Pest Megyi Hírlap, 1970. február (14. évfolyam, 27-50. szám)
1970-02-03 / 28. szám
’ • • •• KÖLTÖZÖTT A HIVATAL A Vác Város Állami Közegészségügyi-Járványügyi Felügyelősége átköltözött a lőtéri tanácsépületből a járási tanács székháza mögötti (Április 4. tér 28.) irodaépületbe. Űj tele- fonszámuk: 12. Ügyfélfogadási rendjük változatlan és azonos a tanács szakigazgatási szerveinek fogadási időbeosztásával. Víz, napfény, vakádó Ma, kedden este hat órakor, a Madách Imre Művelődési Központ 1. emelet 10-es számú vetítőtermében újabb rendezvényre hívja az érdeklődőket a Dunakanyar Fotóklub. Ispáno- vits Gyula budapesti fotográfus Víz, napfény, vakáció címmel tart színes diiavetítéssel kísért előadást A főleg.Balaton környékéin készült, mintegy 200 darab diapozit ívnek külön érdekessége, hogy 6x6 centiméteres méretű diafilmre készült. Az ismer,t fotóművész váci bemutatkozása előreláthatólag nagy sikerű lesz. VÁC I MAPLÚ A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XIV. ÉVFOLYAM, 28. SZÁM 1910. FEBRUÁR 3., KEDD Járásunkban a bűnözés tsökkenő tendenciát mutat \ DR. SZABÓ GÉZA VEZETŐ ÜGYÉSZ TÁJÉKOZTATÓJA A múlt heti járási pártbizottsági ülésen első napirendi pontként a pártbizottság és a végrehajtó bizottság előző évi munkáját értékelte Balogh László első titkár, majd a jelenlevők megvitatták az 1970. évi munkaterveket. Nyokvcméves öregembert bánftalm&zott F. S. Dunakeszin lakik. Ugyanabban az udvarban lakott a 80 esztendős B. J. is. Az öreg egyik délután az udvaron farigcsált, fakanalat készített. F. — érthetetlen módon —, nagy haragra gerjedt és durván rászólt a férfira, hogy hagyja abba a faragást. Szó szót követett. F. berohant a házba és egy csákánnyal tért vissza. Azzal lökdöste az idős öreget, karját ütötte, rugdosta. Az orvosi látlelet szerint jobb síncsonttörést, zúzódást szenvedett. Bíróság elé került az ügy, F. Sándort bűnösnek mondták ki súlyos testi sértésben, öt hónap szabadságvesztésre ítélték, de a büntetés végrehajtását három évi próbaidőre felfüggesztették. Enyhítő körülménynek vették a vádlott büntetlen előéletét, s azt, hogy az eset után kibéikültek. Súlyosbította a körülményeket, hogy idős, 80 éves embert bántalmazott. (p.) Színház, modor, múlt, jelen A Regélő Pesti Divatlap 1844. január 21-i számában olvasom a következőket: „Vácz, ion. 12-kén. Jelenleg egy magyar színésztársaság mulattat bennünket., i A színterem mindig tömve van, csak a helybeli tanuló ifjúság alkalmazkodnék már egyszer csín és társalgási iledékekhez! S ugyan, olly nagy áldozat-e azt a pipát honn hagyni?” Így az idézet, és én egyszerre felvidulok. Lám, több mint száz esztendővel ezelőtt töm- v e volt a váci színterem, a „Szökött katona” előadását végigtapsolta a közönség, amely ugyan — kiderül a későbbiek során —, nem is volt olyan nagyon fegyelmezett. Lehet hát örülnünk a váci múlt sikeres napjain, kesereghetünk is, hogy manapság miár színházjáró aligha van a városban, már ami „honni theátru- munkat” illeti, de megállhatunk egy pillanatra ennél a tanuló ifjúságnál. Ma a nyilvános helyen való viselkedés társadalmilag eddig kötelezőnek vélt szabályait, ama „csín és társalgási üledékeket" bizony vajmi kevés ifjú tartja be. Mintha Illyés Gyula tanító szavai valóban A Dunakeszi Házgyárba FELVESZÜNK kiemelt bérezéssel: vízvezeték-szerelő és hidegburkoló szakmunkásokat, férfi és női betanított, illetve segédmunkásokat. 44 árás munkaidő, minden második szombat szabad, vidékieknek szállás van. Jelentkezés személyesen a Dunakeszi Házgyár Munkaügyi csoportjánál. igazaik lennének, ö ugyanis azt mondja, hogy az apák, a szülők múltbéli befelé fordulása, a múltban alig leledző lehetőség most aztán a gyerekekben visszájára fordítja a sort: így érthető meg egy nemzedék tombolása, úgy látszik, eredeti vérmérsékletéből fakadó szabados és fegyelmezetlen viselkedése. Ahogy a kis cikket elolvasván ígyan morfondírozok magamban, el is feledem „azt a pipát”, amivel meg felnőttjeink füstölték tele a termet, nem éppen a színészek legnagyobb gyönyörűségére. Nos, hát a felnőttek is fegyelmezetlenek voltak a tudósítás szerint. Így most már jobban kezdem megérteni Petőfi nagy ellenszenvét városunk polgárai iránt — amit, sajnos, hahotáz- va ad tudtul az Üti Levelekben — hiszen persze, hogy beszélgettek a szinésztruppok vele fehér asztal mellett, s Vácról jővén a szó, megemlí- j tették a bodor füstkarikákat, meg a renitenskedő diákurakat. Ezt is meg kell azonban írni, mert tanulságul szolgál. Több mint száz év távlatából előttünk a képzelt ellentét: fegyelmezett közönség, zsúfolt színházterem, jó darabok, magas fokú igény és igényesség. Nekünk minderre nagy szükségünk lenne, hogy sugározzák a példa mindenfelé. R. T. Lsnhi', Mikszáth> Butko Ákos kötetek A Művelt Nép Könyvesbolt újdonságai: Universum új száma. — Lenin: A proletárforradalom és a renegát Kautzky. — Nagy Lajos: Pin- cenaplá — P. Féval: A púpos. — Mikszáth Kálmán: A fekete város. — Bárány Tamás: Té- (í vés kapcsolás. — Komor András: A varázsló. — Dutka Ákos: Kallódó dallamok. — Stewenson: öngyilkosok klubja. — Nógrádi: A kerékpár. | — Kiszely István: Sírok, cson- J tok, emberek. — G. E. Clan- | elér: Tétova szeretők. — Kere- i kés: Gyógynövénytermesztés. ! — Vág: A neveléstörténet e.l- ; méleti kérdései. — Sienkie- i wicz: Tűzzel, vassal. — J. Ra- dicskov: Kecskeszakáll. Ezen az ülésen tartott tájékoztatót dr. Szabó Géza vezető ügyész a váci járás közbiztonsági és bűnözési helyzetéről. Elmondta, hogy a közbiztonság helyzetét alapvetően befolyásolja az a körülmény, hogy milyen az állampolgárok személyi és vagyoni biztonsága. Az sem közömbös, milyen a lakosság aránya s a nyugodt munikakörülmények mennyire biztosítottak. Az utóbbi két esztendő statisztikája alapján megállapítható, hogy a helyzet községeinkben, ha nem is egyértelműen kedvező, de a járás területén a bűnözés általában csökkenő tendenciát mutat. Kedvezőtlen körülményként említette a főváros közelségét s azt, hogy nagy a lakosság mozgása: évenként mintegy húszezer a be- és kijelentkezettek száma. Az elmúlt években a tízezer lakosra jutói bűnesetek számát vizsgálva a váci járás alatta volt az országos átlagnak. A bűnügyek össs-száma 1967-ben: 1052, 1968-ban: 887 és 1969ben: 853 volt. Igaz, hogy ezt a statisztikát a törvényalkotás is befolyásolta. Ugyanis a szabálysértéseknél az értékhatárt 200 forintról 500 forintra növelték, tehát a korábban bűnesetnek minősülő magatartást ma szabálysértésként bírálják el. Sajnálatos módon sok a garázdaság (kalauzverés, botrányokr.zás). Általános okozója az ital mértéktelen fogyasztása, sok esetben a közöny, a társadalom be nem avatkozása. A társadalmi tulajdon ellen elkövetett cselekmények száma és súlya is csökkent, kevesebb az okozott kár. A tájékoztatót követően élénk vita alakult ki. A hozzászólók a társadalmi tulajdon védelmének fontosságát, a szabálysértések körüli tapasztalatokat s a tárgyalások nagyobb nyilvánosságát tették szóvá. A pártbizottság az elhangzott beszámolót tudomásul vette és elismerte a járási ügyészségnek a közbiztonság és a bűnüldözés területén kifejtett munkáját. (papp) VÁLASZ: Nem tűnt el a kiállítás, csak... Két héttel ezelőtt „Eltűnt egy kiállítás” címmel beszámoltunk arról, hogy a Dunakeszi Járműjavító művelődési háza az előzetes megbeszélések ellenére nem kapta meg a „Pest megye 25 éve” vándor- kiállítás anyagát. A minap levelet kaptunk dr. Ikvai Nándortól, a Pest megyei Múzeumok igazgatójától. Mint levelében írja, a kiállítást a Magyar—Szovjet Baráti Társaság megyei bizottsága elkérte tíz napra. A társasáig illetékes munkatársa közben szabadságra ment, és — megfeledkezett a kiállításról. Tévesen informálták a kiállítás felelősét, a ceglédi múzeumot is. A történtekért dr. Ikvai Nándor — jóllehet, a kiállítás kaUódásában a megyei múzeumok nem voltak hibásak —, elnézést kér, s egyúttal felajánlja, hogy április közepén a József Attila Művelődési Ház rendelkezésére bocsátják a Pest megye 25 éve anyaglát. ANYAKÖNYVI HÍREK Született: Fleischmann László és Rákóczi Mária: Zoltán, Nagy Zsigmond és Debrecze- ni Erzsébet: Gábor, Ollári Mátyás és Juhász Piroska: Veronika, Rákóczi Lajos és Gal- lambosi Ilona: Ildikó, Kurdi Sándor és Csató Ilona: Krisztina, Csapó Vince és Vajda Erzsébet: Márta, Pőcze Imre és Molnár Veronika: Zsolt, Tárnái János és Csábri Veronika: Veronika nevű gyermeke. Házasságot kötött: Ferjan- csics István Sepa Erzsébettel és Kolozsvári László Kollár Annával. Meghalt: Győri Józsefné szül. Komiszár Teréz (Vác, Burgundia, u. 9.) és Nyári Mária (Vác, Dózsa György út 67.). Esztergom—Kaposvár— Vác: Eseménydús hét vége Víkend, hét vége — az általános szóhasználatban pihenést, szórakozást jelent. Nem mindenki számára. Például Makiári József karnagy keveset pihent az elmúlt napokban. Szombaton az esztergomi Petőfi Művelődési Házban — a Rádió Kóruspódiumának évadzáró hangversenyén — az OKISZ Énekkart vezényelte a közönség tapsa s a rádióhallgatók elismerése mellett. Vasárnap Kaposvárra utazott. A Latinka Sándor Művelődési Házban helyet foglalt a Röpülj páva! című felszabadulási népdalverseny 11. elődöntőjének zsűrijében. Hétfő délelőtt munkahelyén, a Zeneakadémián tevékenykedett. Tanácskozott a Népművelési Intézet munkatársaival. Késő délután vonatra ült, hazautazott Vácra. Este vezényelt a Lenin úti művelődési házban, a Vox Humana próbáján. (p. — gy.) A FŐTÉRI BOROZOROL A Váci Napló a közelmúltban két ízben foglalkozott a főtéri Rézkapu borozóval. Sajnáljuk, hogy a cikkek szerzője nem keresett meg bennünket, mert akkor szóval is tájékoztattuk volna: O Borozónk nem műemlék, nem is szerepel a műemlékek nyilvántartásában. O A borozó belső kiképzésére tervet készíttettünk, ezt az Iparművészeti Lektorátus jóváhagyta, ettől nem tértünk el. O Időközben elkészült a bejárati fénytábla, ezt is a lektorátus hagyta jóvá összhangban a műemlék jellegű térrel. A hóeltakarítás bírálatával egyetértünk. Időközben ezt a kérdést is megoldottuk. Wosznek Rezső ÁFÉSZ, Vác BU. Gyerekkoromban, ha elfelejtettem valahol köszönni, azt mondták: „Bú, ökör jött be kentekhez.” Mindig nagyon szégyelltem magam. Mostanában gyakran tapasztalom, hogy a köszönéssel baj van. Bemegyek egy üzletbe, annak rendje és módja szerint, a napszaktól függően köszönök. Néma csend. A legritkább esetben köszön vissza valaki. Pedig a köszönést nem fogadni, az illemtankönyv szerint főbenjáró illetlenség. A szerkesztőségbe gyakran jönnek ismeretlen emberek. Panaszosok, vagy érdeklődők. Idősebbek és fiatalabbak. Megfigyeltem: a fiatalok az orruk alatt morognak valamit. De a legritkább esetben mutatkoznak be. Legutóbb egy rendkívül csinos lány — egy nagy vállalatunk KISZ-titkára — viharVicinálison Felszálltam a Galgamácsá- ról induló vonatra, hogy Vácra jussak. Jóelőre örültem a kényelmes utazásnak, a meleg kocsinak, s annak, hogy talán a rövid óra alatt még szundikálhatok is egy keveset. Azt reméltem, hogy kellemesen töltöm el utamat Galgamácsá- tól Vácig. De minden elképzelt jó ábránd maradt. Azzal kezdődött, hogy felszállásomkor megtámadott egy sereg dühös liba, és nadrágom szára majdnem a gúnár csőrében maradt. Nagynehezen átverekedtem magamat a sziszegő falkán és megkönnyebbülten kapaszkodtam fel a kocsi peronjára. Azaz, annak csak a maradványára, mert egy csőszkunyhónyi lyuk ékeskedett a padlóján, és a valamikori másodosztályú kocsi folyosója a párizsi barikádokra hasonlított. Kínos-keservesen tudtam csak átevickélni a batyukon, csákányokon és egykét malteros ládán. Nyitnám az ajtót — ha lenne! De nem volt, így a felhőnyi porhóval együtt benyomultam a fülkébe. Odabenn megleltem a fülke ajtaját is: a gondos utasok feltették a podgyásztartóra ... Mellette egy papucsos gyerek ült — fenn a polcon! —, s átszellemült arccal szájharmonikázott. Ügy álltam ott, mint a csodálkozás élő szobra, ámbár ez senkinek sem tűnhetett fel, mert a sűrű füst lila alkonyként borított el, majd elvegyült valami csudálatos törkölyszaggal — többfélével is. Akár egy régész ásatáskor, úgy lapozgattam a szagok között, és próbáltam megfejteni egyik-másikának korát. A sarokban még a múlt heti piac baromfi-szállítmányának „illata” libegett, de a padok alól egy ottfelejtett, száradó karácsonyfa gyantaszaga vert orrba. Ülőhelyem nem volt. Mint egy tengerész, egyensúlyozva billegtem, míg a három kocsiból álló szerelvény zötyög- ve haladt. A mozdony olyan kínosan füttyentgetett a dombok között, min dia nem tudná az utat Vác felé, és ezt a félelmét hangoskodva palástolná előttünk. Nézelődtem a zsúfolt és lármás kocsiban. Az ülések felett — ahol egykor színes reprók díszelegtek — különböző pajzán feliratok éktelenkedtek. Egyikük bicskával mélyen a fülke falába vésve, a másik valamiféle lemoshatat- lan anyaggal felkenve — de mindegyik megragadó természetességgel beszélt az élet in- timebb mozzanatairól. Így döcögtünk a galgamá- csai vonalon, ahol a tájban szerettem volna gyönyörKödni. A bronzvörös tölgyesekben, amelyek egészen a sínekig húzódnak, a keskeny Galga völgyben megbúvó téli árnyakban, az ezüst színű égben, amint markában tartja a kis vicinálist — s az lihegve, prüszkölve végre felgyorsult, amikor egy lejtőre talált... — csankó — zott be. Olyanok is voltak a szobában, akiket nem ismerhetett. Nem vette a fáradságot, hogy megmondja a nevét, hogy bemutatkozzék — kicsoda és mit óhajt? Ma nem tanítanak illemtant az iskolában. Elég baj. De vannak osztályfőnöki órák, ahol a diákokkal a társadalmi együttélés elemi szabályait megismertethetnék. (b.) Az összeírás utolsó ncspfa Az egy hete tartó katonai összeírás ma befejeződik. Azok az 1952-ben született, magyar állampolgárságú férfiak, akik valamilyen oknál fogva nem kaptak idézést; reggel nyolc órától — saját érdekükben — ma még jelentkezhetnek az összeírás helyén: Mártírok útja (fegyveres erek klubja, I. emelet). A qépipan technikum kollégiuma felvételre keres konvha- lányt, takarítót, fűtőt és nyugdíjas női munkaerőt Jelentkezés az Intézet gaz lastlgj vezetőjénél. (Vác, Konstantin tér 6.). (x) FEll'ESZUHK férfi és B£Ői segédíRgarskáíttSíoS lakatos szakmiaakásokat központi, illetve sződligeti telepünkre. Egy műszakos munkaidő. Minden második szombat szabad. Útiköítséget a rendeleteknek megfelelően térítünk. Bér: megegyezés szerint. JELENTKEZES : VÁC, DÓZSA GYÖRGY 53. ÜT i
