Pest Megyi Hírlap, 1970. január (14. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-31 / 26. szám

FALUSI GYÁRBAN A TAURDL gumigyár péteri részlegében sok fiatal lány talált munkaalkalma (osságot. Pcterífy felvétele MONOMHuH K Ü L ÖN K, l'ADÁSA " • XII. ÉVFOLYAM, 23. SZÁM 1979. .IAWAR 31.. SZOMBAT Milyen lesz a járási művelődési központ? FALUKRÓNIKÁK ÁPRILIS 4-RE — „FALUM 25 ÉVE" PÁLYÁZAT Nem lehetne gyorsabban? EGY PANASZ NYOMÁBAN Tar Sándor vecsési lakos a múlt év decemberében vitte be Sokol-kisrádióját a Monori Járási Szolgáltató Ktsz ve­csési tv-rádió javító részlegé­be. Ez pontosan december 13-án történt, s akkor azt a választ kapta: három nap múlva készen lesz. Tar Sán­dor négy nap múlva ment ér­te — de a rádiót még nem ja­vították meg. Pár nap múlva újra felkereste a javító rész­leget, a változatosság kedvéért akkor a szerelő nem volt ott. Január 14-én a szerelő is ott volt, a rádió is, csak a Sokol még mindig nem szólt, a sze­relő viszont becsületszavát adta, hogy a lehető leghama­rabb hozzáfog a javításhoz. Újabb napok — újabb ván­dorút a részlegbe. A szerelő akkor így szólt: „Kérem, fog­laljon helyet, most rögtön összerakom a rádiót!" Tar Sándornak ez már sok volt. Az eltelt idő alatt körülbelül hússzor járt a javítóban, tü­relme véget ért. Felkereste a szolgáltató ktsz gyömrői köz­pontját, hogy panaszt tegyen. Az elnök nem volt bent. pa­naszát egy hölgy hallgatta meg, flelvette az adatait, s ígé­retet tett arra. hogy pár nap múlva értesítik őt az ered­ményről A pár nap eltelt — sőt egy hét -is. Az ügy végül is hozzánk került. ★ Telefonon hívtuk fel a ve­csési tv-javító szerelőjét, Ko­vács Miklóst: — Tud erről a dologról? — Igen. A Sokol nálam van, a gazdája nem viszi el. Közöl­tem vele, hogy mein kapok hozzá alkatrészt. — Tar Sándor szerint az al­katrészhiányt neki nem emlí­tette — csupán ígérgetett, s kitolta a határidőket. — Egy alkalommal valóban sikerült alkatrészt szereznem, de az nem volt jó. — Tehát a panasz alapta­lan? — Igen. És ez vecsési „spe­cialitás”. Sokat panaszkod­nak ... — Most hány rádió van bent .amit a hiányzó alkatré­szek miatt nem tud megjaví­tani? — Körülbelül öt lehet... ★ Valóban, Vecsésen sokan panaszkodnak. Egy idős néni is, akinek hét hónapja van bent a rádiója, de bottal jár, s nem vállalhatja a minden­napos vándorutat a javító részlegbe. Megértjük, hogy kevés az alkatrész, hiszen ez nemcsak járási, országos prob­léma is. De nem lehetne még­is másképp intézni ezeket az ügyeket? Valahogv úgy, hogy ne érkezzenek felháborodott hangú levelek sem hozzánk, sem máshová! (koblcncz) VB-ÜLÉS lesz ma délelőtt 9 óraikor Úri­ban, ahol a februári tanácsülés anyagának első napirendjét tárgyalják meg. JEGYZET Kinyithatom — nem nyithatom Szsrdán este történt az eset a Rákoskertre induló autóbur szón. Ahogy az lenni szokott, Monorom zsúfolásig megtelt a farmotoros. Péteriben, az első megállónál felszállt egy ellen­őr. A tanácsházánál le akart szállni egy tanárnő, aki az autóbusz elejében tartózko­dott. Hiába jelezte, hogy elöl szeretne leszállni, a sofőr hát­raszólt: „Az első ajtót csak az ellenőr engedélyével nyitha­tom ki.” A tanárnő ezek után kénytelen volt átfurakodni a sűrűn állók között és a hátsó kijáraton — késve — csak így tudott leszállni. Láttam az esetet, kíváncsi voltam az ellenőr véleményé­re. Azt válaszolta: „Ki lehet nyitni az első ajtót is.” Remélhetőleg azóta szóvá tette az esetet az ellenőr,, s fi­gyelmeztetne a •• gépkocsiveze­tőt, hogy indóikólt esetben nem feltétlenül szükséges mereven ragaszkodni a szabályokhoz. (gér) Csütörtökön délelőtt ülést tartott a Hazafias Népfront já­rási bizottsága. Első napirendi pontként dr. Zimányi Gyula, a járási tanács vb-titkária beszélt a tanácsok és népfroinitbiziottságok együtt­működési tervéről és a tenni­valókról. Elmondotta, hogy a közös akcióprogram jól szol­gálta a tanácsok és a népfront 1969. évi tevékenységét. A részvevők a beszámoló után több kérdést intéztek dr. Zi­mányi Gyulához, néhányat ér­demes megemlítenünk. A negyedik ötéves tervben járási művelődési ház épül Monoron — vajon helyet kap benne egy modern, minden igényt kielégítő könyvtár? Igen, az illetékeseik már terve­ket tanulmányoztak, jártak a Csepel Autógyár kultúrköz- ponitjában, ahol egységes szer­kezetű a kultúrotthon, azaz színház, étterem, klubhelyisé­gek vannak, s itt kapott helyet a könyvtár is. Valószínűleg hasonló lesz a Monori Járási Művelődési Központ is. Miért olyan nagy a bürok­rácia még mindig az épí­tési ügyek intézésében? Mi az oka annak, hogy az ál­lami házak előtt senki sem takarítja a járdát? Van-e lehetőség a külterületek villamosítására? Több kérdés hangzott el. vala­mennyire megnyugtató vá­laszt kaptak a kérdezőit. Az ülés 'második napirendi pontja Pásztor Antal bészámo- lója volt, a falukrónikák, hely­történeti albumok elkészítésé­ről. Az 1970-es munkatervben is rögzítették: a járási honis­Vadászkaland helyett mereti és múzeumbaráti akció­bizottság nagyobb segítséget ad a falukrónikák írásaihoz. Még — sajnos — gyengék a helytörténeti adatössze­gezések, pedig április 4-re a falukrónikákat össze kell állítani. Itt említette meg Bozóki Já­nosáé járási népművelési fel­ügyelő a gyömrőieket: falukró­nikájuk példa lehet a többi község előtt, bizottság szer­keszti, készíti ezt a krónikát. Szó volt a „Falum 25 éve” pályázatról is. Kevés a jelent­kező, pedig nagy a járás, s a pályázat több járási részvevőt érdemelne. Végül Neumann Mihály, a Hazafias Népfront járási titká­ra terjesztette elő az 1970-es évi munkatervjavaslatot. (koblencz) Új talajművelési eljárás honosodik meg a monori járás termelőszövetkezeteiben Ismeretes, hogy a monori járás területének 45 százaléka lejtős, eróziónak (talajpusztu­lásnak) kitett területből áll. Becslések alapján 20—25 ezer katasztrális hold eróziós te­rületen évenként 10—15 mil­lió forint terméskiesés kelet­kezik. Az MSZMP Monori Járási Bizottsága és a járási tanács végrehajtó bizottsága koráb­ban foglalkozott a fenti sú­lyos problémával és határoza­taikban a talajvédelmi munka elindítását írják elő. A talajvédelem alapjainak lerakását államunk száz- százalékos támogatással biztosítja a termelőszövet­kezetek számára. A talajvédelmi tervek a lej­tős területeken új talajműve­lési eljárás bevezetését írják elő, ez a mélylazítás. A mély­lazítás forgatás nélküli talaj­művelés, melyet egy-egy terü­leten négyévenként kell elvé­gezni. Előnyei: a talajlemosó- dás megszűnik és nagymérték­ben nő a vízbefogadó képessé­ge. A hagyományosan művelt lejtős területeken a csapadék­víz 40—50 százaléka elfolyik, míg a mélyen lazított talaj szivacs módjára szívja magába a vizet, elfolyás nincs. Kutatók kísérletei alapján tudjuk, hogy aszályos időjárás esetén 30 százalékos, normál időjárás mellett pedig 50 szá­zalékos termésnövekedést eredményezett a mélylazítás. Járásunk területén a gombai Űj Élet Termelőszövetkezet kezdte el elsőként a fenti el­járást. Több mint 200 holdon végezték el a mélylazítást a múlt év őszén. Ezt a munkát július 1-től november végéig lehet végezni. Egy DT—75-ös traktor napi teljesítménye 16 hold. Ez a mód í bé'rfl - Vértfél j ük, gyorsan el fog terjedni a lej­tős területeken gazdálkodó tsz-ekben, s ennek nyomon megszűnik a talajlepusztulas. Ezzel a tsz-ek évről évre sok millió forint hasznot érhetnek eL Tavaszi János mezőgazdasági mérnök Az építésvezető ajándéka Törökkori festeit edény Monorról Különös módon van a ter­mészet felépítve. Örökös harc a létért, küzdelem a táplálé­kért, a holnapért. A vadászok sem minden esetben lövik le az eléjük kerülő vadat. Törvé­nyeik vannak. Vadásztörvé­nyek! Szeretik az állatokat és szeretnék megvédeni őket, ki­csiket a nagyoktól, hasznosa­kat a kártékonyoktól, mind­egyiket a hidegtől, nehogy éhen pusztuljanak, hogy az­után holnap vagy holnapután riadtan hiába meneküljenek előlük... A magaslaton ismertem meg őt, amit a monoriak — ki tud­ja mióta — Strázsa-hegy né­ven ismernek. Véletlenül talál­koztunk. Érdekes vadásztörté­neteket jegyezhettem fel a las­san 75. életévébe lépő, acélos tekintetű, fiatalosan mozgó Bukai Péter bácsi, közel fél- évszázados vadászmúltjából. Talán nem haragszik meg Pé­ter bácsi, hogy most nem egy vadásztörténetet írok le. Majd egyszer, legközelebb. Egy kézfogás az oka, a mi kézfogásunk ... Tegyenek meg mindent a vadállomány megmentése ér­dekében — szólt a kormány­felhívás a vadásztársaságok­nak. 1962—63 telén. A hosszan tartó hideg fenyegetően veszé­lyeztette a vadállományt. Já­rásunkban is elkövettek min­dent a vadászok. A terület ha­talmas, az ember kevés volt. Érdekes világuk, a természet, emberfeletti küzdelmet köve­telt tőlük. Volt, akitől ennél még sokkal többet... Kemény tél volt. Csikorgó, szikrázó-fehér. Csípős, erősza­kos szél hordta a havat, hó­buckákat építve és lebontva. Különösen azokat a helyeket nem kímélve, ahol akadály nem álta útját. Feltartóztat­hatatlanul zúdult végig a — szeszélyeit némán tűrő — zord, téli tájon. Lassan, bukdácsolva haladt előre a térdig érő hóban. Ke­zét védekezőén tartotta arca elé, mert jó célpont volt most a nyargalászó szeleknek. Ne­hezen közelítette meg a vadak téli etetőjét, amelynek fedél­tartó oszlopait is alig látta. Szinte megrekedt itt a — szól által összehordott — hó. A munkához szokott ember láza­san igyekvő, beidegződött mozdulatai nyomán kezditek előtünedezni a hófedte etető részei. Kimerítő munka volt volt az idős embernek. Szapo­rában, véget soha nem érő! Keze fáradhatatlanul dolgo­zott, egyetlen percig sem pi­hent. A szél — közben — fa­gyosan, jegesen körülölelte őt, átjárta tagjai minden ízét. Nem, most nem szabad meg- állnom! — hajszolta magát. Érezte, hogy apró verítékpata- kok hálózzák át meg át, előbb lassan gyöngyözve, majd siető­sen törve utat maguknak a szövetek finom bilincsében. Negyven nyúlfarokból készült kesztyűje melegen óvta zsibongó kezefe- jét. Érezte, hogy megerősödött a szél. Az észrevétlenül megne­hezedett hófelhők sötét árnyé­kokat dobtak a magányosan dolgozó ember köré, aki egyre mélyebbre gyúrta, csavarta, gyötörte magát a munkában. Még nem volt elég. Sáncot kell építeni az tető körül, hiszen a szél újra befödné hóval amit eddig keservesen — nem re­mélt sikerrel — eltakarított. A környéken még „lábon” ma­radt kukoricaszárat látta mun­kája egyetlen védelmezőjének. Ki kell tartania! Sűrűsödött a fájdalom vállaiban, karjaiban, szaggatott lélegzetében! Beve­tette a testmeleget biztosan tartó kesztyűjét. Muszály volt! Csak így tudta a rozsdás, tö­redezett dróttal sövénnyé kö­tözni a sok szárat. Át- meg át­fonta szorosan, zárt egymás mellé rendezetten, egyetlen védelmezőjeként az őzek. fá­cánok, foglyok téli etetőjének. A borotvaélű hideg könyör­telenül lecsapott kezefejére, ujjait meglebegtette a fájda­lom, a szűk ujjhús alagutak érfalaiban egyre csökkent a vér ritmikusan áramló sebes­sége ... Homályosan és bizony­talanul érezte ujjait, olyan volt számára, mintha nem len­ne, vagy mégis lenne, nem tudta már eldönteni. Mindent befejezett. Többre már nem lett volna képes, ujjai nem engedelmes­kedtek többé akaratának. Pálfi doktor gyors intézkedése, kék- lő-fájdalmas eszméletlenség a mentőautóban, összefolyik minden perc egyetlen masszá­vá, egyetlen szaggató fájda­lommá, öntudatlan eszmélet­lenséggé ! A műtőben megindult a küz­delem. Az ujjakért, amelyek­kel nem sokkal előbb még épí­tett, amelyek érzéketlenül ra­gaszkodtak most a karokhoz, amelyek most élettelenül elfe- , küdtek ... Tíz bőrátültetést kellett végrehajtani. Tizet! Pó­tolni, amit nem lehet, pótolni az örökre elveszetteket... Jobb kezének hüvelykujja az egyedüli, egy örökké fájó em­lék. amely emlékezteti őt, ha felejteni próbálna, mert felej­teni muszály e szörnyűségeit, e fájdalmat ki kellene egészen élni, hogy ne férkőzhessen töb­bé gondolatai birodalmába. Óvatosan matatott a csend a kórházi ágy körül. Lassan kezdte az éledést a szarvezet, részletekben éledt újjá a bőre, először csak azt érezte, hogy van, hogy létezik, lassan tudo­másul véve a fájdalom mérhe­tetlenségét, végtelenségét, hogy kilenc ujja nincs többé... Először ordítani akart, ki- üvölteni magából a fájdalmat, de nem volt szabad. Neki nem! Kénytelen ajkát véresre harapni, nehogy kiszakadjon — átszakítva a korlátokat, át a falakat — belőle a fájdalom örökre elveszett ujjai miatt. Itt nincs bánkódás, nem lehet, ezt nem szabad — így erősí­tette magát, nincs megbánás, nincs mit megbánni, ami meg­történt, azt meg nem történt­té tenni nem lehet, se most, se később, soha ... Csendben hallgattam öt a hideg, széljárta dombtetőn. Nem sejtette, amit én már ak­kor tudtam, hogy ezt okvetle­nül le kell írnom egyszer. Amikor elbúcsúztunk, keserű­séget, szomorúságot kerestem hangjában, de — meglepeté­semre — nem tudtam nyomait felfedezni. Kitárulkozoti előttem az em­ber, aki számomra mégis rej­tély maradt. Kezet fogtunk. Vadászpuskáját — amit egyet­len megmaradt ujjával kezel most, szorosan magához ölel­ve nekivágott az áthatolhatat- lanul eléje magasodó éjszaká­nak. Talán akkor értettem meg, hogy vannak emberek, akik a legkisebb akadály előtt is megtorpannak, összetörnek, semmivé válnak, másokat meg a szenvedés tesz igazán erőssé! Ifj. Ilaár László A közelmúltban értékes ajándékot kaptam Hochstein Ferenc brigádvezetőtől, a mo­nori főtéri lakóházépítkezós egyik vezetőjétől. Kicsiny, szép formájú rózsaszín-sárgás színű cserépedényt, amely vagy 400 éve pihenhet a mo­nori homokban. — Nemrégen került elő — emlékezik vissza Feri bácsi —, amikor a markoló új gödröt kezdett bontani. Korábban is láttuk, hogy itt-ott cserépdara­bok, csontok kerülnek elő, sőt még emberkoponyát is talál­tunk. Nem nagyon figyeltünk rá. nem is tudtuk, hogy mik ezek. úgy másfél méter mé­lyen dolgozott a gép, amikor az egyik földadagból kivált valami kerek tárgy. Amikor tisztogatni kezdtem, akkor lát­tam, hogy egy kis cifrázott agyagfazék, piros festett dí­szekkel. Az íróasztalán őrizgette, majd amikor megtudta, hogy egy XVI. századi törökkori díszedényt talált, szívesen fel­ajánlotta nekem. Nem az első hasonló lelet ez a környékről. Cviki Lajos az 1920-as években egy vas­lándzsát talált a Kossuth isko­la melletti telkén, ugyanakkor az iskola környékén rendszere­sen ásnak ki csontvázakat. Borzsák András szíves közlé­séből tudom, hogy találtak itt „huszárt, összeborulva a lová­val”, tehát valószínűleg egy népvándorlás, vagy honfogla­láskori sírt. Hasonló leletek ismeretesek a Monori-erdőn levő Kucsera- tanya környékéről, ahol haj- 1 dán Aranyosújfalu állott. Se­bestyén József monori-erdei lakos köves ezüstgyűrűt és Ró­bert Károly király ezüstgara­sát találta itt, a ceglédi mú­zeum pedig egy „vaskincset”, azaz vastárgyakból álló rak­tárleletet őriz innen. Ép edényt viszont mindeddig nem találtunk Monoron. csak nagyszámú kerámiatöredék van a gyömrői gyűjtemény­ben. Köszönetemet fejezem ki ez­úton is Hochstein Ferencnek. Példáját sokan követhetnék, akkor nem veszne el annyi fontos régészeti lelet. Rolkó István M \ I M C « O R MOZIK Gomba: Sógorom, a zugűgyved. Gyomról Pokolrév, Maglód: FérJ- hez adom a mamát. Mende: A tig­ris. Monor: ,,Z” avagy egy politi­kai gyilkosság anatómiája. Nyár­egyháza: Az idő ablakai. Péteri: Beszélő köntös. Pilis: Beszélő kön­tös. Tápiósáp: Hívd a férjem ta­lálkára. Tápióstily: Tanár úrnak szeretettel. Uri: „Z” avagy egy nolttikai gyilkosság anatómiái«, üllő: Huszárkisasszony. Vasad: Szarajevői merénylet. Vecsés: Ma­gányos vadász a szív. Ügyeletes orvos Gyomron: dr. Meisleis Már­ta. Monoron: dr. Bató László, Pilisen: dr. Pázmány Elemér, Üllőn: dr. Leyrer Lóránt, Ve­csésen: dr. Fekete Károly tart ügyeletet vasárnap — Ügyele­tes gyógyszertár Monoron a főtéri, Vecsésen a János utcai.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom