Pest Megyi Hírlap, 1970. január (14. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-08 / 6. szám
4 1970. JANUÁR 8., CSÜTÖRTÖK TERVEK, GONDOK Mi újság Tápiósápon ? Tápiósáp neve nem sóikat szerepel a sajtóban. A község lakóinak rosszul is esik, hogy emiatt számtalanszor összetévesztették őket Tápiósággal — pedig az a nagykátai járásban van, ők pedig a monoriban. A mostani népszámlálásig a falu lakossága 3200-ra csökkent — vagy kétszázan családostul a szomszédos Tápiósüly- re költöztek át, mert a Sülysáp nevű közös vasútállomás oda jóval közelebb esik. Sok a bejáró, sokat számít, mennyit kell gyalogolni naponta kétszer a vonathoz. Ugyanehhez a problémához kapcsolódik a most épülő vasúti aluljárójuk, amit december 31-re terveztek átadni; — de nem az a legnagyobb baj, hogy a határidőt nem sikerült betartani, hanem hogy az eredetileg tervezett fedett váróhelyiség építkezés közben valahogy elfelejtődött. Jegyzőkönyvben is rögzítették, hogy a községek lakossága és vezetői ragaszkodnak az eredeti elgondolás szerinti (a gyöm- rőihez hasonló) fedett váróhoz. A MÁV mindeddig nem is válaszolt. Igen sokan járnak Pestre — elsősorban az építőiparba — nemcsak Sápról és Súlyról, hanem a közeli Úriból, Rókáról is. Tizenegyezer bejáró nem várakozhat hóban-fagyban fedetlen váróhelyiségben — ez a MÁV-nak sem lehet közömbös. — Mivel büszkélkedhetünk? — válaszol kérdéssel a kérdésre Szabó János, a községi tanács elnöke. — Elsősorban talán azzal, hogy sikerült legyőznünk a sarat: száraz lábbal járhatók utcáik. Igaz, hogy a fejlesztési alapunk nagy részét évekig ez a sár nyelte el —, de igyekeztünk ésszerű sorrendet tartani. Ez volt a legfontosabb. — Van három olyan műemléképületünk, amelyek a hivatalos műemlékjegyzékben is megtalálhatók. Ilyesmivel nem minden falu büszkélkedhet — de ez is szép pénzt követel. — A barokk iskolaépületet 66-ban hozattuk rendbe, külsőbelső restaurálása, tatarozása hatszázezernél is többe került Jó, hogy neobarokk templomunk karbantartásáról az egyház folyamatosan gondoskodik, de itt van az egykori Grassal- kovich-kastély, amelyben 1849- ben Petőfi járt, most pedig a Petőfi Mgtsz irodáinak ad helyet. A tsz központja felmérette már a javítanivalókat, de kérdés: kap-e rá hitelt Eredmények? szont más kérdésiek kerültek előtérbe. — Mindkettő egyformán fontos; az utcán is megszólítanak miatta minket a falubeliek. Naponta megismétlődő bosszúság, hogy mire ideér a Gödöllői Sütőipari Vállalat kenyere, tizenegy óra is van soikszor. A sülyi Virágzó Tsz nemrég nyitotta meg Sülyön a sütödéjét, finom, mindig friss a kenyerük, győznék a mi ellátásunkat is, mégis csak úgy jutnak hozzá a sápiak, ha odagyalogolnak a sülyi boltba. Az pedig innen jó félóra járás. A másik gondunk is kenyérkérdés — bár más értelemben. Nincs művelődési házunk, azaz meglehetősen szerény körülmények között kapott helyet közös épületben a pártiroda, a KISZ, a sportkör és a mozi. De belül már rendbehoztuk az épületet, és ha a külső tatarozáshoz szükséges háromszázezret is megkapjuk, hogy a huszonöt éves évfordulóra eltűnhessenek az épület arcáról a háborús nyomok, — egy darabig mégis megbékélünk az épülettel. — Lenne ugyan egy másik, ugyancsak állami tulajdonú, nagyobb, téglafalú épület, 7—8 helyisége között van olyan is, amely kultúrterem, táncterem céljára alkalmas, de megpróbálunk okosan gondolkozni, messzebbre nézni. Ebből a nagyobb épületből ugyanis pénzt akarunk csinálni. — Egyben helyi munkaalkalmat az asszonyainknak, lányainknak. Különösen a kismamák örülnének ennek. Tárgyalunk egy megyei kézműipari vállalattal is, de ha ők nem vállalják az 500—600 ezer forintnyi tatarozási költséget (ami az év végi anyagi eredményeik függvénye), akkor a mi tsB-ünk vállalkozásában segédüzem kezd munkához ebben az épületben. Élelmiszert, zöldségfélét feldolgozó üzemről van szó. Itt is mód nyílna arra, hogy az asszonyaink itthon maradhassanak, helyben kapjanak megélhetést nyújtó foglalkozást. Rövidesen eldől, melyik megoldást sikerül nyélbeütnünk. Pércli Gabriella PÉLDA nélküli világrekorddal dicsekedhet jugoszláv művészek egy csoportja — 94 óra hosszat tartó „kulturális hap- peninggel”. A művészcsoport a szarajevói ifjúsági ház színpadán december 31-től késő éjszakáig megállás nélkül zenélt, költeményeket adott elő és népi táncokat mutatott be. DIÁKNAPOK? Év elején rendezték meg először Vácott a középiskolás diáknapokat. Ügy tervezték, hogy a bemutatókkal, szórakoztató versenyekkel és a szaktárgyi vetélkedőkkel indított programsorozat néhány éven belül nevet vív ki magának az országban. A kezdeményezés akkor kudarcba fulladt. A tanárok a vetélkedőkön kivételeztek tanulóikkal, a szaktárgyakban mindig az az iskola vitte el a pálmát, amelyik az összecsapást rendezte. A diáknapok alatt a tanárok és az igazgatók megsértődtek, panaszkodtak, vádaskodtak, nem a gyerekek, önmaguk érdekeit tartották szem előtt — szakmai féltékenységüket. A programsorozat záróünnepélyén csak a diákok gratuláltak egymásnak ... Szombaton, december 6-án ünnepélyes megnyitóval megkezdődtek a 69/70. évi váci középiskolás diáknapok. Vetélkedők nélkül — Mi hívtuk össze a tanárokat: egyöntetűen a vetélkedők ellen szavaztak. Én nem voltam itt az első diáknapokon, csak a mende-mondákból hallottam mi történt... Persze jobb a srácoknak a vetélkedő, a tét izgalma mindig serkent, viszont ebben a tanévben úgyis annyi dolgunk lesz... A megyei középiskolás napokra pedig kiválasztja a KISZ Pest megyei bizottsága a szerinte legjobb három diákot, vagy irodalmi színpadot. Idén nem is akartuk megrendezni a váci diáknapokat, csak kétévenként. A felszabadulási jubileum jegyében, aztán mégis ... Talán jövőre..., jövőre újra lesznek vetélkedők. persze jobban megszervezve, pártatlan zsűrivel. Esetleg két év múlva... — mondja Nagy Sándor, a városi KISZ-bizottság munkatársa. Búcsúzáskor kezembe njmm- ja a diáknapok műsorfüzetét, illetve égy kétrét hajtott lapot. „December 6. Ünnepélyes megnyitó, Január 23. Rajz- és szakköri kiállítás, Február 28. Társastáncversieny, Felszolgáló tanulók terítési versenye, Március 1. Fotókiállítás, Március 6. Irodalmi színpadok bemutatója.” öt bemutató jellegű program, négy hónapig! Vélemények — A vetélkedők ellentéteket szítottak. Egyik iskola, másik iskola, ki nyert, ki nem nyert. Nem, mi nem sértődtünk meg, csak... Mindenesetre idén annyi a pályázat, hogy kár lenne a városi vetélkedőkkel is zavarni a gyerekek tanulását. És ilyen vetélkedők különben sem lehetnek többet... Jobban kell az ilyesmit megszervezni. (Molnár Mihály, a Közgazdasági Szak- középiskola igazgatója.) — Mi akkor sem szólhattunk a versenybe, hiszen a mezőgazdasági tudnivalók nem szerepeltek a szaktárgyi vetélkedőkön. Mi egymással versenyeztünk. Egészen márciusig. A ceglédi, a tatai és a váci Mezőgazdasági Technikum tanulói mérik össze tudásukat, pártatlan bíróval — Debrecenből érkezik ... (Pornói István. a Mezőgazdasági Technikum igazgatója.) — Mindig az az iskola nyerte, amelyik rendezte: többek között mi is. Hát ilyen inkább ne legyen ... Marakodás jellemezte a vetélkedőket, mert az egyes szakágakban a rendezést „albérletbe” adták az iskoláknak. Erről akar írni? Magírja? Nézze, akkor inkább azt nyilatkozom: sokféle típusú iskola van a városban: mezőgazdasági, matematika-, kémiaszakosok és még előnyt élveztek a szakágakban jobban jártas diákok. A jövőben a kérdéseket úgy kell megválogatni, hogy a kép reális legyen : a közös anyagból... (Bíró Béla. a Géza király téri Gimnázium és Szakközépiskola igazgatója.) — Nem jók ezek a városi vetélkedők kérem, hajsza a pontokért, marakodás, hát köszönöm szépen ez nekünk inkább nem kell. Aztán az idő- egyeztetés ..., a jó tanulóknak száz felé kellett startolniuk. Országos tanulmányi verseny, egri diáknapok, satöbbi, satöbbi ... Idén úgyis annyi minden összejött, nem szabad a gyerekeket annyira lefoglalni. (Tóth Istvánné, a váci Sztáron Sándor Gimnázium igazgatónője.) — Nálunk jó kerékvágásban van az intézeti verseny. A területi lesz februárban, az országos áprilisban. Hogy kell-e a várósi vetélkedő? Véleményem szerint hasznos és szükséges, csak egészen más formában. Sértődés? Nem méltányolják a munkánkat, kifelejtenek minket mindenből. Hogy a művelődési osztály nem törődik velünk, az még rendben van, de a városi KISZ-nek miért vagyunk mostohagyerekei? (Szintai Márton, az Ipari Szakmunkásképző Intézet igazgatója.) Sajnos a Lőwy Sándor Gépipari Technikum igazgatójával nem tudtunk beszélni. Diákok nélkül? Nem éppen megnyugtató vélemények, hiszen a szervezőbizottság tagjai, maguk a középiskolás tanárok, tehát az ő dolguk lenne a maguk által felvetett problémák megoldása. Mindegyikük azzal indokolt, hogy úgyis sok a munka... Akkor miért kellett ezt a váci diáknapok megrendezésével is tetézni? A négy hónapig tartó öt bemutató nem ad nevet a rendezvénynek, öt programra nem lehet „diák- napdk”-jelzőt aggatni. És, ha országos hírűvé akarják fejleszteni a váci diákok ünnepét, nem árt, ha őket is meghallgatják és megkérdezik. Tamás Ervin Borbély Tibor versei DUDOLGATÖ Sűrű eső esik, nyári futózápor, fényes lesz a város. S ha el is áll végül, kis tócsák vizéből, mellékutcák sáros, ismert rejtekéből, — a föld szaga szálldos. VÉGRENDELET Semmim sincs, s ezt úgy kell majd elosztani, hogy mindenkinek jusson valami. TRAGIKUS RAGOZÁS Én szeretlek, Te szeretsz, G a feleségem. VENDEGEK V. Carollo képviselő, az olasz parlament költségvetési bizottságának elnöke, Enzo Lauretta, az Olasz Pirandello Társaság elnöke és G. Mossia, a milánói Sedit Könyvkiadó tulajdonosa és felesége megtekintette a Nemzeti Színházban Dosztojevszkij: „A félkegyelmű” előadását. Az előadás előtt a vendégek találkoztak a színház vezetőivel. Könyvespolc PALMYRA A mai Szíriában, a kelet és dél felé vezető karavánutak találkozásánál terült el az ókorban a gazdagságáról nevezetes Palmyra. A templomok, oszlopcsarnokok, védőfalak, és bástyák ma is lenyűgöző látványt nyújtó romjai a város egykori lakóinak gazdagságáról, hatalmáról és ízléséről vallanak. A kötet a lengyel régészeti expedíció vezetőjének, Micha- lowski professzornak a tanulmányával és gazdag képanyaggal mutatja be Palmyra történetét, építészeti emlékeit, továbbá a római és keleti művészet elemeiből kialakult sajátos stílusú műalkotásokat. Az ízléses, szép kiállítású kötet a Corvina Kiadó gondozásában jelent meg. — K — — A 62-ben átalakított és korszerűsített óvodába 68—69- ben bevezették a hideg-meleg vizet, ezzel megoldottuk a szomszédos Iskolaépület ivó- vízellátását is. Az udvari melléképületből meg a vezető óvónő számára alakítottak ki szép kétszobás szolgálati lakást. Az ingatlan megvásárlása, felújítása összesen 360 ezer forintba került, furcsa viszont, hogy — a környéken egyedülálló módon — kevesebb az óvodás, mint a hely. A hatvan helyre a környékbeli lakók gyerekeivel együtt is csak negyven jelentkező akadt! Zima Károlyné vb-titkár szól közbe: — Ha lenne egy helyi üzem, amely nőket foglalkoztat, bizonyára jobban kihasználnák az óvodát. Reméljük, ilyen is lesz, minél előbb. Nagy fába akarjuk vágni a fejszénket. Számtalan mindennapos problémánkat megoldottuk. — járdát csináltunk, negyedmilliós költséggel tavaly felépült az ÁFÉSZ élelmiszerboltja, áruellátása is megfelelő, nagy huzavona után elintéztük, hogy a nálunk összegyűjtött tejből 300 liternyit aznap kimérnek a lakosságnak, a húsellátás is egyenletes (hetenként kétszer a Ceglédi Húsipar szállít, de sokszor „besegít” húsfélével a Süly és Vidéke ÁFÉSZ és a tsz Is). Nemrég készült el a vegyesbolt és a kisvendéglő. Egyszóval: megbirkóztunk a legégetőbb gondokkal. Most vi(11) — Ugyan — legyintett Andrea —, a tudományban a kételkedés visz előbbre. Jó, jó, nehogy a fejemre olvassa, hogy ez a bölcs mondás nem tőlem származik, tudom magamtól is... Nos, megpróbálok válaszolni a kérdéseire, már amennyire tőlem telik. Egy helyreigazítással kell kezdenem. Ezt a bizonyos vegyszert, a szimpatront nem ketten találtuk fel, Ambrózy szólóban kísérletezte ki. Én ebben a téeszcsében csak amolyan magasan kvalifikált állatgondozó vagyok. Többnyire itt a pincében és a kertben, a kifutók körül tanyázom. És én tartom rendben Béla céduláit. Amit a szimpatronról tudok, ezekből tudom. — És mit tud? — Azt, hogy van egy tulajdonság, a rokonszenv érzése, amelynek kialakulását, kiváltó tényezőit mind ez ideig, Ambrózy zseniális felfedezéséig lényegében nem ismerte a tudomány... — Bocsánat — vágott a szavába Honda —, hogyhogy nem ismerte? Igaz, Madách is írt valahol arról, hogy rejtélyes bíró a rokonszenv, istenhit s ha elpártol, meg is ölhet... Beszélünk érthetetlenül támadt rokonszenvről is, és így tovább. Rendben van. De azért nagyjából köztudott, hogy a szép, harmonikus külső általában szimpátiát vált ki. És két hasonló megjelenésű ember, vagy állat közül többnyire a kisebbik nyeri el a ro- konszenvünket. Nem titok, hogy a szőkék és a kék szeműek még a KÖZÉRT-ben is előnyösebb kiszolgálásban részesülnek, továbbá, hogy az úgynevezett fotogén arc a televízió képernyőjén, vagy a magazinok címlapján száz meg százezer szavazatot jelenthet egy politikusnak a választási harcban. Aztán a kellemes hang, a csinos külső, a fürge mozgás ... szóval rengeteg ismert, hangsúlyozom, ismert tényezője van a rokonszenv létrejöttének. — Itt most nem a külsőségekről van szó — folytatta volna a magyarázatot a lány, de a látogató ismét félbeszakította. — Jó, beszéljünk a belsőségekről. Elnézést a szójátékért. Szimpatikussá válhat, megnyerheti rokonszenvünket, befolyása alá kerülhetünk olyasvalakiknek is, akiknek külseje nem hogy megnyerő, hanem első látásra kifejezetten ellenszenves. Shakespeare Richardja púpos és sánta, ravaszsággal, hizelkedéssel, zseniális színleléssel mégis elbűvöli, lenyűgözi, magába bo- londítja korábbi ellenségeit. Néhány évtizeddel ezelőtt a Shakespeare-nél kevésbé lángeszű Carnegie, az ügynök- király, Amerikában könyvet adott ki az érvényesülés effajta módszereiről, jelenleg pedig tömegpszichológián nevelkedett reklámszakemberek, propagandisták, menedzserek tízezrei töprengenek szerte a világon a hirdetési módszereken. Miként kedveltes- senek meg a vásárlók millióival egy bizonyos konzer- vet, milyen hatásos sztorikkal lopják be a nézők millióinak szívébe ezt vagy azt a filmszínészt, színésznőt, táncdalénekest... — Kérem, kérem — rázta meg a fejét kétségbeesetten, a lány — ne nyomjon agyon az érveivel, engedjen szóhoz jutnom. Értse meg, itt most egészen más a szituáció. Az állatkísérletek alapján csaknem bizonyosra vehető, hogy a szimpatron révén ellenállhatatlan rokonszenvet kelthet maga iránt az ember, teljesen függetlenül nemcsak attól, hogy milyen a külseje, hanem attól is, hogy milyen a modora, van-e megható sztorija vagy nincs, meg sem kell szólalnia. A hipotézis szerint az sem számít, hogy milyen jellemű, ízlésű, lelkületű, alkatú egyénnel vagy egyénekkel kerül szembe. Mindegyikből rokonszenvet, segítőkészséget, baráti jóindulatot vált ki. Valószínűleg nagyjából azonos reakciót kapunk a piknikus alkatúaknái csakúgy, mint a koleri- kusoknál. Az sem számít, hogy a partner a találkozás pillanatában milyen hangulatban van. — Hm — mondta Honda —, e már egészen érdekesen hangzik. Annyit elárulhat, hogy mégis, milyen úton hat ez a szimpatron elnevezésű varázsszer? — Bioáramok kisugárzása útján. A szimpatron hatására a nukleinsavban történik valami, ami ezt a sugárzást kiváltja. A tapasztalatok alapján a gömbszerű kisugárzás szinte kizárólag a szem recehártyáján keresztül történik és a dózistól függ a hatótávolság. Jöjjön, menjünk csak vissza Félix ketrecéhez. Honda kíváncsian követte a lányt, aki a sziámi macska lakosztályának oldaláról apró, oldalt is záró szemüveget akasztott le, olyat, amilyet a hegesztők használnak. Kicsit eltolta a ketrec fedelét, lepkehálószerű szerszámmal kihalászta az egeret, egyetlen gyors, szakavatott mozdulattal a fejére illesztette a szemüveget. Aztán a kis állatot visszahelyezte a hálóba és közel vitte a ketrec üvegfalához. Bumm! Félix teste abban a pillanatban már neki is csapódott az üvegfalnak, karmai kimeresztve, sárga szeme kegyetlenül villámlik! Andrea elkapta a hálót, lehúzta az egér fejéről a szemüveget, visszaengedte a ketrecbe. Odabent, mintha semmi sem történt volna, folytatódott a békés együttélés. — Speciális Zeiss-üveg — mutatta vendégének az asz- szisztensnő a csöppnyi szemüveget. Egy vagyonba került darabja. Honda figyelmesen megszemlélte, aztán körülnézett Mindegyik ketrec oldalán ott függött egy vagy több pár hasonló alkalmatosság. Kisebbek, nagyobbak, a lakók méreteitől, fejformájától függően. (Folytatjuk.)
