Pest Megyi Hírlap, 1970. január (14. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-13 / 10. szám
4 PEST MECVEI '^Chiap 1970. JANUÁR 13., KEDD NEKROLÓG HELYEIT Egy nagy művésszel megint szegényebbek lettünk. Latabár Kálmán, milliók kedvelt La- tyija nem nevettet meg többé senkit. Amíg itt volt köztünk, miként apja, nagyapja, dédapja, a legnagyobb feladatra vállalkozott: mosolyt csalná az emberek arcára. Nagy komikus volt, méltó a nagyszerű Latabár-ősökhöz. A hír szűkszavú: Latabár Kálmán hatvannyolc éves korában meghalt. A halál fájdalmas és lehangoló. Mégis, vannak emberek, akiktől búcsúzni is csak derűsen szabad. Latabár Kálmán is ezek közé tartozott, Ezért, nekrológ helyett, hadd idézzem fel vele való találkozásaim derűs, szívet melengető emlékeit. Srác koromban — filmjeiből jól ismertem már — a véletlen ■hozott össze Latabár Kálmánnal. Az egyik háborús decemberben. A Garay téri piacon. Azaz pontosabban a Cserhát utcában. Ott árulták akkoriban a karácsonyfákat. Apám néhány hete állás nélkül volt, de azért nem akartunk fenyőfa nélkül ünnepelni. Kinéztem magamnak egy olyan méteres formát, de anyám sokallta érte a pénzt. Már indultunk volna tovább, amikor valaki mö- gülünk odaszólt az eladónak: „adja csak oda, majd én kifizetem ..Latabár Kálmán volt... Másfél évtizeddel később, már mint újságíró, a Fővárosi Operettszínház szilveszteri műsora után az öltözőben vártam rá, hogy minden jót kívánjak neki az új esztendő alkalmából. Lesben álltam, hogy megelőzzem a Buékolásban. Nem sikerült. Pedig türelmesen megvárta, amíg elfújtam a mondókámat. Aztán latyisan rámnevetett: „Sajnos, már csak második lehetsz, mert a színpadon, pont tizenkettőkor, én kívántam először magamnak boldog új esztendőt!” Egyik esti találkozásunk után gavallérosan felajánlotta, hogy öreg, zöld színű „cirkálóján” hazavisz. De csak két saroknyira'jutottunk, amikor lefulladt a motor. Éppen egy forgalmas útkereszteződésben. Most mi lesz? Az egyik oldalról busz közelgett, mögöttünk trolibusz. Már vártam a szokásos sofőrátkokat, amikor odalépett Latyihoz a busz sofőrje. „Mi a baj, művész út?” A másik oldalról a troli sofőrje szólt be az ablakon: „Valami baj van, művész úr?” Latyi könyörögve próbálta elküldeni a két embert: „Menjenek visz- sza, jóemberek, hiszen az utasok megverik magukat!” A buszsofőr nevetve intett maga mögé. „Ne féljen, művész úr, nézze, milyen remekül szórakoznak!” Valóban. Mindenfelől nevetve integettek az emberek. Aztán leszálltak a buszról, troliról, hogy segítsenek megtolni Latabár autóját. Zokszó nélkül, jókedvűen. Éppen négy esztendeje érkezett haza amerikai turnéjáról. Meghívott élménybeszámolóra. „Az volt a legnehezebb, mit is mondjak az embereknek, amikor először lépek a színpadra. Hiszen sokukkal mint régi nézőimmel találkoztam újra húsz-harminc-negyven év után.” S miközben mesélt, kis utazóbőröndöt vett elő, s már játszotta is mindazt, amit mondott. „Ez a bőrönd volt minden kellékem. Amikor felment a függöny, csak annyit mondtam: hoztam magammal egy kis hazai levegőt." Azzal kinyitotta utazótáskáját, és egy léggömböt vett elő. „Itt van. osszák el maguk között.. Latabár Kálmán nemcsak nagy művész volt, ahogy közönsége elnevezte: a humor koronázatlan királya, hanem nagyszerű ember is. Prukner Pál KÖNYVESPOLC Bálint Endre „Nem vagyok absztrakt, sem szürrealista a szó képzőművészeti értelme szerint, de megismertem az egyikben az anyag szellemét, a másikban a szellem anyagát, és így befogadtam azokból mindazt, amit talán hasznosítani és festészetbe transzponálni tudtam.” — így Szentendrei vasárnap Új szerzemények kiállítása a múzeumban Kodály a sztereó-színházban Szentendrén, a Ferenczy Károly Múzeumban vasárnap kiállítás nyílt, amelyen bemutatják a múlt évben vásárolt képzőművészeti alkotásokat.1 A világhírű szentendrei művésztelep tagjainak, köztük Ámos Imre, Balogh László, Barcsay Jenő, Czóbel Béla, Deim Pál, Ferenczy Károly, Göllner Miklós, llosfai Varga István, Kántor Andor, Kmeity János, Mihálcz Pál, Paizs Geo- bel Jenő, Pirk János, Szántó Piroska, Csikszentmihályi Ró- •izrt, Borsodi László 60 festményét, grafikáját, szobrát, érmét és kerámiáját tekinthetik meg az érdeklődők február végéig. Dr. Ikvai Nándor, a Pest megyei múzeumok igazgatója, elmondotta, hogy a múzeumban előreláthatólag 1972-ben nyitják meg a szentendrei művésztelep állandó kiállítását és Ferenczy Károly hagyatékának bemutatóját. A vásárlások is e cél érdekében történtek. Elsősorban olyan festők alkotásait vették meg, akiknek művei még alig szerepelnek a gyűjteményben, például Vajda T.ajos. Czóbel Béla és Ámos Imre festményei. A Kossuth-díjas Barcsay Jenő is eddig csak egv képpel szerepelt a múzeum 'anyagában. nagyméretű niozaikkar- íonterve. a szentendrei művelődési házat díszíti majd A múzeumot t*i bővíti Ve. a csaknem fi millió for>nto= zással készülő úi szívó vérv"- 'etben kap otthont Ferenczy Károly gazdag haevatéka és a művésztelep tagiaínak a1;kn tása. •k Szentendre: a Művelődési Ház klubja. Vasárnap délután 3 órakor minden hely foglal*. Megérkeztek már a vendég- művészek is- Csernus Mariann, Bessenyei Ferenc színművészek és Kndlik Júlia tv- bemondónő. A Hanglemez- gyártó Vállalat kocsijából előkerülnek a lemezek, a sztereo lemezjátszó és a hangszórók. Egy sorozat második előadásán vehettek részt mindazok, akik szeretik a zenét. A „Sztereo színház Szentendrén” második adása, Kodály életművébe avatta be a hallgatókat. vall Bálint Endre, a festő és művészeti író, a Nemzeti Színház több emlékezetes díszletének tervezője a Corvina kiadásában megjelent Bálint Endre című kötetben. A kötet a művész pályafutásának elmúlt négy évtizedét mutatja be Szabadi Judit ta nulmányában. Az ízléses könyvből megismerjük Bálint Endre varázslatos és nyomasztó élményekkel teli gyermek korát, a felnőtté és művésszé érés zaklatott éveit, sorsdöntő barátságát Vajda Lajossal, te vékenységét az Európai-iskola művészcsoportban, kötődését Szentendréhez és saját szürrealizmusának kiteljesedését. A kötetben foglalt tanulmány képelemzéseihez bő il lusztrációs anyag nyújt tám pontot: 56 egyszínű és hat szí nes reprodukció. — K — TV-FIGYELO A változatosság gyönyörködtet A latin mondás, magyarra fordítva: a változatosság gyönyörködtet, a televízió elmúlt heti programjára majdnem érvényesnek bizonyult. A változatosságot bizonyí- totta^ hogy riport, dokumentum és vetélkedő programok, valamint a legkülönbözőbb művészeti műsorok — opera, ytv-film, színházi közvetítés, film, szerzői est — egymás után bő választékban kerültek a képernyőre. A gyönyörködtetés — bár a mondás szerint a változatosságból következik — azonban nem ilyen , egyszerű, ezért csak majdnem gyönyörködtünk, ,mert például a Gyilkosság a papiakban című Agatha Christie bűnügyi komédia a József Attila Színház előadásában bizonyos fájdalmakat okozhatott. Először is azért, mert a hírneves Christie eme játéka bizony színvonalon aluli: hosszan elnyújtott, ezért unalmassá vált, a figurák vázlatoknak bizonyultak, ezért a színészek szegények csak vergődtek — kivétel Gobbi Hilda és Tóth Judit — a cselekmény egy helyben topogott, a szöveg nevetségesen (bár valóban így lett volna) együgyűnek mutatkozott, mindez ellen a rendező Kazán István nem tudott semmit tenni. Egy újabb filmsorozat, a Krupp és Krause második részét is láthattuk. Az NDK produkció első része jobbnak bizonyult, ez utóbbi, az Álarcosbál különösebb kvalitásokkal nem tűnt ki. Nem megvetendő vállalkozás egy „nagy” ember, a kapitalista Krupp és a „kis” ember, a proletár Krause között párhuzamot vonni, végigkísérni életüket. De sok buktatóval jár — ami még nem is lenne baj, csak ha ezekbe az alkotók beleesnek. Beleestek: az ismert történelmi mozzanatok sémaszerű: képleteit kapjuk. Aki viszont felrúgta a sémáidat, az Bemard Shaw. A sors embere című nyugatnémet tv-film, amely a virtuóz író műve alapján készült, remek szórakoztatást "nyújthatott azoknak, akik nem voltak restek odafigyelni a gyilkos szatíra játékos szellemére, a hőskultusz kigúnyolására. S akik elgondolkozni és elmerengeni voltak hajlandóak egy író életútján, azoknak 'élményt Jelentett Darvas József szerzői estje. Felvillant az író ma is élő múltja a természetes valóságban — Orosháza, édesanyja, testvére — és műveiben eszmei, politikai küzdelme — Szakadék, Zrínyi, Hajnali tűz, Részeg eső, A térképen nem található. Kitűnően megnyilvánult Darvas érzékenysége a társadalom éppen aktuális drámai csomópontjai iránt. Az Írói portréval való rokonság fedezhető fel egy kitűnő ötletből született dokumentumsorozatnál, amelynek atyja — írója és riportere — Urbán Ernő. A Történelmi lecke harmadik ré szét láthattuk, amely tipi- kusan tévés műfajnak bizonyult. Az író-riporter élő bizonyítékokat szólaltat meg hazánk felszabadulásának idejéből. Az arcok hitelesen vallanak, mindegyik vallomás szubjektív, de az események sorozatába illetszve objektívvá válik — s máris szemünk előtt bontakozhat ki a 45 és az ezután! néhány év, emberi sorsokban elbeszélve. — b — Elbúcsúztatták Pálos György érdemes művészt Hétfőn a Farkasréti temetőben nagyszámú gyászoló közönség jelenlétében, mély részvéttel búcsúztatták Pói’o* György Jászai- és, Kazinczy- díjas színművészt, a Magyar Népköztársaság érdemes művészét, a Vígszínház tagját. A gyászolók soraiban, ott volt dr. Orbán László, a művelődési miniszter első helyettese, Bízó Gyula, a Művelődésügyi Minisztérium színiházi főosztályának vezetője, s művészeti életünk több ismert kiválósága is. A vörös drapériával bevont; koszorúkkal borított ravatalnál a Vígszínház társulata nevében Lenkei Lajos igazgató búcsúzott a fiatalon elhunyt, népszerű művésztől. Mint mondta, Pálos György kiváló alakításokkal írta be nevét a magyar színjátszás történetébe, olyanokkal, amelyeket még sokáig fogunk emlegetni mi, kortársai, akik láttuk őt és akiknek annyi örömet, él- ménydús órát szerzett. A kollégák, a Vígszínház pártszervezete és szakszervezeti bizottsága nevében Benkő Gyula kiváló művész vett végső búcsút Pálos Györgytől MEGNYÍLT Kajári Gyula festőművész kiállítása a Magyar Nemzeti Galériában. Megnyitó beszédet Pogány ö. Gábor főigazgató mondott. (15) Biztosan meg volt rá az oka. Emberek vagyunk, nem gépek. Pechje volt, hogy éppen erre a hülye Szemánra lehelt rá. De mit keres egy személyzetis egy műszaki bejáratáson? Mindegy, ezért nem lehet egy ilyen nagyszerű barátot és kitűnő szakembert tönkretenni! Ö legalábbis nem vesz részt ebben a gyalázatosságban! A bizottság döntését — jelentette ki — én a magam részéről helytelennek tartom. Hibát követtem el, amikor az imént megszavaztam. Szent meggyőződésem, hogy az Elektromos Erőátviteli Vállalatnak igenis szüksége van Honda Lászlóra, sőt elsősorban ő rá van szüksége. Többet ért az áramhoz, mint az egész műszak együttvéve, ünnepélyesen kijelentem, ameddig én vagyok itt a főmérnök- nem engedem, hogy Hondát elküldjék.' Sem fegyelmi úton. sem másképp. Leült, mindenre elszántan nézett körül. Legnagyobb meglepetésére. a bizottsági tagokat nem döbbentette meg a fordulat. Sőt. valamennyien szeretettel és együttérzőn pislogtak Hondára! Hogyan?! Egy csapásra mindnyájuknak megváltozott volna' a véleménye, mindenkiben felülkerekedett a józan ész és a humánum? Vagy ilyen szuggesztív hatása volt az ő karakán kiállásának. — Honda marad! — jelentette ki a bizottság alelnöke. — Én is visszavonom, illetve megváltoztatom a szavazatomat. — Ez a legtermészetesebb — bólintott Hodász doktor, a vállalat jogtanácsosa, bizottsági tag. — Honda Lacinak köztünk a helye. — Nem is tudom, hogyan foghattunk így mellé?! — töprengett hangosan a gonosz Hódosiné, aki ismeretlen okból az üzemi nőbizottságot képviselte a fegyelmi tárgyaláson. — A határozatot azonnal meg kell változtatnunk, még a jegyzőkönyvet is semmisítsük meg. Másképp szégyenkezhetünk örökké. Az elnök boldogan dörzsölte a kezét, győzelem az egész vonalon, de ekkor pillantása a minisztérium főtisztviselőjére, Szemán kartársra esett. Az ugyanis a lehatározottabban nemet intett a fejével. Nem is egyszer a nyavalyás, hanem többször és igen határozottan. — Nem oda Buda! — mondta. Honda Lászlónak igenis távoznia kell ebből az üzemből! A bizottsági arcokról eltűnt a megértő mosoly, felindul- tan, haraggal tekintettek a közbeszólóra. Látszott, nem sok kell hozzá, hogy a képiére másszanak. Mit ugrál ez?! Hisz nem is tagja a bizottságnak! A fegyelmit is ez a nyomorult kezdeményezte. Rá kell borítani az asztalt! De erre szerencsére neun került sor. — Megismétlem — mondta a felsőbb szerv személyzetise. — Honda László kartársnak el kell jönnie Innen. Mégp>edig hozzánk, a minisztériumba, a kettes osztály élére. Lámpással sem találhatnék a felelősségteli posztra nála alkalmasabb egyént ★ A Málinkó utcai villa. — Micsoda dolog ez. da- dus?! Nem akarok összeveszni magával, hukk! De hogyan tűrhette, hogy Andrea magukra hagyja az állatokat?! Maga is itt volt, hallotta, amikor elmentem, kiadtam a szigorú uk ... ukázt, hogy napközben állandóan figyelnie kell őket és folyamatosan fel kell fektetnie a vizsgálati eredményeket... Semmi Béluci, itt országos árulás történt! Ha az a felelőtlen lány elsétafikált, miért nem engedte ki maga az állatokat a kifutóba? Ahelyett, hogy a hegymászó botommal hadonászna itt az orrom előtt?... Jó, jó, ha a kígyóktól meg az egerektől, meg a rókáktól fél, legalább a nyu- lakra lett volna gondja!... Hogyan?! Andi egy férőt hozott ide, aki az én szobámban aludt?! ...Azzal ment el?!.-.. A pincét is megmutatta neki?!... Azonnal telefonálnom kell a miniszter... miniszterhelyettesnek, országos körözés, határzárlat, általános letartóztatás!... Csak ne zsongana úgy a fejem! Ez az átkozott sligovica! Az ember nyugodt lélekkel be- nyakal, mert eszébe sem jut, hogy Andrea... istenem, épp Andrea! Pedig én azt hittem .... Mondja dadus, hát szabad volt ilyet csinálnia? Ambrózy hüppögve sírni kezdett, mint egy kis gyerek. Etelka néni erre letette a botot, erélyesen kihámozta a professzort a kabátjából, betámogatta a hálószobába, ruhástól lefektette, csak a cipőjét húzta le, betakarta. Pár perc múlva egészséges, mély horkolás jelezte, hogy a sli- govicánál -hatékonyabb altatót még nem ismer a tudomány. Fontos persze a megfelelő adagolás. Ezúttal megvolt. VI. FEJEZET Elvesz egy különleges szemüveg A lány összecsukta jegyzet- füzetét, a golyóstollat is betette táskájába. Ránézett a férfire, boldogság csillogott a zöldesszürke szemekben. Aztán áthajolt az apró presszóasztalka felett, és megcsókolta Hondát. — Érted te ezt?! — lökte oldalba a Bonbon presszó másik sarkában a szögletes állú, szeplős képű férfi, név szerint Mu- cur, az imént érkezett kémtársát, Bálintot. — Nyalja-falja a kopaszt! Mivel tudta puhára főzni ezt az extra babát ez az elfűrészelt óriás, az a labdafejű krampusz? — Csend, hülye! — sziszegte a másik. — Te csak arra ügyelj, hogy a puskamikrofon jó irányban maradjon, és ne lát- szódjon ki a kabátod alól. Nem a te szövegedre vagyok kíváncsi! Palmer úr göndörfekete hajú tanítványa oldalvást ült a Kocsis—Honda párnak, az asztalra könyökölve, fejét a jobb tenyerébe hajtotta. így senki sem vehette észre, hogy a ka- bátujjából egy füldugóban végződő zsinór vezet a füléhez. Szerencséje is volt, alig né- hányan tartózkodtak a helyiségben, szinte zavartalan volt a vétel, tisztán hallhatta, amit a szőke nő és az alacsony, kopasz férfi suttogva mond egymásnak. Kár viszont, hogy csak most ért ide a Wesselényi utcából, lehet, hogy a lényeget szalasztotta el a beszélgetésből ... Vagy talán mégsem? — Mindegyik kontrollvizs- gálat nagyon jól sikerült, igazolta a várakozást — súgta Andrea elégedetten. — Én meg külön örülök annak is, hogy egyből eltaláltam magánál a megfelelő dózist. Ez eddig csak egyszer volt, egy tengeri malacnál. El sem tudja hinni, drága Hondácska, hogy mekkora szolgálatot tett a tudománynak. (Folytatjuk)
