Pest Megyi Hírlap, 1970. február (14. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-01 / 27. szám

1970. FEBRUAR 1., VASÄRNAP 5 Házi szövődé Sodródnak a szálak, csat­tog a tagépezet — készül a puha subaszőnyeg. A pilisi leánynevelő otthon lakói az iskolai oktatás mellett többféle szakmát is — így a szövést, fonást — elsajátíta­nak. Foto: Urbán Hányán képtelenek teljes értékű munkára? DINNYÉS Negyvenmillió süllő A dinnyési ivadéknevelő tó­gazdaságban — amely az or­szág 22 halászati szövetkeze­tét látja el halivadékkal — a tavaszi halkeltetés első lépé­seként megkezdték a süllő- fészkek készítését. Vékony fűzfavesszőből kétezer „nász­ágyat” fonnak, s ezeket a ta­vaszi ivás idején kihelyezik a sekély vizű tavakba. A süd- lőanyák ezekre rakják le az ikrákat. A megtelt fészkeket azután vízpermet alatt érle­lik. Az idén előreláthatóan 40 millió kis süllő hagyja el a tógazdaságot. Egy esztendeje alakult meg a megyei tanács mellett mű­ködő rehabilitációs bizottság a Pest megyében lakó csökkent munkaképességűek helyzeté­nek tisztázására és természe­tesen megjavítására. Elvi irá­nyítással segíti a csökkent munkaképességűek megfelelő munkábahelyezését és ez irányban támogatja a járási tanácsoknál alakult, valamint a vállalatoknál létrehívott ha­sonló bizottságokat is. Egyéves működése során sok ered­ményt mutathat fel, ám egyik sajátmaga által kitűzött fel­adatát nem tudta megoldani. Nem sikerült megállapítani, hogy a megye ipari és keres­kedelmi vállalatainál, vala­mint állami gazdaságaiban tu­lajdonképpen mennyi a csök­kent munkaképességűek szá­ma. Vizsgálat huszonhat vállalatnál Hogy ez a szám miért nem deríthető fel, az viszont a me­gyei tanács munkaügyi osz­tályának tavaly lefolytatott vizsgálataiból tűnik ki. Az osztály a múlt év folyamán összesen huszonhat vállalatnál folytatott vizsgálatot. Megál­lapította, hogy általában ugyan nem a vonatkozó jog­szabály szellemében, de még­is a szocialista humanizmusra való figyelemmel kezelik a vállalatok, eredeti munkahe­lyükön teljes értékű munkát nyújtani nem tudó dolgozóik sorsát. Nemcsak állapotuknak megfelelő könnyebb munkát adnak számukra, de arra is törekszenek, hogy az áthelye­zés következtében jövedelmük se csökkenjen. Persze erre nem mindig van lehetőség. A könnyebb munkára be­osztottat azonban sok helyen nem tartják csökkent munka- képességűként nyilván, mert az a vélemény alakult ki, hogy új munkahelyén teljes értékű munkát- végez, tehát nerrí csökkent ' munkaképessé­gű többé. A vállalati bizottságok, bár mindenütt megalakultak, sok helyen egyáltalán nem mű­ködnek. Míg a csökkent mun­kaképességűek nyilvántartását sem vezetik és a részükre al­kalmas munkahelyeket is hiá­nyosan veszik számba. Létezé­sük nagyjából merő formali­tás. A rendelet többféle értelmezése Sok vállalatnál a vezetőség szó szerint értelmezi a csök­kent munkaképességűek hely­zetének rendezése értelmében három miniszter, a munka­ügyi, az egészségügyi és a pénzügyminiszter 1/1967. szá­mú közös rendeletét. A ren­delet 1. §-a megállapítja, hogy a rendelet hatálya azokra a dolgozókra vonatkozik, akik egészségük állandó romlása miatt munkahelyükön teljes értékű munkára alkalmatlan­ná váltak, de öregségi vagy rokkantsági nyugdíjra még nem jogosak. Több vállalat igen helyesen öregségi és rokkantsági nyug­díjban részesülő dolgozói ré­szére is biztosít könnyebb munkalehetőséget, ellenben j nem egy helyen a megelőzést nem veszik figyelembe és a csökkent munkaképesség fo­galmát különbözőképpen ér­telmezik. Helyes lenne tehát a rendelet módosítása és a csök­kent munkaképesség ponto­sabb meghatározása. Meg kell említeni azonban a munkaügyi osztály vizsgá­latával kapcsolatban azt is, hogy egyes vállalatok, például a Gödöllői Árammérőgyár és a Nagykőrösi Konzervgyár vezetői a vállalati bizottságok­kal és az üzemorvossal össz­hangban, messzemenő szociá­lis érzéstől áthatva intézik csökkent munkaképességű dol­gozóik ügyét. Éppen ezért a megyei rehabilitációs bizottság ez év folyamán egyik — ta­pasztalatcserével egybekötött ülését — a Nagykőrösi Kon­zervgyárban tartja. Vácott nincs jelentkező Mindenesetre saját, csökkent munkaképességű dolgozóit, ha arra a legkisebb lehetőség is adódik, úgyszólván minden egyes vállalat tovább foglal­koztatja. Külön probléma azonban a bejáróké, akik egészségi álla­potuk miatt képtelenek távoli lakóhelyükről eljutni volt munkahelyükre. Másik nagy probléma a csökkent munka- képességű tsz-tagoké, sőt, a tsz-ek ipari kisegítő üzemeinél alkalmazott munkásoké, akik­re a csökkent munkaképessé- gűekre vonatkozó rendelkezé­sek ez idő szerint nem terjed­nek ki. Valamennyiük számá­ra sok helyen nem tud a tsz könnyebb munkát biztosítani, s akadnak a községekben munkaviszonyban nem álló csökkent munkaképességűek is. Rajtuk csak az segít, ha ki­megy falujukba, hozzájuk a munka. A megyei tanács éppen ezért nagy áldozatkészséggel, eddig is támogatta a bedolgozó rész­legeket létesítő háziipari szö­vetkezeteket. Múlt évben ösz- szesen 1 400 000 forintot bizto­sított négy szövetkezetnek. A Budai Járási Háziipari Szövet­kezet és a taksonyi Kosárfonó Szövetkezet új bedolgozó rész­legei már működnek, Gödöl­lőn pedig rövidesen megindul a munka. Vácott azonban más a hely­zet. A Vakok és Csökkenti á- tásúak Háziipari Szövetkezete a városban szolgáltató házat épít és egyben vállalta, hogy a környező falvakban is be­dolgozó részlegeket létesít. A részére biztosított anyagi tá­mogatásból mindössze 85 ezer forintot vett fel, de meglehet, hogy azt is rövidesen vissza­fizeti. Vác városában és kör­nyékén ugyanis bedolgozó munkát vállaló csökkent mun­kaképességű nem jelentkezett kellő számban. A szövetkezet már próbálkozik szervezésük­kel, de úgy látszik, nagy ré­szük már eddig is elhelyezke­dett. Ebben az évben már eddig másik hat háziipari szövetke­zet kérte a megyei tanács anyagi támogatását csökkent munkaképességűek bedolgozó részlegeihez. Mindegyik latba vetné saját erejét is, mégis igényük négymiilió-kilencszáz- ezer forintot tesz ki. A Duna- varsányi Htsz részére 800 ezer forintot már biztosított a ta­nács, a többi kérelem felett pedig rövidesen dönt. Sz. E. lő tendenciák megfordítását, s él azokkal a lehetőségekkel, amelyeket az állam kínál. — Ide sorolom a mezőgazda­sági termelőüzemek jövedel­mezőségének témáját is. A múlt esztendőben előzetes szá­mítások szerint az állami gaz­daságok 25 százalékkal na­gyobb nyereséget értek el, a termelőszövetkezetek pedig bruttó jövedelmüket mintegy 8—10 százalékkal növelték. Mivel az átlagon belül jelen­tősek az eltérések, 1970 egyik legfontosabb feladata ilyen ér­telemben az, hogy a gyenge eredménnyel záró közös gaz­daságokban alaposan megvizs­gálják az okokat és a haladás lehetőségeit. 41 — Nincs módunk arra, hogy részleteiben foglalkoz­zunk a bérezés, részesedés, jö­vedelemelosztás bonyolult, s kétségtelenül sokakat hosszú ideje bűvkörében tartó kérdé­seivel. Inkább arról kérdez­ném: a megyei pártbizottság ülésén elhangzottak milyen tö­rekvéseket erősítenek? — A jövedelemelosztásnál a legfőbb gond — amint ezt a megyei pártbizottság ülésén elhangzottak is igazolták — a bérek és a bér jellegű jövedel­mek viszonylag kisebb aránya az összjövedelmen belül, tehát az, hogy a munka szerinti el­osztás még nem jut kellően érvényre. Az 1970. január 1-től bevezetett állami intézkedések hatására remélhetően javulni fog a vállalatok bérgazdálko­dása, érdekeltebbek lesznek abban, hogy meglevő embereik bérét emeljék, s ne újabb lét­számot alkalmazzanak. Első­sorban a törzsgárda jóval erő­teljesebb megbecsülésére van szükség, s emellett a nagyobb szaktudásból fakadó nagyobb teljesítmény kellő honorálásá­ra. Ügy gondolom, hogy a ré­szesedési rendszer megváltoz­tatása is előnyös hatással lesz a vállalatok tevékenységére, nagyobb lehetőségük nyűik ar­ra, hogy a részesedési alapból a korábbiaknál többet fordít­sanak béremelésre, nyereség­prémiumokra, s magánál a ré­szesedésnél is az alapjövedel­men túl differenciáltan érté­keljék minden dolgozó tevé­kenységét. — A mezőgazdaságban dol­gozók személyes jövedelme a múlt esztendőben az ipari munkásokéhoz hasonló mér­tékben emelkedett. Az állami gazdaságokban jól bevált a bértömeg-gazdálkodás, a ter­melőszövetkezeteiknél pedig a rendszeres pénzben! előlegfi­zetés. A termelőszövetkezetek­ben 1970-ben tovább kell fej­leszteni a jövedelemelosztás olyan formáit, amelyek a vég­zett munka, az elért árbevétel, a termelési hozamok növelésé­ben teszi érdekeltté a tagságot. • — A gazdasági reform cél­ja és értelme a lakosság élet- körülményeinek folyamatos, te­hát megszakítás nélküli javí­tása. A közgondolkozásban az elmúlt két esztendőt többféle­képpen Ítélik meg. Mi erről, illetve az 1970-re várható fejlő­désről a véleménye? — Az országos előirányzatok szerint az egy főre jutó reál- jövedelem 1970-ben 4,5—5,5 százalékkal növekszik. Ezen belül a munkások és alkalma­zottaik reálbére 2,5—3 száza­lékkal emelkedik majd. Pest megyében a jövedelmek növe­kedése az előző években is gyorsabb volt, mint országo­san, s ez a tendencia 1970-ben is várhatóan fennmarad. Igaz, az iparvállalatok egy része — a vegyipar kivételével — csak nagyon óvatos, 1 százalékos bérnövelést tervez, de a tény- számok minden évben megha­ladták a tervezettet. Ami gon­dot okoz, az az, hogy az év első felében a túlzottan óvatos bérpolitika miatt megnövek­szik a fluktuáció. — A lakosság bevételeinek emelkedése — Pest megyében 1969-ben körülbelül 17 száza­lék volt — lehe'ővé teszi, hogy a kereskedelmi forgalom gyor­san növekedjék. 1969-ben ez 12 százalék volt, s megközelí­tően ezen a szinten lesz 1970- ben is. Az áruellátás egészének növekedése természetesen nem feledtetheti azokat a sürgős feladatokat, amelyek végrehaj­tása elodázhatatlan. így pél­dául a fogyasztói igények és az áruválaszték jobb egyeztetésé­re van szükség. Ezzel kapcso­latban javítani kell a kereske­delmi vállalatok készletezési és rendelési tevékenységét, a múlt évben tapasztalt túlzott óva­tosság tovább nem tartható. Változnia kell, mégpedig meg­felelő irányban a kereskede­lem és az ipar kapcsolatainak. A választék bővítése, a minő­ség javítása érdekében szoro­sabb, gyorsabb és rugalmasabb együttműködésre van szükség termelés és értékesítés között. Külön kiemelném annak fon­tosságát, hogy az olcsóbb, a tö­megesen keresett, úgynevezett standard árucikkek forgalmá­ban ne legyen fennaloadás, te­hát a kisfogyasztók, a szeré­nyebb jövedelműek is megta­lálják mindazt az üzletekben, amit keresnek. Fontos ered­ménynek tartom, hogy a fön­tebb elmondottak elérése ér­dekében a Pest megyei Tanács az esztendő kezdete óta foko­zott erőfeszítéseket tesz. • — Az életkörülmények ja­vítása természetesen nagyon tág fogalom, s nincs módunk arra, hogy valamennyi részle­tére kitérjünk. Jó lenne mégis, ha egy-két területet érintve Lendvai elvtárs elmondaná, mivel gazdagodik megyénk la­kossága 1970-ben? — 1970-ben, mint általában az egész országban, javítunk a keresetüket tekintve elmara­dott rétegek jövedelemará­nyain, így az úgynevezett egészségügyi középkáderek, a felsőoktatás dolgozói, a vasúti és városi közlekedés alkalma­zottai kapnak bérjavítást 1970- ben. Ugyancsak a jobb megél­hetést szolgálja, hogy már 1970-től, de 1971-től országosan folyanjatosan emelik a nyugdí­jakat. Az életkörülmények ja­vításának fontos területe a lakásépítés. 1970-ben 1523 álla­mi és OTP-lakás kerül átadás­ra a megyében. A lakásokon kívül 954 kórházi hellyel, 99 iskolai tanteremmel, 290 óvo­dai hellyel, 135 kilométer vil­lanyvezetékkel és 33 kilométer új úttal bővülnek a megye lé­tesítményei, illetve gyarapszik a lakosság. — Haladni kívánunk a la­kosság számára végzett szol­gáltatásban is, és ezt segítik elő a jövő évben átadásra ke­rülő szolgáltatóházak Vácott, Nagykátán, Gödöllőn, Túrán és Üllőn. Négy helyen létesítenek gépjárműjavító szervizt és jó néhány községben bővíti szol­gáltatásait a kisipari szövetke­zetek és az általános fogyasz­tási szövetkezetek hálózata. A — Utolsó kérdésként: az elmondottakból természetsze­rűen következnek a politikai feladatok is. Mire hívná fel külön a pártszervezetek figyel­mét? — Nem kérdezte ugyan, de elmondom, hogy 1970 azért is jelentős időszak számunkra, mert elkészül a megye iparfej­lesztési, szolgáltatásfejlesztési, valamint közlekedésfejlesztési koncepciója és a megye általá­nos területfejlesztési terve, ami most már a kérdést illeti: a pártszervezetek munkájában erőteljesebbé kell tenni a gaz­dasági élet belső problémáinak maradéktalan feltárását, a tar­talékok keresését, a szélesebb összefüggések megragadását. Hozzátenném még: 1970 a har­madik 5 éves terv utolsó esz­tendeje, s éppen ezért a ne­gyedik 5 éves terv sikeres kez­detének megalapozása. Mind­annyiunktól többet követel te­hát az új esztendő, s azok a feladatok, amelyekről ha csak röviden is, beszélgettünk. Töb­bet kell adni, mert hiszen mindannyian kapni is többet akarunk. Érdemes-e tehenet tartani? ELGONDOLKOZTATÓ PÉLDA A megye termelőszövetkeze­teit járva többször hallottam olyan véleményt: nem érde­mes, nem kifizetődő tehenet tartani. Ezeken a helyeken rendszerint hozzáteszik: fel-* emelték ugyan a szarvasmarha felvásárlási árát, de még így is ráfizetnek. Az eddigi 70 százalékos állami dotációnak 50 százalékra való mérséklését is kifogásolják, valamint a tá­pok drágulását. Akik a dotáció mérséklését hozzák szóba, nyilván elfelej­tik, hogy népgazdaságunk így is óriási összegeket bocsát a tsz-ek rendelkezésére, hiszen minden szarvasmarhatelep be­ruházásának felét kifizeti. A tsz-ek ma már jelentős össze­gekkel rendelkeznek, és saját maguk is részt kell hogy ve­gyenek a beruházásaik finan­szírozásában. Érdemes-e szarvasmarhát tartani, beruházni, telepeket létesíteni? A vita tart. Mi az igazság? Egy olyan tsz-ben jár­tán, ahol nyereségesen tart­ják a teheneket, és sokat ál­doznak további beszerzésére. Ők hogyan csinálják? A vaikói „Üj Élet” Tsz 2918 hold szántón gazdálkodik. A szokásos gabonatermesztés és a 350 holdas szárazföldi ker­tészkedés mellett szálas és ab­raktakarmányt termelnek je­lentős állattenyésztésük szá­mára. A jelenlegi szarvasmarha­állományuk: 550 darab, ebből 220 tehén. A tsz vezetősége hosszú távra kidolgozott fej­lesztési terv szerint végzi mun­káját. Ennek részeként 1971 végére létrehoznak egy 400 férőhelyes szakosított szarvas­marhatelepet, és azt benépesí­tik. Bucsi Lajos agronómus szerint a következő létesítmé­nyek készültek el: három, egyenként 108 férőhelyes te- hónistálló, egy 96 férőhelyes hízómarha-istálló. I/esz ezenkí­vül egy elkülönítő is, mert a más gazdaságokból behozott állatokat bizonyos ideig ka­ranténban tartják állategész­ségügyi okok miatt. 1971-re el­készül a takarmányozó, a 3000 literes tej ház, a szociális és kommunális létesítmények is. Készen van és üzemel a 120 férőhelyes borjúnevelő is, ahol T.—18-as tejporral etetik az állatokat. A vaikói „Űj Élet” már ed­dig is jö pár milliót költött a szarvasmarha-tenyésztésre, 1970-ben és 1971-ben kb. 6,5 millió forintot fordítanak még errg a célra. Miért ? — A szarvasmarhatartás a mezőgazdaság nehézipara — mondják a tsz vezetői. — Ren­tábilis gazdálkodás elképzelhe­tetlen bizonyos területen és bi­zonyos körülmények között szarvasmarha nélkül. Már most is kitűnő negatív állomá­nyunk van, és a tehenek egyen­ként évi 3600—3700 liter tejet adnak. A 200 hízóbika értéke­sítése dagasztja majd a tszbu- gyellárisát, de ilyen szinten már nyereséges a tehéntartás is. Pintér Gy. Mihály elnök és Kovács László főagronómus azt magyarázza, hogy a tehe­nek egyenként évente 80—100 mázsa trágyát adnak, ami vi­szont nélkülözhetetlen a jó mezőgazdasági hozamokhoz. Nagy szarvasmarhalétszám és jó minőség — ez szerintük a rentabilitás oka, magyarázata. Hogy a takarmány megdrá­gult? Nos, a szövetkezet épít egy takarmányszárító telepet és berendezést, amely órán­ként 6 mázsa lucernalisztet ál­lít elő. Kell is a sok takar­mány, mert a 90 kocából álló sertésáUományukat is (évente 1200 hízót adnak le) gyarapító ják. Másfél millió forintért lé­tesítettek egy 700 férőhelyes hizlaldát. — Milyen jövedelmet tudnak tagjaiknak biztosítani, ha ilyen sok pénzt költenek beru­házásokra? A válasz megdöbbentő! Val- kón 1968-ban az egy főre jutó egynapi átlagkereset 100 forint volt, 1969-ben pedig már 120 forint. Az egy tagra eső évi átlagjövedelem 20 ezer forint körül mozog. — Nincs melléküzemünk, mert a mezőgazdaság fejlesz­téséhez szükséges összeget a mezőgazdaságból is ki tudjuk hozni, a földeken, az istállók­ban is meg tudjuk termelni.' Nem akarunk, mondjuk, elekt­ronikus alkatrészekét gyártani — hangsúlyozta Bucsai Lajos agronómus. — El is ítéljük azokat, akik öncélúan folytat­nak, a könnyebb megoldásokat keresve, melléküzemi tevé­kenységet, és közben vissza­fejlesztik vagy éppen nem fej-' lesztik álattenyésztésüket. A valkóiak ügyesen tartják, nevelik, hizlalják állataikat, vigyáznak a negatív állomá­nyukra, és mernek nagy össze­geket áldozni újabb és újabb istállók, telepek építésére. Sze­rintük a tehenek jó pénzt ad­nak. Érdemes példájukon gondol­kodni! Szűts Dénes Árengedményes HASZONVAS-KIÁRUSÍTÁS JANUÁR 15-TÖL MÁRCIUS 31-IG a Pest-Bács-Nógrád megyei MÉH Vállalat telepein és átvevőhelyein 15-20%-0S ÁRENGEDMÉNY! Haszonvas és il/a kivitelű I- és U-gerendák, szögvasak, finom- és durvalemezek; lágy horganyzott huzalok; melegen vont csövek 180 mm átmérőtől; betonvasak és koracélok; hidegen hajlított, zárt és nyitott szelvények; műanyaggal bevont keritésfonatok. Vagontételes rendelés esetén a vállalat az árut díjtalanul vagonba rakja. KÖZPONT: Budapest XIII., Rajk László utca 32. Telefon: 494-390. TELEPEK ES ATVEVOHEL YEK : Aszód, Budaörs, Cegléd, Dunaharaszti, Érd, Gödöllő, Pécel, Isaszeg, Monor, Nagykáta, Kiskunlacháza, Nagykőrös, Pilisvörösvár, Vác, Szentendre, Szob, Alsónémedi.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom