Pest Megyi Hírlap, 1970. február (14. évfolyam, 27-50. szám)
1970-02-04 / 29. szám
JAPÁN IS ALÁÍRJA AZ EGYEZMÉNYT A Japán kormány kiedd reggeli ülésén úgy döntött, hogy aláírja a nukleáris fegyverek további elterjedésének megakadályozását célzó nemzetközi egyezményt A kormány üléséről kiadott közlemény hangsúlyozza, Japán utasította washingtoni, londoni és moszkvai nagykövetét, hogy „haladéktalanul” írják alá az atomsorompó- megállapodást. A nyilatkozat ugyanakkor reményét fejezi ki, hogy Franciaország és Kina a közeljövőben szintén csatlakozik a nemzetközi egyezményhez és bekapcsolódik a nukleáris leszerelésről folytatott tárgyalásokba. A hírügynökségek megállapítják, hogy az atomsorom- pó-szerződés aláírásáról született tokiói döntés nyitva hagyja a megállapodás ratifikálásának kérdését. PPP Az 1970-es év első pezsgőszállítmányát kedden indította útnak a Mecsek-vidéki Pincegazdaság. A magyar— jugoszláv kishatárforgalmi árucsere keretében Jugoszláviába szállították a híres „PPP”-t: a pécsi Pannónia pezsgőt. Egy vasúti vagonra való, azaz csaknem ötezer palack félszáraz és félédes pezsgő „lépte át” az országhatárt ez alkalommal. PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! 111 AZ MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS, A MEGYEI TANÁCS LAPJA XIV. ÉVFOLYAM, 39. SZÄM AHA 80 FILLÉR 1970. FEBRUÁR 4., SZERDA A népgazdaság 1969. éwi fejlődéséről Részletek a Központi Statisztikai Hivatal jelentéséből 1969-ben a termelés a népgazdaság valamennyi ágazatában nőtt, emelkedett a lakosság fogyasztása, a felhalmozás, kedvezőbbé vált külkereskedelmi helyzetünk. Az 1969. évi eredmények is hozzájárultak ahhoz, hogy a 3. ötéves terv első négy évében a gazdasági növekedés üteme — a legfontosabb mutatószámok alapján — a tervnek megfelelő, ill. annál gyorsabb volt. A nemzeti jövedelem 1966— 1969-ben átlagosan 29 százaAz ember és hangulata Sok bosszúság, sok kellemetlen perc, óra, nap van életünkben, amit elkerülhetnénk, amire nemcsak, hogy nincs szükségünk, de nem is szükségszerű, hogy legyen. Mindezt elkerülhettük volna, ha: — ha a művezető, a brigádvezető, a csoportvezető, az osztályvezető vagy éppen a főelőadó — tessék tetszés szerint választani —, nem ébred rosz- szul, vagy nem veszett össze szerelmével és nem küldi el durván azt, aki anyagot sürget a munkájához, vagy munkát az idejéhez; — ha az előadó korábban ment volna haza főnöke névnapjáról, és most nem fájna olyan borzalmasan a feje; — ha a portás nem csapja be a kaput a páciens előtt, nem húzza le a portásfülke ablakát, hogy elszigetelje magát attól a nyűgös asszonytól, aki az igazgatóval éppen most akar — szerinte életfontosságú ügyben — beszélni, amikor a porta őrének ott pirul a szalonnája a rántotta alá; — ha a brigádvezető mindenféle magyarázat nélkül nem küldené az állattenyésztőt árkot ásni, oda, ahol a mnnka nem könnyebb, de a kereset az jóval kevesebb; — ha a tisztelt ügyfél, kartárs, lakótárs vagy elvtárs, nem kapna olyan levelet, amelyben az vagyon írva, hogy... ha nem, hát akkor ez meg az lesz, ilyen meg olyan, ezt meg azt von maga után; — ha... De minek soroljam? Sorolja az olvasó, talán talál még példát. De hát nem elég ez? Inkább próbáljuk megtalálni a kórt, megállapítani a diagnózist és megadni a gyógyírt ezekre a tünetekre. Azt mondhatja valaki: emberileg érthető, ha rosszkedvű a művezető, fáradt az előadó, „zárkózott” a portás, „hallgatag” a brigádvezetö, udvariatlan, sértő és fenyegető a tisztelt ügyfélhez címzett levél. Hát meg lehet érteni, persze hogy meg, hiszen mi olyan sok mindent megértünk. De akkor azt is meg kell értetnünk, hogy az ilyen megnyilvánulások, eljárások, elutasítások napokig rontják a megsértett, a megbántott, az elutasított embert! Mindez kihat hangulatára, munkájára, érzékenyebb. Idegesebb lesz, ezért könnyen „törleszt”, és olyan követke» tetésre is juthat, ami amellett, hogy nem igaz, nem helyes, ki fejezetten árt is mindany nyiunknak. „Milyen demokrácia az — mondja az egyik —, ahol nem állnak velem szóba, nem adnak lehetőséget, hogy véleményemet, bajomat elmondjam?” „Minek beszélünk annyit a demokráciáról — mondja a másik — véleménynyilvánítás jogosságáról és szabadságáról, amikor, ha szólni akar az ember, elküldik valahová?” Lám, milyen veszélyes, hamis, általános következtetésre juttathatnak embereket, ostoba kiskakasok, akik úgy kukorékolnak a maguk dombján, hogy más szavát nem lehet tőlük hallani. Ezután már csak egy lépés, hogy azt mondják a megbántottak: nem lehetne, nem mernék ezt csinálni egyesek, ha az igazgató, a tsz- elnök. a minisztérium és a többi jlletékes nem tűrné! íme, így lön a kiskakasból struccmadár, vagy ha úgy tetszik, a bolhából elefánt. Pedig az igazság az, hogy hiába „fentről” a biztatás, a demokrácia, a jog elvi és gyakorlati megfogalmazása, ha „középen” és „lent” ott áll a merev érthetetlenség, a „ki vagyok én?”, a „majd én megmutatom!”, az „én vagyok, aki vagyok”, a „nincs” és a „nem lehet” rideg, magyarázat nélküli kinyilatkoztatása. A tanulság nem új, mégis sokszor kell még ezt ismételnünk. Az ember közösségben él. munkája, hangulata, cselekvése kihat, kihathat más emberre is. Jól vagy rosszul. Az üzem, a munkahely, az egyik ember élete nagyon közel van a másik életéhez. Időnk jelentős részét egymás mellett éljük, — de egyáltalán nem mindegy — hogyan? S ha valaki vissszaél helyzetével, rangjával, vagy hivatalával, ha a portás — elnézést a példáért — becsapja a vezetőhöz igyekvő orra előtt az ajtót, csapjuk be őu tán na is! Megérdemli! Természetesen, ez csak a legutolsó megoldás lehet. Egy kis figyelmesség, udvarias, kedves hang, segitő szándék, jóindulat, mennyire, de mennyire meg tudja könnyíteni az ember életét, munkáját' Nem is olyan nagy dolog c amit ne lehetne teljesíteni! Papp János lékkai haladta meg a második ötéves terv átlagos színvonalát az előirányzott 19—21 százalékkal szemben. Az ipari termelés 1969-ben 25 százalékkal volt nagyobb az 1965. évinél és az 1966—1969. évek átlagában az ötéves terv előírásának megfelelően, évi 6 százalékkal nőtt. Az építőipari termelés volumene 1969-ben 44 százalékkal nagyobb volt, mint 1965-ben, és meghaladta az 1970-re előirányzott szintet is. A mezőgazdasági termelés négy év átlagában a tervinek megfelelően 15 százalékkal haladta meg az előző ötéves időszak átlagát A nemzeti jövedelem növekedéséhez 1969-ben az ipari termelés hozzájárulása mérséklődő, a mezőgazdaság termelése növekvő volt a korábbá évekhez képest. A foglalkoztatottak száma az elmúlt négy évben a tervezettnél nagyobb mértékben nőtt. A termelékenység emelkedése az iparban nem érte el az előirányzott ütemet,' az egy foglalkoztatottra jutó termelés négy év alatt évi átlagban 3 százalékkal nőtt, a tervidőszakra előirányzott évi kb. 4,5 százalékkal szemben. A lakosság életszínvonalemelésére irányuló, öt évre szóló főbb előirányzatok már négy év alatt megvalósultak. A terv azzal számolt, hogy a .lakosság fogyasztása öt év alatt 18 százalékkal nő. Előzetes számítások szerint az 1969. évi fogyasztás kb. 25 százalékkal haladta meg az 1965. évit. A fogyasztás növekedése 1968 ban és 1969-ben kis mértékben meghaladta a nemzeti jövedelem emelkedését, a fogyasztás aránya a felhasználáson belül nőtt. A terv öt évre 9—10 százalékos reálbér-emelkedést és 14—16 százalékos reáljövede. lem-emelíkedésit irányzott élő. 1969-ben a reálbérek kb. 14 százalékkal, a reáljövedelmek kb. 27 százalékkal voltak magasabbal:, mint 1965-ben. A kiskereskedelmi forgalom összehasonlítható árakon az elmúlt négy év átlagában évi 8 százalékkal, ezen belül 1969- ben is 8 százalékkal nőtt. (1961—1965. években az évi átlagos növekedés 5 százalékot tett ki, a harmadik ötéves tervben ennél valamivel mérsékeltebb — 4,5 százalékos — növekedéssel számoltak.) — A szolgáltatások volumenének növekedése 1968-ban is és 1969-ben is elmaradt az áruvásárlásokétól. — 1969. december 31-én a takarékbetétkönyvek száma 3,8 millió volt, a betétállomány összege 35 milliárd forintot tett ki, 14,7 milliárd forinttal többet, mint 1935. éy végén. A népgazdaság ötéves tervben előirányzott növekedési-! ütemnek megfelelő, ill. annál valamivel gyorsabb fejlődése úgy következett be, hogy időközben a gazdaságirányítás rendszere lényegesen megváltozott. Az új irányítási módszereiére való áttérés előkészí(Folytatás a 2. oldalon.) Hazaérkezett a VDK-ból a magyar katonai küldöttség A Vietnami Demokratikus Köztársaságban járt magyar katonai küldöttség — amelyet Csémi Károly altábornagy, a honvédelmi miniszter első helyettese, a magyar néphadsereg vezérkari főnöke vezetett — kedden délután visz- szaérkezett Budapestre. A delegációt a Ferihegyi repülőtéren Kovács Pál vezérőrnagy miniszterhelyettes fogadta. Jelen volt az érkezésnél Hoang Luong, a VDK és Dinh Ba Thi, a Dél-vietnami Köztársaság budapesti nagykövete. PRAGA A CSKP KB levele a kommunistákhoz A csehszlovák pártsajtó kedden nyilvánosságra hozta a központi bizottságnak az ösz- szes alapszervezetekhez és párttagokhoz intézett levelét az 1970-ben lebonyolítandó tagkönyvcserékről. A levél megállapítja, hogy a párt tavaly április óta a válság gyökereinek és következményeinek kiküszöbölésére törekszik, s rövid idő alatt bizonyos rész- eredményeket el is ért. A cél e pozitív vívmányok megszilárdítása és továbbfejlesztése, hogy 1970 a sokoldalú konszolidálás éve legyen. Ezt a célt szolgálja az 1970 első felében végrehajtandó tagkönyvcsere is. Ezt a nagy politikai jelentőségű akciót gondosan, tapintatosan és következetesen kell előkészíteni és lebonyolítani. Határozottan ki kell zárni az adminisztratív munkamódszert, mivel ezzel a feladat elveszítené értelmét, és eszmeileg és szervezetileg egységesnek, szilárdnak kell lennie, hogy folytathassa a marxizmus—leninlzmus elveinek valóra váltását, hogy a szocialista társadalmat a sokoldalú fejlődés útjára vezethesse. Ezen az alapon kívánja előkészíteni a CSKP a párt XIV. kongresszusának megtartását A központi bizottság a terjedelmes dokumentumban részletes elemzéssel a párt elé tárja a csehszlovákiai válság január előtti kialakulásának, és január utáni elmélyülésének okait | Jelenleg — folytatódik a (Folytatás a 2. oldalon.) // •• MEGKEZDŐDÖTT AZ AKADÉMIA KÖZGYŰLÉSE Ma délelőtt a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében megkezdődött az akadémia — sorrendben immár 130. — rendes évi közgyűlése. Rusznyák István elnök megnyitója után Erdey-Gruz Tibor főtitkár terjesztette be az elnökség beszámolóját, amelyben áttekintést adott a magyar tudományos élet, az akadémia fejlődéséről a fel- szabadulást követő negyed században. A megtett utat jól jellemzi, hogy jelenleg százszor annyian dolgoznak az akadémia kutatóintézeteiben, mint 1950-ben. A kutatási költségvetés beruházások nélkül az 1950. évi egymillió forintról már tavaly 400 millió forintra nőtt, a beruházások összege pedig további 300 milliót jelentett. A beszámoló után dr. Ajtai Miklós, a Politikai Bizottság póttagja, a kormány elnökhelyettese szólalt fel. A mai ülésen egyébként átadták az idei akadémiai aranyérmet és az akadémiai díjakat. Délután megkezdődtek a tudományos osztályok ülései. Ma megválasztják az akadémia új tagjait és befejeződnek a tudományos osztályok ülései. Csütörtökön pedig megválasztják az akadémia elnökét, alelnökét és az elnökség tagjait. Döntenek továbbá a főtitkár és főtitkárhelyettesek személyére . vonatkozóan a kormány elé terjesztendő ajánlásról. Aníók az útsz<‘I«‘ii Heggel hófúvás* délben elvadás Mára eső? — Xádvágóknak a hideg a jó Tegnap virradóra záporozni kezdett a hó. Olyan sűrűn esett, hogy járműből nézve a látási viszonyokat is erősen rontotta. Kora reggel vágtunk neki az útnak, hogy eljussunk bécsi országúton, a gyakran hóakadályokat okozó bicskei szakaszhoz. Nem tudni, hogy a véletlen, vagy inkább az eddigi téli megpróbáltatások okozták, hogy az út szélén nem is egy járművel találkoztunk — kényszerpihenőben. Mindjárt a kettős autópálya elején egy Moszkvics furgon vesztegelt törött tengellyel. Vezetője nyilván segítség után nézett, mert ajtói zárva voltak. Két-három kilométerrel távolabb egy Ifa teherkocsi sofőrje próbálta megkeresni a motor hibáját. A Törökbálintra vezető leágazás előtt óriás, sárga darus kocsi pihent kibicsaklott első kerékkel. Itt is segítségre vártak. Bicske felé menet hordta, kavarta a szél a frissen esett puha havat. Az előttünk járó kocsik még jobban megforgatták, majdnem átláthatatlan köddé tették a fehér csapadékot. Kétszer is meg kellett állni, hogy az ablakra ráfagyott és a jégréteggel bevont törlőt megtisztítsuk. Az utolsó métereknél jóformán semmit sem láttunk az útból. Bicskénél jó néhány helyen magasabb volt a hó, mint amennyi rövid idő alatt leesett. Itt már szorgalmasan épített a viharos szél. Visszafelé indulva fokozatosan javult a helyzet s megjelentek a Közúti Igazgatóság hótisztító gépei. Budapestre már egy kocsi széles ségnyi fekete nyomsáv, tehát tökéletesen letisztított pályacsíkon jutottunk el. Az ügyelet gyors volt, s időben célhoz irányította embereit. Délre itt-ott olvadni is kezdett. Vonatkozik ez persze, mindenekelőtt a fővárosra, ahol két- három óra alatt olyan locs- pocs keletkezett a reggeli havazásból, hogy fekete zuhanyként spriccelték a sózott, oldódó saras, piszkos havat a kocsik. Az időjárás-előjelzés szerint ez a hideg-meleg légtömegek játékának köszönhető, (Folytatás a 2. oldalon.)
