azzal nyugtatta magát: rábírható-e egy szülő arra, hogy vad­idegen helyre, kétszáz kilomé­ternyire vigye a gyerekét, • — Tömören jellemezve 1969-et, miben tudná a leglé­nyegesebb változásokat meg- fogalmazni? — A múlt esztendőben az volt a jellemző, hogy amíg az ipari termelés növekedési üte­me mérséklődött, addig a me­zőgazdaság az előző éveknél nagyobb mértékben növelte termeléséi. Pest megyében annyi volt az eltérés, hogy a növekedés mértéke meghalad­ta az országos átlagot, s a me­gye ipara 5—6 százalékkal bo­csátott ki több árucikket, mint egy évvel korábban. Az építő­ipari tevékenység értéke je­lentős mértékben, 23—24 szá­zalékkal emelkedett 1968-hoz mérten, s ezt elsősorban a szö­vetkezeti építőszervezetek gyors fejlődése javára írhat­juk. Summázva tehát azt mondhatjuk, hogy jó gazdasági évet zártunk, bár a fejlődés nem volt zavartalan. ^ — Az 1970-re szóló prog­ram lényegét hogyan fogal­mazná meg? — Az 1970-es esztendő a nagy tömegmegmozdulások időszaka. Ebben az évben em­lékezünk Lenin születése szá­zadik évfordulójára, a felsza­badulás negyedszázadára, s ezek kapcsán mód nyílik arra, hogy a jubileumi verseny si­kereivel is gyarapítsuk ered­ményeinket. Ami a program lényegét illeti, most már a konkrét teendőkre értve: nagy szükség van az üzemekben fo­lyó munka hatékonyságának, termelékenységének és gazda­ságosságának javítására; a jö­vedelmeknek a végzett munka alapján való fokozott elosztá­sára; a lakosság ellátásának, az áruválasztéknak a javításá­ra, viszonylag stabil árszínvo­nal mellett, valamint a társa­dalmi gondoskodás bővítésére. A gazdasági és politikai mun­kának egyaránt ezt kell szol­gálnia. A — Részletekre bontva 1970 feladatait, miben állnak az iparvállalatok teendői, s mi az, amire mint gondra, problémá­ra fel kell készülniük? — Pest megyében 1970-ben is az országos átlagot megha­ladó mértékben, mintegy 8—9 százalékkal növekszik majd az ipari termelés a vállalatok ter­vei alapján. Ezt a gyorsabb mértékű haladást elsősorban a nehézipar s azon belül is a vegyipar új, nagylétesítményei teszik lehetővé. A termelés szerkezetében már 1969-ben megkezdődött a kedvező vál­tozás. A megyében az átlagos­nál gyorsabban emelkedett a kőolajipar, a fototechnikai, a híradástechnikai és az energia- ipari üzemek termelése. Ez összhangban áll a népgazdasá­gi szerkezet javítására irányu­ló törekvésekkel, s remélhető­leg e tendencia 1970-ben is érvényesül. — Az elmúlt évben gondo­kat okozott as építőanyagipar, a textilipar termeléscsökkené­se, tehát a korábbinál jóval nagyobb erőfeszítésekre van szükség ahhoz, hogy az emlí­tett ágazatok ebben az évben többet nyújtsanak. Jó példák­ban nincs hiány. Növekedett a külkereskedelmi értékesítés például fotópapírokból, kő­olajipari termékekből, kon­zervfélékből, de ugyanakkor minden vállalatnak nagyobb gondot kell fordítania a hazai piac zökkenömentesebb ellá­tására. • — tvdk 6la gondot okoz a termelékenység. A legutóbbi két esztendőben különösen szembetűnő volt a kedvezőt­len lelassulás, összetett prob­léma ez, jól tudom, mégis az ez évi feladatokra tekintettel mit tart ön a legfontosabb­nak? — Az országos célkitűzések szerint az ipari munka terme­lékenységét — egy főre jutó termelési érték alapján szá­mítva — 3,5 százalékkal kell növelni. Pest megyében 8—9 százalékos termelésbővüléshez legalább 5—5,5 százalékos ter­melékenységemelkedés szüksé­ges. Ami a kérdés másik ré­szét illeti, nagy segítséget ad­nak az országos érvényű in­tézkedések. Azután: gyakorla­tilag befejeződött a csökken­tett munkaidőre való áttérés, ami mérsékelte a termelékeny­ség növelésére tett intézkedé­sek hatását. A megyében a múlt év végéig az ipari dolgo­zók kilencven százaléka már rövidebb munkaidőben dolgo­zik, tehát mint rontó tényező, 1970-ben a csökkentett munka­idő már nem játszik közre. Ide sorolnám a létszámgazdálko­dás központi megszigorítását, amelyhez természetesen szoro­san kapcsolódnia kell a válla­latok ilyen irányú átgondolt tevékenységének. Példaként megemlítem a Csepel Autó­gyárat, ahol a 16 százalékos termelésnövekedést csekély mértékű fizikai létszámeme­léssel és változatlan alkalma­zotti létszámmal kívánják el­érni. — Hangsúlyozni szeretném, hogy a munka termelékenysé­gének javításában döntő sze­repe van a műszaki fejlődés­nek, amihez az állam sokolda­lú támogatást nyújt. Ilyen pél­dául a szocialista országokból származó gépimporthoz bizto­sított terven felüli hitel, a li- cencek megvásárlása, a know­how eljárások megvétele, a korszerű technológiák beveze­tésének meggyorsítása érdeké­ben. • — A mezőgazdaság tS69- ben jelentős termelési sikeres- keit ért el. Érthető és indokolt, hogy éppen ezért az 1970-es fel­adatok szerényebbek. Ezt fi­gyelembe véve, hogyan ítéli meg a mezőgazdaság dolgozói­nak teendőit? — 1969 valóban nagyon si­keres esztendeje volt a ma­gyar mezőgazdaságnak, s ben­ne a megye mezőgazdaságá­nak. A bruttó termelés 8—9 százalékkal, a növénytermesz­tés pedig 10—11 százalékkal volt több, mint egy évvel ko­rábban. Megoldódott a kenyér­gabona-ellátás, javult a takar­mánygabona és a pillangósok terméseredménye. Kukoricából az 1968. évi 15 mázsás átlaggal szemben 20 mázsát takarítot­tak be. Ebben az esztendőben a hangsúlyt elsősorban az ál­lattenyésztés fejlesztésére ten­ném. Ez természetesen együtt­jár a takarmánybázis további növelésével. A megyében az állatállomány, a szarvasmar­hák esetében 3—4 százalékkal, a sertéseknél 27—28 százalék­kal csökkent. — A csökkenés mérséklésé­re és megállítására a kor­mányzat 1970. január 1-től több fontos intézkedést tett. Ezek az intézkedések azonban csak akkor érhetik el céljukat, ha valamennyi mezőgazdasági üzem szívügyéinek tekinti az állattenyésztésben érvényesü­t * É

Next

/
Oldalképek
Tartalom