Pest Megyi Hírlap, 1970. február (14. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-01 / 27. szám

1970. FEBRUAR 1., VASÁRNAP 3---------------- a nap alatt, leg­| Van új | alábbis az olaj­szakmában lai­kus újságíró számára. Igaz, nem is szakdolgozatot szándé­kozom írni, nem ilyen céllal jöttem Százhalombattára. De mégis, ezt az újat már régein illett volna ismernem. Pedig nem is tudnám számba venni, mily sokszor jártam Százha­lombattán, a DKV-ban. És hit­tem, hogy ismerem az üzemet, ha nem is annyira, mint a te­nyeremet, de meglehetősen jól Botor gondolat volt ezt hinni. Az olajvárost a kijárok, a messziről érkezők csaik lassan, évek alatt képesek megismer­ni. Talán még így sem, hiszen az ifjú óriás minden éjszaka nő egy-két métert Az a páirt- ískolai aforizma jutott eszem­be, amíg Strasser Gáspár munikaverseny-előadó szavait hallgattam az irodában, nos, miszerint A tanár: „Kérem, megismer­hető a világ?” A hallgató: „Igen.?* A tanár: „Mikor?” A hallgató: „Soha, mert a világmindenség időben, és tér­ben végtelen.’’ Az aforizma is túlzás, a ha­sonlat is, és mégis mind a kettőben van valami. Az új pedig (számomra) a következő: a DKV-ban van egy termékforgalmi főosztály. De ez így túl egyszerű. A DKV- mak — és ez az új, amiről nem tudtam — van egy vasúti cso­mópontja, csarnoka. Persze, persze, egy ilyen hatalmas, komplex vállalat minden egy­sége fontos, és tegyük hozzá, minden egysége jól is játssza szerepét az együttesben, mégis most megkockáztatok egy meg­jegyzést, ezzel le nem becsülve a többi egységeket. Azért (a laikus szemével nézve) ez az általam most felfedezett üzem a vállalat szívének aortája. Nem mindegy, hogy az aortá­ban milyen szabadon áramlik ©da-vissza a vér, hogy nyílt-e a pálya, vagy szűkül és zár. Egy rövidke kitérő után bizo­nyítok majd. vezetői és dől ­A DKV gozói válit vállhoz vetve Jubileumi versenyben dolgoz­nak, égnek. Mind a két szó helyénvaló. A vállalat számára a jubileumi versenyév nem­csak az önként vállalt plusz­feladatok megoldását jelenti. Egészen egyszerűen szólva az ország igénye hatalmasra nőtt, és az éhes gyomrú kályhákat, kazánokat, erőműveket, lakó­telepeket jól kell tartani tüze­lőolajjal, fűtőolajjal, háztartá­si gázzal. Napjainkban a tröszt már 3 millió „kuncsaftt­ól tart számon. Szép 'kis vásár­ló hadsereg! Igen, furcsa dolog, de az ifjú óriás profilja mond­hatnánk a szolgáltatás lett. Nagy igények, feszített tem­pó! Hej, nem így volt hajda­nán, azok a szép napok régen elmúltaik a DKV életéből, ami­kor egy-két hónapig tartott mindössze a csúcsidőszak, a hajrá. Márciusban, áprilisban, amikor a traktorok kipöfögtek a földékre, és éhes gyomrukba kellett a nafta, mert másképp az istennek se tettek egy lé­pést se. Ez a feladat is meg­maradt, de ma már a lakosság olajfűtésű kályha mellett me­legszik. Az üzemek nagy része szintén hátat fordított a szén­bányáknak. és szemérmetlenül átpártoltak az olajosokhoz, ol­csóbb, praktikusabb fűtőolaj­jal előállítani az energiát. Ért­hető hát: január 1-től decem­ber 31-ig tort a csúcsidőszak, a hajrá. És ezután minden év­ben így lesz. Itt igazán nem túlzás a versenyláz jelző, meg sem tudnák másképp oldani nehéz feladataikat A szolgál­tatás most a DKV-ban a fel­adatok feladata. Ide csak egy számot A jubileumi évben a desztillációs üzemek brigádjai vállalták, hogy 5 ezer tonnával több tüzelőolajat állítatnak elő. De az abszolút mennyiségű, itt előállított, számokban ki sem fejezhető „folyadéknak” át kell keringeni a vállalat ér­rendszerén. És most próbálok bizonyítani. Itt jön a termék­forgalma főosztály aortaszere­pe. Nem is itt. Hiszen a barát­ság vezetékén érkező olajat is itt köszöntik szeretettel, mert itt lépi át az olaj a vállalat kü­szöbét És innét bocsátják út­jára az olajból készült termé­keiket, hogy vigyék a vállalat jó hírét szerteszét az országba. Természetes hát, hogy most rajtuk a világ szeme, az „aortafőosztály” vezetőin és melósain. -*r Strasser Gáspár átkísért bennünket a versenyirodából — a versenyirodába, mármint a vállalatiból a főosztályéba. Itt Ritter József a versenyfele­lős, ő próbálgatja tágítani a fejünket, ecsetelvén, hogyan is dolgoznak, versenyeznek itt az emberek. Később Szdjj Vince •főosztályvezető. elmondja, szé­pen, tanárosan, hogy a laikus is értse,'mi is történik itt, lát­szólag távol a vállalat többi gyáregységétől. Szóval, itt tárolják a kész­és félkész termékeket azokban a hatalmas hordókban, ame­lyek mellett útközben, eljöt­tünk, és amelyek mellett tá­volról szorgalmas hangyáknak tűntek a köröttük dolgozó em­berek. Ezenkívül: itt, ezen az osztályon a félkész termékeket kész termékekké keverik. Ezek egy részét csöveken Csepelre és Szájaiba, az ÁFOR teleped­re és a szomszédvárba, a Hő- erőműhöz nyomják. (A Hőerő­mű is fűtőolajjal állítja elő az energiát.)--------------------- irdatlan I Hatalmas, | számok­---------------------- kai dobá­lódzunk, amelyekkel a világért sem akarom fárasztani a ked­ves olvasót. Bár ki merné ta­gadni a számok bizonyító ere­jét? Nemcsak egy szál virág, egy szám is tud szépen, szeb­ben beszélni. Tehát a sok közül egy: 19S9- ben 800 ezer tonna tüzelőt és gázolajat szállítottak el innét. Idén 200 ezer tonnával kell többet. És minden, termékből hány százezer tonnát még? És igenis keli, miért kérik, mert kéri az ország. És mindössze kétszáz ember végzi itt a munkát, lényegiében ugyan­annyi, mint 3—i éve. És saj­nos, ugyanazzal a műszaki be­rendezéssel dolgoznak már évek óta. A verseny célja itt termé­szetesen nem lehet más, mint az igények kielégítése. És itt van egy, ami régi a Nap alatt, a mennyiség. A jó minőség mellett a mennyiség nagyon döntő. („Hátha a deszitdltelósok „meggondolatlanul” 5 ezer tonnával többet akarnak, ezt nekünk fogadnunk és továbbí­tanunk kell.”) A főosztály fő törekvése minél többet ki­nyomni a csöveken. Bár a két telep alig leírja már felvenni a termőket. Félő, hogy továbbra is a vasutat keli ,terhelni, hol­ott a MÁV sem nagyon bír­ja már cérnával, nincs már több kocsi, napokig állás vagy éppen torlódás az egész vona­lon. Ezért szocialista együtt­működési szerződéssel próbál­ják megjavítani a helyzetet. A kocsipark a MÁV-é, a csomó­pont az övéké. Itt rendezik, töltik a kocsikat, azután a DKV mozdonyvezetői elviszik egy darabig a szerelvényt, és ott átadják a vasutas kollé­gáknak. íme a szerződés egy rész­lete, beszéljen helyettünk ez. „A DVK Vasútüzem szocia­lista brigádjai vállalják: A kimenő rakott és üres tartálykocsikat utasítás szerint lezárva (dómfedelek, zárszelencék) adjuk vissza a MAV-nak. © Vállaljuk, hogy a ra- kottan visszaadott kocsik számadásai a kocsik besorolá­sának sorrendjében lesznek átadva a kereskedelmi szol­gálatnak. A MÁV mozdonyok ki- __ használása és az állo­mási kocsimozgatási egység­idők csökkentése érdekében havi 20 irányvonatot állítanak össze, illetve, ha ez nem le­hetséges, akkor a feladások Pusztaszaibolra, illetve Buda­pest irányában történnek. A MÁV-állomás szocialista brigádjai vállalják: A kocsik átadása érde­__ kében az érkezett üres ko csikat minőség szerint (fe­héráru, fűtőolaj, motorolajok) szétsorolják. Zárszelence ’ nélküli fe- hérárus, vagy látható műszaki hibás koraikat nem adnak be. O A leadásként kivitele­zők részére érkező rakott kocsikat külön válogatják. A kereskedelmi dolgo­zók vállalják, hogy a DVK hasonló munkakörben foglalkoztatott dolgozóit a ke­reskedelmi utasításokról szük­ség szerint felvilágosítják.” És a szerződést aláírta Ko- csis Imre állomásfőnök, Major László üzemvezető és a szo­cialista brigádvezetők mind- ahányan. A szerződés nem egy stílusbravúr, de a szocia­lista szerződés pontjait be­csülettel betartják. És ez a lé­nyeg. fo­lyik------------------------------- a kü zdelem esőben, sárban, hó­ban, fagyban. Április 4-én külön értékelik az eredmé­nyeket, egyébként év végéig tart a küzdelem, hiszen 1970. mind a 365 napja adja a tel­jes jubileumi évet. Esőben, sárban, hóban, fagyban? Megéri. Az erköl­csi és anyagi megbecsülés egyenes arányban van a mun­ka hősi és küzdelmes, szenve­dő részével egyaránt. És, ha nem is jó mulatság, de min­denképpen férfimunka folyik itt még akkor is, ha nem egy helyen csinos nők végzik. És amíg az emberek beszélnek, amíg járjuk a hideg, húzatos csarnokot, arra gondolok „Olyan kis csepp ez az Aorta Főosztály, amelyben benne ragyog az egész vállalat szor­galmas munkája.” o Versenyeznek, SZÖVEG: SUHA FOTO: GÁBOR Szemes László üzemvezető Mikó Ferencné töltő Dravetz Imréné töltő Göbölös Sándorné figyelő Juhász Ferenc mozdonyvezető Kiss János tolatásvezető t *

Next

/
Oldalképek
Tartalom