Pest Megyi Hírlap, 1970. január (14. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-04 / 3. szám

1970. JANUÁR 4., VASÁRNAP ~"&Círiap NYÍRBÁTOR Vadfogó szerszámok Nagyarányú néprajzi tárgy­gyűjtés zajlott le 1969-ben Nyírbátorban, s a sikeres ak­ció során tovább gyarapodott a helyi múzeum gazdag nép­rajzi anyaga. A gyűjtés során újabb kézműipari eszközök, köztük kovács- és bognár­ipari szerszámok, kerültek a múzeumba. A friss gyűjtés érdekesebb darabjai közé tar­toznak azok a vadfogó szerszá­mok, amelyekkel annak ide­jén az ürgéket, patkányokat és a kártékony vadakat tet­ték ártalmatlanná a környé­ken. MEGKAPTA a működési engedélyt a világ legnagyobb utasszállító gépe, a Boeing 747, amely valószínűleg e hónapban indul első hivata­los útjára, fedélzetén 362 utassal. Edward Tatum Nobel-díjas orvosprofesszor, a molekuláris biológia úttörője, egyik leg­utóbbi New York-i előadásá­ban érdekes jóslásokba bocsát­kozott. Szerinte nincs már messze az az idő, amikor a ge­netikai fogyatékosságokat ki­küszöbölhetjük a fogyatékos sejtek génjeinek kicserélésével. Ma már nem tartozik a képte­len elgondolások közé, hogy géneket laboratóriumban ál­lítsunk elő. Ha az így kapott szintetikus géneket beültetjük a rendellenes sejtekbe, szabá­lyozhatjuk vele a sejtek növe­kedését és működését. A neves professzor hangsú­lyozta, hogy a fehérjeszintézist a nukleinsav-sokszorozódást és az enzimek meg más óriás mo­lekulák pontos szerkezetét il­letően ismereteink rohamos ütemben gyarapodnak. Na­gyon is valószínű, hogy ezt az ismeretanyagot hamarosan már alkalmazná is tudjuk majd Nem mindenkinek terem arany az Aranyfürtön Tatarozásra szorult Örkény­ben az Aranyfürt étterem. Tu­lajdonosa, a helybéli ÁFÉSZ ezt a munkát Juhász Kálmán budapesti, XVIII., Marx utca 10. szám alatt lakó kisiparos kőművesmesterre bízta. A vál­lalkozó négy helybeli munkást alkalmazott, hozzáfogott a munkához és be is fejezte. El­vonult még 1968. novembere végén, négy Örkényi munkása, Cifra Vendel, Tóth József, Fe­hér Kálmán és Rup Béla pedig nem sokkal utóbb megjelent Dabason a munkaügyi döntő- bizottságnál. Előadták, főnö­kük adós maradt utolsó havi bérükkel. Pecséttörés Eddig egyszerű az eset, lát­szólag gyorsan tisztázható, si­mán elintézhető, csak megkell kérdezni a panaszolttól, elis­meri-e tartozását, vagy igazol­ni tudja, hogy volt munkásai­nak bérkövetelése alaptalan. Az ügy azonban jogerősen még ma is befejezetlen. Noha azon­nal átirat ment a XVIII. kerü­leti döntőbizottsághoz, idézze maga elé Juhász Kálmánt és hallgassa meg védekezését, ami meg is történt. Juhász előadását jegyző­könyvbe vették. Kereken ta­gadta tartozását. Ennek igazo­lásául keménykötésű füzetet, a bérjegyzéket vette elő. Mu­tatta, hogy minden oldalon külön ott áll a neve a négy munkásnak, meg a kifizetett bérük is, azt fel is vették, csak nem mindig írták alá a köny­vet. Novemberben sem. Ez a tény: a követelt novemberi bér felvételét igazoló aláírás hiá­j nya szintén jegyzőkönyvbe ke- ! rült, a füzetet pedig pecséttel I lezárva adta vissza a bizottság a kőművesmesternek. Juhász Kálmánt ezek után két alkalommal is hiába hívta meg a dabasi bizottság, a kő­művesmester csupán bérjegy­zék-füzetét küldte el maga he­lyett. Csakhogy mire a füzet Dabasira ért, hogy, hogy nem, a pecsét feltörve és a novem­beri jegyzéken ott áll a négy panaszos aláírása, aminek va- ! lódiságát azonban egyikük sem ismeri eL Elmaradt családi pótlék Farkas Kálmánnak külön panasza, hogy míg Juhász volt a munkaadója, nem kapott csa­ládi segélyt, holott többgyer­mekes atya. Az SZTK viszont a bőséges gyermekáldásáról inem. értesülhetett, .mivel Ju­hász Örkényi négy dolgozója közül csak hármat jelentett be, Farkas Kálmánt valaho­gyan kifelejtette. Mulasztását most, a döntőbizottság pótolja, és ez aligha lesz olcsó mulat­ság Juhásznak. Emellett még a követelt bértartozást is meg kell fizesse. Mindezen felül az iratok az ügyészséghez is elkerülnek, ha szükségesnek látja, állapíttas­sa meg írásszakértővel, valódi aláírások szerepelnek-e a bér­jegyzékben. Amennyiben rneg- cáfolhatatlanul kiderül, hogy nem, az aztán a kőművesmes­ternek megintcsak pénzébe, sőt, esetleg idejébe is kerül. Vagyis, az Aranyfürt vég­eredményben nem hozott neki aranyat. Pedig hozhatott vol­na... Sz. ÉV ELEJI GONDOK — Hány sonkát vegyünk húsvétra? (Zsoldos Sándor rajza) CSILINGELÉS Érdekes természeti jelenségnek lehetnek tanúi a Bükköt látogató kirándulók és a téli sportok kedvelői. A néhány napja hullott erősen vizes hó valósággal „felöltöztette” a Bükk-hegy- ség fáit. Nem egy helyen tenyérnyi vastagságban lepte be az ágakat a hó, a Bánkút környékén kelszeresére „hizlalta” a gallyakat. A nagymezőn levő részen a bokrok földig hajlottak a hó súlya alatt, de földig húzza az ágakra ülepedett hó a já­vorkúti ősfenyves több mint 100 éves fáinak gallyait is. Üveg­hanghoz hasonló „csilingelős” tölti meg a bükki erdőket: a fákra rakódott hó súlya alatt reccsennek meg a téli erdőben az ágak. I a gyógyászatban, mégpedig oly I módon, hogy képesek leszünk megfelelően befolyásolni a | betegek sejtjeinek öröklési j anyagát. Ezzel pedig talán i majd sikerül a gyökerénél | megragadni az olyan betegsé- j geket, mint például a cukorbaj vagy a rák. Baktériumokban a gének könnyűszerrel átvihetők az egyik sejtből a másikba, s en­nek során a baktériumban más szervezetben termelt öröklési anyag is megjelenik. Ugyanez meg­történhet más úton is: egy ví­rus például, az egyik sejtben felvesz egy gént és a másikban leadja azt. Akár így történik a továbbítás, akár az előző mó­don, az idegen örökletes nuk- leinsav beépül a befogadó sejt magjába, kromoszómáiba. Tatum professzor elmondot­ta előadásában, hogy hasonló kiséreleteket emlősök sejtjei­vel kapcsolatban is terveznek, és ha sikerülne emberi sejtben is megvalósítani a geriátszálií- tást, akkor kézzelfogható kö­zelségbe jutna az orvostudo­mány új ágának, az öröklés­szabályozásnak a lehetősége. Az előadó hansúlyozta, hogy a genetikai fogyatékosságokból eredő rendellenességek meg­szüntetéséhez elegendő, ha ab­ban a szervben, ahol az illető gének működése szükséges, egy bizonyos kritikus számú sejten belül a fogyatékos géne­ket épekre cseréljük ki. Ilyen módon lehetséges volna az, hogy — mondjuk — a vérzékenységben szenvedő betegek maguk állítsák elő a szerveze­tükben azt a hiányzó vérfak­tort, amely a normális alvadás előfeltétele. Például kivon­nánk a beteg májából néhány sejtet, ezeket szövettenyészet­ben szaporítanánk, majd a ki­tenyésztett sejtekben a fogya­tékos géneket kicserélnénk ép génekre. Azokat a sejteket, amelyekben á kívánt változás bekövetkezett, elkülönítenénk a többitől, és tovább tenyészte­nénk őket. Később pedig eze­ket az ép sejteket visszaültet­nénk a beteg májába, hogy ott új, genetikailag immár kifo- 1 gástalan sejtgenerációk őseivé váljanak. Az így szabályozott sejteknek az utódai a beteg élete végéig egészségesek ma­radnának. Ilyen módszerekkel tehát ak­tív géneket ültethetnénk be az olyan betegek sejtjeibe, akik­nek a panaszait valamilyen fontos genetikai emeltyű hiá­nya okozza. De ezen túlme­nően szó lehetne afféle „elnyomó“ vegyületek kifejlesztéséről is, amelyek az emberi testre káros, rendelle­nes génekkel kölcsönhatásba kerülve, közömbösítenék azo­kat. Ilyen szerek segítségével azután megtörténhetnék a ge­netikai szabályozás anélkül, hogy a fogyatékos sejteket át­alakításuk céljából a beteg tes­téből ki kellene emelnünk. Az első olyan kísérleteknél, amelyek során emlősálatokban géneket cserélnek ki, az „ol­tóanyag” gyanánt használt gé­neket még valószínűleg a do­nor szerepét betöltő egészséges sejtekből kell biztosítani. Ta­tom professzor azonban úgy véli, nincs messze az idő, ami­kor a különböző kívánalmak­nak pontosan megfelelő, labo­ratóriumban „méretre“ előállított gének nagy választéka áll majd az orvosok rendelkezésére. Ha a szükséges molekulák közül né­hányat sikerül majd szinteti­kus úton előállítani, annak sem lesz többé akadálya, hogy tömegesen reprodukáljuk őket — a megfelelő enzimrendszert kell csak használnunk, ponto­san úgy, ahogy ez a szervezet­ben történik. Tatum professzor előadása végén rámutatott, hogy szabá­lyozástechnikai szempontból alig jelent különbséget az, I hogy vajon testsejtről vagy csírasejtről van szó. Ennek kapcsán utalt a magzat labo­ratóriumi fejlesztésének lehe­tőségeire, amikor is a geneti­kai szabályozás technikájának alkalmazásával az embrióból olyan embert alakíthatunk ki majd, akinek nemcsak testi, hanem valószínűleg szellemi tulajdonságait is előre meg­választhatjuk. Szobrok, szobrászok, műtermek. Buda régi szobrai közül a Hunyadiak XV. századi bronz alakjait 1526-ban Szulejmán szultán vitette Konstantiná- polyba. Ott állt a három Hu­nyadi szobra, „némán is csu­da dolgokat beszélve" — mini Mohácsnámé c. török hősköl­temény írja —, mígnem egy janicsárlázadás során szétver­ték őket. Óbuda egyetlen gótikus kő­szobra, amelyről csak írások szólnak, Árpád vezér elteme­tésének helye, Fehéregyháza közelében állt, Szent Annát ábrázolta. Ma már Fehéregy­házának s e szobornak már hamva sincs — csak híre! Ám, megritkultak a török világ után emelt szobraink is. Váradi Antal a barokk Budának még 13 Szent János szobrát emlegeti. Az ördögárok­nak e hajdani kőszenljei közül az utolsónak roncsai ma a Pasaréti út 116. sz. kertjében hevernek. Fővárosunk múlt századi szobrainak is különösek a históriái. Ferenczy István Má­tyás lovasszobrának modell­jét a művész maga zúzta szét. Az 1850—70-es években any- nyira nem voltak műtermek, hogy Engel József Széchenyi István szobrát (amelyet most javítgatnak a Roosevelt téren) a régi Nemzeti Lovardában mintázta meg. Huszár Adolf Eötvös-szobrának vedig Lip­taii Béla báró engedte át egyik palotája földszintjét. 1866. pünkösdjén egyébként az Eöt­vöst ábrázoló agyagkolosszus megroggyant, s kishíjján agyonnyomta alkotómesterét. Végül Eötvös szobrát 1880-ra öntötték bronzba. A műterem­igényekben Csontváry festőnk az élenjáró: „életnagyságú” tájképei számára egyedül a Keleti pályaudvar üvegcsarno­kát vélte elegendő méretűnek. Kevés város kérkedhetik az­zal, hogy van olyan szobra, amelyet — kettészakítottak. Jókai bronzalakja 1921 óta ül­dögél a pesti, nevét viselő té­ren. Am, az a két olvasó leánykaalak (egyik Zsuzsika, Stróbl Alajos lánya), amelyet Stróbl a Jókai-szoborhoz kom­ponált, csak 1929-re került ön­tésre, s mint önálló művet, a Városligetbe vitték. Utóbb da­rabokra szeldelték a Tisza- szobor mellékcsoportjaít is, s ezek vidéki városokba, pl. Esz­tergomba kerültek. De akadt más szétfűrészelés is! Szent Kristóf kőszobrát (Bauer Mi­hály alkotása 1833-ból), amely egy Kristóf téri régi ház hom­lokzatát ékítette, kettévágták, mielőtt a Városháza kertjé­ben felállították volna. Ez volt a legnagyobb műtét — írja Lyka Károly —, amelyet Budapesten valaha is végre­hajtottak. Nem folyt vér, s nem kellett hozzá sebész. Az Operaház Liszt- és Erkel- szoborművének az az érdekes­sége, hogy azokat mén 1882- ben. a két mester életében avatták fel. Így aztán Erkel, mint operaházi karnagy, na­ponta elhaladt saját szobra előtt. ORI-turmix — Eredményes esztendőt zárunk: több mint ezer elő­adást tartottunk, jórészt telt házak előtt — mondotta Keszler Pál, az Országos Ren­dező Iroda igazgatója. — 1970-re sok neves vendég ér­kezését készítjük elő. Tárgya­lunk a Golden Gate együttes­sel, április 21-re várjuk a Count Baisye dzsessz-együt- test, május 21-re Ella Fitzge- raldot. Tárgyalások folynak a svéd Sunshine Girls beat- együttessel, a Treineloes és ä Nice angol beaftzeriekarokkal. Szó van továbbá arról, hogy felléptetünk néhány élvonal­beli olasz művészt, tárgya­lunk Claudio Villával, Cale- rina Casellivel, valamint Mi- reille Mathieu impresszárió­jával is. felléptével január 8-ra ter­vezzük. Űj előadássorozatokat szervezünk az Illés zenekar és a Kex-, illetve a Metro együttes és Zalatnay Sarolta felléptével. Koncz Zsuzsa önálló estet, „Egy férfi és egy nő” címmel pedig Koós János és Kovács Kati közös műsort ad. Márciusban együtt lép fel az Atlantis és az Atlas zene­kar, Giulia CsohtMi grúz éne­kesnővel és Máim.}/ Zsuzsá­val. Májusban rendezzük Aradszky László és Hanwnugozó Teréz közös estjét. Miskolc — reflektorfényben ÁLLATGYÁR Néhány évtizeddel ezelőtt még utópiának számított, ma már azonban mindennapos gyakorlatnak tekinthető az a módszer, amellyel a külvilág­tól tökéletesen elzárva neve­lik a vágóállatokat. Az országban jelenleg nyolc ilyen nagyüzemi ál­lattenyésztő telepet épí­tenek. Ezekből teljesen kizárják a napfényt, a természetes leve­gőhuzatot és a táplálék is köz­vetett módon segíti elő az ál­lomány gyarapodását. Az ál­latorvosok szerint mindez rendjén van. A levegőellátást nagy tel­jesítményű ventillátorok biz­tosítják, ezek a zárt épületben óránként kétszer teljes levegő­cserét hajtanak végre. A vita­minokkal és mikroelemekkel dúsított eledeleket, tápokat pe­dig automatikusan adagolják. Különösen érdekes az a rendszer, amellyel a napfényt helyettesítik és egyúttal télen a megfelelő hőmérsékletet biztosítják. A kutatók vizsgá­lata beigazolta, hogy ha a ma­lacok nevelésénél infravörös lámpákat alkalmaznak, akkor a tíznapos jószágok testsúlya 7,1 százalékkal nő meg, szem­ben azokéval, amelyek nem kaptak lámpafényt és csak 5,4 százalékkal lettek „súlyosab­bak”. A kutatók szerint az inf­ravörös-lámpákra 10—15 napos korig van szükség, utána már gázolaj-tüzelé­sű kályhákat alkalmaz­nak, ezek ugyanis gazdaságosab­ban működtethetők. A kis állatok számára a 28—30 fok körüli hőmérséklet a legkedvezőbb, ezt nemcsak télen biztosítják számukra, hanem a tavaszi és az őszi hónapokban mesterséges fű­téssel pótolják azt a néhány fokot, ami ehhez a kánikulai hőmérséklethez szü leség es. A teszénytelepeken 10—20 százalékkal gazdaságosabban állítják elő a hízóállatokat. Már január első napjai­ban országos turnéra indul a „Ritmus 70” című műsorunk. Az ötven-hatvan vidéki elő­adáson fellép Martell, az NDK neves énekese, továbbá Harangozó Teréz, Szécsi Pál, Magay Klementina és Szuhay Balázs is. Január 5-én tart­juk a Qualiton beathang- versenyt az Erkel színházban, közreműködik három zeneka­runk, az Illés-, az Omega és a Metro együttes, valamint Koncz Zsuzsa és Zalatnay Sa­rolta. A „Lady Carneval” cí­mű showműsort, Korda György és a Bergendi-zenekar Miskolc megyei jogú város tanácsa díszkivilágítást sze­reltetett fel a műemlékek­hez, valamint az új reprezen­tatív létesítményekhez. Ref­lektorokkal világítják meg többek között az Avas olda­lán levő gótikus templomot, a hozza tartozó, XVI. század­ban épült harangtornyot, a szakszervezetek Borsod me­gyei székházát, a több mint százéves miskolci Nemzeti Színházat — az ország első kőszínházát —, a megyei ta­nács új székházát, valamint a megyei pártbizottság előtt levő felszabadulási emlékmű­vet. VÉGVESZÉLYBEN AZ INDIÁNOK Világszerte általá­nos megdöbbenést keltett Lars Persson svéd néprajzi kuta­tónak az az állítása, hogy a brazíliai kor­mánynak szándéká­ban áll napalm­bombákkal megsem­misíteni a rengeteg­ben élő indián-cso­portokat. Lars Pers­son Stockholmban a bennszülöttek életé­vel foglalkozó nem­zetközi munkacso­port ülésén közölte: a brazíliai légierő Kanadában 12 Havil- land-caribou-gépet rendelt, amelyek na­palm-bombák szállí­tására alkalmasak. Az ottani brazíliai katonai attasé mel­lett dolgozó törzstiszt elmondta Persson- nak: a repülőgépeket az ősz folyamán be­vetik a Brazíliában szabadon élő indiá­nok ellen, minthogy az utóbbiak szembe­szegülnek minden ci­vilizációs kísérlettel és az a veszély fe­nyeget, hogy kommu­nista eszméket ter­jesztenek körükben. Venezuelában egy Paul Straki nevű fér­fi leleplezte, hogy Umberto Boccia olasz származású nagy- birtokos meggyil­koltatta azokat az indiánokat, akik nem akarták neki áten­gedni földjeiket. Peruban a koka- ma-indiánok terüle­tére 1964. február 12-én fegyveres cso­port tört be, Reque- na város polgármes­terének, Gumericindo Floresnek vezetésé­vel. A tudományos cégérrel kezdemé­nyezett expedíció gyakorlatilag a gu­mikereskedelem cél­jait szolgálta. Az ex­pedíció heteken át az indiánok területén tartózkodott. A benn­szülöttek két ízben támadták meg. Egy tagját megölték, né­gyet megsebesítet­tek. Viszont az egyenlőtlen harcban mintegy 50 indián esett el, s az expedí­ció még támogatást kért a hadseregtől is. Egy ágyúnaszádot is küldtek oda, s köz­ben két B—26-típusú repülőgépfegyverrel, később robbanó, majd napalm-bom­bákkal. A légitáma­dásnak több mint száz áldozata volt. Tavaly Kolumbiá­ban szabályszerű va­dászatot rendeztek indiánokra. Ennek főként a ma még mintegy 5000 főt számláló koima in­diánok estek áldoza­tul. A Venezuela határ- területén élő bari in­diánok harminc év­vel ezelőtt még mint­egy 3 ezren voltak, de amint területük kezdett érdekessé válni a Texaco és a Colpet olajtársasá­gok számára, a cso­port felét megölték. Több százan meghal­tak az 1966-os járvá­nyok idején. Alig ma­radt 600 belőlük: ezek jórészt az olaj­telepeket környező nyomortanyákon él­nek. Amennyiben az , utolsó szabadon élő indiánokat meg akar­juk óvni a kihalás­tól, vagy a kiirtástól, meg kell változtatni az érdekelt kormá­nyok beállítottságát, országuk őslakossá­gával szemben, s ügyelni kell arra, hogy jószándékot hirdető megnyilat­kozásaikat legalább részben érdemleges tettek kövessék. i Az öröklésszabályozás küszöbén

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom