Pest Megyi Hírlap, 1970. február (14. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-12 / 36. szám

1970. FEBRUAR 12., CSÜTÖRTÖK vtar MECVKi kJCMop Ülést tartott az Országos Béke tanács Szerdán a Parlamentben filést itartott az Országos Bé­ketanács. A tanácskozáson részt vett és az elnökségben foglalt helyet Jakab Sándor, az MSZMP Központi Bizottsá­gának osztályvezetőj e is. Darvast István, az Országos Béketanács alelnöke körvona­lazta a nemzetközi politika legfontosabb jelenségeit, be­szélt a nemzetközi helyzet ala­kulásáról, majd dr. Réczei íjászló professzor, az Országos Béketanács elnökhelyettese terjesztette elő a beszámolót, «mely taglalta a mozgalom újabb eredményeit és az ügy­vezető elnökség javaslatát az idei békeakciókra. — Homlokterében áll a Bé­ketanács tevékenységének: az európai biztonság ügye. Foglalkozott a beszámoló a vietnami szolidaritási akciók­kal. Az 1970-es program összeál­lításakor figyelemmel voltak a Bóke-világtanács Elnöksé­gének tohartumi ülésén tett ajánlásokra, nevezetesen arra, hogy ez az év jubileumok esz­tendeje. Mozgalmunk is részt vállal a fasizmus felett aratott győzelem és hazánk felszaba­dulásának 25. évfordulója, va­lamint Lenin születésének szá­zadik évfordulójának méltó megünnepléséből. A szovjet, a csehszlovák, a jugoszláv, az osztrák és a román békemoz­galommal közösen határtalál­kozókat szerveznek. Május Sí­én ünnepi ülést szentel az OBT a fasizmus feletti győzelem év­fordulójának. A Lenin-eente- náriumhoz kapcsolódik majd az a tudományos békekonfe­rencia, amelyre novemberben kerül sor az Akadémián: Le­ninnek a békéről szóló tanítá­sai adják a témát ,EMLÉKMŰVÜNK AZ ORSZÁG’ Téglával és erjesztő gondolattal művészettel és látványossággal Emlékművet emelni nem­csak téglából, kőből és ércből lehet. Tervekkel, eszmékkel, fáikkal, sokakat mozgósító gondolatokkal is lehet mara­dandót alkotni. A Hazafias Népfront szentendrei járási bizottsága is közéjük tartozik. Téglával és erjesztő gondolat­tal, művészettel és látványos­sággal építik, emlékművükké avatják szőkébb „országu­kat”, a, járást. Igaz, nincs mindenütt olyan nagyhírű művészgárda s talán a hagyo­mányok szelleme sem nyújt olyan tág teret az eredmé­nyes munkásságnak, mint ná­luk. Amióta megszületett a jelszó, hogy „Emlékművünk az ország”, érdemes megvizs­gálni, mit tettek érdekében. Nemzetiségi járás lévén, gondoltak feladataikra. Saaksaövetkosoti örogvk Már nem megy a munka — nyugdíjuk nincsen Némely községben nemcsak termelőszövet­kezet van, hanem szakszövetkezet is, ami ala­csonyabb fokú társulás, és a régebbi termélő- szöveilikezati csoportból alakult. Néhány esz­tendeje a tszcs tagjai általában még elége­dettek voltak. Elégedettebbek néhol azoknál is, akik a termelőszövetkezetbe léptek. Nagy­jából több volt a jövedelmük. Teltek az évek, a tsz-ek megerősödtek, a szakszövetkezeti tagok ereje pedig gyengült, sokan megöregedtek. Egyre több az olyan, aki már nem bírja, vagy alig bírja a munkát, nyugdíjra, öregségi járadékra pedig igényjo- gosultséga nincsen. Ha gyermeke sincs, aki támogatná, bizony, nagyon nehéz helyzetbe került. ,,'AVm /« a Jiíról kutatni*' — Én még nem értem el a nyugdíjkorha­tárt, csak ez évben töltöm be a 63-ik évem. Különben két esztendő múlva sem kaphatok nyugdíjat, hiszen az nekünk nem jár — hall­gatjuk Scheibin Sándor, a dabasi Törekvés Szakszövetkezet tagjának szavait. Zihálva beszél, levegő után kapkod. Mond­ja, hogy asztmás, reuma is szaggatja, ezt hoz­ta emlékbe a háborúból. Meglátni nehézkes mozgásán, hogy az egészsége nincsen rend­ben. Nem a túltápláltságtól testes, inkább püffedt, amilyen a beteg szívű ember. — Miből élek? Hát erőltetem magam és dolgozom, amíg megy. Tavaly még vállaltam a szövetkezetből 2000 öl kukoricát, meg rétet is kaszálok, részesbe. Van háztáji szőlőm, no, az ugyan nem sokat ad. Naponta 2—3 órát még eldolgozgatok, többre már nem futja az erőmből. Egy lánya van, a ruhagyár dabasi műhelyé­ben dolgozik és 1000 forint körül keres. Abból bizony, nem nagyon támogathatja szüleit. El­vált asszony, gyermeke is van és a férje a tartásdíjjal már régen adós. — Mi lesz, ha teljesen elfogy az erőm? — teszi fel a kérdést önmagának és derűsen fel­nevet: — Tudja, én már megtanultam, nem jó a jövőt kutatni. „Hűt most így vagyok*' — Nyolcvankettő leszek majd augusztus 13-án. hadiözvegy vagyok, férjem még az első világháborúban elesett — kezdi sorolni nehéz sorsát özvegy Balogh Sándorné, szintén a Tö­rekvés Szakszövetkezet tagja. — Házam sincs, csak öröklakásom, a nővérem fiáé a ház többi része. Az meg portás Pesten, az Akadémián. Külön háztartásban, élünk, ma­gamnak én főzök, kis főzeléket, vagy levest. Nagy ritkán levágok egy tyúkot, mert azt tartok párat. Van 700 öl belsőségem és 500 szőlőm. De micsoda szőlő az, kérem? Még az apám ültette, jóformán semmit sem hoz már, felébe se vállalja senki. Kivágni nem engedik, pedig már többször kértem. A kis belsőséget önmaga mér nem képes megdolgozni. Napszámost fogad, így sokat nem hoz neki. Beadott földje után kap évi 366 forint járadékot és másfél éve havi 100 forint segélyt a szakszövetkezettől. Teste törődött, de meglepő szellemi frisse­séggel érdeklődik a világ dolgai után. Tudja, hogy az idős tsz-tagok nyugdíjat kapnak, amit éppen most emelnek fel, és azonfelül a tsz még pénzzel, egyébbel is segíti öregeit. Fel­sóhajt: — Bezzeg, ha akkor tsz-be léptem volna, de azt mondták, jobb a tszcs. Most aztán így vagyok. ★ Búnk Gyula, a Törekvés elnöke elmondja, hogy 260 tagja van a szakszóveikezetnek. So­kan „bejárók”, azelőtt is az iparban dolgoztak és erre a szakszövetkezeti tagnak most is le­hetősége van. Mindössze 40 tag vállal mun­kát a közösben. Sok az idős ember. Közülük körülbelül 50 ipari nyugdíjat kap, de legalább ugyanannyi, ha nem is mindegyik 65 évesnél idősebb, aki nem bírja már a munkát, és nagyon nehéz körülmények között él. — A nyugdíjkorhatáron túllévőknek 100 forint havi segélynél többet nefn adhatunk, nincsen miből. Hiába, a szakszövetkezet nem tsz... Teljes tárgyilagossággal meg kell állapítani, hogy a tszcs-, illetve a mostani szakszövetke­zeti tag szorgalmas munkával megkeresheti a kenyerét. Csakhogy, ha öreg, fáradt kezéből már kihull a szerszám, akkor idős korára sú­lyos megélhetési gondok nehezednek rá. Ma még aránylag nincsenek sokan, de ahogy telik az idő, egyre többen lesznek és gondjaik nem­csak nekik okoznak problémát. A kollektívá­nak, amelyhez tartoznak, és a falunak, ahol élnek, szintén. Sz. E. Fotó: Gábor Júliusban nemzetiségi talál­kozót tartottak Pilisszentlász- lón, körülbelül 1500 ember részvételével. Mivel magukénak mondhat­ják az ország egyik legszebb természeti táját, valóban még a köveket is megmozgatták fejlődése érdekében. Kidolgoz­ták a Dunakanyar nyári kul­turális programját a vendégek szórakoztatására. A telet a la­kosság továbbképzésére hasz­nálták fel. Amióta az ő fel­adatuk a téli politikád oktatás megszervezése, ennek becsü­lettel eleget tették. Nyolc községben hat szövetkezetük 1700 tagja részesült itt világ­nézeti továbbképzésben. A járásiban pezsgő, eleven klubélet fejlődött üd. Egyedül Pomázon hányféle kör, társa­ság működik! Kertklubjuk híre lassan túlnő a járás ha­tárán, kapcsolataikat Budapest felé terjesztik. Egymást érik a kiállítá­sok, a termelési tapaszta­latcserék. Pilisszentkereszten, Pomázon nemzetiségi klubok együtt munkálkodnak a honismereti munka fejlesztésén, Dunabog- dányban „Áprily Lajos” név­vel a nagy költő emlékére irodalmi és művészeti klub alakult Fábián Zoltán író, el­nökségi tag vezetésével. Le­ányfalun „Népfront-klub” fogja át a mozgalmat. A fon­tos kultúrpolitikai munkát végző Mátyás király Múzeum baráti körének megalakítását is tervezik. A járás minden községe részt vesz a megyei tanács és a népfront megyei elnöksége által meg­hirdetett felszabadulási ver­senyben. Az elsők között dol­gozták ki az intézkedési ter­vüket. Hatására legalább negyven százalékkal nőtt a társadalmi munka értéke. Szi­getmonostoron 600, Pomázon 300 ezer forint értékű társa­dalmi munkával vettek részt a január 1-én lezáruló ver- senyszaka&zban. Mennyi terv, elgondolás jö­vőre! Kisebb-nagyobb hozzá­járulások a népfront-mozga­lom kiteljesedéséhez, hogy még inkább átfogja tartós szálaival a gazdag, sokszínű életet. Pomázon tavaszra az első országos kiskert tanács­kozást készítik elő, Szentend­rén közös KISZ—népfront klubot nyitnak. Hatékonyabban akarják támogatni a meglevő honismereti klubokat és szorgalmazni, hogy még több alakuljon. Gondolnak egy szentendrei értelmiségi találkozóra, s megemlékezésre a járási könyvtár 15 éves fennállása alkalmából. Szeretnének a Néprajzi Múzeummal közös programot megfogalmazni a skanzen építésről is. Tavaly Dunakeszin közel négyezer lakóházba jutottak el a Hazafias Népfront képvise­lői, a tanács, és a Vöröske­reszt küldötteivel együtt, hogy felmérjék, tiszta-e az ud­var, rendes-e a ház? Ha azt ír­nánk, hogy sehol sem akadt kifogásolni való. az nem lenne igaz. A legtöbben azonban de­rekasan igyekeznek eleget ten­ni a vállalásnak. Tavaly kerí­tésépítési láz volt a faluban. A községi népfrontelnök sze­rint évek óta nem bontottak le annyi régit és építettek he­lyette annyi új fa, kő, vagy vaskerítést. Megalakult a kertbarát kör és nagy lendülettel dolgoznak. Az Egyesült Dunamenti Tsz segítségével nyesik-permetezik a fákat, ritkítják az elburján­zott bokrokat. A felszabadulá­si évfordulóra különös gond­dal készülnek. Társadalmi munkában — amint az idő en­gedi — rendezik a vasútállo­más környékét: fásítják, ellát­ják padokkal és az egész terü­letet sétaligetté alakítják. Különösen széppé szeretnék varázsolni a főutat, a Tapács- köztársaság útját, amelyen a nemzetközi autóforgalom is le­bonyolódik. Itt a házak előtt végig betonjárda húzódik. A járda és az országutat kísérő árok közötti széles, üres sávot maga előtt mindenki virággal fogja beültetni. Szófiában vendégszerepel a budapesti József Attila Színház együttese A hazánk felszabadulásának negyedszázados évfordulója alkalmából rendezendő ünnep­ségek fényét növeli, hogy az ünnep előtti napokban ven­dégszereplésre Szófiába érke­zik a budapesti József Attila Színház együttese. A színház vendégjátéka április 2-től 9-ig tart. s ezalatt négy előadásra kerül sor. Április 4-én ünnepi bemutatón előadja Illyés Gyu­la: Malom a Séden című da­rabját, amelyet később még egyszer megismétel. Ugyan­csak két előadást tartanak a budapestiek Goldoni: Két úr szolgájából is. Az emberi 1 szerv I ehet-e szervezni azt, ami­^ ben nagy szerepe van az ösztönösségnek, a természetes­ségnek, az érzelmeknek, sőt nem ritkán az indulatoknak is? Lehet-e szervezni az embe­ri kapcsolatokat? Nemcsak le­het, hanem szükséges is! Mert igaz, az emberi kapcsolatok egyik fajtáját, a barátságot, a szeretetet, szerelmet nevetsé­ges erőlködés lenne „szervez­ni”, ám annál szükségesebb e kapcsolatok másik fajtáját, a kisebb és nagyobb közösségek­ben kialakuló, változó, össze- bogozódó és kibomló emberi viszonylatokat okosan irányí­tani. Szükséges, de: nemköny- nyű, s nem egyszerű teendő. Főként ott, ahol még elevenen hatnak fölbomlott, de erős gyö­kerű régi kapcsolatok. Például falun, s még közelebbről: a termelőszövetkezetekben. Több közös gazdaságban — így Foton, a ráckevei járás né­hány termelőszövetkezetében, Cegléden — megkérdeztük: hol, miben látják a közösséget összetartó magot, van-e élesz­tője, serkentője az emberi kap­csolatok elmélyítésének, s ha igen, mik vagy kik azok? A válasz lényege mindenütt azo­nos volt. A kommunisták, a pártszervezet tagjai alkotják azt a magot, mely szilárd erő­vel vonzza maga köré a töb­bieket, s éppen ezért az embe­ri kapcsolatok kovásza is ez a mag. A válasz lényege minde­nütt azonos volt, az indokolás azonban erősen eltérő. Egyik helyen arról beszéltek, hogy a szövetkezet nehéz napjaiban, amikor az elemi csapásokat, a tavaszi áradást követő nyári jégverést a kapkodó vezetés melléfogásai tetézték, a kom­munisták voltak azok, akik azonnal talpra ugrottak, s nem tűrték a közösséget károsító dilettantizmust. Másutt arra hivatkoztak, hogy a párttagok a taggyűléseken mindazt szó­vá teszik, amit napról napra a többiekkel együtt dolgozva hallanak, tapasztalnak, s nem­csak beszélnek, hanem intéz­kedéseket is követelnek. Volt, ahol a légkört, a nemes értel­mű baráti szellemet említet­ték, azt, hogy otthon érzik ma­gukat mindannyian a közös­ben, s e légkör kialakítói — nehéz csatakiban —, erősítői a kommunisták voltak. pgy-egy közösség érzékeny műszerként reagál mind­arra, ami benne s körötte vég­bemegy. Figyelni a sokirányú mozgást, s szükség szerint csil­lapítani vagy éppen serkente­ni a lendületet, mérsékelni vagy növelni a reagálás nagy­ságát csak józan, higgadt fő­vel lehet. A termelőszövetke­zeti pártszervezetek nagy ré­szét ma már olyan kommunis­ták alkotják, akik képesek er­re. Hozzátehetjük: keserves küzdelmek, lassan beérő ered­mények vezettek idáig. Hiszen éppen tíz esztendeje, hogy a falu szocialista átalakításának történelmi fordulója elérke­zett, s beletelt két esztendő, mire maguk a formai, szerve­zeti keretek egy-egy község­ben, faluban létrejöttek. A kö­zös munka megkezdése, a ve­zetési tapasztalatlanság, az em­berekben rejlő bizalmatlanság legyűrése nehéz terheket rótt kapcsolatok ezője azok vállára, akik a párt tag­jaiként az első sorban álltak. Embert, hitet próbára tevő évek voltak ezek. s éppen ek­kor kovácsolódott ki azoknak a láncszemeknek a többsége, melyek ma már szorosan ösz- szefűznek volt zsellért és kö­zépparasztot, agrárproletárt és húszholdas gazdát. A kovácsok a kommunisták voltak, ám sű­rűn maguknak kellett vállal­niuk az üllő, a kalapács, sőt, a tűzben izzó anyag szerepét is. Akkori helytállásuk a mai eredményekben gyümölcsözik, mai tetteik a holnaphoz for­málnak alapot. Gazdag tapasztalatukkal a hátuk mögött indulhatnak te­hát napról napra harcba a közös gazdaságok kommunis­tái. Harcba,? Igen. Az emberi kapcsolatoknak ugyanis az a legfőbb jellemzője, hogy csak tettekkel, s nem ráolvasással alakíthatók. Tenni pedig leg­többször: harc. A bajvívó ügyessége, szívóssága kell pél­dául ahhoz, hogy a békétlen­ség, a légkört mérgező irigy­kedés, pletykálkodás sűrűn kí­sértő árnyát legyűrjék A hegymászó kitartása ahhoz, hogy újra meg újra tényekkel bizonyítsák a fejlettebb, gyor­san változó agrotechnika elő­nyeit, hasznát, s azt, hogy a gépek nem eszik el senki elől a kenyeret, s a szakemberek növekvő száma nem luxus, ha­nem elengedhetetlen. A bir­kózó rugalmassága ahhoz, hogy kétvállra fektessék az el­bizakodottságot, a vezetők né­melyikének hajlandóságát ar­ra — ami sajnos, nem ritka, mert a beszélgetéseken is sű­rűn emlegették —, hogy ax eredményeket a maga szemé­lyes sikerének és tulajdoná­nak tekintse. C okféle vért, fegyver, sisak ° szolgál alkalmatosság­ként a siker reményével foly­tatott küzdelemben, a döntő mégis az, kik és hogyan for­gatják ezeket az eszközöket A munkacsapat és brigádmeg­beszélések — mint történik ez például Dánszentmiklóson —, a küldöttgyűlések és közgyűlé­sek, a vezetőségi értekezletek* a pártcsoportok összejövetelei* a taggyűlések — sokféle fórum kínálkozik arra, hogy a közös­ség kovászai, a kommunisták kisebb és nagyobb ügyekben a hangjukat hallassák, kifejtsék véleményüket. Az okos tapin­tat, a szigorú számonkérés, a baráti tanács, az elvtársi fi­gyelmeztetés néhány a lehet­séges módok közül e fórumok kihasználására. Ott lenni min­denütt, tudni mindenről, kivá­lasztani a fontosat, s érdem­ben dönteni róla: a szövetke­zetben dolgozó kommunisták legfőbb teendője. Ez lenne az emberi kapcso­latok szervezése? Igen. S az is, hogy emberi gond, baj, esen- dőség ne maradjon észrevétle­nül. A közösség valamennyi tagja előtt nyilvánvaló legyen: nem egy szál magában áll, ha­nem társak, támogatók, bará­tok. közös célokért fáradozók seregében. Olyan közösségben, ahol sok fontos dolog van, de az a legfontosabb: amikor kell, egyszerre mozdulnak, mert egyet akarnak. M. O. Fával, virággal ünnepelnek

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom