Pest Megyi Hírlap, 1970. február (14. évfolyam, 27-50. szám)
1970-02-04 / 29. szám
2 ““síMírtap 1970. FEBRUÄR 4., SZERDA JALTA Amint közéletiünk a Győzelem napja, május 9-e felé, úgy szaporoonak itthon is, a világban is a negyedszázad os évfordulók. Huszonöt év múltán szinte ismét nyomon követjük a második világháború gyorsan pergő eseményeit. 1945. február 4-e és 12-e között Jaltában, a krimi félszigeten zajlott le a nagy háború egyik legfontosabb diplomáciai eseménye. Az antifasiszta koalíció vezető személyiségei: Sztálin, Roosevelt és Churchill találkoztak egymással. Míg az előző, 1943. november 28-i teheráni találkozójuk elsősorban a fegyveres harc további kibontakoztatásával foglalkozott, Jaltában már a háború utáni rendezés problémái vetődtek fel. A krónika- írók megállapítása szerint ez a változás a vitákban is tükröződött. Teheránban az ellentétek főként a szovjet és brit nézetek között mutatkoztak meg, Jaltában mindenekelőtt a szovjet és az amerikai kormányfő vitatkozott. Nyilvánvalóan megmutatkoztak már azok a konfliktusok, amelyek a háború befejezése után nem sokkal, a hidegháború kezdetével nyíltan is kirobbantak. Milyen határozatokat hoztak Jártában? A tanácskozás jegyzőkönyve tizennégy fejezetet tartalmaz. Kimondta egy világszervezet, vagyis az Egyesült Nemzetek Szervezete létrehozásának szükségességét, amelyet 1945* április 25-én San Franciscóban meg is alapítottak. Külön hangsúlyozták a nagyhatalmak egyetértésének elvét, arai később a Biztonsági Tanács kereteiben realizálódott. Ezt a fontos politikai kategóriát különben 1944 végén, a Washington egyik elővárosában, Dumbarton Oaks ban megtartott értekezlet határozta el, s Jaltában csak megerősítést nyert. Nyilatkozatot fogadtak el Jaltában a felszabadított Európáról, amely kimondta, hogy a nagyhatalmak együttes politikát folytatnak, a nácizmus következményeinek felszámolása érdekében. Általános megegyezésre jutottak Németország megszállása, s katonai övezetekre való felosztása tekintetében, de ezzel kapcsolatban a részletes megállapodás csak később, a potsdami csúcstalálkozón született meg. Fontos momentuma volt Jaltának, hogy a Szovjetunió kötelezettséget vállait: három hónappal az európai győzelem után bekapcsolouiK a iasiszia Japán elleni harcba. Ennek a szovjetunió eleget is tett: mint ismeretes, i943. augusztus 9-én hadat üzent Tokiónak. S mivel a kulisszatitkokat ma már nagyjábol-egészé- böi ismerjük, ez a közelgő dátum sarkallta az amerikai imperializmust arra, hogy a ja- páneilenes háborút vegleg eldöntő szovjet belépésnek szinte az előestéjén sietve felhasználja atombombáit. Jóllehet a dolog természeténél fogva Jaltaban számos kompromisszum született, nyugati történetírók ma gyakran úgy tekintenek vissza a huszonöt évvel ezelőtti eseményre, mint a Szovjetunió győzelmére. A szovjet történetírók ' ezzel szemben hangsúlyozzák, hogy Jaltával kapcsolatban hiba lenne „győztesekről” és „iegyőzöttekroi” beszélni. Kétségtelen azonban, hogy abban a légkörben még az Egyesült Államok és Anglia szívükben másként érző politikusai sem tudtak kitérni a világos állásfoglalás, a megfelelő kötelezettségvállalás elől. Megint más kérdés, hogy a papírra rögzített jegyzőkönyvből mi valósulhatott meg. Ebből a szempontból Jaltában az antifasiszta ügy aratott sikert és ennek fő részese a szovjet politika volt. Ma már azt is tudjuk, hogy a náci Németország vezetői milyen nagy reményeket fűztek az antifasiszta koalíción belüli egyenetlenségek kirobbanásához, a nyugatiak „kiugrásához”. Január végén a Hitler főhadiszállásán tartott értekezleten, a várható háromhatalmi találkozót kommentálva, Görlng így zárta le a vitát: „Ha továbbra is így haladnak a dolgok, nemsokára táviratot kapunk Nyugatról”. (A táviratban pedig, Berlin' várakozása szerint, az Egyesült Államok és Najry- Britannia különbéke-hajlandó- ságát közölte volna). A távirat természetesen nem érkezett meg. A jaltai megállapodás szétfoszlatta az utolsó náci reményeket is. Kísérőzenéül pedig a felerősödő ágyúdörgés szolgált: január végén a szovjet csapatok új offenzívabb lendültek. Három hónap múlva pedig már a Harmadik Birodalom fővárosában folytak az utcai harcok... Réti Ervin Elhunyt Russel Kilencvennyolc éves korában walesi otthonában elhunyt lord Bertrand Russel, a világhírű angol filozófus. Russel hétfőn este 20 órakor halt meg. a közelmúltban influenzás volt. Filozófiai művén kívül nevét a békeharcban játszott aktív szerepe, irodalmi tevékenységéért kapott Nobel-díja (1950-ben) és matematikai kutatásai tették közismertté. A nevét viselő békcalapítványt 1963-ban hozta létre. Életműve negyven kötetet ölel fel. Egyik legutóbbi kezdeményezése az volt, hogy tavaly decemberben felkérte U Thant ENSZ- főtitkárt, támogassa egy olyan nemzetközi bizottság megalakítását, amely kivizsgálná az amerikaiak Déi-Vietnamban elkövetett háborús bűneit. Nádvágóknak a hideg a jó (Folytatás az 1. oldalról.) Idegek átültetése - emberben Dr. Walter Jakobi, a müncheni egyetem idegsebészeti klinikájának főorvosa sikeresen ültetett át tartósított emberi idegeket. Az egyetem szóvivője közölte, hogy a sebész az elmúlt hetek során két ilyen műtétet végzett. mint azt már vasárnapi számunkban megírtuk. A sarkvidéki hideg meghátrált és nyomában, az óceán felől erős nyugati, délnyugati széllel enyhe levegő érkezik. Feltételezhető, hogy ma és holnap még a melegebb front lesz a vendégünk, hozva esőt, havasesőt, s a hideg újbóli, fokozatos térhódításával majd havazást is. Nem járnak most jó napok a nádvágókra. Akik aratásával foglalkoznak, inkább a hideget szeretik, amikor befagy a Duna s a süp- pedékes, náddal borított szige>1 CSKP KB levele tek és partszélek is keményen tartanak. Most bizony térdig süllyednek az iszapba, nehéz boldogulni. Pedig szükség van a nádszövetre, nádpallóra, amelyet a dunaharasziti üzem (Folytatás az 1. oldalról.) levél a múlt elemzéséről szóló rész után —, minden erőnket a szocialista társadalom alapvető értékeinek felújítására kell összpontosítani, mivel ezek a jobboldal tevékenysége következtében kárt szenvedtek. Ezért a kommunistákat és a többi dolgozót a tavaly májusban elfogadott konszolidációs program teljesítésére ösztönözzük. Képletesen szólva — hangzik a levél —, még csak fél úton vagyunk a program megvalósításában. A levél külön kiemeli annak fontosságát, hogy körültekintően kell eljárni az olyan emberek nézeteinek, állásfoglalásának és tevékenységének megítélésekor, akiket becsaptak vagy félrevezettek. Távol áll tőlünk, hogy az embereket csupán néhány nap leforgása alatt tanúsított magatartásuk szerint értékeljük. Az ember egész arculatát kell figyelembe venni, azt, hogy élete folyamán miként viszonyult a szocializmus gondolatához, hogyan segítette a pártot céljai megvalósításában, menynyiben volt elkötelezett a párt ügyéért, s milyen felelősség terheli. Ismét egyértelműen hangsúlyozzuk, hogy az akkori helyzetért a fő felelősség a volt pártvezetőség revizionista szárnyát terheli, amely megengedte, hogy pártunk egymás után veszítse el pozícióit, nem teljesítette és nem tartotta be ígéreteit és 1 kötelezettségeit, amelyeket a j testvérpártoknak, a szocialista országoknak, a Szovjetuniónak tett — állapítja meg a CSKP KB-nak a pártalapszer- vezetekhez és a kommunistákhoz intézett levele. asszonyai, lányai kötnek. A képen (1. oldalon) azt látjuk, hogy még kint, a szabad ég alatt vágják egyenlő hosszúságúra a begyűjtött kötegöket. t. gy. Árengedményes H ASZONVAS- KIÁRUSÍT ÁS JANUAR 15-TŐL MÁRCIUS 31-IG a Pest-Bács-Nógrád megyei MÉH Vállalat telepein és átvevőhelyein I5-20% 0S ÁRENGEDMÉNY! Hasionvas és It/a kivitelű l> és U-gerendák, szögvasak, finom- és durvalemezek; lágy horganyzott huzalok; melegen vont csövek 180 mm átmérőtől; betonvasak és koracélok; hidegen hajlított, zárt és nyitott szelvények; műanyaggal bevont keritésfonatok. Vagontételes rendelés esetén a vállalat az árut díjtalanul vagonba rakja. KÖZPONT: Budapest XIII., Rajk László utca 32. Telefon: 494-390. TELEPEK ES ATVEVÖHELYEK: Aszód, Budaörs, Cegléd, Dunaharaszti, Érd, Gödöllő, Pécel, Isaszeg, Monor, Nagykáta, Kiskunlacháza, Nagykörös, Pilisvörösvár, Vác, Szentendre, Szob, Alsánémedi. A népgazdaság 1969. évi fejlődéséről (Folytatás az 1. oldalról.) tése már a tervidőszak elején megkezdődött. Az 1968 elején bevezetett gazdaságirányítási rendszer amellett, hogy biztosította a termelés és a forgalom, valamint az életszínvonal emelkedés folyamatosságát, néhány vonatkozásban már az eddig eltelt viszonylag rövid idő alatt is új, kedvező eredményeket hozott. A gazdálkodás egyik fontos új vonása, amely már 1968. második felében, különösen pedig 1969-ben érvényesült, hogy fokozódott az igények, a kereslet hatása a termelésre. Megkezdődött a termelés ágazati és gyártmány-összetételének — a szükségletekhez igazodó —, módosítása. A termelőágazatok értékesítése ugyanolyan, vagy nagyobb mértékben nőtt, mint termelésük, en- nek folytán a készletfelhalmozódás 1969-ben a korábbi éveknél mérsékeltebb volt. 1969-ben a népgazdaság külső egyensúlya lényegesen javmit. A különböző, ideiglenes és tartós tényezők együttes eredményeként, a kivitel értéke mind a szocialista, mind a tőkés viszonylatban meghaladta a behozatalét, az 1969. évi külkereskedelmi forgalom jelentős aktívummal zárult. (Az 1968. évi egyenleg is kedvezőbb volt a korábbinál.) A tapasztalatok azt bizonyították, hogy a gazdaságirányítási rendszer eredményesen működik. Igazolódtak azok a feltételezések is, hogy az új irányítási rendszer teljes kibontakozásához és zavartalan érvényesüléséhez hosszabb idő szükséges. A gazdasági szabályozó eszközök gyakorlati alkalmazása során megmutatkozott, hogy azok működése elősegíti a központi" célok megvalósítását, de egyesekét közülük tökéletesíteni kell. Az ötéves terv első négy évének, ezen belül az új mechanizmus bevezetése óta eltelt két évnek az eredményei egészében kedvezőek, szerves részét képezik a felszabadult ország 25 éves társadalmi és gazdasági fejlődésének, és egyben szilárd bázist jelentenek a további növekedés számára. 1970. január 1-én az ország lakossága 10,3 millió fő volt, mintegy 340 000 fővel, 3 százalékkal több, mint 1960. január 1-én. (A népszámlálás részletesebb adatairól a Központi Statisztikai Hivatal néhány napon belül külön jelentést ad ki.) Az aktív keresők száma — a folyamatos munkaerő-nyilvántartások szerint — 1970. január 1-én 5,1 millió volt, kereken 400 000 fővel több mint tíz évvel ezelőtt. A 100 keresőre jutó eltartottak és inaktív keresők (pl. nyugdíjasok) száma tíz év alatt 112- ről 104-re csökkent. A foglalkoztatottak száma az utolsó két évben gyorsabban nőtt, mint a megelőző időszakban. A munkaerő iránti kereslet fokozódásában több tényezőnek volt szerepe. Közülük jelentős volt, hogy az iparban és az építőiparban, ahol az összes foglalkoztatottak mintegy 40 százaléka dolgozik, a munkaidőcsökkentésre vonatkozó társadalompolitikai célkitűzés a tervezettnél korábban megvalósult, és ez két év alatt 5—6 százalékkal csökkentette az egy főre jutó munkaidőalapot. A gyermekgondozása segély bevezetése, ill. az azt igénybevevő nők számának emelkedése nyomán is szükségessé vált bizonyos létszámnövekedés. Mindezek mellett a vállalatok termelésük növelését jelentős részben létszámnöveléssel fedezték. A munkaerő iránti igényeket elsősorban az által lehetett kielégíteni, hogy ezekben az években jóval több fiatal érte el a munkaképes kort és vállalt munkát, mint korábban. A foglalkoztatottak számának emelkedésében, különösen 1969-ben nőtt a> szerepük ' a nem teljes munkaidőben dolgozóknak, elsősorban a nyugdíjasoknak. A mezőgazdasági népesség elvándorlása korábban a többi ágazat számára jelentős munkaerő- forrást képviselt. Az utóbbi kát évben az átáramlás lelassult, sőt helyenként visszaáramlás is volt. 1968- ban és 1969-ben fokozódott a munkahelyváltoztatás. Ebben szerepe volt annak, hogy a kilépéseknek a munkavállalóra hátrányos következményei jelentősen enyhültek. A munkahelyváltoztatások többsége a dolgozók kezdeményezésére következett be. 1969- ben többek között az alábbi fontos beruházásokat helyezték üzembe: a Tisza- menti Vegyiművek 8000 to/év kapacitású új mosószergyárát, a Nyíregyházi Gumigyár több új termelőüzemét, a Dunai Kőolajipari Vállalat évi 300 000 to kapacitású új ben- zinreformáló üzemét, a Magyaróvári Timföld- és Műko- rundgyár 70 tonna gőz/óra és 10 MW villamos energia kapacitású üzemi erőművét. Korszerűsítették a Csepeli Vas- és Acélöntödéket és elkészült a Lenin Kohászati Művek új elektroacélművi csarnoka és ívkemencéje. A Dunai Vasműben befejezték az 5000 ms/óra kapacitású oxigéngyár, valamint a könnyűacélszerkezeti üzem beruházásait. A Debreceni Konzervgyárban évi 2000 vagon konzervkapaettás létesült és elkészült a Szigetvári Konzervgyár évi 174 vagon paradicsom feldolgozására alkalmas új üzemrésze. A hűtőkapacitás bővítésére üzembe helyezték a győri új, 1000 vago- nos hűtőházat, a tejellátást javítja a székesfehérvári új 1000 hl tej/nap kapacitású üzem. Megkezdte termelését az Alföldi Porcelángyár hódmezővásárhelyi új 3000 to/év kapacitású háztartási edénygyártó üzemrésze. *— Jelentősen nőtt, különösen a termelőszövetkezetekben, az állatférőhelyek száma. Bővült az ország tároló- és raktárkapacitása. — Átadták a gödöllői Agrártudományi Egyetem új gépészmérnöki karának épületeit. Üzembe helyezték a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Kémiai Kísérleti Intézetét. Ajkán új, nagy művelődési ház^ Zalaegerszegen új közfürdő épült. Komáromban átadták a 320 férőhelyes új állami gyermekotthont. Elkészült a rádió és televízió új irodaháza. — Tovább bővült az egészség- ügyi, szociális, kulturális létesítmények hálózata, ill. befogadóképessége. Átadták rendeltetésének a dombóvári 450 ágyas kórházat. A jobb hírközlést szolgálja a Laki-hegyi adóállomás év közben befejezett rekonstrukciója, valamint a budapesti Lipót és Teréz távbeszélőközpont hálózatbővítési beruházása. Elkészült a Cegléd—Szajol közötti vasútvonal villamosítása, valamint a ceglédi vasúti felüljáró. 1969-ben több új szálloda és motel beruházása fejeződött be a Balaton partján és más fürdőhelyeken. Budapesten az év végén adták át az ország legkorszerűbb új szállodáját, a „Hotel Duna Intercontinental” szállodát. 1969-ben előzetes adatok szerint — kb. 62 000 lakást építettek. Ezzel a harmadik ötéves terv folyamán eddig elkészült lakások száma 247 000- re emelkedett. A mezőgazdaság termelése az 1960-as években — 1965. év kivételével —, évről évre emelkedett és 1969-ben — előzetes számítások szerint 5—6 százalékkal meghaladta az előző évi szintet. 1966—1969. évek átlagában a mezőgazda- sági termelés volumene 15 százalékkal nagyobb volt az 1961 —1965. évek átlagánál. Az 1969. évi növekedést a növénytermelés fejlődése eredményezte, az állattenyésztés 1969-ben nem érte el az előző évit. A két legfontosabb szemestermény, a búza és a kukorica termésmennyisége 1969-ben tovább nőtt és a hazai igények (fogyasztás és tartalékolás) kielégítése mellett, búzáiból exportra is jutott. 1969-ben a búza és a kukorica vetésterülete számottevően nem változott az előző évhez képesít, a nagyobb termés a magasabb termésátlagok következménye volt. A főbb szántóföldi kapásnövények közül burgonyából 200 000 tonnával, 18—20 szár Zalákkal több. cukorrépából kb. 6—7 százalékkal kevesebb termett, 1969-ben, mint az élő- ző évben. Az 1969. évi szőlőtermés — lényegében az előző évivel azonos nagyságú területen —, mintegy 950 000 tonnát tett ki, 14 százalékkal többet, mint a jó termésű 1968. évi mennyiség. A gyümölcstermés is meghaladta 1969-ben az előző évi, és az eddigi legmagasabb, 1967. évi szintet is. Az alma- termés kb. 650 000 tonna voJit, alig valamivel kevesebb az 1967. évi kiemelkedően nagy mennyiségnél. A nyár elején érő gyümölcsfélékből az előző évekhez és az igényekhez képest kevés termett. 1969. december 31-én — előzetes számítások szerint —, a szarvasmarha állomány 1 millió 925 ezer darabot — a sertésállomány 5 400 000 darabot tett ki. Mind a szarvasmarha, mind a sertésállomány kisebb volt az egy évvel korábbinál (92 000, itt. 400 000 darabbal). Az állomány csökkentését a hozamok emelkedése nem ellensúlyozta, ennek folytán az ágazat termelési értéke nem érte el az 1968. évi szintet. Az 1969. december 31-i sertésállomány mind a nagyüzemekben, min d a kis gazdaságokban kisebb volt, nem .csak az előző évinél, hanem a három évvel korábbinál is. A népgazdaság külső egyensúlyi helyzetét nagymértékben befolyásoló külkereskedelmi forgalom egyenlege az utóbbi években — 1966 kivételével — passzív volt. 1968-ban a pasz- szívum jelentősen mérséklődött, 1969-ben pedig nagymértékű kiviteli többletünk volt. A külkereskedelmi egyenleg javulása elsősorban a szocialista országokkal lebonyolított forgalomból adódott, de 1969-ben — évek óta első ízben — a nem szocialista országokkal is aktív külkereskedelmi egyenleg alakult ki. Az élveszületések száma 1969-ben 154 000 volt, valamivel kevesebb, mint az előző évben és 21 000-rel több az 1965. évinél. Az élveszületési arány, amely az 1960-as évek első felében rendkívül alacsony volt, 1966-tól 1968-ig kismértékben emelkedett, 1000 lakosra 1968-ban 15,1 élveszü- letés jutott, 1969-ben pedig 15. A halálozások száma az utóbbi években kissé emelkedett, ami az idősebb korosztályok arányának növekedésével függ össze. 1969-ben 117 000- ren haltak meg, az 1000 lakosra jutó halálesetek száma 11.3 volt. A születések és halálozások különbözeié, a természetes szaporodás 1969-ben kb. 37 000 volt, az 1000 lakosra jutó természetes szaporodás 1961—65. évek átlagában 3,0 ezreléket, 1967—1969. években évi 3,8 ezreléket tett ki. 1969-ben javult a lakosság egészségügyi ellátása. A kórházi ágyak száma 900 darabbal. az orvosoké 800 fővel nőtt az év folyamán. A mozilátogatások száma 1969-ben 82 millió volt, valamivel kevesebb, mint az előző évben. A rádióelőfizetők száma 1969. év végén meghaladta a 2,5 milliót. A rádiókészülékek száma ennél is nagyobb volt, mivel az utóbbi években a táskarádió elterjedésével megnőtt a több készüléket üzemeltető előfizetők száma. Az év végén a televízióelőfizetők száma csaknem 1,6 millió volt. Az 1000 lakosra jutó előfizetők száma az 1965. év végi 82-ről, illetve az 1968. év végi 136-ról 1969-ben 155-re emelkedett.
