Pest Megyi Hírlap, 1970. január (14. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-08 / 6. szám
1970. JANUAR 8., CSÜTÖRTÖK 3 MEGNYÍLT a bolgár MŰSZAKI HÉT Dr. Ajtai Miklós fogadta Ivan Popovot A Technika Házában szerdán ünnepélyes külsőségek között nyitotta meg a bolgár műszaki hetet Kiss Árpád miniszter, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság elnöke és Ivan Popov profesz- szor, a hazánkba érkezett bolgár kormányküldöttség vezetője, a BKP Politikai Bizottságának tagja, akadémiai levelező tag, a Bolgár Országos Tudományos és Műszaki Fejlesztési Állami Bizottság elnöke. Délután megkezdődött a műszaki hét tudományos programja; három előadást tartottak a bolgár tudósok. Január 16-ig, a műszaki hét befejezéséig több mint 40 előadást tartanak — Budapesten és hét vidéki városban — a baráti ország műszaki és tudományos eredményeiről. ' Dr. Ajtói Miklós, a Minisztertanács elnökhelyettese szerdán délután a Parlamentben fogadta ívom Popov professzort, a hazánkban tartózkodó bolgár kormányküldöttség vezetőjét, a BKP Politikai Bizottságának tagját, akadémiai levelező tagot, a bolgár országos tudományos és műszaki fejlesztési állami bizottság elnökét. „Sokat fejlődött 2 megye mezőgazdasága 1 Sülén“ Interjú Kusza Bélával és Petik Istvánnal, Pe*t megyei Tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának vezetőjével és helyettesével _ Minden év végi és év eleji számvetés azért hasznos, mert tájékoztatást nyújt a jövőre. Különösen hasznos az eredmények számba vétele, ha olyan fontos termelési ágról készítünk felmérést, mint a mezőgazdaság. Mennyit haladtunk előre, melyek még a megvalósításra váró feladatok, erről és még sok más érdekes kérdésről beszélgetett munkatársunk Kusza Bélával, a Pest megyei Tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának vezetőjével és helyettesével, Petik Istvánnal. jó volt, az 1968-as holdankénti 4-0 mázsás átlagtermés 1969- ben 64 mázsára emelkedett, de ez sem tudta pótolni a vetés- terület csökkenése miatt hiányzó mennyiséget. Kedvező változás állt be a takarmány- növények termesztésénél, növekedett a pillangós évelő növények vetésterülete. KÉRDÉS: Milyenek voltak a hozamok? VÁLASZ: (Petik István) Legjobb eredményt a kukoricánál érték el megyénk gazdaságai. Az 1968-as 14,6 mázsás holdankénti átlagtermés helyett 1969-ben 19 mázsás termést takarítottak be. A búzahozama a korábbiakhoz hasonló. Növekedett a lucernaszéna hozama. Az 1968-as 16,4 mázsás holdankénti átlagtermés helyett 1969-ben 23 mázsát takarítottak be. Kedvező emelkedést tapasztaltunk a cukorrépánál, napraforgónál, az ipari növényeknél is. A silókukorica az 1968-as holdankénti 82 mázsa helyett 1969- ben 145 mázsás átlagtermést hozott. KÉRDÉS: Mit lehet elmondani a gazdaságok zöldségtermesztéséről? VÄLASZ: (Kusza Béla) A hozamok körülbelül az 1968-as szinten mozoglak. A friss zöldségtermő terület viszont csökkent és ez éreztette hatását a lakosság ellátásában. Arra kell törekedni, hogy ennél a termelési .ágazatnál kedvező. változás történjen. Jelentősen növekedett viszont megyénkben az öntözött kertészetek száma, az öntözött területek nagysága. Az öntözőberendezések felszerelésénél, hasznosításánál azonban még sok a kívánnivaló. KÉRDÉS: Milyen fokú változás következett be a gazdaságok gépesítésében? VÁLASZ: (Petik István) 1968- ban 3900 traktor dübörgőit megyénk szántóterületén, 1869-ben pedig már 4043. Ez kedvezőnek mondható. Nem kevesebb, mint 800 tehergépkocsi hordta a. térinényeket. Az aratást 550 kombájn segítette, azaz végezte el. A pótkocsik száma, már eléri a 4000-et. Meg kell azonban jegyezni, 1969- ben a gazdaságok, különösen a termelőszövetkezetek, főleg építési beruházásokat eszközöltek. Kevesebb pénzt fordítottak gépeik felújítására, új gépek vásárlására. Ez viszont nem jó megoldás. KÉRDÉS: A nagyon fontos állattenyésztésről kérnék egykét összefoglaló mondatot. Milyen mértékű fejlődést tapasztaltak? VÁLASZ: (Kusza Béla) Itt sem tudunk még teljesen pontos számokat közölni, hiszen a harmadik negyedévi mérlegekre vagyunk utalva. A várható eredményekről tudunk csak beszélni. Véleményünk szerint a tsz-ek szarvasmarha-állománya 1969-ben 5—6 százalékkal növekedett. A tehénlétszám kb. 6—7 százalékkal. Az állami gazdaságoknál viszont a tehénállomány ugyanaz maradt, mint 1968-ban. A háztáji és kisegítő gazdaságoknál ugyanakkor csökkenés következett be és a nagyüzemi fejlődés nem tudta pótolni az itt mutatkozott hiányt. így megyei szinten összesen a szarvasmarhaállomány kisebb arányú csökkenéséről beszélünk, amit megállítani további feladatunk. A sertésállomány helyzetét nagyban befolyásolták az 1968. évi állategészségügyi problémák. Ez 1969-ben is éreztette hatását. Az állami gazdaságokban növekedett a kocaállomány, a tsz-ekben viszont némi csökkenés volt. Kisebb csökkenésről beszélhetünk a háztáji és kisegítő gazdaságoknál. , KÉRDÉS: Megyénk összes szántóterülete 435 000 kataszt- rális hold. Mennyit fejlődött ezen a hatalmas területen a gazdálkodás 1969-ber. ? VÁLASZ: (Kusza Béla) A teljes adatok még nincsenek birtokunkban. Pontos képet csak az évi mérlegek elkészítése után tudunk adni. Előzetes számításaink azonban vannak és ezek szerint például a termelőszövetkezetek árbevétele 1968-hoz viszonyítva 18— 19 százalékkal emelkedik. Ez jelentős fejlődésről árulkodó adat. A növénytermesztés szerkezete minimálisan változott 1969-ben. Bizonyos csökkenés volt az őszi árpa vetésterületénél, viszont — és ezt nagyon hasznosnak tartjuk —, növekedett a takarmánybúza vetésterülete. Nem jó ellenben, hogy a burgonya vetésterülete csökkent. A burgonyatermés Földes László mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes Afrikába utazott Földes László mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes szerdán Afrikába utazott; • ■ i Afrikai kőrútjának első állomása Tanzánia, ahol a zan- . zibári forradalom 6. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségeken részt vevő magyar kormányküldöttséget vezeti. Tanzániában — mint az 1971-ben Budapesten megrendezésre kerülő vadászati világkiállítás í kormánymegbí- z ott ja — a kiállítás "előkészítéséről tárgyal. Hasonló megbeszéléseket folytat majd útja további állomásain: Kenyában, Ugandában, Etiópiában, Szudánban és az Egyesült Arab Köztársaságban is. Húsz év alatt 85 ezer holddal csökkent a termőterület Fokozott gondot fordítanak a földvédelemre Minthogy 1970 nemcsak a harmadik ötéves terv utolsó éve, hanem a következő tervidőszak előkészítésének az esztendeje is — kettős feladat hárul Pest megye élelmiszer- gazdaságára. Amellett, hogy az idei program a bruttó termelési érték 1 százalékos növekedésével számol, a mezőgazdasági üzemeknek meg kell teremteniük a termelés-fejlesztés újabb lehetőségeit is. Egyik fontos feltétele ennek: hogy ne csökkenjen tovább a gazdálkodás alapvető eszköze és bázisa, a termőföld. 1950-hez képest napjainkig ugyanis 10 százalékkal, 85 ezer holddal „zsugorodott” a mezőgazdaságilag hasznosítható terület. A csökkenés üteme nálunk még az országos átlagnál is nagyobb. A Földhivatal megkülönböztetett gonddal őrködik — a földvédelmi törvény szellemében —, hogy az ipartelepítés, és a telepítésfej- lesztés céljaira, a termelésből eddig kivont belterületeket, illetve a kevésbé használható földeket vegyék igénybe. A kedvezőtlen adottságú területeket részben parcellázzák, üdülőtelepeket és kertövezeteket alakítanak ki rajtuk. A még mezőgazdasági hasznosításban tartható, gyöngébb talajokon viszont, olyan művelési ágakat alakítanak ki, s olyan növényfajokat, és fajtákat honosítanak meg, amelyek területegységenként a legnagyobb hozamot adják. Közismert gondja Pest megyének, hogy az ossz termőtalaj 40 százaléka homok, 8—10 százalék pedig szikes, s a vízeróziónak kitett területek aránya ugyancsak nagymértékű. A szakszerű talajhaisznosítás szükségessé teszi, hogy valamennyi gazdaság rendelkezzék üzemi genetikus és földhasználati térképpel. Csak ily módon alakítható ki a gazdaságos talajjavítás, határozhatók meg a talajművelés módjai, a szerves és szervetlen trágyafelhasználás. Az elkövetkező 5— 6 év alatt a szikes és savanyú talajokon 4—6 ezer holdnyi talajjavítás, a vizerózió és ászéi romboló hatásának kitett területeken mintegy 20—22 ezer hold erdőtelepítés válik szükségessé. A bővített újratermelés feltételeinek növelése, továbbá a kitűzött termelés-fejlesztési célok feltételezik a fokozottabb tápanyagutánpótlást, a szakszerű talajműveJást, és az öntözés-fejlesztést is. 1975-ig a mezőgazdaságilag művelt terület 16—18 százalékát részesítik évenként szerves trágyázásban. Műtrágyából a jelenlegi holdankénti 92 kilogramm hatóanyaggal szemben várhatóan 120—150 kilogrammot használnak majd fel. Jelenleg 30—32 ezer holdra terjed az öntözéses gazdálkodás, a lehetőségek 80—100 ezer hold öntözésére kínálnak alkalmat. — sp — KÉRDÉS: Hogyan alakult a felvásárlás? VÁLASZ: (Petik István) 1968-ban mintegy 91 ezer darab sertést vásároltak fel megyénk gazdaságaiból, 1969 III. negyedév végén pedig 60 ezer darabot. Ha hozzávesszük a negyedik negyedévet, akkor láthatjuk, nem éri majd el az 1968-as szintet. A baromfi általában az előző évi szinten mozgott, bár a felvásárlás azt mutatja, több került értékesítésre, mint a megelőző esztendőben. A többcsatornás értékesítés miatt azonban pontos adatokat itt nem tudunk. A juhállomány nem változott. KÉRDÉS: Hogyan és menynyit gyarapodtak a termelő- szövetkezetek 1969-ben? VÁLASZ: (Kusza Béla) Tovább növekedett a tsz-ek közös vagyona. Az előző esztendőhöz képest, mintegy 400 millió forinttal. A beruházott vagyon a 300 millió forintot is eléri. A tsz-ek tiszta vagyona is kb. 300 millióval növekedett 1969-ben. A tsz-tagok keresete is javult. Az egy főre és egy napra jutó kereset az 1968. évi 84 forintról, 1969-ben 88 forintra emelkedett. Az egy dolgozó tagra jutó évi jövedelem pedig az 1963. é vi 16 624 forintról várhatóan 18 000 forintra nő. Erősöditek a megye szövetkezetei, sok helyen előreléptek a korszerű, komplex szarvasmarha- és sertéstelepek létesítésében. Számos helyen több szövetkezet közösen létesített állattenyésztő, feldolgozó telepeket. KÉRDÉS: Válaszaikból az derül ki, eredményesnek ítélik meg az 1853-os esztendőt. Szeretnénk választ kapni arra is, milyen ■ tennivalók, -vannak 1970-ben? Milyen szempontokat tartsanak megyénk gazdaságai szem előtt 1970-ben? VÁLASZ: (Petik István) A vetésszerkezetben lényeges változás nem várható. A korszerű agrotechnika alkalmazásával — ha a természet is segít — valószínű, hogy tovább nőnek majd a növénytermesztés hozamai. Én azt tanácsolnám viszont, hogy a géppark felújítására nagyobb gondot fordítsanak. Meg kell jegyeznem, az AGROTRÖSZT-nek is igyekeznie kell több jó gépet beszereznie és ajánlania. Ösz- szel előfordult, hogy a tsz-ek vásároltak volna, de nem volt elég nagy választék mezőgazdasági gépekben. Talán még a gondos növényápolást javasolnám, mert a hozamok növeléséhez hozzásegíti a gazdaságokat. VÁLASZ: (Kusza Béla) Felhívnám a tsz-ek figyelmét, törekedjenek beruházásaik gyors befejezésére, ezen belül arra is, hogy törekedjenek az olcsó, ésszerű építkezési eljárások alkalmazására. Teremtsenek még több férőhelyet az állattartás számára. Külön felhívnám a figyelmet az állattenyésztés fejlesztésére, korszerűsítésére. Állandóan keressék, kutassák a tenyésztésre, hizlalásra Vonatkozó lehetőségeket, adjanak takarmányt, kössenek minél több szerződést a tagokkal, hogy a háztáji állattenyésztés fellendüljön. Nagyon helyesnek tartjuk a tsz-ek közös vállalkozásait. Fejlesszék ezt a nagyszerű együttműködési formát tovább, alakítsanak ki termékfeldolgozókat. Kapcsolódjanak be még jobban a lakosság ellátásába, a szolgáltatásokba. A mezőgazdasági termeléshez hozzák közel a tudomány eredményeit, s azokat gyorsan alkalmazzák. Fordítsanak nagy gondot a szakmunkásképzésre, a fiatalok oktatására. Végezetül a Pest megyei Tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának vezetői a területi szövetségek 1969. évi jó munkáját említették meg, mint akik hozzájárultak a jó eredmények eléréséhez. Egyúttal hangsúlyozták a mezőgazdaság minden dolgozójának nagyszerű helytállását. Szüts Dénes Amit nem tőrültek el A részesedési alap feloszt- ható részének kategóriák szerinti elkülönítése a múlté. Az ismert rendelkezések visz- szamenöleges hatállyal, 1969. január 1-től megszüntették a három kategóriát. A múlt évi munkával megszerzett nyereség kifizetése tehát tavasszal már az új rendelkezések szerint történik. Sokakban él a tévhit: éppen ezért több lesz. Sokakban él egy másik tévhit is: a kategóriák eltörlése egyenlő azzal, hogy ne legyen lényeges különbség vezetők és beosztottak, jók és közepesek vagy éppen gyengék jövedelmében. Magyarországon 3,5 millió ember — az összes aktív keresők háromnegyed része — él bérből és fizetésből. Nagyobb részük nyereséget fizető munkahelyen tevékenykedik. Érthető tehát, hogy bárhol járjon is az ember, sűrűn hall találgatásokat, vajon mennyivel lesz majd több — mert az „biztos”, hogy több lesz — a borítékban? Először: az 1969. évi eredmények a vállalatok egy részénél elmaradnak az 1968-ban elértektől. A kifizethető részesedés is kevesebb lesz tehát. Másodszor: néhány ritka kivételtől eltekintve a kategóriák eltörlése magát a pénzügyi alapot nem bővítette; nem több, hanem ugyanannyi — azonos nyereség elérése esetén — a fölosztható pénz. Végül: a kategória mint forma elvetése nem azonos a lényeg, a jövedelmek differenciálásának föladásával. Egészséges-e, ha az állami iparban a szak- és betanított munkások mindössze 22—25 százalékkal keresnek többet, mint a teljesen képzetlenek? Helyeselhető-e, ha a több ezer ember mindennapi életét irányító községi tanácselnök fizetése mindössze 10—15 százalékkal haladja meg a szak- és betanított munkások keresetét? Akiknek semmi más dolguk, csak a saját munkájuk becsületes elvégzése, A példák tetszés szerint folytathatók, ugyanis az élet minden területén szembetűnő, milyen kevés a különbség a jövedelmekben. S ez a baj, nem a kategória. Dest megyében a szocialista * — tehát állami, tanácsi, szövetkezeti — iparban 109 olyan vezető akad, akinek keresete meghaladja a havi ötezer forintot, összesen húszezer ember közül kerül ki ez a 109...! Azaz: 0,5 százalék. (S azt, hogy ez nem kizárólagosan vezetőknek kijáró összeg, igazolja, hogy 37 munkás is eléri ezt a keresetet, arányuk természetesen csekélyebb.) Az idézett számokkal csupán azoknak kívántunk némi tényleges támpontot adni, akik „biztosan tudják”, hogy „minden vezető” horribilis pénzeket visz haza... Nem titok — bár sok helyen, teljesen érthetetlenül, úgy kezelik —, hogy míg a gye ipari üzemeiben a munkások átlagos havi keresete 1723 forint volt, addig az alkalmazottaké 2109. Az átlagon beiül természetesen vannak jelentős eltérések, ám az átlag mégis jó kifejezője annak, hogy általános értelemben a jövedelmek erős szétválásáról — ahogy ezt beszélgetőpartnereim egyike megfogalmazta — aligha szólhatunk. Hazai bérezési rendszerünk régi rákfenéje s legnagyobb hibája éppen az, hogy elsősorban a beosztást és nem a végzett munkát honorálja. Még az iparban sem. Mert érdekes módon az a tapasztalt, kiváló szakmunkás, aki — joggal! — veri az asztalt, hogy miért kap csupán egy forinttal kevesebbet óránként a gépéhez anyagot szállító segédmunkás, illetve ő miért nem kap többet, azt a különbséget, hogy az ót és ezer társát végső soron irányító igazgatónak és főmérnöknek a fizetésében, jövedelmében is tükröződjék mindez, már nem tartja igazságosnak, nem ismeri el. Bármennyire kellemetlen u ténynek tűnik is, szembe kell nézni vele: magát a differenciálást mint elvet sem sikerült ma még elfogadtatni a szélesebb közvéleménnyel. Hat, mégpedig erőteljesen a legrosszabb egyenlősdi: mindenkinek egy kicsivel többet, Függetlenül a végzett munka eredményétől, társadalmi értékétől, hasznosságától. Nem sikerült szilárd alapokat építeni a gyakorlatban annak az elvnek sem, hogy a jövedelmek növekedése szorosabban kapcsolódjék a munkával összefüggő forrásokhoz, s kevésbé a munkától független juttatásokhoz. A részesedési kategóriák, eltörlése nem járhat együtt — a munkás esetében éppúgy nem, mint a vezérigazgatónál — a differenciálásra való törekvés elhanyagolásával. Már a múlt esztendőben megtették néhány helyen — a Nagykőrösi Konzervgyárban, a Pest megyei Műanyagipari Vállalatnál például —, hogy kiváló munkásoknak jóval több nyereség- részesedést fizettek, mint gyengén dolgozó, kettes kategóriába sorolt műszakiaknak, 8 ettől még a várható visszhang sem riasztotta el a vezetőket. A visszhang azonban —meglepetésre — nem volt rossz: tényleges eredményeket jutalmazott a pénz, s így az irigység, a rosszindulat nem talált tápot. Itt kellene folytatni ebben az esztendőben is. A béremeléseknél éppúgy, mint a részesedés fizetésekor. S nem csupán a már tavaly is erre törekvő néhány üzemben, hanem minél több helyen. A tényleges eredmények tényleges — s nemcsak szavakban hangoztatott — elismerésével. M. O. Bakunyin-beszéd Mihail Alexandrovics Bakunyin orosz forradalmár 1847- es párizsi beszédének szövege került a szigetvári várbaráti kör tulajdonába. 1847-ben a Francíaoi-szágban élő lengyel emigránsok az 1830-as nemzeti felkelés évfordulója alkalmából emlékgyűlést tartottalt és ezen hangzott el a híres forradalmár felszólalása, amely szenvedélyes hangú vádbeszéd volt a cári zsarnokság ellen, a következő évben — az 1848- as forradalmi mozgalmak hatására — német nyelvre is lefordították és Mannheimben kinyomtatták a Bakunyin-beszéket. A füzet, amely a Párizsban elhangzott beszéd teljes szövegét tartalmazza, Vas megyéből került Szigetvárra. Egy vasvári özvegyasszony két- és fél kiló súlyú értékes iratanyagot adott át a várbaráti körnek, tekintettel arra, hogy a dokumentumok között számos szigetvári vonatkozású is volt, főleg az 1848-as magyar szabadságharc időszakából. Ezek között bukkantak rá aa érdekes kiadványra, a Baku- nyin-beszéd teljes szövegére. HALÁSZTELEK UTÁN... Gazdát cserélő vízvezetékek Több Pest környéki község vízellátásáról a Fővárosi Vízművek gondoskodik. Jogilag, szervezetileg azonban nem oda tartoznak. S ha valaminek sok gazdája van — tudjuk —, sosem jó. Ezért a jövőben a Fővárosi Vízművek lesz a teljes jogú gazda: ők gondoskodnak majd a hálózat karbantartásáról, bővítéséről is. Január elsejétől Halásztelek került ily módon a fővároshoz. A hónap végéig üzembe helyezik itt az új hidroglóbust, javítják a vízellátást. Pócsme- gyer, Szigetmonostor, Budaörs, Budakeszi, Üröm, Dunakeszi, Dömös és Dobogókő ellátásáról a Fővárosi Vízművek gondoskodik. Most arról tárgyalnak, hogy Halásztelekhez Hasonlóan ezeket a helységeket is átveszik. A fogyasztók szamára ennek nincs jelentősége. Legfeljebb a megyei tanácsnak: ezzel nem kell bajlódniuk.
