Pest Megyi Hírlap, 1970. február (14. évfolyam, 27-50. szám)
1970-02-01 / 27. szám
2 1970. FEBRUAR 1., VASÄRNAP Nyilatkozat a pályaudvaron Félórás sajtókonferencia: Safeguard-os (Folytatás az 1. oldalról.) szilárd elhatározása, hogy együttműködésünket továbo szilárdítjuk bővítjük minden területen, ahol az nemzetközi harcunk szempontjából szükséges, s a két nép érdekeinek megfelel. — Munkánk legfőbb elbírálói természetesen nem mi magunk vagyunk, mégis szeretném elmondani, hogy a látogatás légkörével és eredményeivel nagyon elégedettek vagyunk. Mint ismeretes, Fock elvtárssal együtt viszonylag rövid idő alatt másodszor jártunk Berlinben. Tavaly október elején ugyanis részt vettünk a Német Demokratikus Köztársaság fennállásának 20. évfordulója alkalmából rendezett jubileumi ünnepségeken. Mind az akkor szerzett benyomások, mind a mostani megbeszélések, találkozások tapasztalatai igen jók. A Német Szocialista Egységpárt, a Német Demokratikus Köztársaság egész dolgozó népe — természetesen a saját viszonyainak megfelelő konkrét célokkal és módszerek alkalmazásával — szervezetten, céltudatosan dolgozik a politikai munka, a gazdasági építés területén, a kultúra fejlesztésén, a közgondolkodás formálásán egyaránt. Eréllyel, célratörően, igen komoly eredményekkel dolgoznak nagy szocialista céljaink eléréséért. Közös elveinkből, kölcsönös érdekeltségünkből fakad, hogy nagy örömmel töltenek el bennünket a Német Demokratikus Köztársaság imponáló eredményei, s azt tartjuk, hogy az NDK-ban elért sikerek a mi népünk erőit növelik. A tárgyalásokról szólva Kádár János hangsúlyozta: — Természetesen, arra törekedtünk, hogy sorravegyük kétoldalú kapcsolataink legfontosabb kérdéseit. Kölcsönösen tájékoztatást adtunk az országainkban folyó szocialista építőmunkáról és sok időt szenteltünk a kapcsolatok kanikrét kérdéseinek, hiszen ez is alapja a tapasztalatcserének. Kölcsönösen, és ismételtein nagy meglepetéssel állapítottuk meg — bár egyes .területeken más-más módszerekkel dolgozunk —, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt és a Német Szocialista Egységpárt a szocializmus építésének ról, hogy öt év alatt körülbelül 60 százalékkal kell növelnünk a forgalmat. Akkoriban ez nagyon soknak tűnt, most azonban — bár még nem értünk az ötödik esztendő végére —, megállapíthattuk, hogy az előirányzatot túl fogjuk szárnyalni. Ismeretes azonban, hogy a szocialista országok gazdasági együttműködésében ma már nem elégedhetünk meg az egyszerű áruforgalommal — bizonyos értelemben tovább kell lépnünk. Eminek szellemében foglalkoztunk az együttműködés sok konkrét kérdésével. Érintettük a közösen végzendő tudományos, műszaki kutatómunkát is, különösen a modem híradástechnika, a vegyipar területére vonatkoztatva. Ezekben az ágazatokban kölcsönösen előnyösen fejleszthetjük a kapcsolatokat, kooperációt és speciali- zálást valósíthatunk meg a termelésben, ami mindkét ország számára nagyon előnyös, és gyakorlatilag segítheti elő a fejlődést. Bővíteni és fejleszteni akarjuk — és tudjuk — a két ország kulturális kapcsolatait is. Az előbbi témával ösz- szefüggésben különösen nagy jelentőségű lehet az együttműködés felsőoktatásiban és a szakemberképzésben. Felsőoktatási intézményeink kapcsolatai egészségesen fejlődnek, s meg kell mondani, hogy a Német Demokratikus Köztársaságban az oktatás és a képzés színvonala magas, úgyhogy igen sok, számunkra hasznos tapasztalatot szerezhetünk. — Meg akarom még említeni, hogy formális szerződéseket, megállapodásokat nem írtunk aiá, nem is ez vált a cél. Arra törekedtünk, hogy áttekintsük és megállapodásra jussunk azokban a kérdésekben és feladatokban, amelyek a két párt és kormány napirendjén szerepelnek, s amelyekben előre kívánunk lépni. — Mind a hazai, mind a külföldi sajtó összefüggésbe hozta látogatásunkat kontinensünk egyik nagyon időszerű problémájával, az európai biztonság ügyével és a két német állam kapcsolatával. — Mély meggyőződéssel hangoztatták: megalapozottnak, jogosnak tartjuk azt az igényt, hogy az európai biztonság érdekében a Német Szövetségi Köztársaság vezetői vegyék tudomásul a realitásokat, mert csak ezen az úton- módon tudnak hozzájárulni — ha szándékukban, van — az európai népek biztonságához, a kontinens országainak békés egymás mellett éléséhez, kapcsolataik fejlesztéséhez, ide értve az NDK és az NSZK közötti viszonyt is. — Támogatjuk az NDK-nak azt a jogos igényét, hogy a Német Demokratikus Köztársaságot teljes mértékben, nemzetközileg hatályosan ismerjék el. Ami a nyugatnémet kormány magatartását illeti, a magunk részéről szeretnénk hinni, hogy az általa hangoztatott ígéretes szavak válóban a helyzet megjavítására irányuló őszinte törekvést takarnak. A probléma megoldásában azonban más kiindulópont és megoldás nem lehetséges, csak a két német állam teljesen egyenjogú és nemzetközi érvényű kapcsolatainak a kiépítése. — A Német Demokratikus Köztársaság léte, ereje és fejlődése nagy jelentőségű a magyar nép harca, szocialista céljai és biztonsága, sőt ezen túlmenően Európa valamennyi népe szempontjából. Most is érvényes és a jövőben még inkább bizonyossá válik: Európa minden népe számára fontos és kedvező tény, hogy a Német Demokratikus Köztársaság megalakulásával létrejött az első német munkás-paraszt állam, német földön valósággá válik a szocialista eszme, s bé- kesaerető, erős, szocialista állam épül. — Azt hiszem, minden gondolkodó ember megérti, belátja, milyen rendkívül nehéz feladatot kellett megoldaniuk a Német Demokratikus Köztársaságban dolgozó kommunistáknak, a szocialista rendszer híveinek. Nemcsak barátaink ismerik el, az ellenség is kénytelen megállapítani, hogy nagyon nehéz körülmények között, nagy nehézségek leküzdése árán, hatalmas munkával teremtették meg a Német Demokratikus Köztársaságban mindazt, amit létrehoztak. A helyzet azt mutatja, hogy a következő esztendők is az NDK további fejlődésének évei lesznek — meggyőződésünk szerint Európa népeinek hasznára és javára. Nyilatkozatának befejező részében Kádár János arra utalva, hogy a közvélemény növekvő érdeklődéssel kíséri a nemzetközi élet eseményeit és élénken érdeklődik a különböző delegációk utazásai iránt, kijelentette: a bővülő nemzetközi kapcsolatok építése, ápolása, immár elengedhetetlen része a párt, a kormány műm kajának, gazdasági és tömeg- szervezeteink tevékenységének. — Munkám, sorsam úgy alakult, hogy elég gyakran képviselem hazánkat, dolgozó népünket, a magyar kommunistákat nemzetközi síkon. Természetes, hogy ilyen alkalmakkor tó ugyanazt képviselem, amit itthon vaillok, hiszen álláspontunk, bárhol vagyunk is, ugyanaz. A Magyar Szocialista Munkáspárt és a Magyar Népiköztársaság az utóbbi időszakban bizonyos .szerepet tölt be a nemzetközi kommunista mozgalomban, a nemzetközi életben. Hogy a jövőben milyen súlyú tényezői leszünk a nemzetközi életnek, az továbbra is attól függ, miként állunk helyt, hogyan dolgozunk idehaza és a nemzetközi politika porondján. Remélem, az idei évben, amely sok szempontból jelentős és kiemelkedő esztendőnek ígérkezik — hiszen erre az évre esik félszabadulásunk 25. évfordulója, a Lenin centenárium és más jelentős esemény —, további tettekkel gyarapítjuk azt az erkölcsi tőkét, amelyet az ilyen nemzetközi találkozók jelentenek számunkra. — Amit a látogatásból hasznosítani lehet, a gyakorlati munkában fogjuk majd gyü- mölcsöztetni — fejezte be nyilatkozatát Kádár János. Nixon elnök magyar idő szerint péntek éjjeli sajtókonferenciáján bejelentette: az Egyesült Államok, a korábbi tervekkel ellentétben, az idén megkezdi a Safeguard rakétaelhárító rendszer második szakaszának kiépítését is. Az elnök Vietnammal kapcsolatban azt mondotta, „ha az ellenség veszélyezteti a kivonás ideje alatt az amerikai csapatokat, nem habozik majd az eddiginél keményebben alkalmazni a rendelkezésre álló eszközöket”. Nixon kilátásba helyezte, hogy az USA egy hónapon belül dönt az izraeli kormány fegyverigényéről, és válaszából világosan kitűnt, hogy kész a kérés pozitív elbírálására. A Safeguard ellenrakéta- rendiszer úgynevezett második fázisával kapcsolatban elmondotta : a rendszer első fázisa a? amerikai Minuteman-rakéták védelmét szolgálja, a második szakasz „korlátozott területvédelmei” biztosít, „kisebb atom- hatalmak, például a kommunista Kína” esetleges nukleáris támadásának elhárítására. Mint jelentettük, a kormány az idén másfél milliárd dollárt kíván erre a célra fordítani, s a kongresszus áltál elfogadott terven felül két újabb támaszpontot kíván létrehozni az ellerarakéták kilövőhelyeinek céljaira. Nixon nem bocsátkozott részletekbe, hanem azt mondotta, hogy Laird hadügyminiszter harminc napon belül ismerteti majd a terveket. Az elnök szerint elsősorban politikai döntésről van szó, amely majd távlatokban érezteti hatását, és „alátámasztja az Egyesült Államok külpolitikáját a Csendesóceán térségében", mert „nem teszi lehetővé tíz év múlva a nukleáris zsarolást az Egyesült Államokkal vagy szövetségeseivel, például a Fülöp-szige- tekkel szemben”. „Reméljük, hogy ez ideig sikerül némiképpen megjavítani kapcsolatainkat a kommunista Kínával” — mondotta az elnök, de kijelentette, hogy a rakétarendszer kiépítését feltétlenül szükségesnek tartja. Emlékezetes, hogy az amerikai szenátus tavaly csak minimális többséggel fogadta az első szakasz kiépítésének tervét, s az elnök ígéretet tett a program lelassítására, most viszont a gyorsításra törekszik. A közel-keleti helyzetről szólva Nixon azt mondotta, hogy az Egyesült Államok „nem arab párti • vagy Izrael párti, hanem békepárti”, s „a terület népei békéjének és biztonságának megszilárdítására törekszik”. Azzal kapcsolatban, hogy a Líbiának nyújtott francia repülőgép-szállítások után Izrael újabb fegyvereket követel, Nixon kijelentette: megvizsgálják ezt a kérést, „annak a fenyegetésnek megfelelően, amelyet más országok jelentenek Izrael számára'Olyan mértékben teljesítjük a kérést, amilyen mértékben megítélésünk szerint szüksége van e fenyegetés elhárításához”- — mondotta. Nixon utalt arra, hogy a Líbiának nyújtott francia fegyverszállítások „gondot okoznak” Washingtonnak, különösen azért, mert ez kihat a francia—amerikai kapcsolatokra. „Egyik legnagyobb vívmánynak” minősítette a francia—amerikai kapcsolatokban bekövetkezett javulást, amely főként arra terjed ki, hogy az eltérő álláspontokat — mint amilyenek a NATO és a Kö- zel-Kéiet kérdésében állnak fenn — bővebben megvitatják. Nem volt hajlandó azonban megmondani, hogy Pompidou elnök jövő hónapi látogatásán ezek a kérdések hogyan szerepelnek majd a tárgyalások napirendjén. Belpoli tikai kérdésekről szólva Nixon elsősorban az amerikai gazdaság problémájával foglalkozott. Elismerte, hogy az infláció üteme a múlt évben volt a legnagyobb, de azt mondotta, hogy ezért még az előző kormány intézkedései felelősek. Kilátásba helyezte, hogy a kormány „kiegyensúlyozott költségvetéssel” áll elő, s ezzel segíti elő az infláció lelassítását. Nixon hangoztatta, reméli, nincs szó recesszióról az amerikai gazdaságban. Egyéb belpolitikai kérdésekről szólva elismerte, hogy a kormány egyelőre nem vívott ki népszerűséget az amerikai négerek körében, de azt mondotta, bízik abban, hogy intézkedéseivel, nem pedig szavaival vívja majd ki a négerek bizalmát. A félórás sajtókonferencián Nixon 18 kérdésre válaszolt. CSAK RÖVIDEN ANATOLIJ NOVIKOV szovjet zeneszerzőt a Szovjetunió népművésze címmel tüntették ki. A 73 esztendős Novikov sokat tett az orosz zenei folklór népszerűsítése érdekében. ALEXANDER DUBCEK, Csehszlovákia új ankarai nagykövete átnyújtotta megbízólevelét Caglayangil török külügyminiszternek. í CHARLESTON (DÉL-KA- | ROLINA) kikötőjében a sűrű ködben zátonyra futott a Nathaniel Green nevű amerikai atommeghajtású tengeralattjáró. A kikötőben a forgalom szünetek Az anyagi kár nem jelentős, a hajó 132 főnyi legénységét semmiféle veszély nem fenyegeti. $éhoz,. ggmsissmss alapelveit illetően elvi közösség fűzi össze. Különösen sokat foglalkoztunk a gazdasági építés kérdéseivel, amelyek döntő szerepet játszanak szocialista céljaink mielőbbi elérésében, a dolgozó emberek életének megjavításában. Tanácskozásainkon az együttműködés úgyszólván minden területét érintettük. A Magyar Népköztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság között egészséges, széleskörű és évről évre fejlődő együttműködés alakult ki. Örömmel nyugtáztuk, hogy az utóbbi időben évről évre 12 százalékkal növekedett a két ország közötti áruforgalom. Éppen öt esztendővel ezelőtt tárgyaltunk német elvtársainkkal arKözületek, villanyszerelők! ÜJ VILLAMOSSÁGI SZAKÜZLET FŐvilOSI Bp. VI., Rudas László u. 27. Telefon: 313-733. Szerelési cikkek, vezetékek, ipari világítótestek A Nyugati pályaudvar mellett! j. Kedden váratlanul felkeresett De- ső Kálmán, egy ismeretien tisztteL Gallai, mondta hangosan a köpcös hadnagy, kínálás nélkül a székre tottyant lomhán, és neveletlenül köpködni kezdett maga elé. Desőnek nagyon megörültem. Fél éve, vagy több is, hogy utoljára láttam. 1942 októbere óta egyvégtóben kint van a fronton, csak kétszer vagy háromszor engedték haza, kurta szabadságra. — Hát élsz, öreg fiú? Nem vettem észre mindjárt, mi olyan idegen benne. Szótlanul járkált, köpenyét gombolta, minden fordulóban elidőzött szeme az íróasztalom sarkán álló szobrocskánál. Végre kezébe is vette a zsírkőből faragott, esetlen, üres arcú Buddhát, de nem jutott róla eszébe semmi. Vagy talán nem is látta, csak nézte. — Ócskásnál akadtam rá, mindenféle kacat között. Hülyeség. Nemhogy Keletet nem látta, Soroksárt se. Valami suszter kínlódta össze ráérő órájában. De hát izgága fráter vagyok, hiszen tudod: afféle pengős szuggeszciónak vettem meg, hátha eltunyulok tőle, de csak bosszant, ahányszor ránézek. Vártam, most majd elmosolyodik. Tulajdonképpen erre vártam kezdettől fogva, éppen ez hiányzott belőle: fukar, száraz, magabiztos mosolya, mellyel egyszeriben átlendülhettünk volna létünk kényszerű hézagain, ott folytatva mindent, ahol legutóbb abbahagytuk. Lehet, hogy az embereket, végső soron, tulajdonságaik szerint raktározzuk el magunkban. De amitől bármikor és elevenen idéződnek fel bennünk, aiz sosem tulajdonság. Csak vonás. Nézés, kézmozdulat, epitheton mosoly, vagy csak egy indulatszó, amely azonban annyira sajátos és utánozhatatlan, hogy csak egyvalakié lehet. A gimnáziumban közülünk senki se tudta olyan biztosan, hogy mire készül, mint Deső. Minden év végén, az önképzőkör záróülésén, ilyen dolgozatokkal állt elő: Gáld a magyar államalapítás korában, Gáld a tatárjárás után, Gáld a török hódoltság idején, Gáld hozzájárulása a Rákó- czi-szabadsághaxchoz. Nyolc év alatt keresztül-kasul túrta városkánk történetét, meglepően okos, koravén, lehiggasztott logikájú dolgozataival, s bár mi néhányan épp azt keveselltük bennük, ami nélkül a történelem nehezen emészthető adathalmaz, az újrateremtő képzelőerőt, Deső a nyolc dolgozatával városi közüggyé tudta tenni, hogy neki történeiemta- mári diplomát kell szereznie. Megszavazták neki a stipendiumot, félárva lévén, kisebb-nagyobb segélyekkel dugták mindvégig: ördög tudja, talán a legbutább városatya is azt remélte, hogy Deső révén belépőt válthat a gáldi halhatatlanságba. Jelzem — Deső minden harmadik- negyedik mondatát ezzel a tanárosan nagyképű szóval kezdte —, jelzem, más feltevésekkel is találkoztam, bizonyítani azonban csak a_zt lehet, amit bátor voltam előadni. És elmosolyodott, zsugori vígsággal, okosan, szinte kihívóan, na gyerünk, ki mer vitatkozni. Nékem ez az egzisztenciacsináló, kívülről öntett, belül azonban — gondolom — mindig aggódó, izgatottan védekező mosoly volt maga Deső. Szidtam, irigyeltem, csúfoltam a mosolyát, de szerettem. Mégse lett történelemtanár. Vagyis az lett, megszerezte oklevelét, de nem tanított egy napig sem, azonnal kivitték a frontra. — Adj egy pohár vizet — mondta. Gallai fészkelődött, száját nyalta. — Más nincs? Konyakkal kínáltam őket Deső levetette köpenyét meleg volt az irodáiban. Üj zubbony volt rajta, szalagzsinórján valamennyi kitüntetése: arany és ezüst vitézség: érem, Signum Laudis a kardokkal, elsőosztályú vaskereszt, sebesülési érem, és még valami. — Kicsípted magad. Házasodni indulsz? Nem igaz, hogy nincs fantáziája. Mindig volt Akkor is, amikor pedáns dolgozatait gyártotta. Tavaly tavasszal, húsvét vasárnap, első szabadságán volt itthon, az Ájban sétáltunk, a parkká szelídített gáldi kiserdőben (nyolcvan éve még betyárok ijesztgették itt, álljt kiabálva, a Budára tartó vásárosokat, onnan kapta a nevét) egyszercsak nyersen félbeszakította a háború alakulását variáló, tudálékos elmefuttatásomat. „Hagyd abba, majd a Polgári Körben, ott kedvedre fecseghetsz. Hát nem érted? Bennem is erős volt a kísértés, lengjek csak, mint az inga, tőlem független törvény szerint. Nem az enyém a felelősség. Azé, alti elindított. Végig kell csinálni, parancs szerint, aztán jöhet, ha elkerülhetetlen, a szembenéző eszmé- lés. Akár a frontregények ismerős és elmaradhatatlan figurájánál, a gyanútlan katonánál, aki csak a végén érti meg, miféle disznóságokba vitték bele. Akkor aztán felnyílik a szeme, és eltökéli, hogy soha többé. Ez a fickó rendszerint megnyeri a tisztéit közönség tetszését. Jámbor tudatlansága felmenti a cinkosság gyanúja és a tagadás kötelezettsége alól. Kései lázadása is, a már megvert erőszakkal szemben, oly megindító, hogy ünneprontóvá teszi az aggodalmas kérdést: mit cselekszik majd, ha az erőszak újból jelentkezik? De én nem, ezt én így nem... — A kísértéssel lépést tart a szégyen. Semmi sincs, amitől ennyire félnék: tudod, apámmal a szégyen végzett. Ha nem hiszek az eredendő bűnben, még kevésbé hihetek az eredendő tudatlanságban. Ne érts félre, ebbe a zűrzavarba nem köny- nyű belelátni! Végre is Trója óta sok minden történt. Hogy mást ne mondjak, Heléna szép kezét felváltotta az igazság. Legalább annyiféle, ahány a küzdő felek száma. A korrekt töprengésnek nincs könnyű dolga, ha tetten akarja érni a kendőzés művészetét. De a háború nemcsak zűrzavar. Tűz. Leégeti a legtarkább madár tollazatát is. Gyere- hovőban vagoníroztak ki minket. Még jól körül se néztünk, a menetbe készülődő zászlóalj tüzet kapott a falu széléről. Gyér tűz volt, néhány puskából, egy-két géppisztolyból, éppen csak meglegyintett bennünket. Ijedt kiabálás: partizánok! Azok voltak, de lehet, csak közölni akarták velünk, hogy tudnak rólunk. Nem sebesült meg senki. Va- zulay őrnagy zászlóaljparancsnok azonban lelket akart verni a megszeppent társaságba, megtorló támadást rendelt el a falu ellen. (Folytatjuk) t » (
